2015. január 23., péntek

31. Sincere Words

                                      Eyo ;) Mindenkinek, aki ide téved! Itt van a
                                  várva várt, vagy várva nem várt :D 31.Rész. Nos,
                              ha tetszett, iratkozz fel, csatlakozz, illetve komiz.
                           Jó olvasást!!  ♥ ♥ ♥

                                                                                               D xoxo




Ujjaimat finoman a sajgó részre teszem. Nem tudtam, hogy ilyen erős. ~Mondom magamban. Louis helyet foglal, ejt felém egy szelíd mosolyt. Haloványan én is elmosolyodom, arca láttán. Ám, örömöm nem tart túl sokáig. Harry, ismét markába veszi felkarom s elrángat az asztaltól. Hosszú léptekkel közelíti meg a kijáratot, Louis fel áll és megpróbál utánam -utánunk- jönni. De, Zayn és Liam vissza tartja. Előre szegezem fejem, és megpróbálok lépést tartani Vele. A teremben lévő emberek, ránk emelik tekintetüket s a mi kis színjátékunkat figyelik.Ki érve az éttermen kívülre, hirtelen meg állok, és kihúzom karomat csuklója  fogságából.

-Mi ez az egész Harry? Miért kell felhajtást csinálnod mindenhol? -állok meg előtte, s halmozom el kérdéseimmel. Testével felém fordul, rezzenés telen arccal néz rám amitől a vér is megfagy bennem. De, dühöm át veszi felettem az irányítást; és gondolkodás nélkül kiabálni kezdek Vele;
 -Ez csak egy vacsora volt... -akadok ki, -Miért nem tudod egy kicsit, -mutatom a mutató és hüvelyk ujjammal azt a bizonyos "kicsit"  -tiszteletben tartani a magán életemet? Vagy, nekem nem lehet mert én árva vagyok? Tudok a kicseszett naplódról, és arról hogy csak egy feladat vagyok neked! Mindent tudok Harry! Mindent! -üvöltöm képébe. Most, telt be az a bizonyos pohár. Elegem van belőle! Belőle, és a hülyeségeiből a parancsolgatásából! Pulzusom az egekbe szökött, a kiabálásom miatt és levegőért kapkodva nézzek zöld szemeibe. Ugyan úgy, bámul rám. Talán, még pislogni se pislogott.
Hogy a fenében tud, egy ilyen hangos kiabálás után így maradni? És semmit se reagál rá. Levegőt vesz, majd benyálazza alsó ajkát s megszólal;

-Több vagy egy feladatnál. -lép elém. Össze fonóm karjaimat mellem alatt, farkas szemet nézve
egymással várom a további mondandóját. -Emily, -kézfejét két oldalt a testem mellett, az üvegnek nyomja. Ezzel el érve azt, hogy Közé és az ajtó közé kerüljek. Fejem a hideg üvegnek nyomom,
-kis tér reményében. Smaragdzöld szemeit enyéimbe mélyeszti, s e tettével eléri azt hogy teljes mértékben Rá szenteljem figyelmem. És, hogy csak Rá koncentráljak.
Harry Stlyes

Manipulálni akar.

-Akármit is akarsz mondani, nem érdekel. -mondom, -Nem érdekelnek a hazugságaid. -a levegőt mélyen szívom be, majd fújom ki.

Szemei össze szűkülnek, s hamar kiderül hogy szavaimmal feldühítettem. Öklét az üveg ajtóba veri, ami apró darabokra törik szét  hátam mögött. El lépve tőlem, megfordul és idegesen lépked jobbra-balra. Keze mellyel előbbi hülyeségét csinálta vérben úszik. És ahogy mozog, úgy hullanak a földre a vércseppek. Érdekes módon, meg se rezzentem az előbbitől. Már hozzászoktam, az ilyen és ehhez hasonló dühkitöréseihez.

-Mikor hazudtam neked Emily? -fordul felém, íriszei kétségbe esetten keresik enyéimet. Ökölbe szorított kezekkel áll előttem, megfeszített állkapoccsal. -Nem hazudtam egyszer sem. -felém kezd el sétálni, s lassan elér hozzám. Arcát enyémbe fúrja, felnézzek Rá. Tekintette őszinte séget sugároz, na de a szavai azok? Igazak? Vagy, ez is csak egy csapda? Könnyen elkövethettem újra, és újra a hibát. Hiszek neki. De, ezúttal nem fogok. Nem.

