2015. november 16., hétfő

49.

                                    Sziasztok!! Itt a rész, remélem tetszeni fog
                                 majd nektek. Jó olvasást! :)

                                         



A szívverésem egyre hevesebb s hevesebb. Könnyes szemekkel pásztázom a lángokkal ölelt épületet.
Melyben alig egy órája, még békésen vacsoráztunk. Tekintettem egy magas alakot keres, akinek feje
tetejét göndör fürtök lepik el. De, nem látok semmit sem. A füst mindent eltakar. Kínzó perceken keresztül csak bámulom a szálingó, sötét füstöt. Majd teszek egy lépést a rom felé, és tennék még ezret de Liam hangja megtorpant.
Emily Ross

-Nem mehetsz oda! -parancsolja. Vállam fölött rá pillantok, kézfejem ökölbe szorul, ajkaim elválnak.

-Nem vagyok a bugyuta bandád tagja. Nekem nem parancsolhatsz. -figyelmem ismét a háznak szentelem. -A bandádnak köszönheted majd a halálát is. -mondom, zokogásban kitörve. Kezemmel durván letörlöm arcom, és fejvesztve megindulok a házból maradt darabokhoz. Érzem hogy életben van, érzem. Sőt, tudom. Sűrű léptekkel haladok a romokhoz, könnyeim egyre jobban folynak le orcámon. Amikor is a tény eljut tudatomig; Harry eltűnt...

Eltűnt.

     
                                       *             *             *

Órákig tartó keresés után, a banda vezére Liam úgy gondolta ideje vissza térni a biztonságos környezetbe. Egyszóval, a házába. A kannapén ülünk, mindannyian. Magunk elé meredünk, és csak várunk. Mindenki hallgat, a percek óráknak, az órák napoknak, a napok pedig heteknek tűnnek.   Öt órája nem tudunk Harry-ről semmit se, nem tudjuk életben van e. És ha életben van, akkor azt hogy hol van e? Sz@rt sem tudunk. Niall szorosan magához ölel, még így sérülten is. Ujjbegye hajamat simogatja, míg könnyeimmel pólóját áztatom. Egy telefon hangos ricsaja töri meg a kellemetlenül gyászos hangulatot. Liam fel veszi a mobilt, bele szól;

-Haló? -mindenki feszülten figyeli az imént említett férfit, teste megmerevül a vonal másik hangjától. Bólint egyet, majd halkan el emeli fülétől a készüléket. Az asztalra helyezi, majd szemembe nézve mondja; - sajnálom. Harry... -föl egyenesedik és mély levegőt vesz. Szívem kihagy egy dobbanást. Niall mellkasába rejtem mellkasom és azt verve bőgve ordítok.

-Nem! Nem nem nem, és nem! -zokogom. Niall szorosan magához húz, lefog. -Nem! -üvöltöm. Könnyeim szakadatlan folynak arcomon, homályosan láttok tőlük. Szívemben mérhetetlen fájdalom, és üresség kong. Képtelenség, hogy meghalt. És én alig emlékszem a szerelmünkre, az amnézia miatt. Nem teheti ezt velem az isten! Miért kapom ezt? Nem elég, hogy a szüleimnek nem kellek. De még a férfit is elveszítem , kinek egykoron jelentettem valamit? A fájdalom csak fel erősödik bennem, ahogy kezdenek vissza térni az elveszettnek tűnt emlékeim. A padlóra rogyok, és úgy sírok tovább. Kezemmel tartom meg testsúlyom, másikat a szívemre rakom. Hogy történhetett ez? Miért?! Miért tették ezt? Fejemben tengernyi kérdés, szívemben  mérhetetlen fájdalom. Liam közelít meg, egy tablettával kezében amit ajkaim közé helyez. S lenyeleti velem. Percekig homály fedi látásom, majd minden elsötétül.

Liam Payne;

Emily reakciója természetes volt. De fogalmam sincs, mi lesz vele a temetésen ha most össze roppant. Tudom korai még a legjobb barátom temetését "tervezni", de előbb-utóbb az is eljön. Niall -ra bíztuk Emily-t, addig ameddig Zayn-el beazonosítjuk a holttestet. Ugyanis a hölgy aki felhívott minket, arra kért hogy nézzük meg az ott talált elhunytakat. Undorító, de a barátunkért bármit. Zayn-el síri csöndben ülünk. Most nem hallgatjuk a visító punk zenéket, melyeket mindig Harry-vel hallgatunk.

-Szerinted...tényleg meghalt? -könnyes szemekkel néz rám, a korom hajú férfi. Szint úgy én is, kérdése megfog. Hisz nem tudom, Harry furfangos volt mindig is. Lehetséges hogy életben van, csak elhitette velünk az ellenkezőjét.

-Reméljük, hogy nem Zayn. Reméljük. -suttogom. Elérkezünk a megbeszélt helyre, mindenhol zsaruk és orvosok, és ki tudja még kik, hemzsegnek. Lassan kiszállunk a Range Rover-ből és a telefonáló keresésére indulunk. Hamar megtaláljuk a középkorú hölgyet, aki épp egy hulla körül tevékenykedik. Leveszi a kesztyűjét, és kezet fog velünk. Rövid szőke haja, és alacsony termete van. Max, harminc éves lehet.

-Mr Payne, örülök hogy ilyen gyorsan ide fáradt. Mr Malik, kérem kövessenek. -mondja, majd át vágva kettőnk közt elhalad egyenesen. Zayn-el a nő nyomába eredünk, és feszülten várjuk az eseményeket. -Itt is volnánk, Ő itt Mr Styles? -kérdi, majd a sárga szalaggal elkerített területhez fordul. Rettenetes látvány tárul elénk, egy férfi aki teljesen megégett. Szívében lőtt golyó nyoma. Hatalmas kő esik le a szívemről, ez a pasas itt nem Harry.

-Nem. -mondom vigyorogva.



UI: A résznek még nincs vége, csak sajnos ennyire jutott időm. Szóval ne keseredjetek el, hogy ilyen rövid, folytatása lesz ennek a résznek ;)

D xoxo