Hii Guys! I'm D, és itt egy 20.rész!!
Annyit kérek, ha olvassátok a blogot, iratkozzatok
fel hogy lássam van-e ennek a blognak értelem,vagy abba
-e kéne hagynom. Szóval, ennyi...Jó olvasást!! :))
D xoxo
Liam Payne;
-Ez egész biztos Liam? -kérdezi Niall, szendvicsét eszegetve.Bólintok egyet, száz-százalékig biztos vagyok abban hogy ki tette ezt Harry-vel.
-De, honnan tudta hogy ott vagyunk? -teszi fel nekem kérdését Zayn, fel állok a kannapéról és a bár felé lépkedek.Be lépek a pult mögé, majd egy pohárba öntök magamnak Jack Daniel's-t.
-Ugyan skacok, mindig oda járunk bulizni.Csak a hülye nem veszi észre... -oktat ki minket a banda egyetlen női tagja; Perrie. Nem is emlékszem arra hogy hogyan került be a bandába, régen volt már az a dolog.
-Harry-vel mi van? -kérdezem, nekem kéne tudnom mi van vele.De egész éjjel nyomoztam Jake bandája után,így Harry-ről sz@rt se tudok.
-Emily ápolja... -mondja el változtatott hangon Perrie. Niall fel horkan.
-Miért utálod ennyire? -szegezi a szőke hajú lánynak, őket figyelem.
-Miért? Ugyan már, egy árva kislány....Semmit se tud, és ti mégis be akarjátok venni a bandába. -akad ki, majd el veszi előlem a Daniel's -es üveget.Meg húzza, azt és le ül egy székre.
-Azért mert jól jöhet még. -válaszolja Zayn, barátnője bosszúsan néz rá.Sose lehet tudni mi van közöttük, egyszer járnak egyszer nem.Bonyolult kapcsolatuk van.
-Elég legyen! Perrie, idősebb és tapasztaltabb vagy mint Emily. -mondom- Ezért el várom tőled hogy felnőtt ként viselkedj vele, érteted? -kérdezem, bólint egyet.Tudom hogy most minden félének el hord a fejében, de én meg tudom azt hogy bármikor ki dobhatom a bandából.És ezzel együtt a házamból is, és minden honnan, ahol eddig járt.
-Ki megy be Emily ért és Harry ért? -teszem fel a kérdésem, abban reménykedek hogy Perrie megy.Mert őszintén szólva, két nő egy bandában...Nem is tudom jó? Már mint, nem szoktam le becsülni senkit, és ez alól a nők se kivételek.Bizony, Perrie és Emily lesz a mi "titkos fegyverünk" mindenki ellen.Mivel senki se tette fel a kezét, ezért Perrie-t küldtem el a gerle párért.Addig Zayn és Én el megyünk venni néhány dolgot, amire még szükségünk lesz, Niall pedig...El van a szendviccsel, és az égvilágon semmi kedvem meg zavarni őt.
Emily Ross:
Reggel a nővér keltet fel, és emlékeztetett a tegnap történtekre.Mintha csak egy rossz álom lett volna, de sajnos ez a valóság.És a tegnapi nap eseményei mind meg történtek, a vásárlás.Aztán a festés Harry-vel, ahogy össze kentük egymást.És amikor ott feküdtünk a földön, mint akiknek semmi gondja és dolga nincs az életben.Annyira jó volt.Ajkaimra halvány mosoly ül ki, e szép emlékre.
-Min mosolyogsz? -zavarja meg gondolataimat Harry (?!).Fejem azonnal fel kapom, a rekedtes hangjára.Fel ült az ágyában, ajkain szelíd mosoly tündököl.Amitől nekem is mosoly ragad ajkaimra, el se hiszem hogy él.
-Élsz. -motyogom.Fel se tűnt az hogy fel ébredt, hogy nem tűnt ez fel nekem? Fel állok székemből, mellé állok.Most Ő néz fel rám, bal szeménél egy monokli díszeleg még az arcán kisebb-nagyobb sebek mutatkoznak meg.Egy szóval ;szörnyen fest.
-Jól érzed magad? -kérdezem finoman, nem tudom mennyit aludhattam de azt tudom hogy keveset.
-Tökéletesen angyal. -mondja, kicsit furcsállom a hangnemét és a beszédét.Nem szokott ilyen lenni, keveset beszél és nem mondja nekem azt hogy "angyal". Jól van? ~Teszem fel magamnak az első kérdést ami be ugrik.Szemöldököm ráncolom válaszára, nem erre számítottam.Szólnom kéne egy orvosnak, hogy felébredt.
Testemmel az ajtó felé fordulok, el indulok.Majd meg torpanok, amikor hideg kézfejemen meleget érzek.Fejem vissza fordítom keze az enyémen, szemeit enyéimbe mélyeszti.
-Mond, te a csajom vagy? -kérdezi vigyorogva.Homlokom ráncolom, mi a fene ütött ebbe az emberbe?
Fejem rázóm, ajkai egy vonallá préselődnek.Nem tetszik neki a válaszom? Az hogy hangzana ha el mondanám az igazat? "A foglyod vagyok, lassan egy hónapja és nem engedsz el." ~nem annyira rossz.De, ezt most nem akarom rá ömleszteni, neki is meg vannak a maga bajai.Ahogy minden embernek.Ujjaimat ki veszem tappancsa alól, kezem testem mellé zuhan.
-Harry, emlékszel a tegnapi napra? Tudod hogy ki vagyok? -kérdezem, fejét ingatja.Le ülök az ágy melletti székre, nem emlékszik semmire! Semmire se! Ekkor az ajtó ki nyílik majd be csukódik és egy orvos lép be rajta.
-Jó napot! -köszönt minket- Á, Mr Styles fel ébredt.Ne mozogjon sokat, a sebe túl friss, fel szakadhat. -közli az ágyban fekvő göndörrel- Úgy hallottam, haza akar menni.Nos ennek semmi akadálya, el intézzük a papírokat és egy vizsgálat után távozhat is. -mondja, amitől kicsit jobban érzem magam.Nem szeretem a kórházakat, folytatja; -De, emlékezet ki esése van ami nem maradandó.Vissza fog térni az emlékezete, egy maximum két hónapon belül. -tessék? 2 Hónapig azt se fogja tudni hogy ki vagyok? És a barátai, a versenyek, Lux?!
-Dr, két hónap? -szólalok meg, nekem ez az egy is túl sok volt Harry-vel.Még két hónap nem menne, akkor se ha nem önmaga lenne.
-Igen, bár ez általában változó.Lehet két hónap, de lehet két nap is. -mondja, amitől kicsit meg nyugszom.Tehát bármikor vissza jöhet az emlékezete, csak egy kicsit rá kell segíteni.Ezek után, Harry-t el viszik és ki vizsgálják mielőtt el hagyná a kórházat.Most az egyszer, nem tartok vele.Inkább maradok egyedül ebben a csendes szobában a gondolataimmal.Igen, ez szép is lett volna ha Perrie nem ront be az ajtón.Szemeimmel a szőke hajú füstös sminkű démont figyelem, nincs kedvem a veszekedéshez és a meg jegyzéseihez.
-Harry? -kérdezi mire sóhajtva felé pillantok rá.
-Épp az előbb vitték el, ki vizsgálják és jöhet haza. -válaszolok, ujjaimat babrálom.Két hónap, Vele? Nem, az ki van zárva! Amint vissza értünk meg mondom neki, hogy el kell intéznem valamit.És le lépek.Igen, ezt kell tennem, ha egy percig is vele maradok bele szeretek.Már így is tetszik, nem akarok még érzelmeket is táplálni iránta.Már meg se lepődök magamon, annyira naiv és buta vagyok.Úgy ahogyan azt Ő mondta, igaza volt.Az vagyok, buta és naiv.
-Minden oké? -jön egy hang mellőlem, oldalra fordítom fejem.Aprót bólintok, és tekintettem újra az ujjaimra terelődnek.
-Hé, ne verj át.Látom hogy kattogsz! -ül le mellém, felé nézzek de csak egy pillanatra.Kék szemei csillognak, ki egyenesedek.
-Nem verlek át, csak... Hagyjuk. -motyogom.Nem fogom egy ismeretlen lánynak ki teregetni a "szennyest".Fel használhatja ellenem, valahogyan.
-Na mi a gond? -kérdezi, vállával kicsit meg löki az enyémet.Ugyan, ennél rosszabb már nem lehet.Sóhajtva túrok bele hosszú barna hajamba.
-Csak, Harry... -mondom, remélve hogy nem kér több mondanivalót.Bólint.
-Mi van vele? -néz rám nagy szemekkel- Tetszik? -vigyorog, bólintok- Miért nem ezzel kezdted, hé! Ez tök jó. -hova tűnt az a lány aki egész végig veszekedett velem? Mindenki olyan mint Harry? Kettős személyiségű? Ez, már túl sok...
-Nem, nem az.Ő. -fújom ki hangosan a levegőm- Nem úgy gondol rám, és mind egy. -zárom le a témát, semmi kedvem erről beszélni.Vagy csak az a bajom, hogy most valaki meg hallgatna? De nem merem el mondani a teljes igazságot, senkinek? Mert túlságosan sokszor bántottak már?
* * *
-Harry! Nem kelhetsz fel! -szólok rá.Hihetetlen, körülbelül fél órája érkeztünk meg a házába.És össze-vissza mozog, nem képes egy helyben maradni.Sóhajtok egyet, majd a táskámban kezdek kutatni.Az orvos azt mondta ha nem marad el, adjak neki be egy nyugtatót.Amit maga a doktor nyomot a kezembe, a táskát a földre dobom.A kicsi gyógyszeres dobozból ki szedek egy szem fehér bogyót, és felé nyújtom.
-Be akarsz gyógyszerezni? -húzza fel egyik szemöldökét, és az egekbe emeli.
Ez a régi Harry...Gyorsan vissza ért...
-Nem, de vedd be. -nézzem reakcióját, semmi- Kérlek. -kérlelem, vonakodva el veszi tőlem a kis pirulát és a szájába teszi.Le nyeli azt, víz nélkül (?) és vissza dől a párnák közé.Egy ideig figyelem Őt, szemei le hunyva.Van a gyógyszernek mellék hatása is?
-Nem aludnál velem? -zökkent ki gondolataimból a göndörke, rá emelem kérdő tekintettem.Zöld szemei csillognak, arca olyan ártatlan.Fejem enyhén meg rázóm, ajkai le fele görbülnek.
-Kérlek. -mondja.Ezt a szót, amióta ismerem Harry-t egyszer se hallottam a szájából.Nem hogy a szájából, sose hallottam még embertől, aki nekem mondta volna.Át sétálok az ágy másik felére, a dobozt az éjjeli szekrényre teszem.Le veszem a cipőmet, és e fekszek az ágyba.Tőle messze, oldalára fordul.Egyik karján támaszkodik, míg a másik a derekamra csúszik.Bőröm liba bőrös lett, nem tudom ezt és ezeket a dolgokat mire vélni.Ilyen gyorsan hatott volna a nyugtató? Szemeim a fehér plafont bámulják, próbálom ki zárni a mellettem fekvő férfit.Nem tudom mi van mostanában vele, és velem... Különös dolgok történtek az elmúlt napokban, hetekben.Amióta "itt élek" sok mindent meg tudtam az igazi életről, arról hogy milyen nehéz életben maradni London utcáin.Hogy sok a rossz ember, és hogy Harry -talán- köztük van.Ezek között a rossz emberek között, valljuk be nincs mindenkinek egy fegyver szobája a házában.És egy csomó üres szobája, na meg tíz autója.És a családjáról ne is beszéljünk, nem is tudom hogy van e egyáltalán családja.Anyja, apja, testvére.Van neki ilyenje? Vagy csak Lux van neki? Gondolataimat el oszlatva fordítom jobbra fejemet, szemeim Harry-n ragadnak.Szemei csukva, ajkai kicsit el nyíltak egymástól.Göndör fürtjei homlokát terítik be, karomat fel emelem testem mellől.Ujjaimmal ki simítom azt a pár rakoncátlan tincsét, ami zavar -engem...
-Emily. -hangja halk, ébren van? Szemei még mindig csukva vannak, észre se vettem hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz.
-Tessék? -suttogom, eszem ágában sincs meg zavarni Őt gondolataiban.Akármilyen zavaros, és vad, tudom hogy tud kedves lenni.Olyan akiért mindenki oda van, csak valamiért el rejti azt a Harry-t.De miért?
-Maradj velem, babe. -sutyorogja, majd el hallgat.Válaszára ki tágulnak pupilláim s a szív verésem is fel gyorsul.Az agyam zakatolni kezd, ezer és még ezer kérdést téve fel nekem.Amitől úgy érzem meg fogok örülni, be lélegzem jellegzetes illatát.S el alszom én is, nem törődve a sok száz és meg annyi kérdéssel.Amit az agyam alkot meg s kérdez.Oldalamra fordulnék, de nem tudok mert a fejét a nyakamba temeti.Lehelete csikizi nyakamat, ahogyan a göndör fürtjei is.Fejemben újra és újra le játszódik a mondata, akár egy magnón; "Maradj velem, babe"...
