Remélem ez a rész is tetszik Nektek. Jó olvasást!
Ha tetszett jelezz vissza. :) ♥♥♥♥♥
D xoxo
Ötletek százezrei fordultak meg bennem. A fejemben csak egy mondat él, "Kápráztass el." Fogalmam sincs mi az, amivel letudnám Őt nyűgözni. Mit tegyek, hogy újra meleg mosolyával üdvözöljön? Hogy újra megcsókoljon? Hogy minden újra a régi legyen? Ujjaimmal idegesen túrók kusza fürtjeim közé. Mit tévő legyek? Föl egyenesedem az ágyról, és a teraszra megyek. Kezeimet a korlátra helyezem, s testemmel előre dőlök. Tekintettem a messze lévő belvárosra irányul. A nyüzsgő Londonra. A bűnözés, és a veszély városa. Akik úgy élnek mint Mi , a banda. Azok tudják mit rejtenek London sötét utcái. S tudják mi mivel jár, az életben.
Tudják milyen az élet.
Fejem megrázóm, így rakoncátlan göndör tincseim még jobban össze kuszálódnak. Fülem megcsapja az ajtó nyikorgása, amire figyelmem a szobára irányul. S ott is marad. Hosszú lábakon akad meg szemem, s egy karcsú csípőn siklik végig. És szép lassan meglesz a szemkontaktus a nővel, akibe
szerelmes vagyok. Kecsesen mozog, és csípőjét ringatja ahogy felém közeledik. Ajkamba harapok
 |
| DAL |
Ezért őrit meg.
-Játszol az oroszlánnal? -hangom csábító, s rekedt. Pont az, amitől a nők beindulnak. Íriszeim mélyen az övébe fúróm. Ajkai mosolyra húzódnak, s elválnak;
-Talán nem szabad? -kérdéssel válaszol a kérdésemre.
Cseles.
De nálam a csel nem elég, ahhoz hogy túl járjon az eszemen. Mellkasa folyamatosan emelkedik, és érzem amint felforr a levegő kettőnk közt. Ujjammal köröket írok le bőrén. Lassan lehajolok hozzá, s megcsókolom gyönyörű ajkait. Bejutásért könyörgök amit, nem kapok meg. Szabad kézfejét arcomra helyezi, ajkam elveszem övéről. S csak pásztázom hibátlan arcát, szemhéja feltárul. Szemei azonnal ajkamra tévednek, és a következő pillanatban ajka enyémen gördül. Nyelve erőszakosan tör utat magának számban, s hívja kalandra az én nyelvem. Csókja egy másodpercre sem marad viszonzatlan, abban a pillanatban reagálok amint ajkunk össze ér. Elengedem kezét, s mind két karom köré fonóm. Felemelem, így lábaival derekamat fogja közre. Megfordulok és neki nyomom az üveg ajtónak. Hallom ahogy háta koppan az üvegen, de tudom hogy nem fáj neki. Maximum az, amit majd este kap tőlem. Hajam tépi, amelynek hatására abba hagyom ajkai ostromlását. Zihálva vállunk el egymástól. Ujja tarkóm cirógatja. Mélyeket lélegzik, míg tartja a szemkontaktust. Leengedem a földre, s egy apró csók után elengedem.
-Készülődj, este vacsorára megyünk. -jelentem ki. Szemöldöke az égig emelkedik, de bólint beleegyezéskép s már el is hagyja az erkélyt. Majd a hálószobámat. Föl pillantok az égre. s magamban egy imát mondok el. Mindenért, a bandáért, a napért amikor elhoztuk Emily-t s a történtekért.
* * *
Ingemen begombolóm az utolsó gombot, s a tükör előtt állva bámulom magam. Bele túrók hosszú, göndör hajamba. Ajkamra halvány mosoly kerül, így a táskák szemem körül még jobban látszanak. Mosoly ráncaim is előtévednek, kezdesz öregedni Styles! ~Jegyzi meg egy belső hang a fejemben. Huszonkét évesen már más a világ, mint tini ként. Gondolataimat egy fiatal, hosszú lábú lány zavarja meg. Cipője kopog a padlón, a lépéseinek hangot adva ezzel. A tükör segítségével tartjuk a szemkontaktust. Közvetlenül a hátam mögött áll meg. Csönd ül rajtunk, bár most a szavak nem is kellenek. Elég ha figyelünk a másikra, telepatikusan kommunikálunk. Azt hiszem, már nincsenek kimondatlan szavaink. Szembe fordulok vele, tengelyem körül megfordulok. Szemeimet végig vezettem Rajta, alaposan feltérképezem testét. Fekete magassarkút visel, fekete testhez álló ruhával. Nyakában egy vékony repcsis nyaklánc lóg, mely melle közéig ér.
-Indulhatunk? -kérdi bájosan, fejét kicsit oldalra dönti. A székről elveszem a zakóm, és a lány vállára terítem. Majd kezét megfogva vezetni kezdem kifele a lakásból. Szerencsére a taxi már elő állt. Nem kell várnunk. Az ajtót kinyitom, s előre engedem így elengedi kézfejemet. Bezárom az ajtót, és tovább haladunk a fekete autóhoz. Mely a ház előtt parkol. Valójában nem autó, hanem limuzin vár ránk. Amit Emily meglepetten fogad. Kezét szája elé helyezi, amin csak mosolyogni tudok. Aranyos.
Kiszáll a volán mögül Liam, aki ajtót nyit a hölgynek s megvárja míg beszáll.
-Köszönöm haver. -kezet fogunk, majd én is beülök az autóba. Emily mellett foglalok helyett, aki mellett Niall ül. Velünk szemben pedig Zayn oldalán barátnője Perrie. Egyenként kezet fogok a barátaimmal. És várom, hogy megérkezzünk a várva várt helyre. Amelyről csakis én tudom, hogy hol van. Liam is csak az általam megadott koordinátákat tudja. Senki se tudja, hol van az ahol vacsorázni fogunk. Az út gyorsan telik, Niall vicceivel és sztorijaival. Amelyek engem is megmosolyogtatnak. És mindenki mást is a kocsiban. A titokzatos helyre elég hamar megérkezünk, és foglaljuk el azt. Amikor mindannyian beérünk a nagy családi házba, tátott szájjal merednek rám.
-Ez még csak a társalgó. Menjünk beljebb. -invitálom őket tovább, amit bólogatva helyeselnek. Kisebb idő elteltével, amikor is már leültek és megszokták a körülményeket; megszólalok. -Tudom, fogalmatok sincs arról, hogy hol vagytok. -mély levegőt veszek s folytatom. -Az egykori Styles család házában. Azért hoztalak titeket ide, mert amikor a vér szerinti családom meghalt. Ti jöttetek helyette. -szemem szúrják az emlékek, amelyek ebben a lakásban ragadtak.
-Az új családra. -áll föl Niall, és emeli poharát. Majd követik őt a többiek, s koccintunk a családunkra. Mosolyogva, könnyes szemekkel nézzem végig a legkeményebb bandát. Nem olyanok vagyunk, mint a bűnözök. Sokkal jobbak vagyunk annál. Mi család vagyunk. Emily mellé sétálok, s a fülébe sutyorgom: -Remélem sikerült a kápráztatás.
