Hii Guys!! I'm D, és meg hoztam a 13.Részt!!
Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és feliratkoztok
komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!! :)
Jó olvasást!! Pussszi ;) ♥
D xoxo
Szemhéjam fel tárom, s a kannapén találom magam.Vajon ő tett ide? Biztosan, ha csak nem vagyok alva járó.Fel ülök, és le veszem magamról a pokrócot-amit szintén magamon találok.Emlékeimben még tisztán él a kép, amikor Harry és Lux ölelkeztek.Remekül kezelte a kislányt, akkor Én minek kellek? Harry nem tűnik "bébiszitter" típusnak,de egy imádni való cukiságot csak nem ütne meg?(!) Egy gyereket, azt azért nem tudnám el képzelni Róla. Fejem jobb oldalra fordítom, s a konyhában lévő Harry-t figyelem.Megint háttal van nekem.
Fehér pólót visel, fekete farmerral és egy sapkával.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, majd föl állok a kényelmes szófáról.Lábaim el indulnak egyenesen, ki kerülöm a kannapét és a konyhába megyek.Még mindig fáj a fej bőröm a tegnapitól.Le nyelem könnyeimet, s Harry mellé sétálok, pontosan mellé.Kézfejeimet a konyha szekrényre rakom.
-Harry? -szólítom meg pár perc után.
-Hm? -nem néz rám, az előtte lévő szendvicsét készíti, s azzal foglalatoskodik.Valójában csak Lux-ról akarok kérdezni, mert egy gyereket nem lehet csak úgy ide hozni.Főleg úgy hogy nem is ismerem.Na meg, azt se tudom hogy mikor jön, még ezt is ki kell derítenem.
-Lux mikor jön? -magam elé meredve kérdezem tőle. Harry fura figura, tegnap is egy kész elmebeteg volt...Most meg, nyugodtan készítgeti a reggelijét.Olyan mint...A kettős személyiség, igen.Lehet hogy neki is az van? Van a kedves Harry, és van a tegnapi.Aki ki számíthatatlan.
-Ezen a héten, azt hiszem. -válaszolja, ezzel ki zökkent gondolataimból.Rá pillantok, a válláig se érek, és még Én akartam szembe szállni vele.Chh. Igaza van, buta vagyok és naiv.Túlságosan is.
-Hol fog aludni? -ajándékozom meg Őt még egy kérdéssel, a sok közül amit fel akarok tenni.
-A kannapén. -le döbbennek válaszától.Rám néz, majd egy "mi van?" fejet vág.
-A kannapén?! -akadok ki, hisz Lux alig lehet négy éves.A kannapé nem neki való, egy olyan cukiságnak mint ő egy szoba kell.Nagyon úgy tűnik hogy Harry tényleg nem ért a gyerekekhez.
-Miért hol aludna? -harap bele a szendvicsébe, csámcsogni kezd.Amikor el emeli szájától az ételt, alsó ajka vajas marad.Kuncogok egy kicsit rajta, aranyos..így.Ahogy haját el rejti egy sapkába, de a fürtjei néhol ki látszódnak, és a piercinges vajas ajka.Aranyos látványt nyújtani.Kis ábrándozás után, vissza térek a földre s a szendvicset csámcsogó srácot nézzem.
-Van egy csomó ajtó a házadban, az emeleten. -bólint, kezeimmel hadonászok- Válasz ki egy nem túl nagy szobát és rendezd be. -tanácsolom.Remélem el jut a tudatáig annak, hogyha azt akarja maradjak kicsit megértőbb és segítőkészebb lesz.
És te ezt el is hiszed Emily?
Kit akarok be csapni? Magamat? Igen, pontosan azt teszem ezzel, ez a férfi nem megértő egyáltalán nem az.Sem segítő kész, baj éri Őt baj után.Egy igazi rossz fiú. -fogalmazhatunk így is.
-Van teád? -terelem egy kicsit a témát.Lehetséges hogy nincs oda az előbb említett ötlethez? Biztosan, hisz csak az a jó amit a nagy Harry Styles mond.
