Hii Guys!!! I'm D!! És meg hoztam az első részt!
Köszönöm a vissza jelzéseket, a 8 feliratkozott, és az eddigi
kommenteket!!Várom a további feliratkozókat, és a komikat is!
Jó olvasást, és várlak titeket az fb csopiba is ;))
D xoxo
Még mindig le dermedve állok az ismeretlen előtt.Zöld íriszei engem pásztáznak.Tesz egy lépést felém, én viszont hátrálok.Mind addig míg hátam a falnak nem ütközik. Itt a vég?! Közelebb jön hozzám, kezét két oldalt támasztja meg.Arca alig pár centire van az enyémtől.
-Hogy hívnak? -kérdezi, hangja éles.Pislogok néhányat. Biztos nem álmodom? Valaki csípjen meg!
Testem a falnak szorítom, túl közel van.Le nyelem a torkomban lévő gombócot.
-E-Emily Ross. -hangom remeg, a földre szegezem tekintettem.Nem merek a szemébe nézni, senki szemébe se.Nevemet akadozva ejtem ki.Félve föl pillantok Rá. El veszi kezeit a faltól, és el sétál.Nézem távolodó alakját.
-H-Hogy kerültem ide? -csúszik ki számon a kérdés, melyre még nem tudom a választ.Félénken lépkedek felé, a konyhában tétlenkedik valamit.Meg állok a küszöbnél, s onnan figyelem.Remélem meg hallotta a kérdésem.
-Az út mellett találtalak, egy árokban. -mondja, hangja érzelem mentes- Néhány srác körül vett Téged és asszem, meg akartak dugni. -szavaira szemeim kitágulnak, rám pillant- Aztán, oda mentem és el hoztalak.Nem olyan nagy gond, ugye? -be fejezi sztoriját.Ez a férfi meg mentett?
De akkor miért van rajtam az inge?És miért segített Nekem? ~Kérdések százai vetődnek fel bennem.Melyekre fogalmam sincs mikor kapok választ.Nem nézném ki belőle az önzetlenséget.Egy pillanat, nekem volt egy hátizsákom.Az hol van?!
-Öhm, Mr, volt egy táskám....Azt, nem látta? -akadozva, de kinyögöm amit akarok.Rám emeli zöld szemeit,
és meg rázza a fejét. Ne már, abba volt minden holmim...
Miért mindig velem történnek az ilyen dolgok?
Mivel érdemeltem ezt ki? Isten ennyire utál? Egy kicsinek nem mondható sóhaj csúszik ki ajkaimon.
Nem volt nekem elég az a 4 év az árvaházban, most még ez is?
-Ülj le. -mondja de nem néz rám.Teszem amit kér, és helyet foglalok az egyik -Tőle- legtávolabb eső székben.
Csend telepszik ránk.Kicsit félek ettől a férfitól, akár ki is.Én semmit se tudok Róla de Ő, már tudja nevemet, és meg mentett.Egy null neki. Pár hosszú perc el teltével,két tányérral a kezében jön felém.Az egyik tányért elém rakja le, míg a másikat velem szemben -az asztal végénél.Ő is le ül.Le nézzek a tányérra, pirítós.Hm, de rég ettem ilyet.Talán utoljára akkor, amikor még a szüleimmel éltem.
-Egyél! -parancsol rám, amire kicsit össze rezzenek.Általában nem szoktam reggelizni, sem nagyon mást csinálni.A napjaim nagy részét abban a kis szobában töltöttem ahova anno 4 évvel ezelőtt be raktak.
Nem igazán voltam azóta "szabad".Sőt, soha se voltam az.És nem értem azt hogy miért nem érzem azt amit kellene éreznem.A szabadság érzetének kellene át járnia testemet, de helyette nem rezzen bennem már semmi se.Remegő ujjakkal nyúlók az ételért, és kezdek el enni.Már a második pirítósnál járok,amikor meg töri a csendet;
-Hol laksz? -az étel szinte meg akad a torkomon.Le teszem az ételt és le hajtom a fejem.Könnyeimmel küszködök.Nem akarok sírni, semmi kedvem nincs hozzá.Se kedvem, se erőm.Mély levegőt veszek, sós könnyeim mardossák szemem.Össze szedem magam -már amennyire ez lehetséges- és válaszolok.
