Remélem el nyeri a tetszéseteket!! Jó olvasást!!
D xoxo
Be érünk a házba, le veszem a kényelmesnek nem mondható cipőmet.Majd Harry után eredek a konyhába.
Kérdeznem kell tőle valamit, még mielőtt itt maradnék.Mégis miért maradnék én itt? Gondolataim közepette be érek a tágas konyhába.Harry-t a konyha pultnál találom meg, nekem háttal áll.
-Árulj el nekem valamit. -kérem, és közelebb merészkedek hozzá.Meg fordul, így szemtől szemben állunk egymással.Homlok ráncolva néz engem, mély levegőt veszek s bele kezdek;
-Miért akarod hogy maradjak? -szinte már hisztérikus a hangom- Ha egy senki vagyok számodra? -szemöldökét az egekbe emeli majd egy sóhajt ereszt ki ajkain.Most már úgy érzem szembe merek szállni vele, a pofon óta nem igazán érdekel semmi már.
-Mert, tartozol nekem.Emlékszel? -tér vissza a meg mentésemre,miért hozza fel ezt mindig?
-Emlékszem. -mondom egy hangúan.Elegem van Harry Styles -ból. -És hogyan hálálhatom meg a segítségedet? -teszek fel neki még egy kérdést amire, remélem ad egy értelmes választ.
-Úgy, ha itt maradsz. -hangosan fújóm ki a levegőm,szólásra nyitom számat;
-Miért maradjak itt? Ezzel nem törlesztem az "adósságomat".Egyáltalán miért akarod hogy itt maradjak? Mi az az ok amiért Én itt maradnék veled? -kérdésekkel halmozom Őt el, s remélem legalább egyre ad egy normális választ.
-De beszédes lettél hirtelen. -feleli, most komolyan szórakozik? -Akkor el mondom. -el lép a pulttól és felém tesz néhány lépést- Lux miatt kell itt maradnod.Csakis miatta. -mondja és nem hiszek a fülemnek.Azt hiszem Harry vagy nagyon rosszul hazudik, vagy csak szimplán meg bolondult.Mi közöm van nekem ahhoz a kislányhoz?
-Mi közöm van nekem hozzá? -mellkasom előtt össze fonom karjaim, s várom a válaszát.
-Semmi, de itt kell maradnod. -mondja meg a semmit.Karjaim ki tárom és combomra csapok.
-De miért! -kiabálok rá.Ingerült lettem, miért nem képes ki nyögni azt a hülye okot amiért itt akar tartani?
Bele túr a hajába,hangosan fúja ki levegőjét.
-Mert nem értek a gyerekekhez! -feleli - És Lux, hozzám fog kerülni.Most már érted?! -kiabálja majd, el megy mellettem úgy hogy kicsit neki megy a vállamnak.Le fagytam, mi?
Meg fordulok tengelyem körül és utána megyek.Szerencsémre nem halad túl gyorsan, így gyorsan utol érem a lépcső aljánál.Bicepszénél ragadom meg, s állítom szembe magammal.Már amennyire ez lehetséges, erősebb mint Én.
-Tessék..? -hangom sokkal vissza fogottabb az előbbi veszekedéshez képest.Ujjait haján szántatja végig, majd rám pillant egyszer.Szemei könnyben úsznak, neki is van szíve...
-Hisz Lux a keresztlányod, nem? -térek a lényegre, finoman.Nem akarom meg bántani Őt, sem szomorúvá
 |
| Emily Ross |
-Igen a keresztlányom. -sóhajtja- De, alig ismerem.Kétszer-háromszor találkoztam vele eddigi életem során. -meséli a számára is fájdalmas emlékeket.Le ül a lépcső harmadik fokára, kezeit térdeire helyezi, mellé ülök.Maga elé mered, bár hangján érződik a fájdalom, s a szomorúság a csalódottság.Próbálja nem mutatni, kívül.
-Harry, ezt nem késő helyre hozni. -mondom, kézfejem hátára helyezem végig simítok párszor izmos hátán.Tudom arra kért, hogy ne "ölelgessem" de, ennyire mindenkinek szüksége van.
Minden embernek, kivéve; ha nem ember.Ezt pedig kizártnak tartom.
