Hii Everybody! I'm D, és hosszú idő után itt egy
25.Rész! Remélem mindenkinek el nyeri majd a tetszését
és komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoportba. :)
Nem mellesleg, szeretném meg köszöni a 30.Feliratkozót, és a több
mint 16,000 ezer oldalmegjelenítést!!!! Jó olvasást!!
D xoxo
Fejemben kérdések százai fordulnak meg, melyekre csakis Ő tudná a választ.Mégse teszek fel neki egyet se, miért? Miért nem vágom a fejéhez azt a sok gondot amit okozott? Miért nem kiabálok vele?
És tessék, már megint itt tartunk.Ennél a "miért"szócskánál.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, s lassan meg fordulok karjai közt.Szemhéjam fel nyitom, és zöld íriszeibe bámulok.A törölközött még mindig
ujjaim közt szorongatom.Annak reményében hogy nem esik le rólam.És nem kell Előtte a vizes ruháimban állnom.
Karjaival a fejem mellett támaszkodik, figyel.Itt lenne az ideje annak, hogy lezárjuk ezt az egészet egyszer és mindenkorra.Fel kellene világosítanom hogy kizárólag Lux miatt maradtam.És hogy, nem szeretem Őt.
Annyira...
Össze szedem minden gondolatomat, és egy sóhaj kíséretében meg szólalok;
-Nézd Harry, semmi közöd nincs a Zayn-el való drogozáshoz. -mondom szemébe nézve, arc vonásai megfeszülnek szavaimra.Folytatom; -Te is pontosan tudod, hogy miért vagyok itt.Lux miatt vagyok itt. -mondom, ki kerek perec.Majd át bújva egyik karja alatt ki kerülöm őt, de meg ragadja fel karomat s visszahúz.
-Mond hogy nem szeretsz. -morogja szemembe nézve.Állkapcsa megfeszül testével együtt.Vajon most mi baja lehet? Talán Harry Styles nem ismeri a "nem" szót? Íriszeim könnybe lábadnak, ujjai túl erősen fogják közre bőrömet.Fel szisszenek az érintésre.El engedi karomat, kézfejemet a sérült területre teszem.Szemeimmel a felkaromat vizslatom, ami fáj.Azt hiszem ez holnap látszódni fog.Állapítom meg, nem ez az első ilyen esettem.Az árvaházban is történtek velem ilyen dolgok, csak azokat nem rémisztő punk férfiak tették.Hanem velem egy idős lányok, akik ki nem állhattak.Elegem van a folytonos bántalmazásaiból.Eddig csak a szavai és a megjegyzései sértettek, de ezt nem hagyom.Fejem vissza fordítom, s Őt nézem.Csak áll és bámul maga elé.
-Nem szeretlek!Utállak Harry!Utállak!-emelem meg hangom, és ezzel a mondattal magára hagyom Őt.Magam mögött hangosan csapom be az ajtót, és a hálószobába menekülök.Magamra záróm az ajtót, és át öltözöm, valami alap darabba.Remegni kezdek a vizes ruháimban, ezért kutakodni kezdek száraz ruhák után.Kis idő elteltével ki tisztul az agyam és rá jövők arra, hogy múltkor vásároltunk.Az idegesítő Démonnal, és Zayn-nel.Meg keresem a szatyrokat, és a döntésem egy farmerra esik egy sima vörös pólóra.S mindehhez tartozik egy fekete torna cipő, nagyon kényelmesnek tartom ezeket a cipőket.Semmi feltűnés, egyszerű és nagyszerű.Tetszik. Táskámat a vállamra kapom, miután ki fésültem hosszú barna hajam.Lábaim az ajtó irányába visznek, majd kinyitják azt.Az ajtó előtt találom Őt, a falnak dől lehajtott fejjel.Be csukom a fatákolmányt, karjaimat mellkasom előtt össze fonóm.Fel emeli fejét.
-Elmegyünk Lux-ért? -kérdezem, el löki magát a faltól.Felém tesz egy lépést, ezzel el tünteti a köztünk lévő teret.Próbálom meg tartani a fagyos, és egyben ellenálló énemet.De, az egyik felem már kezdi fel adni s csak sírni akar.
