36.

                                      Eyo x.x Nagyon szépen köszönöm a 42. Feliratkozott!
                              Sokat jelent, ahogyan a komentjeitek is!! Mindent nagyon nagyon
                           szépen köszönök Bananasok!! :) Jó olvasást, a viszonylag hosszú
                         részhez! Pusszancs ♥♥♥♥♥

                                                                                                            D xoxo

Ötödik kávémat szürcsölgetem, az óra talán már az éjfélt is ütötte. Liam-ket haza kültem, reményeim szerint eltüntetik Clare-t. Vajon bántani fogja Emily-t? Mondjuk, nincs túl sok esélye velem szemben. Egyetlen egy napot kap. Ha nem megy el, azzal aláírja a halálos ítéletét. Kezem ökölbe feszül amint arra a nőszemélyre gondolok. Lehunyom szemhéjamat s végig gondolok mindent. Emily. A lány, aki nővé vált mellettem. Ki nem adta fel velem szemben sose. Kitartó, erős, bátor, okos, kedves gyönyörű. Fejem hátra vetem, ajkam beszívom.

Azok az elfojtott nyögések...

Milyen nagyszerű pillanatok voltak. Ahogy bőr a bőrön gördült, ahogy ajkai elnyíltak. Hazz miken jár a fejed? Lehetséges lenne, hogy szerelmes vagyok? Én? A szívtelen seggfej. Hogy lehetséges ez?

- Mr Styles?- szólítja egy  női hang a nevemet. Felnyitom a szemhéjamat, fejem előre hajtom. -A műtét véget ért. -informál mire testem megfeszül. Fejem zsong, ereim lüktetnek. Feszülten bólintok, hogy folytassa. - A hölgy állapota stabil. Valószínű hogy egy-két hét múlva, teljesen felépül. De, nem ajánlott a házi munka, vagy a váll és a kar megterhelése. Ami kötelező, az a pihenés. - ajánlja. Féloldalas mosolyt eresztek felé, állásba tornázom magam.

- Értem. Mikor vihetem haza? - térek a lényegre. Mély levegőt vesz, majd mappáját hónalja alá csapja.

-Minimum két napig itt marad. Jöjjön, meg mutatom Miss Ross kórtermét.- Bólintásommal jelzem egyet értésemet. Előttem sétál a harmincas éveiben járó nő, de én csakis Emily-re gondolok. Lelkem elmémmel együtt megnyugszik. Nincs életveszélyben, hamarosan olyan lesz mint régen.  

Ó azok a régi szép idők, együtt.

-Itt is volnánk. -értesít a nő, bólintok majd benyitok a sötét helységbe. A szobát halovány fény tölti be. Halkan csugom be magam mögött az ajtót, Emily-hez sétálok. Ágya mellett állok meg, mely körül gépek pityegnek, villognak. Tenyerem arcára simítom, puha, selymes bőrén végig futatom ujjaim. Arccsontjától álla vonaláig húzum hosszú, fehér ujjam. Benyálazom alsó ajkam, majd lehajolok a lány arcához. Nyelvem végig szántja ajkát, lágy csókban részesítem Őt. Tudom, nem fog vissza csókolni -nyugtatokkal a szervezetében hogy is tudna? Elszakadok telt ajkaitól, hajába siklanak ujjperceim. Meg simogatom feje tetejét s csókot lehelek rá. Lehunyom szemhéjam. Ezt még nagyon megbánják. Louis-t tönkre fogom tenni.

Tönkre fogom tenni.

Elhúzódom a lánytól, ki elrabolta szívemet. A lány, aki nő lett mellettem. A nőm lett. Leülök az ágy melletti székre, s merengek. Magam elé bámulva, Emily-re nézve.

Liam Payne;

Be lépek a raktárba mögöttem pedig Zayn, Niall és Perrie sétál -Zayn ujjai közt Clare-t fogja. Perrie feloltja a lámpát, így az egész épületet fény árasztja el. Azért jöttünk a raktárba, hogy vallasuk Clare-t. Aki valószínűleg mindegyikünket felzaklatott. Köztük engem is. Mert tudom,hogy Harry-t a lány jelenléte zavarja. Nagy gondot okozhat vele Louis. És, ezt a bandám,a családom érdekében kötelességem megakadályozni. Amíg agyaltam Zayn egy székhez kötözi Clare-t. Sóhajtok egyet, majd a lány elé lépek. Mindenki feszülten figyel.

-Mit akarsz itt Clare? -kérdezem,- Louis küldött,igaz?- ravasz mosolyra húzóm ajkait- Tönkre szeretnétek tenni Harry-t. -vettem fel elképzelésemet, csak ezért lehet most itt.

-Ó, Liam te egy csöppet se változtál. -csiripeli, - Ugyan olyan okos és fontolt vagy,mint voltál. -hizeleg,- De most tévedtél,- informál, szemeim tágra nyílnak. Várok. -nem csak Harry-t fogjuk tönkre tenni. Hanem titeket is-folytatja magabiztosan, majd hátra döl a nem éppen kényelmes székben. Olyan biztosan mondta mintha már megtörtént volna. Lehajolok Clare elé, kezeimmel térdemen támaszkodom.

