Hii Guys! I'm D, és itt egy 20.rész!!
Annyit kérek, ha olvassátok a blogot, iratkozzatok
fel hogy lássam van-e ennek a blognak értelem,vagy abba
-e kéne hagynom. Szóval, ennyi...Jó olvasást!! :))
D xoxo
Liam Payne;
-Ez egész biztos Liam? -kérdezi Niall, szendvicsét eszegetve.Bólintok egyet, száz-százalékig biztos vagyok abban hogy ki tette ezt Harry-vel.
-De, honnan tudta hogy ott vagyunk? -teszi fel nekem kérdését Zayn, fel állok a kannapéról és a bár felé lépkedek.Be lépek a pult mögé, majd egy pohárba öntök magamnak Jack Daniel's-t.
-Ugyan skacok, mindig oda járunk bulizni.Csak a hülye nem veszi észre... -oktat ki minket a banda egyetlen női tagja; Perrie. Nem is emlékszem arra hogy hogyan került be a bandába, régen volt már az a dolog.
-Harry-vel mi van? -kérdezem, nekem kéne tudnom mi van vele.De egész éjjel nyomoztam Jake bandája után,így Harry-ről sz@rt se tudok.
-Emily ápolja... -mondja el változtatott hangon Perrie. Niall fel horkan.
-Miért utálod ennyire? -szegezi a szőke hajú lánynak, őket figyelem.
-Miért? Ugyan már, egy árva kislány....Semmit se tud, és ti mégis be akarjátok venni a bandába. -akad ki, majd el veszi előlem a Daniel's -es üveget.Meg húzza, azt és le ül egy székre.
-Azért mert jól jöhet még. -válaszolja Zayn, barátnője bosszúsan néz rá.Sose lehet tudni mi van közöttük, egyszer járnak egyszer nem.Bonyolult kapcsolatuk van.
-Elég legyen! Perrie, idősebb és tapasztaltabb vagy mint Emily. -mondom- Ezért el várom tőled hogy felnőtt ként viselkedj vele, érteted? -kérdezem, bólint egyet.Tudom hogy most minden félének el hord a fejében, de én meg tudom azt hogy bármikor ki dobhatom a bandából.És ezzel együtt a házamból is, és minden honnan, ahol eddig járt.
-Ki megy be Emily ért és Harry ért? -teszem fel a kérdésem, abban reménykedek hogy Perrie megy.Mert őszintén szólva, két nő egy bandában...Nem is tudom jó? Már mint, nem szoktam le becsülni senkit, és ez alól a nők se kivételek.Bizony, Perrie és Emily lesz a mi "titkos fegyverünk" mindenki ellen.Mivel senki se tette fel a kezét, ezért Perrie-t küldtem el a gerle párért.Addig Zayn és Én el megyünk venni néhány dolgot, amire még szükségünk lesz, Niall pedig...El van a szendviccsel, és az égvilágon semmi kedvem meg zavarni őt.
Emily Ross:
Reggel a nővér keltet fel, és emlékeztetett a tegnap történtekre.Mintha csak egy rossz álom lett volna, de sajnos ez a valóság.És a tegnapi nap eseményei mind meg történtek, a vásárlás.Aztán a festés Harry-vel, ahogy össze kentük egymást.És amikor ott feküdtünk a földön, mint akiknek semmi gondja és dolga nincs az életben.Annyira jó volt.Ajkaimra halvány mosoly ül ki, e szép emlékre.
-Min mosolyogsz? -zavarja meg gondolataimat Harry (?!).Fejem azonnal fel kapom, a rekedtes hangjára.Fel ült az ágyában, ajkain szelíd mosoly tündököl.Amitől nekem is mosoly ragad ajkaimra, el se hiszem hogy él.
-Élsz. -motyogom.Fel se tűnt az hogy fel ébredt, hogy nem tűnt ez fel nekem? Fel állok székemből, mellé állok.Most Ő néz fel rám, bal szeménél egy monokli díszeleg még az arcán kisebb-nagyobb sebek mutatkoznak meg.Egy szóval ;szörnyen fest.
-Jól érzed magad? -kérdezem finoman, nem tudom mennyit aludhattam de azt tudom hogy keveset.
-Tökéletesen angyal. -mondja, kicsit furcsállom a hangnemét és a beszédét.Nem szokott ilyen lenni, keveset beszél és nem mondja nekem azt hogy "angyal". Jól van? ~Teszem fel magamnak az első kérdést ami be ugrik.Szemöldököm ráncolom válaszára, nem erre számítottam.Szólnom kéne egy orvosnak, hogy felébredt.
