Hii ^.^ Hoztam Nektek egy 16.Részt!!
Örülök a 21.Feliratkozónak, és a komiknak. Remélem
mindkettőből jön még! :) Jó olvasást!!
D xoxo
Reggel Harry horkolására ébredek.Csodás ébresztő nem? Ugyan úgy fekszik, ahogyan tegnap este láttam.A hátán el terülve, az ágy közepén.Ki mászok mellőle, az ágy szélére ülök.Kis időzés után fel állok, és el hagyom a hálót.Végig sétálok a hosszú folyosón, majd a lépcsőn is.Le érve a föld szintre, emlékeim fel törnek.Ahogy ott feküdt a padlón, ott hagyhattam volna... Miért vágom magam alatt a fát? Ennyire naiv és buta nem lehetek? Vagy mégis. Be sétálok a konyhába, az egyik szekrényből elő veszek egy müzlis tálat és a müzlit.A hűtőből ki veszem a tejet, öntök a tálba belőle.És a pultra teszem, a müzlivel is ugyan így járok el.Miután ezzel meg vagyok a tejet és a müzlit is vissza rakom a helyére.Elő veszek egy kannalat, és le ülök az asztalhoz. Liam azt mondta Harry dél körül fog fel kelni, és még csak tizenegy óra múlt.Tehát meg szökhettek, amit nem fogok meg tenni.Akár mennyire is hívogató a szabad élet, itt kell maradnom.
Unalmasan eszegetem reggelimet.Miért van ekkora csend? Nem mintha nem szeretném és szoktam volna hozzá, de most valamiért túl nagy a csend.Lassan végzek a müzlimmel, fel állok a tálat és a kannalat a mosogatóba rakom.Ki sétálok a konyhából, fel az emeletre.Annyi ajtó van itt, és Én eddig csak kettővel találkoztam.Egyik lábam a másik után rakodva érek el, bal oldalon az első ajtóhoz.Ujjaimat a kilincsre helyezem, le nyomom azt.Résnyire ki nyitom azt, és ki tárom.Üres.Be csukóm, és a következő ajtóhoz lépek.Ki nyitom a fa darabot, itt sincs semmi.Ugyan így járok még öt ajtóval.Ez nem különös? Annyi szoba van itt, még sincs bennük semmi.A folyosó végén, akad még egy ajtó.Oda sétálok, majd ki nyitom azt.Egy lépcső vezet le valahova. Kicsit gondolkodok, hogy biztosan le akarok e menni.De a kíváncsiságomat, nem tudom le gyűrni.Le sétálok a lécsőfokokon, s egy ismeretlen helységben találom magam.A velem szemben lévő falon fegyverek vannak.Nem viccelek, vagy kétszáz darab fegyver.Lejjebb sétálok, így már meztelen talpaim a hideg kővel érintkeznek.Forgok egyet lassan, hogy a helyiség minden egyes centiméterjét fel térképezzem.Fegyverek előttem, mögöttem.
-Te-jó-ég. -a szoba közepén állok, körülöttem pedig csak fegyverek, késsek és egyéb ilyen eszközök vannak.Miért van itt ennyi pisztoly és a fene se tudja mi? Ez mind Harry-é lenne? És egyáltalán miért tart a házában egy ilyen szobát?Le nyelem a torkomban lévő gombócot, egy...egy ilyen férfi házában vagyok.Aki bármikor meg ölhetet volna.Bármikor.Meg fordulok tengelyem körül, és a lépcső felé szaladok.Fel sprintelek a lépcsőfokokon, közben szemeimmel a fokokat nézzem ne hogy el essek.El kell tűnöm innen, most azonnal.
Vagy, nem is tudom mi lesz velem.Lehet meg öl, ez a terve velem.Igen, biztosan.
Honnan tudjam hogy gyilkolt e már?
Kérdezem meg magamtól, ezt nem tudhatom.De, a sok fegyver...Mégis egy embernek minek kéne ennyi, (?) mint amennyi neki van.Mindegy el kell mennem.Fejem fel emelem, megkönnyebbülve lépem át a küszöböt és csukóm be magam mögött az ajtót.A fehér fa darabnak döntöm hátam, le csúszok rajta.Nem, ez nem történhet meg pont velem.Kezdem úgy érezni magam mint egy rossz filmben.Amiben én vagyok a védtelen, lány.Unom már ezt, ezt az egészet.