-Clare, régóta ismerjük egymást. És jól tudod, hogy mennyire dühös tudok lenni, ha a bandámmal szórakoznak. -oktatom- Nos, mond el hogy mi a terve Louis-nak. Gondolom, a "hű" barátnőjének mindent elmondott. -hangom gúnnyal telt. A lány arca eltorzul, és mosolyogni kezd. 

-Te vagy a banda vezér. Derítsd ki. - vigyorogja. Kiegyenesedek Zayn felé biccentek egyet. El lépek a nőtől, át adva a helyet Zayn-nek. Ő az egyik legfélelmetesebb köztünk. Nem csak a stílusa rossz fiús, de valójában ő is az. Van egy olyan oldala amit jobb nem megismerni. Azt hiszem ez is ilyen lesz most. Zayn a falnál levő asztalhoz lép s egy fogót vesz el róla. Niall-höz lépek.

-Vidd ki Perriet. - bólint. Azon nyomban eltereli a szőkeség figyelmét,kivezeti innen. Zayn hálálkodó pillantással köszöni meg tetemet. Őszintén szólva ezt nem kell meg köszöni. Az amit most Zayn tenni fog, jobb ha nő nem látja. Sosem tetszett amikor egy nőt bántottak, de Clare rossz fát tett a tűzre. Ide tolta a képét két év után és felszakítja a régi sebeket.

-Clare, adok neked tizenöt másodpercet, hogy eláruld a tervet. Utána pedig kapsz ötöt,hogy ígéretet tegyél. Arról, hogy elmész a picsába. Oda ahonnan jöttél. - vázolja az ötletét Zayn. -Ha ez nem sikerül, levágom a kisujjadat, majd a gyűrűst és stb. És stb. A választás a tied, vagy épségben mész el. Vagy megcsonkítva nekem oly mind egy. - árgus szemekkel nézem Zaynt, nem akarunk időt vesztegetni. Nem engedhetjük meg magunknak.

-Azt teszel velem amit akarsz Zayn. Nem árulom el Louist. -feleli a lány.

-Megint?-kérdezi tőle.  A fekete hajú a fogot végig húzza Clare állkapcsán, a nyakán,mellén majd... Megfogja kézfejét azon belül is a kisujját. A fogót kinyitja s a nő kisujját a két penge közé helyezi.
A mellkasa gyorsan emelkedik fel-le. Látszólag nem pánikol, látszólag. -Biztosan ezt akarod Clare? Kár lenne érte. -ekkor elkezdi össze zárni a pengéket, amelyek bele mélyednek a puha bőrbe. A lány száján egy sikoltás szalad ki.

-Hagyd abba! Fáj, hagyd abba! Kérlek!- ordítja Clare. Zayn keserűen felnevet.

-Beszélsz?- kérdezi bájosan Zayn. Az áldozat heves bólogatásba kezd, ajkai elnyílnak.

-Louis... -lihegi- Louis...Elfogja csábítani Emily-t. -hebegi. Várjuk hogy folytassa. -Olyan információja van Harry-ről, amivel Emily-t maga mellé tudja állítani. -könnyek gyűlnek kék szemeiben, nyilvánvalóan az árulása miatt. 

-Mit tud Harry-ről?- kérdezem, fejét ingatja.-Nem bízik bennem annyira, hogy ezt elárulta volna. -szípogja  .-Enged el. -utasítom Zaynt. Értetlenkedve figyel rám;

-Minek? -sóhajtok egyet, és elkezdem eloldozni Clare-t. -Mert haza megy, vagy ahova akar. - miután sikerül kioldozni a kötelet a lány fel áll. Megtörli szemeit, ujját vizslatja.

-Nem vágtam meg. Épp hogy hozzá ért a penge.- mondja Zayn. Niall és
Perrie vissza térnek cigitől bűzlötten. Amit kissé furcsállok, mert úgy tudtam Niall nem dohányzik. Perrie egyből barátjához siet, ölelésbe vonják egymást. Csókban forrnak össze. Clare- t megragadom, s Niall-el együtt kivezetem az autóhoz. A szőke hajú a volán mögé ül míg  a lányt mellé, az anyós ülésre ültettem be. Nem nézve a szőke nőre, beszédbe kezdek.

-Niall, vidd a reptérre Clare-t. Adj neki némi pénzt, és hadd húzón el a picsába. -a lányhoz fordulok- Ha nem tűnsz el most,nem lesz több lehetőséged. Megtalálunk, és valószínűleg kivégezlek. -mosolyt húzok bűnös ajkaimra. -Jó utat. -evvel becsapom a kocsi ajtót és meg várom amíg elindulnak. Vissza sétálok a raktárba, majd a gerle párral a lakásomra vonulunk. 