-És? Mi van akkor, ha nem hazudtál? A tényen, hogy egy parancsolgató punk idióta vagy nem változtat. -valószínűleg nem erre számított, mert pupillái a kétszeresére nőttek. -Orvoshoz kellene fordulnod, kezeltetned kell ezeket a hangulat ingadozásokat. -mondom neki mire hátrébb áll. Ismét elfordul tőlem, és az aszfaltot pásztázva csöndben áll. Mit akar még tőlem? Tudja jól, mit érzek iránta. Akkor minek ez a cirkusz? Miért kell ezt csinálnia? Semmi értelmét nem látom, talán mert nincs is. Louis kedves, de ennyi. Csak... Egy srác, nem ismerem. Pont úgy, ahogyan Harry-t sem.

-Mond csak, -zökkent ki Harry rekedt hangja gondolataimból, -te tényleg nem veszed észre? -felém fordul, -Te tényleg nem veszed észre, hogy miért teszem mind ezt? -közelíteni kezd, miről beszél? -Nem  veszed észre, Emily? -újra Harry és az ajtó maradványok közé szorulok. Szemei égetnek, s lassan elporhadok tőlük. -Szeretlek...- suttogja, lábaim gyökeret eresztenek. Nem tudok meg moccanni, a hirtelen örömtől, a csalódástól, és Tőle. Csalódtam magamban, nem féltékeny?

-Tessék?! -kérdezem, halkan. Úgy hogy senki se hallja meg, soha. Nagyokat pislogok, még nem fogtam fel mit is mondott. Halvány, majd vadalma szerű mosolyra húzza rózsaszín ajkait. Melyektől nekem is mosolyognom kell, érzem a késztetést rá.

-Szeretlek, -mondja ki ismét, - és... szükségem van rád. -szívem a torkomban dobog, Nem tudom elhinni, hogy ez az egész...Valójában EZÉRT volt. Miatta, miattam...Miattunk...  Hosszas szemezés és mosolygás után, lehajol hozzám és megcsókol. Telt ajka enyémmel táncol, míg karjaimmal körül ölelem nagy, tetovált nyakát. Piercingje, kicsit zavar de próbálom figyelmen kívül hagyni a fém darabot ajkában.

-N..Nekem is, rád. -szakadunk el, felpillantok pilláim alól rá. Mosolyog, s ennek következtében fehér, hófehér fogsora megmutatkozik. Lehet egy embernek ilyen fehér foga? -Tudom. -csókol hajamba, egyik kézfejével derekamat tartja. Ekkor jut eszembe, hogy az...Vérben ázik. Elkapom csuklóját, és szemügyre veszem sérülését. Néhány helyen, eléggé mélyre hatolt az üveg. Bár, ezt így most a tömőérdeknyi vértől lehetetlen megmondani.

-Nem olyan nagy gond. -utal a véres mancsára. Rá emelem tekintettem.

-Ez neked nem nagy gond? -tartom fel csuklójánál fogva tenyerét, és az arca előtt meg lóbálom azt. -Harry. -rosszallóan nézzek rá. Figyelmem továbbra, is csak a keze tudja lekötni. Miért kell mindig ostobaságokat tennie? Legalább tehetne olyat, amivel nem tesz kárt magában.

-Menjünk haza, oké? -vált témát, amit most helyeslek. Ujjainkat össze füzi s a fekete Range Rover 
vesszük az irányt. Valamikor, bocsánatot kell kérnem Louis-tól. A közjátékért, és a ma estérért. Tudom, nem ezt akarta ki hozni a mai éjszakából. De, nem is olyan iszonyatos nagy gond az, hogy így alakult -szerintem. Elérünk a fekete szörnyeteghez, az anyósülés felőli részre sétálunk majd ki nyitja az ajtót. És beülök a kényelmes, bőr ülésbe.  Becsapja az ajtót, átkocog a saját oldalára és beül a volán mögé. Hátra dőlök az ülésemben, s Őt fürkészem. Ujjaimat hajába rejtem el, a között a rengeteg selymes, barna hajszál között. Rám pillant, és egy ezer wattos mosollyal ajándékoz meg. Melynek köszönhetően láthatom gödröcskéit, amik ragyogóan kisfiúvá varázsolják Őt. Fejévvel biccent egyet, célozgatva arra, hogy üljek oda...  Egyik lábaim óvatosan át helyezem, a váltó és a sebváltó fölött, és az Ő combja mellé rakom a vádlim. Ugyan ezt a másikkal is megcsinálom, és se perc alatt az ölébe kerülök, Vele szembe. Tappancsait csípőm két oldalán tartja, kézfejeimmel vállát fogom.

