Hii Bananas!! Hoztam Nektek egy 18.Részt!!
Jó olvasást! Ha tetszett, iratkozz fel, és komiz!!
D xoxo
Üvöltő zene, részeg tinik, és csókolózó párok mindenütt.Nagyjából ilyen egy buli, -vagyis ezt látom csak.
Egy Night Club-ban vagyunk, úgy ahogyan azt mondta.Amikor be léptünk az épület ajtaján vagy tíz ember rohamozta meg Őt, s árasztották el kérdéseikkel.Amikhez nekem semmi közöm nem volt,természetesen.Ezek után át verekedtük magunkat a táncparketten, és egy lépcsőn sétáltunk fel.
Ide, ahol most is ülünk.Fogalmam sincs arról mi ez a hely, de tuti hogy nekik van fent tartva.A lépcső aljánál a V.I.P fel íratott olvastam le, tehát itt csak Ő és Én vagyunk.Na, meg Liam, Zayn, Niall, és Perrie.Két fél kör alakú kannapén helyezkedik el a társaság.Aminek tűz vörös színe van, míg a falak feketére vannak mázolva.Az ülő helyünk előtt, egy asztal van el helyezve.Amin mindenféle italt lehet találni, dohánnyal együtt.
Harry mellett ülök, s unatkozom.Igen, Én vagyok az egyetlen egy olyan lány aki egy buliban képes unatkozni.
Amíg Ő cseveg a punkokkal, addig magam elé meredve figyelem lábamat.Ami a rövidnadrágnak köszönhetően meg mutatkozik,sajnos.Egy fekete topot és egy farmer rövid nadrágot viselek azzal a vászon cipővel amit adott.Nem valami kihivalkodó öltözet, és szerencsémre nem is fel tűnő.Bár nekem ez a short túl rövid, de ki tudja mi ma a divat? Ölemben a táskám foglal helyet, hihetetlen milyen hangos ez a zene.
-Emily. -legyezi kezét arcom előtt Niall. Az egész csapat engem figyel, talán hozzám szóltak? Feléjük fordítom fejem.
-Tessék? -kérdezem vissza, sosem voltam nagy társasági ember.Akit mindenki keres és szeret, inkább a magányos szekcióba tartozom.
-Jössz táncolni? -kérdezi Zayn amire, Perrie is és Én is meg lepődök.Le döbbent arccal nézzem a borostás férfit.Homlokom ráncolom, talán megint össze veszett Perrie-vel? És így akar bosszút állni rajta, mert tudja hogy utál.
-Nem tudok táncolni. -vallom be, mindenki nevetni kezd.Én pedig le hajtott fejjel, szitkozódom hogy miért nem találtam ki valami kifogást az igazság helyett.Szerencsémre gyorsan találnak egy másik témát amin röhöghetnek egy jót, s el felejtenek engem.Egy idő után, csend ül a társaságra, amit a szőke hajú lány tör meg.Kezében egy üveget tart, felénk fordul.
-Üvegezünk? -vigyorog a mellettünk helyet foglalókra,mindenki díjazza ezt az ötletet.Kivéve; engem.Mi az az üvegezés? Ablakokat csinálunk, vagy mi? Közelebb ülök Harry-hez, a füléhez hajolok.
-Mi az az üvegezés? -suttogom, ajkaim súrolják fülét.El húzódom tőle, felém fordul.Ő is a fülemhez hajol, más különben nem hallanék semmit se, a zenétől.
-Ez egy játék. -motyogja- Valaki pörget és meg kérdezik "felelsz vagy mersz", te választasz.Utána pedig meg kell tenned valamit, a választásod után. -magyarázza.Bólogatásaimmal jelzem hogy nagyjából fel fogtam amit mondott.Tehát egy játék, oké.Még életemben nem hallottam ilyen játékról, de úgy tűnik nekik ez természetes dolog.A srácok le pakolnak az asztalról, -egy részéről- Perrie az üveget rá teszi.Mindenki izgatottan várja a lány következő cselekedetét, az üveg pörögni kezd az üveg asztalon.Majd Liam-nél áll meg, mindenki őt figyeli, én is.
-Liam, felelsz vagy mersz? -kérdezi Perrie, az előbb említett személytől.Aki szemeit az üvegen tartja, gondolkodik.
