26.Rész

                                         Hii Everybody! Meghoztam a 26.Részt!
                                  Remélem mindenkinek el nyeri majd, a tetszését és
                                komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoportba! :)
                                Jó olvasást! I love Everybody! ♥♥

           
Ui; Köszönöm a díjat! ♥ 

Miután vissza érünk Harry házához én kapom a feladatot hogy, be invitáljam illetve körbe vezessem a csöppséget.Ki szállok az autóból, majd segítek Lux-nak is.Ki emelem a járműből, míg Ő el van foglalva  a csomagokkal.Megfogja kicsi kezével az enyémet, s így sétálunk a ház bejáratához.
A bejárathoz érve el engedem kezét, és kinyitom a fából készült darabot.Kinyílik a fekete két ajtós ajtó, mi pedig be sétálunk rajta.Magam elé engedem Lux-t, és segítek neki levenni a kabátját és a cipőjét.Én is így cselekszem,ismét meg fogja kezemet míg Én magyarázom azt hogy mi hol van.

A nappaliban kezdünk majd, Harry szobájában fejeződik be az idegen vezetés.Őszintén szólva, nem sok mindent mutattam meg a házból.Mert, vannak olyan helyei és részei a háznak amelyekről én se tudok.Ezért, inkább a nappalit, a konyhát, a fürdőt és az Ő hálószobáját mutatom meg. Be érve a tágas hálóba, magam mögött be csukóm az ajtót.
Lux mellé sétálok, ki az egyik éjjeliszekrényt vizslatva áll.Le hajolok, így nagyjából egy magasságba kerülök a kislánnyal.Próbálom az ő szemszögéből nézni a kicsi asztalt, de nem látok semmi érdekeset.

-Mi az Lux? -kérdezem finoman,kezeimmel a térdemen támaszkodom.Eközben az ajtón be toppan Ő, mindketten feléje kapjuk tekintetünket.Ki egyenesedek s Őt figyelem, a kislány el kezd felé futni.És meg sem áll addig míg, el nem éri a Göndör hajú tetovált punk férfit.

Aki, örömmel veszi fel a csöppséget s hagy magamra a nagy szobában.Le nyelem a torkomban lévő gombócot, amitől képes lennék meg fulladni.Annyira kimerítő folyton veszekedni Vele...  Már a gondolatól is megfájdul a fejem, főleg ha az el töltött időkre gondolok...Ahj, és már megint itt tartok! Átkozom a napot amikor ide kerültem, Hozzá. Minden sokkal jobb volt nélküle, nem kellett kiabálnom,be öltöznöm "díjnak".Nem kellett szőke hajú kekeckedő lányokkal és perverz férfiakkal társalognom, nem kellettem senkinek...De most, Ő itt tart.S most már tudom, hogy nem csak Lux miatt teszi ezt.Hisz, olyan jól bánik vele.Nekem semmi hasznomat nem veszi, maximum...Nincs egyedül a nagy házában.Meg rázóm fejem, ezzel vissza rántom magam a valóságba.Ebbe a keserű, valóságba, amelyben élünk mi emberek.Egy sóhajt eresztek ki ajkamon, majd szemem sarkából meg pillantok egy könyvet.Íriszeim azonnal rá fókuszálnak, az ajtóra nézzek.

Nem hinném hogy vissza jönnek...

Váll rántva sétálok a le ejtett, vagy le dobott könyvecske felé.El érve az aprócska tárgyat, le hajolok érte és fel veszem.Barna borítása van, kissé ütött-kopott állapotú könyv.Vagy, jegyzet füzet.Kinyitom valahol, nagyjából a közepénél.Gyönyörű dőlt betűkkel írt lapokat látnak barna szemeim, melyek gyorsan át szelik a sorokat;

2010 05. 11.

Ma be kerültem Liam Payne bandájába.Nem tűnik rossz srácnak, inkább okoskodó és megfontolt. -Teljes ellentétem.De mind egy, ez számomra lényegtelen.Pont úgy  ahogyan a többi tag is.Sajnos, többen is vannak rajtam kívül.Van egy fekete hajú, "rossz fiús" stílusú kölyök.Asszem' Zack-nek hívják, de ebben nem vagyok teljesen biztos.Egy szöszi, aki folyamatosan a kajára és a hasára gondol.És egy szintén barna hajú gyerek.Mindig nevet és vicceket mesél, pedig az egyik leghírhedtebb banda tagja...Ez beszarás! Gyerekes egy banda de a lényeg, hogy benne vagyok...