Emily, erős vagy!
~Biztat bensőm, aminek hatására fel veszem a harcot Vele. Tekintettem övébe fúrom, egymással szemben állunk.
-El. -válaszolja, ki kerül és be megy a hálószobájába.Lábaim le visznek a földszintre, és rádöbbenek arra hogy talán mégsem olyan jó ötlet ide hozni azt az ártatlan kislányt.Ilyen emberek közé, egy ilyen házba.Amiben maga az Ördög lakik, hiba lenne.A nappali már üres mikor le érek, jobb is.Semmi kedvem nincs Zayn-hez. Haragszom rá amiért ilyenre sarkalt engem.Még mindig nehezemre esik el hinni azt hogy az a fehér por, drog volt.Ajkaimon ki szökik egy sóhaj.S próbálom el terelni a gondolataimat egy másik dolog felé.El hozzuk Lux-t.Talán a kislány segít el felejteni mindent amit itt át éltem.És lehetséges, hogy Ő is kicsit másképp áll majd a dolgokhoz.Legalábbis Én ebben reménykedem.
Reménykedem...
Emlékeim közt még frissen él a kép, amikor ott voltunk abban a szobában.A padlón feküdtünk egymás mellett nevetve, boldogan.Jó volt megismerni azt a Harry-t.Sokkal aranyosabb és barátságosabb, mint ez a másik éne.Csak azt tudnám miért ilyen, miért van ez? Ez a kettős személyiség.Miért alakította ki? Vagy, egyáltalán hogyan? A barátai tudják hogy Ő ilyen? Tudnak róla bármit is? Ami az igazi Harry. Nem hinném.Nem tűnnek igaz barátoknak.Bár ezt én mondom? Akinek nem voltak igazi barátai? Ez, ma már túl sok nekem.Inkább Lux-al kell foglalkoznom, nem pedig magammal.Bele túrok barna hajamba, s azon agyalok hogy ma hol fog aludni az az édes kis teremtés.Hisz, bútort még mindig nem vettünk.Majd...Megoldjuk...Asszem'.
Harry is el készül, és már csak azt veszem észre hogy a híres neves Range Rover-ben ülünk. Az út csendesen telik, az ablakon bámészkodom kifele.A rádió halk dallamai el repítenek a saját világomba.Ahol nyugodtan át tudom értékelni a mai napot.És minden mást.Kicsit tartok ettől az egésztől.Hiszen Harry magáról sem tud gondoskodni, akkor szegény kislányról hogyan fog? Lassan kezdem meg érteni ezt is; azért akarta hogy maradjak, mert Ő képtelen a türelemre.És nem szeretné ha Neki kellene nevelgetnie egy négy évest.Ezért fogott itt, hogy majd Én ezt a feladatot el vállalom helyette.Persze, mindezt anélkül döntötte el hogy nekem szólt volna.Chh.Miért kellett nekem sétálgatnom azon a napon? Miért nem maradtam valamelyik sikátorban.Akkor most nem lennék itt, Vele egy autóban.Az óra csak ketyeg és nem tudom el dönteni hogy mit kellene tennem.Szóljak Neki hogy forduljunk vissza? Vagy már túl késő lenne ehhez?
Már nem tudom...
Sóhajtok egyet, és fejem a hideg üvegnek döntöm.Legalább nem kell egyedül lennem, lesz velem egy kislány.Ez, akárhogy is veszem jó, nem? Nem lesznek unalmasak a minden napjaim.A mellettem ülő férfira vettek egy pillantást, ujjai a kormányt szorítják tekintetét az útra szegezi.Az öltözéke a szokásos; fekete térdnél szakadt farmer, egy fehér pólóval.És egy zakóval (?!). Minden esetre, számomra ez a szokásos öltözete.A szélvédőn esőcseppek folynak le, ebből következtettek arra hogy esik.Szuper!Én csak ebben a sz@r ujjatlan pólóban vagyok, egyszerűen fantasztikus!Úgy ahogyan az egész élet.A két órás autó út után, megérkezünk az épületbe ahol Lux tartózkodik.Harry le parkol az épület udvarára, és le állítja a motort.Ki fújom bent tartott levegőmet, majd ki szállok a járműből a Göndörrel együtt.Le zárja a kocsit, és a bejárathoz sétálunk.Ő kinyitja az ajtót, és be enged maga előtt.
