Remélem tetszik, iratkozzatok fel,és komizzatok ha igen illetve
csatlakozzatok a csoportba. Eyo x.x Jó Olvasást!
D xoxo
" -Louis vagyok. Louis Tomlinson.-mondja, szívem kihagy egy ütemet. S hirtelen úgy érzem kővé dermedtem. Ő az a Louis? -Találkoznunk kell. Bajban vagy.- feleli sietősen, hangján érezni lehet az
aggódást. Melyet Harry hangjánál egyszer se éreztem. De, egy vadidegen miért aggódik értem? "
A semmibe bámulva, várok. Talán mond még valamit. Hogy érti azt, hogy bajban vagyok? Miért?
-Gyere ki Harry házából. -le nyelem a torkomban lévő gombócot, melytől nem tudok meg szólalni.
Honnan tudja hogy itt vagyok?
Hisz látott már vele, Emily!
-Nem, nem tehettem. -nyögöm ki végül. Nem hagyhatom itt Lux-t egyedül, túl kicsi ahhoz hogy felnőtt nélkül legyen. Sóhajtását a vonal másik végéről is hallom. -Gyere ki onnan. -sziszegi, hangja sokkal élesebb mint legelőször. Hiába mondok nemet, ha egyszerűen érdekel az, hogy mit akar. Annyi kérdésem lenne Hozzá, hisz a naplóban is volt Róla szó. Lehetséges, hogy ő válaszolna nekem. Nem úgy, mint Harry. A nappali felé veszek egy pillantást, Lux a tévét bámulja. Nem hinném hogy mostanában el jön onnan. Át sétálok az előszobába, felveszem a szürke torna cipőmet. Majd ki lépek a ház ajtaján, csalódást okozva ezzel Harry-nek. Lépteimet gyorsabbra veszem, s ennek következtében hamar kiérek a kapun túlra.
| Louis Tomlinson |
-Sétálj egyenesen. Az utca végén, lesz egy park -mondja, sietve elérek az utca végéhez. S megpillantom a füves helyet, melyet fák zárnak körbe.
-És most? -meg állok, és kifújom magam, mi a francért siettek? Azért hogy találkozhassak Harry ellenségével, áh remek!
-Indulj el a park felé. -ezután le rakja a telefont. Én is így teszek, majd a mobilt a farmerem zsebébe süllyesztem. Lábaim megindulnak a hely felé, közben körbe nézek. Hátha van itt valaki rajtam kívül.
Hm, senki...Különös.
Fel emelem fejem, és velem szemben -jó pár száz méterre- meg látok egy, sportautót. Nem vitás, hogy Louis-é a jármű. Sietősre veszem a dolgot, és gyorsabban sétálok a -még- ismeretlen kocsi felé. Úgy, tíz-húsz harminc, méterre a kocsitól lehetek, amikor is Ő kiszáll. Bőr dzsekiben van, ugyan olyanban amilyenben Harry. Egyen dzseki? ~Teszem fel magamnak a kérdést. Ha egy bandában voltak, egy forma volt a ruhájuk is? Viccesen nézhettek ki, főleg a tömérdek tetoválással és piercinggel. Tipikus punk férfi, fekete feszülős nadrág, fekete póló. Tetoválások amik itt-ott kilátszódnak, fültágító, pc (piercing). Gondolataim közben, elérek Louis-hoz.
-Hello, gyönyörűm. -mondja, közelebb sétál hozzám. Így a tisztes távolságnak lőttek, -Emily, igaz? -villant felém egy ezer wattos mosolyt. Szemöldök ráncolva nézzek rá.
-Te vagy Louis. -szólalok meg halk, aligha erős, hangomon. Bólint egyet válasz képen. Tehát Ő Louis. Furcsa, kisebbnek gondoltam. -Kisebbnek gondoltalak. -csúszik ki a számon. Kínosan elmosolyodik, míg én rák vörösen álldogálok előtte.
-Valóban? -lép közelebb, -Ennél is kisebbnek? -kérdezi, felpillantok Rá. Ragyogó kék szemeivel lenéz rám. Hopp, talán mégsem olyan alacsony, mint ahogy gondoltam.
-Miért kellett ide jönnöm? Harry megöl, ha megtudja. -váltok témát, ki kerülve Őt lépek egyet előre.
Válaszokért jöttem ide nem azért, hogy a magasságáról csevegjünk.
-Ha, megtudja. -hangsúlyozza ki, - Menjünk vacsorázni. -jelenti ki. Testével felém közelít, s én kezdek Közé, és az autója közé kerülni. Hihetetlen, eljöttem, ismét. Ezért Harry kinyír, biztosan. Emlékszem mi történt akkor, amikor el jöttem Tőle. Amikor fürdött, meg pattantam, kevés szerencsével megtalált. És akkor, meg kaptam életem talán egyik legnagyobb pofonját. Ha akkor egy pofon volt, most mi lesz? Sóhajom vissza térít a jelenbe, ebbe a kicsit sem szép jelenbe. Melyben élek, élünk. A kócosra nézek, benyálazza alsó ajkát és még mielőtt egy szót is szólhatna; szó nélkül be ülök az anyósülésre. Önelégült s kissé meglepett arca mindent elárul. Ha beadom a derekam, akkor Ő is befogja. Tudom. Meg várom míg be száll, de addig be kötöm az övemet. Láttam már vezetni, és pontosan tudom, hogy nem szokása betartani a sebesség határt. Elindítja a motort majd érzem ahogyan egyre gyorsabban és gyorsabban haladunk a fagyos aszfalton. Időnként vetek egy-egy pillantást a "pilótámra". Nagy barna haj, tetovált test... Pont mint Harry... Mily' különös... Az út nagy részén a csönd uralkodik rajtunk, de -szokásomhoz híven - megint csak a kíváncsiságom felül kerekedik rajtam. Perceken keresztül gondolkodom, mit kérdezzek tőle? Mi az ami igazán fontos információ számomra? A Harry-vel való barátsága eléggé izgatja a fantáziámat. Félre ne értsétek, nem úgy értem hogy... Na, nem úgy. Hanem barátilag... Valamilyen beszélő viszonynak lennie kellett kettejük között, hiszen egy bandában voltak.
