29.Rész

                                  Hii Everybody!! E nemes nap alkalmából, úgy
                           gondoltam nem árt Nektek egy kis ajándék :D  Én ezzel a
                      29. Résszel kívánok minden egyes Olvasónak, tökéletes Karácsonyt,
            és kellemes ünnepeket!! ♥ ♥ ♥ Remélem tetszik majd a rész, és komiztok,
                 feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz. :)

                                                                                                         D xoxo




Mellkasán fekszem lehunyót szemhéjakkal. Hallgatom szívverését, és lélegzetvételét. A gyomromban lévő pillangók repülnek, s úgy érzem most minden tökéletes. Nem érzem többé már azt a kegyetlen félelmet, melyet eddig éreztem a Közelében. Megváltoztam Miatta, és nem bánom. Ki merem mondani azt amit szeretnék, mindenféle gond nélkül. Tudom jól, hogy ha Vele maradok veszélybe kerülök. De, nem érdekel. Mert szerettem. Gyakran, ha szeretünk egy embert. Akkor, ostobaságokat követünk el érte. Érte, és a kapcsolatért. Az együtt létért. Az idő, mintha megállt volna. Fülemet meg

Harry Styles

üti az ajtó csikorgásának hangja. Szemhéjam abban a pillanatban feltárul. S egy kislányt pillantok meg az ajtónál, kezében egy barna könyv van. Engem figyel, fel kelek óvatosan. Hogy Harry-t fel ne ébresszem, mivel el aludt. Ki mászok az ágyból. És kótyagosan, de a kicsi Lux-hoz sétálok. Le guggolok elé, hogy feltudja venni velem a szemkontaktust. Kezében ott van Harry naplója, melyet tegnap tőlem vett el.

-Ezt hol találtad? -suttogva kérdezem, nagy szemekkel mered rám. -Lux, ez honnan van? -mutatok a kis könyv szerűségre.

-Hajjy" bácsié. -motyogja pöszén. Sóhajtva felveszem kicsiny testét és sétálok ki vele a folyósora. Magam mögött az ajtót halkan csukóm be, kicsi karjaival nyakamba kapaszkodik. El lépkedek a lépcsőig, majd egyensúlyozva a fokokon le megyek -megyünk- a földszintre. A kannapéra leültettem, és mellé ülök. Bekapcsolom a tévét, s valami mesére teszem. Szerencsémre az árvaházban is voltak gyerekek, akik nálam jóval fiatalabbak voltak. Ezért, nem érzem magam olyan kényelmetlenül egy gyermek közelében. Illetve ezért is, tudok báni egy kis gyerekkel.

-Nézzünk mesét Lux? -mosolyogva kérdezem, fel pillant rám. Heves bólogatásba kezd, amin kicsit kuncognom kell. Távirányítón megnyomom a megfelelő számokat majd, "varázslat szerűen" az egyik mese csatorna ugrik be. Éppen a Micimackó című mese egyik része megy, ami szemmel láthatóan azonnal leköti  a kislányt.  Egy ideig nézzem a narancs színű medvét ahogyan a barátaival méz után kutat, de utána figyelmem a csöppség ölében lévő naplóra terelődik. Kiveszem kis öléből, a -számára- nagynak nevezhető tárgyat. Finoman ki nyitom nagyjából, valahol a közepénél. Kicsit bele lapozok, és olvasni kezdem.

  
   2013. 04. 20.

 "Még egy unalmas nap telt el az életemből. Ma Zayn megtanított lőni. Furcsa volt fegyvert fogni, és lövöldözni. De, valamiért kicsit, mégis tetszett. A nap nagy részét Liam házában töltötte a banda. Voltunk jó páran, velünk voltak a banda tagjai és azoknak barátnői. Ott volt Perrie, a szőke hajú démon. És még egy lány, Louis oldalán. Valami c betűs neve volt, azt hiszem Clare.a neve. Különös lány, nem beszélt sokat. Inkább figyelte a társaságunkat. Hm, hosszú barna haj, jó alak, nagy mellek.
Mit keres egy ilyen lány Louis mellett? Semmit.  Majd meglátjuk meddig bírja vele."

A szavak olvasva rosszul érzem magam. Harry-nek, bejött Louis barátnője? Talán ez az oka annak, hogy most már nem barátkoznak? Egy nő? E szavakat olvasva Harry-nek nem kelhetett sokra a lány,
legalábbis szerintem nem. Lapozok egyet, folytatom az olvasást.

2013. 06. 17.

 "Új megbízást kaptam. Egy lány után kell kutatnom, majd meg kell ismernem. Liam -akitől kaptam e "remek" feladatot- szerinte egy kitalált sztorival simán magamba bolondíthatom a kislányt.  Hogy őszinte legyek, nem igazán lelkesedem az ötletért. El kell rabolnom egy lányt, és meg kéne szerettetnem magamat Vele. Ennek mi értelme? Rá adásul a csaj árva.

Tágra nyílt szemekkel meredek a sorokra. "Valamiért" nekem az itt le írtak, nagyon hasonlítanak az életemhez. Ahhoz a sok dologhoz, ami megtörtént velem amióta ismerem Harry-t. Lehetséges, hogy a lány akiről írt, Én vagyok? Árva vagyok, és lassan hónapok óta itt élek vele. Talán, Rólam írta ezt. Gombóccal a torkomban tovább olvasom a furcsa betűket, melyeket Ő írt anno...

  Mi a fenét kezdek majd vele? Hallgatom az életéről szóló unalmas monológot?  Hát, kösz abból nem kérek. Én sem sajnáltattam, s sajnáltatom magam. Pedig engem is rengeteg veszteség ért már! Még sem érdekli senkit. Bár, nem mintha oly sokan tudnának az én tragédiámról.Mindegy is, majd lesz ami lesz. Hisz, csak egy nőről van szó nem igaz? " 

-De, igaz. -motyogom a szavakat magamnak válaszolva a kérdésre. Tehát, én csak egy "feladat" vagyok. És, elérte a célját. Meg kedveltette magát, elég rendesen.

És mi van, ha nem is rólam van szó? 

-Teszem fel magamnak a nagy kérdést. Ugyan már, Harry Styles nem minden nap ír a naplójába egy lányról. Aki, nem mellesleg árva. Érzem ahogyan szeretetemet felváltja a düh, a harag, és a csalódottság. Mind három igaz a mostani lelki állapotomra. Hogy lehettem ennyire naiv? Én csak egy feladat vagyok. Amolyan, "házi feladat". Meg kell csinálnia, különben kikap. Nevetséges az, hogy ilyen idióta vagyok. Legszívesebben vissza forgatnám az időt, és akkor az úton nem esnék össze. Főleg nem akkor, ha tudnám hogy ez vár rám. Egy kislány, és egy elmebeteg férfi. Akiről azt se tudom hogy mivel foglalkozik. Vagyis, tudom. Csak nem érdekel, mert már így is bele folytam az ügyeibe. Épp eléggé ahhoz, hogy börtönbe kerüljek miattuk.  Becsukóm a naplót, és a dohányzó asztalra teszem. Mi van ha igaz? És én vagyok az az "árva kislány" ? Örökké itt tart majd. De...Azt, nem teheti meg ugye? Vagy...Mégis? A naplóért nyúlók, ismét olvasni kezdem. Ha Harry szeret, nem tesz semmit se ellenem. Ha meg nem, akkor így is úgy is tesz velem valamit. Valahol a vége felé kinyitom a kis könyvet. E pillanatban a telefon meg csörren, nem Harry-é. Hanem az enyém. Amelyet Tőle kaptam, még régebben. A naplót magam mellé ejtem, fel állok és át sétálok a konyhába. Ahol a táskám, és a telefon van. Előhalászom a kicsi táskából az aprócska készüléket, majd elhúzóm a képernyőn a zölden világító gombot. A fülemhez emelem, s megszólalok;

-H-haló? -hangom halk, és remeg. Legszívesebben elsírnám magam, amiért megtudtam a féligazságot.

-Emily? Te vagy az? -egy férfi hang szól a vonal másik végéről.

-Kivel beszélek? -kérdezem zavartan. Nem szokásom senkivel se telefonálgatni, és attól tartok Harry nem sokára felébred. Túl régóta alszik.

-Louis vagyok. Louis Tomlinson. -mondja, szívem kihagy egy ütemet. S hirtelen úgy érzem kővé dermedtem. Ő az a Louis? -Találkoznunk kell. Bajban vagy. -feleli sietősen, hangján érezni lehet az aggódást. Melyet Harry hangjánál egyszer se éreztem. De, egy vadidegen miért aggódik értem?

28. Rész

                                   Hii Everybody! Itt is van a 28. Rész.

                               Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és
                          feliratkoztok, komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!
                       Jó olvasást!! ♥ ♥ ♥

                                                                                                       D xoxo

Könnyeim megállás nélkül folynak le arcomon. Fejem a falnak döntve zokogok a nagy, üres helyiségben. Miért tettem ezt magammal? Saját magamat szorítottam sarokba. Egy újabb csapást mértem magamra. Térdeim mellkasomhoz húzóm, karjaimmal körül ölelem azokat. Fejem térdemre hajtom, miért kell ilyen kegyetlennek lennie az életnek? Egyszerűen...Nem értem. Velem sosem történnek jó dolgok. Csak is rosszak, és igazságtalanak. Nem elég, hogy itt kell élnem. Még ez is! Gyűlölőm az életet! Fel adva a gondolkodást, kezdek keservesen zokogni. Mást már egyáltalán nem tehettek. Perceken keresztül hallgatom magamat. És rá kell jönnöm arra, hogy milyen szánalmas egy alak vagyok. Szemeim össze szorítom, amint könnyeim szaporában hagyják el arcomat. Hirtelen egy kezet érzek meg a lábamon. A sírás el múlik, fel emelem fejem. Itt van. Itt guggol előttem. Kézfejét fel csúsztatja térdemig, majd arcomra helyezi hosszú,fehér ujjait. Könnybe lábadt íriszekkel nézem Őt, miközben ujjpercei arcomat cirógatják.

-Mit akarsz itt? Ki akarsz nevetni? Csak tessék! -köpöm felé a szavakat, mintha nem is én mondtam volna őket. Bár, ezen már meg sem lepődöm. Kezét el taszítom, könnyeimet letörlöm kezemmel. Meg szakítom a szemkontaktust Vele.

-Emily. -ül mellém. Fejem el fordítom, és próbálom nem el sírni magam. -Figyelj, -kezd bele. Szemem forgatva állok fel és fordulok feléje.

-Mond csak, mit akarsz még tőlem? Mindent meg tettem amire kértél! Most arra kérlek, hogy te hagyj békén engem. -kiabálom rá. Zöldjeit végig rajtam tartja. Percekig kínos csönd telepszik ránk, majd Ő is álló helyzetbe tornázza magát. Elém áll, és a falnak szorít testével. Testünk egybe simul,
fel tekintek Rá pilláim alól. Ujjait karomon futtatja le, lassan. Ujjait enyéimmel fűzi össze. Elmém

/Zene/

-ben vagy két milliárdnyi kérdés fogalmazódik meg. Miért teszi ezt? Ez is egy újabb Harry Styles féle csapda? Vagy, talán most önmaga? Kételyekkel, bizonytalan kérdésekkel van tele az egész elmém. A szívem elhiszi hogy Ő az igazi Harry, de az agyam mást mond. Pulzusom az egekbe ugrik, és tuti hogy szívritmus zavarom van Miatta.  Fürtjei most is rakoncátlanul állnak kobakja tetején. Másik kezével végig simít oldalamon, s megcsókol. Telt ajka mozogni kezd enyémen, pár másodpercbe bele telik míg kapcsolok.

 S viszonozom csókját. Tenyere tarkómra csúszik, és annál fogva tartja meg nyakamat. Még jobban a falnak nyom -már ha ez lehetséges. Ajkaink el szakadnak egymástól. Le néz rám, csillogó, vágyakkal teli szemekkel. Ajka ismét enyémre tapad, ezúttal vadabban. Ágyékát nekem nyomja, én pedig véglegesen a falhoz simulok. Elengedi kezemet, majd a combomnál fogva fel emel. Lábaim automatikusan dereka köré tekerem. Karjaimat nyaka köré fonóm, viszont Ő csípőmet tartva el visz a faltól. Mindeközben csókunk egy pillanatra se szakad meg. Pár perc le forgása alatt, hátamat egy puha anyag érinti ami csak is az ágytakarója lehet. Ajka nyakam ívét kezdi el halmozni csókokkal. Lábam között feküdve , támaszkodik meg. A levegő gyorsan jár ki-és be a tüdőmben. Nem tudom el hinni, hogy néhány másodperc leforgása alatt itt kötöttünk ki. Fejemet és egész testemet be ködösíti 

illata, és Ő maga. Le hunyót szemhéjakkal élvezem, forró ajkai varázsát.

-Mond ki. -suttogja fülembe. Feltárom szemhéjam, és szemöldök ráncolva bámulom a plafont.

-Mit?! -kérdezem gyenge, halk hangon.

-Hallani szeretném...Újra. -sutyorogja.- Azt a szót. -vörösödő, iruló-piruló  fejjel fekszem alatta. S magamban mosolygok, hogy...Hogy ezt tehetem vele. Hallom szívverését, és látom ahogyan mellkasa fel, -és le emelkedik. Folyamatosan.

-Szeretlek... -motyogom. Elmosolyodom, alsó ajkam be harapom. Egyszerűen nem bírom abba hagyni a vigyorgást.

-Még egyszer. -kérleli. Immáron boldogan ismétlem meg újra és újra a szót, melyet ez előtt embernek sosem mondtam ki. Talán még, magamnak se. A szót, mely örömöt tud okozni. Egy olyan rideg, fagyos, kőszívű embernek amilyen valójában Ő  is. A szót, ami miatt, mi emberek szenvedünk. Szenvedünk, örülünk, és terheljük magunkat. Egyetlen egy szó, ami mindent képes megváltoztatni egy személy életében. A szó, ami szíveket, tör és hoz össze. A szó ami most, ért el engem és Őt.