Hm, a kis udvarias...
Ismételten a nagy építményben vagyunk, minden barátságosnak tűnik de én tusom hogy itt, semmi sem az. Harry vált pár szót a recepciós nővel.Nem foglakoztat különösebben a dolog, ezért inkább el indulok nélküle a 216-os szoba felé.A folyosó felénél, utolér engem ám de le se sz@rva Őt, folytatom utamat a hosszú s végtelennek tűnő folyóson.Lábaim egymás után rakodom, míg nem el érjük Lux ideiglenes szobáját.Itt már Ő megy előre, én pedig mögötte ballagok be a fertőtlenítő szer szagú szobába.Figyelemmel kísérem végig Harry összes mozdulatát.Ahogyan oda sétál a kislány ágyához s fel ébreszti.A szőke hajú lány át öleli a Göndört, aki fel veszi a kis testet karjaiba.Kézfejemmel a másik kezem csuklóját fogom, amíg őket nézzem.Olyan mintha ezer éve ismernék egymást a kicsi Lux-al, pedig csak kétszer találkoztak...Furcsa...Habár, Harry-vel kapcsolatban mi nem furcsa?
Harry be avatja a Lux-ot a dolgokba, miközben le ül vele az ágyra.Elmondja neki, hogy el visszük innen és hogy velünk fog élni.A szüleiről egy szót se mond, amit én is helyeselek.Túlságosan kicsi hogy felfogja az ilyet, ráadásul még én se tudok olyan sokat erről a balesetről.Szóval, nem fogok ezen agyalni.Tovább hallgatom kettejük beszélgetését, arról beszélnek hogy ma mit fogunk csinálni.Illetve szóba kerül az óvoda is, hihetetlen milyen érthetően és sokat beszél.Gazdag a szókincse.Miután be fejezik a beszélgetést, segítek Harry-nek össze pakolni a lány holmiját.Időbe telik mire el készülünk a pakolással, de amire végzünk.Addigra el készülnek Lux papírjai miszerint velünk jöhet, és elfelejtheti ezt a kócerájt.
Harry-re hagyom a csomagokat, míg én és Lux ki sétálunk a kocsiig.Nem szólal meg, csak nagy szemekkel nézi a falakat, és a festményeket amik a falat próbálják barátságosabbá tenni.Kicsi kézfeje ujjaimba kapaszkodik, örömmel fogom meg kezét ami még pici.A Styles kölyök is megérkezik köreinkbe, majd ki érünk a járműig.Lux-t, hátra ülteti be mi pedig elől foglaljuk el méltó helyünket.
Elől ülök, és Őt várom.Miután be pakolja a csomagokat hátra a csomagtartóba, be ül a volán mögé.Be indítja a motort, és már el is tűnünk a zord épületből.Az út ismételten csendben telik, de csak addig amíg a hátul ülő törpicsek meg nem szólal;
-Hova megyünk Hajjy' bácsi? -teszi fel kérdését a vezetőnek, aki a vissza pillantó tükörből válaszol a kíváncsiskodónak.Megint beszélgetésbe kavarodnak, és számtalan dologról kezdenek el beszélni.Érdeklődve figyelem Őket, ahogyan társalognak.S próbálnak be vonni engem is, de valahogyan mindig sikerül ki kerülnöm a kérdéseiket.És csak kettőjük beszélgetését hallgatom.
Szemem sarkából Harry-t figyelem.Folyamat jár a szája, amióta ismerem egyszer se beszélt ennyit.
Mosolyog, és folyton a kislányt nézi.Egy pillanatra felém fordul, tekintette találkozik az enyémmel.
Gödröcskéi látszanak,fogaival együtt.Hihetetlen, milyen gyorsan tér vissza ez a Harry.S milyen gyorsan repül az idő, miközben ezt az aranyos párbeszédet hallgatom.Egy újabb dolgot tudtam meg Harry Styles-ről; ért a gyerekekhez, csak fél be vallani magának.S másoknak, ezért tagadja ezt és minden mást ami egy kicsit is barátságosnak tüntetné Őt.
