Hey Bananas!! Hoztam Nektek egy 22.Részt!
Örülök a 11,000 oldalmegjelenítésnek, és a komiknak is
egyaránt! Várom a további Olvasókat, és a megjegyzéseket!
Jó olvasást!! :) Pusszi ♥
D xoxo
Harry Styles;
Elmémet be ködösíti a düh, s a harag amit Emily miatt érzek.Zöld szemeim az asztal mögött lévő reszkető lányt figyelik.Hatalmas barna íriszeiben látom a félelmet, amely el árulja Őt.Ökleimet a fa darabhoz préselem, és próbálom meg tartani a kontrollomat.Fejemben képek villannak be, a tegnap estéről. Jake-ről és a bandájáról, amikor meg támadtak.Majd a segélykiáltások, az előttem ülő lánytól... Egy kép ahogyan a földön terülünk el, nevetve.
Mi a franc van velem?!
A fejem zakatol, és nem akar meg állni egy pillanatra se.Emlékek ezrei fordulnak meg elmémben, szédülni kezdek.Le kéne ülnöm, de nem teszem.Kézfejeimet görcsösen szorítom a fa darabhoz, és nem vagyok képes normálisan gondolkodni.Mi történik? Forogni kezd körülettem a világ, a falak, a bútorok.Végül minden egybe mosódik...Szemeimet szorosan össze zárom, míg össze áll a kép.Az emlékeim vissza térnek, a hét elejétől egészen a mai nap eseményeiig.A doki a kórházban, azt mondta amnéziám van.Így már tiszta minden, vissza tért az emlékezetem.De ilyen gyorsan?
Szemeim ki nyitom, Emily mellettem áll.Aggódó íriszei engem vizslatnak.Le kell néznem rá, alacsony hozzám képest.Általában mindenkinél nagyobb vagyok. ezért nem igazán lep meg ez a tény se.
-Harry, jól vagy? -kérdezi, ujjaival alkaromat fogja.Érintése furcsa érzést kelt bennem, olyat amilyet még nem éreztem az előtt. -Ülj le. -javasolja, amit meg is teszek.Hm, ilyen se volt még...Más utasítását teljesítem.A székben ülök, és nem tudom eldönteni; haragudjak rá, vagy ne? Részben ordítani tudnék vele, mert le ment a pincébe.Amit nem hagyhatok figyelmen kívül, másrészt; megmentett. Ezt pedig nem tudom hova tenni.Gondolataimból ki szakadva, nézek fel a mellettem álló lányra.
-Kérsz egy teát? -kérdezi, bólintok.A pult mögé vonul, s az említett italomat készíti.Most, azt hiszi hogy még mindig amnéziás vagyok? Ajkaimra gonosz mosoly ül ki, vajon hogy viselkedik az "amnéziás Harry"-vel? Szemeim rajta legeltettem, miközben az ördögi ötletemen gondolkodom,..
Liam Payne;
-Meg látogatjuk Hazza-t? -kérdezi az anyósülésről Zayn.Fejem ingatom, korainak tartom ezt, még.Nem hinném hogy huszonnégy óra alatt vissza nyerte volna az összes emlékét.És most, nem kéne Louis bandájával idegesítenem.Pláne úgy hogy fogalma sincs arról hogy ki az a Louis, és el magyarázni értelmetlennek tartom.Mert, ha nem térnek vissza az emlékei, és meg tudja azt hogy egy ilyen banda tagja...Akkor be is köphet minket a zsaruknak, az pedig nem lenne túl jó dolog.Főleg nem most, hogy újra háborúzunk az ellenségeinkkel.