27. Night Of Secrets

                                      Hii Guys! Meghoztam a 27.Részt.Ezer bocsánat
                                 a nyúlfarknyi rész miatt. Remélem azért tetszik majd Nektek.
                                Jó olvasást! Feliratkozni, komizni, ér :)





Ajka szüntelenül csókol, hiába. Kézfejei derekamra csúsznak, s annál fogva húz magához közelebb. Ajkaim össze szorítom, hogy még véletlenül se tudjon megcsókolni. Tenyereim mellkasára helyezem,  és el tolom magamtól. Most az egyszer sikerrel járok és, sikerül egy kis teret teremtenem

Harry Styles

kettőnk között. Egy pillanatig fürkészem arcát, majd hátat fordítva Neki tovább foglalatoskodom szendvicsemmel. Csönd telepszik a helyre, és Ránk is. Végre valahára végzek a szendvicsemmel, és a hozzávalókat a felvágottat, és a vajat vissza rakom/raknám. Ha nem állna mögém. Tetovált karjai csípőm köré fonódnak, állát vállamra helyezi. Persze, miután hajam el söpörte az útból.

-Tudom hogy szeretsz. -suttogja fülembe rekedtes hangján. Forró ajka bőrömhöz ér, amitől libabőrös leszek. Ujjait állam alá helyezi, s maga felé fordítja a fejem. Smaragd zöld szemei, rabul ejtenek.

Hogy lehetnek ilyen gyönyörű íriszei? 

Barna szemeim, ajkaira szegeződnek. Majd gyorsan vissza vezetem őket zöldjeihez. Rózsaszín ajkaira gonosz mosoly ül ki, -ami semmi jót nem sejtett.

-Valld be, Emily. -mondja rezzenés telen arccal. Hosszú fehér ujjai csuklóm köré tekerednek.Letetteti velem a vajat és azt a másik ízét. Majd mind a két kezemet fogságba ejti, és derekára teszi azokat. Ezáltal testünk össze simul. Ujjperceit fel futtatja fedetlen karomon, s a tarkómnál állítja meg őket.

Karjára pillantok, és a szemébe nézek. Most itt állok előtte, tíz centiméternyire. És...És egyszerűen nem megy. Ő túlságosan veszélyes hozzám képest. Semmit se tudok Róla, ő viszont mindent tud rólam. Vagyis, ez így nem teljesen igaz. Elmémben ismételten be villannak a képek, melyeken Mi vagyunk. Amikor fel ébredtem, azon a reggelen, a hálójában. Kellemetlenül éreztem magam, ahogyan a beszédjétől is. Mindig csak a fejfájást okozta nekem, most meg... Olyan ártatlan kisfiús arccal áll előttem, amilyet még életemben nem láttam. Mélyen szívom be a levegőt. Mi értelme ennek a macska-egér játéknak? Semmi. Nem lenne jobb tisztázni a dolgokat?

-Mit Harry? Amit tudsz? -a szavak el hagyják a számat, előbb mint kellene. -Mond miért teszed ezt velem? Muszáj folyamatosan csesztetned? Muszáj?! -hangom a keleténél magasabbra emelkedik. Arcárról a meg lepettség tükröződik, még sosem kiabáltam emberrel.És, nem most akarom el kezdeni. Kezeim le veszem derekáról, és barna hajamba túrók. Annyira ki tud akasztani, csupán annak a gondolatai is hogy tudja. Tudja hogy szerettem.

-Szeretsz? -hangja megremeg, és hallani lehet rajta a bizonytalanságot. Karba font kezekkel állok, és magam elé meredek. Fejemben két milliárdnyi kérdéssel. Sóhajtok egyet, és felvázolom a helyzetem;
ha el mondom, akkor sakkban tud tartani -akár- életem végig. Ha nem mondom el, magamnak okozok fejfájást, és szívfájdalmat. Fejem ingatom, majd kikerülve Őt. Kikerülném, ha nem ragadná meg a felkarom és rántana vissza. Tekintettem a falra szegezem, nem szeretnék a szemébe nézni.

-Válaszolj. -mondja elhaló hangon, lehunyom szemhéjam, várok. -Kérlek. -íriszeim rá vezetem. Zölden ragyogó szemei kétségbeesetten bámulnak. Hagyom hogy egy könnycsepp folyón le arcomon, felé fordulok.

-Szeretlek Harry. -válaszolom, el enged. El fordulok, és az emeletre siettek. Könnyeim szakadatlan folynak le arcomon. Végig szaladok a hosszú folyosón, és Harry hálójába be érve magamra zárom az ajtót. Mintha egy tonnás súlytól szabadultam volna meg, jó érzés. De, ezzel a tettemmel az egész sorsomat meg pecsételtem. A markában vagyok, és tudom innen nem ereszt.

26.Rész

                                         Hii Everybody! Meghoztam a 26.Részt!
                                  Remélem mindenkinek el nyeri majd, a tetszését és
                                komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoportba! :)
                                Jó olvasást! I love Everybody! ♥♥

           
Ui; Köszönöm a díjat! ♥ 

Miután vissza érünk Harry házához én kapom a feladatot hogy, be invitáljam illetve körbe vezessem a csöppséget.Ki szállok az autóból, majd segítek Lux-nak is.Ki emelem a járműből, míg Ő el van foglalva  a csomagokkal.Megfogja kicsi kezével az enyémet, s így sétálunk a ház bejáratához.
A bejárathoz érve el engedem kezét, és kinyitom a fából készült darabot.Kinyílik a fekete két ajtós ajtó, mi pedig be sétálunk rajta.Magam elé engedem Lux-t, és segítek neki levenni a kabátját és a cipőjét.Én is így cselekszem,ismét meg fogja kezemet míg Én magyarázom azt hogy mi hol van.

A nappaliban kezdünk majd, Harry szobájában fejeződik be az idegen vezetés.Őszintén szólva, nem sok mindent mutattam meg a házból.Mert, vannak olyan helyei és részei a háznak amelyekről én se tudok.Ezért, inkább a nappalit, a konyhát, a fürdőt és az Ő hálószobáját mutatom meg. Be érve a tágas hálóba, magam mögött be csukóm az ajtót.
Lux mellé sétálok, ki az egyik éjjeliszekrényt vizslatva áll.Le hajolok, így nagyjából egy magasságba kerülök a kislánnyal.Próbálom az ő szemszögéből nézni a kicsi asztalt, de nem látok semmi érdekeset.

-Mi az Lux? -kérdezem finoman,kezeimmel a térdemen támaszkodom.Eközben az ajtón be toppan Ő, mindketten feléje kapjuk tekintetünket.Ki egyenesedek s Őt figyelem, a kislány el kezd felé futni.És meg sem áll addig míg, el nem éri a Göndör hajú tetovált punk férfit.

Aki, örömmel veszi fel a csöppséget s hagy magamra a nagy szobában.Le nyelem a torkomban lévő gombócot, amitől képes lennék meg fulladni.Annyira kimerítő folyton veszekedni Vele...  Már a gondolatól is megfájdul a fejem, főleg ha az el töltött időkre gondolok...Ahj, és már megint itt tartok! Átkozom a napot amikor ide kerültem, Hozzá. Minden sokkal jobb volt nélküle, nem kellett kiabálnom,be öltöznöm "díjnak".Nem kellett szőke hajú kekeckedő lányokkal és perverz férfiakkal társalognom, nem kellettem senkinek...De most, Ő itt tart.S most már tudom, hogy nem csak Lux miatt teszi ezt.Hisz, olyan jól bánik vele.Nekem semmi hasznomat nem veszi, maximum...Nincs egyedül a nagy házában.Meg rázóm fejem, ezzel vissza rántom magam a valóságba.Ebbe a keserű, valóságba, amelyben élünk mi emberek.Egy sóhajt eresztek ki ajkamon, majd szemem sarkából meg pillantok egy könyvet.Íriszeim azonnal rá fókuszálnak, az ajtóra nézzek.

Nem hinném hogy vissza jönnek...

Váll rántva sétálok a le ejtett, vagy le dobott könyvecske felé.El érve az aprócska tárgyat, le hajolok érte és fel veszem.Barna borítása van, kissé ütött-kopott állapotú könyv.Vagy, jegyzet füzet.Kinyitom valahol, nagyjából a közepénél.Gyönyörű dőlt betűkkel írt lapokat látnak barna szemeim, melyek gyorsan át szelik a sorokat;

2010 05. 11.

Ma be kerültem Liam Payne bandájába.Nem tűnik rossz srácnak, inkább okoskodó és megfontolt. -Teljes ellentétem.De mind egy, ez számomra lényegtelen.Pont úgy  ahogyan a többi tag is.Sajnos, többen is vannak rajtam kívül.Van egy fekete hajú, "rossz fiús" stílusú kölyök.Asszem' Zack-nek hívják, de ebben nem vagyok teljesen biztos.Egy szöszi, aki folyamatosan a kajára és a hasára gondol.És egy szintén barna hajú gyerek.Mindig nevet és vicceket mesél, pedig az egyik leghírhedtebb banda tagja...Ez beszarás! Gyerekes egy banda de a lényeg, hogy benne vagyok...

Tágra nyílt szemekkel figyelem a szöveget.Ezt, Ő írta volna?Nem, nem azt...Nem hinném.Harry képes lenne naplót vezetni? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Szinte villám csapás ként ér a tény; a kezemben tartom Harry Styles naplóját.A férfinrk akit gyűlölök és szeretek, a naplója van a kezemben.Ki az elmúlt négy évben, -ha jól látom- írta ezt a könyvszerű tárgyat.Nyelek egyet, majd lapozok benne egyet;

2010 06. 07.

Túléltem életem első küldetését.-Borzalmas volt.-... és olyat tettem amit, ezelőtt még sosem.Rosszul érzem magam miatta, de a  Liam azt mondta; ez el fog múlni.Bízom szavaiban, ahogyan benne is.Talán, most érkeztem el életem azon részéhez amihez nem kellene.De, én elérkeztem ide... És, akármennyire is nehéz, és rossz.Ez kell ahhoz hogy teljesítsem a célomat.Amit mindig is akartam...

Le ülök a fotelba, lapozok egyet a naplóban és tovább olvasóm.Tudom, nem helyes valakinek az életében és a tulajdonában kutakodni.De ez most, teljesen más.Ez az Ő élete -egy része.Végre meg tudhatok valamit Róla, és akkor már nem leszek annyira tudatlan.Át ugrok néhány oldalt, és ismételten olvasni kezdek;

2011. 12. 25.

Karácsony...Utálom.Sosem voltam az a férfi aki odáig volt az ünnepekért.Értelmetlennek tartom őket, ahogyan a Karácsonyt is.Legalábbis, amióta elvesztettem a szüleimet.Azóta teljesen kicserélődtem, kívül-belül.Általában nem tartom meg ezt az ünnepet, számomra ez is csak egy nap.A többi mellett, csak egy szürke hétköznap.Amit unalmasan töltök, egyedül.Páran már mondták hogy nem ártana nekem egy állat vagy  barát.De, azokat a személyeket akik ezt mondták.Csak ki nevettem.Nekem senki ne mondja meg hogy mit tegyek és mit ne.El tudok dönteni egyedül is dolgokat.17 éves felnőtt vagyok.Sosem tetszett a zöld fa, sem a csili-vilí égők.Borzalmasak! Ahogyan az egész ünnep.Hihetetlen, hogy az emberek mennyit tudnak költeni ebben az időszakban.Csak azért hogy valakinek örömet okozzanak.Nem értem, nekem a whisky okoz örömet.Nem pedig egy fa, ami túl van díszítve... 

-Te meg mit csinálsz? -gondolataimból egy rekedtes hang zökkent ki.Azon nyomban abba hagyom az olvasást, s kővé dermedve ülök.A sorokra meredek, míg nem meg hallom magam mögül lépteit.Lehunyom szemhéjam, a pulzusom az egekbe szökik.S várom a vég ítéletemet, amely -tudom- nem sokára el érkezik.Hirtelen ki kapja ujjaim közül a naplót, és a felkaromnál fogva állít magával szembe.Vérben forgó szemekkel néz le rám, ajkai el vállnak;

-Bele olvastál? -sziszegi fogai mögül.Lenyelem a torkomban lévő gombócot, és próbálok valamit ki nyögni.De ebből, csak hallgatás lesz. -Válaszolj! -kiabálja.Össze rezzenek, ahogyan hangja emelkedik szorítása is erősödik.Fel szisszenek a kellemetlen érzés miatt, de az Őt kicsit se hagyja meg.

-Kérdeztem valamit Emily. -mondja lassan, és fenyegető hangon.Smaragdjaiba bámulva, szorításán továbbra se enged.Sóhajtok egyet, majd megszólalok;

-Igen Harry, bele olvastam. -vallom be.El engedi a sajgó karomat, és fel pofoz.Lehajtom fejem, és várom a következő ütést.De, szerencsémre nem történik semmi.Hosszú perceken keresztül csak, állunk egymás előtt.Csendben.Ujjait állam alá rakja, s fel emeli azt.Ezzel kényszerítve engem, a szemkontaktusra.A könyvszerű tárgyat félre dobja, a tévé előtti asztalra.Szemei szívemig hatolnak, s nem bírom eldönteni hogy most mit akar, min gondolkozik?

-Jól figyelj Emily. -néz a szemembe- Még egyszer elő ne forduljon, világos? -mosolyodik el ördögien.Bólintok egyet, és várom hogy el menjen.Így is tesz, el hagyja a helységet a naplóval együtt.

Ó, pedig még olvastam volna...

