23.Rész

                                  Eyo x.x Bananas!! I'm D, és meghoztam a 23.Részt!
                             Próbáltam minél hosszabbra írni, hát ez lett belőle....
                      Remélem mindenkinek el nyeri majd a tetszését, és feliratkoztok,
                   komiztok, illetve csatlakoztok a csoportba, aminek a linkjét itt a
                blogon is megtalálhatjátok.Jó olvasást Minden olvasónak!! ♥♥ :)

                                                                                                                 D xoxo

               


Emily Ross;

Ajkaink egymást tépik, göndör fürtjei csikizik arcom.Karjaim nyaka köré tekeredtek, a szívverésem
az egekbe szökött.Csupán néhány másodperc alatt.Az agyam zakatol azzal a kérdéssel hogy; "Mit művelünk?" . Nem is, inkább hogy ÉN mit művelek! Pár héttel ezelőtt ki nem állhattam ezt a férfit, most meg...Ez nem  helyes.Nem kéne ezt tennünk, mégis csináljuk.Fura, nem? Mi emberek, olyan dolgokra vagyunk képesek amiket sose gondoltunk volna magunkról.Magunkról, vagy másokról.A csókunkat, s gondolataimat is egy bizonyos "khm" szakítja félbe.Szemeim ki pattannak helyükről, csókunk abba marad.Íriszeim az ajtóban álló férfiakat figyelik.Kik, tágra nyílt szemekkel néznek minket.Amint Harry felettem fekszik, valljuk be;ez engem is meg lepne.Le mászik rólam, majd az ágy szélére ül, talán őket se ismeri fel? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Amire a válaszom egy nagy igen lenne.Vörösödő arccal ülök fel a nagy francia ágyban,és kellek fel.

Az ajtóban álló férfiakhoz sétálok, magam mögött be csukóm az ajtót s magára hagyom az amnéziás Harry-t.Arc színem kezd élénk vörösbe át váltani, ahogy fel pillantok Liam-re. Karjait össze fonja mellkasa előtt, az imént említett férfi, ajka sarkában ott bujkál a rossz fiús mosolya melyet az előbb látottak okoznak.

-Miért jöttetek? -szemeimmel a padlót vizslatom, nem akarok a szemébe nézni.Főleg nem most, hogy látta azt a csókot.Nem szeretném ha kérdezősködne e felől a dolog felől.Mert, őszintén szólva nincs semmi dolog, csak Én vagyok és a buta gondolataim.

-Beszélni szeretem volna Harry-vel de, úgy látom a Te szád jobban kell neki. -hangján hallani lehet azt ahogy mosolyog.Ha lehetne most el ásnám magam szégyenemben, az arcom ég.Miért kell ilyeneket mondania?

-Nagyon vicces. -motyogom orrom alatt.Mélyen szívom be a levegőt, és fel nézzek rá.

-Emily, beszélhetnénk négy szemközt? -kérdezi, oldalamról Niall.Felé fordulok, és bólintok.Liam veszi a lapot, és magunkra hagy minket.Egy ideig figyelem távolodó alakját, ami le sétál a lépcsőn majd az előttem álló szőkeségre szegezem tekintetem.Ezzel jelezve hogy beszéljen, amit meg is tesz.
Ki fújja bent tartott levegőjét.

-Emily, nem beszélhetek neked Louis-ról. Még nem, sajnálom ami délelőtt volt.Harry nem akadt ki annyira? -hangja aggódó, s ez az ír hang oly' annyira aranyossá teszi őt, hogy lehetetlenség haragudni rá.