-Öhm, ja valahol biztos. -mondja.Ki kerülve Őt, a mögötte lévő konyha szekrényekhez lépek.Ki nyitom az első szekrényt jobbról.Semmi nincs benne.
Oké, ez furcsa.
Ki nyitom a következőt, semmi.Vissza csukóm, majd meg fordulok. Harry a pultnak dőlve majszolja kajáját, s nézi szerencsétlenkedésemet.Miért nincs a házában étel? Egyáltalán az a szendvics honnan van? Mert hogy nem a konyhából az tuti.A helység jobb sarkában lapul meg a hűtő, oda sétálok, és ki nyitom.Nem lepődök meg, itt sincs szinte semmi.Csak egy üveg ásvány víz legfelül.Vissza csukóm a hűtő ajtót, Harry-t figyelem.
Meg ette a reggelijét.De, ha itt nincs semmilyen étel, akkor miből főzött nekünk?
-Harry, miért nincs étel a házadban? -kérdezem halkan, nem akarom fel bosszantani, többé már nem.Azt hiszem Ő olyan "velem nem lehet szórakozni" típus.Vagy, csak szimplán szereti ha félnek tőle. De az mire jó? Ha meg félemlíted az embereket magad körül? Hiszen azzal csak el űzöd őket.
-Mert el fogyott. -hű de vicces valaki- Majd, el küldöm Zayn-t kajáért. -ránt vállat és ki sétál a helységből.Ilyen egy beszélgetés Harry Styles-al. Tetszik? Ugye milyen rossz.Egyik lábam a másik után rakodom, s utána megyek.
-Miért nem mész el Te a boltba? -karjaimat össze fonom a mellkasom előtt, meg fordul.El kéne futnom....
Miért kell így néznie rám.A hideg futkos a hátamon ettől a nézésétől;rezzenés telen arc, üveges tekintett.
-Nem megyek el a boltba. -mondja, majd le huppan a kannapéra.Be kapcsolja a tévét s azt bámulja, sóhajtva ülök le mellé.Vagyis, a kannapéra és tekintettem a tévére szegezem.
-Adsz egy papírt, és egy tollat? -kérdezem, rá nézve.Figyelmét továbbra is a televízióra szenteli.Fel áll,a dohányzó asztalról el vesz egy noteszt és egy tollat, majd felém nyújtja azokat.Azonnal ki veszem kezéből, hátamat a kényelemes kannapénak nyomom.Lábaimat fel húzóm mellkasomhoz, a noteszt rá teszem térdemre s írni kezdek.Tekintete lyukat éget nyakamon, fel pillantok zöld szemei engem pásztáznak.Fejem le hajtom, egy bevásárló listát írok, Harry-nek. Vagyis, Zayn-nek ha más nem megy el.A kannapé be süpped mellettem, fel emelem fejem.Itt ül, mellettem.Szemeit a noteszon tartja, időbe telik amíg össze írom a teljes listát.Őszintén, ilyenkor el kell gondolkodnom azon;hogy ki ez a férfi mellettem. Egyáltalán emberi lény? Mit evett egészen eddig?A konyha szekrényeken vastagon áll a por, kívül belül.
Nem értem, és nem is fogom meg érteni.Minek kell neki tágas konyha, ha nem is használja? Ugyan ezt tudom kérdezi csak a ház kapcsán.Sehol egy kép, minden fekete és fehér.A falak...Olyan üresek, mint Ő.
Csak nem értem hogy miért, mi az ami így meg változtatta.Valamilyen ok, magyarázat csak van.Bárcsak tudnám hogy mi az.
-Emily, jössz? -gondolat menetemet egy rekedtes hang zavarja meg.A nappali "szájában" áll, fekete sapkája már nincs rajta.Így fürtjei szabadon vannak feje tetején, fehér pólója felett egy fekete dzseki lóg.És a bakancsa, ujjai közt a kocsi kulcsok csillognak.Mégis csak megyünk vásárolni.Ujjaim közé veszem a noteszt. Fel állok, álljunk meg.Még mindig ebben a hülye szoknyában vagyok.Felé lépdelek, lépteim lassúak.Mégis gyorsan elérek hozzá.