-Miért tetted ezt? -kérdezem, s e mondatommal az étteremben történtekre utalok. A veszekedésre, és a "kis" jelenetre. Ujjbegyeim nyaka ívén siklanak fel-s le, míg válaszára várok. Elbűvölő szemei engem vizslatnak, az én íriszeim viszont arcán ragadnak.

-Louis miatt. -böki ki, hosszú percek múltán. Keze arcomra simul, érintése bizsergést idéz elő bennem. De ezt most félre dobva, várok. -Tudom, hogy... Ő jobb mint Én. És, félek ha vele barátkozol elveszítelek. Emily, tényleg szeretlek. -mondja szemembe nézve, mire mondata végére csak mosolygok mint a tejbe tök. Lehajolok hozzá, és ajkát birtokba veszem. Nyelve könnyedén csúszik át a számba, s hagyjuk hogy hosszú harcokat vívjanak meg egymással. Hajába túrok, és élvezem csókját. A férfinak, ki elrabolt engem s a szívemet.

2015. január 11., vasárnap

30. Rész

                                     Hii, Everybody! Hoztam Nektek egy 30.Részt.
                              Remélem tetszik, iratkozzatok fel,és komizzatok ha igen illetve
                         csatlakozzatok a csoportba. Eyo x.x Jó Olvasást!

                                                                                                           
                                                                                            D xoxo



 " -Louis vagyok. Louis Tomlinson.-mondja, szívem kihagy egy ütemet. S hirtelen úgy érzem kővé dermedtem. Ő az a Louis? -Találkoznunk kell. Bajban vagy.- feleli sietősen, hangján érezni lehet az
aggódást.  Melyet Harry hangjánál egyszer se éreztem. De, egy vadidegen miért aggódik értem? " 


A semmibe bámulva, várok. Talán mond még valamit. Hogy érti azt, hogy bajban vagyok? Miért?

-Gyere ki Harry házából. -le nyelem a torkomban lévő gombócot, melytől nem tudok meg szólalni.
Honnan tudja hogy itt vagyok?

Hisz látott már vele, Emily!


-Nem, nem tehettem. -nyögöm ki végül. Nem hagyhatom itt Lux-t egyedül, túl kicsi ahhoz hogy felnőtt nélkül legyen.  Sóhajtását a vonal másik végéről is hallom. -Gyere ki onnan. -sziszegi, hangja sokkal élesebb mint legelőször. Hiába mondok nemet, ha egyszerűen érdekel az, hogy mit akar. Annyi kérdésem lenne Hozzá, hisz a naplóban is volt Róla szó. Lehetséges, hogy ő válaszolna nekem. Nem úgy, mint Harry. A nappali felé veszek egy pillantást, Lux a tévét bámulja. Nem hinném hogy mostanában el jön onnan. Át sétálok az előszobába, felveszem a szürke torna cipőmet. Majd ki lépek a ház ajtaján, csalódást okozva ezzel Harry-nek. Lépteimet gyorsabbra veszem, s ennek következtében hamar kiérek a kapun túlra.
Louis Tomlinson 
-Kint vagyok, Louis, és most? -kérdezem kissé lihegve. Hallom halk kuncogását, szemem forgatom.

-Sétálj egyenesen. Az utca végén, lesz egy park -mondja, sietve elérek az utca végéhez. S megpillantom a füves helyet, melyet fák zárnak körbe.

-És most? -meg állok, és kifújom magam, mi a francért siettek? Azért hogy találkozhassak Harry ellenségével, áh remek!

-Indulj el a park felé. -ezután le rakja a telefont. Én is így teszek, majd a mobilt a farmerem zsebébe süllyesztem. Lábaim megindulnak a hely felé, közben körbe nézek. Hátha van itt valaki rajtam kívül.

Hm, senki...Különös.