Őszintén szólva, bánom hogy Louis-t ki raktam a bandából.De, ha bent hagyom akkor rosszabb dolgok is történhettek volna.És, Louis saját magának okozta a bajt.Na és, legalább tanult abból, hogy más barátnőjével nem lehet játszadozni.Bár, a nőszemély se volt egy szent, akkor se lehet.Be parkolok a házam kocsi feljárójára, le állítóm a motort.Ki szállunk a fekete járműből, majd ki szedjük a cuccokat amiket vásároltunk.Csak a szokásos, néhány gépfegyver, egy két ruha Perrie-nek.És még néhány pisztoly.Csomagokkal a kezünkben lépünk be a ház ajtaján, le rúgóm magamról bakancsomat és a nappaliba megyek -Zayn-el a nyomomban. Niall fel pattan a fekete bőr kannapéról s minket néz, miközben ki pakolunk a dohányzó asztalra.
-Csak ezek? -szólal meg ír hangján a szőkeség, kezében egy egyszerű pisztolyt tartva.Bólintok, szemeim Perrie-t keresik, de nem találják.Talán a szobájában van, vagy nem tudom.
-Igen Niall. most csak ezek. -mondom, Zayn a hajába túr.Valószínűleg agyal valamin, bár azt nem tudom hogy min.Vagy Perrie-n és a kapcsolatukon, vagy azon amit csinálunk.Össze illenek a szőkeséggel, de a folytonos veszekedésük már nekem is sok.Nem hogy Neki.Meg tudom érteni Őt, az én barátnőmet egy éve nem láttam már...
-Emily-t mikor avatod be? -ül le Zayn, szájába vesz egy szál cigit.Niall is le ül mellé, kérdőn figyelnek, ezen még nem igazán gondolkodtam.Le ülök az egyik fotelba, ajkaim el vállnak;
-Az még túl korai lenne Zayn, még várunk. -mondom, bólintásukkal jelzik hogy értik amit beszélek.Közben Perrie is csatlakozik köreinkhez, aki fekete hajú barátunk ölében foglalja el helyét.
-El hoztad Emily-t és Harry-t? -kérdem a szőkeségtől, felém pillant bólint.Föl állok és el pakolom a ma vásárolt tárgyakat.És a ház azon részébe viszem ahol minden ilyesmit tartunk, Harry-nek is van egy ilyen szobája.Ahogyan nekem is, a többieknek azért nincs, mert nincs házuk.Így nálam élnek, kivéve a mi kölykünket, Harry-t.Igen, Ő a mi kölykünk, mert fiatal.Nagyon fiatal.Be érve a "titkok" szobájába, be csukóm magam mögött az ajtót.A nagy helység feketére van festve, minden fal, csak a plafon fehér.A szoba közepén egy asztal áll, üresen.Arra teszem le a szatyrokat, majd körbe nézek a helyen.A helyen ahol annyi titok s más egyéb dolog történt már Velem.
* * *
A nap vége felé úgy döntöttem meg látogatom Emily-t és a kölyköt. Ezért kocsiba pattantam és Harry házához mentem.Nem lakik tőlem olyan messzire, maximum 20 percnyire.Mivel Niall is velem akart tartani, el hoztam magammal.Persze, egész úton be nem állt a szája.Út közben meg említi hogy ő is járt Emily-nél, és hogy beszélgettek néhány dologról.Azt is el mondja hogy Louis-ról is kérdezett, de róla nem mondott semmit.Mert Harry pont akkor jelent meg, remélem nem csinált hülyeséget.-Semmilyen értelemben.
Le parkolok Hazza háza elé, majd le állítom a motort.Ki szállok a fekete járművemből, és két pityegéssel le zárom azt.Miután Niall is ki szállt, be sétálunk a feljárón.És a bejárati ajtóhoz sétálunk, nem kopogtatunk csak be nyitunk.Be sétálunk az előszobába, lábaim a nappalihoz vezetnek;senki.Össze nézzek Niall-el, és a lépcsőhöz kezdünk lépkedni.Fel sétálunk a lépcsőn, és a hosszú folyóson.Egészen a ház lakójának hálójáig, az ajtó előtt meg torpanok.De, rövid gondolkozás után be nyitok.Niall és -szinte- Én is, tátott szájjal nézzük az ágyban fekvő párt.Akik el vannak foglalva egymás szájával.