Bárcsak ott hagytál volna az úton Harry...Bárcsak azt tetted volna.Akkor most nem kéne ezt a vacak játékot űznöd velem, és magaddal.Nem lennék itt, hanem valamelyik hajléktalan szállón üldögélnék.Nem kéne a Te ruháidban járkálnom, és nem kellene veled élnem.S lennem.Miért nehezíted meg az életem? Miért?! ~Le törlöm könnyeimet melyeket gondolataim közben ejtettem.Fel kelek a faltól, és Harry szobájához sétálok.Az ajtó félfában állva figyelem szuszogó testét, ahogyan mellkasa egyenletesen emelkedik fel-s le.Göndör tincsei be terítik homlokának egy részét, szemei csukva.Így elnézve, nem tűnik rossz embernek.De valójában...
Lábaim ismét a konyhába vezetnek, egy pohárért jöttem le.Amit hosszas keresgélés után meg találok, a törékeny darabba vizet öntök.Majd a pultról fel veszem a gyógyszert -amit Liam adott tegnap.S föl megyek, vissza Harry-hez.Be érve a szobába, Ő már az ágy szélén ül.Könyökeivel térdén támaszkodik, fejét fogja.
Az ágyhoz sétálok, le ülök mellé.A gyógyszert felé nyújtom, ki kapja ujjaim közül.A kis dobot fel tépi majd ki vesz belőle egy szemet, szájába rakja s a vízért nyúl.Amit oda adok neki, le öblíti vele a gyógyszert -aminek biztosan nincs jó íze.Az üres poharat hanyagul az éjjeli szekrényre teszi.
-Kösz. -mondja.Kézfejeimet combomra helyezem, nem akarok be számolni neki az előbbi "élményemről". Hogy körbe néztem a lakásában, és meg találtam a ház azon részét ahol a legveszélyesebb dolgait tartja.Most olyan nyugodtnak és békésnek látszik, miért bosszantanám fel?
-Jobban vagy? -kérdezem, célozgatva a tegnapira.Még mindig nem világos számomra hogy miért drogozta be magát. "Akkor drogozza be magát, amikor túl sokat próbál tenni valamiért." ~Ugrik be e mondat, amit Liam mondott tegnap.Nem tudom meg fejteni ezt a sort, miért tesz túl sokat?
-Ja. -szűkszavúan válaszol.Zsebemből, elő húzóm mobilját.Szemeit azonnal rá szegezi, majd egy hirtelen mozdulattal el veszi tőlem.Fel pattan helyéről, telefonját melegítője zsebébe dugja.
-Hogy került hozzád! -förmed rám.Tágra nyílt szemekkel figyelem az előttem álló fél meztelen férfit.Ki fújóm bent tartott levegőmet, meg szólalok;
-Tegnap, el ájultál...És valahogyan segítséget kellett hívnom. -ecsetelem a tegnapi sztorit- És...Hát, Liam-et hívtam át hogy segítsen fel...-folytatnám a "mesét", de közbe vág.
-Liam? Itt volt tegnap? -kérdezi, mintha zavarodott lenne.Bólintok.El hagyja a szobát, még egy fantasztikus beszélgetés Vele.Pár perc múlva újra meg jelenik, a szekrényében kotorászik.Remélem Liam nem mond neki semmit a tegnapi beszélgetésünkről.Habár, ha Harry semmire se emlékszik, ezt is ki felejthetjük a sztoriból.
-Megyünk festékért? -kérdezem halkan.Meg fordul, kérdőn néz rám. -Lux szobájához kellene. -mondom, vissza fordul szekrényéhez.Fel állok az ágyról,be vettem az ágyat -úgy ahogyan eddig is.
-Jól áll. -töri meg a köztünk lévő csendet.Felé fordulok, a szekrénynek dőlve figyel.Karjait mellkasa előtt fonja össze, ajkain önelégült mosoly ül.
-Mi? -értetlenkedem.Pedig tudom hogy miről beszél, a ruháiról, amiket viselek -most.
-A melegítőm, -sétál közelebb- még nem volt egy nőn sem. -mondja.Megint drogozott?
-Drogoztál? -fogom meg két vállánál- Harry, itt vagy? -rázom meg, amennyire tudom.Ki nevet.Szóval ki nevetsz...
-Aranyos vagy. -szemeim arcát fürkészik, nem akarta hangosan ki mondani, tudom- Mennyünk festékért. -mosolyog, most először látom Őt mosolyogni.Gyönyörű mosolya van, és fehér fogai.Homlok és szemöldök ráncolva figyelem távolodó alakját, mely el tűnik a folyosón.
Agyára mehetett a sok drog...