25.Rész! Remélem mindenkinek el nyeri majd a tetszését
és komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoportba. :)
Nem mellesleg, szeretném meg köszöni a 30.Feliratkozót, és a több
mint 16,000 ezer oldalmegjelenítést!!!! Jó olvasást!!
D xoxo
Fejemben kérdések százai fordulnak meg, melyekre csakis Ő tudná a választ.Mégse teszek fel neki egyet se, miért? Miért nem vágom a fejéhez azt a sok gondot amit okozott? Miért nem kiabálok vele?
És tessék, már megint itt tartunk.Ennél a "miért"szócskánál.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, s lassan meg fordulok karjai közt.Szemhéjam fel nyitom, és zöld íriszeibe bámulok.A törölközött még mindig
 |
Karjaival a fejem mellett támaszkodik, figyel.Itt lenne az ideje annak, hogy lezárjuk ezt az egészet egyszer és mindenkorra.Fel kellene világosítanom hogy kizárólag Lux miatt maradtam.És hogy, nem szeretem Őt.
Annyira...
Össze szedem minden gondolatomat, és egy sóhaj kíséretében meg szólalok;
-Nézd Harry, semmi közöd nincs a Zayn-el való drogozáshoz. -mondom szemébe nézve, arc vonásai megfeszülnek szavaimra.Folytatom; -Te is pontosan tudod, hogy miért vagyok itt.Lux miatt vagyok itt. -mondom, ki kerek perec.Majd át bújva egyik karja alatt ki kerülöm őt, de meg ragadja fel karomat s visszahúz.
-Mond hogy nem szeretsz. -morogja szemembe nézve.Állkapcsa megfeszül testével együtt.Vajon most mi baja lehet? Talán Harry Styles nem ismeri a "nem" szót? Íriszeim könnybe lábadnak, ujjai túl erősen fogják közre bőrömet.Fel szisszenek az érintésre.El engedi karomat, kézfejemet a sérült területre teszem.Szemeimmel a felkaromat vizslatom, ami fáj.Azt hiszem ez holnap látszódni fog.Állapítom meg, nem ez az első ilyen esettem.Az árvaházban is történtek velem ilyen dolgok, csak azokat nem rémisztő punk férfiak tették.Hanem velem egy idős lányok, akik ki nem állhattak.Elegem van a folytonos bántalmazásaiból.Eddig csak a szavai és a megjegyzései sértettek, de ezt nem hagyom.Fejem vissza fordítom, s Őt nézem.Csak áll és bámul maga elé.
-Nem szeretlek!Utállak Harry!Utállak!-emelem meg hangom, és ezzel a mondattal magára hagyom Őt.Magam mögött hangosan csapom be az ajtót, és a hálószobába menekülök.Magamra záróm az ajtót, és át öltözöm, valami alap darabba.Remegni kezdek a vizes ruháimban, ezért kutakodni kezdek száraz ruhák után.Kis idő elteltével ki tisztul az agyam és rá jövők arra, hogy múltkor vásároltunk.Az idegesítő Démonnal, és Zayn-nel.Meg keresem a szatyrokat, és a döntésem egy farmerra esik egy sima vörös pólóra.S mindehhez tartozik egy fekete torna cipő, nagyon kényelmesnek tartom ezeket a cipőket.Semmi feltűnés, egyszerű és nagyszerű.Tetszik. Táskámat a vállamra kapom, miután ki fésültem hosszú barna hajam.Lábaim az ajtó irányába visznek, majd kinyitják azt.Az ajtó előtt találom Őt, a falnak dől lehajtott fejjel.Be csukom a fatákolmányt, karjaimat mellkasom előtt össze fonóm.Fel emeli fejét.
-Elmegyünk Lux-ért? -kérdezem, el löki magát a faltól.Felém tesz egy lépést, ezzel el tünteti a köztünk lévő teret.Próbálom meg tartani a fagyos, és egyben ellenálló énemet.De, az egyik felem már kezdi fel adni s csak sírni akar.
Emily, erős vagy!
