Hii Guys!! Meg hoztam a 9.Részt!!
Köszönöm a díjakat, és a komikat!!
Várom a további olvasót!! :)) Jó olvasást!!
Feliratkozni, komizni, csatlakozni ér!! ♥ ;)
D xoxo
-Ébresztő! -mondja egy rekedtes hang, szemeim ki pattannak helyükről.Fel akarok ülni,de nem tudok.A karjaim a fejem fölé vannak kötözve (?!), moccanni se tudok.Mi a....?!!
Ijedten nézzek Harry-re aki velem szemben ül, egy széken.Lábain támaszkodik a karjaival és engem figyel.Felső testét egy fekete póló takarja.
Tekintette égeti a mellkasom, mit néz rajtam ennyire? Végig nézzek magamon, a felső testemet csak egy melltartó takarja.Karjaimra is veszek egy pillantást,bilincs van rajtuk.Ide bilincselt az ágyhoz? Nem rémlik hogy ebbe bele egyeztem volna.Annyira szánalmasan érzem magam, itt vagyok egy idegen férfi házában aki egy pszichopata állat.Olyan vagyok mint egy hal, aki vergődik a tengerparton.Csak, Én egy ágyhoz vagyok bilincselve.Ez a bilincs túl szoros, a csuklómba vág akárhányszor meg mozdítom azt.Abba hagyom a próbálkozást és Rá nézzek.Állát öklein támasztja meg, s figyel.Tekintette lyukat éget mellkasomon.Ilyen egy mocskot, mint ez.... Pár hosszú idegölő perc után, hajlandó rám nézni a szemembe.
Egy elégedett mosoly ül ki ajkaira, amitől -ha tudnék- a falra másznék.Fel áll, és az ágyhoz sétál.Meg áll mellettem, le néz rám.Tekintetét enyémbe fúrja, elmémben fel villan egy kép a tegnapról.A pofonról, az arcáról.Nem akarom újra át élni.Karjaim testem mellé zuhannak, dörzsölni kezdem csuklóimat.Csak azt nem értem miért Én? Miért engem kellett ki szúrnia? Hajammal próbálom takarni felső testem, örülök annak hogy ilyen hosszú és sűrű a hajam.Fel ülök, hátam az ágy támlájának döntöm.Nem emlékszem arra hogy át öltöztem volna...
-Mit csináltál velem? -kérdezem, a takaró alá rejtem hiányosan fel öltözött testemet.Mivel egy foltot se láttam magamon, ezért nem tudom el képzelni miért vetkőztettet le.Le ül mellém, az ágyra.Én pedig automatikusan összébb húzóm magam, ezzel kis távolságot tartva.Tenyerét arcomhoz rakja, ujjaival végig simít a pofon helyén.Fejét oldalra dönti, arcomat cirógatja.
-Semmit, még. -hangja nyugodt,túlságosan is.Mondata nem hangzik túl jól -nekem.Habár, ez a mondat szerintem egy lánynak se hangozna jól.
Hosszú ujjait arcomon futtatja végig, néhányszor.Ilyenkor el kell gondolkodnom azon, hogy ez a férfi ugyan az aki tegnap fel pofozott? Mert, szerintem nem.Olyan, mintha két teljesen külön ember lenne.Van a kedves, srác.És van az, aki erős, és titokzatos.Ujjait el veszi, arcomtól, és fel áll.Nézem távolodó alakját,ami az ajtóhoz sétál.Mancsát a kilincsre helyezi, de mielőtt le nyomná azt, vissza fordul.
-Öltözz fel, ma el megyünk vásárolni. -mondja el a mai programot, és el hagyja a szobát.Egy ideig bámulom
az ajtót, és várom a csodát.
Majd fel kellek az ágyból, és keresek valamit amibe el rejthettem magam.
A takarót magamhoz szorítva állok föl a puha ágyból.S megyek a ruhám keresésére.Hál' Istennek nem kell sokat időznöm, mivel minden ki van készítve.Az ágy előtti ládára, eddig észre se vettem hogy ez itt van.
Le dobom magamról a takarót, és magamra kapom a szoknyát amit találok.
Felső része fekete, míg az alsó hát..Fekete, és aranyoz mintákkal van tarkítva.Nem igazán az én stílusom, de mivel nincs más, muszáj fel vennem.Le ülök a ládára, és fel veszem a hozzá illő magassarkút.Fogalmam sincs ki adja ezeket a holmikat, de nagyon szeretheti ezeket a cipőket.Találok még egy kar perec féleséget, azt is fel teszem.Majd miután kész vagyok, be vettem az ágyat.
Meg fogom a táskát -amit tegnap kaptam- és a vállamra helyezem.Lassú léptekkel közelítem meg az ajtót, -gyűlölöm ezeket cipőket.Hosszú percekbe telik mire le érek a lépcsőn,de egyszer se estem el, még.Végig nézek magamon, el fogadható.Ujjaimmal át fésülöm hajamat, s hagyom hogy a vállamra omoljon.Körbe pillantok, de sehol senki.Minek megyünk vásárolni? Egyáltalán mit vásárolunk?
És, miért költ rám? ~Kérdések, mindenhol az elmémben...
-Gyere. -zökkent ki Harry, s el indulunk ki az ajtón.Ő be zárja azt, és a garázsba sétálunk, ismételten a Range Rover márkájú autót válassza.
Meg lepődök amikor egy szőke hajú nőt láttok a kocsinak dőlni.
Rövid nadrágot, és egy fekete pulcsi szerűséget visel, egy bakanccsal.A telefonját nyomkodja, le hajtott fejjel.Lábain tetoválások sokasága látható.Csak akkor kapja föl a fejét amikor Harry-vel elé érünk.
Végig néz rajtam, és egy halvány mosoly ül ki sminkelt arcára.
-Na, végre Styles. -mondja és hátat fordítva nekünk be ül az anyós ülésre.
Harry a volán mögött foglalja el helyét, Én pedig hátra ülök.Be kötöm magam, tekintettem kifelé szegezem.Az autó el indul, s ezzel együtt valami rock zene is be kapcsolódik. Hm, a szöszi be kapcsolta a rádiót...
Nem szeretem az ilyen gyors, és dübörgő zenét.Főleg nem az olyat amiben vonyítanak.Próbálom ki zárni a zenét, de olyannyira hangos hogy az szinte lehetetten.Úgy érzem magam mint egy harmadik kerék. Harry és ez a nőszemély olyan jól el vannak egymással hogy szerintem azt se vennék észre ha ki ugranék.Várjunk....Én most....Féltékeny vagyok? Ez nevetséges, mégis mire lennék féltékeny? Egy ilyen lányra? Aki olyan mint egy papír ami tele van firkálva.Na és Harry miatt?! Nevetnem kell, ez hülyeség.
Kezdek meg bolondulni, hisz már egy hete senkivel se beszélgettem.Már mint, olyannal aki meg is ért.Nagyon el merülhettem a gondolataimban, mert csak akkor térek magamhoz, amikor Zayn ült be mellém a kocsiba -hátra.Az ajtóhoz préselem magam, a múltkori "csevegésünk" nem volt túl biztató számomra.Szemeim végig rajta tartom ahogy be száll, s gyilkos pillantást lő az előttem ülő nőre.Ismerik egymást? Tekintetünk találkozik egy pillanatra, dob felém egy széles mosolyt.Amit én egy halvánnyal viszonozok.Be csapja az ajtót maga mögött, és már indulunk is.
Íriszeim el veszem Zayn-ről és magam elé bámulok.A rock zene ismét hangos lesz, de mindenki csöndben marad.Kissé kínos számomra a csend.Azt várom hogy Harry és a szöszi el kezdjenek beszélni, és nevetgélni.De, nem értem magam miért zavar ez engem? Hisz nem tett értem semmit se, nem vagyunk egymásnak senkik.Akkor miért érzem ezt a fájdalmat a mellkasomban?
-Hey, Emily mi újság? -kérdezi Zayn felettébb jó kedvűen.
Rá emelem tekintettem, fekete haja tökéletesen fel van zselézve feje tetejére.Egy fehér pólót visel, és fekete farmert.Egyik karját az ülésre fekteti, teljes testével felém fordul.Egy fekete-piros kockás inget is visel, de nincs be gombolva.
-Semmi, veled? -válaszolom, most valamiért nem ijedek meg tőle.Tudván hogy Harry is a kocsiban van,nem azért mert féltékenyé akarom tenni.Miért tenném? Ez az egyik, a másik miért lenne féltékeny? Hisz nem járunk. Fejezd be Emily! ~Parancsol rám belsőm, és igaza van.Vissza térve, azért nincs félelmem -most- mert tudom hogy Zayn tart Harry-től. Vagyis, én úgy láttam.
-Nem sok. -válaszolja.Épp hogy hallom amit mond, túlságosan hangos a zene.Egy kicsit lejjebb lehetne halkítani.Bólintok egy aprót, hogy lássa értem amit mond.Szemeim az ablakon kívülre vándorolnak.Egy ideig bámulom a fákat, és az embereket.De, mindezt meg zavarja Zayn;
-Tudod, bejönnek a barna hajú lányok. -mondja, lassan felé fordítom a fejem és valami istentelen hülye fejet vágva nézzek rá.Az egyik barna fürtömet csavargatja ujjaival. Mi baja van az itteni pasiknak???
-Chh. -szólal meg a szöszi.
-Mi van Perrie? Nem jött össze a dolog Jake-el? -mondja gúnyosan Zayn. Tehát volt közöttük valami.Érdeklődve figyelem őket, és a civakodásukat.
-Semmi közöd hozzá. -válaszol -ezek szerint- Perrie. Fekete hajú "barátom" be fejezi a hajam piszkálását.
Hátra dől az ülésben, és a szőke hajú punk lányt figyeli.
-De látom, már te se tudsz csajozni. -valaki le halkítja a zenét.Az a valaki pedig Harry, mivel Perrie éppenséggel a mellettem ülő sráchoz fordult és beszélt.A férfi arcára egy mosoly ül ki.
-Én tudok csajozni, -előre dől, -csak tudod, a normális lányok nem adják meg magukat elsőre. -oktatja ki Zayn Perrie-t. Karjaimat össze fonom a mellkasom előtt, s várom Perrie beszólását.
-Kislányoknál bár hogy próbálkozhatsz... -mondja, ami rosszul esik.Már tizennyolc vagyok, nem egy kislány.Tudom jól hogy rám értette, de akkor is.Én se tettem rá semmilyen megjegyzést, csak gondolatban.
-Na jó, elég legyen.Nem azért hoztalak el tieteket hogy marakodjatok. -szól közbe Harry, mind a ketten el maradnak.Zayn az ablakon bámul ki, ahogy Perrie is.Együtt voltak? Ez nem igazán látszik, meg.De, az ellentétek vonzzák egymást.
-Gyerekesek vagytok. -hangosítja fel a rádiót, így újra meg süketülök.
Az út további részén senki se szólal meg, mert ez után a mondat után kér perccel később meg állunk.Pontosabban le parkolunk, egy plázánál.
Harry le állítja a járműt, majd ki veszi a kulcsot és ki száll.A többiek is így tesznek,bele értve engem is.
Óvatosan be csukóm magam mögött az ajtót, ami pittyeg egyet.Ez azt jelenti hogy le van zárva, és ha hozzá érsz meg szólal a riasztó.
El sétálok a fekete szörnyetegtől, Harry mellém szegődik.Míg a szerelmes pár előttünk megy.S veszekednek.Fura egy pár, az egyszer biztos.
-Nehéz esetek. -jelenti ki Harry- Nem igaz? -le pillant rám, egy pillanatra rá nézzek.Hatalmas kezeit zsebeibe rejti el, szemeivel engem majd a földet kezdi pásztázni.
-De, azok. -értek vele egyet.Most ha meg nézem Harry-t, olyan mint egy gimis kamasz.Akiért mindenki oda van, nem pedig egy titokzatos punk.Zayn-ék el tűntek a látó körömből, ami -most- nem aggaszt.Sőt, kicsit örülök neki.Be sétálunk egy nagy üveg ajtón, és meg célozzuk az első ruha boltot amit meg láttunk.
-Honnan ismered őket? -kérdezem halkan. Harry-nek van egy bizonyos "türelem határa" amit ha át lépsz, nagy bajban vagy.És, én azt a határt nem akarom át lépni.
-Zaynt, a bokszteremből.Egy helyre jártunk edzeni. -mondja majd el vesz egy piros kosarat az egyik fal mellől.Folytatja;
-Perriet, hát... -tarkóját vakargatja, fel kell néznem rá ha rá akarok nézni. -Huh, először egy bárban találkoztunk, aztán pár napra rá már Zayn-é volt. -meséli a "sztorit".