-Ugyan, semmi gond.Nem üthetem az orrom minden félébe. -mondom maga biztosan, mosolyogva.
El mosolyodik, arca így sokkal aranyosabb mint alapból.És, így barátságosabbnak is tűnik.Bár, azt nem értem hogy hogy értette; "Még nem" talán, később akar beszélni nekem erről a személyről? A személyről, akinek a neve is olyat vált ki belőle amit embernél még nem tapasztaltam.Talán hagynom kéne ezt a Louis dolgot, hisz, ez csak egy név..Nem de? Akkor meg miért izgulok, a semmiért...Talán csak azért érdekel ennyire, mert köze van Hozzá. El búcsúzom Niall-től, és az üres folyóson maradok, egyedül.Hátam a falnak vettem, miért kell ilyen nehéznek lennie? Miért ilyen az élet? Ilyen, kegyetlen, és fájdalmas.Miért jó ez neki? Ha, ilyeneket csinálhat velünk.Bár nem kaptam rossz hírt, úgy érzem valami nincs helyén.Csak tudnám mi az, azonkívül hogy Harry így viselkedik velem.Habár, ezt csak az amnéziának és a gyógyszereknek tudhatom be.Ezt az "átmeneti kedvességet". Igen, azt hiszem, ez a kedvesség hazugság.Úgy ahogyan a viselkedése is, egy részem azt mondja "ez hülyeség" , a másik pedig azt hogy; ez a szín tiszta igazság.De, mit tudok én? Életem nagy részét egy kis szobában töltöttem, egyedül.Lehetséges hogy ez való nekem? Az egyedül lét? Ez lenne az Én sorsom? Vagy, az Én életemnek is van valami értelme? Fejem a falnak döntőm, idő közben észre se vettem hogy le csücsültem a drága parkettára.

-Jól vagy? -össze rezzenek a rekedtes hang hallatára, fejem oldalra fordítom.S a mellettem ülő Göndörre meredek.

Hogy került ez ide??! 

El mosolyodik, de el fordítja fejét, így nem láthatom a -majdnem- gödröcskés mosolyt.Barna fürtjeit figyelem, hogy lehet egy embernek ilyen a haja? Minden reggel be göndöríti, vagy ilyen? Nem minden napi, s ez tetszik.Térdeim mellkasomhoz húzóm, karjaimmal át ölelem azokat.Állam az egyik térdemre helyezem, s a fehér falat bámulom.Csöndben vagyunk, egyikünk se szól.Elmémbe be véste magát a kép, melyen Ő és Lux, vannak.Igen, az a kislány nagyon meg lepett.Amikor tudomást szereztem róla, az ő létezéséről valahogy meg változott a véleményem Harry-ről.Hiszen, nem minden punk férfinak van egy olyan aranyos és imádni való keresztlánya mint Neki.

-Árulj el nekem valamit. -fejem felé fordítom, egy hümmögést kapok válaszul.Folytatom;- Lux-t mikor hozod el? Emlékszel még rá? Tudod kiről beszélek Harry? -halmozom el kérdéseimmel, melyekre szeretném ha válaszolna,

-Tudom kiről beszélsz, Emily. -mondja pár perc múlva- Nem tudom, talán ezen a héten. -mondja, s felém fordítja kobakját.Tágra nyílt szemekkel nézzek rá.

-Ezen a héten?Még nincs kész a szobája! -akadok ki, amin meg kell lepődnöm. -Nem, még nem hozhatod el. -teljesen ki kelve magamból mondom e szavakat.Őszintén szólva, tényleg nem tartom helyén valónak azt hogy ezen a héten Lux ebbe a házba kerüljön.Főleg nem úgy hogy a szobája még kész sincs, és az a pince...

Emily, vagy ki vered a fejedből azt a helyet vagy el mondod az Ördögnek... 