~Biztat bensőm, aminek hatására fel veszem a harcot Vele. Tekintettem övébe fúrom, egymással szemben állunk.
-El. -válaszolja, ki kerül és be megy a hálószobájába.Lábaim le visznek a földszintre, és rádöbbenek arra hogy talán mégsem olyan jó ötlet ide hozni azt az ártatlan kislányt.Ilyen emberek közé, egy ilyen házba.Amiben maga az Ördög lakik, hiba lenne.A nappali már üres mikor le érek, jobb is.Semmi kedvem nincs Zayn-hez. Haragszom rá amiért ilyenre sarkalt engem.Még mindig nehezemre esik el hinni azt hogy az a fehér por, drog volt.Ajkaimon ki szökik egy sóhaj.S próbálom el terelni a gondolataimat egy másik dolog felé.El hozzuk Lux-t.Talán a kislány segít el felejteni mindent amit itt át éltem.És lehetséges, hogy Ő is kicsit másképp áll majd a dolgokhoz.Legalábbis Én ebben reménykedem.
Reménykedem...
Emlékeim közt még frissen él a kép, amikor ott voltunk abban a szobában.A padlón feküdtünk egymás mellett nevetve, boldogan.Jó volt megismerni azt a Harry-t.Sokkal aranyosabb és barátságosabb, mint ez a másik éne.Csak azt tudnám miért ilyen, miért van ez? Ez a kettős személyiség.Miért alakította ki? Vagy, egyáltalán hogyan? A barátai tudják hogy Ő ilyen? Tudnak róla bármit is? Ami az igazi Harry. Nem hinném.Nem tűnnek igaz barátoknak.Bár ezt én mondom? Akinek nem voltak igazi barátai? Ez, ma már túl sok nekem.Inkább Lux-al kell foglalkoznom, nem pedig magammal.Bele túrok barna hajamba, s azon agyalok hogy ma hol fog aludni az az édes kis teremtés.Hisz, bútort még mindig nem vettünk.Majd...Megoldjuk...Asszem'.
Harry is el készül, és már csak azt veszem észre hogy a híres neves Range Rover-ben ülünk. Az út csendesen telik, az ablakon bámészkodom kifele.A rádió halk dallamai el repítenek a saját világomba.Ahol nyugodtan át tudom értékelni a mai napot.És minden mást.Kicsit tartok ettől az egésztől.Hiszen Harry magáról sem tud gondoskodni, akkor szegény kislányról hogyan fog? Lassan kezdem meg érteni ezt is; azért akarta hogy maradjak, mert Ő képtelen a türelemre.És nem szeretné ha Neki kellene nevelgetnie egy négy évest.Ezért fogott itt, hogy majd Én ezt a feladatot el vállalom helyette.Persze, mindezt anélkül döntötte el hogy nekem szólt volna.Chh.Miért kellett nekem sétálgatnom azon a napon? Miért nem maradtam valamelyik sikátorban.Akkor most nem lennék itt, Vele egy autóban.Az óra csak ketyeg és nem tudom el dönteni hogy mit kellene tennem.Szóljak Neki hogy forduljunk vissza? Vagy már túl késő lenne ehhez?
Már nem tudom...
Sóhajtok egyet, és fejem a hideg üvegnek döntöm.Legalább nem kell egyedül lennem, lesz velem egy kislány.Ez, akárhogy is veszem jó, nem? Nem lesznek unalmasak a minden napjaim.A mellettem ülő férfira vettek egy pillantást, ujjai a kormányt szorítják tekintetét az útra szegezi.Az öltözéke a szokásos; fekete térdnél szakadt farmer, egy fehér pólóval.És egy zakóval (?!). Minden esetre, számomra ez a szokásos öltözete.A szélvédőn esőcseppek folynak le, ebből következtettek arra hogy esik.Szuper!Én csak ebben a sz@r ujjatlan pólóban vagyok, egyszerűen fantasztikus!Úgy ahogyan az egész élet.A két órás autó út után, megérkezünk az épületbe ahol Lux tartózkodik.Harry le parkol az épület udvarára, és le állítja a motort.Ki fújom bent tartott levegőmet, majd ki szállok a járműből a Göndörrel együtt.Le zárja a kocsit, és a bejárathoz sétálunk.Ő kinyitja az ajtót, és be enged maga előtt.