Tetszik ez a Harry, vagyis ez az oldala.Nem parancsolgat, laza és nyugodt.Lehet vele beszélgetni, és jó hallgatni amit mond.Hol van az a Harry aki reggel oda bilincselt az ágyához? Nem tudom, de nem is érdekel.Oda sétálunk egy asztalhoz, amin csak pólók vannak.Válogatni kezdek közöttük, bár nincs olyan darab ami nagyon el nyerné a tetszésemet.
Idáig hallom Perrie és Zayn beszólásait, pedig az üzlet másik felén vannak.Egy pillanatig el időz a tekintettem rajtuk, aranyosak lehetnek együtt.Főleg ha nem veszekednek.Figyelmem újra a ruháknak szentelem, s nem foglalkozok semmivel.
2014. augusztus 4., hétfő
2014. augusztus 2., szombat
8.Rész
Hii Guys!!! Meghoztam nektek a 8.Részt!!
Remélem el nyeri mindegyik olvasóm tetszését!!
Feliratkozni, komizni, csatlakozni ér!! ;))))
Jó olvasást!!!!!!!!!!
D xoxo
Idő közben biztosan el aludtam mert, csak akkor keltem fel amikor egy puffanást hallottam.Ülő helyzetbe tornázom magam, szemeim a véres pólón ragadnak.Itt hagyta.Minek lehetett szemtanúja az a póló? Harry mit élhetett át benne? Lehet hogy segített egy embernek akinek balesete volt.Hm, milyen hősiesen hangzik.Csak kár hogy nem ez a magyarázat.Ebben az egyben biztos vagyok.Abban hogy valami olyan történt, amit a törvény bűntett.
Csak érjen véget ez az egész.Nem akarok itt lenni, most már nem.Valahogy Harry egyik napról a másikra változott meg.Vagy, mindig is ilyen volt? Csak Én láttam másnak? Lehetséges hogy másnak akarta mutatni magát, mint aki? De miért tenne ilyet?
Az ajtó kicsapódik és Harry ront be rajta.Ezzel kirántva engemet a gondolataim közül.Nem néz rám, csak a véres pólójáért megy el, és már távozik is.Egy hangos sóhaj hagyja el ajkaim, már csak két nap.És szabad lehetek.A tőlem nem messze lévő táska után nyúlók, és elő veszem belőle a mobilt.Most tartok ilyen fajta telefont a kezemben.Ne, értsétek félre! Volt már a kezemben telefon, és lenne is.Ha Harry nem dobja ki a táskámat.Abban volt minden fontos holmim, Ő meg csak úgy ki dobta.
Persze, az én mobilom nem volt ilyen....ilyen új.Már használt volt, még a szüleimtől kaptam amikor tizennégy éves voltam.Akkor kerültem be az árvaházba, nem sokkal utána.És azóta nem igazán láttam a világot, szinte el szigetelve éltem.A készülök rezegni kezd ujjaim közt, ezzel ki szakítva gondolataimból engem.Le pillantok, egy üzenetem érkezett.
Ujjamat óvatosan a kijelzőre teszem és megnyitom az üzenetet.
"Gyere le... Hxx"
Ennyi áll benne, várunk.Ki az a H? Ja, Harry. A telefont magam mellé helyezem és fel állok.Meg igazítom magamon a szoknyám, majd a fa tákolmányhoz lépdelek.Hihetetlen ember...Inkább küld egy üzenetet, ahelyett hogy szólt volna.Ki tárom az ajtót és be csukóm magam mögött ahogy ki lépek.Végig sétálok a hosszú üres folyóson, és a lépcsőnél meg állok.Egy sóhaj szökik ki ajkaimon, még egy csöndes éjszaka, és vacsora Harry Styles-sal.
Bal kezemmel fogom a korlátot, míg másikkal szelem a lépcsőket.Le érek a föld szintre és orromat meg csapja a konyhából áradó illat. Harry jól főz, ezt az egyet meg tudtam róla amióta itt vagyok.Be sétálok az étkezőbe amit egy pult választ el a konyhától.Az asztalhoz megyek és el foglalom a helyemet.Az étel már ki van készítve, és mind a ketten itt ülünk az asztalnál.Én ezen az oldalon, Ő pedig a másikon, tőlem "messze".
-Egyél. -szól rám parancsolóan.Aprót bólintok, ujjaim közé veszem az evőeszközt és enni kezdek.Ő is így tesz.Csendben pusztítom el tányérom nagy részét.Fantáziámat még mindig a véres póló izgatja.Mit élt át benne? ~Amióta meg láttam abban a felsőben, ez az egy kérdés jár a fejemben.
-Miért volt véres a pólód? -csúszik ki ajkaimon a kérdés melyet nem mertem meg kérdezni.Fel kapom fejemet, és Harry-t nézzem.Le nyeli a szájában lévő falatott és engem néz.Nem, ez nem az a jó fajta nézés.Inkább olyan "biztosan tudni akarod te azt" nézés.Már meg bántam szavaimat, és ha tehetném vissza szívnám őket.Hirtelen a vér is meg fagy bennem, és kővé dermedek pusztán a nézésétől.Fel áll az asztaltól, felém sétál.A félelem egyre inkább nő bennem.Le ül mellém -közvetlenül mellém.Kezét a combomra rakja.
-Tényleg tudni akarod? -kérdezi hátborzongató hangon.Le nyelem a torkomban lévő gombócot, és meg rázom a fejem.Ujjait fel-le mozgatja fedetlen bőrömön.Combjaimat nézi, ismét meg szólal.
-Kár, -mondja, és közelebb hajol, a fülemhez- pedig szívesen be avattalak volna. -hangjából ítélve csak viccel velem.Túl közel van hozzám, még sose volt hozzám ember ilyen közel.Tágra nyílt szemekkel figyelem minden mozdulatát, bár mit sem ér ha nem tudom meg védeni magam.
Fel kapom az asztalról a kést -ami egyáltalán nem éles- és felé szegezem.A mellkasának nyomom, és olyan erősen fogom amilyen erősen csak bírom.Nevetve el húzódik tőlem. Vissza ül, de nem megy el.A kést még mindig neki szegezem.
-Most mi lesz? Meg vágsz? -teszi fel a kezeit, és ki röhög.Egy kis idő után abba hagyja a nevetést, rám figyel.A tenyerem izzad a félelemtől, utálom magam amiért ilyen gyáva és félős lány vagyok.Hatalmas kezeit a combom két oldalán helyezi el, testével előre dől.Így a kés pontosan a mellkasának nyomódik.
-Gyerünk Emily. -biztat, zöld szemeit enyémbe fúrja.Szemei sötétebbek mint a sötétség.
Remegő kezemből ki esik a kés, és a földre zuhan.Arcára egy elégedett mosoly ül ki.El veszi combomról kezeit, fel áll és el sétál.
-Gyáva vagy! -jegyzi meg hátat fordítva nekem- A gyávák nem élnek túl semmit. -ezzel távozik, pislogok párat és rá döbbenek;egy őrült férfi házában vagyok.El kell tűnnöm innen.
Még mindig itt ülök, egészen addig amíg meg nem hallom a víz csobogását. Ez az, fürdik!! ~Örül belsőm.Nekem több se kell fel állok az asztaltól, és a bejárati ajtóhoz settenkedek.El jutok az ajtóhoz, még mindig hallom a víz csobogást.Kézfejem a kilincsre helyezem, lassan le nyomom azt.Ki nyitom a fa tákolmányt annyira, hogy ki férjek rajta.Majd miután ki jutok halkan be csukóm.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, egy meg könnyebbült sóhaj.Le sétálok azon a négy lépcsőfokon, majd ki az udvarból.Meztelen talpam a hideg aszfaltra téved, ami a fő úthoz vezet.
El indulok balra, mivel mindig arra mentünk.Már nem érdekel a verseny, nem érdekel semmi.Csak el akarok tűnni ennek az embernek a közeléből.Ki tudja mibe keverne még bele? Karjaim össze fonom mellkasom előtt.Nem gondoltam át ezt a szökéses dolgot, hideg van.Én pedig csak egy szoknyában sétálok a hosszú s végtelennek tűnő utcán.Minden annyira kihaltnak látszik, a lámpák világítanak az út szélén.De ez nem gátolja meg a sötétséget, ami be borítja a várost.A szél fúj, és én reszketni kezdek, mint a nyárfa levél.Így vissza gondolva, hihetetlen milyen könnyen el jöttem Harry-től. Magamban mosolygok azon hogy át tudtam verni Őt.Vagy, ki játszódtam valami ilyesmi.A lényeg; hogy végre meg szabadultam Tőle.És most egyedül bolyongók a sötét Londonban.
Fogalmam sincs hova kéne mennem,vagy hogy mit csináljak.De vissza nem megyek, abba a házba nem fogom többet be tenni a lábam.Lépteket hallok magam mögött.Eleinte nem foglalkozok vele, de egy idő után kezd ijesztő lenni.Hátra fordulok, és szembesülnöm kell a ténnyel; itt van.
Csupán három maximum négy méter választ el minket egymástól.
Pont egy lámpánál állunk, a fény meg világítja arcát, s Őt. Egy szürke melegítő van rajta, és egy fehér póló.Amiből minden tetoválása ki látszódik.
Hajából csurog a víz, így arca is kicsit vizes.Karjai teste mellett lógnak, egész teste meg feszül.Félelmem nő amint tesz felém egy lépést.Lábaim le gyökereztek.Egyre csak közeledik felém, én viszont mozdulni se tudok.
Ó, ha ölni tudna a tekintetével....Már rég hallott lennék.Teste fölém tornyosul, ahogy be lép az aurámba.
Előttem áll, szemezzek a mellkasával.Tenyerét a tarkómra csúsztatja és szorosan tartja.Fel pillantok Rá, szemeim könnyesek.Ennek köszönhetően homályosan látok, bár, sötét zöld -szinte fekete szemeit- így is tökéletesen látom.
-Nem szép dolog egyedül hagyni a házigazdát. -mondja végig szemembe néz- Főleg ha ő be fogad, és segíteni próbál. -hangjától a hideg futkos a hátamon.Hogy lehet egy embernek ilyen hangja? Még hogy segített? Tönkre tette az így is szánalmas életemet.
-Nem segítettél nekem eddig semmit. -suttogom, szememet mardosni kezdik a könnycseppek.De nem engedem el őket, még nem.El se hiszem hogy meg mertem szólalni, más esetben csöndben maradtam volna.
De most, nem ismerek magamra.
Amióta ezzel a férfival töltöm a napjaimat, meg változok.Gondoltaimból egy hatalmas csattanás zökkent ki, ami az arcomon történt.Pofon vágott.Az arcom égni kezd az érintett helyen.
Kézfejem a sajgó területhez kapom, meg ütött.Nem hiszem el, pofon vágott.A fél arcom sajog a pofonjától, örülök hogy nem nappal történt ez.
Mert biztos vagyok abban ha most látná az arcom, ki nevetne.A könnyeim utat törnek maguknak, fejem le hajtom.Már semmit se láttok.Egyik kéz fejem az arcom sérült részén, míg a másik a testem mellett lóg.Meg ragadja a fel karom és húzni kezd, a házához -gondolom.
Bele törődök a dologba, s sétálni kezdek mellette.Még mindig szorosan fogja karomat, ami biztos holnap látszódni fog.De nem érdekel.Már aláztak meg ennél jobban is, és nem ez volt az első pofonom.De, ez volt a legerősebb.S biztos vagyok abban, hogy soha se felejtem el.Tehát ez lenne az igazi Harry Styles, bajkeverő rossz fiú.Milyen furcsa, a megmentőm az ellenségem...
Remélem el nyeri mindegyik olvasóm tetszését!!
Feliratkozni, komizni, csatlakozni ér!! ;))))
Jó olvasást!!!!!!!!!!
D xoxo
Idő közben biztosan el aludtam mert, csak akkor keltem fel amikor egy puffanást hallottam.Ülő helyzetbe tornázom magam, szemeim a véres pólón ragadnak.Itt hagyta.Minek lehetett szemtanúja az a póló? Harry mit élhetett át benne? Lehet hogy segített egy embernek akinek balesete volt.Hm, milyen hősiesen hangzik.Csak kár hogy nem ez a magyarázat.Ebben az egyben biztos vagyok.Abban hogy valami olyan történt, amit a törvény bűntett.
Csak érjen véget ez az egész.Nem akarok itt lenni, most már nem.Valahogy Harry egyik napról a másikra változott meg.Vagy, mindig is ilyen volt? Csak Én láttam másnak? Lehetséges hogy másnak akarta mutatni magát, mint aki? De miért tenne ilyet?
Az ajtó kicsapódik és Harry ront be rajta.Ezzel kirántva engemet a gondolataim közül.Nem néz rám, csak a véres pólójáért megy el, és már távozik is.Egy hangos sóhaj hagyja el ajkaim, már csak két nap.És szabad lehetek.A tőlem nem messze lévő táska után nyúlók, és elő veszem belőle a mobilt.Most tartok ilyen fajta telefont a kezemben.Ne, értsétek félre! Volt már a kezemben telefon, és lenne is.Ha Harry nem dobja ki a táskámat.Abban volt minden fontos holmim, Ő meg csak úgy ki dobta.