-Louis, milyen volt Harry-vel egy bandában? -teszem fel a legelső kérdésemet Neki, valószínűnek tartom hogy több is lesz a mai nap/ este folyamán. Rám pillant, majd az útra szegezi a tekintetét. Mintha riportot kérnék egy elképesztően híres embertől, körülbelül úgy várom a válaszát.
-Hazza-val. -vigyorogja, -Kemény, voltak iszonyatos napjaim miatta. -hangjából tisztán ki vehető a komolyság,folytatja- Folyton, komor volt. Aligha láttam nevetni, bár...Meg volt s van rá minden oka, nehéz múltat hagyott maga mögött. S akkor, megpróbálta újra kezdeni az egész életét. A bökkenő, itt a társaságunk volt. Persze, mindenki fogadta Harry-t de, -szünet- amikor rá szált Clare-re
egy szempillantás alatt a barátságom Harry Styles-al megváltozott. -Ouch. Tehát a naplóban leírtak, megtörténtek és igazak. Az út hátra levő részében, inkább nem szólalok meg. Folyamat Harry-n gondolkodom, vajon felébredt már? Tudja hogy Louis-al vagyok? Bár, ahogyan ismerem. Jobb ha nem tudja. Hisz, tudom mit tenne ha megtudja. Lassan elérünk egy...Hát, eléggé puccos helyre. Louis leparkol az étterem parkolójában, melynek neve a "21"-et viseli.
* * *
-Komolyan?! -nevetem. Amióta Louis behozott ide, egyszerűen...Nem is tudom, minden sokkal jobb.
Mondhatjuk hogy, "Rózsaszínben látom a világot." Épp a sztorijairól mesél, megjegyzem érdekes sztorikról. Olyanokról, amiket álmomban se gondoltam volna. Mint például; a vécéből ivás. Nem hiszem el, hogy képes lenne rá. Habár, ez a "kis" találka megmutatta hogy ő nem az a félős fajta. Ami, akárhogy is veszem egy jó dolog. Amikor be léptünk az épületbe, vagy húsz ember szegezte ránk kedves tekintetét. Louis mindenkinek bemutatott akinek .-elmondása szerint- kellett, majd le ültünk ide. A terem végébe, egy bokszba. Azóta pedig, csak mondja a magáét és közben többet nevetek mint talán, egész életemben.
-Igen, -mosolyogja. -te mit tettél volna a helyemben? -teszi fel kérdését, mire fejemet ingatom. Nem is tudom mit csinálnék ha valaki be kísérne a mosdóba és addig velem maradna amíg nem iszok, onnan.
-Te, és a barátaid örültek vagytok! -mondom kissé át hajolva az asztalon, így a dekoltázsomat megmutatva ezzel neki. Mosolyogva bólogat, majd két mosoly között bekap egy falatot.
-Gyakran megkapjuk, -ért egyet velem, kézfejeimen támaszkodva bámulom a velem szemben ülő Louis-t.
-Miért szálltál ki? -felnéz rám, megtörli mocskos ajkait. Rettenetes csönd telepszik ránk, le teszi az evőeszközt, s csak engem néz.
-Azért Emily, mert megaláztak. Nem voltam igazán a bandájuk tagja sosem. És, -dől hátra- hogy őszinte legyek hozzád, már nem is akarok a tagja lenni. Na meg, Harry és Clare... -abba hagyja és a tányérjába bámul. Hallom sóhaját, melyből tudom. Az a nő sokat jelentett neki. Harry tényleg ilyen lenne? Ilyen szemét?
-Nocsak, nocsak együtt a gerle pár? -hallom meg hátam mögül Harry rekedt hangját. Abban a pillanatban megfordulok, s látom Őt vérben forgó szemekkel melyekkel minket vizslat. Louis fel emeli fejét, és undorral az arcán néz a Göndörre.
-Ó, Harry. Bocs, de csak két főre foglaltattam asztalt. -mosolyogja. Louis-t fürkészem, ki csak meg se rezzen a tetovált férfi jelenlétében. Folyamatosan magam elé bámulva ülök, s a fejemben szidom magamat. Amiért azt hittem nem talál meg, ugyan már...Csak Én lehetek ilyen lökött. Érzem ahogy a feszültség lengi körül a társaságot. Ha jól láttam, Zayn-ék is itt vannak. Remek! Felkaromon iszonyatos szorítást érzek, s hamar állásba kerülök. Harry erőteljes szorítása csak nő, amikor Louis is fel áll és elénk lép.
-Szeretnénk befejezni a vacsorát Harry, -mondja a kócos, -nélküled. -hangja keményen cseng fülemben. Másodperceken keresztül "szemeznek" egymással, majd Harry el enged s én vissza esek a bokszba. Nagyokat pislogok mire felfogom az imént történteket.
