komizz, iratkozz fel, csatlakozz!!
D xoxo
Ajkaim nyaka ívével foglalatoskodnak, egy darabig. Majd, kulcscsontján végig haladok nyelvem hegyével. Lejjebb megyek, csókokat helyezzek el mellkasán, izmos hasfalán, egészen V vonaláig. Ezek után fel pillantok Rá. Feje kissé lelóg a kannapéról, haja szét terül a bőrén, illetve a bútordarabon, melyen fekszünk. Tekintettem tetoválásain időzik el, amelyek teste nagy részét "díszítik". Bár, azt nem merném mondani, hogy a látvány nem tetszik. Mert, tetszik. De, talán túl sok a minta Harry-n. Persze, ez is csak érdekesebbé teszi Őt -ahogyan minden más. Kisebb várakozás, -
 |
| /Zene/ |
Alsó ajkam beszívóm, s felnézek. Szabad kézfejét orcámra simítja s megcirógatja azt. Nagyokat pislogok, mikor is ajkaink ismét egymáséi lesznek. Nyelve utat tör magának számban, s próbálok meg nem fulladni e furcsa csóktól. Göndör fürtjei közé túrok, és gyengéden meghúzóm egyik puha, selymes tincsét. Felmordul, s lassan elszakad tőlem. Alsó ajkamat benyálazom és felkönyökölök, miután Harry eltűnt felőlem. Érdeklődve figyelem minden egyes mozdulatát, melyet csinál. Hátát figyelem, s azon belül is az izmait, amelyek együtt dolgoznak mozgásával. Pár percen belül megfordul, és egy fényképezőgéppel (?!) a kezében közelít felém. Homlok és szemöldök ráncolva meredek az alsó gatyás férfira, kinek kezében egy fényképezőgép van. Perverz mosoly ül ki arcára, majd felemeli a gépet, és egy kattintás után leereszti a készüléket. Körülbelül a mellkasa aljáig. A gépet nézi s közben mosolyog. Ne azt a jó fajta mosolyt képzeljétek el. Hanem amolyan "hm...Ezt kiteszem a falamra" mosoly. Egy szóval; perverz.
-Csodás. -jelenti ki, percek leforgása után. Pár pillanatig bámulom Őt, ahogyan a kezében lévő kamerát figyeli. Pontosabban azt ahogyan a képemet figyeli. Alsó ajkamba harapok amikor tekintetemmel végig mérem Őt. A tetoválásai, az izmai, a teste...Egyszerűen tökéletes. Ezt az egy szót tudom mondani Rá. Vagy, talán még a szívdöglesztő ami illene hozzá. Ismét elszakítja íriszeit gépétől, majd rám tekint. Alsó ajkam beszívom, bal térdemet feljebb húzóm a bőr kannapén, fejem enyhén oldalra billentem. Ennek következtében hosszú, barna hajam hátam mögé lóg. Harry újabb és újabb fotót készít. Míg én élvezem annak a tudatát, hogy Ő ezt élvezi.
-Pózolj nekem Emily! -parancsol rám. Mire minden bátorságom összegyűlik bennem, s szinte a testem szabályozza elmémet. Nem pedig fordítva, -úgy ahogy lennie kellene. Egyik fotó követi a másikat -a pózolással szint így. Fogalmam sincs arról hogy mi a fene ütőt belém. Csak azt tudom , hogy Ő így szereti. És, ha Ő ezt akarja, akkor én is ezt akarom. Hasamról hátamra fordulok, majd felülök a díványon. Várok. Figyelek. Hallgatok. A csend mely' körül lengi terünket, nyugtató. Leteszi a -biztosan- drága gépet a dohányzó asztalra, és felém kezd el lépkedni. Meg áll előttem a bútordarab mellett. Halvány mosoly ül ajkain.
Ó, azokon a gyönyörű ajkakon.
Ismételten fölém kerekedik hatalmas termetével, majd ajka enyémen találja meg foltját. Kisebb csókcsata után, kezei vándorolni kezdenek testem alsó részén, Nőiességemen. Ujjbegyei végig simítanak rajta néhányszor, amire elvált ajkakkal válaszolok. Vissza fekszek a puha bőrre, s lehunyt pillákkal élvezem, apró, kecses kényeztetését.
* * *
Karjai derekam köré fonódnak, míg felhevült testünk egybe simulva dől a másikénak. Pulzusom még mindig az egekben, míg szívverésem kezd vissza állni a normálisra. Lélegzet vételeim nagyok, s szaporák. Meztelen testünket egy csíkos pokróc öleli körbe, mely kissé lecsúszott vállamról. Óvatosan a melegséget adó anyagért nyúlók, s feljebb húzóm testemen/ testünkön azt. A mögöttem fekvő férfi felmordul, majd mocorogni kezd. Amitől kővé dermedek.