Csöndben le ülök az ágy szélére és tanakodni kezdek. Harry szülei meghaltak? Nem szereti a karácsonyt? 2010-ben lépet be a bandába? Annyi kérdés forog most a fejemben, melyekre az a napló tudja a választ.Nem csak hogy tudja, hanem mindent meg tudhatnék Harry-ről ha el olvashatnám.És az még nem is az eleje volt az Ő életének...Az a napló egy kulcs; Harry-hez.  Meg kell szereznem, mert akkor az összes kérdőjel Vele kapcsolatban el tűnik.Ajkaimon ki eresztek egy halk sóhajt.Be kell érnem ennyi információval, hisz ez is sok.Túl sok ahhoz hogy felfogjam, és megértsem.Habár, már kezdem sejteni hogy miért ilyen zárkózót -a szülei miatt.Ki ne lenne az? Habár én tizennégy évesen veszítettem el őket, mégsem úgy veszítettem el őket ahogyan Ő.Az Ő szülei már nem élnek, az enyémek még igen, valahol.Lehetetlen el képzelni azt amit érezhetett akkor, teljesen megértem ezt a viselkedést.De, akkor miért lépett be ebbe a bandába? Megint ugyan ott tartok, kérdések, kérdések, kérdések mindenütt! Ismételten.Arcom kezeim közé fogom, és próbálom félre tenni a nem rég történteket.A naplót, a pofont, a karomon lévő foltot... és mindent.E pillanatban a gyomrom kordul egyet, és érzem hogy mindjárt éhen halok.

Föl állok, és az ajtóhoz lépdelek.Kézfejem a hideg kilincsre fektetem, le nyomom azt.Lábaim át billentem a küszöb felett, magam mögött pedig halkan csukom be a fa tákolmányt.Végig sétálok a rideg folyosón, a fehér falak szürkén rémlenek emlékezetemben.Valahogy ez a ház, sokkal barátságosabb amikor Harry is boldog.Elérek a lépcsőhöz, le sétálok rajta majd egyenest a konyhába igyekszem.Semmi kedvem nincs a kislány előtt jó pofizni, amikor fel pofoztak.Habár, nem hiszem hogy sok embernek lenne.A konyhába érve, elő veszek egy tányért.Majd a hűtőből a vajat és a felvágottat.Már csak egy kés kellene, de ekkor feltűnik a nagy csönd.A nappaliba pillantok, ahol ott van Harry és Lux.Mivel egyetlen egy hangot nem adnak ki, ezért közelebb megyek.Eddig csak a göndör fürtjeit láttam, de most már mindent értek.A Göndör alszik, mellkasán a kislánnyal.Elmosolyodom látványukon, és a tőlük fél méterre lévő pokrócért nyúlok.Rá terítem Lux-ra és -vele együtt- Harry-re is.

-Szép álmokat. -suttogom a göndör fülébe.Egy ideig hallgatom szuszogásukat, majd vissza térek a szendvicsem elkészítéséhez.Őszintén szólva, nem lepődtem meg a pofonon.Hiba volt bele olvasnom abba az iratba, ezt el kell ismernem.De az, hogy itt élek vele úgy hogy semmit se tudok Róla, az nem volt jó.Így már kvittek vagyunk, én úgy gondolom.Hisz, Ő mindent tud rólam, és most már én is tudok ezt azt.És ez boldoggá tesz engem valamennyire.Gondolataim közül két kar ránt ki, amik a derekam köré fonódnak.Le pillantok a pult és magam közé, ott pihennek a hatalmas tappancsok.Melyek csakis Hozzá tartozhatnak.Nem foglalkoztat különösebben a dolog, ezért semmit se teszek ez ellen.Amikor végre végzek az ételem el készítésével, meg fordulok karjai közt.

-Mit akarsz? -kérdezem durván.Már amennyire sikerül, így beszélnem.Karjaimat összefonóm mellem alatt, csípőm a pultnak döntöm, állom tekintetét.Mosolyog.Min mosolyog? ~Teszem fel magamnak a kérdést.De, sajnos nem tudok sokáig ezzel foglalkozni.Mert a következő pillanatban ajkai, enyéimet ejtik rabul.

25.Rész

                              Hii Everybody! I'm D, és hosszú idő után itt egy
                          25.Rész! Remélem mindenkinek el nyeri majd a tetszését
                      és komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoportba. :)
                    Nem mellesleg, szeretném meg köszöni a 30.Feliratkozót, és a több
                 mint 16,000 ezer oldalmegjelenítést!!!! Jó olvasást!!
                             
                                                                                                         D xoxo





Fejemben kérdések százai fordulnak meg, melyekre csakis Ő tudná a választ.Mégse teszek fel neki egyet se, miért? Miért nem vágom a fejéhez azt a sok gondot amit okozott? Miért nem kiabálok vele?
És tessék, már megint itt tartunk.Ennél a "miért"szócskánál.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, s lassan meg fordulok karjai közt.Szemhéjam fel nyitom, és zöld íriszeibe bámulok.A törölközött még mindig

ujjaim közt szorongatom.Annak reményében hogy nem esik le rólam.És nem kell Előtte a vizes ruháimban állnom.
Karjaival a fejem mellett támaszkodik, figyel.Itt lenne az ideje annak, hogy lezárjuk ezt az egészet egyszer és mindenkorra.Fel kellene világosítanom hogy kizárólag Lux miatt maradtam.És hogy, nem szeretem Őt.

Annyira...

Össze szedem minden gondolatomat, és egy sóhaj kíséretében meg szólalok;

-Nézd Harry, semmi közöd nincs a Zayn-el való drogozáshoz. -mondom szemébe nézve, arc vonásai megfeszülnek szavaimra.Folytatom; -Te is pontosan tudod, hogy miért vagyok itt.Lux miatt vagyok itt. -mondom, ki kerek perec.Majd át bújva egyik karja alatt ki kerülöm őt, de meg ragadja fel karomat s visszahúz.

-Mond hogy nem szeretsz. -morogja szemembe nézve.Állkapcsa megfeszül testével együtt.Vajon most mi baja lehet? Talán Harry Styles nem ismeri a "nem" szót? Íriszeim könnybe lábadnak, ujjai túl erősen fogják közre bőrömet.Fel szisszenek az érintésre.El engedi karomat, kézfejemet a sérült területre teszem.Szemeimmel a felkaromat vizslatom, ami fáj.Azt hiszem ez holnap látszódni fog.Állapítom meg, nem ez az első ilyen esettem.Az árvaházban is történtek velem ilyen dolgok, csak azokat nem rémisztő punk férfiak tették.Hanem velem egy idős lányok, akik ki nem állhattak.Elegem van a folytonos bántalmazásaiból.Eddig csak a szavai és a megjegyzései sértettek, de ezt nem hagyom.Fejem vissza fordítom, s Őt nézem.Csak áll és bámul maga elé.

-Nem szeretlek!Utállak Harry!Utállak!-emelem meg hangom, és ezzel a mondattal magára hagyom Őt.Magam mögött hangosan csapom be az ajtót, és a hálószobába menekülök.Magamra záróm az ajtót, és át öltözöm, valami alap darabba.Remegni kezdek a vizes ruháimban, ezért kutakodni kezdek száraz ruhák után.Kis idő elteltével ki tisztul az agyam és rá jövők arra, hogy múltkor vásároltunk.Az idegesítő Démonnal, és Zayn-nel.Meg keresem a szatyrokat, és a döntésem egy farmerra esik egy sima vörös pólóra.S mindehhez tartozik egy fekete torna cipő, nagyon kényelmesnek tartom ezeket a cipőket.Semmi feltűnés, egyszerű és nagyszerű.Tetszik. Táskámat a vállamra kapom, miután ki fésültem hosszú barna hajam.Lábaim az ajtó irányába visznek, majd kinyitják azt.Az ajtó előtt találom Őt, a falnak dől lehajtott fejjel.Be csukom a fatákolmányt, karjaimat mellkasom előtt össze fonóm.Fel emeli fejét.

-Elmegyünk Lux-ért? -kérdezem, el löki magát a faltól.Felém tesz egy lépést, ezzel el tünteti a köztünk lévő teret.Próbálom meg tartani a fagyos, és egyben ellenálló énemet.De, az egyik felem már kezdi fel adni s csak sírni akar.

Emily, erős vagy!

~Biztat bensőm, aminek hatására fel veszem a harcot Vele. Tekintettem övébe fúrom, egymással szemben állunk.

-El. -válaszolja, ki kerül és be megy a hálószobájába.Lábaim le visznek a földszintre, és rádöbbenek arra hogy talán mégsem olyan jó ötlet ide hozni azt az ártatlan kislányt.Ilyen emberek közé, egy ilyen házba.Amiben maga az Ördög lakik, hiba lenne.A nappali már üres mikor le érek, jobb is.Semmi kedvem nincs Zayn-hez. Haragszom rá amiért ilyenre sarkalt engem.Még mindig nehezemre esik el hinni azt hogy az a fehér por, drog volt.Ajkaimon ki szökik egy sóhaj.S próbálom el terelni a gondolataimat egy másik dolog felé.El hozzuk Lux-t.Talán a kislány segít el felejteni mindent amit itt át éltem.És lehetséges, hogy Ő is kicsit másképp áll majd a dolgokhoz.Legalábbis Én ebben reménykedem.

Reménykedem...

Emlékeim közt még frissen él a kép, amikor ott voltunk abban a szobában.A padlón feküdtünk egymás mellett nevetve, boldogan.Jó volt megismerni azt a Harry-t.Sokkal aranyosabb és barátságosabb, mint ez a másik éne.Csak azt tudnám miért ilyen, miért van ez? Ez a kettős személyiség.Miért alakította ki? Vagy, egyáltalán hogyan? A barátai tudják hogy Ő ilyen? Tudnak róla bármit is? Ami az igazi Harry. Nem hinném.Nem tűnnek igaz barátoknak.Bár ezt én mondom? Akinek nem voltak igazi barátai? Ez, ma már túl sok nekem.Inkább Lux-al kell foglalkoznom, nem pedig magammal.Bele túrok barna hajamba, s azon agyalok hogy ma hol fog aludni az az édes kis teremtés.Hisz, bútort még mindig nem vettünk.Majd...Megoldjuk...Asszem'.

Harry is el készül, és már csak azt veszem észre hogy a híres neves Range Rover-ben ülünk. Az út csendesen telik, az ablakon bámészkodom kifele.A rádió halk dallamai el repítenek a saját világomba.Ahol nyugodtan át tudom értékelni a mai napot.És minden mást.Kicsit tartok ettől az egésztől.Hiszen Harry magáról sem tud gondoskodni, akkor szegény kislányról hogyan fog? Lassan kezdem meg érteni ezt is; azért akarta hogy maradjak, mert Ő képtelen a türelemre.És nem szeretné ha Neki kellene nevelgetnie egy négy évest.Ezért fogott itt, hogy majd Én ezt a feladatot el vállalom helyette.Persze, mindezt anélkül döntötte el hogy nekem szólt volna.Chh.Miért kellett nekem sétálgatnom azon a napon? Miért nem maradtam valamelyik sikátorban.Akkor most nem lennék itt, Vele  egy autóban.Az óra csak ketyeg és nem tudom el dönteni hogy mit kellene tennem.Szóljak Neki hogy forduljunk vissza? Vagy már túl késő lenne ehhez?

Már nem tudom...

Sóhajtok egyet, és fejem a hideg üvegnek döntöm.Legalább nem kell egyedül lennem, lesz velem egy kislány.Ez, akárhogy is veszem jó, nem? Nem lesznek unalmasak a minden napjaim.A mellettem ülő férfira vettek egy pillantást,  ujjai a kormányt szorítják tekintetét az útra szegezi.Az öltözéke a szokásos; fekete térdnél szakadt farmer, egy fehér pólóval.És egy zakóval (?!). Minden esetre, számomra ez a szokásos öltözete.A szélvédőn esőcseppek folynak le, ebből következtettek arra hogy esik.Szuper!Én csak ebben a sz@r ujjatlan pólóban vagyok, egyszerűen fantasztikus!Úgy ahogyan az egész élet.A két órás autó út után, megérkezünk az épületbe ahol Lux tartózkodik.Harry le parkol az épület udvarára, és le állítja a motort.Ki fújom bent tartott levegőmet, majd ki szállok a járműből a Göndörrel együtt.Le zárja a kocsit, és a bejárathoz sétálunk.Ő kinyitja az ajtót, és be enged maga előtt.

Hm, a kis udvarias...

Ismételten a nagy építményben vagyunk, minden barátságosnak tűnik de én tusom hogy itt, semmi sem az. Harry vált pár szót a recepciós nővel.Nem foglakoztat különösebben a dolog, ezért inkább el indulok nélküle a 216-os szoba felé.A folyosó felénél, utolér engem ám de le se sz@rva Őt, folytatom utamat a hosszú s végtelennek tűnő folyóson.Lábaim egymás után rakodom, míg nem el érjük Lux ideiglenes szobáját.Itt már Ő megy előre, én pedig mögötte ballagok be a fertőtlenítő szer szagú szobába.Figyelemmel kísérem végig Harry összes mozdulatát.Ahogyan oda sétál a kislány ágyához s fel ébreszti.A szőke hajú lány át öleli a Göndört, aki fel veszi a kis testet karjaiba.Kézfejemmel a másik kezem csuklóját fogom, amíg őket nézzem.Olyan mintha ezer éve ismernék egymást a kicsi Lux-al, pedig csak kétszer találkoztak...Furcsa...Habár, Harry-vel kapcsolatban mi nem furcsa?
Harry be avatja a Lux-ot a dolgokba, miközben le ül vele az ágyra.Elmondja neki, hogy el visszük innen és hogy velünk fog élni.A szüleiről egy szót se mond, amit én is helyeselek.Túlságosan kicsi hogy felfogja az ilyet, ráadásul még én se tudok olyan sokat erről a balesetről.Szóval, nem fogok ezen  agyalni.Tovább hallgatom kettejük beszélgetését, arról beszélnek hogy ma mit fogunk csinálni.Illetve szóba kerül az óvoda is, hihetetlen milyen érthetően és sokat beszél.Gazdag a szókincse.Miután be fejezik a beszélgetést, segítek Harry-nek össze pakolni a lány holmiját.Időbe telik mire el készülünk a pakolással, de amire végzünk.Addigra el készülnek Lux papírjai miszerint velünk jöhet, és elfelejtheti ezt a kócerájt.