-Merek. -válaszolja, a szöszi össze dörzsöli a tenyerét majd rám nézz.Mire készül?
-Csókold meg, -pillant rám- Emily-t. -tágra nyílt szemekkel nézem Perrie-t, majd Liam-et.
-Tessék?! -szökik ki ajkaimon, miféle játék ez?
-Jaj, azt ne mond hogy nem csókolóztál még... -vágja hozzám.És mennyire igaza van, pontosan bele trafált az igazság az; hogy még nem kerültem olyan helyzetbe senkivel.Arcom fal fehér lesz, ujjaimat babrálom.Nem ezt nem vallom be.Fel állok a helyemről, majd Zayn és Liam közé ülök.Ez az egyetlen egy esélyem hogy meg mutassam Perrie-nek hogy nem vagyok olyan gyerekes mint ő.Kéz fejeimet Liam vállára helyezem, majd közel hajolok hozzá.Harry-vel már meg volt nem? Ajkaim találkoznak, alkohol szagú szájával.Ajkai mozogni kezdenek enyéimen, én is mozgatni kezdem az ajkaimat.Nyelve át csúszik két ajkam közt, s próbálok nem meg fulladni.Kezével meg fogja csípőmet s közelebb húz magához.
-Elég lesz. -szakít meg minket egy rekedtes hang.Abba hagyjuk, és el vállunk.Vörös arccal dőlök hátra a kényelmes kannapén, minden szempár engem figyel.Zavaromban az előttem lévő üvegeket figyelem, nem ülök vissza Harry-hez.Jobb itt Liam és Zayn között, vagy rosszabb? Most Liam-en a sor hogy pörgessen, ezek után Niall-nek kell be számolnia a szüzessége el vesztéséről, és a lányról akivel el veszítette.El torzult arccal hallgatom végig ezt az emlék beszámolót, túlságosan részletesre sikeredet.Még mindig nem vagyok képes fel fogni hogy meg tettem, azt.Egy idegennel, Harry szeme láttára.Hülyén érzem magam.
Az üveg már volt Perrie-n és, Zayn-en is.Majd végül nálam áll meg, fel ülök.És az üveg szájával szemezzek.Miért engem találtál el mi? Hogy merészeled?!
Mi? Most komolyan egy üveggel veszekedek?
-Felelsz vagy mersz? -kérdezi Zayn.Hosszasan át gondolom a dolgot, nem akarok merni.Ki tudja mit kérne tőlem, így hát marad a másik választás.
-Felelek. -mondom maga biztosan.Nem lehet ebből gond, kapok egy kérdést amire válaszolnom kell.Semmiség.
-Szűz vagy? -szegezi nekem a kérdést, mindenki csöndbe marad s engem figyel.Tekintetüket magamon érzem, az ölembe ejtett táskámat nézzem.Most mit mondjak? Az igazat, vagy hazudjak? Csak a rossz emberek hazudnak, aprót bólintok.Mindenki nevetni kezd kivéve Harry-t és engem, legalább Ő nem nevet rajtam.Le hajtott fejjel állok fel s indulok meg a lépcső felé, amin fel jöttünk.Ezek az emberek egy nap alatt többször aláznak meg mint az árva házban egy alatt.Nem akarok tovább velük maradni, nem vagyok képes még egy beszólást vagy nevetést el tűrni.
Ki jutok a társaságból, majd lábaim a lépcsőhöz vezetnek.Egyik kézfejem a korláton siklik le míg lábaimmal szelem a fokokat.Sós könnyeim égetik a szememet, de nem akarok sírni.Se előtte, se a többi punk előtt.Mindannyian érzéketlen tuskók...Le érek a lépcső aljára, és várom hogy az öltönyös hapsi át engedjen, ki a V.I.P helyről.Miközben várok lépteket hallok magam mögött, nem fordulok meg.Minek? Senkit se érdeklek, nem vagyok fontos nekik.Miért jönnének utánam?
Valaki meg ragadja a felkarom s annál fogva ránt magával szembe.Fel szisszenek, az illető pont ugyan ott ragadott meg, ahol anno Harry is.Fel nézzek az említett személyre, Zöld szemei sötétek.