2014. augusztus 30., szombat
2014. augusztus 29., péntek
19.Rész
Hii Guys! I'm D,és hoztam nektek egy 19.Részt!!
Örülök a 22.Feliratkozónak, és azt remélem többen is
leszünk még!! :) A komikkal szint így, Jó olvasást!
D xoxo
Könnyeim szakadatlanul folynak le arcomon, s az ölemben fekvő göndörre potyognak.Feje combomon pihen, véres hajszálai szét terülnek fedetlen bőrömön.Ujjperceim arcát cirógatják, fogalmam sincs arról hogy él e még.Remegek, emlékszem azt mondta; "Bajban engem hívsz" .És most? Most kit hívjak? Hisz most Ő van bajban, a vértől nem lehet látni arcát ami még inkább aggaszt.A torkom fáj a sok segély kiáltástól, s attól tartok meg fáztam.
Liam Payne :
-Jöttök? -kérdezem, miközben farzsebemből elő veszem a cigis dobozomat.
-Én megyek. -áll fel Zayn, és sétál mellém.Biccentek egyet a lépcső felé, majd el indulunk.Niall a
jó fiú nálunk,ő az a fajta akinek; ijesztő a külsője de, hatalmas a szíve.Ezért nem szeretjük ha meg kedvel valakit, mert akkor már nem az a srác aki olyan mint mi.Ő olyan...Cuki.Nem vagyok meleg.Ne értsétek félre.
-Hol van Hazza? -teszi fel nekem a kérdést Zayn, amikor már a földszinten próbálunk át jutni a táncoló emberek tömegén.Ami kisebb nehézségek árán sikerül is, ki megyünk az épület kijáratán.Majd az ajtótól el sétálunk öt-tíz méterre, hogy be tartsuk a szabályokat.A cigimet ajkaim közé teszem, s meg gyújtom annak végét.Borostás barátom is így tesz, és a sötét éjszakában csak a szánkból ki szálló füstöt látom.
-Hey, te is hallod? -szólal meg pár perc után Zayn.Eleinte hülyének nézzem, aztán az én fülemet is meg üti a zokogás hangja.Ki az?
-Onnan jön. -mondom, és a hang irányába sétálunk.Egy zsákutca lehet a hely, egy villanyoszlop világítja be az egészet.A fény alatt egy lány ül, sír.Mellette pedig egy test fekszik, holtan (?!).Zayn el kezd szaladni a két számomra idegen alak felé, követem.Ahogy közelebb érünk úgy kezd egyre hangosabb lenni a sírás.Ki ez és miért sír? El érünk a két emberhez, akik közül az egyik Emily, a másik pedig Harry.
-Mi történt Emily? -kérdez rá Zayn, a lány le törli könnyeit majd rá néz.
-Nem tudom. -nehezen veszi a levegőt, hangja remeg.Cigimet a földre dobom, és le veszem a dzsekimet, a rémült lány felé nyújtóm aki el veszi és magára teríti. -Itt találtam, a földön, így. -sírja el magát.Le hajolok hozzá, hogy nagyjából egy szinten legyünk.Meg fogom két karját, s fel húzóm magamhoz.Arcát mellkasomba temeti, sír.
-Hívj egy mentőt. -mondom Zayn-nek aki már tárcsáz is.Szemeim a földön fekvő göndörön ragadnak, akár ki is tette tudta hogy itt leszünk.Bár, már van egy sejtésem hogy ki lehet az.
-Srácok? -hallom meg hátam mögül Perrie hangját, nem tudok most vele foglalkozni.Amikor itt egy félig halott ember és egy megrémült lány.Akinek fogalma sincs arról hogy mibe keveredett.
-Mi történt? -jön mellénk, Niall és Perrie. Fejemmel Harry felé bökök, szőke hajú ír barátom mindent tudóan bólint.Míg a mellette levő lány meg se szólal.
-Mindjárt jön a segítség. -mondja Zayn, zsebre téve mobilját.
-Rendbe fog jönni? -kérdezi a barna hajú lány karjaim közt.Le pillantok rá, könnyes szemei mindent el árulnak; aggódik.
-Igen, minden rendben lesz. -ölelem át, tenyeremmel haját simogatom.Remélem ettől kicsit meg nyugszik, s abba hagyja a sírást.Pár percen belül meg halljuk a mentők szirénájának hangját, mindannyian állunk és várjuk a dokikat.A mentő autó pont az utca előtt parkol le, a jármű ajtajai ki nyílnak és a piros ruhás emberkék felénk rohannak.Az egyikük le guggol Harry mellé, meg nézi a pulzusát.Majd a szívverését.
-Él. -mondja,- De azonnal be kell vinnünk a kórházba. -bólintok.Fel pakolják a hordágyra, és be rakják a kocsiba. Emily és Zayn mennek Harry-vel.Niall Perrie és Én mi itt maradunk.Meg várom amíg el megy a szirénázó autó.
-Niall, ti kövessétek őket a kórházba. -adom ki az utasítást- Nekem el kell intéznem valamit. -mondom, s ezzel el indulok ki a szűk utcáról.Az autómig meg se állok.Hosszú éjszakának nézzek elébe...
Emily Ross:
Szemeim végig rajta tartom.Az orvosok egy csomó mindent csináltak már vele.A vért le mosták nap barnította arcáról és nyakáról.Ruhái egy részét le vették róla, és nekem adták.Könnyes szemekkel figyelem az előttem fekvő eszméletlen férfit.Miért történt ez vele? Ki akart neki ártani? Ki?
-Emily? -szólít meg egy lágy hang, a hang tulajdonosa felé fordulok.Zayn aggódó tekintetébe ütközöm, kezemet fogja.Ami nem zavar, inkább erőt ad.
-Ugye rendbe jön? -kérdezem, hangom el csuklik a mondat végére.A borostás férfi csak bólint s magához húz, tévedtem vele kapcsolatban.Nem egy tuskó, a punkok is érző lények pont mint az emberek.Hiba volt külsőről ítélnem, óriási hiba.Próbálom nem el sírni magam minden egyes pillanatban, amikor őt nézzem.Most először kerültem ilyen helyzetbe, és nem tudom jól kezelni az ilyet.Sosem tudtam, és attól tartok nem is fogom tudni.
Tíz perc nem telhetett el, mire be értünk a kórház parkolójába.Ki nyitják a jármű hátulját, a mentősök ki szállnak Harry-vel.Majd mi is Zayn-el, egy ideig az orvosokkal megyünk a kórház falai közt.De, aztán amikor egy terembe érnek ránk csukják az ajtót.Mi pedig kint maradunk, kérdések százaival vele kapcsolatban.Zayn le ül az egyik székre, én is így akarok tenni.De a lábaim ezt más képen gondolják, fel-s alá mászkálok -azt hiszem- a műtő előtt (?!). Annyi minden jár a fejemben, amikor meg mentett.Ahogyan ott álltam előtte az ingében, amikor Louis-al versenyezett.Aztán amikor nyert, és amikor trófea lettem.A verseny napjáig együtt töltött idő, és a verseny...A félig csók, és az ott maradásom.És a mai nap...A festés...Olyan játékos volt, mint még soha.A közös zenénk... Amikor a Night Club-ban kiabáltam vele, mostanra már bánom.Mindent! Bárcsak én feküdnék ott bent, ő meg itt kint állna.Vagy nem...
Mi a fene ütött beléd Emily?!
~Kiabálja agyam e kérdést.Amire a válaszom; nem tudom.Nem tudom mi van velem, de úgy érzem; kedvelem. Sóhajtva ülök le Zayn mellé az egyik fehér székbe, amiben már előttem jó "pár" beteg is ült.
Nem bírom el viselni a mellkasomban lévő fájdalmat.Fejemet Zayn vállára döntöm, aki karját át dobja vállamon.Egy pillanatra le hunyom a szemem, s próbálok aludni.Túl hosszú volt ez a mai nap, túlságosan sokat kiabáltam.Szerintem, el ment a hangom.
A percek óráknak tűnnek, s nekem fel se tűnt az hogy egy szemhunyásnyit se aludtam.Idő közben meg érkezett köreinkbe Perrie és Niall.A tetovált punk lány gyilkos pillantásokat lőtt felém, mert kedvesén fekszem.Természetesen, ezt Zayn is észre vette.Őszintén szólva, jól mutatnak együtt csak a sok veszekedés.Abból elegem van, minden apróságon össze kapnak de utána egyből ki békülnek.Ami -szerintem- aranyos.
-Hozok egy kávét, ezt nem bírom tovább. -áll fel Niall a szerelmes pár mellől, ezzel egy időben ki nyílik a műtő ajtaja.Mindannyian fel állunk és a kék ruhás férfi elé állunk, le veszi a véres kesztyűit amitől el fog az émelygés.
-Jó hír, a fiatal úr életben van. -közli, úgy érzem mintha tonnáktól szabadultam volna meg.Folytatja;- Ma bent tartjuk meg figyelésre, és ha minden jó akkor haza mehet két hét múlva. -mondja, mire Zayn közbe szól;
-Két hét? Minek maradna bent két hétig! -akad ki Zayn amin nem csak az orvos,de én is meg lepődök.
-Saját felelősségre haza mehet, de nem adok garanciát arra hogy nem szakad fel a sebe. -
-Sebe? Miről beszél? -kérdezi Perrie.
-Van egy mély vágás, a gyomránál.Valószínűleg meg szúrták. -válaszolja, Zayn és Niall össze néznek- Engedelmükkel. -ez az utolsó szava hozzánk, fáradt -gondolom.A helyiségből még ki jönnek az asszisztensek, és a nővérek.Az utolsó meg áll a mi társaságunk előtt.
-Önök a hozzá tartozok? -néz végig rajtunk, három punk meg Én, bólintunk. -Valaki, egy személy bent maradhat vele. -mondja, mindenki engem néz.Én meg egy "mi az?" fejet vágva meredek rájuk.Végül én maradok bent.El búcsúznak tőlem miután a nővér el tűnik köreinkből, mind a hárman meg ölelnek.És ami igazán meg lep még a szőke hajú démon is.Egy ideig bámulom a három alakot ahogyan a sötét folyosón el sétálnak, majd egy mély levegő kíséretében be lépek a kórterembe.A helységen sötétség ül, csak a hold halovány fénye világítja meg a szobát.Ami az ablakon szűrődik be a fehér függönyök mögül.Halkan csukom be magam mögött az ajtót, majd Harry ágya mellé sétálok.Mindenféle zsinór van a kezén , és a testén el helyezve.Az ágya másik felén pedig gépek és monitorok pityegnek és villognak.A ruháit -amiket össze hajtottam- le rakom egy székre.Ami Harry ágyától úgy fél méterre lehet, le ülök s csak nézzem őt.Őt és az eszméletlen testét, fürtjei szanaszét állnak feje tetején.Meztelen felső testén lévő tetoválásai ki látszódnak, a takarója alól.Ajkai el nyíltak egymástól, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed.Karjai teste mellett hevernek.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, a szökésnek most nincs itt az ideje.Még egy furcsa napot tudhatok magam mögött, és még sok ilyen napom lesz, én úgy érzem...
Miért keveredtem bele ebbe? Ebbe az egészbe? Hogyan történt mindez? Egyáltalán miért Én, hiszen az életem így se volt valami jó.Akkor miért engem kell büntetnie mindenkinek? Mit ártottam Én, azért hogy ezt kapjam? ~Az agyam csak zakatol a kérdések vágányán, s nem akar le fékezni egy pillanatra se.A székemet közelebb rakom az ágyához ,ujjaimat hatalmas mancsába helyezem s össze fűzöm ujjainkat.Fejem az ágy szélére hajtom, még mindig érzem illatát.Ami nem tudja el felejtetni velem a tényt; kedvelem...
Örülök a 22.Feliratkozónak, és azt remélem többen is
leszünk még!! :) A komikkal szint így, Jó olvasást!
D xoxo
Könnyeim szakadatlanul folynak le arcomon, s az ölemben fekvő göndörre potyognak.Feje combomon pihen, véres hajszálai szét terülnek fedetlen bőrömön.Ujjperceim arcát cirógatják, fogalmam sincs arról hogy él e még.Remegek, emlékszem azt mondta; "Bajban engem hívsz" .És most? Most kit hívjak? Hisz most Ő van bajban, a vértől nem lehet látni arcát ami még inkább aggaszt.A torkom fáj a sok segély kiáltástól, s attól tartok meg fáztam.
Liam Payne :
-Jöttök? -kérdezem, miközben farzsebemből elő veszem a cigis dobozomat.
-Én megyek. -áll fel Zayn, és sétál mellém.Biccentek egyet a lépcső felé, majd el indulunk.Niall a
jó fiú nálunk,ő az a fajta akinek; ijesztő a külsője de, hatalmas a szíve.Ezért nem szeretjük ha meg kedvel valakit, mert akkor már nem az a srác aki olyan mint mi.Ő olyan...Cuki.Nem vagyok meleg.Ne értsétek félre.
