Hii Guys!!!Meg hoztam az 5.Részt!
Örülök a 14-dik feliratkozónak és a komiknak!
Továbbra is várom az olvasókat, ide és a csopiba is ;)
Jó olvasást!!! :)♥
D xoxo
* * *
Egyedül ülök az ágyon, immáron fel öltözve.A tévé be van kapcsolva, és valami idétlen mese csatornán van.
Üveges tekintettel bámulom a képernyőt, és gondolkodok.Amióta meg öleltem, hozzám se szólt.Miért? Mi rosszat tettem? Talán, nem kellett volna meg ölelnem? Ugyan, mindenkinek szüksége van egy ölelésre, egy embere, egy támaszra.Aki ott van neki, a bajban és mindig.
Ez vagyok én -mostanság.Egy sóhaj szökik ki ajkaim közül, a tévé távirányítóért nyúlók, és kikapcsolom a televíziót.Az ágy szélére ülök, lábaimat a padlóra teszem.Lábfejem érintkezik a hideg fa padlóval.Fel állok, és az ajtóhoz lépdelek.El érek a fa darabhoz, ujjaim a kilincsre csúsznak, majd le nyomják azt.Az ajtó ki nyitódik, ki lépek a folyosóra az ajtót be csukom.Lábaim a lépcsőhöz visznek, és nem parancsolok nekik.Le megyek a lépcsőn, amikor meg üti fülemet Mr Styles hangja.
-Nem tudom Zayn, csak.... -rekedtes hangján érződik a szomorúság, a keserűség.Várjunk, ki az a Zayn?
-Csak? Teljesen hülye vagy! -szólal meg egy mély lágy hang, mely félbe szakította Harry-t. Még mindig nehéz meg szokni ezt a nevet, "Harry" mennyire illik Mr Styles-hoz.
-Ja, tudom. -mondja Mr Styles. Egy fokkal lejjebb lépek, így láthatom a nappaliban üldögélő két férfit.
Mr Styles-t oldalról pillanthatom meg, míg a másik férfinak csak a hátát és a sapkáját látom.
-És mi a terved vele? -biccent egyet a lépcső felé, göndörkénk csak maga elé meredve emészti meg a kérdést.Ugye nem láttak meg? Be szívom alsó ajkam, levegőt is alig veszek.
-Zayn, ő árva.. -válaszolja a rekedtes hang, közben erre a
bizonyos Zayn-re néz.Mi? Ők, most rólam beszélnek?
Dehogy is Emily... ~belsőm nyugtat, kevés sikerrel.
-Akkor, mit akarsz, mi legyen? El vigyem? -a sapkás szegezi a kérdést a fürtösnek.Sóhajt egyet, még innen is látom ahogy mellkasa fel, le mozog.
-Ne, arra semmi szükség..Majd, ki találok valamit. Hisz a versenyen ott kell lennie. -válaszolja Mr Styles. Egy pillanat mi? Mr Styles oda akart adni ennek az idegen férfinak? De mégsem tette...
-Miért raktad fel őt? -Zayn szólal meg ismét.Egy kis ideig csönd ül a két férfin, majd Mr Styles válaszol a kérdésre;
-Ott volt Louis, és láttam hogy mennyire be jön neki Emily, és nem tudom, bele mentem. Így izgalmasabb lesz. -válaszolja.Tehát féltékenységből csinálta az egészet.Fejem enyhén meg rázom, és vissza térek a valóságba.Majd később dühöngök.
-És ha veszítesz? -Zayn bombázza Őt a kérdéseivel.Ez az a kérdés ami engem is izgat, túlságosan is.
-Nem lesz semmi, se érzelmileg se máshogy nem jelent nekem ez a lány semmit. -egy könny csepp szánt végig arcomon, majd még egy,és még egy.Fel kuporodom a lépcsőről, és vissza siettek a "szobámba".
Feltépem a háló ajtaját majd be csapom magam mögött.Jóval nagyobbat és hangosabban csapódik be mint gondoltam volna.Hátam az ajtónak döntöm, le csúszok rajta.Térdeim fel húzóm, fejem le hajtom.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Egy ilyen naiv, kislány? Már az első nap le kellett volna lépnem.De, miért is sírok Én most pontosan? Azért mert egy idegen férfi, meg ment majd bele kever egy versenybe, amin trófea ként kell díszelegnem.És, ennek az idegen pasinak akar oda adni mint egy csokit, aztán meg gondolja magát és meg tart.De főkként azért, mert nem vagyok fontos senkinek.Nem csak neki, hanem senkinek se.Ezért nincs családom, se másom.Talán így van megírva?