-Mit akarsz? -kérdezem, majd ki rántva karomat ujjai közül el sétálok az öltönyös férfi mellett.Hallom lépteit magam mögött, de nem foglalkozok vele.A táncparkett mellett sétálok el, szemeim a tömegen legeltettem.Az emberek össze bújva táncolnak, a dübörgő zenére.Mi a jó ebben? Fejem meg rázva vissza térek a valóságba.
-Állj meg Emily! -kiabál rám hátam mögül Harry, meg fordulok.Így vele szemben állok, elegem van belőle.Egyszer normális egyszer meg ilyen, döntse el hogy milyen.Vagy hagyjuk ezt az egészet.Akár mi is ez az egész.
-Miért Harry? Hogy a csicskád lehessek? Elegem van belőled! És ezt te észre se veszed, minek tartasz magadnál? Hisz nem vagyunk egymásnak senkije, akkor meg?! -kiabálom, nem törődök a ránk figyelő szempárokkal.Amik a veszekedésünket nézik, s azt hogy mi lesz ebből.Persze, hangom alig hallatszott a hangos zene miatt.Tekintettem övébe fúrom, unom már ezt.Zöld szemeiben a meglepettséget vélem fel fedezni.Nem szól semmit, csak néz rám, azokkal a smaragd szemeivel.Sarkon fordulok, egyenesen haladok a mosdók felé.Nem értem Őt, se magamat.Nem ismerek már magamra se, nem szoktam kiabálni, és jelenetet rendezni.
Lassan elérem úti célomat, a wc-t.Be megyek a mosdóba, s az egyik mosdó fölé hajolva meg mosom arcomat.Nem ittam egy csepp alkoholt sem, mégis úgy érzem; be vagyok rúgva.A tükörben vizsgálom arcomat.Miért? Miért nem tudjuk abba hagyni ezt? Ezt a fura kapcsolatot, ami ki alakult köztünk az elmúlt hetekben? Könnyeim utat törnek maguknak, nem az fáj hogy így bánik velem.Hanem az, hogy nem úgy tekint rám, ahogyan Én rá.Igen, azt hiszem tetszik nekem.De az Istenit, hetek óta együtt lakunk, még szép hogy meg tetszett.A helység ajtaja megint ki nyílik, egy pillanatra oda figyelek.
-Emily. -mondja, felém lép egyet.De azonnal be rohanok az egyik wc-be, magamra zárva azt.Nem akarom Őt látni, kell egy kis szünet, vagy valami.Mert nem bírom el viselni ezt a fájdalmat ami a mellkasomban van.
-Emily! Nyisd ki ezt a rohadt ajtót! -kiabálja, közben ökleit a vékony fa ajtónak üti.Keserves zokogásba kezdek, de nem hagyja abba.Tovább trágárkodik, lábaim nem bírják ezért a földre rogyva sírok.Kézfejeimet arcom elé tartom, könnyeim csak szaporodnak.Mivel érdemlem ezt ki? Mivel? Miért nem hagyott ott az nap este, a verseny után? Miért nem dobott ki? Miért akarta hogy maradjak? ~Kérdésekkel van tele az agyam, amikre még, nem tudok válaszolni.Zokogásom alább hagy, amikor hallom be csapódni a mosdó ajtót. Itt hagyott.Le törlöm utolsónak nevezhető könnyeimet, fel állok a földről s ki nyitom az ajtót.Ki kukucskálok, tényleg el ment.Sóhajtok egyet, és ki megyek a kis helyről.A tükör előtt állok meg, vörös szemeimet meg mosom hideg vízzel, nem jobb.
Az lenne a legjobb ha el mennék.De a táska, fent maradt.És ha ott van Harry? El fog kapni... Emily, el ment, itt hagyott.Lábaim el indulnak a kijárat felé, ki nyitom az ajtót és ki megyek rajta.Íriszeim végig futtatom a tömegen, de sehol se látom a göndör fürtöket s azoknak tulajdonosát.El indulok az öltönyösök felé, akik ott állnak a lépcső két oldalánál egy vörös szalaggal.Vagy mivel, fogalmam sincs.Amint eléjük érek, el veszik azt a vörös valamit.Le hajtott fejjel ballagok fel a márvány fokokon, lassan fel érek a társasághoz.De Őt nem látom a kannapén.Oda sétálok a punkokhoz, el veszem a táskámat Liam mellől vállamra akasztom.
