48.

                                       Sziasztok! Új rész, jó olvasást!
                                  Köszönöm szépen az 50-dik Feliratkozót, és a
                              több mint 54,000 ezer megtekintést! Remélem a
                           most következő rész elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást!
                       Ne felejtsetek el kommentelni, feliratkozni vagy csatlakozni
                    a csoporthoz. Ölel és puszil ♥♥♥♥♥♥
                               
                                             D xoxo




Beszélgetés, poharak koccanása, feltörő emlékek. A mai este ezt rejti számunkra. Se többet, se kevesebbet. Csak ezt; átlagos estét. Van úgy, hogy azt hiszük többek vagyunk az átlagosnál. S van

DAL

úgy. hogy inkább azt mondjuk; átlagosak vagyunk. A többi ember pedig nevet rajtunk. Miért? Hisz ők nem átlagosak? Senki sem több a másiknál. A pénz, az nem egyenlő a kivívott tisztelettel. A pénz csak egy papír fecni. Amivel nem vehető meg egy oly' szép, s okos nő szerelme, mint Emily-é. Talán te megveheted a szeretettet?

Nem.

A pénzt csak a boltokban fogadják el. A sikerhez, a kitűzött cél eléréséhez, te magad kellesz. Te, és a kitartásod. A pénz értéktelenné válik. Egy időben én is csak az anyagiakat figyeltem. De kimondom, -ha más nem teszi meg- szart sem ér a pénz. Lehet akár mennyi, nem fog boldoggá tenni.

Soha.

Újabb koccintás következik, amelyhez ismét föl áll a banda. A porcelánok halkan érnek egymáshoz, s válnak el egymástól. Most is egy tószt hangzik el, mint ahogy ma már sok. A pincérek hozzák a következő fogást nekünk. Megkocogtatom a mellettem ülő Niall vállát, és  jelzem hogy lelépek. Persze, csak egy cigaretta erejéig.  Föl egyenesedem az asztaltól, majd hátat fordítva a társaságnak elhagyom az étkezőt. Amint kilépek az erkélyre, rögtön utánam megérkezik Zayn is. Figyelmem egy pillanatra rajta hagyom, -míg ad egy szál cigit- majd a semmibe merengve rágyújtunk. Érzem a gyilkos füstöt mely végig szántja légcsövem, majd azt ahogy távozik a füst.

-Vége van? -kérdi társam, fejem felé fordítom. A banda jövőjéről beszél, s tudja mi a válasz. De hallani akarja. Fekete szemöldöke az égig emelkedik, míg ajkai elnyílnak ahogy a cigit ki veszi közülük. Csak pár perc, mégis óráknak tűnik. A várakozás, a gondolkodás a válasz adásra.

-Azt hiszem, igen. -mondom halkan, majd szívok még egyet a cigiből. Megtámaszkodom a korlátban, és előre meredek. A fákra, és a gyönyörű tájra. Az emlékeimre. Amelyek rám törnek.

-Akkor vége. -jelenti ki -inkább magának, mint nekem-, és felveszi ugyan azt a testhelyzetet amit én. Fejét egy pillanatra lehajtja, majd felém fordul.  Kiegyenesedik, és kezét nyújtja felém. Szemöldök s homlok ráncolva nézek a velem egykorú bajkeverőre, aki megtöri a csendet; -Jó volt együtt. - ajkamra halovány mosoly ül, és belecsapok kezébe. Vállon veregetem, s megszólalok;

-Ne hamarkodjuk ezt el.- kérdőn tekint rám. Fejemmel biccentek egyet, az út felé ahol is két fekete terepjáró közelít a ház felé. Zayn bólint, és eloltva a cigarettánkat be megyünk a szüleim házába. -Liam, váratlan vendégeink érkeztek. -jelentem be. Mindenki arca megfagy, s Emily kivételével mindenki érti amit mondok. A banda tagjai föl pattannak helyükről, egyedül az amnéziás lány marad ülve. Ahogy sejtettem.

(dal)

-Liam, Zayn ti gyertek velem. Niall te Emily-vel maradsz, és te Perrie őrködj. -adom ki a parancsot, majd kiloholok az étkezőből, át a nappaliba. Idegesen megyek a könyves szekrényhez, s veszem ki az egyik könyvet.

-Harry, ne olvasgass Louis csapata bármikor ide érhet. -nyafogja Zayn, mire mosolyogva felé fordulok. A könyvek, és a szekrény eltűnt. Pontosabban megfordult, és most egy falat látnak fegyverekkel tele. -Nem szóltam. -teszi fel kezeit védekezés kép. Leveszünk egy-egy fegyvert, és már indulunk is tovább. Újabb utasításokat kapnak tőlem, a srácok. -A cél, Emily ki mentése. -közlöm velük. Amire bólintanak, mindenki a helyére áll s várjuk Louis-t. Tudom mit akar, de nem kaphatja meg. Nem kaphatja meg Emily-t, hiszen csak most lett jobban.

Csak most kaptam vissza.

Nem engedhettem el, most már nem. Ő és én nekünk együtt kell lennünk. Szemhéjam mélyen lehunyom, lelki szemeim előtt egy vigyorgó Emily -t látok. Mély levegőt veszek, feltárom szemhéjam. Meg kell védenem Louis-tól, s mindentől ami ártalmas. Idegesen markolom a gyilkos eszközt ujjaim közt.