Harry-re hagyom a csomagokat, míg én és Lux ki sétálunk a kocsiig.Nem szólal meg, csak nagy szemekkel nézi a falakat, és a festményeket amik a falat próbálják barátságosabbá tenni.Kicsi kézfeje ujjaimba kapaszkodik, örömmel fogom meg kezét ami még pici.A Styles kölyök is megérkezik köreinkbe, majd ki érünk a járműig.Lux-t, hátra ülteti be mi pedig elől foglaljuk el méltó helyünket.
Elől ülök, és Őt várom.Miután be pakolja a csomagokat hátra a csomagtartóba, be ül a volán mögé.Be indítja a motort, és már el is tűnünk a zord épületből.Az út ismételten csendben telik, de csak addig amíg a hátul ülő törpicsek meg nem szólal;

-Hova megyünk Hajjy' bácsi? -teszi fel kérdését a vezetőnek, aki a vissza pillantó tükörből válaszol a kíváncsiskodónak.Megint beszélgetésbe kavarodnak, és számtalan dologról kezdenek el beszélni.Érdeklődve figyelem Őket, ahogyan társalognak.S próbálnak be vonni engem is, de valahogyan mindig sikerül ki kerülnöm a kérdéseiket.És csak kettőjük beszélgetését hallgatom.
Szemem sarkából Harry-t figyelem.Folyamat jár a szája, amióta ismerem egyszer se beszélt ennyit.
Mosolyog, és folyton a kislányt nézi.Egy pillanatra felém fordul, tekintette találkozik az enyémmel.
Gödröcskéi látszanak,fogaival együtt.Hihetetlen, milyen gyorsan tér vissza ez a Harry.S milyen gyorsan repül az idő, miközben ezt az aranyos párbeszédet hallgatom.Egy újabb dolgot tudtam meg Harry Styles-ről; ért a gyerekekhez, csak fél be vallani magának.S másoknak, ezért tagadja ezt és minden mást ami egy kicsit is barátságosnak tüntetné Őt.

24.Rész

                                   Eyo x.x Bananas!! Időtlen idők óta nem hoztam
                               részt.Most viszont, hoztam Nektek egy 24.Részt!!
                           Remélem elégedettek lesztek a résszel :) Illetve, meg szeretném
                        köszöni Nektek a 29.Feliratkozót, és a több mint 14,000
                     ezer oldalmegjelenítést! Jó olvasást! Komizni, feliratkozni ér! ♥♥♥

                                                                                                       D xoxo








Hátrálni kezdek, egészen addig míg hátam az ablaknak nem ütközik.Fejem le hajtom, s azon töröm kobakom hogy ebből az egészből hogyan mentsem ki magam.Ha el mondom neki az igazat, akkor biztosan valamilyen módon felhasználja ellenem.Vagy rosszabb; kihasznál.És ha nem mondom el azt; hogy mennyire meg kedveltem az elmúlt hetekben.Igen eleinte utáltam, még a gondolatát is annak hogy egy idegen férfival kell egy házban élnem.De mostanra, megváltoztak a dolgok.Mert, beleszerettem. És bár, egészen eddig nem mertem be vallani.Most már tudom, hogy miért akarok meg tudni mindent Róla, és az Őt körül vevő dolgokról.Mindent  tudni szeretnék, mindent ami vele kapcsolatos.És, nem akarom hogy Ő ezt a kis információt tudja.Mert, örökre el ásnám magam Nála, és azt hiszem nem tudnék a szemébe nézni.

Hazudj! 

Súgja~bensőm, hallgatva belsőmre fel emelem fejemet.S zöld, smaragd zöld szemeibe nézve mondom;

-Nem Harry, nem szeretlek.Pontosan tudod hogy miért vagyok még mindig itt. -a szavak ki esnek ajkaimon.De, olyan mintha nem is Én mondanám.Fejem le hajtom, s el sétálok mellette ki a kislány szobájából.Céltalanul, indulok meg a lépcső felé.

 (Zene)
A mellkasom iszonyúan fáj, a levegőt nehezen veszem.Lábaim ki visznek a ház ajtaján, ki a kertbe.Amiről eddig fogalmam se volt, hogy van.Zöld füves részen sétálok, a kerítés mentén óriás tuják sorakoznak egymás mellett.Ezzel gátolva azt, hogy bárkinek rá látása legyen a ház, ezen részére.Úgy érzem magam, mint akinek mázsás súlyok telepednének a határa.Most hogyan fogom el titkolni előle? Vagy, hogy küzdöm le ezt az egészet magamban? Perrie-nek már szemet szúrt, csak idők kérdése hogy mikor tűnik fel Neki is.Miért keverem magam folyton ilyen helyzetbe? Miért nem tudom türtőztetni a testem néhány helyzetben? Egy sóhaj kísértében le ülök a puha fűbe.Térdeim kicsit fel húzóm, s karjaimat rá teszem.Magam elé bámulok, a semmibe.Nem értem, miért és hogyan történt ez? Miért pont velem? Miért pont Ő? Miért? ...Egyszerűen nem értem, ahogyan azt se hogy ez a "miért" szócska mit keres itt? Mindig mindenhol ott van.A fejemben, az életemben.Ha annyi pénzem lenne mint ahányszor fel tettem magamnak ezt a kérdést; Miért? Azt hiszem, multi milliomos lennék.Akár mennyire is meg szerettem, tartanom kell magam.Mert ha nem teszem, rosszabbra is fordulhatnak a dolgok.És azt, nem akarom.Így sem valami tökéletes az életem, főleg nem most! Hogy ez a Göndör be tört az életembe.Amióta ismerem 360°-os fordulatot vett az életem.Mindent fel forgat maga körül, és bár nem veszi észre, Én tudom.Ajkaimon ki szökik egy nagy sóhaj.

Miért szerettem meg?! 

Gyűlölnöm kellene Őt! Utálnom!Utálnom, amiért tönkre tette az így is unalmas és rossz életemet!Kiabálnom kellene vele!De, nem teszem.Mert, Én csak Emily vagyok.A lány aki sose mert kiállni magáért, és más emberért.A lány; aki inkább hallgat és tűr, mintsem hogy konfliktusba keveredjen bárkivel is.Bár nem szoktam szájalni, mégis volt hogy bajba kerültem.Sokszor.És ezt csak azoknak az embereknek köszönhettem akik utáltak, és le néztek.Habár, engem ki ne nézne le? Most őszintén, sovány vagyok, és árva.Ezzel pedig meg pecsételődött az egész életem.A legtöbb személy, aki meg tudja rólam ezt egyből el pártol tőlem.Miért? Mert azt hiszik, én más vagyok.Hogy én nem ember vagyok, hanem valami teljesen más.Csak vagyok, nekem nincsenek érzéseim, és véleményem bizonyos dolgokról.És ezt ők nem tudják, de nekem fáj.Fájt akkor is, és most is.Meg rázóm a fejem, hogy vissza térjek a valóságba.Ebbe a szörnyű valóságba, amelyből nem szabadulhatok.
Ujjaimmal bele túrok a kócos barna hajamba -nem ártana egy fésű és egy tükör.

-Hey, Emily! -hallok meg magam mögül egy férfi hangot.Fejem hátra fordítom, Zayn vigyorgó képével találom szembe magam.Zsebre dugott kezekkel közeledik felém, bárcsak tudnám mit akar.
Lépteivel hamar el tünteti a közöttünk lévő métereket, s el ér hozzám.Le ül mellém a fűbe és néz.

-Szia. -köszönök, próbálom el távolítani a Harry és magam irányt érzett dühömet.De nem megy.Akár hogy terelem gondolataimat, Ő ott van.És ezzel teljesen tönkre tesz.

-Mit csinálsz ma? -kérdezi, mire felé fordítom fejem.Nagy barna szemei enyéimbe mélyülnek, szája szélén ott bujkál egy kis mosoly.Ujjaimmal ki tépek egy fű szálat és azt kezdem el piszkálni.

-Semmit. -válaszolom egyszerűen.Ezek a punk-ok olyan furcsák.Köztük Zayn is az.Múltkor amikor Harry rá bízott, rám mászott majd ahogy haza ért H, szó szerint el menekült.Most meg, itt ül mellettem és beszélgetünk.

-Harry a gond igaz? -kérdezi percek eltelte után.Tekintettem azonnal rá vezettem, honnan a fenéből tudja hogy kapcsolatos Harry-vel? Sóhajtok egyet, fejem vissza fordítom s a távolba meredek.

-Ő is. -motyogom, olyan sok mindent el akarok mondani.Annyi mondani valóm van, de mégse mondom.Nincs kinek, és nem igazán akarom a punk banda sajnálatát is.

-Van más is? -kérdez ismét a korom fekete hajú srác.Bólintok, de nem nézzek rá.Talán jó lenne el mondani valakinek az egészet? Vagy tartsam magamban; az érzéseimet, és a gondolataimat? Nem tudom melyik lenne a legjobb, azt hiszem itt az ideje a kibontakozásnak és a változásnak.

-Igen... -sóhajtom- De, nem akarok szomorkodni.Boldog szeretnék lenni, csak azt nem tudom hogyan. -vallom be a zselézett hajúnak.Vigyorogni kezd, és nem tudom el dönteni hogy most fussak vagy maradjak.

-Szerencséd van Emily, a boldogság és a szórakozás királya ül melletted! -mondja, olyan aranyos ahogyan ki ejti a szavakat.Még így a piercingjeivel és a tetoválásaival is.

-És ez nekem miért jó? -mondom lehangolódva.Nem értem mit akar ezzel a szöveggel elérni, mert jelen pillanatban nálam semmit se ér.Rá pillantok pilláim alól, ajkait le biggyeszti

-Miért jó? Emily, ígérem hogy a mai napod lesz életed legjobbja. -mondja vidáman, rá pillantok majd újra a kezem közt lévő zöld szálakat piszkálom.Folytatja; -Hagyd hogy sodorjon az ár, és ne törödj semmivel. -egészíti ki mondandóját.Fel áll mellőlem,elém lép.Kezét felém nyújtja, fel nézzek rá.

-Gyere. -villant felém egy ezer wattos mosolyt.Végül is, mi történhet? Csak kicsit el engedem magam, hisz az nem árt.Ugye? Kézfejem övébe teszem, segít fel állni, majd kezdetét veszi a szórakozás.Együtt sétálunk vissza a kastély szerű nagy ingatlanba.Át lépem a bejárati ajtó küszöbét, s ismét a barátságtalan zord házban találom magam.Zayn-t követve sétálok a nappaliba, és foglalok helyet a fekete bőr kannapén.Magamra hagy pár percig, majd amikor vissza tér egy kis dobozt tart ujjai közt.Le ül mellém, a kis tárggyal együtt.Rám néz, megszólal;

-Ettől jobban leszel kislány. -mondja, miközben az asztalra helyezi az említett dobozt.Barna szemeimet a feketés-szürkés dobozkán tartom.Mi van abban amitől nekem jobb kedvem lesz? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Érdeklődve figyelem a Zayn-nek nevezett férfi minden egyes mozdulatát.Le veszi a "varázs doboz" tetejét, por van benne.Valami fehér por.Cukorral akar etetni? Vagy mi? De hiszen ez nevetséges, nevetnem kell még a gondolattól is.Tovább figyelem az eseményeket, ahogyan egy kicsit kiönt az asztalra csíkban.Szemöldököm ráncolom, cselekedetére.A cukrot minek kell ki szórni? Ezek után le teszi a dobozt, és rá teszi a fedelét.

-Most figyelj. -mondja, az orrát a csík fölé helyezi.Az egyik felét be fogja, egyik ujjával és fel szippantja.Csak pislogni tudok.El hajol a por felől, hátra dől a kannapén engem néz. -Te jössz. -fejévvel a fehér csík felé biccent.Azt akarja hogy én is meg csináljam?

Ha ez el feleteti velem a mai napot, akkor oké.

Le térdelek az üveg asztal mellé, hajam össze fogom.Ugyan úgy a fehér csíkocskához hajolok, be fogom az orrom és fel szívom.Majd hátra esek, és köhögni kezdek.Fel ülök a díványra, Zayn mellé.
Homályosan láttok, az egész helyiség görbe.Komolyan, a falak a bútorok.Mi a fene volt ez? A boldogság mutatóm az egekben, ahogyan a pulzusom is.Mi történik velem? Hátam ütközik egy erős mellkassal, és egy tetovált kar fonódik derekam köré.És nem zavar, hihetetlen ez a kis porocska.Félperc se kellett neki, és máris hatott

-Tetszik? -sutyorogja fülembe egy hang.Erős, és mély.De nem rekedt, úgy ahogyan az Övé.Hol van az a hang? Azt a hangot akarom!Fejem hátra vettem, valaki vállán.Fogalmam sincs mi van velem, de nagyon jó.És tetszik, nagyon is.Fejem oldalra fordítom, ajkaim forró bőrre találnak, mosolygok végül nevetni kezdek.Konkrétan a semmin.Csak nevetek, felettébb boldog vagyok.Legalábbis annak érzem magam.

Emily 

Szólít meg egy hang, de az irányt és az illetőt nem tudom be határolni.Túlságosan el ködösült az elmém ahhoz hogy tisztán és nyugodtan gondolkozzak.Szemhéjam le zárul, s nem akar felnyílni senkinek és semminek.Vihogni kezdek, azon amit az ismeretlen hang kiabál.Ismerős nekem ez a rekedtes s kemény hang.De vajon kié?