Tágra nyílt szemekkel figyelem a szöveget.Ezt, Ő írta volna?Nem, nem azt...Nem hinném.Harry képes lenne naplót vezetni? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Szinte villám csapás ként ér a tény; a kezemben tartom Harry Styles naplóját.A férfinrk akit gyűlölök és szeretek, a naplója van a kezemben.Ki az elmúlt négy évben, -ha jól látom- írta ezt a könyvszerű tárgyat.Nyelek egyet, majd lapozok benne egyet;

2010 06. 07.

Túléltem életem első küldetését.-Borzalmas volt.-... és olyat tettem amit, ezelőtt még sosem.Rosszul érzem magam miatta, de a  Liam azt mondta; ez el fog múlni.Bízom szavaiban, ahogyan benne is.Talán, most érkeztem el életem azon részéhez amihez nem kellene.De, én elérkeztem ide... És, akármennyire is nehéz, és rossz.Ez kell ahhoz hogy teljesítsem a célomat.Amit mindig is akartam...

Le ülök a fotelba, lapozok egyet a naplóban és tovább olvasóm.Tudom, nem helyes valakinek az életében és a tulajdonában kutakodni.De ez most, teljesen más.Ez az Ő élete -egy része.Végre meg tudhatok valamit Róla, és akkor már nem leszek annyira tudatlan.Át ugrok néhány oldalt, és ismételten olvasni kezdek;

2011. 12. 25.

Karácsony...Utálom.Sosem voltam az a férfi aki odáig volt az ünnepekért.Értelmetlennek tartom őket, ahogyan a Karácsonyt is.Legalábbis, amióta elvesztettem a szüleimet.Azóta teljesen kicserélődtem, kívül-belül.Általában nem tartom meg ezt az ünnepet, számomra ez is csak egy nap.A többi mellett, csak egy szürke hétköznap.Amit unalmasan töltök, egyedül.Páran már mondták hogy nem ártana nekem egy állat vagy  barát.De, azokat a személyeket akik ezt mondták.Csak ki nevettem.Nekem senki ne mondja meg hogy mit tegyek és mit ne.El tudok dönteni egyedül is dolgokat.17 éves felnőtt vagyok.Sosem tetszett a zöld fa, sem a csili-vilí égők.Borzalmasak! Ahogyan az egész ünnep.Hihetetlen, hogy az emberek mennyit tudnak költeni ebben az időszakban.Csak azért hogy valakinek örömet okozzanak.Nem értem, nekem a whisky okoz örömet.Nem pedig egy fa, ami túl van díszítve... 

-Te meg mit csinálsz? -gondolataimból egy rekedtes hang zökkent ki.Azon nyomban abba hagyom az olvasást, s kővé dermedve ülök.A sorokra meredek, míg nem meg hallom magam mögül lépteit.Lehunyom szemhéjam, a pulzusom az egekbe szökik.S várom a vég ítéletemet, amely -tudom- nem sokára el érkezik.Hirtelen ki kapja ujjaim közül a naplót, és a felkaromnál fogva állít magával szembe.Vérben forgó szemekkel néz le rám, ajkai el vállnak;

-Bele olvastál? -sziszegi fogai mögül.Lenyelem a torkomban lévő gombócot, és próbálok valamit ki nyögni.De ebből, csak hallgatás lesz. -Válaszolj! -kiabálja.Össze rezzenek, ahogyan hangja emelkedik szorítása is erősödik.Fel szisszenek a kellemetlen érzés miatt, de az Őt kicsit se hagyja meg.

-Kérdeztem valamit Emily. -mondja lassan, és fenyegető hangon.Smaragdjaiba bámulva, szorításán továbbra se enged.Sóhajtok egyet, majd megszólalok;

-Igen Harry, bele olvastam. -vallom be.El engedi a sajgó karomat, és fel pofoz.Lehajtom fejem, és várom a következő ütést.De, szerencsémre nem történik semmi.Hosszú perceken keresztül csak, állunk egymás előtt.Csendben.Ujjait állam alá rakja, s fel emeli azt.Ezzel kényszerítve engem, a szemkontaktusra.A könyvszerű tárgyat félre dobja, a tévé előtti asztalra.Szemei szívemig hatolnak, s nem bírom eldönteni hogy most mit akar, min gondolkozik?