-Nem láttad Hazza-t? -kérdezi Niall, fejem rázom majd ahogy jöttem olyan gyorsan távozom.Le sétálok a lépcsőn, át az örökön és a tömegen a végleges kijárat fele.Ha ők se tudják hol van biztos haza ment, és engem azért nem vitt mert nem akar többet látni.Sóhajtva lépem át a Night Club küszöbét, s lépek ki a hideg éjszakai Londonba.Azt hiszem keresek egy sikátort ahol ma aludhatok, mert jobb helyem nem lesz.A jobb irányba indultam el, valamilyen csoda reményében.Karjaimat össze fonom mellkasom előtt, miért van ennyire hideg.Elérek egy kis utcához, amolyan zsákutca szerűség.Csak egy lámpa világítja be az utcát, szemeim egy testet vélnek fel fedezni.A földön fekszik ki terülve, ajkaim remegni kezdenek.Bár hol fel ismerem ezt a "fekvés módot", az a test...Harry-é . Közelebb merészkedek, a sötét utcához.Karjaimat le engedem testem mellé amint a test mellé érek.A lámpa pont a testet világítja meg. göndör fürtök fehér póló.Ami vértől ázott, Harry.
Kezem a szám elé rakom, mielőtt sikítanék.Le guggolok mellé, az arca vérben ázik.Ahogyan minden mása, valaki meg verte? Vagy mi történhetett vele?
-Harry, Harry, ébredj! -motyogom remegő hangon.Most nem drogozott biztos vagyok benne.Ez valakinek a műve, de ki akar ártani Harry-nek? Vannak ellenségei? Szemeimmel arcát fürkészem, nem mozdul nem beszél.Él még egyáltalán?
-Harry, kelj fel.Hallod! -ujjaim véres arcát fogják közre, undorító látvány, de muszáj erősnek maradnom.
-Liam! Zayn, Niall! -kiabálom, a barátai nevét hátha meg hallják.Ja, persze mert a dübörgő zenétől lehet bármit is hallani.Szemeim könnybe lábadnak, nem hallhat meg.Nem!
Jó olvasást! Ha tetszett, iratkozz fel, és komiz!!
D xoxo
Üvöltő zene, részeg tinik, és csókolózó párok mindenütt.Nagyjából ilyen egy buli, -vagyis ezt látom csak.
Egy Night Club-ban vagyunk, úgy ahogyan azt mondta.Amikor be léptünk az épület ajtaján vagy tíz ember rohamozta meg Őt, s árasztották el kérdéseikkel.Amikhez nekem semmi közöm nem volt,természetesen.Ezek után át verekedtük magunkat a táncparketten, és egy lépcsőn sétáltunk fel.
Ide, ahol most is ülünk.Fogalmam sincs arról mi ez a hely, de tuti hogy nekik van fent tartva.A lépcső aljánál a V.I.P fel íratott olvastam le, tehát itt csak Ő és Én vagyunk.Na, meg Liam, Zayn, Niall, és Perrie.Két fél kör alakú kannapén helyezkedik el a társaság.Aminek tűz vörös színe van, míg a falak feketére vannak mázolva.Az ülő helyünk előtt, egy asztal van el helyezve.Amin mindenféle italt lehet találni, dohánnyal együtt.
Harry mellett ülök, s unatkozom.Igen, Én vagyok az egyetlen egy olyan lány aki egy buliban képes unatkozni.
Amíg Ő cseveg a punkokkal, addig magam elé meredve figyelem lábamat.Ami a rövidnadrágnak köszönhetően meg mutatkozik,sajnos.Egy fekete topot és egy farmer rövid nadrágot viselek azzal a vászon cipővel amit adott.Nem valami kihivalkodó öltözet, és szerencsémre nem is fel tűnő.Bár nekem ez a short túl rövid, de ki tudja mi ma a divat? Ölemben a táskám foglal helyet, hihetetlen milyen hangos ez a zene.
-Emily. -legyezi kezét arcom előtt Niall. Az egész csapat engem figyel, talán hozzám szóltak? Feléjük fordítom fejem.
-Tessék? -kérdezem vissza, sosem voltam nagy társasági ember.Akit mindenki keres és szeret, inkább a magányos szekcióba tartozom.
