Hii Everybody!! E nemes nap alkalmából, úgy
gondoltam nem árt Nektek egy kis ajándék :D Én ezzel a
29. Résszel kívánok minden egyes Olvasónak, tökéletes Karácsonyt,
és kellemes ünnepeket!! ♥ ♥ ♥ Remélem tetszik majd a rész, és komiztok,
feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz. :)
D xoxo
Mellkasán fekszem lehunyót szemhéjakkal. Hallgatom szívverését, és lélegzetvételét. A gyomromban lévő pillangók repülnek, s úgy érzem most minden tökéletes. Nem érzem többé már azt a kegyetlen félelmet, melyet eddig éreztem a Közelében. Megváltoztam Miatta, és nem bánom. Ki merem mondani azt amit szeretnék, mindenféle gond nélkül. Tudom jól, hogy ha Vele maradok veszélybe kerülök. De, nem érdekel. Mert szerettem. Gyakran, ha szeretünk egy embert. Akkor, ostobaságokat követünk el érte. Érte, és a kapcsolatért. Az együtt létért. Az idő, mintha megállt volna. Fülemet meg
üti az ajtó csikorgásának hangja. Szemhéjam abban a pillanatban feltárul. S egy kislányt pillantok meg az ajtónál, kezében egy barna könyv van. Engem figyel, fel kelek óvatosan. Hogy Harry-t fel ne ébresszem, mivel el aludt. Ki mászok az ágyból. És kótyagosan, de a kicsi Lux-hoz sétálok. Le guggolok elé, hogy feltudja venni velem a szemkontaktust. Kezében ott van Harry naplója, melyet tegnap tőlem vett el.
-Ezt hol találtad? -suttogva kérdezem, nagy szemekkel mered rám. -Lux, ez honnan van? -mutatok a kis könyv szerűségre.
-Hajjy" bácsié. -motyogja pöszén. Sóhajtva felveszem kicsiny testét és sétálok ki vele a folyósora. Magam mögött az ajtót halkan csukóm be, kicsi karjaival nyakamba kapaszkodik. El lépkedek a lépcsőig, majd egyensúlyozva a fokokon le megyek -megyünk- a földszintre. A kannapéra leültettem, és mellé ülök. Bekapcsolom a tévét, s valami mesére teszem. Szerencsémre az árvaházban is voltak gyerekek, akik nálam jóval fiatalabbak voltak. Ezért, nem érzem magam olyan kényelmetlenül egy gyermek közelében. Illetve ezért is, tudok báni egy kis gyerekkel.
-Nézzünk mesét Lux? -mosolyogva kérdezem, fel pillant rám. Heves bólogatásba kezd, amin kicsit kuncognom kell. Távirányítón megnyomom a megfelelő számokat majd, "varázslat szerűen" az egyik mese csatorna ugrik be. Éppen a Micimackó című mese egyik része megy, ami szemmel láthatóan azonnal leköti a kislányt. Egy ideig nézzem a narancs színű medvét ahogyan a barátaival méz után kutat, de utána figyelmem a csöppség ölében lévő naplóra terelődik. Kiveszem kis öléből, a -számára- nagynak nevezhető tárgyat. Finoman ki nyitom nagyjából, valahol a közepénél. Kicsit bele lapozok, és olvasni kezdem.
2013. 04. 20.
"Még egy unalmas nap telt el az életemből. Ma Zayn megtanított lőni. Furcsa volt fegyvert fogni, és lövöldözni. De, valamiért kicsit, mégis tetszett. A nap nagy részét Liam házában töltötte a banda. Voltunk jó páran, velünk voltak a banda tagjai és azoknak barátnői. Ott volt Perrie, a szőke hajú démon. És még egy lány, Louis oldalán. Valami c betűs neve volt, azt hiszem Clare.a neve. Különös lány, nem beszélt sokat. Inkább figyelte a társaságunkat. Hm, hosszú barna haj, jó alak, nagy mellek.
Mit keres egy ilyen lány Louis mellett? Semmit. Majd meglátjuk meddig bírja vele."