-Emily. - motyogja álmában (?!). Hátamon fekve, arcom az arca irányába fordítom s figyelem Őt. Göndör tincsei homlokára hullanak, és az izzadságtól nedves bőrhöz tapadnak. Kézfejemet homlokához érintem, amely tűz forró.
Talán, lázas? Ujjperceimmel eltűrőm tincseit, s csuklómat homlokához nyomom. Most is forró. Lázas. Fel akarok kelni, és felszeretnék öltözni csak hogy karja szorosan fogja közre csípőmet. Kisebb hezitálás után, úgy döntöttem kiszabadulok az Ördög karmai közül. Kezeit az óvatosabbnál is óvatosabban fejtem le testemről, majd miután ez sikerült ki mászok Mellőle. Megkeresgélem ruháimat, és felvéve őket a konyhát tűzöm ki célpontnak. Nem kellett túlságosan sokáig keresgélem, hamar szemet szúrt a tágasnak nevezhető ház rész. Át lépek a boltív alatt, egyenesen az ablakhoz megyek. A táj ragyog, akárcsak a nap. Oly' békés ez a hely. Már értem Harry miért tud itt önmaga lenni. De, nem értem. Ha szereti e számára szent helyet, miért nem lakik itt? Biztos vagyok abban, hogy ezt a helyet Lux is nagyon kedvelné. Nincs semmi zajt hallató dolog, és ez annyira jó hatással lehet egy emberre. E pillanatban egy óriási puffanás hallatszik, s az előttem lévő hatalmas ablak. Milliárdnyi apró darabra törik, ijedtemben a földre zuhanok. És amikor azt hiszem jól vagyok, és nincs semmi bajom, a bal vállamból ömlik a vér. Ki tágult pupillákkal méregetem a vérző test részemet, de tenni valamit -bármit- nem tudok. A sok, eluralkodik elmémen, és csak ülök. És nézzem ahogy a vér végig csurog testemen. Mi a fene történt?
Meglőttek idióta!
Fejemben két ezer, s meg annyi kérdés fordul meg. Mit tegyek? Álljak fel? Vagy, maradjak így? Itt?!
Az egyik konyha szekrényhez vonszolom sebzett testem, Kitárom a fából készült bútordarab egyik ajtaját, és óriási szerencsémre pont egy törlő rongy van benne. Ki veszem azt, majd a vérző területhez nyomom azt. A rongy se perc alatt át ázik a vörös folyadékkal, melynek következtében azt el dobom. És újat helyezek a sebre. Kicsit alább hagy a vérzés, de még mindig árad belőlem a vér. A fülem lüktet, és egy fenyegetően rossz érzés kerít hatalmába. Jobb kézfejemmel szorosan tartom a rongyot, hogy el álljon a vérzés. A padlóra tekintek, amely -miattam- vérben úszik. Fejem a bútornak döntöm, most mit tegyek? Hogyan tovább? Egyáltalán, meg tudok mozdulni? Harry még mindig alszik? Harry! Istenem Harry!
-Harry! -kiabálom. Szívverésem az eget verdesi, míg pulzusom a mennyezetig ér. A levegőt nagyon gyorsan veszem, szédülök, a sok vértől. Forog a konyha, állj, miért forogsz?
Ne ájulj el Emily! Nem szabad!
Mély levegőt veszek, majd lassan és óvatosan megpróbálok talpra állni. Szabad kezemmel meg kapaszkodom a pultban, és felhúzom magam az üvegdarabokból. Nagyot sóhajtok miután, nehezen felállok. Ki nézzek a törött ablakon, két fekete dzsip parkol a ház előtt. Kik ezek? És mit akarhatnak Harry-től? Mert az tény, hogy Harry miatt vannak itt. Asszem'.
-Emily? -kérdezi egy kétségbeesett hang. Fejem ebben a pillanatban elfordítom, és Harry ijedt tekintetébe ütközöm. Teljes testemmel felé fordulok, -már amennyire lehetséges. -Mi a f@sz? -közelebb jön, majd el veszi a rongyot sebemről és megvizsgálja Ő. Idegölő perceken keresztül méregeti a golyó helyét, illetve a lyukat a kulcs csontom és a lapocka csontom között. A vállövemben. Hosszakat, mélyeket lélegzek. Meghalok? Vagy mi lesz? Kórházban kellene már lennem. Hangosan fújom ki bent tartott levegőmet, miután Harry el lép tőlem. A hűtőhöz siet, és leveszi annak tetejéről az elsősegély dobozt. Vissza igyekszik hozzám, a pultra teszi a dobozt kinyitja azt. Ki vesz belőle egy kis tubust, és egy hosszú fülpiszkálót. A tubusos valaminek letekeri a tetejét, majd a fülpiszkálót bele rakja. És ezt így a pultra helyezi. Leveszi a fekete pólóját, majd a csap alá teszi és vizet enged rá. El zárja a csapot, és ki csavarja az ázót ruha darabot. Miután ezzel meg van, a pólót óvatosan a sebhez helyezi. Felszisszenek, a hideg anyagtól. De, pillanatokon belül lehűti forró bőrömet amely irtó jó érzést kölcsönöz számomra. Le törli enyhén barna bőrömről a vért, majd a fekete anyagot ismét víz alá helyezi. El ismétli az előző mozdulatokat, és visszakerül a hideg póló a sebre.