-Hol van Hazza? -teszi fel nekem a kérdést Zayn, amikor már a földszinten próbálunk át jutni a táncoló emberek tömegén.Ami kisebb nehézségek árán sikerül is, ki megyünk az épület kijáratán.Majd az ajtótól el sétálunk öt-tíz méterre, hogy be tartsuk a szabályokat.A cigimet ajkaim közé teszem, s meg gyújtom annak végét.Borostás barátom is így tesz, és a sötét éjszakában csak a szánkból ki szálló füstöt látom.
-Hey, te is hallod? -szólal meg pár perc után Zayn.Eleinte hülyének nézzem, aztán az én fülemet is meg üti a zokogás hangja.Ki az?
-Onnan jön. -mondom, és a hang irányába sétálunk.Egy zsákutca lehet a hely, egy villanyoszlop világítja be az egészet.A fény alatt egy lány ül, sír.Mellette pedig egy test fekszik, holtan (?!).Zayn el kezd szaladni a két számomra idegen alak felé, követem.Ahogy közelebb érünk úgy kezd egyre hangosabb lenni a sírás.Ki ez és miért sír? El érünk a két emberhez, akik közül az egyik Emily, a másik pedig Harry.
-Mi történt Emily? -kérdez rá Zayn, a lány le törli könnyeit majd rá néz.
-Nem tudom. -nehezen veszi a levegőt, hangja remeg.Cigimet a földre dobom, és le veszem a dzsekimet, a rémült lány felé nyújtóm aki el veszi és magára teríti. -Itt találtam, a földön, így. -sírja el magát.Le hajolok hozzá, hogy nagyjából egy szinten legyünk.Meg fogom két karját, s fel húzóm magamhoz.Arcát mellkasomba temeti, sír.
-Hívj egy mentőt. -mondom Zayn-nek aki már tárcsáz is.Szemeim a földön fekvő göndörön ragadnak, akár ki is tette tudta hogy itt leszünk.Bár, már van egy sejtésem hogy ki lehet az.
-Srácok? -hallom meg hátam mögül Perrie hangját, nem tudok most vele foglalkozni.Amikor itt egy félig halott ember és egy megrémült lány.Akinek fogalma sincs arról hogy mibe keveredett.
-Mi történt? -jön mellénk, Niall és Perrie. Fejemmel Harry felé bökök, szőke hajú ír barátom mindent tudóan bólint.Míg a mellette levő lány meg se szólal.
-Mindjárt jön a segítség. -mondja Zayn, zsebre téve mobilját.
-Rendbe fog jönni? -kérdezi a barna hajú lány karjaim közt.Le pillantok rá, könnyes szemei mindent el árulnak; aggódik.
-Igen, minden rendben lesz. -ölelem át, tenyeremmel haját simogatom.Remélem ettől kicsit meg nyugszik, s abba hagyja a sírást.Pár percen belül meg halljuk a mentők szirénájának hangját, mindannyian állunk és várjuk a dokikat.A mentő autó pont az utca előtt parkol le, a jármű ajtajai ki nyílnak és a piros ruhás emberkék felénk rohannak.Az egyikük le guggol Harry mellé, meg nézi a pulzusát.Majd a szívverését.
-Él. -mondja,- De azonnal be kell vinnünk a kórházba. -bólintok.Fel pakolják a hordágyra, és be rakják a kocsiba. Emily és Zayn mennek Harry-vel.Niall Perrie és Én mi itt maradunk.Meg várom amíg el megy a szirénázó autó.
-Niall, ti kövessétek őket a kórházba. -adom ki az utasítást- Nekem el kell intéznem valamit. -mondom, s ezzel el indulok ki a szűk utcáról.Az autómig meg se állok.Hosszú éjszakának nézzek elébe...
Emily Ross:
Szemeim végig rajta tartom.Az orvosok egy csomó mindent csináltak már vele.A vért le mosták nap barnította arcáról és nyakáról.Ruhái egy részét le vették róla, és nekem adták.Könnyes szemekkel figyelem az előttem fekvő eszméletlen férfit.Miért történt ez vele? Ki akart neki ártani? Ki?
-Emily? -szólít meg egy lágy hang, a hang tulajdonosa felé fordulok.Zayn aggódó tekintetébe ütközöm, kezemet fogja.Ami nem zavar, inkább erőt ad.
-Ugye rendbe jön? -kérdezem, hangom el csuklik a mondat végére.A borostás férfi csak bólint s magához húz, tévedtem vele kapcsolatban.Nem egy tuskó, a punkok is érző lények pont mint az emberek.Hiba volt külsőről ítélnem, óriási hiba.Próbálom nem el sírni magam minden egyes pillanatban, amikor őt nézzem.Most először kerültem ilyen helyzetbe, és nem tudom jól kezelni az ilyet.Sosem tudtam, és attól tartok nem is fogom tudni.
Tíz perc nem telhetett el, mire be értünk a kórház parkolójába.Ki nyitják a jármű hátulját, a mentősök ki szállnak Harry-vel.Majd mi is Zayn-el, egy ideig az orvosokkal megyünk a kórház falai közt.De, aztán amikor egy terembe érnek ránk csukják az ajtót.Mi pedig kint maradunk, kérdések százaival vele kapcsolatban.Zayn le ül az egyik székre, én is így akarok tenni.De a lábaim ezt más képen gondolják, fel-s alá mászkálok -azt hiszem- a műtő előtt (?!). Annyi minden jár a fejemben, amikor meg mentett.Ahogyan ott álltam előtte az ingében, amikor Louis-al versenyezett.Aztán amikor nyert, és amikor trófea lettem.A verseny napjáig együtt töltött idő, és a verseny...A félig csók, és az ott maradásom.És a mai nap...A festés...Olyan játékos volt, mint még soha.A közös zenénk... Amikor a Night Club-ban kiabáltam vele, mostanra már bánom.Mindent! Bárcsak én feküdnék ott bent, ő meg itt kint állna.Vagy nem...
Mi a fene ütött beléd Emily?!
~Kiabálja agyam e kérdést.Amire a válaszom; nem tudom.Nem tudom mi van velem, de úgy érzem; kedvelem. Sóhajtva ülök le Zayn mellé az egyik fehér székbe, amiben már előttem jó "pár" beteg is ült.
Nem bírom el viselni a mellkasomban lévő fájdalmat.Fejemet Zayn vállára döntöm, aki karját át dobja vállamon.Egy pillanatra le hunyom a szemem, s próbálok aludni.Túl hosszú volt ez a mai nap, túlságosan sokat kiabáltam.Szerintem, el ment a hangom.
A percek óráknak tűnnek, s nekem fel se tűnt az hogy egy szemhunyásnyit se aludtam.Idő közben meg érkezett köreinkbe Perrie és Niall.A tetovált punk lány gyilkos pillantásokat lőtt felém, mert kedvesén fekszem.Természetesen, ezt Zayn is észre vette.Őszintén szólva, jól mutatnak együtt csak a sok veszekedés.Abból elegem van, minden apróságon össze kapnak de utána egyből ki békülnek.Ami -szerintem- aranyos.
-Hozok egy kávét, ezt nem bírom tovább. -áll fel Niall a szerelmes pár mellől, ezzel egy időben ki nyílik a műtő ajtaja.Mindannyian fel állunk és a kék ruhás férfi elé állunk, le veszi a véres kesztyűit amitől el fog az émelygés.
-Jó hír, a fiatal úr életben van. -közli, úgy érzem mintha tonnáktól szabadultam volna meg.Folytatja;- Ma bent tartjuk meg figyelésre, és ha minden jó akkor haza mehet két hét múlva. -mondja, mire Zayn közbe szól;
-Két hét? Minek maradna bent két hétig! -akad ki Zayn amin nem csak az orvos,de én is meg lepődök.
-Saját felelősségre haza mehet, de nem adok garanciát arra hogy nem szakad fel a sebe. -
-Sebe? Miről beszél? -kérdezi Perrie.
-Van egy mély vágás, a gyomránál.Valószínűleg meg szúrták. -válaszolja, Zayn és Niall össze néznek- Engedelmükkel. -ez az utolsó szava hozzánk, fáradt -gondolom.A helyiségből még ki jönnek az asszisztensek, és a nővérek.Az utolsó meg áll a mi társaságunk előtt.
-Önök a hozzá tartozok? -néz végig rajtunk, három punk meg Én, bólintunk. -Valaki, egy személy bent maradhat vele. -mondja, mindenki engem néz.Én meg egy "mi az?" fejet vágva meredek rájuk.Végül én maradok bent.El búcsúznak tőlem miután a nővér el tűnik köreinkből, mind a hárman meg ölelnek.És ami igazán meg lep még a szőke hajú démon is.Egy ideig bámulom a három alakot ahogyan a sötét folyosón el sétálnak, majd egy mély levegő kíséretében be lépek a kórterembe.A helységen sötétség ül, csak a hold halovány fénye világítja meg a szobát.Ami az ablakon szűrődik be a fehér függönyök mögül.Halkan csukom be magam mögött az ajtót, majd Harry ágya mellé sétálok.Mindenféle zsinór van a kezén , és a testén el helyezve.Az ágya másik felén pedig gépek és monitorok pityegnek és villognak.A ruháit -amiket össze hajtottam- le rakom egy székre.Ami Harry ágyától úgy fél méterre lehet, le ülök s csak nézzem őt.Őt és az eszméletlen testét, fürtjei szanaszét állnak feje tetején.Meztelen felső testén lévő tetoválásai ki látszódnak, a takarója alól.Ajkai el nyíltak egymástól, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed.Karjai teste mellett hevernek.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, a szökésnek most nincs itt az ideje.Még egy furcsa napot tudhatok magam mögött, és még sok ilyen napom lesz, én úgy érzem...
Miért keveredtem bele ebbe? Ebbe az egészbe? Hogyan történt mindez? Egyáltalán miért Én, hiszen az életem így se volt valami jó.Akkor miért engem kell büntetnie mindenkinek? Mit ártottam Én, azért hogy ezt kapjam? ~Az agyam csak zakatol a kérdések vágányán, s nem akar le fékezni egy pillanatra se.A székemet közelebb rakom az ágyához ,ujjaimat hatalmas mancsába helyezem s össze fűzöm ujjainkat.Fejem az ágy szélére hajtom, még mindig érzem illatát.Ami nem tudja el felejtetni velem a tényt; kedvelem...
2014. augusztus 27., szerda
18.Rész
Hii Bananas!! Hoztam Nektek egy 18.Részt!!
Jó olvasást! Ha tetszett, iratkozz fel, és komiz!!
D xoxo
Üvöltő zene, részeg tinik, és csókolózó párok mindenütt.Nagyjából ilyen egy buli, -vagyis ezt látom csak.
Egy Night Club-ban vagyunk, úgy ahogyan azt mondta.Amikor be léptünk az épület ajtaján vagy tíz ember rohamozta meg Őt, s árasztották el kérdéseikkel.Amikhez nekem semmi közöm nem volt,természetesen.Ezek után át verekedtük magunkat a táncparketten, és egy lépcsőn sétáltunk fel.
Ide, ahol most is ülünk.Fogalmam sincs arról mi ez a hely, de tuti hogy nekik van fent tartva.A lépcső aljánál a V.I.P fel íratott olvastam le, tehát itt csak Ő és Én vagyunk.Na, meg Liam, Zayn, Niall, és Perrie.Két fél kör alakú kannapén helyezkedik el a társaság.Aminek tűz vörös színe van, míg a falak feketére vannak mázolva.Az ülő helyünk előtt, egy asztal van el helyezve.Amin mindenféle italt lehet találni, dohánnyal együtt.
Harry mellett ülök, s unatkozom.Igen, Én vagyok az egyetlen egy olyan lány aki egy buliban képes unatkozni.
Amíg Ő cseveg a punkokkal, addig magam elé meredve figyelem lábamat.Ami a rövidnadrágnak köszönhetően meg mutatkozik,sajnos.Egy fekete topot és egy farmer rövid nadrágot viselek azzal a vászon cipővel amit adott.Nem valami kihivalkodó öltözet, és szerencsémre nem is fel tűnő.Bár nekem ez a short túl rövid, de ki tudja mi ma a divat? Ölemben a táskám foglal helyet, hihetetlen milyen hangos ez a zene.
-Emily. -legyezi kezét arcom előtt Niall. Az egész csapat engem figyel, talán hozzám szóltak? Feléjük fordítom fejem.
-Tessék? -kérdezem vissza, sosem voltam nagy társasági ember.Akit mindenki keres és szeret, inkább a magányos szekcióba tartozom.
-Jössz táncolni? -kérdezi Zayn amire, Perrie is és Én is meg lepődök.Le döbbent arccal nézzem a borostás férfit.Homlokom ráncolom, talán megint össze veszett Perrie-vel? És így akar bosszút állni rajta, mert tudja hogy utál.