Fel emelem fejem, és velem szemben -jó pár száz méterre- meg látok egy, sportautót. Nem vitás, hogy Louis-é a jármű. Sietősre veszem a dolgot, és gyorsabban sétálok a -még- ismeretlen kocsi felé. Úgy, tíz-húsz harminc, méterre a kocsitól lehetek, amikor is Ő kiszáll. Bőr dzsekiben van, ugyan olyanban amilyenben Harry. Egyen dzseki? ~Teszem fel magamnak a kérdést. Ha egy bandában voltak, egy forma volt a ruhájuk is? Viccesen nézhettek ki, főleg a tömérdek tetoválással és piercinggel. Tipikus punk férfi, fekete feszülős nadrág, fekete póló. Tetoválások amik itt-ott kilátszódnak, fültágító, pc (piercing). Gondolataim közben, elérek Louis-hoz.

-Hello, gyönyörűm. -mondja, közelebb sétál hozzám. Így a tisztes távolságnak lőttek, -Emily, igaz? -villant felém egy ezer wattos mosolyt. Szemöldök ráncolva nézzek rá.

-Te vagy Louis. -szólalok meg halk, aligha erős, hangomon. Bólint egyet válasz képen. Tehát Ő Louis. Furcsa, kisebbnek gondoltam. -Kisebbnek gondoltalak. -csúszik ki a számon. Kínosan elmosolyodik, míg én rák vörösen álldogálok előtte.

-Valóban? -lép közelebb, -Ennél is kisebbnek? -kérdezi, felpillantok Rá. Ragyogó kék szemeivel lenéz rám. Hopp, talán mégsem olyan alacsony, mint ahogy gondoltam.

-Miért kellett ide jönnöm? Harry megöl, ha megtudja.  -váltok témát, ki kerülve Őt lépek egyet előre.
Válaszokért jöttem ide nem azért, hogy a magasságáról csevegjünk.

-Ha, megtudja. -hangsúlyozza ki, - Menjünk vacsorázni. -jelenti ki. Testével felém közelít, s én kezdek Közé, és az autója közé kerülni. Hihetetlen, eljöttem, ismét. Ezért Harry kinyír, biztosan. Emlékszem mi történt akkor, amikor el jöttem Tőle. Amikor fürdött, meg pattantam, kevés szerencsével megtalált. És akkor, meg kaptam életem talán egyik legnagyobb pofonját. Ha akkor egy pofon volt, most mi lesz? Sóhajom vissza térít a jelenbe, ebbe a kicsit sem szép jelenbe. Melyben élek, élünk. A kócosra nézek, benyálazza alsó ajkát és még mielőtt egy szót is szólhatna; szó nélkül be ülök az anyósülésre. Önelégült s kissé meglepett arca mindent elárul. Ha beadom a derekam, akkor Ő is befogja. Tudom. Meg várom míg be száll, de addig be kötöm az övemet. Láttam már vezetni, és pontosan tudom, hogy nem szokása betartani a sebesség határt. Elindítja a motort majd érzem ahogyan egyre gyorsabban és gyorsabban haladunk a fagyos aszfalton. Időnként vetek egy-egy pillantást a "pilótámra". Nagy barna haj, tetovált test... Pont mint Harry... Mily' különös... Az út nagy részén a csönd uralkodik rajtunk, de -szokásomhoz híven - megint csak a kíváncsiságom felül kerekedik rajtam. Perceken keresztül gondolkodom, mit kérdezzek tőle? Mi az ami igazán fontos információ számomra?  A Harry-vel való barátsága eléggé izgatja a fantáziámat. Félre ne értsétek, nem úgy értem hogy... Na, nem úgy. Hanem barátilag... Valamilyen beszélő viszonynak lennie kellett kettejük között, hiszen egy bandában voltak.

-Louis, milyen volt Harry-vel egy bandában? -teszem fel a legelső kérdésemet Neki, valószínűnek tartom hogy több is lesz a mai nap/ este folyamán. Rám pillant, majd az útra szegezi a tekintetét. Mintha riportot kérnék egy elképesztően híres embertől, körülbelül úgy várom a válaszát.

