Eyo x.x Bananas!! Időtlen idők óta nem hoztam
részt.Most viszont, hoztam Nektek egy 24.Részt!!
Remélem elégedettek lesztek a résszel :) Illetve, meg szeretném
köszöni Nektek a 29.Feliratkozót, és a több mint 14,000
ezer oldalmegjelenítést! Jó olvasást! Komizni, feliratkozni ér! ♥♥♥
D xoxo
Hátrálni kezdek, egészen addig míg hátam az ablaknak nem ütközik.Fejem le hajtom, s azon töröm kobakom hogy ebből az egészből hogyan mentsem ki magam.Ha el mondom neki az igazat, akkor biztosan valamilyen módon felhasználja ellenem.Vagy rosszabb; kihasznál.És ha nem mondom el azt; hogy mennyire meg kedveltem az elmúlt hetekben.Igen eleinte utáltam, még a gondolatát is annak hogy egy idegen férfival kell egy házban élnem.De mostanra, megváltoztak a dolgok.Mert, beleszerettem. És bár, egészen eddig nem mertem be vallani.Most már tudom, hogy miért akarok meg tudni mindent Róla, és az Őt körül vevő dolgokról.Mindent tudni szeretnék, mindent ami vele kapcsolatos.És, nem akarom hogy Ő ezt a kis információt tudja.Mert, örökre el ásnám magam Nála, és azt hiszem nem tudnék a szemébe nézni.
Hazudj!
Súgja~bensőm, hallgatva belsőmre fel emelem fejemet.S zöld, smaragd zöld szemeibe nézve mondom;
-Nem Harry, nem szeretlek.Pontosan tudod hogy miért vagyok még mindig itt. -a szavak ki esnek ajkaimon.De, olyan mintha nem is Én mondanám.Fejem le hajtom, s el sétálok mellette ki a kislány szobájából.Céltalanul, indulok meg a lépcső felé.
(Zene)
A mellkasom iszonyúan fáj, a levegőt nehezen veszem.Lábaim ki visznek a ház ajtaján, ki a kertbe.Amiről eddig fogalmam se volt, hogy van.Zöld füves részen sétálok, a kerítés mentén óriás tuják sorakoznak egymás mellett.Ezzel gátolva azt, hogy bárkinek rá látása legyen a ház, ezen részére.Úgy érzem magam, mint akinek mázsás súlyok telepednének a határa.Most hogyan fogom el titkolni előle? Vagy, hogy küzdöm le ezt az egészet magamban? Perrie-nek már szemet szúrt, csak idők kérdése hogy mikor tűnik fel Neki is.Miért keverem magam folyton ilyen helyzetbe? Miért nem tudom türtőztetni a testem néhány helyzetben? Egy sóhaj kísértében le ülök a puha fűbe.Térdeim kicsit fel húzóm, s karjaimat rá teszem.Magam elé bámulok, a semmibe.Nem értem, miért és hogyan történt ez? Miért pont velem? Miért pont Ő? Miért? ...Egyszerűen nem értem, ahogyan azt se hogy ez a "miért" szócska mit keres itt? Mindig mindenhol ott van.A fejemben, az életemben.Ha annyi pénzem lenne mint ahányszor fel tettem magamnak ezt a kérdést; Miért? Azt hiszem, multi milliomos lennék.Akár mennyire is meg szerettem, tartanom kell magam.Mert ha nem teszem, rosszabbra is fordulhatnak a dolgok.És azt, nem akarom.Így sem valami tökéletes az életem, főleg nem most! Hogy ez a Göndör be tört az életembe.Amióta ismerem 360°-os fordulatot vett az életem.Mindent fel forgat maga körül, és bár nem veszi észre, Én tudom.Ajkaimon ki szökik egy nagy sóhaj.
Miért szerettem meg?!