(Zene)
-Akkor, mi lenne ha meg csinálnánk? -szakít ki gondolataimból, az Ördög rekedtes hangja.Kérdőn pillantok rá, majd bólintássommal jelzem hogy díjazom az ötletet.Fel áll, és kezét nyújtja.Amit szívesen el fogadok, fel segít a padlóról és az előbb említett helységhez sétálunk.Mellette ballagok egészen a rózsaszínre mázolt szobáig.Be nyit í helységbe, s maga elé engedve lépek be.Sokkal barátságosabb mint amilyen volt, a hely is és Harry is.Szemeim a rózsaszínű falat bámulják, a falat amelynek Mi  adtunk életet. Elmémben be villan a kép, ahogyan a földön feküdtünk nevetve, egymáson.Vicces volt, és kellemes jó éreztem magam -azzal a Harry-vel. Aki talán, az igazi volt.
Halványan el mosolyodok, ezen az emléken, amit pár napja éltem át, Vele.

-Min mosolyogsz? -hallok meg magam mellől egy hangot.Az Ő hangját.Melyen hallani lehet, hogy  boldog.Fel pillantok Rá, ajkain egy kisfiús mosoly ragadt.Ujjait össze fűzi enyémekkel, érdeklődve s fel vont szemöldökkel figyelem cselekedetét.Íriszeim fel vezetem karján, nyakán, telt rózsaszín ajkain időzök egy kicsit, végül pedig smaragd zöld szemein állapodnak meg.Hosszú fehér ujjait állam alá helyezi, arca enyém felé közelít.Ajkai ajkaimon érik el úti célját, s csókban forrunk össze.Tenyere tarkómra csúszik, szabad kezemet fel vezetem felső testén.Ujjbegyeim puha fürtjeit érintik.Lassú csókunknak vége szakad, lezárult szemhéjam fel tárom.Szemeim egy elégedett arccal találkoznak szembe.Vörösödő arcom el rejtem Előle, ujjaim ki veszem hatalmas tenyeréből.Hátrébb lépek tőle, olyan furcsán érzem magam.Barna szemeim a padlót vizslatják.

-Emily, te szeretsz engem? -szólal meg, pár perc kínos csönd után.Pupilláim kitágulnak kérdésére.A kérdésre melyre még magam se tudom a választ.Vagy, tudom? Csak nem merem be vallani magamnak? Szívverésem fel gyorsul s Istenhez fohászkodom hogy mentsen ki ebből a szituációból.

Istenem, miért ? Miért teszed ezt velem??? 

22.Rész

                                         Hey Bananas!! Hoztam Nektek egy 22.Részt!
                                      Örülök a 11,000 oldalmegjelenítésnek, és a komiknak is
                                     egyaránt! Várom a további Olvasókat, és a megjegyzéseket!
                                    Jó olvasást!! :) Pusszi ♥

                                                                                                                        D xoxo





Harry Styles;

Elmémet be ködösíti a düh, s a harag amit Emily miatt érzek.Zöld szemeim az asztal mögött lévő reszkető lányt figyelik.Hatalmas barna íriszeiben látom a félelmet, amely el árulja Őt.Ökleimet a fa darabhoz préselem, és próbálom meg tartani a kontrollomat.Fejemben képek villannak be, a tegnap estéről. Jake-ről és a bandájáról, amikor meg támadtak.Majd a segélykiáltások, az előttem ülő lánytól...  Egy kép ahogyan a földön terülünk el, nevetve.

Mi a franc van velem?!

A fejem zakatol, és nem akar meg állni egy pillanatra se.Emlékek ezrei fordulnak meg elmémben, szédülni kezdek.Le kéne ülnöm, de nem teszem.Kézfejeimet görcsösen szorítom a fa darabhoz, és nem vagyok képes normálisan gondolkodni.Mi történik? Forogni kezd körülettem a világ, a falak, a bútorok.Végül minden egybe mosódik...Szemeimet szorosan össze zárom, míg össze áll a kép.Az emlékeim vissza térnek, a hét elejétől egészen a mai nap eseményeiig.A doki a kórházban, azt mondta amnéziám van.Így már tiszta minden, vissza tért az emlékezetem.De ilyen gyorsan?

Szemeim ki nyitom, Emily mellettem áll.Aggódó íriszei engem vizslatnak.Le kell néznem rá, alacsony hozzám képest.Általában mindenkinél nagyobb vagyok. ezért nem igazán lep meg ez a tény se.