Testemmel az ajtó felé fordulok, el indulok.Majd meg torpanok, amikor hideg kézfejemen meleget érzek.Fejem vissza fordítom keze az enyémen, szemeit enyéimbe mélyeszti.
-Mond, te a csajom vagy? -kérdezi vigyorogva.Homlokom ráncolom, mi a fene ütött ebbe az emberbe?
Fejem rázóm, ajkai egy vonallá préselődnek.Nem tetszik neki a válaszom? Az hogy hangzana ha el mondanám az igazat? "A foglyod vagyok, lassan egy hónapja és nem engedsz el." ~nem annyira rossz.De, ezt most nem akarom rá ömleszteni, neki is meg vannak a maga bajai.Ahogy minden embernek.Ujjaimat ki veszem tappancsa alól, kezem testem mellé zuhan.
-Harry, emlékszel a tegnapi napra? Tudod hogy ki vagyok? -kérdezem, fejét ingatja.Le ülök az ágy melletti székre, nem emlékszik semmire! Semmire se! Ekkor az ajtó ki nyílik majd be csukódik és egy orvos lép be rajta.
-Jó napot! -köszönt minket- Á, Mr Styles fel ébredt.Ne mozogjon sokat, a sebe túl friss, fel szakadhat. -közli az ágyban fekvő göndörrel- Úgy hallottam, haza akar menni.Nos ennek semmi akadálya, el intézzük a papírokat és egy vizsgálat után távozhat is. -mondja, amitől kicsit jobban érzem magam.Nem szeretem a kórházakat, folytatja; -De, emlékezet ki esése van ami nem maradandó.Vissza fog térni az emlékezete, egy maximum két hónapon belül. -tessék? 2 Hónapig azt se fogja tudni hogy ki vagyok? És a barátai, a versenyek, Lux?!
-Dr, két hónap? -szólalok meg, nekem ez az egy is túl sok volt Harry-vel.Még két hónap nem menne, akkor se ha nem önmaga lenne.
-Igen, bár ez általában változó.Lehet két hónap, de lehet két nap is. -mondja, amitől kicsit meg nyugszom.Tehát bármikor vissza jöhet az emlékezete, csak egy kicsit rá kell segíteni.Ezek után, Harry-t el viszik és ki vizsgálják mielőtt el hagyná a kórházat.Most az egyszer, nem tartok vele.Inkább maradok egyedül ebben a csendes szobában a gondolataimmal.Igen, ez szép is lett volna ha Perrie nem ront be az ajtón.Szemeimmel a szőke hajú füstös sminkű démont figyelem, nincs kedvem a veszekedéshez és a meg jegyzéseihez.
-Harry? -kérdezi mire sóhajtva felé pillantok rá.
-Épp az előbb vitték el, ki vizsgálják és jöhet haza. -válaszolok, ujjaimat babrálom.Két hónap, Vele? Nem, az ki van zárva! Amint vissza értünk meg mondom neki, hogy el kell intéznem valamit.És le lépek.Igen, ezt kell tennem, ha egy percig is vele maradok bele szeretek.Már így is tetszik, nem akarok még érzelmeket is táplálni iránta.Már meg se lepődök magamon, annyira naiv és buta vagyok.Úgy ahogyan azt Ő mondta, igaza volt.Az vagyok, buta és naiv.
-Minden oké? -jön egy hang mellőlem, oldalra fordítom fejem.Aprót bólintok, és tekintettem újra az ujjaimra terelődnek.
-Hé, ne verj át.Látom hogy kattogsz! -ül le mellém, felé nézzek de csak egy pillanatra.Kék szemei csillognak, ki egyenesedek.
-Nem verlek át, csak... Hagyjuk. -motyogom.Nem fogom egy ismeretlen lánynak ki teregetni a "szennyest".Fel használhatja ellenem, valahogyan.
-Na mi a gond? -kérdezi, vállával kicsit meg löki az enyémet.Ugyan, ennél rosszabb már nem lehet.Sóhajtva túrok bele hosszú barna hajamba.
-Csak, Harry... -mondom, remélve hogy nem kér több mondanivalót.Bólint.
-Mi van vele? -néz rám nagy szemekkel- Tetszik? -vigyorog, bólintok- Miért nem ezzel kezdted, hé! Ez tök jó. -hova tűnt az a lány aki egész végig veszekedett velem? Mindenki olyan mint Harry? Kettős személyiségű? Ez, már túl sok...