Emily

A hang a nevemet ismételgeti, ki nyitom szememet.Egy homályos alakot láttok, fekete szerelésben.Már nem a kannapén vagyok, akkor mégis hol a fenében lehetek? Két kar tart, a levegőben.Pilláim alól egy tetovált nyakat, és kusza fürtöket látok.Ki ez a pasas? Hova visz? Fel siet a lépcsőn, csak a lámpákat látom és a plafont.Majd az úti cél meg változik, és egy zöld szobában találom magam.Az ismeretlen le tesz, a kő túl hideg nekem.Mégse fázom.A világ és minden más még mindig forog velem.Alig látom a férfit, aki előttem áll.Vagy nem tudom mit csinál.Szemeim összeszűkítem, így minimálisan de nézhetem az idegent. Egy farmerban áll előttem, le guggol, elém fel vesz.Izmai meg feszülnek, ujjaim bőréhez érintem.Pár percig a szemébe nézzek, addig a saját talpamra állok.Közben bicepszébe kapaszkodom, -megtartva ezzel egyensúlyomat.Smaragd zöld szemeivel bámul rám, míg testünk egymáséhoz simul.S amikor már majdnem el veszek íriszében a víz folyni kezd és rajtunk köt ki.Sikítok, üvöltök, és rúgkapálok karjai közt melyek közre fognak. Meg fordulok, a hideg víz le hűti fel hevült testemet.És ki mossa szervezetemből azt a sz@r port, amit alig fél órája "kóstoltam" meg.Abba hagyom a mozgolódást, és magam elé meredve azon gondolkodom; mit tettem? Mi volt az a por ami ezt hozta ki belőlem? A vizet el zárja, majd ki nyitja a kabin ajtaját és ki száll.Közben el enged, karjaimmal magamat ölelem s melegítem.Fogaim vacogni kezdenek.Óvatosan Felé pillantok, kézfejét nekem nyújtja, amelyben egy törölköző van.Remegve fogadom el, nem tűnik dühösnek.Ki lépek a zuhanykabinból, és Tőle 1 méterre megállok.Meg törlöm a hajam és a karjaim, nem akarok le vetkőzni.Előtte meg pláne.

-Emily,  -töri meg a csendet- miért csináltad ezt? -szegezi nekem a kérdést.A kérdést melyre magam sem tudom a választ.Hátal állok neki, ez az egyetlen szerencsém.Nem állnám ki a ködös, és egyben fagyos tekintetét mely időnkét nyugodt és gyönyörű.Magam köré tekerem a puha anyagot, s úgy próbálok meg le vetkőzni -hogy ne lásson semmit se.A nadrágom gombját ki csatolom, óvatosan tolom le a combomon amikor csuklóm köré ujjak tekerednek.A vetkőzéses dolog, abba marad le dermedtem.Mintha hibernálnának.Teste mögém kerül, karjai közé zár.

-Miért teszed ezt velem? -suttogja fülembe, hangja kissé szomorúnak tűnik.De miért lenne szomorú?
Megtalálom hangomat, s megszólalok;

-Nem tettem veled semmit, Harry. -motyogom.Nem tudom mire céloz az előző kérdésével, a lent történtekre? De hiszen ahhoz Neki semmi köze.Csak annyi hogy reménytelenül megszerettem és tudom hogy Ő nem tekint rám másként, ezért tettem azt amit.De, semmi köze nincs hozzá...

-Nem értelek Emily,  -enged el és hátrál néhány lépést. - azt mondod nem szeretsz.Közben pedig miattam drogozol Zayn-nel, a nappalimban. -fel nevet- Mond csak, mit akarsz ezzel el érni? -felém közelít, be zárja a köztem és közte lévő teret.A kabin üvegének nyom. -Teljesen ki akasztasz Emily. -suttogja fülembe, örülök hogy háttal állok neki.Mert a fejem olyan vörös hogy össze téveszthető egy paradicsommal.Persze, nem ez a legnagyobb probléma hanem az;honnan tudja hogy szerettem?

23.Rész

                                  Eyo x.x Bananas!! I'm D, és meghoztam a 23.Részt!
                             Próbáltam minél hosszabbra írni, hát ez lett belőle....
                      Remélem mindenkinek el nyeri majd a tetszését, és feliratkoztok,
                   komiztok, illetve csatlakoztok a csoportba, aminek a linkjét itt a
                blogon is megtalálhatjátok.Jó olvasást Minden olvasónak!! ♥♥ :)

                                                                                                                 D xoxo

               


Emily Ross;

Ajkaink egymást tépik, göndör fürtjei csikizik arcom.Karjaim nyaka köré tekeredtek, a szívverésem
az egekbe szökött.Csupán néhány másodperc alatt.Az agyam zakatol azzal a kérdéssel hogy; "Mit művelünk?" . Nem is, inkább hogy ÉN mit művelek! Pár héttel ezelőtt ki nem állhattam ezt a férfit, most meg...Ez nem  helyes.Nem kéne ezt tennünk, mégis csináljuk.Fura, nem? Mi emberek, olyan dolgokra vagyunk képesek amiket sose gondoltunk volna magunkról.Magunkról, vagy másokról.A csókunkat, s gondolataimat is egy bizonyos "khm" szakítja félbe.Szemeim ki pattannak helyükről, csókunk abba marad.Íriszeim az ajtóban álló férfiakat figyelik.Kik, tágra nyílt szemekkel néznek minket.Amint Harry felettem fekszik, valljuk be;ez engem is meg lepne.Le mászik rólam, majd az ágy szélére ül, talán őket se ismeri fel? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Amire a válaszom egy nagy igen lenne.Vörösödő arccal ülök fel a nagy francia ágyban,és kellek fel.

Az ajtóban álló férfiakhoz sétálok, magam mögött be csukóm az ajtót s magára hagyom az amnéziás Harry-t.Arc színem kezd élénk vörösbe át váltani, ahogy fel pillantok Liam-re. Karjait össze fonja mellkasa előtt, az imént említett férfi, ajka sarkában ott bujkál a rossz fiús mosolya melyet az előbb látottak okoznak.

-Miért jöttetek? -szemeimmel a padlót vizslatom, nem akarok a szemébe nézni.Főleg nem most, hogy látta azt a csókot.Nem szeretném ha kérdezősködne e felől a dolog felől.Mert, őszintén szólva nincs semmi dolog, csak Én vagyok és a buta gondolataim.

-Beszélni szeretem volna Harry-vel de, úgy látom a Te szád jobban kell neki. -hangján hallani lehet azt ahogy mosolyog.Ha lehetne most el ásnám magam szégyenemben, az arcom ég.Miért kell ilyeneket mondania?

-Nagyon vicces. -motyogom orrom alatt.Mélyen szívom be a levegőt, és fel nézzek rá.

-Emily, beszélhetnénk négy szemközt? -kérdezi, oldalamról Niall.Felé fordulok, és bólintok.Liam veszi a lapot, és magunkra hagy minket.Egy ideig figyelem távolodó alakját, ami le sétál a lépcsőn majd az előttem álló szőkeségre szegezem tekintetem.Ezzel jelezve hogy beszéljen, amit meg is tesz.
Ki fújja bent tartott levegőjét.

-Emily, nem beszélhetek neked Louis-ról. Még nem, sajnálom ami délelőtt volt.Harry nem akadt ki annyira? -hangja aggódó, s ez az ír hang oly' annyira aranyossá teszi őt, hogy lehetetlenség haragudni rá.

-Ugyan, semmi gond.Nem üthetem az orrom minden félébe. -mondom maga biztosan, mosolyogva.
El mosolyodik, arca így sokkal aranyosabb mint alapból.És, így barátságosabbnak is tűnik.Bár, azt nem értem hogy hogy értette; "Még nem" talán, később akar beszélni nekem erről a személyről? A személyről, akinek a neve is olyat vált ki belőle amit embernél még nem tapasztaltam.Talán hagynom kéne ezt a Louis dolgot, hisz, ez csak egy név..Nem de? Akkor meg miért izgulok, a semmiért...Talán csak azért érdekel ennyire, mert köze van Hozzá. El búcsúzom Niall-től, és az üres folyóson maradok, egyedül.Hátam a falnak vettem, miért kell ilyen nehéznek lennie? Miért ilyen az élet? Ilyen, kegyetlen, és fájdalmas.Miért jó ez neki? Ha, ilyeneket csinálhat velünk.Bár nem kaptam rossz hírt, úgy érzem valami nincs helyén.Csak tudnám mi az, azonkívül hogy Harry így viselkedik velem.Habár, ezt csak az amnéziának és a gyógyszereknek tudhatom be.Ezt az "átmeneti kedvességet". Igen, azt hiszem, ez a kedvesség hazugság.Úgy ahogyan a viselkedése is, egy részem azt mondja "ez hülyeség" , a másik pedig azt hogy; ez a szín tiszta igazság.De, mit tudok én? Életem nagy részét egy kis szobában töltöttem, egyedül.Lehetséges hogy ez való nekem? Az egyedül lét? Ez lenne az Én sorsom? Vagy, az Én életemnek is van valami értelme? Fejem a falnak döntőm, idő közben észre se vettem hogy le csücsültem a drága parkettára.

-Jól vagy? -össze rezzenek a rekedtes hang hallatára, fejem oldalra fordítom.S a mellettem ülő Göndörre meredek.

Hogy került ez ide??! 

El mosolyodik, de el fordítja fejét, így nem láthatom a -majdnem- gödröcskés mosolyt.Barna fürtjeit figyelem, hogy lehet egy embernek ilyen a haja? Minden reggel be göndöríti, vagy ilyen? Nem minden napi, s ez tetszik.Térdeim mellkasomhoz húzóm, karjaimmal át ölelem azokat.Állam az egyik térdemre helyezem, s a fehér falat bámulom.Csöndben vagyunk, egyikünk se szól.Elmémbe be véste magát a kép, melyen Ő és Lux, vannak.Igen, az a kislány nagyon meg lepett.Amikor tudomást szereztem róla, az ő létezéséről valahogy meg változott a véleményem Harry-ről.Hiszen, nem minden punk férfinak van egy olyan aranyos és imádni való keresztlánya mint Neki.

-Árulj el nekem valamit. -fejem felé fordítom, egy hümmögést kapok válaszul.Folytatom;- Lux-t mikor hozod el? Emlékszel még rá? Tudod kiről beszélek Harry? -halmozom el kérdéseimmel, melyekre szeretném ha válaszolna,

-Tudom kiről beszélsz, Emily. -mondja pár perc múlva- Nem tudom, talán ezen a héten. -mondja, s felém fordítja kobakját.Tágra nyílt szemekkel nézzek rá.

-Ezen a héten?Még nincs kész a szobája! -akadok ki, amin meg kell lepődnöm. -Nem, még nem hozhatod el. -teljesen ki kelve magamból mondom e szavakat.Őszintén szólva, tényleg nem tartom helyén valónak azt hogy ezen a héten Lux ebbe a házba kerüljön.Főleg nem úgy hogy a szobája még kész sincs, és az a pince...

Emily, vagy ki vered a fejedből azt a helyet vagy el mondod az Ördögnek... 

(Zene)
-Akkor, mi lenne ha meg csinálnánk? -szakít ki gondolataimból, az Ördög rekedtes hangja.Kérdőn pillantok rá, majd bólintássommal jelzem hogy díjazom az ötletet.Fel áll, és kezét nyújtja.Amit szívesen el fogadok, fel segít a padlóról és az előbb említett helységhez sétálunk.Mellette ballagok egészen a rózsaszínre mázolt szobáig.Be nyit í helységbe, s maga elé engedve lépek be.Sokkal barátságosabb mint amilyen volt, a hely is és Harry is.Szemeim a rózsaszínű falat bámulják, a falat amelynek Mi  adtunk életet. Elmémben be villan a kép, ahogyan a földön feküdtünk nevetve, egymáson.Vicces volt, és kellemes jó éreztem magam -azzal a Harry-vel. Aki talán, az igazi volt.
Halványan el mosolyodok, ezen az emléken, amit pár napja éltem át, Vele.

-Min mosolyogsz? -hallok meg magam mellől egy hangot.Az Ő hangját.Melyen hallani lehet, hogy  boldog.Fel pillantok Rá, ajkain egy kisfiús mosoly ragadt.Ujjait össze fűzi enyémekkel, érdeklődve s fel vont szemöldökkel figyelem cselekedetét.Íriszeim fel vezetem karján, nyakán, telt rózsaszín ajkain időzök egy kicsit, végül pedig smaragd zöld szemein állapodnak meg.Hosszú fehér ujjait állam alá helyezi, arca enyém felé közelít.Ajkai ajkaimon érik el úti célját, s csókban forrunk össze.Tenyere tarkómra csúszik, szabad kezemet fel vezetem felső testén.Ujjbegyeim puha fürtjeit érintik.Lassú csókunknak vége szakad, lezárult szemhéjam fel tárom.Szemeim egy elégedett arccal találkoznak szembe.Vörösödő arcom el rejtem Előle, ujjaim ki veszem hatalmas tenyeréből.Hátrébb lépek tőle, olyan furcsán érzem magam.Barna szemeim a padlót vizslatják.

-Emily, te szeretsz engem? -szólal meg, pár perc kínos csönd után.Pupilláim kitágulnak kérdésére.A kérdésre melyre még magam se tudom a választ.Vagy, tudom? Csak nem merem be vallani magamnak? Szívverésem fel gyorsul s Istenhez fohászkodom hogy mentsen ki ebből a szituációból.

Istenem, miért ? Miért teszed ezt velem??? 