Gyűlölnöm kellene Őt! Utálnom!Utálnom, amiért tönkre tette az így is unalmas és rossz életemet!Kiabálnom kellene vele!De, nem teszem.Mert, Én csak Emily vagyok.A lány aki sose mert kiállni magáért, és más emberért.A lány; aki inkább hallgat és tűr, mintsem hogy konfliktusba keveredjen bárkivel is.Bár nem szoktam szájalni, mégis volt hogy bajba kerültem.Sokszor.És ezt csak azoknak az embereknek köszönhettem akik utáltak, és le néztek.Habár, engem ki ne nézne le? Most őszintén, sovány vagyok, és árva.Ezzel pedig meg pecsételődött az egész életem.A legtöbb személy, aki meg tudja rólam ezt egyből el pártol tőlem.Miért? Mert azt hiszik, én más vagyok.Hogy én nem ember vagyok, hanem valami teljesen más.Csak vagyok, nekem nincsenek érzéseim, és véleményem bizonyos dolgokról.És ezt ők nem tudják, de nekem fáj.Fájt akkor is, és most is.Meg rázóm a fejem, hogy vissza térjek a valóságba.Ebbe a szörnyű valóságba, amelyből nem szabadulhatok.
Ujjaimmal bele túrok a kócos barna hajamba -nem ártana egy fésű és egy tükör.
-Hey, Emily! -hallok meg magam mögül egy férfi hangot.Fejem hátra fordítom, Zayn vigyorgó képével találom szembe magam.Zsebre dugott kezekkel közeledik felém, bárcsak tudnám mit akar.
Lépteivel hamar el tünteti a közöttünk lévő métereket, s el ér hozzám.Le ül mellém a fűbe és néz.
-Szia. -köszönök, próbálom el távolítani a Harry és magam irányt érzett dühömet.De nem megy.Akár hogy terelem gondolataimat, Ő ott van.És ezzel teljesen tönkre tesz.
-Mit csinálsz ma? -kérdezi, mire felé fordítom fejem.Nagy barna szemei enyéimbe mélyülnek, szája szélén ott bujkál egy kis mosoly.Ujjaimmal ki tépek egy fű szálat és azt kezdem el piszkálni.
-Semmit. -válaszolom egyszerűen.Ezek a punk-ok olyan furcsák.Köztük Zayn is az.Múltkor amikor Harry rá bízott, rám mászott majd ahogy haza ért H, szó szerint el menekült.Most meg, itt ül mellettem és beszélgetünk.
-Harry a gond igaz? -kérdezi percek eltelte után.Tekintettem azonnal rá vezettem, honnan a fenéből tudja hogy kapcsolatos Harry-vel? Sóhajtok egyet, fejem vissza fordítom s a távolba meredek.
-Ő is. -motyogom, olyan sok mindent el akarok mondani.Annyi mondani valóm van, de mégse mondom.Nincs kinek, és nem igazán akarom a punk banda sajnálatát is.
-Van más is? -kérdez ismét a korom fekete hajú srác.Bólintok, de nem nézzek rá.Talán jó lenne el mondani valakinek az egészet? Vagy tartsam magamban; az érzéseimet, és a gondolataimat? Nem tudom melyik lenne a legjobb, azt hiszem itt az ideje a kibontakozásnak és a változásnak.
-Igen... -sóhajtom- De, nem akarok szomorkodni.Boldog szeretnék lenni, csak azt nem tudom hogyan. -vallom be a zselézett hajúnak.Vigyorogni kezd, és nem tudom el dönteni hogy most fussak vagy maradjak.
-Szerencséd van Emily, a boldogság és a szórakozás királya ül melletted! -mondja, olyan aranyos ahogyan ki ejti a szavakat.Még így a piercingjeivel és a tetoválásaival is.