-Nem tudok táncolni. -vallom be, mindenki nevetni kezd.Én pedig le hajtott fejjel, szitkozódom hogy miért nem találtam ki valami kifogást az igazság helyett.Szerencsémre gyorsan találnak egy másik témát amin röhöghetnek egy jót, s el felejtenek engem.Egy idő után, csend ül a társaságra, amit a szőke hajú lány tör meg.Kezében egy üveget tart, felénk fordul.
-Üvegezünk? -vigyorog a mellettünk helyet foglalókra,mindenki díjazza ezt az ötletet.Kivéve; engem.Mi az az üvegezés? Ablakokat csinálunk, vagy mi? Közelebb ülök Harry-hez, a füléhez hajolok.
-Mi az az üvegezés? -suttogom, ajkaim súrolják fülét.El húzódom tőle, felém fordul.Ő is a fülemhez hajol, más különben nem hallanék semmit se, a zenétől.
-Ez egy játék. -motyogja- Valaki pörget és meg kérdezik "felelsz vagy mersz", te választasz.Utána pedig meg kell tenned valamit, a választásod után. -magyarázza.Bólogatásaimmal jelzem hogy nagyjából fel fogtam amit mondott.Tehát egy játék, oké.Még életemben nem hallottam ilyen játékról, de úgy tűnik nekik ez természetes dolog.A srácok le pakolnak az asztalról, -egy részéről- Perrie az üveget rá teszi.Mindenki izgatottan várja a lány következő cselekedetét, az üveg pörögni kezd az üveg asztalon.Majd Liam-nél áll meg, mindenki őt figyeli, én is.
-Liam, felelsz vagy mersz? -kérdezi Perrie, az előbb említett személytől.Aki szemeit az üvegen tartja, gondolkodik.
-Merek. -válaszolja, a szöszi össze dörzsöli a tenyerét majd rám nézz.Mire készül?
-Csókold meg, -pillant rám- Emily-t. -tágra nyílt szemekkel nézem Perrie-t, majd Liam-et.
-Tessék?! -szökik ki ajkaimon, miféle játék ez?
-Jaj, azt ne mond hogy nem csókolóztál még... -vágja hozzám.És mennyire igaza van, pontosan bele trafált az igazság az; hogy még nem kerültem olyan helyzetbe senkivel.Arcom fal fehér lesz, ujjaimat babrálom.Nem ezt nem vallom be.Fel állok a helyemről, majd Zayn és Liam közé ülök.Ez az egyetlen egy esélyem hogy meg mutassam Perrie-nek hogy nem vagyok olyan gyerekes mint ő.Kéz fejeimet Liam vállára helyezem, majd közel hajolok hozzá.Harry-vel már meg volt nem? Ajkaim találkoznak, alkohol szagú szájával.Ajkai mozogni kezdenek enyéimen, én is mozgatni kezdem az ajkaimat.Nyelve át csúszik két ajkam közt, s próbálok nem meg fulladni.Kezével meg fogja csípőmet s közelebb húz magához.
-Elég lesz. -szakít meg minket egy rekedtes hang.Abba hagyjuk, és el vállunk.Vörös arccal dőlök hátra a kényelmes kannapén, minden szempár engem figyel.Zavaromban az előttem lévő üvegeket figyelem, nem ülök vissza Harry-hez.Jobb itt Liam és Zayn között, vagy rosszabb? Most Liam-en a sor hogy pörgessen, ezek után Niall-nek kell be számolnia a szüzessége el vesztéséről, és a lányról akivel el veszítette.El torzult arccal hallgatom végig ezt az emlék beszámolót, túlságosan részletesre sikeredet.Még mindig nem vagyok képes fel fogni hogy meg tettem, azt.Egy idegennel, Harry szeme láttára.Hülyén érzem magam.
Az üveg már volt Perrie-n és, Zayn-en is.Majd végül nálam áll meg, fel ülök.És az üveg szájával szemezzek.Miért engem találtál el mi? Hogy merészeled?!
Mi? Most komolyan egy üveggel veszekedek?
-Felelsz vagy mersz? -kérdezi Zayn.Hosszasan át gondolom a dolgot, nem akarok merni.Ki tudja mit kérne tőlem, így hát marad a másik választás.
-Felelek. -mondom maga biztosan.Nem lehet ebből gond, kapok egy kérdést amire válaszolnom kell.Semmiség.
-Szűz vagy? -szegezi nekem a kérdést, mindenki csöndbe marad s engem figyel.Tekintetüket magamon érzem, az ölembe ejtett táskámat nézzem.Most mit mondjak? Az igazat, vagy hazudjak? Csak a rossz emberek hazudnak, aprót bólintok.Mindenki nevetni kezd kivéve Harry-t és engem, legalább Ő nem nevet rajtam.Le hajtott fejjel állok fel s indulok meg a lépcső felé, amin fel jöttünk.Ezek az emberek egy nap alatt többször aláznak meg mint az árva házban egy alatt.Nem akarok tovább velük maradni, nem vagyok képes még egy beszólást vagy nevetést el tűrni.
Ki jutok a társaságból, majd lábaim a lépcsőhöz vezetnek.Egyik kézfejem a korláton siklik le míg lábaimmal szelem a fokokat.Sós könnyeim égetik a szememet, de nem akarok sírni.Se előtte, se a többi punk előtt.Mindannyian érzéketlen tuskók...Le érek a lépcső aljára, és várom hogy az öltönyös hapsi át engedjen, ki a V.I.P helyről.Miközben várok lépteket hallok magam mögött, nem fordulok meg.Minek? Senkit se érdeklek, nem vagyok fontos nekik.Miért jönnének utánam?
Valaki meg ragadja a felkarom s annál fogva ránt magával szembe.Fel szisszenek, az illető pont ugyan ott ragadott meg, ahol anno Harry is.Fel nézzek az említett személyre, Zöld szemei sötétek.
-Mit akarsz? -kérdezem, majd ki rántva karomat ujjai közül el sétálok az öltönyös férfi mellett.Hallom lépteit magam mögött, de nem foglalkozok vele.A táncparkett mellett sétálok el, szemeim a tömegen legeltettem.Az emberek össze bújva táncolnak, a dübörgő zenére.Mi a jó ebben? Fejem meg rázva vissza térek a valóságba.
-Állj meg Emily! -kiabál rám hátam mögül Harry, meg fordulok.Így vele szemben állok, elegem van belőle.Egyszer normális egyszer meg ilyen, döntse el hogy milyen.Vagy hagyjuk ezt az egészet.Akár mi is ez az egész.
-Miért Harry? Hogy a csicskád lehessek? Elegem van belőled! És ezt te észre se veszed, minek tartasz magadnál? Hisz nem vagyunk egymásnak senkije, akkor meg?! -kiabálom, nem törődök a ránk figyelő szempárokkal.Amik a veszekedésünket nézik, s azt hogy mi lesz ebből.Persze, hangom alig hallatszott a hangos zene miatt.Tekintettem övébe fúrom, unom már ezt.Zöld szemeiben a meglepettséget vélem fel fedezni.Nem szól semmit, csak néz rám, azokkal a smaragd szemeivel.Sarkon fordulok, egyenesen haladok a mosdók felé.Nem értem Őt, se magamat.Nem ismerek már magamra se, nem szoktam kiabálni, és jelenetet rendezni.
Lassan elérem úti célomat, a wc-t.Be megyek a mosdóba, s az egyik mosdó fölé hajolva meg mosom arcomat.Nem ittam egy csepp alkoholt sem, mégis úgy érzem; be vagyok rúgva.A tükörben vizsgálom arcomat.Miért? Miért nem tudjuk abba hagyni ezt? Ezt a fura kapcsolatot, ami ki alakult köztünk az elmúlt hetekben? Könnyeim utat törnek maguknak, nem az fáj hogy így bánik velem.Hanem az, hogy nem úgy tekint rám, ahogyan Én rá.Igen, azt hiszem tetszik nekem.De az Istenit, hetek óta együtt lakunk, még szép hogy meg tetszett.A helység ajtaja megint ki nyílik, egy pillanatra oda figyelek.
-Emily. -mondja, felém lép egyet.De azonnal be rohanok az egyik wc-be, magamra zárva azt.Nem akarom Őt látni, kell egy kis szünet, vagy valami.Mert nem bírom el viselni ezt a fájdalmat ami a mellkasomban van.
-Emily! Nyisd ki ezt a rohadt ajtót! -kiabálja, közben ökleit a vékony fa ajtónak üti.Keserves zokogásba kezdek, de nem hagyja abba.Tovább trágárkodik, lábaim nem bírják ezért a földre rogyva sírok.Kézfejeimet arcom elé tartom, könnyeim csak szaporodnak.Mivel érdemlem ezt ki? Mivel? Miért nem hagyott ott az nap este, a verseny után? Miért nem dobott ki? Miért akarta hogy maradjak? ~Kérdésekkel van tele az agyam, amikre még, nem tudok válaszolni.Zokogásom alább hagy, amikor hallom be csapódni a mosdó ajtót. Itt hagyott.Le törlöm utolsónak nevezhető könnyeimet, fel állok a földről s ki nyitom az ajtót.Ki kukucskálok, tényleg el ment.Sóhajtok egyet, és ki megyek a kis helyről.A tükör előtt állok meg, vörös szemeimet meg mosom hideg vízzel, nem jobb.
Az lenne a legjobb ha el mennék.De a táska, fent maradt.És ha ott van Harry? El fog kapni... Emily, el ment, itt hagyott.Lábaim el indulnak a kijárat felé, ki nyitom az ajtót és ki megyek rajta.Íriszeim végig futtatom a tömegen, de sehol se látom a göndör fürtöket s azoknak tulajdonosát.El indulok az öltönyösök felé, akik ott állnak a lépcső két oldalánál egy vörös szalaggal.Vagy mivel, fogalmam sincs.Amint eléjük érek, el veszik azt a vörös valamit.Le hajtott fejjel ballagok fel a márvány fokokon, lassan fel érek a társasághoz.De Őt nem látom a kannapén.Oda sétálok a punkokhoz, el veszem a táskámat Liam mellől vállamra akasztom.
-Nem láttad Hazza-t? -kérdezi Niall, fejem rázom majd ahogy jöttem olyan gyorsan távozom.Le sétálok a lépcsőn, át az örökön és a tömegen a végleges kijárat fele.Ha ők se tudják hol van biztos haza ment, és engem azért nem vitt mert nem akar többet látni.Sóhajtva lépem át a Night Club küszöbét, s lépek ki a hideg éjszakai Londonba.Azt hiszem keresek egy sikátort ahol ma aludhatok, mert jobb helyem nem lesz.A jobb irányba indultam el, valamilyen csoda reményében.Karjaimat össze fonom mellkasom előtt, miért van ennyire hideg.Elérek egy kis utcához, amolyan zsákutca szerűség.Csak egy lámpa világítja be az utcát, szemeim egy testet vélnek fel fedezni.A földön fekszik ki terülve, ajkaim remegni kezdenek.Bár hol fel ismerem ezt a "fekvés módot", az a test...Harry-é . Közelebb merészkedek, a sötét utcához.Karjaimat le engedem testem mellé amint a test mellé érek.A lámpa pont a testet világítja meg. göndör fürtök fehér póló.Ami vértől ázott, Harry.
Kezem a szám elé rakom, mielőtt sikítanék.Le guggolok mellé, az arca vérben ázik.Ahogyan minden mása, valaki meg verte? Vagy mi történhetett vele?
-Harry, Harry, ébredj! -motyogom remegő hangon.Most nem drogozott biztos vagyok benne.Ez valakinek a műve, de ki akar ártani Harry-nek? Vannak ellenségei? Szemeimmel arcát fürkészem, nem mozdul nem beszél.Él még egyáltalán?
-Harry, kelj fel.Hallod! -ujjaim véres arcát fogják közre, undorító látvány, de muszáj erősnek maradnom.
-Liam! Zayn, Niall! -kiabálom, a barátai nevét hátha meg hallják.Ja, persze mert a dübörgő zenétől lehet bármit is hallani.Szemeim könnybe lábadnak, nem hallhat meg.Nem!
Jó olvasást! Ha tetszett, iratkozz fel, és komiz!!
D xoxo
Üvöltő zene, részeg tinik, és csókolózó párok mindenütt.Nagyjából ilyen egy buli, -vagyis ezt látom csak.
Egy Night Club-ban vagyunk, úgy ahogyan azt mondta.Amikor be léptünk az épület ajtaján vagy tíz ember rohamozta meg Őt, s árasztották el kérdéseikkel.Amikhez nekem semmi közöm nem volt,természetesen.Ezek után át verekedtük magunkat a táncparketten, és egy lépcsőn sétáltunk fel.