Persze, az én mobilom nem volt ilyen....ilyen új.Már használt volt, még a szüleimtől kaptam amikor tizennégy éves voltam.Akkor kerültem be az árvaházba, nem sokkal utána.És azóta nem igazán láttam a világot, szinte el szigetelve éltem.A készülök rezegni kezd ujjaim közt, ezzel ki szakítva gondolataimból engem.Le pillantok, egy üzenetem érkezett.
Ujjamat óvatosan a kijelzőre teszem és megnyitom az üzenetet.
"Gyere le... Hxx"
Ennyi áll benne, várunk.Ki az a H? Ja, Harry. A telefont magam mellé helyezem és fel állok.Meg igazítom magamon a szoknyám, majd a fa tákolmányhoz lépdelek.Hihetetlen ember...Inkább küld egy üzenetet, ahelyett hogy szólt volna.Ki tárom az ajtót és be csukóm magam mögött ahogy ki lépek.Végig sétálok a hosszú üres folyóson, és a lépcsőnél meg állok.Egy sóhaj szökik ki ajkaimon, még egy csöndes éjszaka, és vacsora Harry Styles-sal.
Bal kezemmel fogom a korlátot, míg másikkal szelem a lépcsőket.Le érek a föld szintre és orromat meg csapja a konyhából áradó illat. Harry jól főz, ezt az egyet meg tudtam róla amióta itt vagyok.Be sétálok az étkezőbe amit egy pult választ el a konyhától.Az asztalhoz megyek és el foglalom a helyemet.Az étel már ki van készítve, és mind a ketten itt ülünk az asztalnál.Én ezen az oldalon, Ő pedig a másikon, tőlem "messze".
-Egyél. -szól rám parancsolóan.Aprót bólintok, ujjaim közé veszem az evőeszközt és enni kezdek.Ő is így tesz.Csendben pusztítom el tányérom nagy részét.Fantáziámat még mindig a véres póló izgatja.Mit élt át benne? ~Amióta meg láttam abban a felsőben, ez az egy kérdés jár a fejemben.
-Miért volt véres a pólód? -csúszik ki ajkaimon a kérdés melyet nem mertem meg kérdezni.Fel kapom fejemet, és Harry-t nézzem.Le nyeli a szájában lévő falatott és engem néz.Nem, ez nem az a jó fajta nézés.Inkább olyan "biztosan tudni akarod te azt" nézés.Már meg bántam szavaimat, és ha tehetném vissza szívnám őket.Hirtelen a vér is meg fagy bennem, és kővé dermedek pusztán a nézésétől.Fel áll az asztaltól, felém sétál.A félelem egyre inkább nő bennem.Le ül mellém -közvetlenül mellém.Kezét a combomra rakja.
-Tényleg tudni akarod? -kérdezi hátborzongató hangon.Le nyelem a torkomban lévő gombócot, és meg rázom a fejem.Ujjait fel-le mozgatja fedetlen bőrömön.Combjaimat nézi, ismét meg szólal.
-Kár, -mondja, és közelebb hajol, a fülemhez- pedig szívesen be avattalak volna. -hangjából ítélve csak viccel velem.Túl közel van hozzám, még sose volt hozzám ember ilyen közel.Tágra nyílt szemekkel figyelem minden mozdulatát, bár mit sem ér ha nem tudom meg védeni magam.
Fel kapom az asztalról a kést -ami egyáltalán nem éles- és felé szegezem.A mellkasának nyomom, és olyan erősen fogom amilyen erősen csak bírom.Nevetve el húzódik tőlem. Vissza ül, de nem megy el.A kést még mindig neki szegezem.
-Most mi lesz? Meg vágsz? -teszi fel a kezeit, és ki röhög.Egy kis idő után abba hagyja a nevetést, rám figyel.A tenyerem izzad a félelemtől, utálom magam amiért ilyen gyáva és félős lány vagyok.Hatalmas kezeit a combom két oldalán helyezi el, testével előre dől.Így a kés pontosan a mellkasának nyomódik.
-Gyerünk Emily. -biztat, zöld szemeit enyémbe fúrja.Szemei sötétebbek mint a sötétség.
Remegő kezemből ki esik a kés, és a földre zuhan.Arcára egy elégedett mosoly ül ki.El veszi combomról kezeit, fel áll és el sétál.
-Gyáva vagy! -jegyzi meg hátat fordítva nekem- A gyávák nem élnek túl semmit. -ezzel távozik, pislogok párat és rá döbbenek;egy őrült férfi házában vagyok.El kell tűnnöm innen.
Még mindig itt ülök, egészen addig amíg meg nem hallom a víz csobogását. Ez az, fürdik!! ~Örül belsőm.Nekem több se kell fel állok az asztaltól, és a bejárati ajtóhoz settenkedek.El jutok az ajtóhoz, még mindig hallom a víz csobogást.Kézfejem a kilincsre helyezem, lassan le nyomom azt.Ki nyitom a fa tákolmányt annyira, hogy ki férjek rajta.Majd miután ki jutok halkan be csukóm.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, egy meg könnyebbült sóhaj.Le sétálok azon a négy lépcsőfokon, majd ki az udvarból.Meztelen talpam a hideg aszfaltra téved, ami a fő úthoz vezet.
El indulok balra, mivel mindig arra mentünk.Már nem érdekel a verseny, nem érdekel semmi.Csak el akarok tűnni ennek az embernek a közeléből.Ki tudja mibe keverne még bele? Karjaim össze fonom mellkasom előtt.Nem gondoltam át ezt a szökéses dolgot, hideg van.Én pedig csak egy szoknyában sétálok a hosszú s végtelennek tűnő utcán.Minden annyira kihaltnak látszik, a lámpák világítanak az út szélén.De ez nem gátolja meg a sötétséget, ami be borítja a várost.A szél fúj, és én reszketni kezdek, mint a nyárfa levél.Így vissza gondolva, hihetetlen milyen könnyen el jöttem Harry-től. Magamban mosolygok azon hogy át tudtam verni Őt.Vagy, ki játszódtam valami ilyesmi.A lényeg; hogy végre meg szabadultam Tőle.És most egyedül bolyongók a sötét Londonban.
Fogalmam sincs hova kéne mennem,vagy hogy mit csináljak.De vissza nem megyek, abba a házba nem fogom többet be tenni a lábam.Lépteket hallok magam mögött.Eleinte nem foglalkozok vele, de egy idő után kezd ijesztő lenni.Hátra fordulok, és szembesülnöm kell a ténnyel; itt van.
Csupán három maximum négy méter választ el minket egymástól.
Pont egy lámpánál állunk, a fény meg világítja arcát, s Őt. Egy szürke melegítő van rajta, és egy fehér póló.Amiből minden tetoválása ki látszódik.
Hajából csurog a víz, így arca is kicsit vizes.Karjai teste mellett lógnak, egész teste meg feszül.Félelmem nő amint tesz felém egy lépést.Lábaim le gyökereztek.Egyre csak közeledik felém, én viszont mozdulni se tudok.
Ó, ha ölni tudna a tekintetével....Már rég hallott lennék.Teste fölém tornyosul, ahogy be lép az aurámba.
Előttem áll, szemezzek a mellkasával.Tenyerét a tarkómra csúsztatja és szorosan tartja.Fel pillantok Rá, szemeim könnyesek.Ennek köszönhetően homályosan látok, bár, sötét zöld -szinte fekete szemeit- így is tökéletesen látom.
-Nem szép dolog egyedül hagyni a házigazdát. -mondja végig szemembe néz- Főleg ha ő be fogad, és segíteni próbál. -hangjától a hideg futkos a hátamon.Hogy lehet egy embernek ilyen hangja? Még hogy segített? Tönkre tette az így is szánalmas életemet.
-Nem segítettél nekem eddig semmit. -suttogom, szememet mardosni kezdik a könnycseppek.De nem engedem el őket, még nem.El se hiszem hogy meg mertem szólalni, más esetben csöndben maradtam volna.
De most, nem ismerek magamra.
Amióta ezzel a férfival töltöm a napjaimat, meg változok.Gondoltaimból egy hatalmas csattanás zökkent ki, ami az arcomon történt.Pofon vágott.Az arcom égni kezd az érintett helyen.
Kézfejem a sajgó területhez kapom, meg ütött.Nem hiszem el, pofon vágott.A fél arcom sajog a pofonjától, örülök hogy nem nappal történt ez.
Mert biztos vagyok abban ha most látná az arcom, ki nevetne.A könnyeim utat törnek maguknak, fejem le hajtom.Már semmit se láttok.Egyik kéz fejem az arcom sérült részén, míg a másik a testem mellett lóg.Meg ragadja a fel karom és húzni kezd, a házához -gondolom.
Bele törődök a dologba, s sétálni kezdek mellette.Még mindig szorosan fogja karomat, ami biztos holnap látszódni fog.De nem érdekel.Már aláztak meg ennél jobban is, és nem ez volt az első pofonom.De, ez volt a legerősebb.S biztos vagyok abban, hogy soha se felejtem el.Tehát ez lenne az igazi Harry Styles, bajkeverő rossz fiú.Milyen furcsa, a megmentőm az ellenségem...
2014. július 29., kedd
7.Rész
Ello Bananas!! Sok-sok idő után, végre
meghoztam a 7.Részt!! Köszönöm szépen a 3,000
oldalmegjelenítést, és a 19-dik feliratkozót!! Remélem
leszünk még többen is!! :) Jó olvasást! Komiz, iratkozz fel ;)
D xoxo
Annyira hülyén érzem magam.Hogy lehetek ennyire idióta? Főleg előtte? Amikor vissza értünk Ő a hálójába ment, Én pedig a nappaliban ragadtam.Egyedül.Ez a ház túlságosan nagy, -nekem.A táskát a kannapéra teszem ami L alakú, azt hiszem.Fekete színében nagyon ki tűnik a fehérre festett helységben.A falak üresek,
és barátságtalanok.Tőlem jobbra pár darab szekrény van el helyezve, ami szintén feketében tündököl.Velem szemben egy óriási tévé helyezkedik el, középen viszont egy üveg asztal.Amin egy doboz cigaretta van.
Vajon miből van egy olyan embernek mint Mr Styles, ilyen háza? ~Ez a kérdés gyakran fel bukkan bennem.
 |
| Zayn Malik |
Már egy fehér póló, és egy sötét színű farmer takarja Őt, lábfejeit egy fehér torna cipőbe rejti.Meg áll tőlem pár méterre és engem néz.Semmit mondó arccal mered rám, majd bele túr hajába. Ideges.Kézfejeit a zsebébe mélyeszti.
-El kell mennem egy kis időre. -mondja -De, nem leszel egyedül.Mindjárt jön Zayn. -befejezi a beszédet és el fordul.
Bocsánatot szeretnék kérni az idétlen viselkedésem miatt de nem tudok.Nem merek.Várjunk, ki az a Zayn? Az akivel itt beszéltek? Hallom ahogy a bejárati ajtó be csapódik, és én egyedül maradok a hatalmas házban.
Most simán meg szökhetnék de, valami vissza tart. Hogy mi? Egyszerű, nincs hova mennem.Ez az egyik, a másik pedig a verseny...
Ahogy közeledik a napja, egyre jobban izgulok.Nem tudom mi fog ott történni, semmit se tudok.Hogy kavarodtam bele ebbe az egészbe? És miért pont Én? Egész életembe jó voltam, mindenkihez.Próbáltam mindenkivel kedves és segítőkész lenni, és akárhányszor megtehetem segítettem.Akkor Én miért kapom ezt? Miért? Mit vétettem? Nem értem.El űzőm gondolataimat amint meg pillantok egy fekete sapkás fiút, magammal szemben.Fiút? Inkább férfit. Mint az eddigi alakokat őt is tetoválások és piercingek "díszítik".
Egy piros pulcsit visel, ami alatt egy fekete felső van.Sötét színű farmerja néhol rá tapad lábaira.És egy fekete bakancs van rajta.Ő Zayn.
-Zayn vagyok. -mondja és tesz felém egy lépést.Nem tudom most mit kéne cselekednem.
-Emily igaz? -kérdezi, bólintok.Le dobja magát a kannapéra. -Tetszhetsz Hazza-nak, ha itt tart téged. -mondja és nem hiszem el amit mond.Jól hallottam?
-Tessék? -kérdezem, és lassan le ülök a tőle messze eső, kényelmes díványra.
-Harry csak kurvákat szokott fel hozni magához. -mondja bővebben, meg lepődöm hogy milyen mocskosan
beszél.És a mondanivalóm szó szerint bennem akad.Alig veszek levegőt, csak ezt a srácot figyelem aki itt ül kényelmesen Mr Styles házában.
