2015. február 22., vasárnap

33.

                                  Eyo, Hoztam Nektek egy 33.Részt. Remélem
                        mindenkinek elnyeri a tetszését, és komiztok, feliratkoztok
                    és stb. Jó olvasást!! :) ♥ ♥ ♥ ♥

                                                                                   D xoxo



" Ez a kezdett, mely örökké élni fog itt; legbelül,mélyen a szívemben."  ~Harry Styles 


Az ég még javában sötétségbe burkolózott. Éjjel tizenegy körül járhat az idő, ismételten útnak indulunk. A jármű biztonságos melegében ülve, próbálok gondolkodni. Hogy min? Mindenen. Rajta

, rajtam. Rajtunk. A dolgokon; a múltunkon, mely annyira... Furcsa.  Először Nála ébredek, egy homály fedte nap után. Majd, egy verseny helyszínére kerülök, utána pedig trófea ként jelenek meg egy hét eltöltése után a "Styles hotelban".  Ezeket követi a rémes ebéd, a borzasztó vásárlás a  szőke démonnal, nevén Perrie-vel. És... A verseny, melyet megnyert. Aztán a véletlen csók, amit én adtam. És, a legjobb döntésem, döntése; a maradásom. 
Innentől kezdve pedig a történetünk érdekes, bizarr, meredek fordulatot vett. Voltak nehéz, és még nehezebb napjaim miatta. De lényegében, csak annyit ért el; hogy ne unatkozzak. Mutatott ezt azt, megtanultam festeni és újra mosolyoghattam őszintén, mint régen.  Sóhajtva fordítom fejem Harry irányába, legszívesebben oda bújnék hozzá. Hirtelen gondolatom, cselekedetté alakul s pillanatok alatt Harry vállán pihentettem fejem.  Időnként, kíváncsi vagyok arra; hogy mi is járhat az Ő fejében. Lehunyom szemhéjamat, s lassan mély álomba szenderülök. Nem érdekel hova megyünk, és hogy milyen messze van az otthonomtól. Csak vele lehessek. Kézfejem övére helyezem, össze fonóm ujjainkat. Az út nagy részét csöndben töltjük el, csak a levegővételünk tölti ki az autó terét.

-Ne aludj Emily, mindjárt ott vagyunk. -szakít ki gondolataim közül Harry rekedt és egyben mély hangja. Kinyitom szemeimet, de azonnal vissza csukódnak. Próbálom tartani magam, -kevés sikerrel.
Bár, most is kíváncsiság fúrja oldalam, hiszen egy újabb olyan helyre mehetek el ahol Ő... Önmaga.
Fél óra elteltével, megérkezünk... Hát, fogalmam sincs hova. Kicsatolom övemet, és kinyitva az autó ajtaját kiugrok belőle. Nyújtózkodóm egyet, egy ásítással párosítva. Megvárom míg, Harry is kiszáll és miután lezárja drága "szeme fényét". Mellém érve megragadja kacsómat, s egy faház bejáratához sétálunk. Farmerja zsebéből előhalássza a lakáskulcsot, majd kitárja a két ajtós bejárati ajtót. Átlépem a küszöböt s e pillanatban a villany fénnyel tölti meg a helyet. Hallom amint a fatákolmány ajtaja becsapódik, de ez sem ébreszt fel az álmomból. Mely alatt vagyok, -a ház láttán.

Gyönyörű! 

~Motyogja bensőm. És tényleg az, gyönyörű. Még ahhoz képest is, hogy egy picit kupi van. Tekintetemmel végig járok minden egyes négyzetcentimétert, ez a hely... Tökéletesen illik egy romantikus filmbe.

-Tetszik? -ölel át hátulról két tetovált, és egyben izmos kar. Érintése mosolygást vált ki belőlem, s muszáj lehunynom szemhéjamat egy pillanatra. Hogy le ellenőrizzem nem álmodom e. Mélyen a szívemben tudom hogy nem. Kézfejeimet alkarjára helyezem, s szorosan fogom azokat. Ajka fülem aljához ér, melybe bele borzongok.