Ide, ahol most is ülünk.Fogalmam sincs arról mi ez a hely, de tuti hogy nekik van fent tartva.A lépcső aljánál a V.I.P fel íratott olvastam le, tehát itt csak Ő és Én vagyunk.Na, meg Liam, Zayn, Niall, és Perrie.Két fél kör alakú kannapén helyezkedik el a társaság.Aminek tűz vörös színe van, míg a falak feketére vannak mázolva.Az ülő helyünk előtt, egy asztal van el helyezve.Amin mindenféle italt lehet találni, dohánnyal együtt.
Harry mellett ülök, s unatkozom.Igen, Én vagyok az egyetlen egy olyan lány aki egy buliban képes unatkozni.
Amíg Ő cseveg a punkokkal, addig magam elé meredve figyelem lábamat.Ami a rövidnadrágnak köszönhetően meg mutatkozik,sajnos.Egy fekete topot és egy farmer rövid nadrágot viselek azzal a vászon cipővel amit adott.Nem valami kihivalkodó öltözet, és szerencsémre nem is fel tűnő.Bár nekem ez a short túl rövid, de ki tudja mi ma a divat? Ölemben a táskám foglal helyet, hihetetlen milyen hangos ez a zene.
-Emily. -legyezi kezét arcom előtt Niall. Az egész csapat engem figyel, talán hozzám szóltak? Feléjük fordítom fejem.
-Tessék? -kérdezem vissza, sosem voltam nagy társasági ember.Akit mindenki keres és szeret, inkább a magányos szekcióba tartozom.
-Jössz táncolni? -kérdezi Zayn amire, Perrie is és Én is meg lepődök.Le döbbent arccal nézzem a borostás férfit.Homlokom ráncolom, talán megint össze veszett Perrie-vel? És így akar bosszút állni rajta, mert tudja hogy utál.
-Nem tudok táncolni. -vallom be, mindenki nevetni kezd.Én pedig le hajtott fejjel, szitkozódom hogy miért nem találtam ki valami kifogást az igazság helyett.Szerencsémre gyorsan találnak egy másik témát amin röhöghetnek egy jót, s el felejtenek engem.Egy idő után, csend ül a társaságra, amit a szőke hajú lány tör meg.Kezében egy üveget tart, felénk fordul.
-Üvegezünk? -vigyorog a mellettünk helyet foglalókra,mindenki díjazza ezt az ötletet.Kivéve; engem.Mi az az üvegezés? Ablakokat csinálunk, vagy mi? Közelebb ülök Harry-hez, a füléhez hajolok.
-Mi az az üvegezés? -suttogom, ajkaim súrolják fülét.El húzódom tőle, felém fordul.Ő is a fülemhez hajol, más különben nem hallanék semmit se, a zenétől.
-Ez egy játék. -motyogja- Valaki pörget és meg kérdezik "felelsz vagy mersz", te választasz.Utána pedig meg kell tenned valamit, a választásod után. -magyarázza.Bólogatásaimmal jelzem hogy nagyjából fel fogtam amit mondott.Tehát egy játék, oké.Még életemben nem hallottam ilyen játékról, de úgy tűnik nekik ez természetes dolog.A srácok le pakolnak az asztalról, -egy részéről- Perrie az üveget rá teszi.Mindenki izgatottan várja a lány következő cselekedetét, az üveg pörögni kezd az üveg asztalon.Majd Liam-nél áll meg, mindenki őt figyeli, én is.
-Liam, felelsz vagy mersz? -kérdezi Perrie, az előbb említett személytől.Aki szemeit az üvegen tartja, gondolkodik.
-Merek. -válaszolja, a szöszi össze dörzsöli a tenyerét majd rám nézz.Mire készül?
-Csókold meg, -pillant rám- Emily-t. -tágra nyílt szemekkel nézem Perrie-t, majd Liam-et.
-Tessék?! -szökik ki ajkaimon, miféle játék ez?
-Jaj, azt ne mond hogy nem csókolóztál még... -vágja hozzám.És mennyire igaza van, pontosan bele trafált az igazság az; hogy még nem kerültem olyan helyzetbe senkivel.Arcom fal fehér lesz, ujjaimat babrálom.Nem ezt nem vallom be.Fel állok a helyemről, majd Zayn és Liam közé ülök.Ez az egyetlen egy esélyem hogy meg mutassam Perrie-nek hogy nem vagyok olyan gyerekes mint ő.Kéz fejeimet Liam vállára helyezem, majd közel hajolok hozzá.Harry-vel már meg volt nem? Ajkaim találkoznak, alkohol szagú szájával.Ajkai mozogni kezdenek enyéimen, én is mozgatni kezdem az ajkaimat.Nyelve át csúszik két ajkam közt, s próbálok nem meg fulladni.Kezével meg fogja csípőmet s közelebb húz magához.
-Elég lesz. -szakít meg minket egy rekedtes hang.Abba hagyjuk, és el vállunk.Vörös arccal dőlök hátra a kényelmes kannapén, minden szempár engem figyel.Zavaromban az előttem lévő üvegeket figyelem, nem ülök vissza Harry-hez.Jobb itt Liam és Zayn között, vagy rosszabb? Most Liam-en a sor hogy pörgessen, ezek után Niall-nek kell be számolnia a szüzessége el vesztéséről, és a lányról akivel el veszítette.El torzult arccal hallgatom végig ezt az emlék beszámolót, túlságosan részletesre sikeredet.Még mindig nem vagyok képes fel fogni hogy meg tettem, azt.Egy idegennel, Harry szeme láttára.Hülyén érzem magam.
Az üveg már volt Perrie-n és, Zayn-en is.Majd végül nálam áll meg, fel ülök.És az üveg szájával szemezzek.Miért engem találtál el mi? Hogy merészeled?!
Mi? Most komolyan egy üveggel veszekedek?
-Felelsz vagy mersz? -kérdezi Zayn.Hosszasan át gondolom a dolgot, nem akarok merni.Ki tudja mit kérne tőlem, így hát marad a másik választás.
-Felelek. -mondom maga biztosan.Nem lehet ebből gond, kapok egy kérdést amire válaszolnom kell.Semmiség.
-Szűz vagy? -szegezi nekem a kérdést, mindenki csöndbe marad s engem figyel.Tekintetüket magamon érzem, az ölembe ejtett táskámat nézzem.Most mit mondjak? Az igazat, vagy hazudjak? Csak a rossz emberek hazudnak, aprót bólintok.Mindenki nevetni kezd kivéve Harry-t és engem, legalább Ő nem nevet rajtam.Le hajtott fejjel állok fel s indulok meg a lépcső felé, amin fel jöttünk.Ezek az emberek egy nap alatt többször aláznak meg mint az árva házban egy alatt.Nem akarok tovább velük maradni, nem vagyok képes még egy beszólást vagy nevetést el tűrni.
Ki jutok a társaságból, majd lábaim a lépcsőhöz vezetnek.Egyik kézfejem a korláton siklik le míg lábaimmal szelem a fokokat.Sós könnyeim égetik a szememet, de nem akarok sírni.Se előtte, se a többi punk előtt.Mindannyian érzéketlen tuskók...Le érek a lépcső aljára, és várom hogy az öltönyös hapsi át engedjen, ki a V.I.P helyről.Miközben várok lépteket hallok magam mögött, nem fordulok meg.Minek? Senkit se érdeklek, nem vagyok fontos nekik.Miért jönnének utánam?
Valaki meg ragadja a felkarom s annál fogva ránt magával szembe.Fel szisszenek, az illető pont ugyan ott ragadott meg, ahol anno Harry is.Fel nézzek az említett személyre, Zöld szemei sötétek.
-Mit akarsz? -kérdezem, majd ki rántva karomat ujjai közül el sétálok az öltönyös férfi mellett.Hallom lépteit magam mögött, de nem foglalkozok vele.A táncparkett mellett sétálok el, szemeim a tömegen legeltettem.Az emberek össze bújva táncolnak, a dübörgő zenére.Mi a jó ebben? Fejem meg rázva vissza térek a valóságba.
-Állj meg Emily! -kiabál rám hátam mögül Harry, meg fordulok.Így vele szemben állok, elegem van belőle.Egyszer normális egyszer meg ilyen, döntse el hogy milyen.Vagy hagyjuk ezt az egészet.Akár mi is ez az egész.
-Miért Harry? Hogy a csicskád lehessek? Elegem van belőled! És ezt te észre se veszed, minek tartasz magadnál? Hisz nem vagyunk egymásnak senkije, akkor meg?! -kiabálom, nem törődök a ránk figyelő szempárokkal.Amik a veszekedésünket nézik, s azt hogy mi lesz ebből.Persze, hangom alig hallatszott a hangos zene miatt.Tekintettem övébe fúrom, unom már ezt.Zöld szemeiben a meglepettséget vélem fel fedezni.Nem szól semmit, csak néz rám, azokkal a smaragd szemeivel.Sarkon fordulok, egyenesen haladok a mosdók felé.Nem értem Őt, se magamat.Nem ismerek már magamra se, nem szoktam kiabálni, és jelenetet rendezni.
Lassan elérem úti célomat, a wc-t.Be megyek a mosdóba, s az egyik mosdó fölé hajolva meg mosom arcomat.Nem ittam egy csepp alkoholt sem, mégis úgy érzem; be vagyok rúgva.A tükörben vizsgálom arcomat.Miért? Miért nem tudjuk abba hagyni ezt? Ezt a fura kapcsolatot, ami ki alakult köztünk az elmúlt hetekben? Könnyeim utat törnek maguknak, nem az fáj hogy így bánik velem.Hanem az, hogy nem úgy tekint rám, ahogyan Én rá.Igen, azt hiszem tetszik nekem.De az Istenit, hetek óta együtt lakunk, még szép hogy meg tetszett.A helység ajtaja megint ki nyílik, egy pillanatra oda figyelek.
-Emily. -mondja, felém lép egyet.De azonnal be rohanok az egyik wc-be, magamra zárva azt.Nem akarom Őt látni, kell egy kis szünet, vagy valami.Mert nem bírom el viselni ezt a fájdalmat ami a mellkasomban van.
-Emily! Nyisd ki ezt a rohadt ajtót! -kiabálja, közben ökleit a vékony fa ajtónak üti.Keserves zokogásba kezdek, de nem hagyja abba.Tovább trágárkodik, lábaim nem bírják ezért a földre rogyva sírok.Kézfejeimet arcom elé tartom, könnyeim csak szaporodnak.Mivel érdemlem ezt ki? Mivel? Miért nem hagyott ott az nap este, a verseny után? Miért nem dobott ki? Miért akarta hogy maradjak? ~Kérdésekkel van tele az agyam, amikre még, nem tudok válaszolni.Zokogásom alább hagy, amikor hallom be csapódni a mosdó ajtót. Itt hagyott.Le törlöm utolsónak nevezhető könnyeimet, fel állok a földről s ki nyitom az ajtót.Ki kukucskálok, tényleg el ment.Sóhajtok egyet, és ki megyek a kis helyről.A tükör előtt állok meg, vörös szemeimet meg mosom hideg vízzel, nem jobb.
Az lenne a legjobb ha el mennék.De a táska, fent maradt.És ha ott van Harry? El fog kapni... Emily, el ment, itt hagyott.Lábaim el indulnak a kijárat felé, ki nyitom az ajtót és ki megyek rajta.Íriszeim végig futtatom a tömegen, de sehol se látom a göndör fürtöket s azoknak tulajdonosát.El indulok az öltönyösök felé, akik ott állnak a lépcső két oldalánál egy vörös szalaggal.Vagy mivel, fogalmam sincs.Amint eléjük érek, el veszik azt a vörös valamit.Le hajtott fejjel ballagok fel a márvány fokokon, lassan fel érek a társasághoz.De Őt nem látom a kannapén.Oda sétálok a punkokhoz, el veszem a táskámat Liam mellől vállamra akasztom.
-Nem láttad Hazza-t? -kérdezi Niall, fejem rázom majd ahogy jöttem olyan gyorsan távozom.Le sétálok a lépcsőn, át az örökön és a tömegen a végleges kijárat fele.Ha ők se tudják hol van biztos haza ment, és engem azért nem vitt mert nem akar többet látni.Sóhajtva lépem át a Night Club küszöbét, s lépek ki a hideg éjszakai Londonba.Azt hiszem keresek egy sikátort ahol ma aludhatok, mert jobb helyem nem lesz.A jobb irányba indultam el, valamilyen csoda reményében.Karjaimat össze fonom mellkasom előtt, miért van ennyire hideg.Elérek egy kis utcához, amolyan zsákutca szerűség.Csak egy lámpa világítja be az utcát, szemeim egy testet vélnek fel fedezni.A földön fekszik ki terülve, ajkaim remegni kezdenek.Bár hol fel ismerem ezt a "fekvés módot", az a test...Harry-é . Közelebb merészkedek, a sötét utcához.Karjaimat le engedem testem mellé amint a test mellé érek.A lámpa pont a testet világítja meg. göndör fürtök fehér póló.Ami vértől ázott, Harry.