-Mr Styles, -kezdenék el beszélni ha nem nevetne, egyből.Kérdőn szegezem rá tekintetemet.
-Mr ? Miért hívod így? -kérdezi, szája sarkán még mindig ott van a vigyor.Csak azt nem értem miért?!
-Miért hogyan hívjam? -meg lepődök a saját hangnememen, olyan lekezelő lett a hangom.Karjaimat össze
fonom mellkasom előtt, hogy hogy nem félek ennek az embernek a közelében? Régebben meg se mertem szólalni, most meg "társalgok" egy punkkal.
-Harry-nek. -mondja ki a nevét.Még mindig furcsa számomra ez a név.Annyira kis fiúsan hangzik.Nem igazán illik Mr Styles-hez, persze illik is hozzá.De, nem annyira.Fura lenne ha a nevén szólítanám.
Még mindig itt ülök a sapkás figurával, aki hülyén vigyorog rám.
-Mond csak mikor szórakoztál utoljára? -kérdezi, fogalmam sincs mire utalva ezzel.Közelebb hajol hozzám, és köztünk lévő távolság kezd el tűnni.Át ül oda ahol Én ülök, közvetlenül mellém.Lábaim össze szorítom.
Egyik kezét a térdemre teszi, ami eléggé meg lep.A testemen végig fut egy borzongás, és a szőr is fel áll rajtam érintésétől.Vigyorra csak nagyobbra nő, amint látja a félelmet tükröződni az arcomon.Ujjai feljebb vándorolnak combomon, testem lefagy.Mozdulni se tudok, miért? Mert egy gyáva alak vagyok, azért...
-Harry biztosan nem bánná ha, -nem tudja be fejezni mert az ajtó ki nyitódik, majd be csapódik.Egyből vissza ül az előző helyére mintha ez az egész meg se történt volna. Ennyire fél Tőle? Mr Styles meg jelenik előttünk, és Rám pillant.Szemeim a fehér pólóján lévő vér foltokra terelődnek. Mi történhetett vele?
Zöld szemei, olyan sötétek akár az éjszaka.Valószínű hogy dühös.
-Menj fel. -morogja, fel állok a táskával együtt, és a lépcsőhöz igyekezem.
Sikerül ismételten nem el esnem ez miatt a hülye cipő miatt.Nehezen de fel juttok az emeletre.Végig érzetem magamon ennek a srácnak a tekintetét, annyira...Undorom az ilyen alakoktól.Végig sétálok az üres folyóson, és a hálóba megyek.Miért van itt ennyi ajtó, ha csak két helyiséget használ? Annyira sok dolog van amiről beszélni akarok, kérdeznék Mr Styles-tól "néhányat".
De, miért volt véres a pólója? Tán megölt valakit? Na jó, ezen nevetnem kell, ez..ez kizártnak tartom. Emily egy idegennel élsz együtt! Semmit se tudsz Róla, nem tudhatsz semmit se a munkájáról, sem más dolgáról... ~Mint ahogy azt már meg szokhattam, belsőmnek kell ismételten igazat adnom.Nem tudok semmit erről az emberről.Semmit se tudok Harry Styles-ról! Lábammal át lépem a küszöböt és be csukom az ajtót magam mögött.
A "királyi"ágy szélére ülök.Tudom, kissé viccesen hangzik, de tényleg hatalmas ez az ágy.El férne benne egy egész foci csapat.Körülbelül.A retikült magam mellé teszem, le hajolok és ki csatolom a cipőmet.Majd le veszem azokat és félre teszem őket.Emlékeim közt még mindig ott van az a véres póló.Vajon miért volt véres? Mitől, vagy kitől? Egy hangos sóhaj hagyja el ajkaimat.Hogyan keveredtem bele Én ebbe? Ja, hát úgy hogy el jöttem abból az árvaházból.Mert szó szerint ki dobtak."Mert be töltöttem a 18-at". Azzal meg nem is törődnek hogy van-e hova mennem, csak úgy kiraktak.
Ilyet egyáltalán csinálhatnak? Már nem is érdekel, most a versenyre kell fel készítenem magam.Hiszen, alig 48 óra múlva lesz.Istenem csak nyerje meg azt a versenyt.Nem akarom azt az ismeretlen punkot -nem mintha Mr Styles-t ismerném.De, mégis csak, valamennyivel jobban "ismerem" már.Miért ilyen az életem?Ilyen borzalmas és kilátástalan?! Olyan szánalmasnak érzem magam, ahogy folyamatosan sodródom az árral. Ami ezidáig nem is volt annyira rossz, de most már tényleg elegem van.Bűntudatom volt amiért úgy viselkedtem és gondolkodtam annál az árvaháznál ahol Lux volt.De, ez a Zayn és a sok titok és az a véres póló, na meg a verseny; ezzel végleg be telt a pohár.Testem remegni kezd az idegességtől.Miért véres a pólója? Nyugi, Emily biztosan van rá egy logikus magyarázat... ~Lehetséges hogy van, de ha nincs? Akkor mi van? Nem is értem miért gondolkozok ezen, hisz úgy se fogja meg vitatni velem ezt a "témát".
Az ajtó hirtelen ki nyitódik és Mr Styles lép be rajta.Szemet se véve rám, a szekrényéhez sétál, ki nyitja azt.Le veszi a pólóját, és a földre dobja.Szemeim izmos hátát pásztázzák egy ideig.De hamar el kapom tekintettem és össze szedem gondolataim, -vagyis próbálom össze szedni őket.Ujjaimat babrálom, nem merek meg szólalni pedig meg akarok.Föl állok, fejem le hajtva a padlót illetve a lábfejeimet nézzem.
-Mr Styles, -lassan ejtem ki a nevét, de nem merek fel nézni Rá- m...mi történt magával? -a levegőben azonnal lehet érezni a feszültséget ami rajtam, és rajta is meg látszik.Hallom a lépteit, melyek felém közelítenek.Lehet hogy hiba volt meg szólalnom? És hallgatnom kellett volna
.Ujjperceit az állam alá helyezi, s fel emeli azt.Ezzel kényszerítve engem a szemkontaktusra.Íriszei még mindig éj sötétek.Arcáról semmit se tudok le olvasni, póker arca van.Vonásait figyelem, és a göndör haját, ami tökéletesen be keretezi arcát.
Ujjait még mindig államnál tartja.Ajkai el vállnak.
-Semmi. -válaszolja, hangja rekedtes, folytatja, -És ne hívj így, nem ez a nevem. -hangnemétől le fagyok, olyan...olyan hát borzongatóan beszél, és ehhez hozzá párosítva a rezzenés telen arcát. Huh, félelmetes.
-Rendben Mr.. Harry. -gyorsan ki javítom magam, egy önelégült arccal találom szembe magam.El engedi állam, és épp fel lélegeznék amikor erősen meg szorítja az állkapcsomat.Le dermedek, most mi van?
-Csak Harry! -most komolyan a nevén vitatkozunk, de nem is ezen kezdtünk el beszélni.Bólintok egyet,
engem ez a férfi mentett meg? El enged és ki sétál a szobából, hál' istennek! Ujjaimmal végig simítok államon, áú, ez azért fájt.Lassan vissza ülök az ágyra, és el merülök a gondolataim közt.Már alig várom hogy vége legyen ennek a rám álomnak...
2014. július 24., csütörtök
6.Rész
Hii Guys!! Rengeteg késés után, itt a 6.Rész!
Nagyon hosszúra sikeredett, remélem ennek örültök !!
Örülök a 16.Feliratkozónak várom a többi olvasót is!!
Jó olvasást! Komiz, iratkozz fel, csatlakoz!!
D xoxo
Egész éjjel egy szem hunyásnyit se aludtam.A versenyen kattogok éjjel-nappal, félek attól a naptól.Már a hét közepénél járunk.És egyszer, maximum kétszer hagytam el a házat.Akkor is csak azért mert el mentünk egy próba versenyre.Egy erdőbe, vagyis inkább egy kialakított pályára, ahol Mr Styles kedvére gyakorolhatott.
Így volt szerencsém meg tudni hogyan is vezet, nagyon jól.Tudja kezelni az autót, és ennek örültem.De, nem
csak mi voltunk ott, hanem az a bizonyos Zayn is.
Ott állt mellettem két méterre, és onnan figyelte Mr Styles-t, velem együtt.Nem beszéltünk, és nem is szeretnék vele beszélni.Már öt napja élek ebben a házban, és még mindig alig tudok valamit erről a férfiról.
Olyan sok dolog övezi Őt, az ügyeit.És valamiért meg akarom ismerni, a kíváncsiság ami bennem lakozik, az hatalmas iránta.
Csak azt nem értem miért? Miért akarok egy olyan embert meg ismerni aki ilyenbe kevert? Miért? Nem vonzódom hozzá, de valljuk be.Meg mentet. És bár, még ezt is nehezen tudom el hinni, lehet hogy igaz.És tényleg csak segíteni akart, de akkor mi értelme volt annak hogy el vitt egy versenye és ajánlott fel díjként?
Egyszerűen nem értem, habár ezt ki értené? Senki!
Gondolataimat el űzve fel ülök a nagy ágyban, melyben el tudok tűnni.Ekkor az ajtó ki csapódik és Mr Styles állít be.Öltönyt visel, hozzá illő nadrággal és cipővel.Haja fel van zselézve vagy hajlakkozva.A nyakán lévő tetoválások ki látszódnak.Szemei ki vannak húzva, akárcsak egy nőnek, csak Neki jobban áll.Sokkalta félelmetesebben fest így, mint máskor.Nem is tudom miért.Szemeimet végig vezettem rajta néhányszor, végül az arcán állapodnak meg barna szemeim.Zöld szemeivel engem figyel, majd egy szatyrot dob felém, pontosabban az ágyra.
-Öltözz fel! Tíz perc és indulunk! -adja ki az utasítást, és ki megy a hálóból.Az ajtót hangosan csapja be maga mögött.Miért öltözött fel ilyen elegánsan?
Észre se vettem hogy van nála valami.A zacskóért nyúlók, bele kukkantok.Hm, ruhák.Ujjaim közé akad egy szoknya, ami felül fekete míg alul rózsaszín színű.Egy masni van a felső részen, ami alatt egy kis része "hiányzik" a ruhának.E darabot félre rakom és tovább kutatok, ki veszek még egy karkötőt és egy táskát, majd végül egy fekete csatos telített talpú magassarkút.
Föl áll, -hátal az ajtónak.Ki gombolom a testemet takaró férfi illatú inget, majd az ágyra ejtem.Meg fogom a szoknyát, fel húzóm lábaimon, a pántjait a karjaimon.Meg igazítom magamon és párszor meg nézem magam.
Mivel melltartót nem találtam ezért azt nem vettem hozzá, remélem nem nagy gond.Fel veszem a karkötőt, és az ágy szélére ülök.A magassarkút a kezembe veszem és bele bújtatom lábfejeimet.Be csatolom mindkettőn a csatot, a táskát a vállamra teszem és azt hiszem Én kész vagyok.
Föl állok, és sikerül nem elesnem.Végig nézzek magamon, és a ruhákon.Be kell vallanom még sose volt rajtam magassarkú, a torna cipőmön kívül mást nem igazán hordtam, eddig.Az ajtó fel tépődik és Mr Styles lép be.Egyszer végig mér, majd szemembe néz, ajkai el vállnak így szól;
-El megy, gyere. -mondja és meg fordulva tengelye körül el indul ki az ajtón.Lassú meg fontolt lépésekkel haladok utána.De nem hinném hogy valaha is utolérhetem Őt.Főleg nem úgy ha egy ilyen ízé van a lábaimon.
Mire ki érek az ajtón Ő már a lépcsőnél van.Egy pillanatra vissza néz rám, egy nagyot sóhajt és vissza jön.
Meg áll előttem, le néz rám.Már épp szólásra nyitnám a szám de ezt meg teszi helyettem Ő.
-Mit szerencsétlenkedsz? -kérdezi "kedvesen".Válaszolni készülök de, közbe vág.
-Csak azt ne mond hogy nem tudsz menni benne. -mintha gondolat olvasó lenne. Komolyan egy UFÓ vagy mi ez a lény? Csak nagyon le maradtál Drága... Ebből lehet következtetni... ~Belsőm ismételten ki oktat, és ezer százalékig igaza lehet.
Egyik kezét a derekamra csúsztatja, míg a másikkal meg fogja bal kezem.El kezdünk sétálni, görcsösen szorítom Mr Styles kézfejét.Kicsit könnyebb menni így , de a lépcsőtől félek.Apró tenyerem el veszik az övében.El érünk a lépcsőhöz, el enged.Fel nézzek Rá, nem mond semmit csak maga elé enged.Bal kezemmel kapaszkodom a korlátba, és szép lassan le megyek a lépcsőn.Lábaimat egyik fokról a másikra rakom.Biztonságban érzem magam amikor végre a biztos talajon vannak a lábaim.