-Igen. -suttogom, miközben szembe fordulok vele. Karjaimat nyaka köré tekerem, és felnézek Rá. Mosoly csücsül mocskosan telt ajkain. Amelyeket oly' annyira meg kedveltem e rövid idő eltelte alatt. Lábujj hegyre állva, megcsókolom. Nyelvem akaratosan tör utat szájában, és keresi meg övét; hogy táncra hívja. Természetesen csókom viszonozza, karjaival megemel. És érzem amint lábam a levegőben lóg, megpördül velem és pár lépés után alatta találom magam. Ajka nyakam ívét veszi "kezelésbe" melynek hatására kuncogni kezdek. Lábaimmal derekát ölelem át, míg teste fölém emelkedik.

-Mi ilyen sietős Harry? -kérdezem szórakozott hangon. Kicsit elhúzódik tőlem, pont annyira hogy a szemembe tudjon nézni.  Íriszeimmel zöld szemeibe bámulok, a mosoly levakarhatatlan arcáról. Ujjaimmal haját veszem birtokba. Tekintette lyukat éget bennem, ahogyan rám néz smaragdjaival. Nem válaszolva kérdésemre, megvillantja fehér fogsorát majd vissza tér nyakamhoz. Hátra vetem fejem a fekete bőr kannapén s hagyom, had végezze dolgát. Hosszú barna hajam szét terül hátam alatt, szívverésem felgyorsul csókjai sokaságának köszönhetően. Tenyerét levonszolja oldalamon,
combom külső részét cirógatják ujjai. Mellkasom folytonosan fel-s le emelkedik, a levegő gyorsan jár ki-be szervezetemben. Lehunyt pillákkal élvezem forró, ajkának kényeztetését. Ágyéka nekem nyomódik, melynek következtében ajkaim szét nyílnak, s egy halk sóhaj szökik ki rajta. Kuncogást halok fülem mellől, feltárom szemhéjam. Elengedem nyakát, abba hagyom haja kínzását és eltolom magamtól. Felvont szemöldökkel fürkészi arcomat.

-Baj van? -kérdezi finoman, kézfejét arcomra simítja nemlegesen megrázóm fejemet. -Akkor? -hangosan fújóm ki bent tartott levegőmet. -Semmi. -motyogom ajkaira. Pólója nyakába akasztom ujjamat, miután látom; nem biztos szavaimban. Ajkaink ismételten egymásét keresik, majd forró s hosszú csókban forrnak össze. Ujjbegyeit pólóm anyaga alá helyezi, kissé hidegnek érzem érintését. De, pillanatok alatt tűzforróvá válnak ujjai. Ki gombolja nadrágomat, és lehúzza a sliccemet. Elszakadok Harry-től, és aggódva tűröm további cselekedeteit. Ujjpercei ajkamon siklanak végig, s egy apró csók után levarázsolja rólam farmernadrágomat. Félre hajítja a ruhadarabot, majd újra én kerülök figyelmébe. Vissza helyezkedik fölém, és csókjait most már lentebb is szórja testem felületén. Kezemet övére helyezem, és ügyetlenül de megpróbálom kicsatolni azt. Mosolya szélesebb lesz amint látja, kudarcba fulladt cselekedeteimet.