-Vedd fel ezt. -fel pillantok pilláim alól, le veszi dzsekijét.Felém nyújtja, félénken érte nyúlók, majd magamra veszem.Nagy rám, pont ahogyan gondoltam.Karjaimat a dzseki ujjaiba bújtatom.Az egész fekete, és nehéz -legalábbis nekem.Melegséget áraszt, mégis van benne valami fagyos.A dzsekinek Harry illata van, be szívom ezt az illatot.Miután végzek a dzseki elemzésével, Harry-re nézzek.Biccent egyet az ajtó felé, bólintok egy aprót, és el indulok az ajtóhoz.Fel veszem a kényelmetlen magassarkút, és ki ballagok a garázsba nyomomban a göndörrel.Ismételten a Range Rover-hez megyünk, majd be ülünk.Most az anyós ülésen ülök, míg Ő a volán mögött.
A motor fel bőg, el indulunk.Örülök hogy "rá vettem" Harry-t erre a bevásárlásra.Noteszt a kezemben tartom, és le ellenőrzöm azt.Remélem mindent fel írtam, ami Harry-nek illetve Lux-nak majd kelleni fog.
Fura érzésem van...Olyan vihar előtti csend szerű.Egy sóhajt engedek ki ajkaim közül, Harry a rádióhoz nyúl.Be kapcsolja, nem hiszek a fülemnek amikor hallom a kedvenc zenémet.A Beatles-től az Oblivion-t.
El mosolyodom, és ezt Ő is észre veszi.
-Szereted? -utal ezzel a zenére, heves bólogatásba kezdek.Magamban éneklem a szöveget, s dúdol-ászok.Szemem sarkából látom ahogy Harry ujjaival dobol a kormányon, s hallom ahogy dúdol.Mosolygok, s csak a zenével törődök.Hiszen, a zene az egyetlen igaz barátom.Feljebb hangosítja a zenét, amit mind ketten szeretünk.Nem rock, nem pop hanem valami egészen más.Aztán a zenének vége, s meg szólalnak a hegedűk a végén.
Ez a kedvenc számom...
Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és feliratkoztok
komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!! :)
Jó olvasást!! Pussszi ;) ♥
D xoxo
Szemhéjam fel tárom, s a kannapén találom magam.Vajon ő tett ide? Biztosan, ha csak nem vagyok alva járó.Fel ülök, és le veszem magamról a pokrócot-amit szintén magamon találok.Emlékeimben még tisztán él a kép, amikor Harry és Lux ölelkeztek.Remekül kezelte a kislányt, akkor Én minek kellek? Harry nem tűnik "bébiszitter" típusnak,de egy imádni való cukiságot csak nem ütne meg?(!) Egy gyereket, azt azért nem tudnám el képzelni Róla. Fejem jobb oldalra fordítom, s a konyhában lévő Harry-t figyelem.Megint háttal van nekem.
Fehér pólót visel, fekete farmerral és egy sapkával.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, majd föl állok a kényelmes szófáról.Lábaim el indulnak egyenesen, ki kerülöm a kannapét és a konyhába megyek.Még mindig fáj a fej bőröm a tegnapitól.Le nyelem könnyeimet, s Harry mellé sétálok, pontosan mellé.Kézfejeimet a konyha szekrényre rakom.
-Harry? -szólítom meg pár perc után.
-Hm? -nem néz rám, az előtte lévő szendvicsét készíti, s azzal foglalatoskodik.Valójában csak Lux-ról akarok kérdezni, mert egy gyereket nem lehet csak úgy ide hozni.Főleg úgy hogy nem is ismerem.Na meg, azt se tudom hogy mikor jön, még ezt is ki kell derítenem.
-Lux mikor jön? -magam elé meredve kérdezem tőle. Harry fura figura, tegnap is egy kész elmebeteg volt...Most meg, nyugodtan készítgeti a reggelijét.Olyan mint...A kettős személyiség, igen.Lehet hogy neki is az van? Van a kedves Harry, és van a tegnapi.Aki ki számíthatatlan.