Még meg se fésülködtem.
-Ott a fürdő, van két perced. -mondja és el tűnik.Bólintok egyet, és a velem szemben lévő fehér ajtóhoz lépdelek.
Kézfejem a kilincsre csúsztatom, le nyomom azt.Mint mindenhol itt is minden fehér, a falak a bútorok és a csempe is.Egy fésűt keresve ki nyitom az első ajtós szekrényt. Bingó!Kezembe veszem a hajkefét és végig fésülöm párszor a hosszú barna hajamat.Miután ezzel kész vagyok, késznek nyilvánítom magam.S vissza ballagok a nappali és a konyha találkozásához.
Ott meg állok és bele nézzek a táskába, ugyanis rezgett egyet, és ha jól tudom a táskák nem szoktak rezegni.Fel tárom a táskát, és egy mobilt pillantok meg benne.Ki veszem és meg forgatom a készüléket, egy alma van a hátulján.Vajon mi a márkája?
Még nem láttam ilyen telefont, kicsit nehéz.
-Látom meg találtad. -egy rekedtes hang szakítja meg gondolataimat.Fel pillantok a telefon mögül.Kezeit a zsebébe mélyeszti és engem pásztáz.
-Egy iphone, hogy el tudjalak érni.Csak az Én számom van benne. -mondja, és közelebb jön.Ki veszi a telefont ujjaim közül és meg néz valamit. -Ha gond van, engem hívsz. -ezzel vissza rakja a táskába.Nagyokat pislogok, az állam a padlót súrolja.Miért ad nekem bármit is? Hisz nem a rokonom, nem a barátom, egy senki vagyok számára... De akkor miért? Meg szeretném ölelni, de a múltkor el mondta hogy soha többet ne tegyek ilyen és ehhez hasonlókat.
Belül örülök, nagyon is.De kívül nem merem mutatni, mert akkor gyengének tűnék.És a gyengék mindig el buknak.Elő veszi a kocsi kulcsot a zsebéből, és rám néz.Biccent egyet az ajtó felé, bólintássommal jelzem hogy értem mit akar és el indulok.Ki nyitom az ajtót és amilyen gyorsan csak tudok a garázsba megyek, Vele a nyomomban.Már a Range Rover felé mennék amikor meg áll egy másik mellett.Vissza lépkedek hozzá, és az ő másik autójához.Be szállok, majd Ő is.Be csatolom az övem, és várom hogy elinduljunk a fene se tudja hova.Ki hajtunk a garázsból, az udvarból majd az úton haladunk tovább.Furdal egy kérdés, amit pár perc gondolkodás után fel teszek.
-Hova megyünk? -hangom kicsit bátrabb mint először,de még mindig nem merek beszélni úgy ahogy szoktam.Nem figyel rám, az útra szegezi szép szemeit.
-Egy helyre. -mondja, és itt a beszélgetésünk véget ér.Miért is hittem hogy majd el mondja? Tekintettem az ablakon kívül ragad, figyelem a fákat az embereket, akik mellett el haladunk.Legalább annyit el árulhatna hogy hova megyünk.Nem lehet olyan nagy titok...
* * *
Fogalmam sincs mióta ülhetünk az autóban, de a fenekem el zsibbadt.Tekintetem immáron én is az úton tartom.Egy földes út szakaszra kanyarodunk, és azon megyünk pár száz métert.Majd egy hatalmas épület előtt parkolunk le.A kerítés körülbelül három méteres lehet, az építmény tetején ott virít egy felirat.
"Gyermek otthon" Mr Styles-t nézzem és várom hogy Ő is ezt tegye.Amit pár perc múlva meg is tesz.
-Miért jöttünk ide? -hirtelen meg jött az a bizonyos löket ami kellett, a hangom magabiztos és tudatos.
-Mert.Most pedig gyere. -ezzel ki száll, Én is így teszek.Habár az épület kinézetre nem tűnik árvaháznak,
inkább valami másnak.
De, a legfontosabb; miért jöttünk ide? Le zárja az autóját, és meg fogja a kezem.
A hatalmas kapu fel tárul előttünk, be sétálunk a tágas udvaron egészen az épület be járatáig.Minden el van rendezve, és itt is minden olyan mint Mr Styles-nál. Na jó, talán nem.De az én árvaházamnál sokkal jobb.
Ki nyitja előttem az ajtót, és be enged.Még mindig félek attól hogy el esek.Ő be csukja a két ajtós be járati ajtót, és egy recepció szerűséghez sétálunk.
-Jó reggelt. Lux Atkin-hoz jöttünk. -mondja a nőnek aki rá mosolyog, majd beszélni kezd.
-Á, Mr Styles már várta magát. -mosoly tovább - a 216-os szobában lesz. -mondja. Mr Styles el mond egy "köszönöm"-öt és el indulunk balra a hosszú folyóson.Ki lehet az a Lux Atkin? Talán egy régi ismerőse vagy ex barátnője? ~Kérdések százai forognak az agyamban, és nem tudom őket kezelni.Gondolataim közepette el érjük azt a szobát amit a nő mondott, Ő be kopog majd be nyit.Mindennek fertőtlenítő szaga van, mintha kórházban lennénk.Egy ágy van a helyiségben, amiben most mi is vagyunk.
-Hally'. -egy szőke kislány ugrik Mr Styles nyakába, aki le guggolt elé.Szorosan fonja kicsi karjait a férfi nyaka köré, állát a vállára rakja.
-Hally báci' ki ez a szép lány? -suttogja Mr Styles fülébe amin el mosolyodom.A tetovált férfi el húzódik a lánytól, rám pillant.Majd vissza a kislányra.
-Egy barátom. -mondja kis időzés után, a kislány bólint.Ő fel áll és a kislány és közém áll, de fogja a pici kezét.
-Lux, ő itt Emily Ross. -mondja Lux-nak - Emily ő itt Lux Atkin. -mutat be minket egymásnak.Le hajolok hozzá -hogy egy magasak legyünk és kezet nyújtok neki.
-Örülök hogy megismerhetlek. -meg rázza a kezem.Aranyos teremtés.Bő fél órát vagyunk a kislánynál mert utána az orvos ki küld minket.El búcsúzunk Tőle.Egész idő alatt Vele beszélt, jól szót értenek.De, ki ő és honnan ismerik egymást? Az épületből kiérve, meg szólalok.
-Ki ez a kislány? -kérdezem.Meg áll.Bele túr hajába, gyakran csinálja ezt, főleg akkor amikor ideges.Hangosan fújja ki a levegőt.
-A keresztlányom. -adja a tömör választ.De, még mindig nem teljes a kép.
-Miért van itt? -faggatom tovább.Nyel egyet.
-Mert a szülei meg haltak egy autóbalesetben. -mintha a szívem ki hagyott volna egy ütemet.Hülyén érzem magam, nagyon is.Egy érzéketlen barom vagyok, gondolhattam volna hogy valami olyasmi történt amiről nem szívesen csevegne.A földre szegezem tekintettem, annyira szégyellem az egészet.Ő el hoz ide és be mutat neki, én meg így viselkedem.Valaki adjon egy ásót, el akarom ásni magam! Most!
Nagyon hosszúra sikeredett, remélem ennek örültök !!
Örülök a 16.Feliratkozónak várom a többi olvasót is!!
Jó olvasást! Komiz, iratkozz fel, csatlakoz!!
D xoxo
Egész éjjel egy szem hunyásnyit se aludtam.A versenyen kattogok éjjel-nappal, félek attól a naptól.Már a hét közepénél járunk.És egyszer, maximum kétszer hagytam el a házat.Akkor is csak azért mert el mentünk egy próba versenyre.Egy erdőbe, vagyis inkább egy kialakított pályára, ahol Mr Styles kedvére gyakorolhatott.
Így volt szerencsém meg tudni hogyan is vezet, nagyon jól.Tudja kezelni az autót, és ennek örültem.De, nem
 |
Ott állt mellettem két méterre, és onnan figyelte Mr Styles-t, velem együtt.Nem beszéltünk, és nem is szeretnék vele beszélni.Már öt napja élek ebben a házban, és még mindig alig tudok valamit erről a férfiról.
Olyan sok dolog övezi Őt, az ügyeit.És valamiért meg akarom ismerni, a kíváncsiság ami bennem lakozik, az hatalmas iránta.
Csak azt nem értem miért? Miért akarok egy olyan embert meg ismerni aki ilyenbe kevert? Miért? Nem vonzódom hozzá, de valljuk be.Meg mentet. És bár, még ezt is nehezen tudom el hinni, lehet hogy igaz.És tényleg csak segíteni akart, de akkor mi értelme volt annak hogy el vitt egy versenye és ajánlott fel díjként?
Egyszerűen nem értem, habár ezt ki értené? Senki!
Gondolataimat el űzve fel ülök a nagy ágyban, melyben el tudok tűnni.Ekkor az ajtó ki csapódik és Mr Styles állít be.Öltönyt visel, hozzá illő nadrággal és cipővel.Haja fel van zselézve vagy hajlakkozva.A nyakán lévő tetoválások ki látszódnak.Szemei ki vannak húzva, akárcsak egy nőnek, csak Neki jobban áll.Sokkalta félelmetesebben fest így, mint máskor.Nem is tudom miért.Szemeimet végig vezettem rajta néhányszor, végül az arcán állapodnak meg barna szemeim.Zöld szemeivel engem figyel, majd egy szatyrot dob felém, pontosabban az ágyra.
-Öltözz fel! Tíz perc és indulunk! -adja ki az utasítást, és ki megy a hálóból.Az ajtót hangosan csapja be maga mögött.Miért öltözött fel ilyen elegánsan?
Észre se vettem hogy van nála valami.A zacskóért nyúlók, bele kukkantok.Hm, ruhák.Ujjaim közé akad egy szoknya, ami felül fekete míg alul rózsaszín színű.Egy masni van a felső részen, ami alatt egy kis része "hiányzik" a ruhának.E darabot félre rakom és tovább kutatok, ki veszek még egy karkötőt és egy táskát, majd végül egy fekete csatos telített talpú magassarkút.
Föl áll, -hátal az ajtónak.Ki gombolom a testemet takaró férfi illatú inget, majd az ágyra ejtem.Meg fogom a szoknyát, fel húzóm lábaimon, a pántjait a karjaimon.Meg igazítom magamon és párszor meg nézem magam.
Mivel melltartót nem találtam ezért azt nem vettem hozzá, remélem nem nagy gond.Fel veszem a karkötőt, és az ágy szélére ülök.A magassarkút a kezembe veszem és bele bújtatom lábfejeimet.Be csatolom mindkettőn a csatot, a táskát a vállamra teszem és azt hiszem Én kész vagyok.
Föl állok, és sikerül nem elesnem.Végig nézzek magamon, és a ruhákon.Be kell vallanom még sose volt rajtam magassarkú, a torna cipőmön kívül mást nem igazán hordtam, eddig.Az ajtó fel tépődik és Mr Styles lép be.Egyszer végig mér, majd szemembe néz, ajkai el vállnak így szól;
-El megy, gyere. -mondja és meg fordulva tengelye körül el indul ki az ajtón.Lassú meg fontolt lépésekkel haladok utána.De nem hinném hogy valaha is utolérhetem Őt.Főleg nem úgy ha egy ilyen ízé van a lábaimon.
Mire ki érek az ajtón Ő már a lépcsőnél van.Egy pillanatra vissza néz rám, egy nagyot sóhajt és vissza jön.
Meg áll előttem, le néz rám.Már épp szólásra nyitnám a szám de ezt meg teszi helyettem Ő.
-Mit szerencsétlenkedsz? -kérdezi "kedvesen".Válaszolni készülök de, közbe vág.
-Csak azt ne mond hogy nem tudsz menni benne. -mintha gondolat olvasó lenne. Komolyan egy UFÓ vagy mi ez a lény? Csak nagyon le maradtál Drága... Ebből lehet következtetni... ~Belsőm ismételten ki oktat, és ezer százalékig igaza lehet.
Egyik kezét a derekamra csúsztatja, míg a másikkal meg fogja bal kezem.El kezdünk sétálni, görcsösen szorítom Mr Styles kézfejét.Kicsit könnyebb menni így , de a lépcsőtől félek.Apró tenyerem el veszik az övében.El érünk a lépcsőhöz, el enged.Fel nézzek Rá, nem mond semmit csak maga elé enged.Bal kezemmel kapaszkodom a korlátba, és szép lassan le megyek a lépcsőn.Lábaimat egyik fokról a másikra rakom.Biztonságban érzem magam amikor végre a biztos talajon vannak a lábaim.
Még meg se fésülködtem.
-Ott a fürdő, van két perced. -mondja és el tűnik.Bólintok egyet, és a velem szemben lévő fehér ajtóhoz lépdelek.