-Ezt bízd rám. -kacsint egyet. Le mászik a díványról, és állásba tornászva magát kicsatolja övét. Fekete szűk farmerja, lecsúszik róla és az is az én nadrágom közelében köt ki. Fekete pólójának is hasonló sorsa van. Előttem áll, egy száll bokszerben. Tetoválásai így sokkalta jobban mutatnak. Két madár a mellkasa két oldalán, aztán az oldalán egy sárkány tekeredik felfele egészen a nyakáig. Egy csók nyoma, a bokszerének vonala felett. Elindul a kannapé felé, s vissza mászik. Ajkamba harapva, nézek rá. Úgy néz ki így...Mint egy...Mint egy angyal. Mire vár? Talán arra, hogy...Én is lépjek valamit? Erőt véve magamon, lenyúlok a pólóm szegélyéhez s feljebb húzva azt le vettem magamról.
Le ejtem a vékony anyagot a dívány mellé, tekintette égeti mellkasom s testem. Megint elfoglalja helyét fölöttem. Végig fekszünk a kannapén, -ezzel elfoglalva azt. Majd, ajkaink vad és egyben kecses táncot járnak egymással. Miközben csípője enyémnek feszül, s érzem Őt. Ott. Ujjai le-fel vándorolnak testemen, miközben egyre kevesebb lesz a takaró anyag rajtunk. Fogai közé veszi, a fülem alatti kis részt s szívni kezdi azt. Körmeimet óvatosan bőrébe mélyesztem, és enyhén megkarmolom felületét. Kézfeje hasamon pihen, miközben másik kezével csípőm egy részét fogja markába. Nyakam végeztével lejjebb halad testemen, s mellkasom érdekesnek bizonyul számára. -Állapítom meg az időzése után. Mutató ujját végig simítja nőiességemen, melynek hatására felébredek. Kezét lelököm, és eltolom magamtól teljes egészében Őt. Leszedi testét rólam, és a ülő helyzetbe tornázza magát.

-Ha nem szeretnéd, mondjad. -közli rekedt hangon. Én is felülök, ez...Ezt nem engedhetem meg neki, nem? Hisz, aligha ismerem.

Persze Emily...Aligha mi?! 


-Nem erről van szó. -motyogom hosszú, idegölő, percek elteltével. Félve vetek rá egy pillantást. Most is olyan. Angyalos. Ilyen szó nincs is. "Angyalos".

-Csak? -ül közelebb hozzám. Melynek következtében, odébb húzódom. Soha, nem voltam ez  a fajta lány. Akkor, most miért vagyok olyan? Olyan, mocskos. Úgy érzem magam, mintha be piszkítottam volna testemet lelkemmel együtt. Pedig, semmi sem történt. Még...

-Harry, -sóhajtom- ez..Én. -érdeklődve figyeli, s várja válaszom. De, amit mondani akarok, az. Az lehet megsérti Őt, és akkor mindent elölről kell kezdenünk. Lehetséges hogy sértődékeny lélek? Nem szeretném, sem vissza utasítani, sem megbántani Őt. Szeretem, ezért nem tudok ártani neki. De hazugsággal se akarom tömni a fejét, amelyekkel a többi nő is szédíti. Kezét combomra teszi, s enyhén megszorítja azt,

-Sz@rok a szexre. -feleli, -Csak maradj velem. -kéri mire mosoly ül ki arcomra. Tappancsára helyezem kézfejem, s összefűzöm ujjainkat. Eközben, vissza lököm a kannapéra. S vissza adom neki a kényeztetést, melyet Tőle kaptam. Kuncogása még jobban beindítja fantáziámat, és gondolataim hamar valósággá alakulnak át.


2015. február 8., vasárnap

32. Romantic Night

                                    Hello, Köszönöm a 40.Feliratkozót, és a
                                 rengeteg komentet.Jó olvasást, ha tetszett iratkozz fel,
                           komiz, vagy csatlakozz a csoporthoz :) ♥ ♥  ♥ ♥