Örülök a 11,000 oldalmegjelenítésnek, és a komiknak is
egyaránt! Várom a további Olvasókat, és a megjegyzéseket!
Jó olvasást!! :) Pusszi ♥
D xoxo
Harry Styles;
Elmémet be ködösíti a düh, s a harag amit Emily miatt érzek.Zöld szemeim az asztal mögött lévő reszkető lányt figyelik.Hatalmas barna íriszeiben látom a félelmet, amely el árulja Őt.Ökleimet a fa darabhoz préselem, és próbálom meg tartani a kontrollomat.Fejemben képek villannak be, a tegnap estéről. Jake-ről és a bandájáról, amikor meg támadtak.Majd a segélykiáltások, az előttem ülő lánytól... Egy kép ahogyan a földön terülünk el, nevetve.
Mi a franc van velem?!
A fejem zakatol, és nem akar meg állni egy pillanatra se.Emlékek ezrei fordulnak meg elmémben, szédülni kezdek.Le kéne ülnöm, de nem teszem.Kézfejeimet görcsösen szorítom a fa darabhoz, és nem vagyok képes normálisan gondolkodni.Mi történik? Forogni kezd körülettem a világ, a falak, a bútorok.Végül minden egybe mosódik...Szemeimet szorosan össze zárom, míg össze áll a kép.Az emlékeim vissza térnek, a hét elejétől egészen a mai nap eseményeiig.A doki a kórházban, azt mondta amnéziám van.Így már tiszta minden, vissza tért az emlékezetem.De ilyen gyorsan?
Szemeim ki nyitom, Emily mellettem áll.Aggódó íriszei engem vizslatnak.Le kell néznem rá, alacsony hozzám képest.Általában mindenkinél nagyobb vagyok. ezért nem igazán lep meg ez a tény se.
-Harry, jól vagy? -kérdezi, ujjaival alkaromat fogja.Érintése furcsa érzést kelt bennem, olyat amilyet még nem éreztem az előtt. -Ülj le. -javasolja, amit meg is teszek.Hm, ilyen se volt még...Más utasítását teljesítem.A székben ülök, és nem tudom eldönteni; haragudjak rá, vagy ne? Részben ordítani tudnék vele, mert le ment a pincébe.Amit nem hagyhatok figyelmen kívül, másrészt; megmentett. Ezt pedig nem tudom hova tenni.Gondolataimból ki szakadva, nézek fel a mellettem álló lányra.
-Kérsz egy teát? -kérdezi, bólintok.A pult mögé vonul, s az említett italomat készíti.Most, azt hiszi hogy még mindig amnéziás vagyok? Ajkaimra gonosz mosoly ül ki, vajon hogy viselkedik az "amnéziás Harry"-vel? Szemeim rajta legeltettem, miközben az ördögi ötletemen gondolkodom,..
Liam Payne;
-Meg látogatjuk Hazza-t? -kérdezi az anyósülésről Zayn.Fejem ingatom, korainak tartom ezt, még.Nem hinném hogy huszonnégy óra alatt vissza nyerte volna az összes emlékét.És most, nem kéne Louis bandájával idegesítenem.Pláne úgy hogy fogalma sincs arról hogy ki az a Louis, és el magyarázni értelmetlennek tartom.Mert, ha nem térnek vissza az emlékei, és meg tudja azt hogy egy ilyen banda tagja...Akkor be is köphet minket a zsaruknak, az pedig nem lenne túl jó dolog.Főleg nem most, hogy újra háborúzunk az ellenségeinkkel.