-Jössz táncolni? -kérdezi Zayn amire, Perrie is és Én is meg lepődök.Le döbbent arccal nézzem a borostás férfit.Homlokom ráncolom, talán megint össze veszett Perrie-vel? És így akar bosszút állni rajta, mert tudja hogy utál.
-Nem tudok táncolni. -vallom be, mindenki nevetni kezd.Én pedig le hajtott fejjel, szitkozódom hogy miért nem találtam ki valami kifogást az igazság helyett.Szerencsémre gyorsan találnak egy másik témát amin röhöghetnek egy jót, s el felejtenek engem.Egy idő után, csend ül a társaságra, amit a szőke hajú lány tör meg.Kezében egy üveget tart, felénk fordul.
-Üvegezünk? -vigyorog a mellettünk helyet foglalókra,mindenki díjazza ezt az ötletet.Kivéve; engem.Mi az az üvegezés? Ablakokat csinálunk, vagy mi? Közelebb ülök Harry-hez, a füléhez hajolok.
-Mi az az üvegezés? -suttogom, ajkaim súrolják fülét.El húzódom tőle, felém fordul.Ő is a fülemhez hajol, más különben nem hallanék semmit se, a zenétől.
-Ez egy játék. -motyogja- Valaki pörget és meg kérdezik "felelsz vagy mersz", te választasz.Utána pedig meg kell tenned valamit, a választásod után. -magyarázza.Bólogatásaimmal jelzem hogy nagyjából fel fogtam amit mondott.Tehát egy játék, oké.Még életemben nem hallottam ilyen játékról, de úgy tűnik nekik ez természetes dolog.A srácok le pakolnak az asztalról, -egy részéről- Perrie az üveget rá teszi.Mindenki izgatottan várja a lány következő cselekedetét, az üveg pörögni kezd az üveg asztalon.Majd Liam-nél áll meg, mindenki őt figyeli, én is.
-Liam, felelsz vagy mersz? -kérdezi Perrie, az előbb említett személytől.Aki szemeit az üvegen tartja, gondolkodik.
-Merek. -válaszolja, a szöszi össze dörzsöli a tenyerét majd rám nézz.Mire készül?
-Csókold meg, -pillant rám- Emily-t. -tágra nyílt szemekkel nézem Perrie-t, majd Liam-et.
-Tessék?! -szökik ki ajkaimon, miféle játék ez?
-Jaj, azt ne mond hogy nem csókolóztál még... -vágja hozzám.És mennyire igaza van, pontosan bele trafált az igazság az; hogy még nem kerültem olyan helyzetbe senkivel.Arcom fal fehér lesz, ujjaimat babrálom.Nem ezt nem vallom be.Fel állok a helyemről, majd Zayn és Liam közé ülök.Ez az egyetlen egy esélyem hogy meg mutassam Perrie-nek hogy nem vagyok olyan gyerekes mint ő.Kéz fejeimet Liam vállára helyezem, majd közel hajolok hozzá.Harry-vel már meg volt nem? Ajkaim találkoznak, alkohol szagú szájával.Ajkai mozogni kezdenek enyéimen, én is mozgatni kezdem az ajkaimat.Nyelve át csúszik két ajkam közt, s próbálok nem meg fulladni.Kezével meg fogja csípőmet s közelebb húz magához.
-Elég lesz. -szakít meg minket egy rekedtes hang.Abba hagyjuk, és el vállunk.Vörös arccal dőlök hátra a kényelmes kannapén, minden szempár engem figyel.Zavaromban az előttem lévő üvegeket figyelem, nem ülök vissza Harry-hez.Jobb itt Liam és Zayn között, vagy rosszabb? Most Liam-en a sor hogy pörgessen, ezek után Niall-nek kell be számolnia a szüzessége el vesztéséről, és a lányról akivel el veszítette.El torzult arccal hallgatom végig ezt az emlék beszámolót, túlságosan részletesre sikeredet.Még mindig nem vagyok képes fel fogni hogy meg tettem, azt.Egy idegennel, Harry szeme láttára.Hülyén érzem magam.
Az üveg már volt Perrie-n és, Zayn-en is.Majd végül nálam áll meg, fel ülök.És az üveg szájával szemezzek.Miért engem találtál el mi? Hogy merészeled?!