                                                                                       D xoxo




Össze fűzött ujjakkal sétálunk a Temze partjánál. Mosolyomat lehajtott fejemmel próbálom eltakarni, de hogy minek azt már nem tudom. Talán, idegesítően sokat mosolygok. Habár, ez amit én csinálok inkább a vicsorgásra hasonlít. Tekintettemmel a cipőm orrát vizsgálom, elmémben kétezernyi kérdés

fogalmazódik meg egyszerre. S nem tudom melyik az, a kérdés amelyre tudnám a választ. Harry a folyó melletti korláthoz vezet, és Én szó nélkül követem Őt. Akárcsak egy farkas, a falka vezért. A fekete korláthoz érünk elengedem Harry nagy kézfejét, majd tenyeremmel  a vasrudat fogom meg. Figyelmemet a folyó foglalja le, fülemmel hallgatom a halk -szinte suttogó- hangot, melyet a Temze hallat. Vad, mégis oly' szelíd. Keserű, ám de van benne valami ami édessé teszi. Szemhéjam lehunyom, s élvezem a sötét éjszakát Vele.  Karjai derekam köré fonódnak, állát vállamon tartja. Mentolos lehelete csiklandozza bőrömet, Piercingje időnként hozzá simul bőrömhöz, melynek hatására libabőrös leszek.
-Nem volt még előttem senkid, ugye? -sutyorogja fülembe, ezzel megtörve a csendet kettőnk között. Megfordulok karjai közt, s felnézek rá.
-Senkim. -mondom halkan. Ajkaira mosoly húzódik, melynek következtében én is elmosolyodom. Smaragd zöld íriszeibe bámulok, és közben...A múltunkon gondolkodom, mely annyira zavaros, és kalandokkal teli. Melyben, megismertem Őt, és a furcsa, pimasz barátait. Illetve a veszélyt -rajta keresztül. Arcomat mellkasába temetem, s mélyen szívom be egzotikus illatát. Olyan jó így lenni, nyugodtan, kettesben vele. Hosszú ideig maradunk itt a Temze partján, de utána utunk tovább vezet minket. Miután beülünk a fekete Range Rover -nek nevezett szörnyetegbe, London sötét utcáit rójuk.
Szemeimmel a fényes kiírásokat figyelem, amelyek az alattuk lévő klubok nevei. Sok fiatal nőt pillantok meg, kik gyanútlanul mennek be ezekre a "biztonságosnak tartott" helyekre. Annak reményében, hogy rátalálnak életük nagy szerelmére. Vagy, csak táncolni szeretnének segg részegen, a náluk is részegebbekkel. Magamban fejemet rázóm, hogy tudnak ilyen nyugodtan be lépni a pokolba? Mert  a klubok, valójában azok. Szórakozóhelynek álcázott poklok. A hely, amelybe annyi fiatal akar menni, és van. A hely, ahol több száz ember tűnik el, nyomtalanul. S ezek a fiatalok, csak úgy mit sem sejtve mennek "bulizni". Mert amit csinálnak az nekik bulizás; lerészegednek, másnap reggel pedig egy Isten se tudja milyen ember mellett ébrednek fel. Chh, szart sem érő emberek egytől egyig. Hangosan fújóm ki a levegőm, néha, jó lenne olyan nem gondolni a másnapra. Csak élni a mának.

Jó lenne Emily, jó lenne... 

-Harry? -szólítom meg, -Uhm... Hova megyünk?  -teszem fel, kérdésemet. Teljes testtel felé fordulva, várok. Beszélni szeretnék vele, úgy.. Nagyjából mindenről. Az elmúlt napok eseménnyel teliek voltak, túlságosan.

-Egy olyan helyre, ahol önmagam lehetek Emily. -válaszolja szemembe nézve. Tessék?! Ahol önmaga lehet? Akkor ezek szerint, az előző két hónapban, én csak azt a Harry-t láttam; akit mutatni szeretett volna? És hol van az igazi Harry Styles? Az eddig ismert; bunkó, rejtélyes, agresszív, makacs, érzelem mentes, drogos,  kemény, hideg szívű Harry, nem Ő volt? Ha az nem Ő volt, akkor kicsoda Harry Styles igazából? Elmém száguld a kérdések autópályáján, s a válaszok. Lehagynak engem, teljesen össze zavarodottan ülök az ülésben. A most -úgy érzem- ismeretlen férfi mellett.
Vajon, jobb mint ahogyan gondoltam eleinte? Kedves? Esetleg romantikus?

Emily, Harry Styles-ről beszélünk. Nem egy tündérmeséről...