A szavak olvasva rosszul érzem magam. Harry-nek, bejött Louis barátnője? Talán ez az oka annak, hogy most már nem barátkoznak? Egy nő? E szavakat olvasva Harry-nek nem kelhetett sokra a lány,
legalábbis szerintem nem. Lapozok egyet, folytatom az olvasást.
2013. 06. 17.
"Új megbízást kaptam. Egy lány után kell kutatnom, majd meg kell ismernem. Liam -akitől kaptam e "remek" feladatot- szerinte egy kitalált sztorival simán magamba bolondíthatom a kislányt. Hogy őszinte legyek, nem igazán lelkesedem az ötletért. El kell rabolnom egy lányt, és meg kéne szerettetnem magamat Vele. Ennek mi értelme? Rá adásul a csaj árva.
Tágra nyílt szemekkel meredek a sorokra. "Valamiért" nekem az itt le írtak, nagyon hasonlítanak az életemhez. Ahhoz a sok dologhoz, ami megtörtént velem amióta ismerem Harry-t. Lehetséges, hogy a lány akiről írt, Én vagyok? Árva vagyok, és lassan hónapok óta itt élek vele. Talán, Rólam írta ezt. Gombóccal a torkomban tovább olvasom a furcsa betűket, melyeket Ő írt anno...
Mi a fenét kezdek majd vele? Hallgatom az életéről szóló unalmas monológot? Hát, kösz abból nem kérek. Én sem sajnáltattam, s sajnáltatom magam. Pedig engem is rengeteg veszteség ért már! Még sem érdekli senkit. Bár, nem mintha oly sokan tudnának az én tragédiámról.Mindegy is, majd lesz ami lesz. Hisz, csak egy nőről van szó nem igaz? "
-De, igaz. -motyogom a szavakat magamnak válaszolva a kérdésre. Tehát, én csak egy "feladat" vagyok. És, elérte a célját. Meg kedveltette magát, elég rendesen.
És mi van, ha nem is rólam van szó?
-Teszem fel magamnak a nagy kérdést. Ugyan már, Harry Styles nem minden nap ír a naplójába egy lányról. Aki, nem mellesleg árva. Érzem ahogyan szeretetemet felváltja a düh, a harag, és a csalódottság. Mind három igaz a mostani lelki állapotomra. Hogy lehettem ennyire naiv? Én csak egy feladat vagyok. Amolyan, "házi feladat". Meg kell csinálnia, különben kikap. Nevetséges az, hogy ilyen idióta vagyok. Legszívesebben vissza forgatnám az időt, és akkor az úton nem esnék össze. Főleg nem akkor, ha tudnám hogy ez vár rám. Egy kislány, és egy elmebeteg férfi. Akiről azt se tudom hogy mivel foglalkozik. Vagyis, tudom. Csak nem érdekel, mert már így is bele folytam az ügyeibe. Épp eléggé ahhoz, hogy börtönbe kerüljek miattuk. Becsukóm a naplót, és a dohányzó asztalra teszem. Mi van ha igaz? És én vagyok az az "árva kislány" ? Örökké itt tart majd. De...Azt, nem teheti meg ugye? Vagy...Mégis? A naplóért nyúlók, ismét olvasni kezdem. Ha Harry szeret, nem tesz semmit se ellenem. Ha meg nem, akkor így is úgy is tesz velem valamit. Valahol a vége felé kinyitom a kis könyvet. E pillanatban a telefon meg csörren, nem Harry-é. Hanem az enyém. Amelyet Tőle kaptam, még régebben. A naplót magam mellé ejtem, fel állok és át sétálok a konyhába. Ahol a táskám, és a telefon van. Előhalászom a kicsi táskából az aprócska készüléket, majd elhúzóm a képernyőn a zölden világító gombot. A fülemhez emelem, s megszólalok;
-H-haló? -hangom halk, és remeg. Legszívesebben elsírnám magam, amiért megtudtam a féligazságot.
-Emily? Te vagy az? -egy férfi hang szól a vonal másik végéről.
-Kivel beszélek? -kérdezem zavartan. Nem szokásom senkivel se telefonálgatni, és attól tartok Harry nem sokára felébred. Túl régóta alszik.