Kezem a szám elé rakom, mielőtt sikítanék.Le guggolok mellé, az arca vérben ázik.Ahogyan minden mása, valaki meg verte? Vagy mi történhetett vele?
-Harry, Harry, ébredj! -motyogom remegő hangon.Most nem drogozott biztos vagyok benne.Ez valakinek a műve, de ki akar ártani Harry-nek? Vannak ellenségei? Szemeimmel arcát fürkészem, nem mozdul nem beszél.Él még egyáltalán?
-Harry, kelj fel.Hallod! -ujjaim véres arcát fogják közre, undorító látvány, de muszáj erősnek maradnom.
-Liam! Zayn, Niall! -kiabálom, a barátai nevét hátha meg hallják.Ja, persze mert a dübörgő zenétől lehet bármit is hallani.Szemeim könnybe lábadnak, nem hallhat meg.Nem!
2014. augusztus 25., hétfő
17.Rész
Hii Guys!! I'm D, és meg hoztam a 17.részt!!
Köszönöm a 8,000 ezer oldalmegjelenítést!! És a
komikat, remélem lesznek még!! :) Továbbra is várom a
feliratkozókat, a komikat és a csoportba jelentkezőket!!
Jó olvasást! Pusszi ♥
D xoxo
-Szerinted melyik a jobb? -fordulok Harry felé, kezeimben két fajta festéket tartva.Unottan bámul rám, nem tudom egy kislánynak melyik tetszene jobban; a baba rózsaszín, vagy a sötét rózsaszín.
-Ez. -ujjaival a baba rózsaszínre bök.A másik tubust vissza teszem a polcra, a baba rózsaszínt pedig a kosárba helyezem.Rá pillantok, unottan figyeli mozdulataimat.Minek jöttünk vásárolni? Ha nem akar, még egy rejtélyes kérdés Harry-vel kapcsolatban.
-Kell még valami? -nézi a kocsi tartalmát, bólintok. -Mi? -kérdezi, buta pasi az egyszer biztos.
-Amivel festünk. -sóhajtom,és az ecsetek keresésére megyek.Nem tudom hogy jön e utánam, de nem tud foglalkoztatni.Nem tudom miért, de ma boldog vagyok.Talán azért mert nem vagyunk kettesben, vagy azért mert Lux szobáját fogom kifesteni.Nem vagyok biztos abban hogy Ő nagysága segíteni fog.De, majd meg látjuk nem igaz?
Időbe telik mire meg találom azt a sort ahol a festéshez szükséges dolgok vannak.Miután meg találom, veszek különböző méretű ecseteket és hengert. Harry telefonját bújva áll a kosár mögött, mit csinálhat?
-Mehetünk. -mondom, fel kapja fejét.Telefonját zsebébe dugja, kezeit a kosárra rakja és tolni kezdi.Az egyik kasszához érve, a kosár elé sétálok.S ki pakolom annak tartalmát a szalagra.
-Harry? -szólítom meg halkan, hümmög egyet de nem néz rám. -Lux-nak van ruhája? -kérdezem, rám néz tekintette össze kapcsolódik enyémmel.Vállat ránt, ennyire nem tudja hogy mi van vele? Sóhajtva fordulok el tőle, köszönök a pénztárosnak.Akinek szőke hosszú haja van, és rengeteg sminkje.Át sétálok a pénztár másik oldalára, ahol át lehet venni a vásárolt termékeket.Ő ismét a másik oldalon van, és várja hogy a lány bénázón.
-Kérhetek egy szatyrot? -kérdezem, de rám se néz a "kedves" pénztáros.Annál inkább figyeli Harry-t aki, a szalagot nézi.Mit figyelhet rajta ennyire? Zöld szemeit? Vagy a kusza a fürtjeit?
Emily! Hallod Te magad?!
-Adj egy szatyrot ribanc. -köpi felé a szavakat Harry, a lány remegve adja nekem a fehér színű szatyrot.
El veszem tőle, majd bele pakolom a festékeket s az ecseteket.Át sétál mellém, a szőke hajú lány el mondja a végösszeget.Amit a mellettem álló férfi, le dob elé.Karját át dobja vállamon.
-Ó, és legközelebb normálisan öltözz fel. -mondja neki Harry, szegény lány köpni-nyelni nem tud.Eleinte nem értettem miért mondta ezt, aztán szemeim meg akadtak a pólóján.Ami inkább top, el sétálunk a nőtől.Végig sétálunk egy nagy sétányon, majd a kijáraton.Az autóhoz érve jut eszembe, ott hagytuk a kosarat.Látvány Harry-t ahogy be ült, és nem érdekli én is így csinálok.A szatyrot a hátsó ülésre teszem, majd előre ülök.
Nem kötöm be magam, már nem érdekel ez se.Tényleg kezdek meg változni a közelében, és ez; tetszik...
* * *
Harry be áll a garázsba, ki szállok.Ki veszem az ülésről a szatyrot, majd a házba megyek.Harry mögött ballagok egészen addig a szobáig amit Lux-nak nézett ki.Őszintén szólva szerintem nem sejti, azt hogy abban a szobában jártam.Ahol az a sok fegyver volt, és remélem nem is fogja sejteni a dolgot.Be nyit a helységbe, le tesz egy vödröt amiben fehér festék van.Én is le teszem a kezemben lévő szatyrot a földre, majd őt nézzem.Le guggol és az egyik ecsetet ujjai köré veszi, fel nyitja a vödröt és éppen bele mártaná az ecsetet.De meg állítom.Ujjaim csuklója köré fonódnak, engem néz.
-Nem kéne le teríteni valamit? -kérdezem,kezem el veszem tetovált csuklójáról.Le teszi az ecsetet, fel áll.
-Mit? -néz körbe, sóhajtok egyet.
-Újságpapírt, mondjuk. -válaszolom, ki megy a helyiségből.S amikor vissza tér a kezében rengeteg újságot tart.Elé sétálok, el veszem tőle a felét.Majd el kezdem le teríteni őket, a padlót szó szerint be csomagoltuk a sok papírral.Le veszem magamról a dzsekijét, és a folyosóra dobom.Persze, nem vágom a padlóhoz, vagy valami ilyesmi.Szépen le teszem, mert csak így is zavarna.
Harry össze keveri a festékeket, a szobában csak azt a furcsa festék szagot lehet érezni.És a hígító szagát, undorító. Meg ragadom a hengert,és a partisra rá tekerem.Bele mártom a festékbe, majd a falhoz fordulok.Egyensúlyozok, miközben a falnak nyomom a partist.Végig húzóm a falon, a fehér falon egy rózsaszín csík keletkezett.Mosolyogva folytatom műveletem, ahogy kezd el tűnni a fehér fal úgy leszek boldogabb.S úgy kezd át változni a szoba is.
A fal felénél se járok még, amikor egy kezet érzek meg a derekamon, majd egy kézfejet alkaromon.Fel pillantok Rá, a hengert figyeli.Ahogy le föl görög a falon, rózsaszín csíkot húzva maga után.Zavaromban Én is a hengert nézem, nem pedig Őt.El vesszem a faltól, és a vödörhöz fordulok/fordulunk.Óvatosan bele mártanám a festékbe, ha Harry nem lökne meg.A henger bele esik a festékbe, s ki fröccsen, rám.A pólóm és a nyakam is olyan lett, a röhögő göndörhöz fordulok.Áh, szóval így állunk.Vissza fordulok a vödörhöz ujjaimat bele mártom a pink folyadékba, meg fordulok tengelyem körül.És a festékes kézfejemet végig húzóm arcán.Orcáján, orrán, száján.Most rajtam a sor hogy nevessek, és meg is teszem.Nevetésben török ki, ahogyan ajkain ott a rózsaszín csík.
Eleinte dühösen néz rám, majd mosolyra húzza ajkait.Nem az a jó fajta mosoly, amolyan "most meg kapod" mosoly.Felém lép kettőt-hármat, természetesen Én ennyit hátrálok.Le hajol a festékhez, egyik kézfejét bele rakja, s föl egyenesedik.Kezéről a földre csöpög a festék, még közelebb jön.Hátam a falnak ütközik, miért kötök ki mindig ennél a póznál?
Fölém tornyosul, előttem áll.Íriszeit az enyéimbe fúrja, tartom a szemkontaktust.Festékes kezével arcomhoz ér, tenyere be teríti a fél arcomat.Végig simít bőrömön, s ujjaival ott hagyja a festéket.Szemeim szeméről ajkaira vándorolnak át, be szívom alsó ajkam.Meg kell szabadulnom tőle...
Kezeimet mellkasára teszem, el tolom magamtól.Előre lépek egyet, elém áll.Jobbra teszek egy lépést, előttem van.Még egyet lépek, s meg botlok a hengerben. Harry-re esek, aki szét terül a padlón.Mellkasán fekszek, hallom ahogyan kuncog.Aranyos, így, ahogyan fekszik a padlón a festékes ajkával.S a gödröcskéivel, csak most vettem észre őket.Abba hagyja a nevetést, tenyereimmel támaszkodok mellkasán.
Szemeimmel arcát figyelem, s kutatom fel annak minden egyes centiméterjét.Ujjaim fel vándorolnak arcához, el söprök néhány tincset homlokáról.
Egy idő után már csak azt veszem észre hogy egymást bámuljuk.Zöld a barna ellen.Kezei derekamon pihennek.Észre veszem magamat, s mellé fekszek.Egyik karja fejem alatt pihen, nem annyira kényelmes mint egy párna.Azért jó, a plafont bámulva azon gondolkodom.Mi járhat a fejében? Ilyenkor, amikor nyugodt és játékos.Min gondolkodik? A köztünk lévő csönd, kellemes.
-Ma el megyünk bulizni. -szólal meg, percek múlva.Fejem jobbra fordítom, ő is el fordítja fejét, felém.Orr hegyeink össze érnek, szemembe néz.
-Hova? -kérdezem, ezzel a sráccal akarok meg ismerkedni.Ezzel a Harry-vel, aki nyugodt, barátságos, rendes.Nem pedig az igazival... Mert, azt már ismerem.
-Egy Night Club-ba. -mondja, tekintetét vissza szegezi a plafonra.Oldalamra fordulok,így még közelebb kerülök hozzá.Arcom nyakába temettem, olyan jó az illata.Be ködösíti az elmém, de...Ez az illat, mennyei.
Mi?? Emily! Ne ess kísértésbe!!
~Szól rám belsőm.Valahol legbelül tudom hogy nem lehet, de már hetek óta együtt élek vele.Egy férfival, akit kezdek meg kedvelni -azt hiszem... Az egyik felem meg akarja ismerni, a másik viszont el futna előle.Messzire, hogy ne lássa soha többet.És az agyam...Tele van meg válaszolatlan kérdésekkel, melyekre csak Ő tudja a választ.Túl sokat láttam, és hallottam már.Nem akarom itt hagyni, a kislány miatt.Félek, ha Lux meg tudná az igazat Róla , össze törne.Épp elég neki az hogy el vesztette a szüleit, legalább Ő maradjon meg neki.
Lassan fel tápászkodunk, és újult erővel el kezdünk festeni.Míg én az egyik falat festem, Ő a másikat csinálja.Vicces az hogy festékes arccal és ruhával fessük a falat.Ez így nem hangzik jól, de ha el képzelitek.Vicces.A nap végére sikerül be fejezni a szobát, és immáron rózsaszínben tündököl.Miután kész Lux szobája, össze szedjük a festékeket, és az ecseteket.Majd az újság papírokat össze rendezem, s egy helyre rakom.Későre jár már, és Harry azt mondta ma bulizunk.Őszintén szólva még nem voltam buliban, ez így cikin hangzik.Eléggé de, nem nagyon mozdultam ki az elmúlt 4 évben sehova se.
Így hát nem tudom mire kellene számítanom, vagy hogy egyáltalán mit vegyek fel.De minden előtt el megyek és le szedem magamról a festéket.Föl állok a földről, és ki megyek Lux szobájából.Át sétálok a fürdőbe, kezeim a kilincsre helyezem, le nyomom.Be nyitok a zöldben tündöklő fürdő szobába, ahol Harry is tartózkodik.Ezt eddig nem tudtam, -csak meg jegyzem.Be csukóm az ajtót, s a tükör előtt álló férfihez lépkedek.
-Segítesz? -kérem, rám figyel.Felém fordul, el söpri hajamat az útból.Arcomon simít végig hosszú ujjaival.Kezére önt egy kis hígítót, majd segít le mosni a festéket.Aminek örülök...Bár, még mindig retegek a buli gondolatától.Egyáltalán milyen egy igazi buli?
Köszönöm a 8,000 ezer oldalmegjelenítést!! És a
komikat, remélem lesznek még!! :) Továbbra is várom a
feliratkozókat, a komikat és a csoportba jelentkezőket!!
Jó olvasást! Pusszi ♥
D xoxo
-Szerinted melyik a jobb? -fordulok Harry felé, kezeimben két fajta festéket tartva.Unottan bámul rám, nem tudom egy kislánynak melyik tetszene jobban; a baba rózsaszín, vagy a sötét rózsaszín.