-Harry, jól vagy? -kérdezi, ujjaival alkaromat fogja.Érintése furcsa érzést kelt bennem, olyat amilyet még nem éreztem az előtt. -Ülj le. -javasolja, amit meg is teszek.Hm, ilyen se volt még...Más utasítását teljesítem.A székben ülök, és nem tudom eldönteni; haragudjak rá, vagy ne? Részben ordítani tudnék vele, mert le ment a pincébe.Amit nem hagyhatok figyelmen kívül, másrészt; megmentett. Ezt pedig nem tudom hova tenni.Gondolataimból ki szakadva, nézek fel a mellettem álló lányra.

-Kérsz egy teát? -kérdezi, bólintok.A pult mögé vonul, s az említett italomat készíti.Most, azt hiszi hogy még mindig amnéziás vagyok? Ajkaimra  gonosz mosoly ül ki, vajon hogy viselkedik az "amnéziás Harry"-vel? Szemeim rajta legeltettem, miközben az ördögi ötletemen gondolkodom,..


Liam Payne;

-Meg látogatjuk Hazza-t? -kérdezi az anyósülésről Zayn.Fejem ingatom, korainak tartom ezt, még.Nem hinném hogy huszonnégy óra alatt vissza nyerte volna az összes emlékét.És most, nem kéne Louis bandájával idegesítenem.Pláne úgy hogy fogalma sincs arról hogy ki az a Louis, és el magyarázni értelmetlennek tartom.Mert, ha nem térnek vissza az emlékei, és meg tudja azt hogy egy ilyen banda tagja...Akkor be is köphet minket a zsaruknak, az pedig nem lenne túl jó dolog.Főleg nem most, hogy újra háborúzunk az ellenségeinkkel.

Őszintén szólva, bánom hogy Louis-t ki raktam a bandából.De, ha bent hagyom akkor rosszabb dolgok is történhettek volna.És, Louis saját magának okozta a bajt.Na és, legalább tanult abból, hogy más barátnőjével nem lehet játszadozni.Bár, a nőszemély se volt egy szent, akkor se lehet.Be parkolok a házam kocsi feljárójára, le állítóm a motort.Ki szállunk a fekete járműből, majd ki szedjük a cuccokat amiket vásároltunk.Csak a szokásos, néhány gépfegyver, egy két ruha Perrie-nek.És még néhány pisztoly.Csomagokkal a kezünkben lépünk be a ház ajtaján, le rúgóm magamról bakancsomat és a nappaliba megyek -Zayn-el a nyomomban. Niall fel pattan a fekete bőr kannapéról s minket néz, miközben ki pakolunk a dohányzó asztalra.

-Csak ezek? -szólal meg ír hangján a szőkeség, kezében egy egyszerű pisztolyt tartva.Bólintok, szemeim Perrie-t keresik, de nem találják.Talán a szobájában van, vagy nem tudom.

-Igen Niall. most csak ezek. -mondom, Zayn a hajába túr.Valószínűleg agyal valamin, bár azt nem tudom hogy min.Vagy Perrie-n és a kapcsolatukon, vagy azon amit csinálunk.Össze illenek a szőkeséggel, de a folytonos veszekedésük már nekem is sok.Nem hogy Neki.Meg tudom érteni Őt, az én barátnőmet egy éve nem láttam már...

-Emily-t mikor avatod be? -ül le Zayn, szájába vesz egy szál cigit.Niall is le ül mellé, kérdőn figyelnek, ezen még nem igazán gondolkodtam.Le ülök az egyik fotelba, ajkaim el vállnak;

-Az még túl korai lenne Zayn, még várunk. -mondom, bólintásukkal jelzik hogy értik amit beszélek.Közben Perrie is csatlakozik köreinkhez, aki fekete hajú barátunk ölében foglalja el helyét.