22.Rész

                                         Hey Bananas!! Hoztam Nektek egy 22.Részt!
                                      Örülök a 11,000 oldalmegjelenítésnek, és a komiknak is
                                     egyaránt! Várom a további Olvasókat, és a megjegyzéseket!
                                    Jó olvasást!! :) Pusszi ♥

                                                                                                                        D xoxo





Harry Styles;

Elmémet be ködösíti a düh, s a harag amit Emily miatt érzek.Zöld szemeim az asztal mögött lévő reszkető lányt figyelik.Hatalmas barna íriszeiben látom a félelmet, amely el árulja Őt.Ökleimet a fa darabhoz préselem, és próbálom meg tartani a kontrollomat.Fejemben képek villannak be, a tegnap estéről. Jake-ről és a bandájáról, amikor meg támadtak.Majd a segélykiáltások, az előttem ülő lánytól...  Egy kép ahogyan a földön terülünk el, nevetve.

Mi a franc van velem?!

A fejem zakatol, és nem akar meg állni egy pillanatra se.Emlékek ezrei fordulnak meg elmémben, szédülni kezdek.Le kéne ülnöm, de nem teszem.Kézfejeimet görcsösen szorítom a fa darabhoz, és nem vagyok képes normálisan gondolkodni.Mi történik? Forogni kezd körülettem a világ, a falak, a bútorok.Végül minden egybe mosódik...Szemeimet szorosan össze zárom, míg össze áll a kép.Az emlékeim vissza térnek, a hét elejétől egészen a mai nap eseményeiig.A doki a kórházban, azt mondta amnéziám van.Így már tiszta minden, vissza tért az emlékezetem.De ilyen gyorsan?

Szemeim ki nyitom, Emily mellettem áll.Aggódó íriszei engem vizslatnak.Le kell néznem rá, alacsony hozzám képest.Általában mindenkinél nagyobb vagyok. ezért nem igazán lep meg ez a tény se.

-Harry, jól vagy? -kérdezi, ujjaival alkaromat fogja.Érintése furcsa érzést kelt bennem, olyat amilyet még nem éreztem az előtt. -Ülj le. -javasolja, amit meg is teszek.Hm, ilyen se volt még...Más utasítását teljesítem.A székben ülök, és nem tudom eldönteni; haragudjak rá, vagy ne? Részben ordítani tudnék vele, mert le ment a pincébe.Amit nem hagyhatok figyelmen kívül, másrészt; megmentett. Ezt pedig nem tudom hova tenni.Gondolataimból ki szakadva, nézek fel a mellettem álló lányra.

-Kérsz egy teát? -kérdezi, bólintok.A pult mögé vonul, s az említett italomat készíti.Most, azt hiszi hogy még mindig amnéziás vagyok? Ajkaimra  gonosz mosoly ül ki, vajon hogy viselkedik az "amnéziás Harry"-vel? Szemeim rajta legeltettem, miközben az ördögi ötletemen gondolkodom,..


Liam Payne;

-Meg látogatjuk Hazza-t? -kérdezi az anyósülésről Zayn.Fejem ingatom, korainak tartom ezt, még.Nem hinném hogy huszonnégy óra alatt vissza nyerte volna az összes emlékét.És most, nem kéne Louis bandájával idegesítenem.Pláne úgy hogy fogalma sincs arról hogy ki az a Louis, és el magyarázni értelmetlennek tartom.Mert, ha nem térnek vissza az emlékei, és meg tudja azt hogy egy ilyen banda tagja...Akkor be is köphet minket a zsaruknak, az pedig nem lenne túl jó dolog.Főleg nem most, hogy újra háborúzunk az ellenségeinkkel.

Őszintén szólva, bánom hogy Louis-t ki raktam a bandából.De, ha bent hagyom akkor rosszabb dolgok is történhettek volna.És, Louis saját magának okozta a bajt.Na és, legalább tanult abból, hogy más barátnőjével nem lehet játszadozni.Bár, a nőszemély se volt egy szent, akkor se lehet.Be parkolok a házam kocsi feljárójára, le állítóm a motort.Ki szállunk a fekete járműből, majd ki szedjük a cuccokat amiket vásároltunk.Csak a szokásos, néhány gépfegyver, egy két ruha Perrie-nek.És még néhány pisztoly.Csomagokkal a kezünkben lépünk be a ház ajtaján, le rúgóm magamról bakancsomat és a nappaliba megyek -Zayn-el a nyomomban. Niall fel pattan a fekete bőr kannapéról s minket néz, miközben ki pakolunk a dohányzó asztalra.

-Csak ezek? -szólal meg ír hangján a szőkeség, kezében egy egyszerű pisztolyt tartva.Bólintok, szemeim Perrie-t keresik, de nem találják.Talán a szobájában van, vagy nem tudom.

-Igen Niall. most csak ezek. -mondom, Zayn a hajába túr.Valószínűleg agyal valamin, bár azt nem tudom hogy min.Vagy Perrie-n és a kapcsolatukon, vagy azon amit csinálunk.Össze illenek a szőkeséggel, de a folytonos veszekedésük már nekem is sok.Nem hogy Neki.Meg tudom érteni Őt, az én barátnőmet egy éve nem láttam már...

-Emily-t mikor avatod be? -ül le Zayn, szájába vesz egy szál cigit.Niall is le ül mellé, kérdőn figyelnek, ezen még nem igazán gondolkodtam.Le ülök az egyik fotelba, ajkaim el vállnak;

-Az még túl korai lenne Zayn, még várunk. -mondom, bólintásukkal jelzik hogy értik amit beszélek.Közben Perrie is csatlakozik köreinkhez, aki fekete hajú barátunk ölében foglalja el helyét.

-El hoztad Emily-t és Harry-t? -kérdem a szőkeségtől, felém pillant bólint.Föl állok és el pakolom a ma vásárolt tárgyakat.És a ház azon részébe viszem ahol minden ilyesmit tartunk, Harry-nek is van egy ilyen szobája.Ahogyan nekem is, a többieknek azért nincs, mert nincs házuk.Így nálam élnek, kivéve a mi kölykünket, Harry-t.Igen, Ő a mi kölykünk, mert fiatal.Nagyon fiatal.Be érve a "titkok" szobájába, be csukóm magam mögött az ajtót.A nagy helység feketére van festve, minden fal, csak a plafon fehér.A szoba közepén egy asztal áll, üresen.Arra teszem le a szatyrokat, majd körbe nézek a helyen.A helyen ahol annyi titok s más egyéb dolog történt már Velem.

                                                    *        *         *
A nap vége felé úgy döntöttem meg látogatom Emily-t és a kölyköt. Ezért kocsiba pattantam és Harry házához mentem.Nem lakik tőlem olyan messzire, maximum 20 percnyire.Mivel Niall is velem akart tartani, el hoztam magammal.Persze, egész úton be nem állt a szája.Út közben meg említi hogy ő is járt Emily-nél, és hogy beszélgettek néhány dologról.Azt is el mondja hogy Louis-ról is kérdezett, de róla nem mondott semmit.Mert Harry pont akkor jelent meg, remélem nem csinált hülyeséget.-Semmilyen értelemben.

Le parkolok Hazza háza elé, majd le állítom a motort.Ki szállok a fekete járművemből, és két pityegéssel le zárom azt.Miután Niall is ki szállt, be sétálunk a feljárón.És a bejárati ajtóhoz sétálunk, nem kopogtatunk csak be nyitunk.Be sétálunk az előszobába, lábaim a nappalihoz vezetnek;senki.Össze nézzek Niall-el, és a lépcsőhöz kezdünk lépkedni.Fel sétálunk a lépcsőn, és a hosszú folyóson.Egészen a ház lakójának hálójáig, az ajtó előtt meg torpanok.De, rövid gondolkozás után be nyitok.Niall és -szinte- Én is, tátott szájjal nézzük az  ágyban fekvő párt.Akik el vannak foglalva egymás szájával.

21.Rész

                                        Hii Guys!! I'm D, és meghoztam a 21.Részt!!
                                    Remélem el nyeri a tetszéseteket, és feliratkoztok,
                                 komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!!!!!!!
                               Jó olvasást!! :)

                                                                                                                 D xoxo








A nap nagy részét -Harry-nek köszönhetően- az ágyban kellett töltenem.Egy idő után sikerült ki szabadulnom karjai közül.Úgy hogy a helyemre egy párnát csúsztattam, -jól be vált terv.A konyhában ücsörgök egy csésze tea társaságában, a csöndes házban.Fejemben ezer s meg annyi kérdés forog, miért vagyok itt? El mehetnék, de nem teszem.A félelmemnek semmi nyoma, ami különös mert az a szoba, eléggé fel zaklatott.És a tegnap este...Eseményei sem voltak a legjobbak.Amióta ismerem Harry-t az életem 360-fokos fordulatot vett.Nem emlékszem szinte semmire, a napok egybe folynak, s nem tudom el dönteni hogy mit akarok.És mindez Miatta  van.Csakis Miatta.Ha nem ment meg,  -amiről fogalmam sincs hogy igaz-e -  akkor most nem ülök itt.Nem ülök itt és nem keveredek bele semmibe, nem megyek el vele és a barátaival vásárolni.Nem történik meg a verseny, nem maradok itt.Nem, veszekszek vele Lux miatt és, nem fessük ki azt a helyiséget.Nem történik meg a tegnap este s nem szeretem meg Őt... Ajkaimon egy halk sóhaj szökik ki, miért nem mentem el akkor, amikor meg tehettem volna?Most nem kéne azon törnöm a fejem hogy hogyan ne mutassam ki a közeledésem felé.Főleg most, hogy arra se emlékszik hogy ki vagyok.Fejem a könyökömön támasztom meg.

Reménytelenül hülye vagyok...

Ő és én, ez...Badarság,Ő punk én Emily vagyok.A visszahúzódó csúnya, sovány prűd lány.Ahogyan ezt már Perrie is el mondta, nem egyszer.Bár, ma reggel egész kedves volt velem, ami nagyon meg lepett.Mert azt hittem teljes szívéből utál, és nem tudom el dönteni hogy utál-e vagy sem.Mindegy, így is csak Lux miatt kell itt maradnom.Hisz Ő is ezt mondta, kizárólag a kislány miatt.Habár, ezt sem igazán értem.Harry és Lux tökéletesen ki jönnek egymással, akkor Én minek kellek? Az anyukáját nem fogom tudni helyettesíteni, azt senki se tudja.Enyhén meg rázóm fejem s vissza rántom magam a valóságba, a csúf valóságba...

A porcelán darabot ajkaimhoz emelem, kortyolok belőle egyet, és egy köhintés hallatán majd' meg fulladok.A csészét a pultra helyezem, levegőért kapkodva fordulok meg.Hátam mögött Niall áll.

-Normális vagy?! Majdnem szívrohamot kaptam! -akadok ki.Pár másodperc múlva rá jövők arra hogy, nem kellene ilyen hangosan beszélnem.Le hajtott fejjel el mondok egy "bocs"-t, és meztelen lábfejemet figyelem.Teljesen ki keltem magamból -ilyen is régen volt.

-Nem Emily, én sajnálom. -mondja, amin meg kell lepődnöm.A punkok szoktak "bocsánatot" kérni (?!) ,ez nem ellenkezik a törvényekkel, és a szokásaikkal? Vagy hogyan van ez?!Fel emelem fejem, kék szemeit enyéimbe mélyeszti.Hogy lehet egy pasinak ilyen gyönyörű kék szeme? Kérdő szemeimmel az előttem álló férfit figyelem.

-Jól érzed magad? -kérdezi meg, ezt a kérdést is régen tették fel nekem.Egy újabb sóhaj hagyja el számat, s biztosra veszem hogy hallotta.Közelebb lép hozzám, majd mellém áll.Csípőjét a pultnak dönti, ahogyan Én is.Magasabb nálam, nem sokkal de magasabb, le pillant rám.Kicsit zavaró, ezért fel nézzek rá.

-Addig nem hagylak békén, amíg nem válaszolsz. -mondja, közben fogait is meg mutatja.Vajon mitől ilyen fehér a foga?

Emily, válaszolj, ne csak gondolkozz!! 

-Minden oké. -nyögöm ki percek múlva.Remélem ennyi bőven elég lesz neki, vagyis szeretnék beszélni valakivel.De, nem magamról, Harry-ről és erről az egészről.Itt az idő, most vagy soha Emily!

-Ö, kérdezhetek valamit? -félve fel pillantok rá.A srácok és Perrie közül Niall tűnik a legnormálisabbnak, és ezt a feltételezést csak egy féle képen tudhatom meg.

-Bármit kislány. -mondja jókedvűen, amin kicsit mosolyognom kell.A nap hátra levő részében sok mindent meg tudok Niall-ről és rajta keresztül Harry-ről is.El mondja hogy Harry-t hol szedték fel, és hogy mennyit változott pár év alatt.Amióta Ő is a banda tagja.A szőkeségről meg tudom hogy ír származású és hogy ezt az egészet a családja miatt csinálta/csinálja.Mert el adósodtak és kellett a pénz, ezek után pedig szinte már meg szokottá vált neki ez az élet.A versenyzés.Elmondja, hogy a hobbija a gitározás, és amikor nincs a bandával gitározik.Azt is meg említi hogy a fiúk cukkolják ezzel a hobbijával, ami számomra furcsa.De, már hozzá szoktam a sok furcsasághoz a fiúkkal kapcsolatban. Harry-ről meg tudom hogy van egy nővére akivel nem tartja a kapcsolatot, de az okot Niall nem mondta el nekem.Mind e mellett meg tudom azt is, hogy Harry a legfiatalabb tagja a bandának és hogy egy hónapja volt a huszadik születésnapja.

-Egy utolsó kérdés. -mosolygok- Ki az a Louis?- az asztal fölött görnyedek, de amikor észre veszem Niall komoly arcát akkor ki egyenesedek.Rosszat kérdeztem? Az előttem ülő férfit nézem, s várom hogy válaszoljon, de nem teszi.

-Ahhoz neked semmi közöd. -jön hátam mögül a válasz.Lassan meg fordítom fejem, Harry zöld tekintetével találkozik tekintettem.Arcából ítélve; vissza tért a régi Harry...