Harry Styles; 

Szemeim majd leragadnak a fáradtságtól, de tudom, most nem aludhatok el. Most nem szabad. Fel állok a székből, Emily-hez lépek. Megsebzett vállára terelődik tekintettem. Az én hibám. Nem lett volna szabad megtörténnie  ennek. Ha nem ismerne engem ez a lány, most nem lenne ekkora slamasztikában. Annyira ártatlan, védtelen. Egyedül kellett élnie az élete első -majdnem- két évtizedében. De én nem hagyom, hogy a hátra levő idejét egyedül töltse. Vele akarok lenni. S vele is leszek. Ujjperceim végig simítanak arcán, puha ajkán. Hosszú barna hajába túrok, mely selymesen omlik vállára. Kecses alakja ágyba kényszerül miattam. Sóhajtva vissza rogyok a székbe. Ha nem lenne ilyen hírnevem, és ha...Más lennék. Nem lennének ilyen gondjaim. Nem a múltamat akarom megváltoztatni, mert azt már nem tudom. Viszont, a jövőmön tudok javítani. Muszáj lesz, hiszen Lux-t is rám bízták. Csak rám. Istenem! Lux! Telefonom azonnal elő veszem zsebemből, Liam-et tárcsázom. Nevét ki keresem a névjegyzékből, s megnyomva a zöld kis telefont a kijelzőn, fülemhez emelem a készüléket. Csörög párszor, majd Liam mély hangja szól bele;

-Elhagytál valamit Styles? -kérdi szórakozottan, -Talán,  egy szőke hajú kislányt? -folytatja, amivel megnyugtatja sajgó lelkemet. Megkönnyebbülve dőlök hátra a székben, szabad tenyerem a homlokomhoz emelem. Masszírozom halántékom, hogy lehetek ennyire felelőtlen?

-Életmentő vagy Liam. -sóhajtom a szavakat. Kinevet, majd beszélni kezd. Elmeséli a vallatást, és azt miként törték meg Clare-t. Mondanom se kell, leszarom. Tovább mesél, szóba kerül keresztlányom Lux. Liam szavai szerint a kannapén ült, és nézte a tv-t. El képzelem a jelenetet, ahogy a szőke tincsei szemébe hullanak amint megmoccan. Képzelem hogy milyen nagy szemekkel bámulhatta a képernyőt. Meg mosolyogtat a gondolata e dolognak.

-Min mosolyogsz...Harry? -szólal meg egy halk, gyengéd hang. A telefon kiesik ujjaim közül, elnyílt ajkakkal nézek Emily nagy barna szemeibe. Felállok és vigyorral az arcomon, közel hajolok hozzá. Halovány mosoly tündököl barátnőm ajkán. Lehajolva hozzá, csókot nyomok szájára. Óvatosan érintik meg egymást ajkaink, s finom, lassú csókban forrunk össze. Fájdalmasan elszakadok tőle, de nem egyenesedek ki. Zöld szemeimmel arcát fürkészem, valamiféle érzelmet próbálok leolvasni. Boldog. Boldognak tűnik annak ellenére, hogy még két hétig ágyban fog feküdni. Valamilyen hihetetlen oknál fogva, nem bírok le állni a mosolygással. Ami, kissé megijeszt. Nem vagyok "mosoly ember". A banda miatt nem igazán tudtam nevetni, és persze, azóta a nap óta sem... Mélyen szívom be a levegőt. A valóságba csak Emily érintése végett térek vissza. Íriszeimmel hibátlan bőrét fürkészem, ujjait arccsontomon vontatja végig. Furcsa érzés keríti hatalmába testem, libabőr fut végig rajtam. Emily felkönyököl az ágyban, majd ajkai súrolják enyéimet. Kínoz. Nem csókol meg, csak kínoz...  Fülemhez hajol, de amint egy fájdalmas hangot hallat elhúzódom. Arcom át vált aggódóvá, gyengéddé.

-Rendben vagy? -suttogom a szavakat. Aprót bólint válaszul, vissza süpped a párnájára. Fölé tornyosodom, bemászom mellé. Hirtelen nevetni kezd, fejét rázza.

-Te normális vagy? -kérdezi, le vigyorgok rá. -Bárki bejöhet Harry, mit fognak szól...-nem hagyom hogy befejezze mondatát. Mert elcsendesítem ajkaimmal, természetesen csókom nem marad viszonzatlan. Sőt, vadabbá teszi. Nyelve könnyedén tör át ajkaim közt, s hívja gyors táncra enyémet. Hajamba túr kicsinek nevezhető kézfejével, közelebb von magához. Finoman elhúzódom, -ezzel megszakítva aktív csókunkat- értetlenül néz rám. -Pihenned kell. -lerúgom bakancsomat magamról, amely ennek következtében a padlón csattan. Be takarózok a nagy kórházi takaróval, Emily-t a mellkasomra húzóm. Karomat át lendítem   vállán, míg másikkal derekát ölelem. Fejét mellkasomban temeti el, míg ujjaival a pólóm szegélyét fogdossa. -Nem hagyom,hogy bajod essen.- sutyorgom fülébe. Feje tetejére csókot lehelek, s lehunyom szemhéjamat. Szívem gyors ütemet ver, amit biztosra veszem, hogy Emily is hall. Most először alszom együtt nővel, olyan nővel aki...Aki nem kurva, és nem...Nem rossz "kislány". Emily egy ártatlan szépség. S szeretném ha az maradna, de tudom...Mellettem senki se maradhat jó kislány...