-Ezen a héten, azt hiszem. -válaszolja, ezzel ki zökkent gondolataimból.Rá pillantok, a válláig se érek, és még Én akartam szembe szállni vele.Chh. Igaza van, buta vagyok és naiv.Túlságosan is.
-Hol fog aludni? -ajándékozom meg Őt még egy kérdéssel, a sok közül amit fel akarok tenni.
-A kannapén. -le döbbennek válaszától.Rám néz, majd egy "mi van?" fejet vág.
-A kannapén?! -akadok ki, hisz Lux alig lehet négy éves.A kannapé nem neki való, egy olyan cukiságnak mint ő egy szoba kell.Nagyon úgy tűnik hogy Harry tényleg nem ért a gyerekekhez.
-Miért hol aludna? -harap bele a szendvicsébe, csámcsogni kezd.Amikor el emeli szájától az ételt, alsó ajka vajas marad.Kuncogok egy kicsit rajta, aranyos..így.Ahogy haját el rejti egy sapkába, de a fürtjei néhol ki látszódnak, és a piercinges vajas ajka.Aranyos látványt nyújtani.Kis ábrándozás után, vissza térek a földre s a szendvicset csámcsogó srácot nézzem.
-Van egy csomó ajtó a házadban, az emeleten. -bólint, kezeimmel hadonászok- Válasz ki egy nem túl nagy szobát és rendezd be. -tanácsolom.Remélem el jut a tudatáig annak, hogyha azt akarja maradjak kicsit megértőbb és segítőkészebb lesz.
És te ezt el is hiszed Emily?
Kit akarok be csapni? Magamat? Igen, pontosan azt teszem ezzel, ez a férfi nem megértő egyáltalán nem az.Sem segítő kész, baj éri Őt baj után.Egy igazi rossz fiú. -fogalmazhatunk így is.
-Van teád? -terelem egy kicsit a témát.Lehetséges hogy nincs oda az előbb említett ötlethez? Biztosan, hisz csak az a jó amit a nagy Harry Styles mond.
-Öhm, ja valahol biztos. -mondja.Ki kerülve Őt, a mögötte lévő konyha szekrényekhez lépek.Ki nyitom az első szekrényt jobbról.Semmi nincs benne.
Oké, ez furcsa.
Ki nyitom a következőt, semmi.Vissza csukóm, majd meg fordulok. Harry a pultnak dőlve majszolja kajáját, s nézi szerencsétlenkedésemet.Miért nincs a házában étel? Egyáltalán az a szendvics honnan van? Mert hogy nem a konyhából az tuti.A helység jobb sarkában lapul meg a hűtő, oda sétálok, és ki nyitom.Nem lepődök meg, itt sincs szinte semmi.Csak egy üveg ásvány víz legfelül.Vissza csukóm a hűtő ajtót, Harry-t figyelem.
Meg ette a reggelijét.De, ha itt nincs semmilyen étel, akkor miből főzött nekünk?
-Harry, miért nincs étel a házadban? -kérdezem halkan, nem akarom fel bosszantani, többé már nem.Azt hiszem Ő olyan "velem nem lehet szórakozni" típus.Vagy, csak szimplán szereti ha félnek tőle. De az mire jó? Ha meg félemlíted az embereket magad körül? Hiszen azzal csak el űzöd őket.
-Mert el fogyott. -hű de vicces valaki- Majd, el küldöm Zayn-t kajáért. -ránt vállat és ki sétál a helységből.Ilyen egy beszélgetés Harry Styles-al. Tetszik? Ugye milyen rossz.Egyik lábam a másik után rakodom, s utána megyek.
-Miért nem mész el Te a boltba? -karjaimat össze fonom a mellkasom előtt, meg fordul.El kéne futnom....
Miért kell így néznie rám.A hideg futkos a hátamon ettől a nézésétől;rezzenés telen arc, üveges tekintett.
-Nem megyek el a boltba. -mondja, majd le huppan a kannapéra.Be kapcsolja a tévét s azt bámulja, sóhajtva ülök le mellé.Vagyis, a kannapéra és tekintettem a tévére szegezem.