Kézfejem a kilincsre csúsztatom, le nyomom azt.Mint mindenhol itt is minden fehér, a falak a bútorok és a csempe is.Egy fésűt keresve ki nyitom az első ajtós szekrényt. Bingó!Kezembe veszem a hajkefét és végig fésülöm párszor a hosszú barna hajamat.Miután ezzel kész vagyok, késznek nyilvánítom magam.S vissza ballagok a nappali és a konyha találkozásához.
Ott meg állok és bele nézzek a táskába, ugyanis rezgett egyet, és ha jól tudom a táskák nem szoktak rezegni.Fel tárom a táskát, és egy mobilt pillantok meg benne.Ki veszem és meg forgatom a készüléket, egy alma van a hátulján.Vajon mi a márkája?
Még nem láttam ilyen telefont, kicsit nehéz.
-Látom meg találtad. -egy rekedtes hang szakítja meg gondolataimat.Fel pillantok a telefon mögül.Kezeit a zsebébe mélyeszti és engem pásztáz.
-Egy iphone, hogy el tudjalak érni.Csak az Én számom van benne. -mondja, és közelebb jön.Ki veszi a telefont ujjaim közül és meg néz valamit. -Ha gond van, engem hívsz. -ezzel vissza rakja a táskába.Nagyokat pislogok, az állam a padlót súrolja.Miért ad nekem bármit is? Hisz nem a rokonom, nem a barátom, egy senki vagyok számára... De akkor miért? Meg szeretném ölelni, de a múltkor el mondta hogy soha többet ne tegyek ilyen és ehhez hasonlókat.
Belül örülök, nagyon is.De kívül nem merem mutatni, mert akkor gyengének tűnék.És a gyengék mindig el buknak.Elő veszi a kocsi kulcsot a zsebéből, és rám néz.Biccent egyet az ajtó felé, bólintássommal jelzem hogy értem mit akar és el indulok.Ki nyitom az ajtót és amilyen gyorsan csak tudok a garázsba megyek, Vele a nyomomban.Már a Range Rover felé mennék amikor meg áll egy másik mellett.Vissza lépkedek hozzá, és az ő másik autójához.Be szállok, majd Ő is.Be csatolom az övem, és várom hogy elinduljunk a fene se tudja hova.Ki hajtunk a garázsból, az udvarból majd az úton haladunk tovább.Furdal egy kérdés, amit pár perc gondolkodás után fel teszek.
-Hova megyünk? -hangom kicsit bátrabb mint először,de még mindig nem merek beszélni úgy ahogy szoktam.Nem figyel rám, az útra szegezi szép szemeit.
-Egy helyre. -mondja, és itt a beszélgetésünk véget ér.Miért is hittem hogy majd el mondja? Tekintettem az ablakon kívül ragad, figyelem a fákat az embereket, akik mellett el haladunk.Legalább annyit el árulhatna hogy hova megyünk.Nem lehet olyan nagy titok...
* * *
Fogalmam sincs mióta ülhetünk az autóban, de a fenekem el zsibbadt.Tekintetem immáron én is az úton tartom.Egy földes út szakaszra kanyarodunk, és azon megyünk pár száz métert.Majd egy hatalmas épület előtt parkolunk le.A kerítés körülbelül három méteres lehet, az építmény tetején ott virít egy felirat.
"Gyermek otthon" Mr Styles-t nézzem és várom hogy Ő is ezt tegye.Amit pár perc múlva meg is tesz.
-Miért jöttünk ide? -hirtelen meg jött az a bizonyos löket ami kellett, a hangom magabiztos és tudatos.
-Mert.Most pedig gyere. -ezzel ki száll, Én is így teszek.Habár az épület kinézetre nem tűnik árvaháznak,
inkább valami másnak.
De, a legfontosabb; miért jöttünk ide? Le zárja az autóját, és meg fogja a kezem.
A hatalmas kapu fel tárul előttünk, be sétálunk a tágas udvaron egészen az épület be járatáig.Minden el van rendezve, és itt is minden olyan mint Mr Styles-nál. Na jó, talán nem.De az én árvaházamnál sokkal jobb.
Ki nyitja előttem az ajtót, és be enged.Még mindig félek attól hogy el esek.Ő be csukja a két ajtós be járati ajtót, és egy recepció szerűséghez sétálunk.
-Jó reggelt. Lux Atkin-hoz jöttünk. -mondja a nőnek aki rá mosolyog, majd beszélni kezd.
-Á, Mr Styles már várta magát. -mosoly tovább - a 216-os szobában lesz. -mondja. Mr Styles el mond egy "köszönöm"-öt és el indulunk balra a hosszú folyóson.Ki lehet az a Lux Atkin? Talán egy régi ismerőse vagy ex barátnője? ~Kérdések százai forognak az agyamban, és nem tudom őket kezelni.Gondolataim közepette el érjük azt a szobát amit a nő mondott, Ő be kopog majd be nyit.Mindennek fertőtlenítő szaga van, mintha kórházban lennénk.Egy ágy van a helyiségben, amiben most mi is vagyunk.
-Hally'. -egy szőke kislány ugrik Mr Styles nyakába, aki le guggolt elé.Szorosan fonja kicsi karjait a férfi nyaka köré, állát a vállára rakja.
-Hally báci' ki ez a szép lány? -suttogja Mr Styles fülébe amin el mosolyodom.A tetovált férfi el húzódik a lánytól, rám pillant.Majd vissza a kislányra.
-Egy barátom. -mondja kis időzés után, a kislány bólint.Ő fel áll és a kislány és közém áll, de fogja a pici kezét.
-Lux, ő itt Emily Ross. -mondja Lux-nak - Emily ő itt Lux Atkin. -mutat be minket egymásnak.Le hajolok hozzá -hogy egy magasak legyünk és kezet nyújtok neki.
-Örülök hogy megismerhetlek. -meg rázza a kezem.Aranyos teremtés.Bő fél órát vagyunk a kislánynál mert utána az orvos ki küld minket.El búcsúzunk Tőle.Egész idő alatt Vele beszélt, jól szót értenek.De, ki ő és honnan ismerik egymást? Az épületből kiérve, meg szólalok.
-Ki ez a kislány? -kérdezem.Meg áll.Bele túr hajába, gyakran csinálja ezt, főleg akkor amikor ideges.Hangosan fújja ki a levegőt.
-A keresztlányom. -adja a tömör választ.De, még mindig nem teljes a kép.
-Miért van itt? -faggatom tovább.Nyel egyet.
-Mert a szülei meg haltak egy autóbalesetben. -mintha a szívem ki hagyott volna egy ütemet.Hülyén érzem magam, nagyon is.Egy érzéketlen barom vagyok, gondolhattam volna hogy valami olyasmi történt amiről nem szívesen csevegne.A földre szegezem tekintettem, annyira szégyellem az egészet.Ő el hoz ide és be mutat neki, én meg így viselkedem.Valaki adjon egy ásót, el akarom ásni magam! Most!
2014. július 16., szerda
5.Rész
Hii Guys!!!Meg hoztam az 5.Részt!
Örülök a 14-dik feliratkozónak és a komiknak!
Továbbra is várom az olvasókat, ide és a csopiba is ;)
Jó olvasást!!! :)♥
D xoxo
* * *
Egyedül ülök az ágyon, immáron fel öltözve.A tévé be van kapcsolva, és valami idétlen mese csatornán van.
Üveges tekintettel bámulom a képernyőt, és gondolkodok.Amióta meg öleltem, hozzám se szólt.Miért? Mi rosszat tettem? Talán, nem kellett volna meg ölelnem? Ugyan, mindenkinek szüksége van egy ölelésre, egy embere, egy támaszra.Aki ott van neki, a bajban és mindig.
Ez vagyok én -mostanság.Egy sóhaj szökik ki ajkaim közül, a tévé távirányítóért nyúlók, és kikapcsolom a televíziót.Az ágy szélére ülök, lábaimat a padlóra teszem.Lábfejem érintkezik a hideg fa padlóval.Fel állok, és az ajtóhoz lépdelek.El érek a fa darabhoz, ujjaim a kilincsre csúsznak, majd le nyomják azt.Az ajtó ki nyitódik, ki lépek a folyosóra az ajtót be csukom.Lábaim a lépcsőhöz visznek, és nem parancsolok nekik.Le megyek a lépcsőn, amikor meg üti fülemet Mr Styles hangja.
-Nem tudom Zayn, csak.... -rekedtes hangján érződik a szomorúság, a keserűség.Várjunk, ki az a Zayn?
-Csak? Teljesen hülye vagy! -szólal meg egy mély lágy hang, mely félbe szakította Harry-t. Még mindig nehéz meg szokni ezt a nevet, "Harry" mennyire illik Mr Styles-hoz.
-Ja, tudom. -mondja Mr Styles. Egy fokkal lejjebb lépek, így láthatom a nappaliban üldögélő két férfit.
Mr Styles-t oldalról pillanthatom meg, míg a másik férfinak csak a hátát és a sapkáját látom.
-És mi a terved vele? -biccent egyet a lépcső felé, göndörkénk csak maga elé meredve emészti meg a kérdést.Ugye nem láttak meg? Be szívom alsó ajkam, levegőt is alig veszek.
-Zayn, ő árva.. -válaszolja a rekedtes hang, közben erre a
bizonyos Zayn-re néz.Mi? Ők, most rólam beszélnek?
Dehogy is Emily... ~belsőm nyugtat, kevés sikerrel.
-Akkor, mit akarsz, mi legyen? El vigyem? -a sapkás szegezi a kérdést a fürtösnek.Sóhajt egyet, még innen is látom ahogy mellkasa fel, le mozog.
-Ne, arra semmi szükség..Majd, ki találok valamit. Hisz a versenyen ott kell lennie. -válaszolja Mr Styles. Egy pillanat mi? Mr Styles oda akart adni ennek az idegen férfinak? De mégsem tette...
-Miért raktad fel őt? -Zayn szólal meg ismét.Egy kis ideig csönd ül a két férfin, majd Mr Styles válaszol a kérdésre;
-Ott volt Louis, és láttam hogy mennyire be jön neki Emily, és nem tudom, bele mentem. Így izgalmasabb lesz. -válaszolja.Tehát féltékenységből csinálta az egészet.Fejem enyhén meg rázom, és vissza térek a valóságba.Majd később dühöngök.
-És ha veszítesz? -Zayn bombázza Őt a kérdéseivel.Ez az a kérdés ami engem is izgat, túlságosan is.
-Nem lesz semmi, se érzelmileg se máshogy nem jelent nekem ez a lány semmit. -egy könny csepp szánt végig arcomon, majd még egy,és még egy.Fel kuporodom a lépcsőről, és vissza siettek a "szobámba".
Feltépem a háló ajtaját majd be csapom magam mögött.Jóval nagyobbat és hangosabban csapódik be mint gondoltam volna.Hátam az ajtónak döntöm, le csúszok rajta.Térdeim fel húzóm, fejem le hajtom.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Egy ilyen naiv, kislány? Már az első nap le kellett volna lépnem.De, miért is sírok Én most pontosan? Azért mert egy idegen férfi, meg ment majd bele kever egy versenybe, amin trófea ként kell díszelegnem.És, ennek az idegen pasinak akar oda adni mint egy csokit, aztán meg gondolja magát és meg tart.De főkként azért, mert nem vagyok fontos senkinek.Nem csak neki, hanem senkinek se.Ezért nincs családom, se másom.Talán így van megírva?
Ott fent, a nagy könyvben.Vagy Én vagyok a hibás mindenért? Könnyeim szakadatlanul folynak.De. hiába itatom az egereket.Azzal nem oldódik meg semmi.
Minden problémám itt marad, velem együtt.Egy kopogás üti meg fülemet, s abba hagyom a sírást.Bár, még a levegőt egyetlenül veszem.Nehezen föl tápászkodom padlóról, és ki tárom az ajtót.Mr Styles-el találom szembe magam.Arcáról semmit se lehet le olvasni. Mindig tartja a póker arcát, mindig...
Fejem le hajtom, nem akarok és nem is merek a szemébe nézni.Egyet lépek felé, ki akarom kerülni de elém áll.Teste meg feszül.
-Hova sietsz? -kérdezi, lábujjaimat figyelem.Hangja víz hangzik fejemben, mondatával együtt.Minden gondolatom össze szedve, állok előtte. A helyett, hogy el lökném és le kiabálnám a fejét.Lehet ezt kéne tennem, ennél rosszabb nem hiszem hogy lehetne.Erőt véve magamon, fel nézzek rá.Szemeimet övéibe mélyesztem.Ajkaim el vállnak;
-El az életedből. -hangom suttogásnak hangzik.Rezzenés telen arccal néz engem.Mély levegőt vesz, mintha nyugtatná magát.Hajába túr, és meg szólal;
-Nézd, semmi kedvem nincs itt tartani téged.De, amíg a verseny le nem ment, addig itt leszel.Világos?! -oktat ki, egyik szemöldökét az egekbe emeli- És, utána el mehetsz, ha nyerek.Ha viszont veszítek, egy jó éjszakában lesz részed. -kaján vigyorral az arcán el sétál.Mi a.... ?!Hülye fejjel bámulok magam elé, a semmibe. Azért kevert bele mert féltékeny volt, a semmire, most meg ez? Istenem, ezen a férfin lehetetlen ki igazodni.A folytonos hangulat ingadozásai, és az ügyei... Remélem ez az egy hét hamar el telik, és nyer.Nem akarok egy "jó éjszakát" el tölteni Tomlinson-nal. Sem senkivel.A hideg futkos a hátam az ilyen gondolatokra...