-És ez nekem miért jó? -mondom lehangolódva.Nem értem mit akar ezzel a szöveggel elérni, mert jelen pillanatban nálam semmit se ér.Rá pillantok pilláim alól, ajkait le biggyeszti
-Miért jó? Emily, ígérem hogy a mai napod lesz életed legjobbja. -mondja vidáman, rá pillantok majd újra a kezem közt lévő zöld szálakat piszkálom.Folytatja; -Hagyd hogy sodorjon az ár, és ne törödj semmivel. -egészíti ki mondandóját.Fel áll mellőlem,elém lép.Kezét felém nyújtja, fel nézzek rá.
-Gyere. -villant felém egy ezer wattos mosolyt.Végül is, mi történhet? Csak kicsit el engedem magam, hisz az nem árt.Ugye? Kézfejem övébe teszem, segít fel állni, majd kezdetét veszi a szórakozás.Együtt sétálunk vissza a kastély szerű nagy ingatlanba.Át lépem a bejárati ajtó küszöbét, s ismét a barátságtalan zord házban találom magam.Zayn-t követve sétálok a nappaliba, és foglalok helyet a fekete bőr kannapén.Magamra hagy pár percig, majd amikor vissza tér egy kis dobozt tart ujjai közt.Le ül mellém, a kis tárggyal együtt.Rám néz, megszólal;
-Ettől jobban leszel kislány. -mondja, miközben az asztalra helyezi az említett dobozt.Barna szemeimet a feketés-szürkés dobozkán tartom.Mi van abban amitől nekem jobb kedvem lesz? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Érdeklődve figyelem a Zayn-nek nevezett férfi minden egyes mozdulatát.Le veszi a "varázs doboz" tetejét, por van benne.Valami fehér por.Cukorral akar etetni? Vagy mi? De hiszen ez nevetséges, nevetnem kell még a gondolattól is.Tovább figyelem az eseményeket, ahogyan egy kicsit kiönt az asztalra csíkban.Szemöldököm ráncolom, cselekedetére.A cukrot minek kell ki szórni? Ezek után le teszi a dobozt, és rá teszi a fedelét.
-Most figyelj. -mondja, az orrát a csík fölé helyezi.Az egyik felét be fogja, egyik ujjával és fel szippantja.Csak pislogni tudok.El hajol a por felől, hátra dől a kannapén engem néz. -Te jössz. -fejévvel a fehér csík felé biccent.Azt akarja hogy én is meg csináljam?
Ha ez el feleteti velem a mai napot, akkor oké.
Le térdelek az üveg asztal mellé, hajam össze fogom.Ugyan úgy a fehér csíkocskához hajolok, be fogom az orrom és fel szívom.Majd hátra esek, és köhögni kezdek.Fel ülök a díványra, Zayn mellé.
Homályosan láttok, az egész helyiség görbe.Komolyan, a falak a bútorok.Mi a fene volt ez? A boldogság mutatóm az egekben, ahogyan a pulzusom is.Mi történik velem? Hátam ütközik egy erős mellkassal, és egy tetovált kar fonódik derekam köré.És nem zavar, hihetetlen ez a kis porocska.Félperc se kellett neki, és máris hatott
-Tetszik? -sutyorogja fülembe egy hang.Erős, és mély.De nem rekedt, úgy ahogyan az Övé.Hol van az a hang? Azt a hangot akarom!Fejem hátra vettem, valaki vállán.Fogalmam sincs mi van velem, de nagyon jó.És tetszik, nagyon is.Fejem oldalra fordítom, ajkaim forró bőrre találnak, mosolygok végül nevetni kezdek.Konkrétan a semmin.Csak nevetek, felettébb boldog vagyok.Legalábbis annak érzem magam.
Emily
Szólít meg egy hang, de az irányt és az illetőt nem tudom be határolni.Túlságosan el ködösült az elmém ahhoz hogy tisztán és nyugodtan gondolkozzak.Szemhéjam le zárul, s nem akar felnyílni senkinek és semminek.Vihogni kezdek, azon amit az ismeretlen hang kiabál.Ismerős nekem ez a rekedtes s kemény hang.De vajon kié?