-Jól figyelj Emily. -néz a szemembe- Még egyszer elő ne forduljon, világos? -mosolyodik el ördögien.Bólintok egyet, és várom hogy el menjen.Így is tesz, el hagyja a helységet a naplóval együtt.

Ó, pedig még olvastam volna...

Csöndben le ülök az ágy szélére és tanakodni kezdek. Harry szülei meghaltak? Nem szereti a karácsonyt? 2010-ben lépet be a bandába? Annyi kérdés forog most a fejemben, melyekre az a napló tudja a választ.Nem csak hogy tudja, hanem mindent meg tudhatnék Harry-ről ha el olvashatnám.És az még nem is az eleje volt az Ő életének...Az a napló egy kulcs; Harry-hez.  Meg kell szereznem, mert akkor az összes kérdőjel Vele kapcsolatban el tűnik.Ajkaimon ki eresztek egy halk sóhajt.Be kell érnem ennyi információval, hisz ez is sok.Túl sok ahhoz hogy felfogjam, és megértsem.Habár, már kezdem sejteni hogy miért ilyen zárkózót -a szülei miatt.Ki ne lenne az? Habár én tizennégy évesen veszítettem el őket, mégsem úgy veszítettem el őket ahogyan Ő.Az Ő szülei már nem élnek, az enyémek még igen, valahol.Lehetetlen el képzelni azt amit érezhetett akkor, teljesen megértem ezt a viselkedést.De, akkor miért lépett be ebbe a bandába? Megint ugyan ott tartok, kérdések, kérdések, kérdések mindenütt! Ismételten.Arcom kezeim közé fogom, és próbálom félre tenni a nem rég történteket.A naplót, a pofont, a karomon lévő foltot... és mindent.E pillanatban a gyomrom kordul egyet, és érzem hogy mindjárt éhen halok.

Föl állok, és az ajtóhoz lépdelek.Kézfejem a hideg kilincsre fektetem, le nyomom azt.Lábaim át billentem a küszöb felett, magam mögött pedig halkan csukom be a fa tákolmányt.Végig sétálok a rideg folyosón, a fehér falak szürkén rémlenek emlékezetemben.Valahogy ez a ház, sokkal barátságosabb amikor Harry is boldog.Elérek a lépcsőhöz, le sétálok rajta majd egyenest a konyhába igyekszem.Semmi kedvem nincs a kislány előtt jó pofizni, amikor fel pofoztak.Habár, nem hiszem hogy sok embernek lenne.A konyhába érve, elő veszek egy tányért.Majd a hűtőből a vajat és a felvágottat.Már csak egy kés kellene, de ekkor feltűnik a nagy csönd.A nappaliba pillantok, ahol ott van Harry és Lux.Mivel egyetlen egy hangot nem adnak ki, ezért közelebb megyek.Eddig csak a göndör fürtjeit láttam, de most már mindent értek.A Göndör alszik, mellkasán a kislánnyal.Elmosolyodom látványukon, és a tőlük fél méterre lévő pokrócért nyúlok.Rá terítem Lux-ra és -vele együtt- Harry-re is.

-Szép álmokat. -suttogom a göndör fülébe.Egy ideig hallgatom szuszogásukat, majd vissza térek a szendvicsem elkészítéséhez.Őszintén szólva, nem lepődtem meg a pofonon.Hiba volt bele olvasnom abba az iratba, ezt el kell ismernem.De az, hogy itt élek vele úgy hogy semmit se tudok Róla, az nem volt jó.Így már kvittek vagyunk, én úgy gondolom.Hisz, Ő mindent tud rólam, és most már én is tudok ezt azt.És ez boldoggá tesz engem valamennyire.Gondolataim közül két kar ránt ki, amik a derekam köré fonódnak.Le pillantok a pult és magam közé, ott pihennek a hatalmas tappancsok.Melyek csakis Hozzá tartozhatnak.Nem foglalkoztat különösebben a dolog, ezért semmit se teszek ez ellen.Amikor végre végzek az ételem el készítésével, meg fordulok karjai közt.

-Mit akarsz? -kérdezem durván.Már amennyire sikerül, így beszélnem.Karjaimat összefonóm mellem alatt, csípőm a pultnak döntöm, állom tekintetét.Mosolyog.Min mosolyog? ~Teszem fel magamnak a kérdést.De, sajnos nem tudok sokáig ezzel foglalkozni.Mert a következő pillanatban ajkai, enyéimet ejtik rabul.