-Hazza-val. -vigyorogja, -Kemény, voltak iszonyatos napjaim miatta. -hangjából tisztán ki vehető a komolyság,folytatja- Folyton, komor volt. Aligha láttam nevetni, bár...Meg volt s van rá minden oka, nehéz múltat hagyott maga mögött. S akkor, megpróbálta újra kezdeni az egész életét. A bökkenő, itt a társaságunk volt. Persze, mindenki fogadta Harry-t de, -szünet- amikor rá szált Clare-re
egy szempillantás alatt a barátságom Harry Styles-al megváltozott. -Ouch. Tehát a naplóban leírtak, megtörténtek és igazak. Az út hátra levő részében, inkább nem szólalok meg. Folyamat Harry-n gondolkodom, vajon felébredt már? Tudja hogy Louis-al vagyok? Bár, ahogyan ismerem. Jobb ha nem tudja. Hisz, tudom mit tenne ha megtudja. Lassan elérünk egy...Hát, eléggé puccos helyre. Louis leparkol az étterem parkolójában, melynek neve a "21"-et viseli.

            *                                     *                                        *

-Komolyan?! -nevetem. Amióta Louis behozott ide, egyszerűen...Nem is tudom, minden sokkal jobb.
Mondhatjuk hogy, "Rózsaszínben látom a világot."   Épp a sztorijairól mesél, megjegyzem érdekes sztorikról. Olyanokról, amiket álmomban se gondoltam volna. Mint például; a vécéből ivás. Nem hiszem el, hogy képes lenne rá. Habár, ez a "kis" találka megmutatta hogy ő nem az a félős fajta. Ami, akárhogy is veszem egy jó dolog. Amikor be léptünk az épületbe, vagy húsz ember szegezte ránk kedves tekintetét. Louis mindenkinek bemutatott akinek .-elmondása szerint- kellett, majd le ültünk ide. A terem végébe, egy bokszba. Azóta pedig, csak mondja a magáét és közben többet nevetek mint talán, egész életemben.

-Igen, -mosolyogja. -te mit tettél volna a helyemben? -teszi fel kérdését, mire fejemet ingatom. Nem is tudom mit csinálnék ha valaki  be kísérne a mosdóba és addig velem maradna amíg nem iszok, onnan.

-Te, és a barátaid örültek vagytok! -mondom kissé át hajolva az asztalon, így a dekoltázsomat megmutatva ezzel neki. Mosolyogva bólogat, majd két mosoly között bekap egy falatot.

-Gyakran megkapjuk, -ért egyet velem, kézfejeimen támaszkodva bámulom a velem szemben ülő Louis-t.

-Miért szálltál ki? -felnéz rám, megtörli mocskos ajkait. Rettenetes csönd telepszik ránk, le teszi az evőeszközt, s csak engem néz.

-Azért Emily, mert megaláztak. Nem voltam igazán a bandájuk tagja sosem. És, -dől hátra- hogy őszinte legyek hozzád, már nem is akarok a tagja lenni. Na meg, Harry és Clare... -abba hagyja és a tányérjába bámul. Hallom sóhaját, melyből tudom. Az a nő sokat jelentett neki. Harry tényleg ilyen lenne? Ilyen szemét?

-Nocsak, nocsak együtt a gerle pár? -hallom meg hátam mögül Harry rekedt hangját. Abban a pillanatban megfordulok, s látom Őt vérben forgó szemekkel melyekkel minket vizslat. Louis fel emeli fejét, és undorral az arcán néz a Göndörre.

-Ó, Harry. Bocs, de csak két főre foglaltattam asztalt. -mosolyogja. Louis-t fürkészem, ki csak meg se rezzen a tetovált férfi jelenlétében. Folyamatosan magam elé bámulva ülök, s a fejemben szidom magamat. Amiért azt hittem nem talál meg, ugyan már...Csak Én lehetek ilyen lökött. Érzem ahogy a feszültség lengi körül a társaságot. Ha jól láttam, Zayn-ék is itt vannak. Remek! Felkaromon iszonyatos szorítást érzek, s hamar állásba kerülök. Harry erőteljes szorítása csak nő, amikor Louis is fel áll és elénk lép.

-Szeretnénk befejezni a vacsorát Harry,  -mondja a kócos, -nélküled. -hangja keményen cseng fülemben. Másodperceken keresztül "szemeznek" egymással, majd Harry el enged s én vissza esek a bokszba. Nagyokat pislogok mire felfogom az imént történteket.