-Tegnapig egy árvaházban éltem, most viszont... -nem tudom be fejezni, vagy nem is akarom be fejezni ezt a mondatot.Fel emelem kobakom, engem figyel.
Újra az étellel kezdek foglalatoskodni, lassan el távolítom tányéromról és hátra dőlök a székben.Ő is el pusztítja azt, ami a tányérjában van és engem kezd figyelni.
Tekintettem be járja az egész helyet, csodaszép háza van.De egy ilyen alaknak, miből telik ilyen házra? ~
Merül fel bennem a kérdés.A falak itt is,-mint mindenhol- fehérre vannak mázolva.Az egész házban uralkodik a fekete-fehér szín.Ami teljesen passzol egymáshoz, van egy ízlése hozzá -több mint nekem.
Ezt a rettenetes csöndet egy zene zavarja meg, ami az Ő telefonjából hallatszik.Föl áll és át sétál egy másik helyiségbe.Hallom ahogy szitkozódik, s ahogy fel veszi a telefont.
-Mi a szart akarsz Louis? -szinte kiabál a telefonba, így hát mindent hallok amit Ő mond- Ja, ja...persze...
Mi? Ma este? -szünet- Oké, ott leszek. - Érdekes telefon beszélgetés... Pár perc múlva ismét meg jelenik, el veszi a tányéromat -a sajátjával együtt- és a mosogatóhoz viszi.
-Uhm, -tarkóját vakarja- nekem el kell mennem. -jelenti ki, aprót bólintok.Föl állok az asztaltól, be tolom a székemet és szemezzek Vele.
-A ruháimat merre találom, Mr... -várom hogy meg mondja nevét.
-Csak H! -közli velem- A ruháidat ki dobtam, teljesen használhatatlanok voltak. -mondja szemembe nézve arcáról semmit se tudok le olvasni, nem úgy mint fél órával ezelőtt.
-De, egy ismerősöm hozott pár női cuccot.Fent meg találod őket. -mondja.Bólintással jelzem hogy fel fogtam amit mondott.
El indulok a lépcső felé, fel sétálok a fokokon és abba a szobába megyek ahol fel keltem.
Nehezen de, rá találok a hálóra.Be sétálok és a helység közepén meg állok.Szemeimmel kezdem keresni a ruhákat amiket H mondott.Kis idő el teltével meg találom amit keresek, egy szatyrot ami a széken pihen.
Oda sétálok a székhez, el veszem a rózsaszín színű szatyrot.Egy szürke felső van benne, egy fekete farmerral.És egy pár cipő, na meg, a fehérnemű. Be csukom az ajtót, és vissza megyek a ruhákhoz.
Le veszem magamról az inget, és a fehérneműmet.Magamra veszem a tisztát, és a pólót.Majd magamra aggatom a fekete szűk farmert.Zokni után keresgélek, de mivel azt nem találok ezért így simán fel veszem.Meztelen lábfejeim a szürke vászon cipőbe bújtatom.Tetszik ez az össze állítás, és pont jó.Nincs valahol egy fésű? ~Kérdezem magamban, magamtól.Bele kukkantok a szatyorba, belül repdesek az örömtől.Kezem közé veszem a fésűt, barna hajamon át megyek néhányszor.Miután ez is meg van, össze pakolok, és be vettem az ágyat-amit szét túrtam.Az árvaházban meg tanultam; hogy mindig rendet kell tartanom magam után,akár hol is vagyok.Gondolataimból egy kopogás zökkent ki.Föl állok a szinte már selyem ágyról, és az ajtóhoz lépkedek.Ujjaimat a kilincsre csúsztatom, s le nyomom azt.Ki tárom a fa darabot, Mr H -val találom szembe magam. Kivel mással? Hisz ez az Ő háza. Végig mér, és szemeit arcomon állítja meg.
-Gyere. -mondja, és hátat fordítva nekem el indul a lépcső irányába.Be csukom magam mögött az ajtót, követni kezdem Őt.
Mögötte ballagok le a lépcsőn, majd ki a be járati ajtón, egészen ki a garázsba.Lélegzetem el akad, drágábbnál drágább autók sorakoznak egymás mellett.Van amelyik fekete, és van olyan ami szürke.Egy fekete színben ragyogó kocsihoz sétálunk.Aminek az elején a "Range Rover"
felirat virít.Ez lehet a márkája, -gondolom.Be ül a volán mögé, míg én az anyós ülésen foglalom el a helyem.
