39. Változás

                                        Sziasztok! 39. Rész, itt is van! Remélem
                               mindenkinek tetszeni fog, bár előre bocsánatot kérek.
                       Szerintem nem lett olyan hű de jó, de ezt döntsétek el ti!
                    Jó olvasást! Ha esetleg tetszett, akkor tudjátok mit kell tennetek!

                                                                                            D xoxo

Liam Payne;

A telefonom csörgése zökkent ki mese szép álmaimból. Morogva nyúlok a készülékért, amely az éjjeli szekrényemen foglal helyet. Hátamra fordulok, s megragadom a mobilomat. A kijelzőre pillantok, amelyen a 'Harry' felirat villog.

-Mi a fenét akar? -kérdezem magamtól, majd a zöld csíkot végig húzóm a képernyőn és a fülemhez emelem a telefont. -Mi van? -hatalmasat ásítok, nem hiszem el , hogy reggel hétkor már zavarnak. Miért?

-Felkeltettelek? -figyelmen kívül hagyja kérdésem. Nem elég, hogy zavar de még b@sztat is.  Szemem forgatom, sóhajtást halok a vonal másik végéről. -Figyu...Én, öhm.. -keresi a szavakat, mi van vele? -Kéne, egy...kezelés. -motyogja. Nevetésben török ki, még nem hallottam Harry-t így beszélni. Pontosabban, ilyen bizonytalanak nem hallottam még.

-Kezelés? Minek? -halmozom kérdéseimmel, milyen kezelésről lehet szó (?) - Haver, minden oké? -teszem fel kérdésem, még egy hosszú sóhajt kapok válaszul. Majd egy sípolást, bontotta a vonalat. A telefont vissza helyezem az éjjeli szekrényre. Minek hív fel, ha nem tudja el mondani, hogy mi  a baja. Fejem a párnára ejtem, míg testemet elnyeli az ágy. Szemhéjam lezárul, lassan elszenderedek. 

-Lassan már fél órája fekszek mozdulatlanul, mégis éber vagyok.- Ez a baj velem, ha egyszer felkelek, utána már nem tudok vissza aludni. B@zd meg, Styles!  A párnába fúrom arcom, amikor is 

a csengő 'édes' hangja tölti ki a lakást. Szitkozódva mászok ki a meleg takaró alól, s hagyom el 

hálószobámat. Végig sétálok a hosszú folyóson, majd leballagok a lépcsőfokokon az előszobába. Az ajtóhoz lépek, és feltépem azt. Meg sem lepődök a tetovált srácon, aki nem más mint Harry. Ellépek az ajtóból,hogy ő  betudjon jönni. Lábát  át billenti a küszöb felett, a nappaliba megy. Becsapom a nagy fém darabot, lábaim a Göndör után vissznek. A kannapén foglal helyet, lábait a drága dohányzó asztalra helyezi. A fekete bőr fotelembe ülök,kezem az asztalon lévő cigis dobozért nyúl. Kinyitom,majd kiveszek belőle egy szálat. A dobozt Hazza felé nyújtom,  megkínálom őt a káros anyaggal. Fejét csóválja maga elé meredve. Vállat rántok, és a kis dobozkát az asztal közepére dobom. Ajkaim közé veszem a fehér szálat, s meggyújtom azt. Beleszívok, közben hátra dőlök a kényelmesnek nevezhető fotelban. Egyik karommal a karfán támaszkodom, ajkaim közt kiszökik a füst.

-Milyen kezelésről beszéltél? -térek a lényegre, tekintetét rám vezeti. Zöld szemei sötétséggel teltek, megismétlem az előző mozdulataimat. A tüdőmbe jutó nikotin átjárja testem minden egyes részét. Megnyugtat.

-Egy...-ujjaival babrál, -Egy, dühkontroll kezelésről. -feleli. Hangja kissé bizonytalan, szemöldököm az egekbe szökik. Mégis minek kellene dühkontrollra mennie? Oké, bevallom tud 'rossz fiú' lenni. De, valójában nincs semmi gond vele. Éppen feltenném kérdéseimet, mint pl; 'Minek beszélsz ilyen hülyeségetek?' Vagy, 'Ki miatt csinálod?'  amikor is, folytatja; Emily az oka. Nézd, Liam...Nem tudom miért, de szeretnék... -benyálazza alsó ajkát, lábait leveszi az asztalról. Könyökein támaszkodik meg, míg fejét lehajtja.