Örülök a 14-dik feliratkozónak és a komiknak!
Továbbra is várom az olvasókat, ide és a csopiba is ;)
Jó olvasást!!! :)♥
D xoxo
* * *
Egyedül ülök az ágyon, immáron fel öltözve.A tévé be van kapcsolva, és valami idétlen mese csatornán van.
Üveges tekintettel bámulom a képernyőt, és gondolkodok.Amióta meg öleltem, hozzám se szólt.Miért? Mi rosszat tettem? Talán, nem kellett volna meg ölelnem? Ugyan, mindenkinek szüksége van egy ölelésre, egy embere, egy támaszra.Aki ott van neki, a bajban és mindig.
Ez vagyok én -mostanság.Egy sóhaj szökik ki ajkaim közül, a tévé távirányítóért nyúlók, és kikapcsolom a televíziót.Az ágy szélére ülök, lábaimat a padlóra teszem.Lábfejem érintkezik a hideg fa padlóval.Fel állok, és az ajtóhoz lépdelek.El érek a fa darabhoz, ujjaim a kilincsre csúsznak, majd le nyomják azt.Az ajtó ki nyitódik, ki lépek a folyosóra az ajtót be csukom.Lábaim a lépcsőhöz visznek, és nem parancsolok nekik.Le megyek a lépcsőn, amikor meg üti fülemet Mr Styles hangja.
-Nem tudom Zayn, csak.... -rekedtes hangján érződik a szomorúság, a keserűség.Várjunk, ki az a Zayn?
-Csak? Teljesen hülye vagy! -szólal meg egy mély lágy hang, mely félbe szakította Harry-t. Még mindig nehéz meg szokni ezt a nevet, "Harry" mennyire illik Mr Styles-hoz.
-Ja, tudom. -mondja Mr Styles. Egy fokkal lejjebb lépek, így láthatom a nappaliban üldögélő két férfit.
 |
| Zayn Malik |
-És mi a terved vele? -biccent egyet a lépcső felé, göndörkénk csak maga elé meredve emészti meg a kérdést.Ugye nem láttak meg? Be szívom alsó ajkam, levegőt is alig veszek.
-Zayn, ő árva.. -válaszolja a rekedtes hang, közben erre a
bizonyos Zayn-re néz.Mi? Ők, most rólam beszélnek?
Dehogy is Emily... ~belsőm nyugtat, kevés sikerrel.
-Akkor, mit akarsz, mi legyen? El vigyem? -a sapkás szegezi a kérdést a fürtösnek.Sóhajt egyet, még innen is látom ahogy mellkasa fel, le mozog.
-Ne, arra semmi szükség..Majd, ki találok valamit. Hisz a versenyen ott kell lennie. -válaszolja Mr Styles. Egy pillanat mi? Mr Styles oda akart adni ennek az idegen férfinak? De mégsem tette...
-Miért raktad fel őt? -Zayn szólal meg ismét.Egy kis ideig csönd ül a két férfin, majd Mr Styles válaszol a kérdésre;
-Ott volt Louis, és láttam hogy mennyire be jön neki Emily, és nem tudom, bele mentem. Így izgalmasabb lesz. -válaszolja.Tehát féltékenységből csinálta az egészet.Fejem enyhén meg rázom, és vissza térek a valóságba.Majd később dühöngök.
-És ha veszítesz? -Zayn bombázza Őt a kérdéseivel.Ez az a kérdés ami engem is izgat, túlságosan is.
-Nem lesz semmi, se érzelmileg se máshogy nem jelent nekem ez a lány semmit. -egy könny csepp szánt végig arcomon, majd még egy,és még egy.Fel kuporodom a lépcsőről, és vissza siettek a "szobámba".
Feltépem a háló ajtaját majd be csapom magam mögött.Jóval nagyobbat és hangosabban csapódik be mint gondoltam volna.Hátam az ajtónak döntöm, le csúszok rajta.Térdeim fel húzóm, fejem le hajtom.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Egy ilyen naiv, kislány? Már az első nap le kellett volna lépnem.De, miért is sírok Én most pontosan? Azért mert egy idegen férfi, meg ment majd bele kever egy versenybe, amin trófea ként kell díszelegnem.És, ennek az idegen pasinak akar oda adni mint egy csokit, aztán meg gondolja magát és meg tart.De főkként azért, mert nem vagyok fontos senkinek.Nem csak neki, hanem senkinek se.Ezért nincs családom, se másom.Talán így van megírva?
Ott fent, a nagy könyvben.Vagy Én vagyok a hibás mindenért? Könnyeim szakadatlanul folynak.De. hiába itatom az egereket.Azzal nem oldódik meg semmi.
Minden problémám itt marad, velem együtt.Egy kopogás üti meg fülemet, s abba hagyom a sírást.Bár, még a levegőt egyetlenül veszem.Nehezen föl tápászkodom padlóról, és ki tárom az ajtót.Mr Styles-el találom szembe magam.Arcáról semmit se lehet le olvasni. Mindig tartja a póker arcát, mindig...
Fejem le hajtom, nem akarok és nem is merek a szemébe nézni.Egyet lépek felé, ki akarom kerülni de elém áll.Teste meg feszül.
-Hova sietsz? -kérdezi, lábujjaimat figyelem.Hangja víz hangzik fejemben, mondatával együtt.Minden gondolatom össze szedve, állok előtte. A helyett, hogy el lökném és le kiabálnám a fejét.Lehet ezt kéne tennem, ennél rosszabb nem hiszem hogy lehetne.Erőt véve magamon, fel nézzek rá.Szemeimet övéibe mélyesztem.Ajkaim el vállnak;
-El az életedből. -hangom suttogásnak hangzik.Rezzenés telen arccal néz engem.Mély levegőt vesz, mintha nyugtatná magát.Hajába túr, és meg szólal;
-Nézd, semmi kedvem nincs itt tartani téged.De, amíg a verseny le nem ment, addig itt leszel.Világos?! -oktat ki, egyik szemöldökét az egekbe emeli- És, utána el mehetsz, ha nyerek.Ha viszont veszítek, egy jó éjszakában lesz részed. -kaján vigyorral az arcán el sétál.Mi a.... ?!Hülye fejjel bámulok magam elé, a semmibe. Azért kevert bele mert féltékeny volt, a semmire, most meg ez? Istenem, ezen a férfin lehetetlen ki igazodni.A folytonos hangulat ingadozásai, és az ügyei... Remélem ez az egy hét hamar el telik, és nyer.Nem akarok egy "jó éjszakát" el tölteni Tomlinson-nal. Sem senkivel.A hideg futkos a hátam az ilyen gondolatokra...
2014. július 12., szombat
4.Rész
Hii Guys!! I'm D, és meghoztam a 4.Részt!!
Nagyon örülök a 13.Feliratkozónak és az 1,352
oldalmegjelenítésnek!!!!! Továbbra is csak annyit kérek;
hogy iratkozz fel, komizz, és csatlakozz ha tetszett! :)
Jó olvasást! Pusszancs♥♥♥♥♥
D xoxo
 |
| Niall Horan |
Egy tál pop corn van az ölében,és azt eszi.Végig nézzek rajta párszor mire el jut az agyamig, hogy igen itt ül mellettem egy férfi.
Nagyot nyelek, mire el neveti magát.Mint -itt mindenkinek- neki is tetoválva vannak karjai.Piercing van a szájában és fekete felsőt visel -jelenleg.Az előbbi vigyorával meg mutatta hófehér fogsorát, ami szinte csillog.Szőke haja precízen fel van állítva, s zselézve.Nagyokat pislogok rá, akár ki is ez a pasi.Tuti,hogy Mr Styles-hoz jött.A torkomban növekedő gombóctól meg se tudok szólalni, még mindig egymást nézzük.
De, mit keres itt? És hogyan jutott be a házba?
-Niall, el takarodnál a házamból? -Mr Styles hangja szakít ki gondolataimból.A hang irányába fordítom fejem, épp a farmerját húzza magára, s gombolja be.A másik férfi aki -ezek szerint- Niall le rakja a tálat az ágy melletti éjjeli szekrényre, fel áll.
-Bocs, hogy meg zavartam a mézes heteid.De beszélnünk kellene. -mondja a szőkeség, közben kezeit zsebébe mélyeszti.Szemeim tágra nyílnak mondatára.
-Mi a faszról beszélsz?! Ő, -rám mutat- nem a csajom, ő egy senki.Vágod! Na húz el! -mutat az ajtóra.
Na jó ez azért szíven ütött.Igaz, nem vagyok senkije de Ő hozott ide nem magamtól jöttem.Az utcán is hagyhatott volna!Lehet mind ketten jobban járunk, ha akkor nem jön oda és -állítólag- ment meg.De, lassan már ezt se hiszem el.Az igaz hogy az a 12 óra ki esett, vagy több, de nem hinném hogy bárki is egy ilyen lányt akar meg erőszakolni.Hisz, csak végig kell rajtam nézni.Az arcom irtó csúnya, a ruháim régiek, és a hajam sem a legjobb.Az alkatommal ugyan így, mégis melyik férfi akarna egy ilyet?
-Haver, ne csináld már!Komoly dolgokról kell beszélnünk! -e mondatra vissza térek a valóságba, Niall az ajtón kívül áll.Mr Styles, pedig az ajtón belül, egyik kezével fogja az ajtót.
-Szarom le hogy mit kell és mit nem, majd beszélünk. -ezzel rá csapja az ajtót, a fura akcentusú srácra.
Egyik kezét homlokára teszi, a másik a derekán van.
-Louis-ról van szó! -a göndör izmai meg feszülnek.Meg fordul, fel tépi az ajtót.
Meg ragadja a pólójánál és ki löki a folyosóra.Hallom ahogy Niall háta a falnak nyomódik, most mi csinál? Ki ugrok az ágyból és feléjük közeledem. Ám, az ajtóban meg torpanok.Amint látom Mr Styles hátán lévő izmokat meg feszülni.Szegény Niall-t még mindig a falnak szorítja.A feszültséget szinte tapintani lehet a levegőben.
-Nem akarok róla semmit se tudni!Meg értetted? -sziszegi fogai között.El emeli a faltól majd vissza vágja, mintha csak egy rongy darab lenne. Niall le csúszik a falon és fel néz Mr Styles-re.
-Tűnj el! -ez az utolsó amit mond neki, szembe fordul velem.Kezei ökölbe szorítva lógnak teste mellett, egy pillanatra rám néz.Gyönyörű zöld szemei, feketék.Vajon mi baja lehet azzal a Louis-sal?
-Vigyáz Harry, mert meg ütheted a bokád,és veled együtt Ő is. -Niall föl áll, közben figyelmezteti Harry-t. Tehát így hívják;Harry Styles.
Ezek után, a szőkeség el sétál a hosszú folyosón, le a lépcsőn, majd ki az ajtón.A bejárati ajtó be csapódik, Harry pedig öklét a falba üti.Meg rémülve, nézzem ahogy a falon le folyik a vörös folyadék.Ami az Ő kezéből szivárog, már teljesen ki ment fejemből az iránta érzett dühöm.A fal be horpadt ütésétől, teste még mindig feszes.Felé lépek párat, s mellette állok meg.Jóval magasabb mint Én, van köztünk úgy, két fejnyi.Ujjaimmal meg fogom azt a kezét mely -még- egyben van.
-Mr Styles. -hangom épp hogy hallatszik a csendes helységben.Feje le van hajtva, mellkasa fel-le emelkedik.
Be állok két karja közé, fogalmam sincs honnan jött ez a hirtelen jött bátorság.De egyet tudok;le kell nyugodnia.Nem néz rám, a vére még mindig folyik.Szemeit a padlóra szegezi, vékony karjaimat dereka köré fonom.Fejemet mellkasára hajtom, hallom szívverését.Egyenletes.Keze még mindig a falban van, másik kezét derekamra csúsztatja.
-Neked csak Harry. -suttogja.Fogalmam sincs hogy meddig állhattunk így, de jó volt.Az én részemről legalább is.Engem nem szoktak az emberek ölelgetni, sem a közelembe jönni.És hogy miért van ez, azt nem tudom. Annyi kérdést szeretnék fel tenni neki, de nem merek egyet se.
