2015. július 3., péntek

42. One Direction

                                   Sziasztok! Itt a 42.Rész. Remélem el nyeri
                               a tetszéseteket! És komiztok, feliratkoztok , illetve
                             csatlakoztok a csoporthoz! Köszönöm szépen a 44.Feliratkozót!!
                     Jó olvasást! ♥♥♥

                                                                                      D xoxo




Louis Tomlinson;

-Hol van? -kérdezem kimért hangon. Az embereim remegve állnak előttem, mint a nyárfalevél. Vajon mitől tartanak?

-M..Mr. Tomlinson Clare-t...-szemöldököm az égig emelkedik. Össze fonóm karjaimat mellkasom előtt, várom a további beszámolót. -Clare-t, Liam Payne csapata kihallgatta. -Tom lehajtja fejét, s a padlót kémleli. Sóhajtok egyet, majd az említett lányhoz lépek. Ki gondolta volna, hogy 'megbukik'  a tervem. Valójában semmit sem értek el azzal, hogy Clare-t megtörték. Csak figyelem elterelésnek küldtem a lányt, persze Clare, és a One Direction ezt máshogy sejti. -Elmehettek, -mondom, s a csapatom elhagyja a helységet. -Clare, -vissza fordul a lány, arcán könnyek folynak le, -te maradj. -le nyeli a torkában lévő gombócot és lassú léptekkel vissza sétál. Szembe fordulok az ijedt nővel, lehajtott fejjel áll előttem. Ideges. Állapítom meg, abból ahogyan az ujjait tördeli.

-L-Louis...É-én mindent meg tettem.-dadogva töri meg a kínzó csöndet. -Z..Zayn majd nem ..l-le vágta a-az ujjam. -zokogja. Karjaimat erőtlen teste köré tekerem, akárcsak egy kígyó az áldozatát, úgy ölelem. Kézfejemmel fejét a mellkasomra döntöm. Könnyei eláztatják fekete pólómat de, ez most nem érdekes.

-Clare, -suttogom fülébe, -segítened kell. -aprót bólint. Miután letörli könnyeit, felpillant rám. Kék szemei csillognak  a szomorúságtól. A fáradságtól szemei táskásak lettek.

-M-Miben? -kérdi, ajkaim ravasz mosolyra húzóm. Majd egy újabb ölelésbe vonom, karjaival át öleli
derekam. Haját simogatom, míg egy csókot hintek feje búbjára. Füle mögé tűrök néhány tincset, s csókokkal borítom be fehér bőrét. Füléhez érve megharapom fülcimpáját.

-Segíts, hogy Emily mellém álljon. -susogóm. Még egy csókot nyomok a füle alatti részre, -Azt akarom, hogy játszd el Emily barátnőjét. Oké bébi? -nem reagál. Kicsit elhúzódom rideg testétől, hogy szemébe tudjak nézni. Könnyes szemekkel tekint fel rám. -Meg tudod csinálni? Képes vagy rá? -ismételten a fülébe sutyorgom a szavaimat. Karjaimmal szorosabban ölelem vékony testét, mire felszisszen. -Képes vagy rá?! Vagy ezt is elcseszed, ahogyan a kapcsolatunkat. -sziszegem fogaim közül.

-L-Louis.-lihegi, el lépek tőle. Majd hátat fordítva a sírdogáló nőnek, a kis asztalomhoz lépek. Amelyen a jó öreg whisky-t tartom. Öntök magamnak a pohárba, s fölkapva a porcelán darabot iszogatni kezdek. Testemmel a lány felé fordulok. Ki még mindig lehajtott fejjel áll előttem. Olyan
szomorú látványt nyújt. De nem tudom sajnálni. Azok után nem, hogy megcsalt. És tönkretette a One Direction-t. Állkapcsom megfeszül a keserű múltra gondolva.

-Clare, -félve felpillant- rád bízhatom ezt a feladatot? -közelebb lépdelek hozzá. Szabad kézfejemmel
megcirógatom állát. -Hm? -aprót bólint. Ajkam halovány mosolyra húzódik, hiába próbálkozik engem már nem kaphat vissza.

-D-De..-utálom ezt a szót- M..Megsebeztem, már n-nem lehetek a-a barátnője. -zokogja. Részben
igaza van. részben pedig nem érdekel. Ő akarta lelőni Emily-t, nem én.

-Old meg, -suttogom fülébe- Bébi. -evvel a földszinten hagyom őt. Had gondolkodjon most. Felérek az emeletre, azon belül is a folyósora. Ahol sok fotó fogad. Főként a bandáról. Oda lépek az egyikhez. Amelyen mind az öten ott vagyunk. Semmi gond nem volt, nem voltak csajok -legalábbis
komolyak nem. Egy éjszakásaink mindig akadtak, de hát kinek nem? Jó volt a banda, sőt család.

Vigyáztunk egymásra, akármi is történt, vagy volt. De, amikor Clare...Félre lépet, ketté szakadt a banda.

Hosszú napunk volt. Harry-t kivéve mindenki küldetésen volt. A lányokat csak nagyon ritkán vittük magunkkal, ezért ők otthon maradtak általában. A kocsiban voltunk még, a házunk -Liam házához- mentünk. Többször felhívtam már a küldetés végre hajtása után Clare-t. Mert folyton ezzel nyaggatott; "Ha élsz,hívj fel!"  -Mosoly kúszik ajkaimra, ez miatt az apró emlék miatt. - Tízperc volt az út a ház, és a hely között ahol voltunk. Lassan megérkeztünk. Én azonnal kiszálltam a járműből, mire Liam megszólalt;

-Ennyire tartasz Clare-től? -kérdezte, nevetve csaptam be a kocsi ajtaját. Majd igyekeztem be az épületbe, hogy minél előbb Clare-el lehessek. Be léptem a bejárati ajtón, a kabátomat felakasztottam. S beljebb mentem. Tekintettem a padlón heverő ruhadarabokra siklott. Amelyek ösvényt alkotva vezettek föl az emeletre.