Be kötöm az övem, és rá emelem tekintettem.A kulcsot a lyukba helyezi, el fordítja, a motor fel bőg.Gázt ad és el indulunk.Ki hajt az udvarból, az utcára.Kicsit sem vagyok szerencse mentes, hisz tegnap ki engedtek az árvaházból.Aztán -állítólag- meg akartak erőszakolni, és most egy idegen tetovált férfi autójában ülök, és fogalmam sincs hova megyünk.Hát, ez nem, remek? Pompás... Egész út alatt az ablakon meredek kifelé, és nézzem a házakat, fákat, embereket.Amik mellett el haladunk.Elég gyorsan haladhatunk, mert bő 30 perc alatt ide értünk.Akár hol is van az az ide. Ki kapcsolom az övemet, de valami, vagy inkább valaki meg akadályoz.Ujjai csuklóm köré csavarodtak, szorosan tart.
-Maradj itt. -hangja kemény, és mély.Aprót bólintok.Fel tépi kocsija ajtaját, és ki száll, majd hangosan csapja be azt.Elindul a bal irányba.
Velem szemben egy tó található, ami mellett sétány húzódik.Fák sorakoznak a térkövezet járda mellett.Amiknek lombját fújja a szél.Lassan végzek a terep fel térképezésével, s újra H irányába nézzek.Az idő járás nem a legjobb, be van borulva.Pár perc múlva, meg pillantok egy fa ház szerűséget a fák rengetegében.Nem láttok el messzire, ezért nem látok túl sokat.Viszont, a fa kuckó sincs olyan távol az autótól amiben ülök. De, abban biztos vagyok hogy nem csak H van ott.Kíváncsiságomat le gyűrve, a fenekemen maradok.Néhány motor parkol le az épület egyik oldalán, míg a másikon kocsik.Amiket biztos nem a munka helyükön használnak a tulajdonosok.
Mr H, autója felé pillant majd tovább cseveg egy férfival.Akit -szerencsére- látok. Magas, barna haja van, és egy bőrdzseki takarja felső testét.Ami alatt -azt hiszem- egy fehér póló van csak, lábait egy farmerba rejti.Lábfejeit pedig egy bakancsba.Még egy ideig figyelem a két alakot, majd ujjaimmal kezdek babrálni.Mert az olyan érdekes...
Hosszú percek telnek el, amikor is ki csapódik az ajtó és H ül be.Ki nyitja a kesztyű tartót, ahonnan egy köteg pénzt vesz ki.Ki száll -a pénzel együtt-és be csukja a kocsi ajtót.A dzsekis férfi kezébe nyomja, és be ül.Mi a fene volt ez? Be indítja a fekete "szörnyeteget", felém fordul.
-Remélem nem félsz a gyorsaságtól. -meg ajándékoz egy csábító mosollyal, és bele tapos a gázba.
Övembe kapaszkodom, mi ütött ebbe az emberbe? Szemeimet szorosan zárom össze, s csak akkor merem ki nyitni mikor érzem hogy lassulunk.Az autó mindkét oldalán emberek őrjöngenek.Akik a húszas éveikben járnak, néhányan egy sörös üveget tartanak kezükben, van aki pénzt.A bal oldalon lévő emberek hátrálni kezdenek, egy sport autó áll mellénk, körülbelül egy méter lehet a két jármű közt.A másik autó tulajdonosára pillantok, haja össze-vissza van fésülve feje tetején.Egyik kezét a kormányon tartja, míg másik fogalmam sincs mit csinál.Meg nyalja alsó ajkát, és ránk, rám néz.
-Készen állsz Styles? -szegezi a kérdést H-nak. Asszem.A mellettem ülő férfi, meg feszül.
-De még mennyire, Tomlinson. -az útra szegezi tekintetét.A két kocsi elé, és közé áll egy szőke hajú alul öltözött fiatal lány.Egyik kezét a bal irányba tárja ki, a tömeg "Vigyáz"-t kiabál, a jobb irányba is meg ismétli ezt, az emberek "Kész" -t üvöltenek.A lány pedig ki mondja az utolsó szót; "Rajt". Mind két kocsi el indul, s kezdetét veszi a verseny.Nekem pedig, csak most jutott el a tudatomig, hogy egy autó-versenybe csöppentem.