-Louis vagyok. Louis Tomlinson. -mondja, szívem kihagy egy ütemet. S hirtelen úgy érzem kővé dermedtem. Ő az a Louis? -Találkoznunk kell. Bajban vagy. -feleli sietősen, hangján érezni lehet az aggódást. Melyet Harry hangjánál egyszer se éreztem. De, egy vadidegen miért aggódik értem?
gondoltam nem árt Nektek egy kis ajándék :D Én ezzel a
29. Résszel kívánok minden egyes Olvasónak, tökéletes Karácsonyt,
és kellemes ünnepeket!! ♥ ♥ ♥ Remélem tetszik majd a rész, és komiztok,
feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz. :)
D xoxo
Mellkasán fekszem lehunyót szemhéjakkal. Hallgatom szívverését, és lélegzetvételét. A gyomromban lévő pillangók repülnek, s úgy érzem most minden tökéletes. Nem érzem többé már azt a kegyetlen félelmet, melyet eddig éreztem a Közelében. Megváltoztam Miatta, és nem bánom. Ki merem mondani azt amit szeretnék, mindenféle gond nélkül. Tudom jól, hogy ha Vele maradok veszélybe kerülök. De, nem érdekel. Mert szerettem. Gyakran, ha szeretünk egy embert. Akkor, ostobaságokat követünk el érte. Érte, és a kapcsolatért. Az együtt létért. Az idő, mintha megállt volna. Fülemet meg
 |
| Harry Styles |
-Ezt hol találtad? -suttogva kérdezem, nagy szemekkel mered rám. -Lux, ez honnan van? -mutatok a kis könyv szerűségre.
-Hajjy" bácsié. -motyogja pöszén. Sóhajtva felveszem kicsiny testét és sétálok ki vele a folyósora. Magam mögött az ajtót halkan csukóm be, kicsi karjaival nyakamba kapaszkodik. El lépkedek a lépcsőig, majd egyensúlyozva a fokokon le megyek -megyünk- a földszintre. A kannapéra leültettem, és mellé ülök. Bekapcsolom a tévét, s valami mesére teszem. Szerencsémre az árvaházban is voltak gyerekek, akik nálam jóval fiatalabbak voltak. Ezért, nem érzem magam olyan kényelmetlenül egy gyermek közelében. Illetve ezért is, tudok báni egy kis gyerekkel.
-Nézzünk mesét Lux? -mosolyogva kérdezem, fel pillant rám. Heves bólogatásba kezd, amin kicsit kuncognom kell. Távirányítón megnyomom a megfelelő számokat majd, "varázslat szerűen" az egyik mese csatorna ugrik be. Éppen a Micimackó című mese egyik része megy, ami szemmel láthatóan azonnal leköti a kislányt. Egy ideig nézzem a narancs színű medvét ahogyan a barátaival méz után kutat, de utána figyelmem a csöppség ölében lévő naplóra terelődik. Kiveszem kis öléből, a -számára- nagynak nevezhető tárgyat. Finoman ki nyitom nagyjából, valahol a közepénél. Kicsit bele lapozok, és olvasni kezdem.
2013. 04. 20.
"Még egy unalmas nap telt el az életemből. Ma Zayn megtanított lőni. Furcsa volt fegyvert fogni, és lövöldözni. De, valamiért kicsit, mégis tetszett. A nap nagy részét Liam házában töltötte a banda. Voltunk jó páran, velünk voltak a banda tagjai és azoknak barátnői. Ott volt Perrie, a szőke hajú démon. És még egy lány, Louis oldalán. Valami c betűs neve volt, azt hiszem Clare.a neve. Különös lány, nem beszélt sokat. Inkább figyelte a társaságunkat. Hm, hosszú barna haj, jó alak, nagy mellek.
Mit keres egy ilyen lány Louis mellett? Semmit. Majd meglátjuk meddig bírja vele."
A szavak olvasva rosszul érzem magam. Harry-nek, bejött Louis barátnője? Talán ez az oka annak, hogy most már nem barátkoznak? Egy nő? E szavakat olvasva Harry-nek nem kelhetett sokra a lány,
legalábbis szerintem nem. Lapozok egyet, folytatom az olvasást.
2013. 06. 17.