Ott fent, a nagy könyvben.Vagy Én vagyok a hibás mindenért? Könnyeim szakadatlanul folynak.De. hiába itatom az egereket.Azzal nem oldódik meg semmi.
Minden problémám itt marad, velem együtt.Egy kopogás üti meg fülemet, s abba hagyom a sírást.Bár, még a levegőt egyetlenül veszem.Nehezen föl tápászkodom padlóról, és ki tárom az ajtót.Mr Styles-el találom szembe magam.Arcáról semmit se lehet le olvasni. Mindig tartja a póker arcát, mindig...
Fejem le hajtom, nem akarok és nem is merek a szemébe nézni.Egyet lépek felé, ki akarom kerülni de elém áll.Teste meg feszül.
-Hova sietsz? -kérdezi, lábujjaimat figyelem.Hangja víz hangzik fejemben, mondatával együtt.Minden gondolatom össze szedve, állok előtte. A helyett, hogy el lökném és le kiabálnám a fejét.Lehet ezt kéne tennem, ennél rosszabb nem hiszem hogy lehetne.Erőt véve magamon, fel nézzek rá.Szemeimet övéibe mélyesztem.Ajkaim el vállnak;
-El az életedből. -hangom suttogásnak hangzik.Rezzenés telen arccal néz engem.Mély levegőt vesz, mintha nyugtatná magát.Hajába túr, és meg szólal;
-Nézd, semmi kedvem nincs itt tartani téged.De, amíg a verseny le nem ment, addig itt leszel.Világos?! -oktat ki, egyik szemöldökét az egekbe emeli- És, utána el mehetsz, ha nyerek.Ha viszont veszítek, egy jó éjszakában lesz részed. -kaján vigyorral az arcán el sétál.Mi a.... ?!Hülye fejjel bámulok magam elé, a semmibe. Azért kevert bele mert féltékeny volt, a semmire, most meg ez? Istenem, ezen a férfin lehetetlen ki igazodni.A folytonos hangulat ingadozásai, és az ügyei... Remélem ez az egy hét hamar el telik, és nyer.Nem akarok egy "jó éjszakát" el tölteni Tomlinson-nal. Sem senkivel.A hideg futkos a hátam az ilyen gondolatokra...
Örülök a 14-dik feliratkozónak és a komiknak!
Továbbra is várom az olvasókat, ide és a csopiba is ;)
Jó olvasást!!! :)♥
D xoxo
* * *
Egyedül ülök az ágyon, immáron fel öltözve.A tévé be van kapcsolva, és valami idétlen mese csatornán van.
Üveges tekintettel bámulom a képernyőt, és gondolkodok.Amióta meg öleltem, hozzám se szólt.Miért? Mi rosszat tettem? Talán, nem kellett volna meg ölelnem? Ugyan, mindenkinek szüksége van egy ölelésre, egy embere, egy támaszra.Aki ott van neki, a bajban és mindig.
Ez vagyok én -mostanság.Egy sóhaj szökik ki ajkaim közül, a tévé távirányítóért nyúlók, és kikapcsolom a televíziót.Az ágy szélére ülök, lábaimat a padlóra teszem.Lábfejem érintkezik a hideg fa padlóval.Fel állok, és az ajtóhoz lépdelek.El érek a fa darabhoz, ujjaim a kilincsre csúsznak, majd le nyomják azt.Az ajtó ki nyitódik, ki lépek a folyosóra az ajtót be csukom.Lábaim a lépcsőhöz visznek, és nem parancsolok nekik.Le megyek a lépcsőn, amikor meg üti fülemet Mr Styles hangja.
-Nem tudom Zayn, csak.... -rekedtes hangján érződik a szomorúság, a keserűség.Várjunk, ki az a Zayn?
-Csak? Teljesen hülye vagy! -szólal meg egy mély lágy hang, mely félbe szakította Harry-t. Még mindig nehéz meg szokni ezt a nevet, "Harry" mennyire illik Mr Styles-hoz.
-Ja, tudom. -mondja Mr Styles. Egy fokkal lejjebb lépek, így láthatom a nappaliban üldögélő két férfit.
 |
| Zayn Malik |
-És mi a terved vele? -biccent egyet a lépcső felé, göndörkénk csak maga elé meredve emészti meg a kérdést.Ugye nem láttak meg? Be szívom alsó ajkam, levegőt is alig veszek.