Emily Ross;

-Erre Emily. -mondja a szőke, égnek álló hajú férfi. Nem értem. Mi folyik itt? Végig futunk a gyönyörű lakás folyosóján és gőzöm sincs, hogy miért kell rohannunk. -Siess. -sürget, és az egyik ajtón próbál be menni. De az zárva van, így próbálkozik a következőnél.

-Várj,  hova siettünk? -kérdem kétségbeesetten. Egy pillanatra megáll, és felém fordul. Kék íriszeit az én barnáimba mélyeszti.  Arca meggyötört, és mintha tudná min megyek keresztül. Együtt-érző.

-Értelmetlen elmondanom. Ha az emlékeid vissza térnek, a kép össze áll. -közli velem, majd egy hatalmas csapódás csöndet teremt az egész házon. A kék szemű fölkapja fejét a zajra, majd magabiztosan rám néz. -Nincs sok időnk, gyere. - mintha hipnotizált volna. Egy csöpp  félelemmel követem a -jelenleg- idegen férfit. Aki sorra próbálja feltörni az ajtókat. De csak is az utolsónál jár sikerrel. Ám ekkor egy lövés hangja üti meg fülünket. Hátra fordulunk mind ketten, egy kabátos
alacsony férfit pillantunk meg a folyosó végén. Az ő kezében is fegyver, akár csak a szőke hajúéban.

Louis Tomlinson

Az előbb említett elém áll, ezzel eltakarva engem.
-Maradj mögöttem. -suttogja. Szemöldököm ráncolom. Olyan ez az egész. Mint egy rossz álom. Vagy..mint egy akció film. Mindenki kezében fegyver van. Érzem a veszélyt, még sem remegek, sírok vagy teszek bármit. Mintha moziban lennék, csak figyelem azt ami történik.

Mint egy kívül álló.

-Állj meg Niall, semmi esélyed ellenem.  -kiabálja az ismerős hang. De vajon miért ismerős? És ki a fene ez a pasas? Csöndben marad -mint kiderült- Niall.  Fejét felém fordítja, kék szemei csillognak.

-Ott a kijárat, Perrie már vár. -ennyit mond, majd elő ránt egy pisztolyt és lövöldözés veszi kezdetét. Fejemet kezemmel védem, s próbálok kijutni a házból. Futni kezdek abba az irányba, amit Niall javasolt. Egy szűk folyosóra tévedek, de mielőtt bármit tehetnék lábaim már tovább visznek. Egy ajtóval állok szemben, kezem a kilincsre siklik -s most már remegve az idegtől- kinyitom azt. A fatákolmányt kitárom. Még mielőtt bármit csinálnék, vissza pillantok a szőkeségre aki a falnál áll. Épp a fegyverét tölti újra. Arca fájdalomtól torzult. Kérdőjel bukkan föl bennem, hogy miért ilyen az arca. De hamar észre veszem a sérült lábát, amelyet valószínűleg meglőttek. Kézfejem szám elé rakom, szemeim megtelnek könnyel.

Ő kockáztatja a testi épségét, értem? 

Rohanni kezdek a sérült felé, aki épp kihajol a fal mögül s lő. Amint elérek hozzá megnézem a sebét. Amelyből csordogál a vér, s tudom komoly a baj.

-Mit keresel itt! Menj innen. -üvölti, figyelmen kívül hagyom szavait. Leveszem a vékony kardigánom, és a sebéhez kötözőm. El kell állítani a vérzést, különben abba hal bele.

-Orvosra szorulsz, most! -tájékoztatom. Gorombán erre csak egy "na ne mond"-ot motyog. Megragadom karját, és húzni kezdem az ajtó felé. De mivel ellenkezik, nem érek el sokat. Ereje

Perrie Edwards 

hatalmas enyémmel szemben. -Kérlek, nem akarom hogy meghalj. -szinte sírva ejtem ki a szavakat a számon. Sikerül két lépést tenni az ajtó felé, ahol feltűnik egy lila hajú lány; Perrie.
Gépfegyverrel a kezében, csípőre tett kézzel. Más esetben megijednék tőle, de most szükségem van  a segítségére. Felénk igyekszik, majd át veszi Niall helyét. Most ő áll a falnál, s lő míg én kivonszolom a sérült férfit. Egyik karját át dobom vállam fölött, így a súlya egy részét én cipelem. Nagy nehezen, de sikerül kijutni. Ahol egy harmadik tag vár minket. Kiugrik a fekete "Range Rover"-ből egy fekete hajú férfi, aki Niall segítségére siet.

-Szent sz@r. Ez Louis műve? -kérdi szitkozódva, miközben beülteti az autóba. Perrie futva jön ki a ház hátsó ajtaján, -ahol mi is- közben azt kiabálja, hogy siessünk. Beültetnek engem is a járműbe. Pillanatokon belül megérkezik a barna hajú Liam is, majd elindulunk.

-Várjatok! -minden szempár rám nehezül, de ez most a legkevésbé sem izgat. -Hol van Harry? -teszem föl a legfontosabb kérdést. Szívem zakatol, ha arra gondolok talán az a Louis megölte. Az autó le lassít, és ezt a pillanatot egy óriási robbanás töri meg. Mindannyian a ház felé kapjuk tekintetünket, amely felrobbant?! Állam a padlót súrolja, könnyeim szúrni kezdik szemem. S abban a pillanatban ahogy eljut a tudatomig az, hogy Harry bent volt...Könnyek áztatják el arcom. Mindenki megmerevedve ül  a helyén. De én nem bírom tovább. Ki szállok az autóból, és az égő romhalmazhoz rohanok. Nem halhat meg! Nem!