-Harry-nek vendége van srácok.- kacsintok Zayn-re, aki velem együtt föl sietett az emeletre. A folyóson halk léptekkel közelítettük meg, az említett hálóját. -Bár ne tettük volna-suttogom. Zayn-el az ajtó két oldalán álltunk, egymásra vigyorogtunk. Majd Zayn benyitott. -Szemhéjam lezárul, amint erre a szörnyű emlékre gondolok. Egy könny csepp fut le arcomon. - Amint megpillantottam Clare-t, Harry-vel. Ahogy...szeretkeznek. A szívem ott, akkor abban a pillanatban szét tört. Mint egy porcelán darab, több száz darabra tört. Kézfejeim ökölbe formálódtak. Megindultam Harry-ék felé, Clare már rég kimászott a göndörke alól. Egyenesen hozzá mentem, először egy jobb horgot adtam neki. Ami sikeresen betalált. Természetesen ő is megvédte magát, kaptam tőle és adtam is neki. Kiabáltam vele, Harry-t hibáztattam. -De mára már rá kellett jönnöm arra, hogy az egész Clare hibája volt. Minden. A poharat, mely eddig a kezemben volt. Most a tartalma a falon, a pohár pedig több száz darabra tört össze. Ahogyan a szívem is.

-Mocskos ribanc. -motyogom. Majd utam a szobámba vezet, ahol egyedül lehetek. Telefonomat kezembe véve, egyből a névjegyzék ikonra nyomom ujjbegyem. Emily. Villan fel a név. Ajkaimra mosoly ül ki. Ujjam az 'üzenet küldésre' nyomom, majd gépelni kezdek.

Emily Ross; 

Harry mellkasán fekszem. Míg ujjaim hajával foglalatoskodnak. Az éjjeli asztalon lévő mobil rezzen egyet. Óvatosan lemászom az alvó (?) Harry-ről. Az ágy szélére ülök, kezembe veszem a drága telefont. Feloldom a képernyő zárt, majd megnyitom az új üzenetet.

"Szeretnél többet tudni Harry-ről? Emily? L xx " 

Szemöldök ráncolva nézzek a képernyőre. Louis az? Mit tudhatna Harry-ről? Még egy üzenet. Ez is tőle. Megnyitom az  új üzenetet, s olvasni kezdem.

" Itt várlak a ház előtt, mindent elmondok Harry-ről. Mindent. L xx"  

Szemeim falják az információt. És mielőtt észbe kaphatnék, már a folyóson settenkedem lefelé. Leérek az előszobába, a telefont a rövid nadrágomba csúsztatom. Még mindig Harry inge takarja felső testemet. Miért nem öltöztem át? Egyáltalán miért megyek ki? Miért találkozom azzal a férfival, aki meglőtt? Aki annyi fejfájást okoz a férfinek, akit szeretek. Mindent tudok Harry-ről!

Mindent? Azt se tudod hány éves. 

~Kötegszik  elmém. Még jó hogy tudom! Húszéves. Miután befejezem a vitát saját magammal, amiért tuti mindenki hülyének tartana. Elindulok ki. Louis igazat írt, itt vár a ház előtt. Egy fekete sport kocsival. Kisiettek az udvarból, és villámsebességgel szállok be az autóba. Ahol Louis mosolygó arcával találkozik tekintettem.

-Hello szépségem. -csiripeli. Aprót bólintok köszönés képen, az autó elindul és én azonnal az övemért nyúlók. Amin Louis jót kuncog.

-Mit tudsz Harry-ről? -térek a lényegre. Tenyerem izzad,  ideges vagyok. Talán nem kellett volna eljönnöm. Lehet csapda az egész. El kanyarodunk balra, majd kiérünk a fő útra. Egy pillanatra se veszi le a tekintetét az útról, egészen mostanáig.

-Sok mindent. -válaszolja. Fejét vissza fordítja az út felé. Szemem forgatom, minek jöttem el? Ez az egész csak hazugság.

-Ja, sok mindent. Ez az egész sms-di csak hazugság volt. Te nem tudsz semmit. -oktatom ki, majd figyelmem az ablakon kívülre vándorol. Ez a srác egy vicc. Az autó hirtelen meg áll. A férfi felé fordulok, aki testével felém fordul. Farkas szemet nézzünk egymással.

-Semmit? Akkor honnan tudom, hogy a szüleid életben vannak. -szívem hevesen dübörög a mellkasomban. Szemeim felcsillannak, egyszerre leszek dühös és boldog.

-Ez..ez hazugság! -emelem meg hangom. Szemeim megtelnek könnyekkel. Az én szüleim meghaltak. Már rég nem élnek, de ha élnek. Akkor mégis miért nem tartották velem a kapcsolatot? Ha? Harry.. Harry biztosan elmondta volna, ha tudta volna.

-Nem.. Pont a szüleid miatt vagy itt. Apukád Marshall Ross, sok pénzel tartozik Liam-nek. A One Direction-nak. -szünet- Mivel nem tudta fizetni a drogot, ezért...Zálogba adott. -fejezi be. Szemeimből könnyek folynak le. Hazudott nekem! Harry, Liam mindenki!