2014. augusztus 11., hétfő

11.Rész

                                       Sziasztok!! Meg hoztam a 11.Részt...
                                 Köszönöm a komikat, és az 5,000 ezer oldalmegjelenítést!!
                              Várom, a féliratkozókat, a komikat és a csoportba is gyertek!!
                                Jó olvasást!! Pusszi :)

                                                                                                               D xoxo








-Zayn, mikor veszítek le rólam ezt. -utalok ezzel a csuklómat szorító fém bilincsre.Az ég bolt kezdi át venni fekete ruháját, s a sötétség felül kerekedik mindenen.

Hangos zene szól, valamelyik autóból.Bár, azt már nehéz meg mondani hogy melyikből.Nagyon sok kocsi van itt, és mindegyik eléggé fel van "turbózva".Az emberek táncolnak, kiabálnak, és sok mást csinálnak.Fejem Zayn felé fordítom, aki bele szív cigarettájába majd el dobja azt.A füstöt ki fújja majd rám néz.

-Majd, ha véget ér a verseny. -mondja.Hát, kösz.Fejem vissza fordítom, íriszeimet a tömegre szegezem.Részeg fiatalok mindenhol.Ilyenkor fel teszem magamnak a kérdést;mire jó az ital? Miért jó az, ha le iszod magad? És másnap semmire se emlékszel? Mi jó van abban? Semmi...

-Szerinted ki nyeri meg? -szólal meg bal oldalamról a szöszi.Hangja, mély, mégis nyugodt.

-Nem tudom, aki a jobb. -válaszolja Zayn.Ezt nem hiszem el, ezek itt nyugodtan beszélgetnek a győztesről.

Miközben én vagyok a díj, és engem visznek haza.Velem mit lehet csinálni? Ki raknak a polcra vagy mi? Nevetek ezen az idétlen gondolatomon.

-Mi olyan vicces? -kérdezi a szöszi, upsz. Tényleg nevettem, lehet az lenne a legjobb ha orvoshoz fordulnék.
Fejem lassan felé fordítom, kék szemei csillognak.

-A szánalmas életem. -mondom, barna íriszeim az övébe fúróm.Mosolya alább hagy mondatom után.
Le hajtott fejjel várom a győztest.
Ez a mai nap, életem egyik legrosszabb napja.Miért keveredtem bele? Minden Harry hibája, minden.Ha nem "találkozunk" akkor most nincs ez az egész.Nem állok itt, egy fa oszlophoz bilincselve.Sóhajtok egyet, majd fel emelem a fejem.A tömeg az út széléhez áll, s várják a győztest. Huh vajon ki  lesz az?  Őszinte leszek veletek, nem hiszem hogy Harry nyer.

A múltkor csak szerencséje volt, de mi van ha most nem lesz?  Mindenki izgatottan várja a két autót, s a verseny győztesét.
Zayn és a Szöszi, ki egyenesednek mellettem.A semmiből fel tűnik a házigazda, Liam. Felénk közeledik, meg áll a kék szeműnél.

-Minden rendben? -kérdezi lágyan.Vettek rá egy pillantást, arcáról az aggodalom tükröződik.Mégis miért aggódna értem egy ilyen alak?

-Persze. -motyogom orrom alatt.

Ajkaimra egy halvány mosolyt varázsolok, a tömeget fürkészem.Szinte a semmiből fel tűnik a két autó, s fej-fej mellett be futnak a célba.Szívverésem fel gyorsul amikor a tömeg őrjöngeni kezd egy autó körül.De, a jármű tulajdonosát már nem látom.

A sötétség, és az emberek miatt.
Érzem ahogy az adrenalin át járja a testem, amikor csuklómról le kerül a bilincs.Karjaim testem mellé engedem, várok.Szemeim a tömeget vizslatják, ki nyert? Egy ismerős alak közelít a színpad felé, ahol én és a három fickó vagyunk.Fekete nadrág, bakancs, fekete póló.A kocsi lámpák fényei kicsit meg világítják az arcát.Göndör fürtök, világító zöld szempár...Ajkaimra mosoly húzódik, hatalmas mosoly.
Miért? Mert
Punk One Direction. | via Facebook

Ő is mosolyog ami egyet jelent; nyert.Lábaim el indulnak a lépcsőhöz, s még mielőtt meg állíthatnám magam szaladok felé. Ő csak áll, én viszont szaladok felé, addig amíg el nem érem Őt.

Akaratom ellenére a nyakába ugrok, karjaival derekamat fogja.
Fejem a vállán van, arcára akarok nyomni egy puszit, fejem el fordítom.Ő is így tesz s a pusziból, csók lesz.Ajkait nekem nyomja,de el húzódóm tőle.Arc színem át vált fehérből, vörösbe.El engedem nyakát, és el lépek előle.Ez, annyira ciki volt.

  De legalább nyert.

-Nyertél. -suttogom.