-El hoztad Emily-t és Harry-t? -kérdem a szőkeségtől, felém pillant bólint.Föl állok és el pakolom a ma vásárolt tárgyakat.És a ház azon részébe viszem ahol minden ilyesmit tartunk, Harry-nek is van egy ilyen szobája.Ahogyan nekem is, a többieknek azért nincs, mert nincs házuk.Így nálam élnek, kivéve a mi kölykünket, Harry-t.Igen, Ő a mi kölykünk, mert fiatal.Nagyon fiatal.Be érve a "titkok" szobájába, be csukóm magam mögött az ajtót.A nagy helység feketére van festve, minden fal, csak a plafon fehér.A szoba közepén egy asztal áll, üresen.Arra teszem le a szatyrokat, majd körbe nézek a helyen.A helyen ahol annyi titok s más egyéb dolog történt már Velem.

                                                    *        *         *
A nap vége felé úgy döntöttem meg látogatom Emily-t és a kölyköt. Ezért kocsiba pattantam és Harry házához mentem.Nem lakik tőlem olyan messzire, maximum 20 percnyire.Mivel Niall is velem akart tartani, el hoztam magammal.Persze, egész úton be nem állt a szája.Út közben meg említi hogy ő is járt Emily-nél, és hogy beszélgettek néhány dologról.Azt is el mondja hogy Louis-ról is kérdezett, de róla nem mondott semmit.Mert Harry pont akkor jelent meg, remélem nem csinált hülyeséget.-Semmilyen értelemben.

Le parkolok Hazza háza elé, majd le állítom a motort.Ki szállok a fekete járművemből, és két pityegéssel le zárom azt.Miután Niall is ki szállt, be sétálunk a feljárón.És a bejárati ajtóhoz sétálunk, nem kopogtatunk csak be nyitunk.Be sétálunk az előszobába, lábaim a nappalihoz vezetnek;senki.Össze nézzek Niall-el, és a lépcsőhöz kezdünk lépkedni.Fel sétálunk a lépcsőn, és a hosszú folyóson.Egészen a ház lakójának hálójáig, az ajtó előtt meg torpanok.De, rövid gondolkozás után be nyitok.Niall és -szinte- Én is, tátott szájjal nézzük az  ágyban fekvő párt.Akik el vannak foglalva egymás szájával.

21.Rész

                                        Hii Guys!! I'm D, és meghoztam a 21.Részt!!
                                    Remélem el nyeri a tetszéseteket, és feliratkoztok,
                                 komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!!!!!!!
                               Jó olvasást!! :)

                                                                                                                 D xoxo








A nap nagy részét -Harry-nek köszönhetően- az ágyban kellett töltenem.Egy idő után sikerült ki szabadulnom karjai közül.Úgy hogy a helyemre egy párnát csúsztattam, -jól be vált terv.A konyhában ücsörgök egy csésze tea társaságában, a csöndes házban.Fejemben ezer s meg annyi kérdés forog, miért vagyok itt? El mehetnék, de nem teszem.A félelmemnek semmi nyoma, ami különös mert az a szoba, eléggé fel zaklatott.És a tegnap este...Eseményei sem voltak a legjobbak.Amióta ismerem Harry-t az életem 360-fokos fordulatot vett.Nem emlékszem szinte semmire, a napok egybe folynak, s nem tudom el dönteni hogy mit akarok.És mindez Miatta  van.Csakis Miatta.Ha nem ment meg,  -amiről fogalmam sincs hogy igaz-e -  akkor most nem ülök itt.Nem ülök itt és nem keveredek bele semmibe, nem megyek el vele és a barátaival vásárolni.Nem történik meg a verseny, nem maradok itt.Nem, veszekszek vele Lux miatt és, nem fessük ki azt a helyiséget.Nem történik meg a tegnap este s nem szeretem meg Őt... Ajkaimon egy halk sóhaj szökik ki, miért nem mentem el akkor, amikor meg tehettem volna?Most nem kéne azon törnöm a fejem hogy hogyan ne mutassam ki a közeledésem felé.Főleg most, hogy arra se emlékszik hogy ki vagyok.Fejem a könyökömön támasztom meg.