-Nem, nem az.Ő. -fújom ki hangosan a levegőm- Nem úgy gondol rám, és mind egy. -zárom le a témát, semmi kedvem erről beszélni.Vagy csak az a bajom, hogy most valaki meg hallgatna? De nem merem el mondani a teljes igazságot, senkinek? Mert túlságosan sokszor bántottak már?
* * *
-Harry! Nem kelhetsz fel! -szólok rá.Hihetetlen, körülbelül fél órája érkeztünk meg a házába.És össze-vissza mozog, nem képes egy helyben maradni.Sóhajtok egyet, majd a táskámban kezdek kutatni.Az orvos azt mondta ha nem marad el, adjak neki be egy nyugtatót.Amit maga a doktor nyomot a kezembe, a táskát a földre dobom.A kicsi gyógyszeres dobozból ki szedek egy szem fehér bogyót, és felé nyújtom.
-Be akarsz gyógyszerezni? -húzza fel egyik szemöldökét, és az egekbe emeli.
Ez a régi Harry...Gyorsan vissza ért...
-Nem, de vedd be. -nézzem reakcióját, semmi- Kérlek. -kérlelem, vonakodva el veszi tőlem a kis pirulát és a szájába teszi.Le nyeli azt, víz nélkül (?) és vissza dől a párnák közé.Egy ideig figyelem Őt, szemei le hunyva.Van a gyógyszernek mellék hatása is?
-Nem aludnál velem? -zökkent ki gondolataimból a göndörke, rá emelem kérdő tekintettem.Zöld szemei csillognak, arca olyan ártatlan.Fejem enyhén meg rázóm, ajkai le fele görbülnek.
-Kérlek. -mondja.Ezt a szót, amióta ismerem Harry-t egyszer se hallottam a szájából.Nem hogy a szájából, sose hallottam még embertől, aki nekem mondta volna.Át sétálok az ágy másik felére, a dobozt az éjjeli szekrényre teszem.Le veszem a cipőmet, és e fekszek az ágyba.Tőle messze, oldalára fordul.Egyik karján támaszkodik, míg a másik a derekamra csúszik.Bőröm liba bőrös lett, nem tudom ezt és ezeket a dolgokat mire vélni.Ilyen gyorsan hatott volna a nyugtató? Szemeim a fehér plafont bámulják, próbálom ki zárni a mellettem fekvő férfit.Nem tudom mi van mostanában vele, és velem... Különös dolgok történtek az elmúlt napokban, hetekben.Amióta "itt élek" sok mindent meg tudtam az igazi életről, arról hogy milyen nehéz életben maradni London utcáin.Hogy sok a rossz ember, és hogy Harry -talán- köztük van.Ezek között a rossz emberek között, valljuk be nincs mindenkinek egy fegyver szobája a házában.És egy csomó üres szobája, na meg tíz autója.És a családjáról ne is beszéljünk, nem is tudom hogy van e egyáltalán családja.Anyja, apja, testvére.Van neki ilyenje? Vagy csak Lux van neki? Gondolataimat el oszlatva fordítom jobbra fejemet, szemeim Harry-n ragadnak.Szemei csukva, ajkai kicsit el nyíltak egymástól.Göndör fürtjei homlokát terítik be, karomat fel emelem testem mellől.Ujjaimmal ki simítom azt a pár rakoncátlan tincsét, ami zavar -engem...
-Emily. -hangja halk, ébren van? Szemei még mindig csukva vannak, észre se vettem hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz.
-Tessék? -suttogom, eszem ágában sincs meg zavarni Őt gondolataiban.Akármilyen zavaros, és vad, tudom hogy tud kedves lenni.Olyan akiért mindenki oda van, csak valamiért el rejti azt a Harry-t.De miért?
-Maradj velem, babe. -sutyorogja, majd el hallgat.Válaszára ki tágulnak pupilláim s a szív verésem is fel gyorsul.Az agyam zakatolni kezd, ezer és még ezer kérdést téve fel nekem.Amitől úgy érzem meg fogok örülni, be lélegzem jellegzetes illatát.S el alszom én is, nem törődve a sok száz és meg annyi kérdéssel.Amit az agyam alkot meg s kérdez.Oldalamra fordulnék, de nem tudok mert a fejét a nyakamba temeti.Lehelete csikizi nyakamat, ahogyan a göndör fürtjei is.Fejemben újra és újra le játszódik a mondata, akár egy magnón; "Maradj velem, babe"...