-Megváltozni? -fejezem be helyette a mondatott, mondhatni kérdezem tőle. Bólint egy aprót. Ajkaimra hatalmas mosoly kúszik, amelyet Harry nem ért. De nem is kell értenie, a mosolyom okát. Elég ha én tudom, hogy miért vigyorgok. Őszintén szólva, az elején butaságnak tartottam azt hogy Harry és Emily együtt. Nevetnem kellett ezen, hiszen Emily ártatlan -akárhogy is nézem. Harry pedig, olyan...Hát, rossz fiú. Nem rossz ember, hanem rossz a stílusa. Két év alatt teljesen megváltozott, nem volt ilyen. Ilyen, rideg. Habár, mostanában olyan...Olyan szerelmes. Talán Emily, majd kimenti Őt ebből az ördögi korszakból. A szülei halála mindent elvitt az igazi Harry Styles-ből. Voltak napok, amikor nem is evett. Nagyon mély ponton volt, s azt kell mondjam. Ő az egyik legerősebb ember akit ismerek. Egyetlen egy célja van; amiről remélem letudom beszélni. Vagy ha nem én, akkor majd Emily. Igen, Emily-nek menni fog.

-Liam? -szólít meg, evvel kizökkentve egem gondolataim közül. -Voltál már szerelmes? -kérdése kuncogást vált ki belőlem. Beleszívok a cigarettámba, és miután letüdőztem kifújom a füstöt ajkaimon.

-Már hogy ne lettem volna. -jelentem ki, azért huszonhat évesen  az ember már át esett egy-két dolgon. És, én a szerelmet is az 'át estem rajta' mappába tenném. A cigi csikket elnyomom az egyik hamutálcába. Bokámat a térdemhez illesztem, majd Harry-t fürkészem. Ki, kérdőn vizslat engem. -Nézd kölyök, a szerelem az egy nagyszerű dolog. Még nekünk, bűnözőknek is. Néha azt hisszük, megtaláltuk. Miközben még javában keressük, s néha megvan de mi nem vesszük észre. Én, a második kategóriába tartozom. Olyan lehetőséget hagytam ki, amely miatt most nincs mellettem senki. Ezt jól tudod. -bólint, -Figyelj, ha szereted, -utalok Emily-re, aprót bólint- ne hagyd el. Ne hagyd, hogy elmenjen. Harcolj érte, vagy egyedül maradsz életed végéig. Érted? Ráadásul, neked még ott van Lux is. -hangom komolyan cseng.

-Miatta ne aggódj amint eljön az ideje, vissza kerül a szüleihez. -feleli, tessék? Pupilláim kitágulnak, majd össze szűkülnek. Hátra dől a kanapémon.

-Ezt hogy érted? Úgy tudtam a szülei, elhunytak. -a vér lüktet a fülemben, s kezdek idegessé válni. Nem szerettem, ha hazudnak nekem. Azt meg főkként nem szerettem, ha az egyik legjobb 'alkalmazottam' teszi.

-Nem hunytak el, csak nyaralnak. A kislányt pedig rám bízták, így Emily-t még könnyebb volt az ujjaim köré csavarni. -válaszolja - Te adtad azt a feladatot, hogy csábítsam el. Nem de? -idegesen bólintok.

-Ez nem volt  a tervben Harry, nézd ha csak szórakozol Emily-vel. Azt ajánlom most hagyd abba, mert a lány heteken belül vissza kerülhet a szüleihez. És ha ez az információ Louis fülébe jut, elveszi tőled. -fejtem ki gondolataimat, Harry nem gondolta át a dolgokat. Túlságosan könnyeden veszi a rábízott feladatait.

-Nem fogom engedni, hogy elvegye. -szűri fogai mögül, a Göndör. Ekkor csatlakozik köreinkhez Perrie is. -Különben is, Emily szeret. -fejem ingatom. Elfogja cseszni.

-Attól mert érzéseket táplál irántad, még elhagyhat! -emelem meg hangomat, felállok s elé lépek -Ajánlom, hogy ne legyen gond. Mert, ha a te kis hülyeséged miatt elveszítjük a lány apját...Nagyon nagy bajban leszel Harold. -íriszei elsötétülnek, de egy bólintással jelzi hogy értette amit mondtam neki.

-Nem értem mit aggódsz. -szólal meg a szőkeség, mindketten rászegezzük tekintettünket. Egy újságot lapozgat, -A drága kis Emily-tek, fülig belé esett ebbe a f@szfejbe. -jelenti ki. Ökölbe feszült kezeimet -amelyeket eddig észre se vettem- vissza engedem testem mellé.