Reménytelenül hülye vagyok...

Ő és én, ez...Badarság,Ő punk én Emily vagyok.A visszahúzódó csúnya, sovány prűd lány.Ahogyan ezt már Perrie is el mondta, nem egyszer.Bár, ma reggel egész kedves volt velem, ami nagyon meg lepett.Mert azt hittem teljes szívéből utál, és nem tudom el dönteni hogy utál-e vagy sem.Mindegy, így is csak Lux miatt kell itt maradnom.Hisz Ő is ezt mondta, kizárólag a kislány miatt.Habár, ezt sem igazán értem.Harry és Lux tökéletesen ki jönnek egymással, akkor Én minek kellek? Az anyukáját nem fogom tudni helyettesíteni, azt senki se tudja.Enyhén meg rázóm fejem s vissza rántom magam a valóságba, a csúf valóságba...

A porcelán darabot ajkaimhoz emelem, kortyolok belőle egyet, és egy köhintés hallatán majd' meg fulladok.A csészét a pultra helyezem, levegőért kapkodva fordulok meg.Hátam mögött Niall áll.

-Normális vagy?! Majdnem szívrohamot kaptam! -akadok ki.Pár másodperc múlva rá jövők arra hogy, nem kellene ilyen hangosan beszélnem.Le hajtott fejjel el mondok egy "bocs"-t, és meztelen lábfejemet figyelem.Teljesen ki keltem magamból -ilyen is régen volt.

-Nem Emily, én sajnálom. -mondja, amin meg kell lepődnöm.A punkok szoktak "bocsánatot" kérni (?!) ,ez nem ellenkezik a törvényekkel, és a szokásaikkal? Vagy hogyan van ez?!Fel emelem fejem, kék szemeit enyéimbe mélyeszti.Hogy lehet egy pasinak ilyen gyönyörű kék szeme? Kérdő szemeimmel az előttem álló férfit figyelem.

-Jól érzed magad? -kérdezi meg, ezt a kérdést is régen tették fel nekem.Egy újabb sóhaj hagyja el számat, s biztosra veszem hogy hallotta.Közelebb lép hozzám, majd mellém áll.Csípőjét a pultnak dönti, ahogyan Én is.Magasabb nálam, nem sokkal de magasabb, le pillant rám.Kicsit zavaró, ezért fel nézzek rá.

-Addig nem hagylak békén, amíg nem válaszolsz. -mondja, közben fogait is meg mutatja.Vajon mitől ilyen fehér a foga?

Emily, válaszolj, ne csak gondolkozz!! 

-Minden oké. -nyögöm ki percek múlva.Remélem ennyi bőven elég lesz neki, vagyis szeretnék beszélni valakivel.De, nem magamról, Harry-ről és erről az egészről.Itt az idő, most vagy soha Emily!

-Ö, kérdezhetek valamit? -félve fel pillantok rá.A srácok és Perrie közül Niall tűnik a legnormálisabbnak, és ezt a feltételezést csak egy féle képen tudhatom meg.

-Bármit kislány. -mondja jókedvűen, amin kicsit mosolyognom kell.A nap hátra levő részében sok mindent meg tudok Niall-ről és rajta keresztül Harry-ről is.El mondja hogy Harry-t hol szedték fel, és hogy mennyit változott pár év alatt.Amióta Ő is a banda tagja.A szőkeségről meg tudom hogy ír származású és hogy ezt az egészet a családja miatt csinálta/csinálja.Mert el adósodtak és kellett a pénz, ezek után pedig szinte már meg szokottá vált neki ez az élet.A versenyzés.Elmondja, hogy a hobbija a gitározás, és amikor nincs a bandával gitározik.Azt is meg említi hogy a fiúk cukkolják ezzel a hobbijával, ami számomra furcsa.De, már hozzá szoktam a sok furcsasághoz a fiúkkal kapcsolatban. Harry-ről meg tudom hogy van egy nővére akivel nem tartja a kapcsolatot, de az okot Niall nem mondta el nekem.Mind e mellett meg tudom azt is, hogy Harry a legfiatalabb tagja a bandának és hogy egy hónapja volt a huszadik születésnapja.