-Lépj le, Niall. -mondja, s az említett személy távozik is.Egy pillantást még vet rám, majd el tűnik hallom a bejárati ajtó csapódását; el ment.Félve Harry-re pillantok, szemei el sötétülnek.Nagy bajban vagyok? Le ül Niall helyére, velem szembe.Nyelek egyet.Alkarján támaszkodik meg, s szemeivel engem fürkész arca rezzenéstelen.

-Miért faggatod Niall-t? -kérdezi,tenyerem izzad.És a hideg futkos a hátamon hangjától, olyan fagyos a tekintette hogy a hó el olvadna mellette.Percekig bámulok magam elé, azon gondolkodok most dühös vagy csak meg akar félemlíteni? Nem tudom el dönteni, talán mind kettő.

-Emily, kérdeztem valamit. -töri meg a csendet, fel kapom fejem.Szemei tűzben égnek, mély levegőt veszek s próbálok valami értelmeset ki nyögni.

-Én,.,Mi, csak beszélgettünk. -mondom, nem merek a szemébe nézni.És, most nem is nagyon akarok.Az asztal alatt babrálom ujjaimat, miért csak három órán át hatott a nyugtató?

-Az életemről? -egyik szemöldökét az egekbe emeli.Most komolyan muszáj ilyennek lennie? Miért nem kap be még egy nyugtatót és tér vissza a barátságos normális Harry?!

Emily, az a Harry csak a fejedben létezik...

-Harry, egy hónapja élek veled és semmit se tudok rólad.Bezzeg te mindent tudsz mindenkiről, hagytam hogy bele keverj minden egyes bajba, és a hülye barátságtalan barátaidat is el viseltem.De, most már nem fogom, örülnöd kellene hogy nem hagytalak ott abban a retkes sikátorban és hogy élsz! Tudod, már bánom hogy nem szöktem el tőled, veled lehetetlenség együtt élni! Te egy elmebeteg vagy! És ezt a megítélésemet alá támasztja a fegyver szobád is! -hangom jóval magasabb mint amilyen szokott lenni, és azt hiszem teljesen ki keltem magamból.Hátra dőlök a fa székben s csak most jövők rá arra hogy; el árultam magam.El mondtam neki azt amit nem kellett volna, vagy nem most vagy nem tudom...Upsz.

Harry szemei tágra nyílnak majd össze szűkülnek, fel áll az asztaltól.Engem néz, ebből mi lesz (?!)
Kezei ökölbe szorulnak, s tudom hogy Harry egy időzített bomba;bármikor robbanhat.Állom tekintetét, de attól tartok nem kellene.Ajkai el vállnak;

-Te le mentél a pincébe? -kérdezi össze zárt fogai mögül, le nyelem a torkomban lévő gombócot.Most érzem azt hogy igazán nagy bajban vagyok, és most nem lesz senki aki segítsen rajtam.Viszont egy valamit meg tudtam; akkor, az nap, a pincében jártam.

20.Rész

                                        Hii Guys! I'm D, és itt egy 20.rész!!
                                Annyit kérek, ha olvassátok a blogot, iratkozzatok
                            fel hogy lássam van-e ennek a blognak értelem,vagy abba
                         -e kéne hagynom. Szóval, ennyi...Jó olvasást!! :))

                                                                                                         D xoxo






Liam Payne;

-Ez egész biztos Liam? -kérdezi Niall, szendvicsét eszegetve.Bólintok egyet, száz-százalékig biztos vagyok abban hogy ki tette ezt Harry-vel.

-De, honnan tudta hogy ott vagyunk? -teszi fel nekem kérdését Zayn, fel állok a kannapéról és a bár felé lépkedek.Be lépek a pult mögé, majd egy pohárba öntök magamnak Jack Daniel's-t.

-Ugyan skacok, mindig oda járunk bulizni.Csak a hülye nem veszi észre... -oktat ki minket a banda egyetlen női tagja; Perrie. Nem is emlékszem arra hogy hogyan került be a bandába, régen volt már az a dolog.

-Harry-vel mi van? -kérdezem, nekem kéne tudnom mi van vele.De egész éjjel nyomoztam Jake bandája után,így Harry-ről sz@rt se tudok.

-Emily ápolja... -mondja el változtatott hangon Perrie. Niall fel horkan.

-Miért utálod ennyire? -szegezi a szőke hajú lánynak, őket figyelem.

-Miért? Ugyan már, egy árva kislány....Semmit se tud, és ti mégis be akarjátok venni a bandába. -akad ki, majd el veszi előlem a Daniel's -es üveget.Meg húzza, azt és le ül egy székre.

-Azért mert jól jöhet még. -válaszolja Zayn, barátnője bosszúsan néz rá.Sose lehet tudni mi van közöttük, egyszer járnak egyszer nem.Bonyolult kapcsolatuk van.

-Elég legyen! Perrie, idősebb és tapasztaltabb vagy mint Emily. -mondom- Ezért el várom tőled hogy felnőtt ként viselkedj vele, érteted? -kérdezem, bólint egyet.Tudom hogy most minden félének el hord a fejében, de én meg tudom azt hogy bármikor ki dobhatom a bandából.És ezzel együtt a házamból is, és minden honnan, ahol eddig járt.

-Ki megy be Emily ért és Harry ért? -teszem fel a kérdésem, abban reménykedek hogy Perrie megy.Mert őszintén szólva, két nő egy bandában...Nem is tudom jó? Már mint, nem szoktam le becsülni senkit, és ez alól a nők se kivételek.Bizony, Perrie és Emily lesz a mi "titkos fegyverünk" mindenki ellen.Mivel senki se tette fel a kezét, ezért Perrie-t küldtem el a gerle párért.Addig Zayn és Én el megyünk venni néhány dolgot, amire még szükségünk lesz, Niall pedig...El van a szendviccsel, és az égvilágon semmi kedvem meg zavarni őt.

Emily Ross:

Reggel a nővér keltet fel, és emlékeztetett a tegnap történtekre.Mintha csak egy rossz álom lett volna, de sajnos ez a valóság.És a tegnapi nap eseményei mind meg történtek, a vásárlás.Aztán a festés Harry-vel, ahogy össze kentük egymást.És amikor ott feküdtünk a földön, mint akiknek semmi gondja és dolga nincs az életben.Annyira jó volt.Ajkaimra halvány mosoly ül ki, e szép emlékre.

-Min mosolyogsz? -zavarja meg gondolataimat Harry (?!).Fejem azonnal fel kapom, a rekedtes hangjára.Fel ült az ágyában, ajkain szelíd mosoly tündököl.Amitől nekem is mosoly ragad ajkaimra, el se hiszem hogy él.

-Élsz. -motyogom.Fel se tűnt az hogy fel ébredt, hogy nem tűnt ez fel nekem? Fel állok székemből, mellé állok.Most Ő néz fel rám, bal szeménél egy monokli díszeleg még az arcán kisebb-nagyobb sebek mutatkoznak meg.Egy szóval ;szörnyen fest.

-Jól érzed magad? -kérdezem finoman, nem tudom mennyit aludhattam de azt tudom hogy keveset.

-Tökéletesen angyal. -mondja, kicsit furcsállom a hangnemét és a beszédét.Nem szokott ilyen lenni, keveset beszél és nem mondja nekem azt hogy "angyal". Jól van? ~Teszem fel magamnak az első kérdést ami be ugrik.Szemöldököm ráncolom válaszára, nem erre számítottam.Szólnom kéne egy orvosnak, hogy felébredt.
Testemmel az ajtó felé  fordulok, el indulok.Majd meg torpanok, amikor hideg kézfejemen meleget érzek.Fejem vissza fordítom keze az enyémen, szemeit enyéimbe mélyeszti.

-Mond, te a csajom vagy? -kérdezi vigyorogva.Homlokom ráncolom, mi a fene ütött ebbe az emberbe?
Fejem rázóm, ajkai egy vonallá préselődnek.Nem tetszik neki a válaszom? Az hogy hangzana ha el mondanám az igazat? "A foglyod vagyok, lassan egy hónapja és nem engedsz el." ~nem annyira rossz.De, ezt most nem akarom rá ömleszteni, neki is meg vannak a maga bajai.Ahogy minden embernek.Ujjaimat ki veszem tappancsa alól, kezem testem mellé zuhan.

-Harry, emlékszel a tegnapi napra? Tudod hogy ki vagyok? -kérdezem, fejét ingatja.Le ülök az ágy melletti székre, nem emlékszik semmire! Semmire se! Ekkor az ajtó ki nyílik majd be csukódik és egy orvos lép be rajta.

-Jó napot! -köszönt minket- Á, Mr Styles fel ébredt.Ne mozogjon sokat, a sebe túl friss, fel szakadhat. -közli az ágyban fekvő göndörrel- Úgy hallottam, haza akar menni.Nos ennek semmi akadálya, el intézzük a papírokat és egy vizsgálat után távozhat is. -mondja, amitől kicsit jobban érzem magam.Nem szeretem a kórházakat, folytatja; -De, emlékezet ki esése van ami nem maradandó.Vissza fog térni az emlékezete, egy maximum két hónapon belül. -tessék? 2 Hónapig azt se fogja tudni hogy ki vagyok? És a barátai, a versenyek, Lux?!

-Dr, két hónap? -szólalok meg, nekem ez az egy is túl sok volt Harry-vel.Még két hónap nem menne, akkor se ha nem önmaga lenne.

-Igen, bár ez általában változó.Lehet két hónap, de lehet két nap is. -mondja, amitől kicsit meg nyugszom.Tehát bármikor vissza jöhet az emlékezete, csak egy kicsit rá kell segíteni.Ezek után, Harry-t el viszik és ki vizsgálják mielőtt el hagyná a kórházat.Most az egyszer, nem tartok vele.Inkább maradok egyedül ebben a csendes szobában a gondolataimmal.Igen, ez szép is lett volna ha Perrie nem ront be az ajtón.Szemeimmel a szőke hajú füstös sminkű démont figyelem, nincs kedvem a veszekedéshez és a meg jegyzéseihez.

-Harry? -kérdezi mire sóhajtva felé pillantok rá.

-Épp az előbb vitték el, ki vizsgálják és jöhet haza. -válaszolok, ujjaimat babrálom.Két hónap, Vele? Nem, az ki van zárva! Amint vissza értünk meg mondom neki, hogy el kell intéznem valamit.És le lépek.Igen, ezt kell tennem, ha egy percig is vele maradok bele szeretek.Már így is tetszik, nem akarok még érzelmeket is táplálni iránta.Már meg se lepődök magamon, annyira naiv és buta vagyok.Úgy ahogyan azt Ő mondta, igaza volt.Az vagyok, buta és naiv.

-Minden oké? -jön egy hang mellőlem, oldalra fordítom fejem.Aprót bólintok, és tekintettem újra az ujjaimra terelődnek.

-Hé, ne verj át.Látom hogy kattogsz! -ül le mellém, felé nézzek de csak egy pillanatra.Kék szemei csillognak, ki egyenesedek.

-Nem verlek át, csak... Hagyjuk. -motyogom.Nem fogom egy ismeretlen lánynak ki teregetni a "szennyest".Fel használhatja ellenem, valahogyan.

-Na mi a gond? -kérdezi, vállával kicsit meg löki az enyémet.Ugyan, ennél rosszabb már nem lehet.Sóhajtva túrok bele hosszú barna hajamba.

-Csak, Harry... -mondom, remélve hogy nem kér több mondanivalót.Bólint.

-Mi van vele? -néz rám nagy szemekkel- Tetszik? -vigyorog, bólintok- Miért nem ezzel kezdted, hé! Ez tök jó. -hova tűnt az a lány aki egész végig veszekedett velem? Mindenki olyan mint Harry? Kettős személyiségű? Ez, már túl sok...

-Nem, nem az.Ő. -fújom ki hangosan a levegőm- Nem úgy gondol rám, és mind egy. -zárom le a témát, semmi kedvem erről beszélni.Vagy csak az a bajom, hogy most valaki meg hallgatna? De nem merem el mondani a teljes igazságot, senkinek? Mert túlságosan sokszor bántottak már?

                                                      *          *         *

-Harry! Nem kelhetsz fel! -szólok rá.Hihetetlen, körülbelül fél órája érkeztünk meg a házába.És össze-vissza mozog, nem képes egy helyben maradni.Sóhajtok egyet, majd a táskámban kezdek kutatni.Az orvos azt mondta ha nem marad el, adjak neki be egy nyugtatót.Amit maga a doktor nyomot a kezembe, a táskát a földre dobom.A kicsi gyógyszeres dobozból ki szedek egy szem fehér bogyót, és felé nyújtom.

-Be akarsz gyógyszerezni? -húzza fel egyik szemöldökét, és az egekbe emeli.

Ez a régi Harry...Gyorsan vissza ért...

-Nem, de vedd be. -nézzem reakcióját, semmi- Kérlek. -kérlelem, vonakodva el veszi tőlem a kis pirulát és a szájába teszi.Le nyeli azt, víz nélkül (?) és vissza dől a párnák közé.Egy ideig figyelem Őt, szemei le hunyva.Van a gyógyszernek mellék hatása is?

-Nem aludnál velem? -zökkent ki gondolataimból a göndörke, rá emelem kérdő tekintettem.Zöld szemei csillognak, arca olyan ártatlan.Fejem enyhén meg rázóm, ajkai le fele görbülnek.