-Zayn, ő árva.. -válaszolja a rekedtes hang, közben erre a
bizonyos Zayn-re néz.Mi? Ők, most rólam beszélnek?
Dehogy is Emily... ~belsőm nyugtat, kevés sikerrel.
-Akkor, mit akarsz, mi legyen? El vigyem? -a sapkás szegezi a kérdést a fürtösnek.Sóhajt egyet, még innen is látom ahogy mellkasa fel, le mozog.
-Ne, arra semmi szükség..Majd, ki találok valamit. Hisz a versenyen ott kell lennie. -válaszolja Mr Styles. Egy pillanat mi? Mr Styles oda akart adni ennek az idegen férfinak? De mégsem tette...
-Miért raktad fel őt? -Zayn szólal meg ismét.Egy kis ideig csönd ül a két férfin, majd Mr Styles válaszol a kérdésre;
-Ott volt Louis, és láttam hogy mennyire be jön neki Emily, és nem tudom, bele mentem. Így izgalmasabb lesz. -válaszolja.Tehát féltékenységből csinálta az egészet.Fejem enyhén meg rázom, és vissza térek a valóságba.Majd később dühöngök.
-És ha veszítesz? -Zayn bombázza Őt a kérdéseivel.Ez az a kérdés ami engem is izgat, túlságosan is.
-Nem lesz semmi, se érzelmileg se máshogy nem jelent nekem ez a lány semmit. -egy könny csepp szánt végig arcomon, majd még egy,és még egy.Fel kuporodom a lépcsőről, és vissza siettek a "szobámba".
Feltépem a háló ajtaját majd be csapom magam mögött.Jóval nagyobbat és hangosabban csapódik be mint gondoltam volna.Hátam az ajtónak döntöm, le csúszok rajta.Térdeim fel húzóm, fejem le hajtom.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Egy ilyen naiv, kislány? Már az első nap le kellett volna lépnem.De, miért is sírok Én most pontosan? Azért mert egy idegen férfi, meg ment majd bele kever egy versenybe, amin trófea ként kell díszelegnem.És, ennek az idegen pasinak akar oda adni mint egy csokit, aztán meg gondolja magát és meg tart.De főkként azért, mert nem vagyok fontos senkinek.Nem csak neki, hanem senkinek se.Ezért nincs családom, se másom.Talán így van megírva?
Ott fent, a nagy könyvben.Vagy Én vagyok a hibás mindenért? Könnyeim szakadatlanul folynak.De. hiába itatom az egereket.Azzal nem oldódik meg semmi.
Minden problémám itt marad, velem együtt.Egy kopogás üti meg fülemet, s abba hagyom a sírást.Bár, még a levegőt egyetlenül veszem.Nehezen föl tápászkodom padlóról, és ki tárom az ajtót.Mr Styles-el találom szembe magam.Arcáról semmit se lehet le olvasni. Mindig tartja a póker arcát, mindig...
Fejem le hajtom, nem akarok és nem is merek a szemébe nézni.Egyet lépek felé, ki akarom kerülni de elém áll.Teste meg feszül.
-Hova sietsz? -kérdezi, lábujjaimat figyelem.Hangja víz hangzik fejemben, mondatával együtt.Minden gondolatom össze szedve, állok előtte. A helyett, hogy el lökném és le kiabálnám a fejét.Lehet ezt kéne tennem, ennél rosszabb nem hiszem hogy lehetne.Erőt véve magamon, fel nézzek rá.Szemeimet övéibe mélyesztem.Ajkaim el vállnak;
-El az életedből. -hangom suttogásnak hangzik.Rezzenés telen arccal néz engem.Mély levegőt vesz, mintha nyugtatná magát.Hajába túr, és meg szólal;
-Nézd, semmi kedvem nincs itt tartani téged.De, amíg a verseny le nem ment, addig itt leszel.Világos?! -oktat ki, egyik szemöldökét az egekbe emeli- És, utána el mehetsz, ha nyerek.Ha viszont veszítek, egy jó éjszakában lesz részed. -kaján vigyorral az arcán el sétál.Mi a.... ?!Hülye fejjel bámulok magam elé, a semmibe. Azért kevert bele mert féltékeny volt, a semmire, most meg ez? Istenem, ezen a férfin lehetetlen ki igazodni.A folytonos hangulat ingadozásai, és az ügyei... Remélem ez az egy hét hamar el telik, és nyer.Nem akarok egy "jó éjszakát" el tölteni Tomlinson-nal. Sem senkivel.A hideg futkos a hátam az ilyen gondolatokra...