Szemeimmel a földet pásztázom, nem merek a szemébe nézni.És nem is akarok, az előbbi után, nem igazán menne.

-Ja, nyertem. -mondja, egyik karja még mindig derekamon pihen.

A többiek is csatlakoznak hozzánk, az az; Zayn, Liam, a két szőkeség.Lassan fel emelem a fejem, Zayn és Perrie kéz a kézben. Hm, ki békültek.A másik szőke, egy szendvicset majszol.
Harry, hát itt áll mellettem.Mindegyikük gratulál Harry-nek, és iszogatni kezdenek.Zayn biccent a fejével, és mindenki abba az irányba kapja a fejét.

-Tomlinson. -kortyol bele a poharába Harry.Fekete pólót visel, sötét farmerral, és bakanccsal.Pont mint Harry-ék. A számomra idegen férfi, meg áll Zayn és Harry között.

-Styles. -bólint a fejével, azt hiszem köszönt (?!) -Jó verseny volt. -jegyzi meg.Szemeit végig futtatja a társaságon, majd íriszei rajtam állapodnak meg.

-Ja, főleg úgy hogy vesztettél. -mondja Harry amin mindenki fel nevet.Kivéve engem, és Őt.

-Nem lehet mindig nyerni. -mondja a szemembe nézve.Kék szemek, össze kuszált barna haj, kis termet.Körülbelül 170-nek saccolom. Harry szorosabban fog, ami nem a legkellemesebb érzést adja.Mi baja van?

-Még látlak. -mondja, és hátat fordít nekünk.Mindenki tesz egy megjegyzést, majd tovább folytatják a bulizást.

-Menjünk. -suttogja Harry, bólintásommal jelzem egyet értésem.El indulunk a győztes jármű felé, bár a sötétben -én- nem igazán tudok tájékozódni.Ellentétben vele, úgy megy a sötétben mintha fényes nappal lenne.

Át verekedjük magunkat a táncoló tömegen,és egyenesen az autójához haladunk.Be ülök az anyós ülésre, be csatolom az övem.Be indítja az autót, s már indulunk is.A mai nap túlságosan hosszú és ki merítő volt számomra.Egész nap hallgatnom kellett Perrie-t és a sok beszólását, utána az a hülye "ruha próba".Aztán a verseny.Örülök hogy Harry nyert, nem pedig a Tomlinson. Nem annyira ijesztő, de Harry-t valamennyivel jobban ismerem már.Inkább ő mint az a másik.Az út csendesen telik, egyikünknek sincs semmi mondani valója.Legalábbis nekem nincs.

-Akkor, el mész? -kérdezi, felé fordítom fejem.Hangja mintha kicsit csalódott lenne, és szomorú.Egy pillanatra rám néz, majd az útnak szenteli minden figyelmét.

-Igen. -szemeimmel a sötét ki világítót utcát nézzem.Biztos el akarok menni? Igen Emily el akarsz menni! 
 Bele kevert ebbe, és ki tudja még mibe keverne bele ha vele maradok.

Túl veszélyes nekem.Túlságosan titokzatos, és...Nem jó ember.Meg mentett és ezt talán sose hálálom meg neki, de ez a "meg mentettelek" duma szerintem nem igaz.Mégis melyik épp eszű normális ember állna meg segíteni egy eszméletlen lánynak?
Meg érkezünk a házához, be parkol a garázsba.A motor le áll, ujjaimmal az övem kapcsolójához nyúlók.
Ujjaimon ujjakat érzek, amik hozzá tartoznak.Fel emelem fejem, szemébe nézzek.

-Nem muszáj el menned. -mondja, és nem tudok mit ki nyögni.

A férfi aki meg mentett, aztán el vitt egy versenyre.Majd bele kevert egy másikba, és a házában tartott.Fel pofozott, az ágyhoz bilincselt, el vitt vásárolni a punk barátaival akik ki nem állhatnak.Aki most a csuklómat fogja és azt mondja; maradjak?

-Tartozol nekem. -dől közelebb hozzám, -Tudod. -kérdőn nézzek rá.Nem értem miért tartoznék én neki bármivel is.

-Meg mentettelek, háláld meg. -dől hátra az ülésben. Jól hallottam? 

-Parancsolsz? -karjaimat össze fonom mellkasom előtt.

-Azt mondtam itt maradsz Emily. -lassan beszél, hátborzongató hangon.Tágra nyílt szemekkel figyelem a fekete alakot, ahogy ki száll az autóból.Át kocog az én felemre, és ki nyitja az ajtót.Ki kapcsolom az övem,
ki mászok az ülésből.Be csukom az ajtót, így az autó és Harry közt állok.Nem tudom mire vélni az előző mondatát.Sem a modorát, sem Őt.Egyszer rendes velem, aztán újra elő jön ez a Harry.Aki parancsol, irányít, csak azt nem értem miért...