-Kórházba kell menned. -jelenti ki miután a fülpiszkálóval körbe kente a sebet. El pakolja a "felszerelését" , el mondja hogy hogyan tartsam a pólót hogy ne vérezzek. Majd le guggol és egyik karját térdhajlatomba helyezi, míg a másikkal hátamat támasztja meg. Most amolyan, "menyasszonyi" stílusban elindulunk az ajtóhoz, amin nehézségek árán de kijutunk. Elsétál a fekete szörnyetegig, le tesz az autó mellett. Ki nyitja az anyós ülés felőli ajtót, majd segít beülni. Ám, ekkor valaki fegyvert szegez Harry-re. És ez a valaki nem más, mint Louis Tomlinson. Arcom fal fehér lesz, nem kell tükör ahhoz hogy tudjam hogy nézek ki. El lépek az autótól és Harry elé állok.
-Nem bánthatod! -kiabálom, mire elneveti magát. Valljuk be, érdekesen nézhet ki az: ahogy egy 160 centiméternyi lány meglőtt vállal egy férfi elé áll. -Hogy megvédhesse-. Louis le ereszti a pisztolyt teste mellé, majd megszólal:
-Még mindig nem értem Hazz. Miért pont Ő ? -karba fonja kezeit, és verseny autójának dönti csípőjét. - Hm? Mert Őt könnyen el tudod csábítani? Úgy mint Clare-t? -hergeli. Mély levegőt veszek, és hátam mögé pillantok. Megfeszülve áll mögöttem.
-Szállj be a kocsiba Emily. -mondja Harry, szembe fordulok vele. Tekintetét el nem venné Louis-ról, egy milliárdárt se. -De...- kezdenék bele, le néz rám és így szól:
-Azt mondtam szállj be abba a rohadt autóba. -üvölti vérben forgó szemekkel, amire össze rezzenek. Lehajtott fejjel indulok meg a járműhöz, s szállok be abba. Hihetetlen, miért kell üvöltenie? Ez nagyon sz@rul esik.
-Még mindig nem tudsz viselkedni egy nővel szemben. -mondja Louis. A vissza pillantó tükörből látom, ahogy elindul felém, a Range Rover felé.
-Mit akarsz Tomlinson? -köpi felé a kérdést a göndör. Meg állnak egymással szemben, szemem sarkából látom ahogy Harry ökölbe szorított kezekkel vár.
Harry Styles;
Kérdésemet figyelmen kívül hagyja, meg nyalja alsó ajkát és biccent egyet a kocsim felé. Emily? Emily-t akarja? Elő rántom pisztolyom, és a fejéhez teszem.
-Mit szólnál inkább egy golyóhoz? -kérdezem valami undorító vigyorral az arcomon. Halántékához nyomom a fegyvert, majd a ravaszra helyezem mutató ujjam. Ó, ha Emily nem lenne itt. Meg dögölnél Tomlinson.
-El veszem tőled Harry, át fogod élni azt a fájdalmat amit én éltem át Clare-nél. Szenvedni fogsz, miatta. Mert elárul majd, el fog árulni. Nem lesz melletted a te kicsi Emily-d. Garantálom. -a düh leírhatatlanul áramol ereimben, testemben, szívemben, elmémben. Mindenem forr a haragtól. Louis el lép a fegyveremtől, majd hátat fordítva nekem el sétál. Pár méterre tőlem, vissza fordul és felmutatja nekem a középső ujját. Szavai még visszhangoznak fejemben. "El árul majd, el fog árulni. Nem lesz melletted, a te kicsi Emily-d." lehunyom szemhéjam majd a fegyvert le baszva a földre üvöltök egyet. Nem teheti ezt velem! Sem Emily, sem Louis!
-Harry? -vékony, halk, félő hangja eloszlatja haragomat. Le pillantok a megsebzett kislányra, ki nagy barna szemeivel engem vizslat. Bízhatok vajon benne? Kézfejem óvatosan arcához helyezem, s egy tincsét füle mögé tűröm. -Ne hagyj el. -suttogom fülébe, majd át ölelem derekát.