-Szerinted...-megint bele túr hajába.Ideges, túlságosan is. -És ne simogass! Nem vagyok kutya, érted?! -ujjai szorosan fogják közre csuklómat.Felszisszenek az érzés miatt, el engedi a kezem.Megint ott a piros folt a csuklóm körül, miért kell ilyen agresszívnak lennie?
-Ha azt akarod hogy maradjak, nem viselkedsz így! -előtte állok, és ujjamat neki szegezem.Bátorságomon meg kell lepődnöm, és a "fenyegetőzésemen" is.Nem tudom honnan jött ez az ötlet, csak jött.El neveti magát,
majd fel áll.Ahogyan ki egyenesedik, ujjam úgy emelem feljebb.Mutató ujjával félre löki az én ujjamat, ami a testem mellé esik.
-Azt hiszed meg ijedek tőled? -hangja sokkal rekedtebb mint máskor, előre lép egyet én pedig automatikusan hátra.- Hogy valaha is el mész innen? Emily, -kicsit meg rázza fejét- te naiv kislány. -hangján érződik a gúny, és a szórakozottság. Hiba volt szembe szállni vele... Már a nappali közepén járhatunk.Ujjaim a kannapé szélén jártatom, ahogy lépdelek egyre hátrább és hátrább.Testemen kezd ismét úrrá lenni a félelem.Még pár lépés hátra, és falnak ütközöm. Remek! Harry meg áll előttem, szemeit enyéimbe fúrja.
-Hogy lehetsz ilyen buta? -kérdezi, bár fogalmam sincs hogy komolyan gondolta e.Testem amennyire csak tudom a falnak szorítom.Közelebb jön hozzám, ágyékát nekem nyomja.Hatalmas mancsait derekam két oldalára helyezi.Nyakamhoz hajol, egy csókot lehel a fülem mögötti részre.Amibe bele remegek, de se meg szólalni se moccanni nem tudok.
-Mi az, el vitte a cica a nyelved? Az előbb még nagyon beszédes voltál. -suttogja fülembe, ujjai a ruhám hátuljára vándorolnak.Kezét végig húzza párszor fedetlen bőrömön, ajkaim bele remegnek.Kézfejeim óvatosan a mellkasára helyezem el lököm magamtól.Lökném, ha erősebb nagyobb és bátrabb lennék.
Hirtelen el kapja a hajam és a földre lök, fejbőröm ég keze alatt.Már előre sajnálom Lux-ot, amiért ilyen a keresztapja.Könnyeim mardosni kezdik szemem, s hagyom hogy utat tőrjennek.El engedi a hajam, majd le guggol elém.
-Ne próbálj meg oktatni és vigasztalgatni.Mert garantálom, hogy pokollá teszem a nyamvadt életedet. -köpi felém a szavakat.Bólintok egyet, s lehajtom fejem.Hogy ne lássa ahogy sírok.Halk zokogásba kezdek, ujjait állam alá helyezi.S fel emeli fejem, szemébe nézzek ami sötétségben ragyog.
-Világos voltam, édes? -mondja bájosan majd fel áll.
Fel siet a lépcsőn, itt hagyva engem.Hátam a falnak döntöm, lábaimat mellkasomhoz húzóm és rájuk hajtom fejem.Hiba volt Harry-t ismét "babusgatni", ennek az embernek nincs szíve.De a kislány... Miatta itt kell maradnom.Ha meg tudja hogy a keresztapja, egy pszichopata állat, akkor biztosan össze törik majd a róla alkotott kép.Ami egy kedves, és szerető srácot mutat be."Annak a srácnak" Harry a tökéletes ellentéte, vad, nem törődik semmivel.Csak magával, és a punk barátaival.Inkább velük sem, Harry Styles-nak nincs szíve.Olyan rideg akár a háza, zord és titokzatos.
Akárcsak az emeleti folyosó, tele van ajtókkal lehetőségekkel.Akár csak Harry, még se meri senki se fel nyitni azokat az ajtókat.Ahogy Én se, mert félek.Félek attól amit találnék mögötte, félek az igazi Harry Styles-tól. Gondolataimat elűzve lassan álomba zokogom magam, s próbálok egy békés világba menekülni.Ahol süt a nap, s minden szép...Ahol nem érhet baj, és fájdalom...