Meg akarom ismerni, de attól tartók ez lehetetlen. Harry olyan, zárkózott típusnak tűnik.Akit senki nem tud meg törni, meg ismerni, vagy a közelébe menni.Eddig nem igazán láttam őt bármilyen normális emberrel.Vagy nővel, talán meleg? Nem, nem az nem lehet.Ezt azért kétlem.Hosszú perceken keresztül állunk egy mást magunkhoz szorítva.Örülök hogy nem tett magában nagyobb kárt, mert ez is elég szépen meg fog látszódni rajta.Csak azt tudnám ki az a Louis, vajon köze lehet a versenyhez? Miért váltja ki csupán az illető neve ezt, belőle? Túl sok dolgot akarok meg tudni Róla, és mindenről ami Őt körül veszi.De, miért? Miért, ha nem is ismerem?Ha, egy senki vagyok számára? ~Kérdések, melyekre talán soha se kapok választ...
2014. július 10., csütörtök
3.Rész
Hii Guys!!! Meg hoztam Nektek a 3.Részt is...
Öhm, komizzatok, iratkozzatok fel és csatlakozzatok!!
Minden olvasót várok a csopiba is ;)) Köszönöm az 1,046
-dik oldalmegjelenítést...
Jó olvasást, minden olvasónak aki erre a blogra téved!! :))
D xoxo
Mióta vissza értünk Mr Styles házába, azóta itt kuksolok a szobában.De, legalább az időt meg tudtam.Amikor vissza értünk 21:27 perc volt,a fali órán.Az ágyon ülök, hátam az ágy támlájának döntöm.
Annyi minden jár a fejemben,annyira sok minden történt ebben a 2 napban.Amióta "ismerem" Mr Styles-t
az életem 360 fokos fordulatot vet.Miért keveredtem bele Én ebbe? Miért sodort az ár ilyen emberhez, aki így keresi a kenyerét? Miért? Egy trófea leszek azon a versenyen, és ha az a férfi nyer.Nekem végleg be fellegzett.Nem szeretnék "díj" lenni, az Övé meg végképp.Lehet az lenne a legjobb ha, most azonnal le lépnék.Habár azzal se érnék el túl sokat.Inkább ejtem ezt az ötletet.~Ki verem fejemből az ilyen, s ehhez hasonló gondolatokat.
Amikor is, az ajtó ki csapódik és Mr Styles lép be rajta.Göndör hajából csurog a víz, felső testét nem takarja semmi.Így rá látásom van tetoválásaira.Az egyetlen anyag ami fedi Őt, az a dereka köré csavart fehér törölköző.Melyből lábszárai ki látszódnak, párszor végig mérem Őt, -az biztos.
Remélem nem vette észre... A szekrényhez sétál, ki tárja annak ajtaját.Szemeim Rajta legeltettem, hogy őszinte legyek.Soha nem voltam még férfival semmilyen értelemben.Ezért is annyira furcsa nekem ez az egész.Az hogy megmentett, és hogy most itt vagyok.Vele. Mire észbe kapok, már egy bokszerben álldogál.
Itt öltözött át? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Elő ránt egy inget a szekrényből, és be csukja.Meg fordul -így szemtől szemben vagyunk- s felém sétál.Ki nyújtja karját, -amiben az ing van- el veszem Tőle.
-A fürdő itt van ezzel a szobával szemben. -mondja, bólintok.
Le mászok az ágyról, a szélére ülök.Le hajolok a lábfejemhez, ki kötöm a cipő fűzőmet.Iszonyatos lassúsággal le veszem szürke vászon cipőmet -melyet Ő adott- és félre teszem. Meg ragadom az inget, föl állok.Az ajtóhoz lépek, ki nyitom azt, majd a szemben lévő szobába megyek.Ami -el mondása szerint- a fürdő helyiség.Ujjaimat a hideg fém tárgyra csúsztatom, le nyomom a kilincset.Át lépem a küszöböt és egy tágas helyiségben találom magam.A padló járó lappal van borítva, ami zöld színben ragyog. Akár csak az Ő szemei... Be csukom magam mögött az ajtót.Beljebb lépdelek, így a fürdőszoba közepén állok.Tekintettem végig járja a helyett.Egy zuhanyzó rejtőzik el a bal sarokban, az mellett -pár lépésre- polcok kapnak helyet.Amin tusfürdők és más egyebek sorakoznak.
A polcok alatt a szennyes található.Ezek mellett egy hatalmas tükör foglalja el méltó helyét, alatta pedig a mosdó van.A jobb sarokban -a hátam mögött egy kád van be építve.El indulok a zuhanyzóhoz.Az inget -ami az Én "hálóingem"- a szennyesládára helyezem.Ahol fehérneműt is találok -tisztát!Le vettem magamról ruháimat, s össze hajtva ejtem bele a szennyesbe.
Bár, hogy őszinte legyek szerintem nem koszosak.
Be állok a zuhany kabinba, meg engedem a csapot.A meleg víz át járja fáradt testemet.Már most szét vet az ideg attól a versenytől.Mi lesz Velem ha tényleg veszít? Nem, nem nem, az nem fog meg történni.
Bíznod kell benne Emily... Egy sóhaj szökik ki ajkaimon.Ma is le győzte nem? Akkor egy hét múlva is le fogja! Csak, bíznom kell Benne. Egy vad idegen férfiban.Miután teljesen el áztattam magam, el zárom a meleg vizet, s ki szállok a kabinból.Testemet egy törölközőbe rejtem el.Gyorsan szárazra törlöm magam, majd föl veszem a fehérnemű alsót.
A fehér anyagot le dobom magamról, és az ingért nyúlók.Bele bujtatom
karjaimat, majd be gombolom azt.A törölközött is bele rakom a szennyesbe, és már megyek is.Vissza megyek abba a szobába ahonnan ki jöttem.Az ajtó előtt meg torpanok, nem lenne jobb el menekülni?
El futni a problémák elől? Hangos sóhaj hagyja el számat, majd be nyitok a "lakosztályomba". Szemeim tágra nyílnak, amint az ágyra pillantok. Khm...amiben Mr Styles fekszik.Könyökén támaszkodik, és a tévét bámulja. Ugye, nem gondolta ezt komolyan? Nyelek egyet, és meg fordulok tengelyem körül.Be csukom a fa darabot, s vissza fordulok Hozzá. Aprókat lépve érek el a hatalmas ágyhoz.Le ülök a szélére, én is a tévére meredek.
-Nem alszol? -kérdezi rekedtes hangján pár perc múlva.
-Veled? -kérdéssel válaszolok kérdésére.Rá nézzek.Bólint, nyugodj meg Emily.Nem fog meg erőszakolni vagy ilyesmi. ~E gondolattal be mászok az ágyba, és be takarózok.Az ágy szélére húzódom, hallom ahogy kuncog egy sort.Majd kikapcsolja a televíziót és le oltja a villanyt.És ahogy be fekszik mellém, össze zárom szemeim -alvásra kényszerítve magam.Ami nagy nehezen sikerül is, sok-sok buta, és kusza gondolattal együtt.
Öhm, komizzatok, iratkozzatok fel és csatlakozzatok!!
Minden olvasót várok a csopiba is ;)) Köszönöm az 1,046
-dik oldalmegjelenítést...
Jó olvasást, minden olvasónak aki erre a blogra téved!! :))
D xoxo
Mióta vissza értünk Mr Styles házába, azóta itt kuksolok a szobában.De, legalább az időt meg tudtam.Amikor vissza értünk 21:27 perc volt,a fali órán.Az ágyon ülök, hátam az ágy támlájának döntöm.
Annyi minden jár a fejemben,annyira sok minden történt ebben a 2 napban.Amióta "ismerem" Mr Styles-t
az életem 360 fokos fordulatot vet.Miért keveredtem bele Én ebbe? Miért sodort az ár ilyen emberhez, aki így keresi a kenyerét? Miért? Egy trófea leszek azon a versenyen, és ha az a férfi nyer.Nekem végleg be fellegzett.Nem szeretnék "díj" lenni, az Övé meg végképp.Lehet az lenne a legjobb ha, most azonnal le lépnék.Habár azzal se érnék el túl sokat.Inkább ejtem ezt az ötletet.~Ki verem fejemből az ilyen, s ehhez hasonló gondolatokat.
Amikor is, az ajtó ki csapódik és Mr Styles lép be rajta.Göndör hajából csurog a víz, felső testét nem takarja semmi.Így rá látásom van tetoválásaira.Az egyetlen anyag ami fedi Őt, az a dereka köré csavart fehér törölköző.Melyből lábszárai ki látszódnak, párszor végig mérem Őt, -az biztos.
Remélem nem vette észre... A szekrényhez sétál, ki tárja annak ajtaját.Szemeim Rajta legeltettem, hogy őszinte legyek.Soha nem voltam még férfival semmilyen értelemben.Ezért is annyira furcsa nekem ez az egész.Az hogy megmentett, és hogy most itt vagyok.Vele. Mire észbe kapok, már egy bokszerben álldogál.
Itt öltözött át? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Elő ránt egy inget a szekrényből, és be csukja.Meg fordul -így szemtől szemben vagyunk- s felém sétál.Ki nyújtja karját, -amiben az ing van- el veszem Tőle.
-A fürdő itt van ezzel a szobával szemben. -mondja, bólintok.
Le mászok az ágyról, a szélére ülök.Le hajolok a lábfejemhez, ki kötöm a cipő fűzőmet.Iszonyatos lassúsággal le veszem szürke vászon cipőmet -melyet Ő adott- és félre teszem. Meg ragadom az inget, föl állok.Az ajtóhoz lépek, ki nyitom azt, majd a szemben lévő szobába megyek.Ami -el mondása szerint- a fürdő helyiség.Ujjaimat a hideg fém tárgyra csúsztatom, le nyomom a kilincset.Át lépem a küszöböt és egy tágas helyiségben találom magam.A padló járó lappal van borítva, ami zöld színben ragyog. Akár csak az Ő szemei... Be csukom magam mögött az ajtót.Beljebb lépdelek, így a fürdőszoba közepén állok.Tekintettem végig járja a helyett.Egy zuhanyzó rejtőzik el a bal sarokban, az mellett -pár lépésre- polcok kapnak helyet.Amin tusfürdők és más egyebek sorakoznak.
A polcok alatt a szennyes található.Ezek mellett egy hatalmas tükör foglalja el méltó helyét, alatta pedig a mosdó van.A jobb sarokban -a hátam mögött egy kád van be építve.El indulok a zuhanyzóhoz.Az inget -ami az Én "hálóingem"- a szennyesládára helyezem.Ahol fehérneműt is találok -tisztát!Le vettem magamról ruháimat, s össze hajtva ejtem bele a szennyesbe.
Bár, hogy őszinte legyek szerintem nem koszosak.
Be állok a zuhany kabinba, meg engedem a csapot.A meleg víz át járja fáradt testemet.Már most szét vet az ideg attól a versenytől.Mi lesz Velem ha tényleg veszít? Nem, nem nem, az nem fog meg történni.
Bíznod kell benne Emily... Egy sóhaj szökik ki ajkaimon.Ma is le győzte nem? Akkor egy hét múlva is le fogja! Csak, bíznom kell Benne. Egy vad idegen férfiban.Miután teljesen el áztattam magam, el zárom a meleg vizet, s ki szállok a kabinból.Testemet egy törölközőbe rejtem el.Gyorsan szárazra törlöm magam, majd föl veszem a fehérnemű alsót.
A fehér anyagot le dobom magamról, és az ingért nyúlók.Bele bujtatom
karjaimat, majd be gombolom azt.A törölközött is bele rakom a szennyesbe, és már megyek is.Vissza megyek abba a szobába ahonnan ki jöttem.Az ajtó előtt meg torpanok, nem lenne jobb el menekülni?
El futni a problémák elől? Hangos sóhaj hagyja el számat, majd be nyitok a "lakosztályomba". Szemeim tágra nyílnak, amint az ágyra pillantok. Khm...amiben Mr Styles fekszik.Könyökén támaszkodik, és a tévét bámulja. Ugye, nem gondolta ezt komolyan? Nyelek egyet, és meg fordulok tengelyem körül.Be csukom a fa darabot, s vissza fordulok Hozzá. Aprókat lépve érek el a hatalmas ágyhoz.Le ülök a szélére, én is a tévére meredek.
-Nem alszol? -kérdezi rekedtes hangján pár perc múlva.
-Veled? -kérdéssel válaszolok kérdésére.Rá nézzek.Bólint, nyugodj meg Emily.Nem fog meg erőszakolni vagy ilyesmi. ~E gondolattal be mászok az ágyba, és be takarózok.Az ágy szélére húzódom, hallom ahogy kuncog egy sort.Majd kikapcsolja a televíziót és le oltja a villanyt.És ahogy be fekszik mellém, össze zárom szemeim -alvásra kényszerítve magam.Ami nagy nehezen sikerül is, sok-sok buta, és kusza gondolattal együtt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)