Hm, a kis udvarias...
Ismételten a nagy építményben vagyunk, minden barátságosnak tűnik de én tusom hogy itt, semmi sem az. Harry vált pár szót a recepciós nővel.Nem foglakoztat különösebben a dolog, ezért inkább el indulok nélküle a 216-os szoba felé.A folyosó felénél, utolér engem ám de le se sz@rva Őt, folytatom utamat a hosszú s végtelennek tűnő folyóson.Lábaim egymás után rakodom, míg nem el érjük Lux ideiglenes szobáját.Itt már Ő megy előre, én pedig mögötte ballagok be a fertőtlenítő szer szagú szobába.Figyelemmel kísérem végig Harry összes mozdulatát.Ahogyan oda sétál a kislány ágyához s fel ébreszti.A szőke hajú lány át öleli a Göndört, aki fel veszi a kis testet karjaiba.Kézfejemmel a másik kezem csuklóját fogom, amíg őket nézzem.Olyan mintha ezer éve ismernék egymást a kicsi Lux-al, pedig csak kétszer találkoztak...Furcsa...Habár, Harry-vel kapcsolatban mi nem furcsa?
Harry be avatja a Lux-ot a dolgokba, miközben le ül vele az ágyra.Elmondja neki, hogy el visszük innen és hogy velünk fog élni.A szüleiről egy szót se mond, amit én is helyeselek.Túlságosan kicsi hogy felfogja az ilyet, ráadásul még én se tudok olyan sokat erről a balesetről.Szóval, nem fogok ezen agyalni.Tovább hallgatom kettejük beszélgetését, arról beszélnek hogy ma mit fogunk csinálni.Illetve szóba kerül az óvoda is, hihetetlen milyen érthetően és sokat beszél.Gazdag a szókincse.Miután be fejezik a beszélgetést, segítek Harry-nek össze pakolni a lány holmiját.Időbe telik mire el készülünk a pakolással, de amire végzünk.Addigra el készülnek Lux papírjai miszerint velünk jöhet, és elfelejtheti ezt a kócerájt.
Harry-re hagyom a csomagokat, míg én és Lux ki sétálunk a kocsiig.Nem szólal meg, csak nagy szemekkel nézi a falakat, és a festményeket amik a falat próbálják barátságosabbá tenni.Kicsi kézfeje ujjaimba kapaszkodik, örömmel fogom meg kezét ami még pici.A Styles kölyök is megérkezik köreinkbe, majd ki érünk a járműig.Lux-t, hátra ülteti be mi pedig elől foglaljuk el méltó helyünket.
Elől ülök, és Őt várom.Miután be pakolja a csomagokat hátra a csomagtartóba, be ül a volán mögé.Be indítja a motort, és már el is tűnünk a zord épületből.Az út ismételten csendben telik, de csak addig amíg a hátul ülő törpicsek meg nem szólal;
-Hova megyünk Hajjy' bácsi? -teszi fel kérdését a vezetőnek, aki a vissza pillantó tükörből válaszol a kíváncsiskodónak.Megint beszélgetésbe kavarodnak, és számtalan dologról kezdenek el beszélni.Érdeklődve figyelem Őket, ahogyan társalognak.S próbálnak be vonni engem is, de valahogyan mindig sikerül ki kerülnöm a kérdéseiket.És csak kettőjük beszélgetését hallgatom.
Szemem sarkából Harry-t figyelem.Folyamat jár a szája, amióta ismerem egyszer se beszélt ennyit.
Mosolyog, és folyton a kislányt nézi.Egy pillanatra felém fordul, tekintette találkozik az enyémmel.
Gödröcskéi látszanak,fogaival együtt.Hihetetlen, milyen gyorsan tér vissza ez a Harry.S milyen gyorsan repül az idő, miközben ezt az aranyos párbeszédet hallgatom.Egy újabb dolgot tudtam meg Harry Styles-ről; ért a gyerekekhez, csak fél be vallani magának.S másoknak, ezért tagadja ezt és minden mást ami egy kicsit is barátságosnak tüntetné Őt.