~Morogja bensőm. Jogtalanul, mindenki megérdemli hogy megismerjük nem? Még akkor is ha, sejtelmes, és ha veszélyes akkor is! Főleg hogyha...Szeretjük azt a személyt. Ölembe bámulok, s közben próbálom kitalálni azt, hogy hova tartunk éppen. Mi lehet az a hely, ahol Ő önmaga tud lenni? Már alig várom hogy láthassam, azt a helyet. Tekintettem Harry-re vezetem, tappancsaival a kormány kereket fogja, s koncentrál az útra. Lassan egy órája hogy elindultunk Londonból, ,mert mostanra egy teljesen másik városba értünk át. Ha jól láttam a táblát; Holmes Chapel -ben vagyunk.
Mi lehet itt, amit annyira szerethet Harry, hogy önmaga lesz? Kíváncsiságom felülkerekedik rajtam, és már nem is akarom tudni milyen Harry valójában. Hanem, a helyet szeretném látni amely magává teszi Őt. Szemhéjam lezárul, s érzem amint álomba merülök hogy mindjárt itt vagyunk.


                        Harry Styles 


Át hajtva a város határon, egyből jobb kedvre derültem. Az étteremben látottak , nagyon megrendítettek. Tartottam bizonyos dolgoktól, de attól hogy elhagy. Attól nem, mert tudom nem tudná meg tenni. Szeret engem. Ami, furcsa. Mert a híres és nevezetes Harry Styles-t élőlény
Emily Ross 
önszántából nem szereti. De, furcsa módon a munkám megkedvelt. Emily Ross, az árva kislány. A szülei miatt kellett elhozni abból a redvás árvaházból. Persze, ő mindezt másként tudja. Jobb is, ha megtudja miért van itt. Biztosan meg akarja majd keresni a rég nem látott szüleit, kik anno berakták a pokolba. Nyomorult szülők. Nem érdemlik meg a gyermeküket. Lemondtak róla, most pedig, hogy gazdagok vissza szeretnék kapni. Ha nem jött volna  képbe a One Direction akkor. ez megtörténhetett volna. Csak hogy, Liam-nek van egy kis gonja Emily apjával. Mr.Ross-al.  Éveken keresztül szállította neki a drogot, most nem régiben megmondta. Hogy nem tud fizetni, a lánya. Nálunk van, amolyan letétben egy ideig. Legalábbis a terv ez volt.  De, mint tudjuk a legtöbb terv, -mint ahogy ez is- tönkre megy. Káromra, kedvelem a lányt. Ami nagy hiba, ebben a szakmában. Ha, Louis -az ellenségem- elveszi az a banda, és lehetséges, hogy az Én vesztemet is jelentené. Liam, viszont...Nem tűrné el, ha baja esne a bandának. Amelybe Emily-t is bele akarja rakni. Ez olyan, mintha egy ötéves nyalókát nyalogató lánynak, a kezébe adnék egy gépfegyvert. Nem jönne össze. S nem is akarom hogy össze jöjjön. Gondolataim elől elmenekülve, leállítom a Rover-em motorját és kiszállok a volán mögül. Hosszú lábaimat egymás után karodva térek át Emily oldalára. Kinyitom autóm ajtaját, s az alvó lányhoz lépek. Ki el szenderült mellettem. Hm, ilyen se volt még, hogy egy nő elaludjon mellettem. Tenyerem arcára simítom, s végig simítok puha bőrén. Ujjbegyeimet ajkán vonszolom el, míg nem mocorogni kezd, felébred. Nagyokat pislog rám, majd egy nyújtózkodás után, kimászik a járműből. Előttem áll meg, alacsony termetének köszönhetően le kell néznem rá. Kacsóját megragadva, kezdem el húzni a rét és a folyó találkozásához. Amelynél, már annyiszor lenyugodtam illetve melynél igazán magam voltam. Apró tenyere elveszik enyémben, s tudom ez pont így van jól. Szaporán szedi lábait, hogy lépést tudjon tartani velem. Mosolyommal az arcomon fordulok előre. Előre a helyhez, ahova eddig mindig egyedül mentem. A helyhez, amely látta az igazi énemet. Az igazi Harry Styles-t. Hajamba túrok, eközben elérünk a folyó torkolathoz. Megállok, szinte kővé dermedek. Évek óta nem jöttem ide. Amikor leléptem hazulról, azóta nem láthattam e -számomra- szent helyet. Annyi emlék fűz ehhez a kis részhez. Ezekhez a fákhoz, s a réthez. Lehunyom szemhéjam, és mélyen szívom be ezt a sz@r, oxigént. Hogy kerültem ide megint? Ismét itt állok, ahol anno először csókolóztam. Ahova mindig elmenekültem, hogyha úgy éreztem baj van. Ahol azon az estén aludtam, mikor szüleim...Elmentek...Most pedig, csak azért vagyok itt. Hogy lenyugtassam rohadó lelkemet.

