27. Night Of Secrets

                                      Hii Guys! Meghoztam a 27.Részt.Ezer bocsánat
                                 a nyúlfarknyi rész miatt. Remélem azért tetszik majd Nektek.
                                Jó olvasást! Feliratkozni, komizni, ér :)





Ajka szüntelenül csókol, hiába. Kézfejei derekamra csúsznak, s annál fogva húz magához közelebb. Ajkaim össze szorítom, hogy még véletlenül se tudjon megcsókolni. Tenyereim mellkasára helyezem,  és el tolom magamtól. Most az egyszer sikerrel járok és, sikerül egy kis teret teremtenem

Harry Styles

kettőnk között. Egy pillanatig fürkészem arcát, majd hátat fordítva Neki tovább foglalatoskodom szendvicsemmel. Csönd telepszik a helyre, és Ránk is. Végre valahára végzek a szendvicsemmel, és a hozzávalókat a felvágottat, és a vajat vissza rakom/raknám. Ha nem állna mögém. Tetovált karjai csípőm köré fonódnak, állát vállamra helyezi. Persze, miután hajam el söpörte az útból.

-Tudom hogy szeretsz. -suttogja fülembe rekedtes hangján. Forró ajka bőrömhöz ér, amitől libabőrös leszek. Ujjait állam alá helyezi, s maga felé fordítja a fejem. Smaragd zöld szemei, rabul ejtenek.

Hogy lehetnek ilyen gyönyörű íriszei? 

Barna szemeim, ajkaira szegeződnek. Majd gyorsan vissza vezetem őket zöldjeihez. Rózsaszín ajkaira gonosz mosoly ül ki, -ami semmi jót nem sejtett.

-Valld be, Emily. -mondja rezzenés telen arccal. Hosszú fehér ujjai csuklóm köré tekerednek.Letetteti velem a vajat és azt a másik ízét. Majd mind a két kezemet fogságba ejti, és derekára teszi azokat. Ezáltal testünk össze simul. Ujjperceit fel futtatja fedetlen karomon, s a tarkómnál állítja meg őket.

Karjára pillantok, és a szemébe nézek. Most itt állok előtte, tíz centiméternyire. És...És egyszerűen nem megy. Ő túlságosan veszélyes hozzám képest. Semmit se tudok Róla, ő viszont mindent tud rólam. Vagyis, ez így nem teljesen igaz. Elmémben ismételten be villannak a képek, melyeken Mi vagyunk. Amikor fel ébredtem, azon a reggelen, a hálójában. Kellemetlenül éreztem magam, ahogyan a beszédjétől is. Mindig csak a fejfájást okozta nekem, most meg... Olyan ártatlan kisfiús arccal áll előttem, amilyet még életemben nem láttam. Mélyen szívom be a levegőt. Mi értelme ennek a macska-egér játéknak? Semmi. Nem lenne jobb tisztázni a dolgokat?

-Mit Harry? Amit tudsz? -a szavak el hagyják a számat, előbb mint kellene. -Mond miért teszed ezt velem? Muszáj folyamatosan csesztetned? Muszáj?! -hangom a keleténél magasabbra emelkedik. Arcárról a meg lepettség tükröződik, még sosem kiabáltam emberrel.És, nem most akarom el kezdeni. Kezeim le veszem derekáról, és barna hajamba túrók. Annyira ki tud akasztani, csupán annak a gondolatai is hogy tudja. Tudja hogy szerettem.

-Szeretsz? -hangja megremeg, és hallani lehet rajta a bizonytalanságot. Karba font kezekkel állok, és magam elé meredek. Fejemben két milliárdnyi kérdéssel. Sóhajtok egyet, és felvázolom a helyzetem;
ha el mondom, akkor sakkban tud tartani -akár- életem végig. Ha nem mondom el, magamnak okozok fejfájást, és szívfájdalmat. Fejem ingatom, majd kikerülve Őt. Kikerülném, ha nem ragadná meg a felkarom és rántana vissza. Tekintettem a falra szegezem, nem szeretnék a szemébe nézni.

-Válaszolj. -mondja elhaló hangon, lehunyom szemhéjam, várok. -Kérlek. -íriszeim rá vezetem. Zölden ragyogó szemei kétségbeesetten bámulnak. Hagyom hogy egy könnycsepp folyón le arcomon, felé fordulok.

-Szeretlek Harry. -válaszolom, el enged. El fordulok, és az emeletre siettek. Könnyeim szakadatlan folynak le arcomon. Végig szaladok a hosszú folyosón, és Harry hálójába be érve magamra zárom az ajtót. Mintha egy tonnás súlytól szabadultam volna meg, jó érzés. De, ezzel a tettemmel az egész sorsomat meg pecsételtem. A markában vagyok, és tudom innen nem ereszt.