Mi? Most komolyan egy üveggel veszekedek?
-Felelsz vagy mersz? -kérdezi Zayn.Hosszasan át gondolom a dolgot, nem akarok merni.Ki tudja mit kérne tőlem, így hát marad a másik választás.
-Felelek. -mondom maga biztosan.Nem lehet ebből gond, kapok egy kérdést amire válaszolnom kell.Semmiség.
-Szűz vagy? -szegezi nekem a kérdést, mindenki csöndbe marad s engem figyel.Tekintetüket magamon érzem, az ölembe ejtett táskámat nézzem.Most mit mondjak? Az igazat, vagy hazudjak? Csak a rossz emberek hazudnak, aprót bólintok.Mindenki nevetni kezd kivéve Harry-t és engem, legalább Ő nem nevet rajtam.Le hajtott fejjel állok fel s indulok meg a lépcső felé, amin fel jöttünk.Ezek az emberek egy nap alatt többször aláznak meg mint az árva házban egy alatt.Nem akarok tovább velük maradni, nem vagyok képes még egy beszólást vagy nevetést el tűrni.
Ki jutok a társaságból, majd lábaim a lépcsőhöz vezetnek.Egyik kézfejem a korláton siklik le míg lábaimmal szelem a fokokat.Sós könnyeim égetik a szememet, de nem akarok sírni.Se előtte, se a többi punk előtt.Mindannyian érzéketlen tuskók...Le érek a lépcső aljára, és várom hogy az öltönyös hapsi át engedjen, ki a V.I.P helyről.Miközben várok lépteket hallok magam mögött, nem fordulok meg.Minek? Senkit se érdeklek, nem vagyok fontos nekik.Miért jönnének utánam?
Valaki meg ragadja a felkarom s annál fogva ránt magával szembe.Fel szisszenek, az illető pont ugyan ott ragadott meg, ahol anno Harry is.Fel nézzek az említett személyre, Zöld szemei sötétek.
-Mit akarsz? -kérdezem, majd ki rántva karomat ujjai közül el sétálok az öltönyös férfi mellett.Hallom lépteit magam mögött, de nem foglalkozok vele.A táncparkett mellett sétálok el, szemeim a tömegen legeltettem.Az emberek össze bújva táncolnak, a dübörgő zenére.Mi a jó ebben? Fejem meg rázva vissza térek a valóságba.
-Állj meg Emily! -kiabál rám hátam mögül Harry, meg fordulok.Így vele szemben állok, elegem van belőle.Egyszer normális egyszer meg ilyen, döntse el hogy milyen.Vagy hagyjuk ezt az egészet.Akár mi is ez az egész.
-Miért Harry? Hogy a csicskád lehessek? Elegem van belőled! És ezt te észre se veszed, minek tartasz magadnál? Hisz nem vagyunk egymásnak senkije, akkor meg?! -kiabálom, nem törődök a ránk figyelő szempárokkal.Amik a veszekedésünket nézik, s azt hogy mi lesz ebből.Persze, hangom alig hallatszott a hangos zene miatt.Tekintettem övébe fúrom, unom már ezt.Zöld szemeiben a meglepettséget vélem fel fedezni.Nem szól semmit, csak néz rám, azokkal a smaragd szemeivel.Sarkon fordulok, egyenesen haladok a mosdók felé.Nem értem Őt, se magamat.Nem ismerek már magamra se, nem szoktam kiabálni, és jelenetet rendezni.
Lassan elérem úti célomat, a wc-t.Be megyek a mosdóba, s az egyik mosdó fölé hajolva meg mosom arcomat.Nem ittam egy csepp alkoholt sem, mégis úgy érzem; be vagyok rúgva.A tükörben vizsgálom arcomat.Miért? Miért nem tudjuk abba hagyni ezt? Ezt a fura kapcsolatot, ami ki alakult köztünk az elmúlt hetekben? Könnyeim utat törnek maguknak, nem az fáj hogy így bánik velem.Hanem az, hogy nem úgy tekint rám, ahogyan Én rá.Igen, azt hiszem tetszik nekem.De az Istenit, hetek óta együtt lakunk, még szép hogy meg tetszett.A helység ajtaja megint ki nyílik, egy pillanatra oda figyelek.