-Harry...- vékony ujjak veszik birtokba arcomat. Letörli könnyeim, melyeket az emlékek idéztek elő belőlem. Még senki se látott így...Ilyen sebezhetően. Kicseszettül fáj a szívem, a retkes emlékeim miatt. A fiatalságom miatt, a vétkeim miatt. És, ami igazán fáj az az; hogy sose leszek senkinek se elég jó. Se a Nővéremnek, se a Bandának...Se Emily-nek. Mindig is ez voltam; egy rakás szerencsétlenség. Balszerencse vagyok, magamra és másokra nézve is. Szeretnék boldogan élni, de nem megy. Sosem ment, soha senki nem segített. Senkit se érdekelt, se a lelki se a fizikai állapotom.
Ez az oka annak, hogy ilyen elbaszott seggfej lettem. Mindent elbasztam, és... -Harry. -szólít meg ismét a hang, melyet oly' nagyon szerettek. Össze szedve minden erőmet, kinyitom szemeimet és lepillantok Rá. Aggódó barna íriszekre talál tekintettem. Kézfejével arcomat simogatja nyugtatóan.
Egy fél oldalas mosolyt mutatok, amitől remélhetőleg lenyugszik Ő is. -Harry. -motyogja, vékony karjait csípőm köré tekeri. Gyönyörű arcát erős mellkasomnak dönti. -Szeretnék veled maradni, örökké. -suttogja a sötét éjben. Az égre bámulva ismét lehunyom szemeimet, majd nagy levegőt véve kinyitom azt.

-Hey, -húzódok el, - semmi baj sincs. -mondom. Felnéz rám pillái alól, ujjpercemmel végig simítok arccsontján. Majd biccentek egyet, az egyik fa felé. Karomat válla fölött vettem át, miközben egyik kezével ölel. Elsétálunk, a közeli fatörzshöz. Le ülök, hátam az öreg kéregnek döntöm s hagyom hogy felhúzott térdeim közé üljön le. Hátát mellkasomnak dönti, karjaim közé zárom Őt.

-Ne aggódj, Emily. -csókol halántékon. -Jól vagyok...Jobban leszek, ha velem maradsz. -vallom be, felém fordítja tökéletes orcáját.  -Az elmúlt két hónapot pokollá tettem Neked. Enged meg, hogy jóvá tegyem. -ajkába harap, s bólint szavaimra. Halovány mosolyommal, hajolok le hozzá s csókolom szájon. Vágyom egy személyre, aki meg ment engem. Emily pedig...Ez a személy.

-Már jóvá tetted, Harry. -suttogja, tenyerei közé veszi arcom -De, azért szeretném megismerni az igazi Harry-t. -mondja szemembe nézve, -Megismerhettem ugye? -bólintok, ajka újra enyémet érinti.
S csókban forrunk össze, a sötétségben. A sötét éj a tanúja, kettőnknek. A kezdetnek.

A szerelmünk kezdetének...