-Ez. -ujjaival a baba rózsaszínre bök.A másik tubust vissza teszem a polcra, a baba rózsaszínt pedig a kosárba helyezem.Rá pillantok, unottan figyeli mozdulataimat.Minek jöttünk vásárolni? Ha nem akar, még egy rejtélyes kérdés Harry-vel kapcsolatban.
-Kell még valami? -nézi a kocsi tartalmát, bólintok. -Mi? -kérdezi, buta pasi az egyszer biztos.
-Amivel festünk. -sóhajtom,és az ecsetek keresésére megyek.Nem tudom hogy jön e utánam, de nem tud foglalkoztatni.Nem tudom miért, de ma boldog vagyok.Talán azért mert nem vagyunk kettesben, vagy azért mert Lux szobáját fogom kifesteni.Nem vagyok biztos abban hogy Ő nagysága segíteni fog.De, majd meg látjuk nem igaz?
Időbe telik mire meg találom azt a sort ahol a festéshez szükséges dolgok vannak.Miután meg találom, veszek különböző méretű ecseteket és hengert. Harry telefonját bújva áll a kosár mögött, mit csinálhat?
-Mehetünk. -mondom, fel kapja fejét.Telefonját zsebébe dugja, kezeit a kosárra rakja és tolni kezdi.Az egyik kasszához érve, a kosár elé sétálok.S ki pakolom annak tartalmát a szalagra.
-Harry? -szólítom meg halkan, hümmög egyet de nem néz rám. -Lux-nak van ruhája? -kérdezem, rám néz tekintette össze kapcsolódik enyémmel.Vállat ránt, ennyire nem tudja hogy mi van vele? Sóhajtva fordulok el tőle, köszönök a pénztárosnak.Akinek szőke hosszú haja van, és rengeteg sminkje.Át sétálok a pénztár másik oldalára, ahol át lehet venni a vásárolt termékeket.Ő ismét a másik oldalon van, és várja hogy a lány bénázón.
-Kérhetek egy szatyrot? -kérdezem, de rám se néz a "kedves" pénztáros.Annál inkább figyeli Harry-t aki, a szalagot nézi.Mit figyelhet rajta ennyire? Zöld szemeit? Vagy a kusza a fürtjeit?
Emily! Hallod Te magad?!
-Adj egy szatyrot ribanc. -köpi felé a szavakat Harry, a lány remegve adja nekem a fehér színű szatyrot.
El veszem tőle, majd bele pakolom a festékeket s az ecseteket.Át sétál mellém, a szőke hajú lány el mondja a végösszeget.Amit a mellettem álló férfi, le dob elé.Karját át dobja vállamon.
-Ó, és legközelebb normálisan öltözz fel. -mondja neki Harry, szegény lány köpni-nyelni nem tud.Eleinte nem értettem miért mondta ezt, aztán szemeim meg akadtak a pólóján.Ami inkább top, el sétálunk a nőtől.Végig sétálunk egy nagy sétányon, majd a kijáraton.Az autóhoz érve jut eszembe, ott hagytuk a kosarat.Látvány Harry-t ahogy be ült, és nem érdekli én is így csinálok.A szatyrot a hátsó ülésre teszem, majd előre ülök.
Nem kötöm be magam, már nem érdekel ez se.Tényleg kezdek meg változni a közelében, és ez; tetszik...
* * *
Harry be áll a garázsba, ki szállok.Ki veszem az ülésről a szatyrot, majd a házba megyek.Harry mögött ballagok egészen addig a szobáig amit Lux-nak nézett ki.Őszintén szólva szerintem nem sejti, azt hogy abban a szobában jártam.Ahol az a sok fegyver volt, és remélem nem is fogja sejteni a dolgot.Be nyit a helységbe, le tesz egy vödröt amiben fehér festék van.Én is le teszem a kezemben lévő szatyrot a földre, majd őt nézzem.Le guggol és az egyik ecsetet ujjai köré veszi, fel nyitja a vödröt és éppen bele mártaná az ecsetet.De meg állítom.Ujjaim csuklója köré fonódnak, engem néz.
-Nem kéne le teríteni valamit? -kérdezem,kezem el veszem tetovált csuklójáról.Le teszi az ecsetet, fel áll.
-Mit? -néz körbe, sóhajtok egyet.
-Újságpapírt, mondjuk. -válaszolom, ki megy a helyiségből.S amikor vissza tér a kezében rengeteg újságot tart.Elé sétálok, el veszem tőle a felét.Majd el kezdem le teríteni őket, a padlót szó szerint be csomagoltuk a sok papírral.Le veszem magamról a dzsekijét, és a folyosóra dobom.Persze, nem vágom a padlóhoz, vagy valami ilyesmi.Szépen le teszem, mert csak így is zavarna.
Harry össze keveri a festékeket, a szobában csak azt a furcsa festék szagot lehet érezni.És a hígító szagát, undorító. Meg ragadom a hengert,és a partisra rá tekerem.Bele mártom a festékbe, majd a falhoz fordulok.Egyensúlyozok, miközben a falnak nyomom a partist.Végig húzóm a falon, a fehér falon egy rózsaszín csík keletkezett.Mosolyogva folytatom műveletem, ahogy kezd el tűnni a fehér fal úgy leszek boldogabb.S úgy kezd át változni a szoba is.
A fal felénél se járok még, amikor egy kezet érzek meg a derekamon, majd egy kézfejet alkaromon.Fel pillantok Rá, a hengert figyeli.Ahogy le föl görög a falon, rózsaszín csíkot húzva maga után.Zavaromban Én is a hengert nézem, nem pedig Őt.El vesszem a faltól, és a vödörhöz fordulok/fordulunk.Óvatosan bele mártanám a festékbe, ha Harry nem lökne meg.A henger bele esik a festékbe, s ki fröccsen, rám.A pólóm és a nyakam is olyan lett, a röhögő göndörhöz fordulok.Áh, szóval így állunk.Vissza fordulok a vödörhöz ujjaimat bele mártom a pink folyadékba, meg fordulok tengelyem körül.És a festékes kézfejemet végig húzóm arcán.Orcáján, orrán, száján.Most rajtam a sor hogy nevessek, és meg is teszem.Nevetésben török ki, ahogyan ajkain ott a rózsaszín csík.
Eleinte dühösen néz rám, majd mosolyra húzza ajkait.Nem az a jó fajta mosoly, amolyan "most meg kapod" mosoly.Felém lép kettőt-hármat, természetesen Én ennyit hátrálok.Le hajol a festékhez, egyik kézfejét bele rakja, s föl egyenesedik.Kezéről a földre csöpög a festék, még közelebb jön.Hátam a falnak ütközik, miért kötök ki mindig ennél a póznál?
Fölém tornyosul, előttem áll.Íriszeit az enyéimbe fúrja, tartom a szemkontaktust.Festékes kezével arcomhoz ér, tenyere be teríti a fél arcomat.Végig simít bőrömön, s ujjaival ott hagyja a festéket.Szemeim szeméről ajkaira vándorolnak át, be szívom alsó ajkam.Meg kell szabadulnom tőle...
Kezeimet mellkasára teszem, el tolom magamtól.Előre lépek egyet, elém áll.Jobbra teszek egy lépést, előttem van.Még egyet lépek, s meg botlok a hengerben. Harry-re esek, aki szét terül a padlón.Mellkasán fekszek, hallom ahogyan kuncog.Aranyos, így, ahogyan fekszik a padlón a festékes ajkával.S a gödröcskéivel, csak most vettem észre őket.Abba hagyja a nevetést, tenyereimmel támaszkodok mellkasán.
Szemeimmel arcát figyelem, s kutatom fel annak minden egyes centiméterjét.Ujjaim fel vándorolnak arcához, el söprök néhány tincset homlokáról.
Egy idő után már csak azt veszem észre hogy egymást bámuljuk.Zöld a barna ellen.Kezei derekamon pihennek.Észre veszem magamat, s mellé fekszek.Egyik karja fejem alatt pihen, nem annyira kényelmes mint egy párna.Azért jó, a plafont bámulva azon gondolkodom.Mi járhat a fejében? Ilyenkor, amikor nyugodt és játékos.Min gondolkodik? A köztünk lévő csönd, kellemes.
-Ma el megyünk bulizni. -szólal meg, percek múlva.Fejem jobbra fordítom, ő is el fordítja fejét, felém.Orr hegyeink össze érnek, szemembe néz.
-Hova? -kérdezem, ezzel a sráccal akarok meg ismerkedni.Ezzel a Harry-vel, aki nyugodt, barátságos, rendes.Nem pedig az igazival... Mert, azt már ismerem.
-Egy Night Club-ba. -mondja, tekintetét vissza szegezi a plafonra.Oldalamra fordulok,így még közelebb kerülök hozzá.Arcom nyakába temettem, olyan jó az illata.Be ködösíti az elmém, de...Ez az illat, mennyei.
Mi?? Emily! Ne ess kísértésbe!!
~Szól rám belsőm.Valahol legbelül tudom hogy nem lehet, de már hetek óta együtt élek vele.Egy férfival, akit kezdek meg kedvelni -azt hiszem... Az egyik felem meg akarja ismerni, a másik viszont el futna előle.Messzire, hogy ne lássa soha többet.És az agyam...Tele van meg válaszolatlan kérdésekkel, melyekre csak Ő tudja a választ.Túl sokat láttam, és hallottam már.Nem akarom itt hagyni, a kislány miatt.Félek, ha Lux meg tudná az igazat Róla , össze törne.Épp elég neki az hogy el vesztette a szüleit, legalább Ő maradjon meg neki.
Lassan fel tápászkodunk, és újult erővel el kezdünk festeni.Míg én az egyik falat festem, Ő a másikat csinálja.Vicces az hogy festékes arccal és ruhával fessük a falat.Ez így nem hangzik jól, de ha el képzelitek.Vicces.A nap végére sikerül be fejezni a szobát, és immáron rózsaszínben tündököl.Miután kész Lux szobája, össze szedjük a festékeket, és az ecseteket.Majd az újság papírokat össze rendezem, s egy helyre rakom.Későre jár már, és Harry azt mondta ma bulizunk.Őszintén szólva még nem voltam buliban, ez így cikin hangzik.Eléggé de, nem nagyon mozdultam ki az elmúlt 4 évben sehova se.
Így hát nem tudom mire kellene számítanom, vagy hogy egyáltalán mit vegyek fel.De minden előtt el megyek és le szedem magamról a festéket.Föl állok a földről, és ki megyek Lux szobájából.Át sétálok a fürdőbe, kezeim a kilincsre helyezem, le nyomom.Be nyitok a zöldben tündöklő fürdő szobába, ahol Harry is tartózkodik.Ezt eddig nem tudtam, -csak meg jegyzem.Be csukóm az ajtót, s a tükör előtt álló férfihez lépkedek.
-Segítesz? -kérem, rám figyel.Felém fordul, el söpri hajamat az útból.Arcomon simít végig hosszú ujjaival.Kezére önt egy kis hígítót, majd segít le mosni a festéket.Aminek örülök...Bár, még mindig retegek a buli gondolatától.Egyáltalán milyen egy igazi buli?
2014. augusztus 21., csütörtök
16.Rész
Hii ^.^ Hoztam Nektek egy 16.Részt!!
Örülök a 21.Feliratkozónak, és a komiknak. Remélem
mindkettőből jön még! :) Jó olvasást!!
D xoxo
Reggel Harry horkolására ébredek.Csodás ébresztő nem? Ugyan úgy fekszik, ahogyan tegnap este láttam.A hátán el terülve, az ágy közepén.Ki mászok mellőle, az ágy szélére ülök.Kis időzés után fel állok, és el hagyom a hálót.Végig sétálok a hosszú folyosón, majd a lépcsőn is.Le érve a föld szintre, emlékeim fel törnek.Ahogy ott feküdt a padlón, ott hagyhattam volna... Miért vágom magam alatt a fát? Ennyire naiv és buta nem lehetek? Vagy mégis. Be sétálok a konyhába, az egyik szekrényből elő veszek egy müzlis tálat és a müzlit.A hűtőből ki veszem a tejet, öntök a tálba belőle.És a pultra teszem, a müzlivel is ugyan így járok el.Miután ezzel meg vagyok a tejet és a müzlit is vissza rakom a helyére.Elő veszek egy kannalat, és le ülök az asztalhoz. Liam azt mondta Harry dél körül fog fel kelni, és még csak tizenegy óra múlt.Tehát meg szökhettek, amit nem fogok meg tenni.Akár mennyire is hívogató a szabad élet, itt kell maradnom.