-Kérlek. -mondja.Ezt a szót, amióta ismerem Harry-t egyszer se hallottam a szájából.Nem hogy a szájából, sose hallottam még embertől, aki nekem mondta volna.Át sétálok az ágy másik felére, a dobozt az éjjeli szekrényre teszem.Le veszem a cipőmet, és e fekszek az ágyba.Tőle messze, oldalára fordul.Egyik karján támaszkodik, míg a másik a derekamra csúszik.Bőröm liba bőrös lett, nem tudom ezt és ezeket a dolgokat mire vélni.Ilyen gyorsan hatott volna a nyugtató? Szemeim a fehér plafont bámulják, próbálom ki zárni a mellettem fekvő férfit.Nem tudom mi van mostanában vele, és velem... Különös dolgok történtek az elmúlt napokban, hetekben.Amióta "itt élek" sok mindent meg tudtam az igazi életről, arról hogy milyen nehéz életben maradni London utcáin.Hogy sok a rossz ember, és hogy Harry -talán- köztük van.Ezek között a rossz  emberek között, valljuk be nincs mindenkinek egy fegyver szobája a házában.És egy csomó üres szobája, na meg tíz autója.És a családjáról ne is beszéljünk, nem is tudom hogy van e egyáltalán családja.Anyja, apja, testvére.Van neki ilyenje? Vagy csak Lux van neki? Gondolataimat el oszlatva fordítom jobbra fejemet, szemeim Harry-n ragadnak.Szemei csukva, ajkai kicsit el nyíltak egymástól.Göndör fürtjei homlokát terítik be, karomat fel emelem testem mellől.Ujjaimmal ki simítom azt a pár rakoncátlan tincsét, ami zavar -engem...

-Emily. -hangja halk, ébren van? Szemei még mindig csukva vannak, észre se vettem hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz.

-Tessék? -suttogom, eszem ágában sincs meg zavarni Őt gondolataiban.Akármilyen zavaros, és vad, tudom hogy tud kedves lenni.Olyan akiért mindenki oda van, csak valamiért el rejti azt a Harry-t.De miért?

-Maradj velem, babe. -sutyorogja, majd el hallgat.Válaszára ki tágulnak pupilláim s a szív verésem is fel gyorsul.Az agyam zakatolni kezd, ezer és még ezer kérdést téve fel nekem.Amitől úgy érzem meg fogok örülni, be lélegzem jellegzetes illatát.S el alszom én is, nem törődve a sok száz és meg annyi kérdéssel.Amit az agyam alkot meg s kérdez.Oldalamra fordulnék, de nem tudok mert a fejét a nyakamba temeti.Lehelete csikizi nyakamat, ahogyan a göndör fürtjei is.Fejemben újra és újra le játszódik a mondata, akár egy magnón; "Maradj velem, babe"...

19.Rész

                                         Hii Guys! I'm D,és hoztam nektek egy 19.Részt!!
                                     Örülök a 22.Feliratkozónak, és azt remélem többen is
                                   leszünk még!! :) A komikkal szint így, Jó olvasást!

                                                                                                                  D xoxo








Könnyeim szakadatlanul folynak le arcomon, s az ölemben fekvő göndörre potyognak.Feje combomon pihen, véres hajszálai szét terülnek fedetlen bőrömön.Ujjperceim arcát cirógatják, fogalmam sincs arról hogy él e még.Remegek, emlékszem azt mondta; "Bajban engem hívsz" .És most? Most kit hívjak? Hisz most Ő van bajban, a vértől nem lehet látni arcát ami még inkább aggaszt.A torkom fáj a sok segély kiáltástól, s attól tartok meg fáztam.

Liam Payne :
-Jöttök? -kérdezem, miközben farzsebemből elő veszem a cigis dobozomat.

-Én megyek. -áll fel Zayn, és sétál mellém.Biccentek egyet a lépcső felé, majd el indulunk.Niall a
jó fiú nálunk,ő az a fajta akinek; ijesztő a külsője de, hatalmas a szíve.Ezért nem szeretjük ha meg kedvel valakit, mert akkor már nem az a srác aki olyan mint mi.Ő olyan...Cuki.Nem vagyok meleg.Ne értsétek félre.

-Hol van Hazza? -teszi fel nekem a kérdést Zayn, amikor már a földszinten próbálunk át jutni a táncoló emberek tömegén.Ami kisebb nehézségek árán sikerül is, ki megyünk az épület kijáratán.Majd az ajtótól el sétálunk öt-tíz méterre, hogy be tartsuk a szabályokat.A cigimet ajkaim közé teszem, s meg gyújtom annak végét.Borostás barátom is így tesz, és a sötét éjszakában csak a szánkból ki szálló füstöt látom.

-Hey, te is hallod? -szólal meg pár perc után Zayn.Eleinte hülyének nézzem, aztán az én fülemet is meg üti a zokogás hangja.Ki az?

-Onnan jön. -mondom, és a hang irányába sétálunk.Egy zsákutca lehet a hely, egy villanyoszlop világítja be az egészet.A fény alatt egy lány ül, sír.Mellette pedig egy test fekszik, holtan (?!).Zayn el kezd szaladni a két számomra idegen alak felé, követem.Ahogy közelebb érünk úgy kezd egyre hangosabb lenni a sírás.Ki ez és miért sír? El érünk a két emberhez, akik közül az egyik Emily, a másik pedig Harry.

-Mi történt Emily? -kérdez rá Zayn, a lány le törli könnyeit majd rá néz.

-Nem tudom. -nehezen veszi a levegőt, hangja remeg.Cigimet a földre dobom, és le veszem a dzsekimet, a rémült lány felé nyújtóm aki el veszi és magára teríti. -Itt találtam, a földön, így. -sírja el magát.Le hajolok hozzá, hogy nagyjából egy szinten legyünk.Meg fogom két karját, s fel húzóm magamhoz.Arcát mellkasomba temeti, sír.

-Hívj egy mentőt. -mondom Zayn-nek aki már tárcsáz is.Szemeim a földön fekvő göndörön ragadnak, akár ki is tette tudta hogy itt leszünk.Bár, már van egy sejtésem hogy ki lehet az.

-Srácok? -hallom meg hátam mögül Perrie hangját, nem tudok most vele foglalkozni.Amikor itt egy félig halott ember és egy megrémült lány.Akinek fogalma sincs arról hogy mibe keveredett.

-Mi történt? -jön mellénk, Niall és Perrie. Fejemmel Harry felé bökök, szőke hajú ír barátom mindent tudóan bólint.Míg a mellette levő lány meg se szólal.

-Mindjárt jön a segítség. -mondja Zayn, zsebre téve mobilját.

-Rendbe fog jönni? -kérdezi a barna hajú lány karjaim közt.Le pillantok rá, könnyes szemei mindent el árulnak; aggódik.

-Igen, minden rendben lesz. -ölelem át, tenyeremmel haját simogatom.Remélem ettől kicsit meg nyugszik, s abba hagyja a sírást.Pár percen belül meg halljuk a mentők szirénájának hangját, mindannyian állunk és várjuk a dokikat.A mentő autó pont az utca előtt parkol le, a jármű ajtajai ki nyílnak és a piros ruhás emberkék felénk rohannak.Az egyikük le guggol Harry mellé, meg nézi a pulzusát.Majd a szívverését.

-Él. -mondja,- De azonnal be kell vinnünk a kórházba. -bólintok.Fel pakolják a hordágyra, és be rakják a kocsiba. Emily és Zayn mennek Harry-vel.Niall Perrie és Én mi itt maradunk.Meg várom amíg el megy a szirénázó autó.

-Niall, ti kövessétek őket a kórházba. -adom ki az utasítást- Nekem el kell intéznem valamit. -mondom, s ezzel el indulok ki a szűk utcáról.Az autómig meg se állok.Hosszú éjszakának nézzek elébe...

Emily Ross:

Szemeim végig rajta tartom.Az orvosok egy csomó mindent csináltak már vele.A vért le mosták nap barnította arcáról és nyakáról.Ruhái egy részét le vették róla, és nekem adták.Könnyes szemekkel figyelem az előttem fekvő eszméletlen férfit.Miért történt ez vele? Ki akart neki ártani? Ki?

-Emily? -szólít meg egy lágy hang, a hang tulajdonosa felé fordulok.Zayn aggódó tekintetébe ütközöm, kezemet fogja.Ami nem zavar, inkább erőt ad.

-Ugye rendbe jön? -kérdezem, hangom el csuklik a mondat végére.A borostás férfi csak bólint s magához húz, tévedtem vele kapcsolatban.Nem egy tuskó, a punkok is érző lények pont mint az emberek.Hiba volt külsőről ítélnem, óriási hiba.Próbálom nem el sírni magam minden egyes pillanatban, amikor őt nézzem.Most először kerültem ilyen helyzetbe, és nem tudom jól kezelni az ilyet.Sosem tudtam, és attól tartok nem is fogom tudni.

Tíz perc nem telhetett el, mire be értünk a kórház parkolójába.Ki nyitják a jármű hátulját, a mentősök ki szállnak Harry-vel.Majd mi is Zayn-el, egy ideig az orvosokkal megyünk a kórház falai közt.De, aztán amikor egy terembe érnek ránk csukják az ajtót.Mi pedig kint maradunk, kérdések százaival vele kapcsolatban.Zayn le ül az egyik székre, én is így akarok tenni.De a lábaim ezt más képen gondolják, fel-s alá mászkálok -azt hiszem- a műtő előtt (?!). Annyi minden jár a fejemben, amikor meg mentett.Ahogyan ott álltam előtte az ingében, amikor Louis-al versenyezett.Aztán amikor nyert, és amikor trófea lettem.A verseny napjáig együtt töltött idő, és a verseny...A félig csók, és az ott maradásom.És a mai nap...A festés...Olyan játékos volt, mint még soha.A közös zenénk... Amikor a Night Club-ban kiabáltam vele, mostanra már bánom.Mindent! Bárcsak én feküdnék ott bent, ő meg itt kint állna.Vagy nem...

Mi a fene ütött beléd Emily?! 

~Kiabálja agyam e kérdést.Amire a válaszom; nem tudom.Nem tudom mi van velem, de úgy érzem; kedvelem. Sóhajtva ülök le Zayn mellé az egyik fehér székbe, amiben már előttem jó "pár" beteg is ült.
Nem bírom el viselni a mellkasomban lévő fájdalmat.Fejemet Zayn vállára döntöm, aki karját át dobja vállamon.Egy pillanatra le hunyom a szemem, s próbálok aludni.Túl hosszú volt ez a mai nap, túlságosan sokat kiabáltam.Szerintem, el ment a hangom.

A percek óráknak tűnnek, s nekem fel se tűnt az hogy egy szemhunyásnyit se aludtam.Idő közben meg érkezett köreinkbe Perrie és Niall.A tetovált punk lány gyilkos pillantásokat lőtt felém, mert kedvesén fekszem.Természetesen, ezt Zayn is észre vette.Őszintén szólva, jól mutatnak együtt csak a sok veszekedés.Abból elegem van, minden apróságon össze kapnak de utána egyből ki békülnek.Ami -szerintem- aranyos.

-Hozok egy kávét, ezt nem bírom tovább. -áll fel Niall a szerelmes pár mellől, ezzel egy időben ki nyílik a műtő ajtaja.Mindannyian fel állunk és a kék ruhás férfi elé állunk, le veszi a véres kesztyűit amitől el fog az émelygés.

-Jó hír, a fiatal úr életben van. -közli, úgy érzem mintha tonnáktól szabadultam volna meg.Folytatja;- Ma bent tartjuk meg figyelésre, és ha minden jó akkor haza mehet két hét múlva. -mondja, mire Zayn közbe szól;

-Két hét? Minek maradna bent két hétig! -akad ki Zayn amin nem csak az orvos,de én is meg lepődök.

-Saját felelősségre haza mehet, de nem adok garanciát arra hogy nem szakad fel a sebe. -

-Sebe? Miről beszél? -kérdezi Perrie.

-Van egy mély vágás, a gyomránál.Valószínűleg meg szúrták. -válaszolja, Zayn és Niall össze néznek- Engedelmükkel. -ez az utolsó szava hozzánk, fáradt -gondolom.A helyiségből még ki jönnek az asszisztensek, és a nővérek.Az utolsó meg áll a mi társaságunk előtt.

-Önök a hozzá tartozok? -néz végig rajtunk, három punk meg Én, bólintunk. -Valaki, egy személy bent maradhat vele. -mondja, mindenki engem néz.Én meg egy "mi az?" fejet vágva meredek rájuk.Végül én maradok bent.El búcsúznak tőlem miután a nővér el tűnik köreinkből, mind a hárman meg ölelnek.És ami igazán meg lep még a szőke hajú démon is.Egy ideig bámulom a három alakot ahogyan a sötét folyosón el sétálnak, majd egy mély levegő kíséretében be lépek a kórterembe.A helységen sötétség ül, csak a hold halovány fénye világítja meg a szobát.Ami az ablakon szűrődik be a fehér függönyök mögül.Halkan csukom be magam mögött az ajtót, majd Harry ágya mellé sétálok.Mindenféle zsinór van a kezén , és a testén el helyezve.Az ágya másik felén pedig gépek és monitorok pityegnek és villognak.A ruháit -amiket össze hajtottam- le rakom egy székre.Ami Harry ágyától úgy fél méterre lehet, le ülök s csak nézzem őt.Őt és az eszméletlen testét, fürtjei szanaszét állnak feje tetején.Meztelen felső testén lévő tetoválásai ki látszódnak, a takarója alól.Ajkai el nyíltak egymástól, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed.Karjai teste mellett hevernek.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, a szökésnek most nincs itt az ideje.Még egy furcsa napot tudhatok magam mögött, és még sok ilyen napom lesz, én úgy érzem...

Miért keveredtem bele ebbe? Ebbe az egészbe? Hogyan történt mindez? Egyáltalán miért Én, hiszen az életem így se volt valami jó.Akkor miért engem kell büntetnie mindenkinek? Mit ártottam Én, azért hogy ezt kapjam? ~Az agyam csak zakatol a kérdések vágányán, s nem akar le fékezni egy pillanatra se.A székemet közelebb rakom az ágyához ,ujjaimat hatalmas mancsába helyezem s össze fűzöm ujjainkat.Fejem az ágy szélére hajtom, még mindig érzem illatát.Ami nem tudja el felejtetni velem a tényt; kedvelem...