-Adsz egy papírt, és egy tollat? -kérdezem, rá nézve.Figyelmét továbbra is a televízióra szenteli.Fel áll,a dohányzó asztalról el vesz egy noteszt és egy tollat, majd felém nyújtja azokat.Azonnal ki veszem kezéből, hátamat a kényelemes kannapénak nyomom.Lábaimat fel húzóm mellkasomhoz, a noteszt rá teszem térdemre s írni kezdek.Tekintete lyukat éget nyakamon, fel pillantok zöld szemei engem pásztáznak.Fejem le hajtom, egy bevásárló listát írok, Harry-nek. Vagyis, Zayn-nek ha más nem megy el.A kannapé be süpped mellettem, fel emelem fejem.Itt ül, mellettem.Szemeit a noteszon tartja, időbe telik amíg össze írom a teljes listát.Őszintén, ilyenkor el kell gondolkodnom azon;hogy ki ez a férfi mellettem. Egyáltalán emberi lény? Mit evett egészen eddig?A konyha szekrényeken vastagon áll a por, kívül belül.
Nem értem, és nem is fogom meg érteni.Minek kell neki tágas konyha, ha nem is használja? Ugyan ezt tudom kérdezi csak a ház kapcsán.Sehol egy kép, minden fekete és fehér.A falak...Olyan üresek, mint Ő.
Csak nem értem hogy miért, mi az ami így meg változtatta.Valamilyen ok, magyarázat csak van.Bárcsak tudnám hogy mi az.
-Emily, jössz? -gondolat menetemet egy rekedtes hang zavarja meg.A nappali "szájában" áll, fekete sapkája már nincs rajta.Így fürtjei szabadon vannak feje tetején, fehér pólója felett egy fekete dzseki lóg.És a bakancsa, ujjai közt a kocsi kulcsok csillognak.Mégis csak megyünk vásárolni.Ujjaim közé veszem a noteszt. Fel állok, álljunk meg.Még mindig ebben a hülye szoknyában vagyok.Felé lépdelek, lépteim lassúak.Mégis gyorsan elérek hozzá.
-Vedd fel ezt. -fel pillantok pilláim alól, le veszi dzsekijét.Felém nyújtja, félénken érte nyúlók, majd magamra veszem.Nagy rám, pont ahogyan gondoltam.Karjaimat a dzseki ujjaiba bújtatom.Az egész fekete, és nehéz -legalábbis nekem.Melegséget áraszt, mégis van benne valami fagyos.A dzsekinek Harry illata van, be szívom ezt az illatot.Miután végzek a dzseki elemzésével, Harry-re nézzek.Biccent egyet az ajtó felé, bólintok egy aprót, és el indulok az ajtóhoz.Fel veszem a kényelmetlen magassarkút, és ki ballagok a garázsba nyomomban a göndörrel.Ismételten a Range Rover-hez megyünk, majd be ülünk.Most az anyós ülésen ülök, míg Ő a volán mögött.
A motor fel bőg, el indulunk.Örülök hogy "rá vettem" Harry-t erre a bevásárlásra.Noteszt a kezemben tartom, és le ellenőrzöm azt.Remélem mindent fel írtam, ami Harry-nek illetve Lux-nak majd kelleni fog.
Fura érzésem van...Olyan vihar előtti csend szerű.Egy sóhajt engedek ki ajkaim közül, Harry a rádióhoz nyúl.Be kapcsolja, nem hiszek a fülemnek amikor hallom a kedvenc zenémet.A Beatles-től az Oblivion-t.
El mosolyodom, és ezt Ő is észre veszi.
-Szereted? -utal ezzel a zenére, heves bólogatásba kezdek.Magamban éneklem a szöveget, s dúdol-ászok.Szemem sarkából látom ahogy Harry ujjaival dobol a kormányon, s hallom ahogy dúdol.Mosolygok, s csak a zenével törődök.Hiszen, a zene az egyetlen igaz barátom.Feljebb hangosítja a zenét, amit mind ketten szeretünk.Nem rock, nem pop hanem valami egészen más.Aztán a zenének vége, s meg szólalnak a hegedűk a végén.
Ez a kedvenc számom...