Őszintén szólva, bánom hogy Louis-t ki raktam a bandából.De, ha bent hagyom akkor rosszabb dolgok is történhettek volna.És, Louis saját magának okozta a bajt.Na és, legalább tanult abból, hogy más barátnőjével nem lehet játszadozni.Bár, a nőszemély se volt egy szent, akkor se lehet.Be parkolok a házam kocsi feljárójára, le állítóm a motort.Ki szállunk a fekete járműből, majd ki szedjük a cuccokat amiket vásároltunk.Csak a szokásos, néhány gépfegyver, egy két ruha Perrie-nek.És még néhány pisztoly.Csomagokkal a kezünkben lépünk be a ház ajtaján, le rúgóm magamról bakancsomat és a nappaliba megyek -Zayn-el a nyomomban. Niall fel pattan a fekete bőr kannapéról s minket néz, miközben ki pakolunk a dohányzó asztalra.
-Csak ezek? -szólal meg ír hangján a szőkeség, kezében egy egyszerű pisztolyt tartva.Bólintok, szemeim Perrie-t keresik, de nem találják.Talán a szobájában van, vagy nem tudom.
-Igen Niall. most csak ezek. -mondom, Zayn a hajába túr.Valószínűleg agyal valamin, bár azt nem tudom hogy min.Vagy Perrie-n és a kapcsolatukon, vagy azon amit csinálunk.Össze illenek a szőkeséggel, de a folytonos veszekedésük már nekem is sok.Nem hogy Neki.Meg tudom érteni Őt, az én barátnőmet egy éve nem láttam már...
-Emily-t mikor avatod be? -ül le Zayn, szájába vesz egy szál cigit.Niall is le ül mellé, kérdőn figyelnek, ezen még nem igazán gondolkodtam.Le ülök az egyik fotelba, ajkaim el vállnak;
-Az még túl korai lenne Zayn, még várunk. -mondom, bólintásukkal jelzik hogy értik amit beszélek.Közben Perrie is csatlakozik köreinkhez, aki fekete hajú barátunk ölében foglalja el helyét.
-El hoztad Emily-t és Harry-t? -kérdem a szőkeségtől, felém pillant bólint.Föl állok és el pakolom a ma vásárolt tárgyakat.És a ház azon részébe viszem ahol minden ilyesmit tartunk, Harry-nek is van egy ilyen szobája.Ahogyan nekem is, a többieknek azért nincs, mert nincs házuk.Így nálam élnek, kivéve a mi kölykünket, Harry-t.Igen, Ő a mi kölykünk, mert fiatal.Nagyon fiatal.Be érve a "titkok" szobájába, be csukóm magam mögött az ajtót.A nagy helység feketére van festve, minden fal, csak a plafon fehér.A szoba közepén egy asztal áll, üresen.Arra teszem le a szatyrokat, majd körbe nézek a helyen.A helyen ahol annyi titok s más egyéb dolog történt már Velem.
* * *
A nap vége felé úgy döntöttem meg látogatom Emily-t és a kölyköt. Ezért kocsiba pattantam és Harry házához mentem.Nem lakik tőlem olyan messzire, maximum 20 percnyire.Mivel Niall is velem akart tartani, el hoztam magammal.Persze, egész úton be nem állt a szája.Út közben meg említi hogy ő is járt Emily-nél, és hogy beszélgettek néhány dologról.Azt is el mondja hogy Louis-ról is kérdezett, de róla nem mondott semmit.Mert Harry pont akkor jelent meg, remélem nem csinált hülyeséget.-Semmilyen értelemben.
Le parkolok Hazza háza elé, majd le állítom a motort.Ki szállok a fekete járművemből, és két pityegéssel le zárom azt.Miután Niall is ki szállt, be sétálunk a feljárón.És a bejárati ajtóhoz sétálunk, nem kopogtatunk csak be nyitunk.Be sétálunk az előszobába, lábaim a nappalihoz vezetnek;senki.Össze nézzek Niall-el, és a lépcsőhöz kezdünk lépkedni.Fel sétálunk a lépcsőn, és a hosszú folyóson.Egészen a ház lakójának hálójáig, az ajtó előtt meg torpanok.De, rövid gondolkozás után be nyitok.Niall és -szinte- Én is, tátott szájjal nézzük az ágyban fekvő párt.Akik el vannak foglalva egymás szájával.