-Az lehet Perrie, de Louis ezzel az aprócska információval tönkre tehet mindent. Pluszba még, tud valamit rólad. -pillantok vállam fölött Harry-re- Amivel állítólag, Emily-t maga mellé tudja állítani. -magam elé meredek, ha Harry nem teszi meg a megfelelő lépéseket a szerelme iránt. Mindent elveszíthet, mindent. -Harry, kérlek viselkedj szerelmeshez méltóan. -farkas szemet nézek vele, miközben beszélek hozzá. -Fél óra múlva indulunk, elviszlek egy orvoshoz. -felállok, és az emeletre sietek. Talán, a Lux-os dolgot nehezen, de el lehet sikálni. -Ha a lány megtudja- Viszont, még mindig érdekelne az, hogy mit tud Harry-ről. Mert ha minden igaz, nekem, mint banda vezérnek mindent tudnom kell róla. És tudok is. De, vajon mi lehet az az aprócska dolog. Ami véget vethet a kis Styles-nak? -És kapcsolatának...- elővéve egy fekete nadrágot, és pólót magamra aggatom a ruhadarabokat. Felveszek egy zoknit, s már kint is vagyok a hálómból. Lesiettek a lépcsőfokokon, majd az előszobába lépdelek. Barna színű bakancsomat felveszem, a konyhapulthoz sétálok. Elveszem a kulcsot, a pénztárcámat a farzsebembe csúsztatom. Biccentek egyet Styles-nak, és már is a garázs lesz az új úti cél. Beülünk a fekete, sötétített ablakú Range Rover-be.

A kulcsot a helyére rakom, elfordítom. Az autó motorja felbőg, s már indulunk is. Természetesen a garázs ajtaját kinyitottuk, mielőtt beszálltunk volna. Lassan ki kanyarodunk az útra, majd egy kis gázt adva a belvárosba vezet utunk. A borzalmas csendet csak a rádióból szóló halk rock zene töri meg.

-Szereted? -kérdem kisebb idő elteltével. Harry hangulatingadozós fajta. Ezért mindig figyelek a szavaimra, nem akarom megbántani. Érzékeny lélek, még ha ezt nem is mutatja ki.

-Liam, ez olyan...Furcsa. -kezdi- Amikor vele vagyok, nem tudom...Nem én vagyok. Mellette nem a 'hírhedt Harry Styles' vagyok. Hanem, egy teljesen más ember, önmagam vagyok. És, -sóhajt- nem tudnék nélküle egy gyereket nevelni. Még így sem, hogy három hónapig bízták rám Lux-t. -akadozva beszél, és olyan szeretetteljesen ejti a szavakat. Kezdem elhinni Perrie-nek, hogy szerelmes. De, ha nem vigyázz elveszítheti.

-Hazza, mi van? Szerelmes vagy. -gúnyolódom, mire a válasza egy "kapd be" . Hajába túr, s feljebb tekeri a rádiót. Nevetek vele együtt, rég láttam ilyennek. Ilyen, boldognak. -Hazza szerelmes! -üvöltöm. A vállamba bokszol.

-Dögölj meg. -mondja, -és akkor mi van ha szerelmes vagyok? -vallja be, vigyorogva fordulok felé. Ő is velem együtt vigyorog, mint két vadalma. Tenyeremet felé tartom, amibe hezitálva, de belecsap.

-Szóval, mióta szereted? -tekerem lejjebb a hangerőt, felé pillantok majd figyelmemet az útnak szentelem. Nem akarok balesetet szenvedni. Hosszú perceken keresztül csöndben ülünk egymás mellett, csak a rádió tölti ki a teret. Ujjaimat a kormány kereken tartom, válaszra várok.

-Egy hónapja. Körülbelül. -gondolkodik, -Ja, egy hónapja. -az ablakon bámészkodik kifele. De, a mosoly még mindig ott ül az arcán. Jobbra kanyarodok, egy magán klinika parkolójába.

-Ebből az egy hónapból, csinálj egy életet. -mondom, felém pillant. Le állítom a motort, -Akarod a csajt nem? -teszem fel az egyik legalapvetőbb kérdésemet. Bólint, -Na hát akkor! Harry, a magunk fajtáknak, ezerévente egyszer adódik ilyen lehetőség. -vállára teszem kézfejemet- Ne enged, hogy elszakítsanak Tőle. -evvel ki szállok a járműből. -Változz ha akarsz, de ne enged el.-miután lezárom a járművemet, az épület bejáratához közeledünk. Egy nagyszerű orvost kértem fel e nemes feladatra. Mondhatom, hogy megtiszteltetés lesz Harry Styles-t kontrollálni. Hatalmas munka, és rengeteg energiájába fog kerülni az illetőnek. De, ha a kölyök boldogságáról van szó. Akkor bármi jöhet, tudom hülyén hangzik. De, próbálom terelni a sorsát. Még akkor is, ha nem vagyok az apja. Tudom, neki is szüksége van egy olyan személyre aki törődik vele.  Emily után, én vagyok ez a személy. S remélem, a Lux-os dolog csak hazugság volt. Nem szeretném, ha Harry ugyanazt a hibát véteni el amelyet én is.

Ui: Bocsánatot szeretnék kérni a rövid, illetve eseménytelen rész miatt. Azért remélem senki se haragszik rám e miatt. Puszi és ölelés. 
                                                                           D xoxo