-Emily. -mondja, felém lép egyet.De azonnal be rohanok az egyik wc-be, magamra zárva azt.Nem akarom Őt látni, kell egy kis szünet, vagy valami.Mert nem bírom el viselni ezt a fájdalmat ami a mellkasomban van.
-Emily! Nyisd ki ezt a rohadt ajtót! -kiabálja, közben ökleit a vékony fa ajtónak üti.Keserves zokogásba kezdek, de nem hagyja abba.Tovább trágárkodik, lábaim nem bírják ezért a földre rogyva sírok.Kézfejeimet arcom elé tartom, könnyeim csak szaporodnak.Mivel érdemlem ezt ki? Mivel? Miért nem hagyott ott az nap este, a verseny után? Miért nem dobott ki? Miért akarta hogy maradjak? ~Kérdésekkel van tele az agyam, amikre még, nem tudok válaszolni.Zokogásom alább hagy, amikor hallom be csapódni a mosdó ajtót. Itt hagyott.Le törlöm utolsónak nevezhető könnyeimet, fel állok a földről s ki nyitom az ajtót.Ki kukucskálok, tényleg el ment.Sóhajtok egyet, és ki megyek a kis helyről.A tükör előtt állok meg, vörös szemeimet meg mosom hideg vízzel, nem jobb.
Az lenne a legjobb ha el mennék.De a táska, fent maradt.És ha ott van Harry? El fog kapni... Emily, el ment, itt hagyott.Lábaim el indulnak a kijárat felé, ki nyitom az ajtót és ki megyek rajta.Íriszeim végig futtatom a tömegen, de sehol se látom a göndör fürtöket s azoknak tulajdonosát.El indulok az öltönyösök felé, akik ott állnak a lépcső két oldalánál egy vörös szalaggal.Vagy mivel, fogalmam sincs.Amint eléjük érek, el veszik azt a vörös valamit.Le hajtott fejjel ballagok fel a márvány fokokon, lassan fel érek a társasághoz.De Őt nem látom a kannapén.Oda sétálok a punkokhoz, el veszem a táskámat Liam mellől vállamra akasztom.
-Nem láttad Hazza-t? -kérdezi Niall, fejem rázom majd ahogy jöttem olyan gyorsan távozom.Le sétálok a lépcsőn, át az örökön és a tömegen a végleges kijárat fele.Ha ők se tudják hol van biztos haza ment, és engem azért nem vitt mert nem akar többet látni.Sóhajtva lépem át a Night Club küszöbét, s lépek ki a hideg éjszakai Londonba.Azt hiszem keresek egy sikátort ahol ma aludhatok, mert jobb helyem nem lesz.A jobb irányba indultam el, valamilyen csoda reményében.Karjaimat össze fonom mellkasom előtt, miért van ennyire hideg.Elérek egy kis utcához, amolyan zsákutca szerűség.Csak egy lámpa világítja be az utcát, szemeim egy testet vélnek fel fedezni.A földön fekszik ki terülve, ajkaim remegni kezdenek.Bár hol fel ismerem ezt a "fekvés módot", az a test...Harry-é . Közelebb merészkedek, a sötét utcához.Karjaimat le engedem testem mellé amint a test mellé érek.A lámpa pont a testet világítja meg. göndör fürtök fehér póló.Ami vértől ázott, Harry.
Kezem a szám elé rakom, mielőtt sikítanék.Le guggolok mellé, az arca vérben ázik.Ahogyan minden mása, valaki meg verte? Vagy mi történhetett vele?
-Harry, Harry, ébredj! -motyogom remegő hangon.Most nem drogozott biztos vagyok benne.Ez valakinek a műve, de ki akar ártani Harry-nek? Vannak ellenségei? Szemeimmel arcát fürkészem, nem mozdul nem beszél.Él még egyáltalán?
-Harry, kelj fel.Hallod! -ujjaim véres arcát fogják közre, undorító látvány, de muszáj erősnek maradnom.
-Liam! Zayn, Niall! -kiabálom, a barátai nevét hátha meg hallják.Ja, persze mert a dübörgő zenétől lehet bármit is hallani.Szemeim könnybe lábadnak, nem hallhat meg.Nem!