Emily
A hang a nevemet ismételgeti, ki nyitom szememet.Egy homályos alakot láttok, fekete szerelésben.Már nem a kannapén vagyok, akkor mégis hol a fenében lehetek? Két kar tart, a levegőben.Pilláim alól egy tetovált nyakat, és kusza fürtöket látok.Ki ez a pasas? Hova visz? Fel siet a lépcsőn, csak a lámpákat látom és a plafont.Majd az úti cél meg változik, és egy zöld szobában találom magam.Az ismeretlen le tesz, a kő túl hideg nekem.Mégse fázom.A világ és minden más még mindig forog velem.Alig látom a férfit, aki előttem áll.Vagy nem tudom mit csinál.Szemeim összeszűkítem, így minimálisan de nézhetem az idegent. Egy farmerban áll előttem, le guggol, elém fel vesz.Izmai meg feszülnek, ujjaim bőréhez érintem.Pár percig a szemébe nézzek, addig a saját talpamra állok.Közben bicepszébe kapaszkodom, -megtartva ezzel egyensúlyomat.Smaragd zöld szemeivel bámul rám, míg testünk egymáséhoz simul.S amikor már majdnem el veszek íriszében a víz folyni kezd és rajtunk köt ki.Sikítok, üvöltök, és rúgkapálok karjai közt melyek közre fognak. Meg fordulok, a hideg víz le hűti fel hevült testemet.És ki mossa szervezetemből azt a sz@r port, amit alig fél órája "kóstoltam" meg.Abba hagyom a mozgolódást, és magam elé meredve azon gondolkodom; mit tettem? Mi volt az a por ami ezt hozta ki belőlem? A vizet el zárja, majd ki nyitja a kabin ajtaját és ki száll.Közben el enged, karjaimmal magamat ölelem s melegítem.Fogaim vacogni kezdenek.Óvatosan Felé pillantok, kézfejét nekem nyújtja, amelyben egy törölköző van.Remegve fogadom el, nem tűnik dühösnek.Ki lépek a zuhanykabinból, és Tőle 1 méterre megállok.Meg törlöm a hajam és a karjaim, nem akarok le vetkőzni.Előtte meg pláne.
-Emily, -töri meg a csendet- miért csináltad ezt? -szegezi nekem a kérdést.A kérdést melyre magam sem tudom a választ.Hátal állok neki, ez az egyetlen szerencsém.Nem állnám ki a ködös, és egyben fagyos tekintetét mely időnkét nyugodt és gyönyörű.Magam köré tekerem a puha anyagot, s úgy próbálok meg le vetkőzni -hogy ne lásson semmit se.A nadrágom gombját ki csatolom, óvatosan tolom le a combomon amikor csuklóm köré ujjak tekerednek.A vetkőzéses dolog, abba marad le dermedtem.Mintha hibernálnának.Teste mögém kerül, karjai közé zár.
-Miért teszed ezt velem? -suttogja fülembe, hangja kissé szomorúnak tűnik.De miért lenne szomorú?
Megtalálom hangomat, s megszólalok;
-Nem tettem veled semmit, Harry. -motyogom.Nem tudom mire céloz az előző kérdésével, a lent történtekre? De hiszen ahhoz Neki semmi köze.Csak annyi hogy reménytelenül megszerettem és tudom hogy Ő nem tekint rám másként, ezért tettem azt amit.De, semmi köze nincs hozzá...
-Nem értelek Emily, -enged el és hátrál néhány lépést. - azt mondod nem szeretsz.Közben pedig miattam drogozol Zayn-nel, a nappalimban. -fel nevet- Mond csak, mit akarsz ezzel el érni? -felém közelít, be zárja a köztem és közte lévő teret.A kabin üvegének nyom. -Teljesen ki akasztasz Emily. -suttogja fülembe, örülök hogy háttal állok neki.Mert a fejem olyan vörös hogy össze téveszthető egy paradicsommal.Persze, nem ez a legnagyobb probléma hanem az;honnan tudja hogy szerettem?