-Egy utolsó kérdés. -mosolygok- Ki az a Louis?- az asztal fölött görnyedek, de amikor észre veszem Niall komoly arcát akkor ki egyenesedek.Rosszat kérdeztem? Az előttem ülő férfit nézem, s várom hogy válaszoljon, de nem teszi.

-Ahhoz neked semmi közöd. -jön hátam mögül a válasz.Lassan meg fordítom fejem, Harry zöld tekintetével találkozik tekintettem.Arcából ítélve; vissza tért a régi Harry...

-Lépj le, Niall. -mondja, s az említett személy távozik is.Egy pillantást még vet rám, majd el tűnik hallom a bejárati ajtó csapódását; el ment.Félve Harry-re pillantok, szemei el sötétülnek.Nagy bajban vagyok? Le ül Niall helyére, velem szembe.Nyelek egyet.Alkarján támaszkodik meg, s szemeivel engem fürkész arca rezzenéstelen.

-Miért faggatod Niall-t? -kérdezi,tenyerem izzad.És a hideg futkos a hátamon hangjától, olyan fagyos a tekintette hogy a hó el olvadna mellette.Percekig bámulok magam elé, azon gondolkodok most dühös vagy csak meg akar félemlíteni? Nem tudom el dönteni, talán mind kettő.

-Emily, kérdeztem valamit. -töri meg a csendet, fel kapom fejem.Szemei tűzben égnek, mély levegőt veszek s próbálok valami értelmeset ki nyögni.

-Én,.,Mi, csak beszélgettünk. -mondom, nem merek a szemébe nézni.És, most nem is nagyon akarok.Az asztal alatt babrálom ujjaimat, miért csak három órán át hatott a nyugtató?

-Az életemről? -egyik szemöldökét az egekbe emeli.Most komolyan muszáj ilyennek lennie? Miért nem kap be még egy nyugtatót és tér vissza a barátságos normális Harry?!

Emily, az a Harry csak a fejedben létezik...

-Harry, egy hónapja élek veled és semmit se tudok rólad.Bezzeg te mindent tudsz mindenkiről, hagytam hogy bele keverj minden egyes bajba, és a hülye barátságtalan barátaidat is el viseltem.De, most már nem fogom, örülnöd kellene hogy nem hagytalak ott abban a retkes sikátorban és hogy élsz! Tudod, már bánom hogy nem szöktem el tőled, veled lehetetlenség együtt élni! Te egy elmebeteg vagy! És ezt a megítélésemet alá támasztja a fegyver szobád is! -hangom jóval magasabb mint amilyen szokott lenni, és azt hiszem teljesen ki keltem magamból.Hátra dőlök a fa székben s csak most jövők rá arra hogy; el árultam magam.El mondtam neki azt amit nem kellett volna, vagy nem most vagy nem tudom...Upsz.

Harry szemei tágra nyílnak majd össze szűkülnek, fel áll az asztaltól.Engem néz, ebből mi lesz (?!)
Kezei ökölbe szorulnak, s tudom hogy Harry egy időzített bomba;bármikor robbanhat.Állom tekintetét, de attól tartok nem kellene.Ajkai el vállnak;

-Te le mentél a pincébe? -kérdezi össze zárt fogai mögül, le nyelem a torkomban lévő gombócot.Most érzem azt hogy igazán nagy bajban vagyok, és most nem lesz senki aki segítsen rajtam.Viszont egy valamit meg tudtam; akkor, az nap, a pincében jártam.