"Új megbízást kaptam. Egy lány után kell kutatnom, majd meg kell ismernem. Liam -akitől kaptam e "remek" feladatot- szerinte egy kitalált sztorival simán magamba bolondíthatom a kislányt. Hogy őszinte legyek, nem igazán lelkesedem az ötletért. El kell rabolnom egy lányt, és meg kéne szerettetnem magamat Vele. Ennek mi értelme? Rá adásul a csaj árva.
Tágra nyílt szemekkel meredek a sorokra. "Valamiért" nekem az itt le írtak, nagyon hasonlítanak az életemhez. Ahhoz a sok dologhoz, ami megtörtént velem amióta ismerem Harry-t. Lehetséges, hogy a lány akiről írt, Én vagyok? Árva vagyok, és lassan hónapok óta itt élek vele. Talán, Rólam írta ezt. Gombóccal a torkomban tovább olvasom a furcsa betűket, melyeket Ő írt anno...
Mi a fenét kezdek majd vele? Hallgatom az életéről szóló unalmas monológot? Hát, kösz abból nem kérek. Én sem sajnáltattam, s sajnáltatom magam. Pedig engem is rengeteg veszteség ért már! Még sem érdekli senkit. Bár, nem mintha oly sokan tudnának az én tragédiámról.Mindegy is, majd lesz ami lesz. Hisz, csak egy nőről van szó nem igaz? "
-De, igaz. -motyogom a szavakat magamnak válaszolva a kérdésre. Tehát, én csak egy "feladat" vagyok. És, elérte a célját. Meg kedveltette magát, elég rendesen.
És mi van, ha nem is rólam van szó?
-Teszem fel magamnak a nagy kérdést. Ugyan már, Harry Styles nem minden nap ír a naplójába egy lányról. Aki, nem mellesleg árva. Érzem ahogyan szeretetemet felváltja a düh, a harag, és a csalódottság. Mind három igaz a mostani lelki állapotomra. Hogy lehettem ennyire naiv? Én csak egy feladat vagyok. Amolyan, "házi feladat". Meg kell csinálnia, különben kikap. Nevetséges az, hogy ilyen idióta vagyok. Legszívesebben vissza forgatnám az időt, és akkor az úton nem esnék össze. Főleg nem akkor, ha tudnám hogy ez vár rám. Egy kislány, és egy elmebeteg férfi. Akiről azt se tudom hogy mivel foglalkozik. Vagyis, tudom. Csak nem érdekel, mert már így is bele folytam az ügyeibe. Épp eléggé ahhoz, hogy börtönbe kerüljek miattuk. Becsukóm a naplót, és a dohányzó asztalra teszem. Mi van ha igaz? És én vagyok az az "árva kislány" ? Örökké itt tart majd. De...Azt, nem teheti meg ugye? Vagy...Mégis? A naplóért nyúlók, ismét olvasni kezdem. Ha Harry szeret, nem tesz semmit se ellenem. Ha meg nem, akkor így is úgy is tesz velem valamit. Valahol a vége felé kinyitom a kis könyvet. E pillanatban a telefon meg csörren, nem Harry-é. Hanem az enyém. Amelyet Tőle kaptam, még régebben. A naplót magam mellé ejtem, fel állok és át sétálok a konyhába. Ahol a táskám, és a telefon van. Előhalászom a kicsi táskából az aprócska készüléket, majd elhúzóm a képernyőn a zölden világító gombot. A fülemhez emelem, s megszólalok;
-H-haló? -hangom halk, és remeg. Legszívesebben elsírnám magam, amiért megtudtam a féligazságot.
-Emily? Te vagy az? -egy férfi hang szól a vonal másik végéről.
-Kivel beszélek? -kérdezem zavartan. Nem szokásom senkivel se telefonálgatni, és attól tartok Harry nem sokára felébred. Túl régóta alszik.
-Louis vagyok. Louis Tomlinson. -mondja, szívem kihagy egy ütemet. S hirtelen úgy érzem kővé dermedtem. Ő az a Louis? -Találkoznunk kell. Bajban vagy. -feleli sietősen, hangján érezni lehet az aggódást. Melyet Harry hangjánál egyszer se éreztem. De, egy vadidegen miért aggódik értem?