Unalmasan eszegetem reggelimet.Miért van ekkora csend? Nem mintha nem szeretném és szoktam volna hozzá, de most valamiért túl nagy a csend.Lassan végzek a müzlimmel, fel állok a tálat és a kannalat a mosogatóba rakom.Ki sétálok a konyhából, fel az emeletre.Annyi ajtó van itt, és Én eddig csak kettővel találkoztam.Egyik lábam a másik után rakodva érek el, bal oldalon az első ajtóhoz.Ujjaimat a kilincsre helyezem, le nyomom azt.Résnyire ki nyitom azt, és ki tárom.Üres.Be csukóm, és a következő ajtóhoz lépek.Ki nyitom a fa darabot, itt sincs semmi.Ugyan így járok még öt ajtóval.Ez nem különös? Annyi szoba van itt, még sincs bennük semmi.A folyosó végén, akad még egy ajtó.Oda sétálok, majd ki nyitom azt.Egy lépcső vezet le valahova. Kicsit gondolkodok, hogy biztosan le akarok e menni.De a kíváncsiságomat, nem tudom le gyűrni.Le sétálok a lécsőfokokon, s egy ismeretlen helységben találom magam.A velem szemben lévő falon fegyverek vannak.Nem viccelek, vagy kétszáz darab fegyver.Lejjebb sétálok, így már meztelen talpaim a hideg kővel érintkeznek.Forgok egyet lassan, hogy a helyiség minden egyes centiméterjét fel térképezzem.Fegyverek előttem, mögöttem.
-Te-jó-ég. -a szoba közepén állok, körülöttem pedig csak fegyverek, késsek és egyéb ilyen eszközök vannak.Miért van itt ennyi pisztoly és a fene se tudja mi? Ez mind Harry-é lenne? És egyáltalán miért tart a házában egy ilyen szobát?Le nyelem a torkomban lévő gombócot, egy...egy ilyen férfi házában vagyok.Aki bármikor meg ölhetet volna.Bármikor.Meg fordulok tengelyem körül, és a lépcső felé szaladok.Fel sprintelek a lépcsőfokokon, közben szemeimmel a fokokat nézzem ne hogy el essek.El kell tűnöm innen, most azonnal.
Vagy, nem is tudom mi lesz velem.Lehet meg öl, ez a terve velem.Igen, biztosan.
Honnan tudjam hogy gyilkolt e már?
Kérdezem meg magamtól, ezt nem tudhatom.De, a sok fegyver...Mégis egy embernek minek kéne ennyi, (?) mint amennyi neki van.Mindegy el kell mennem.Fejem fel emelem, megkönnyebbülve lépem át a küszöböt és csukóm be magam mögött az ajtót.A fehér fa darabnak döntöm hátam, le csúszok rajta.Nem, ez nem történhet meg pont velem.Kezdem úgy érezni magam mint egy rossz filmben.Amiben én vagyok a védtelen, lány.Unom már ezt, ezt az egészet.
Bárcsak ott hagytál volna az úton Harry...Bárcsak azt tetted volna.Akkor most nem kéne ezt a vacak játékot űznöd velem, és magaddal.Nem lennék itt, hanem valamelyik hajléktalan szállón üldögélnék.Nem kéne a Te ruháidban járkálnom, és nem kellene veled élnem.S lennem.Miért nehezíted meg az életem? Miért?! ~Le törlöm könnyeimet melyeket gondolataim közben ejtettem.Fel kelek a faltól, és Harry szobájához sétálok.Az ajtó félfában állva figyelem szuszogó testét, ahogyan mellkasa egyenletesen emelkedik fel-s le.Göndör tincsei be terítik homlokának egy részét, szemei csukva.Így elnézve, nem tűnik rossz embernek.De valójában...
Lábaim ismét a konyhába vezetnek, egy pohárért jöttem le.Amit hosszas keresgélés után meg találok, a törékeny darabba vizet öntök.Majd a pultról fel veszem a gyógyszert -amit Liam adott tegnap.S föl megyek, vissza Harry-hez.Be érve a szobába, Ő már az ágy szélén ül.Könyökeivel térdén támaszkodik, fejét fogja.
Az ágyhoz sétálok, le ülök mellé.A gyógyszert felé nyújtom, ki kapja ujjaim közül.A kis dobot fel tépi majd ki vesz belőle egy szemet, szájába rakja s a vízért nyúl.Amit oda adok neki, le öblíti vele a gyógyszert -aminek biztosan nincs jó íze.Az üres poharat hanyagul az éjjeli szekrényre teszi.
-Kösz. -mondja.Kézfejeimet combomra helyezem, nem akarok be számolni neki az előbbi "élményemről". Hogy körbe néztem a lakásában, és meg találtam a ház azon részét ahol a legveszélyesebb dolgait tartja.Most olyan nyugodtnak és békésnek látszik, miért bosszantanám fel?
-Jobban vagy? -kérdezem, célozgatva a tegnapira.Még mindig nem világos számomra hogy miért drogozta be magát. "Akkor drogozza be magát, amikor túl sokat próbál tenni valamiért." ~Ugrik be e mondat, amit Liam mondott tegnap.Nem tudom meg fejteni ezt a sort, miért tesz túl sokat?
-Ja. -szűkszavúan válaszol.Zsebemből, elő húzóm mobilját.Szemeit azonnal rá szegezi, majd egy hirtelen mozdulattal el veszi tőlem.Fel pattan helyéről, telefonját melegítője zsebébe dugja.
-Hogy került hozzád! -förmed rám.Tágra nyílt szemekkel figyelem az előttem álló fél meztelen férfit.Ki fújóm bent tartott levegőmet, meg szólalok;
-Tegnap, el ájultál...És valahogyan segítséget kellett hívnom. -ecsetelem a tegnapi sztorit- És...Hát, Liam-et hívtam át hogy segítsen fel...-folytatnám a "mesét", de közbe vág.
-Liam? Itt volt tegnap? -kérdezi, mintha zavarodott lenne.Bólintok.El hagyja a szobát, még egy fantasztikus beszélgetés Vele.Pár perc múlva újra meg jelenik, a szekrényében kotorászik.Remélem Liam nem mond neki semmit a tegnapi beszélgetésünkről.Habár, ha Harry semmire se emlékszik, ezt is ki felejthetjük a sztoriból.
-Megyünk festékért? -kérdezem halkan.Meg fordul, kérdőn néz rám. -Lux szobájához kellene. -mondom, vissza fordul szekrényéhez.Fel állok az ágyról,be vettem az ágyat -úgy ahogyan eddig is.
-Jól áll. -töri meg a köztünk lévő csendet.Felé fordulok, a szekrénynek dőlve figyel.Karjait mellkasa előtt fonja össze, ajkain önelégült mosoly ül.
-Mi? -értetlenkedem.Pedig tudom hogy miről beszél, a ruháiról, amiket viselek -most.
-A melegítőm, -sétál közelebb- még nem volt egy nőn sem. -mondja.Megint drogozott?
-Drogoztál? -fogom meg két vállánál- Harry, itt vagy? -rázom meg, amennyire tudom.Ki nevet.Szóval ki nevetsz...
-Aranyos vagy. -szemeim arcát fürkészik, nem akarta hangosan ki mondani, tudom- Mennyünk festékért. -mosolyog, most először látom Őt mosolyogni.Gyönyörű mosolya van, és fehér fogai.Homlok és szemöldök ráncolva figyelem távolodó alakját, mely el tűnik a folyosón.
Agyára mehetett a sok drog...
Örülök a 21.Feliratkozónak, és a komiknak. Remélem
mindkettőből jön még! :) Jó olvasást!!
D xoxo
Reggel Harry horkolására ébredek.Csodás ébresztő nem? Ugyan úgy fekszik, ahogyan tegnap este láttam.A hátán el terülve, az ágy közepén.Ki mászok mellőle, az ágy szélére ülök.Kis időzés után fel állok, és el hagyom a hálót.Végig sétálok a hosszú folyosón, majd a lépcsőn is.Le érve a föld szintre, emlékeim fel törnek.Ahogy ott feküdt a padlón, ott hagyhattam volna... Miért vágom magam alatt a fát? Ennyire naiv és buta nem lehetek? Vagy mégis. Be sétálok a konyhába, az egyik szekrényből elő veszek egy müzlis tálat és a müzlit.A hűtőből ki veszem a tejet, öntök a tálba belőle.És a pultra teszem, a müzlivel is ugyan így járok el.Miután ezzel meg vagyok a tejet és a müzlit is vissza rakom a helyére.Elő veszek egy kannalat, és le ülök az asztalhoz. Liam azt mondta Harry dél körül fog fel kelni, és még csak tizenegy óra múlt.Tehát meg szökhettek, amit nem fogok meg tenni.Akár mennyire is hívogató a szabad élet, itt kell maradnom.
Unalmasan eszegetem reggelimet.Miért van ekkora csend? Nem mintha nem szeretném és szoktam volna hozzá, de most valamiért túl nagy a csend.Lassan végzek a müzlimmel, fel állok a tálat és a kannalat a mosogatóba rakom.Ki sétálok a konyhából, fel az emeletre.Annyi ajtó van itt, és Én eddig csak kettővel találkoztam.Egyik lábam a másik után rakodva érek el, bal oldalon az első ajtóhoz.Ujjaimat a kilincsre helyezem, le nyomom azt.Résnyire ki nyitom azt, és ki tárom.Üres.Be csukóm, és a következő ajtóhoz lépek.Ki nyitom a fa darabot, itt sincs semmi.Ugyan így járok még öt ajtóval.Ez nem különös? Annyi szoba van itt, még sincs bennük semmi.A folyosó végén, akad még egy ajtó.Oda sétálok, majd ki nyitom azt.Egy lépcső vezet le valahova. Kicsit gondolkodok, hogy biztosan le akarok e menni.De a kíváncsiságomat, nem tudom le gyűrni.Le sétálok a lécsőfokokon, s egy ismeretlen helységben találom magam.A velem szemben lévő falon fegyverek vannak.Nem viccelek, vagy kétszáz darab fegyver.Lejjebb sétálok, így már meztelen talpaim a hideg kővel érintkeznek.Forgok egyet lassan, hogy a helyiség minden egyes centiméterjét fel térképezzem.Fegyverek előttem, mögöttem.
-Te-jó-ég. -a szoba közepén állok, körülöttem pedig csak fegyverek, késsek és egyéb ilyen eszközök vannak.Miért van itt ennyi pisztoly és a fene se tudja mi? Ez mind Harry-é lenne? És egyáltalán miért tart a házában egy ilyen szobát?Le nyelem a torkomban lévő gombócot, egy...egy ilyen férfi házában vagyok.Aki bármikor meg ölhetet volna.Bármikor.Meg fordulok tengelyem körül, és a lépcső felé szaladok.Fel sprintelek a lépcsőfokokon, közben szemeimmel a fokokat nézzem ne hogy el essek.El kell tűnöm innen, most azonnal.
Vagy, nem is tudom mi lesz velem.Lehet meg öl, ez a terve velem.Igen, biztosan.
Honnan tudjam hogy gyilkolt e már?
Kérdezem meg magamtól, ezt nem tudhatom.De, a sok fegyver...Mégis egy embernek minek kéne ennyi, (?) mint amennyi neki van.Mindegy el kell mennem.Fejem fel emelem, megkönnyebbülve lépem át a küszöböt és csukóm be magam mögött az ajtót.A fehér fa darabnak döntöm hátam, le csúszok rajta.Nem, ez nem történhet meg pont velem.Kezdem úgy érezni magam mint egy rossz filmben.Amiben én vagyok a védtelen, lány.Unom már ezt, ezt az egészet.
Bárcsak ott hagytál volna az úton Harry...Bárcsak azt tetted volna.Akkor most nem kéne ezt a vacak játékot űznöd velem, és magaddal.Nem lennék itt, hanem valamelyik hajléktalan szállón üldögélnék.Nem kéne a Te ruháidban járkálnom, és nem kellene veled élnem.S lennem.Miért nehezíted meg az életem? Miért?! ~Le törlöm könnyeimet melyeket gondolataim közben ejtettem.Fel kelek a faltól, és Harry szobájához sétálok.Az ajtó félfában állva figyelem szuszogó testét, ahogyan mellkasa egyenletesen emelkedik fel-s le.Göndör tincsei be terítik homlokának egy részét, szemei csukva.Így elnézve, nem tűnik rossz embernek.De valójában...
Lábaim ismét a konyhába vezetnek, egy pohárért jöttem le.Amit hosszas keresgélés után meg találok, a törékeny darabba vizet öntök.Majd a pultról fel veszem a gyógyszert -amit Liam adott tegnap.S föl megyek, vissza Harry-hez.Be érve a szobába, Ő már az ágy szélén ül.Könyökeivel térdén támaszkodik, fejét fogja.
Az ágyhoz sétálok, le ülök mellé.A gyógyszert felé nyújtom, ki kapja ujjaim közül.A kis dobot fel tépi majd ki vesz belőle egy szemet, szájába rakja s a vízért nyúl.Amit oda adok neki, le öblíti vele a gyógyszert -aminek biztosan nincs jó íze.Az üres poharat hanyagul az éjjeli szekrényre teszi.
-Kösz. -mondja.Kézfejeimet combomra helyezem, nem akarok be számolni neki az előbbi "élményemről". Hogy körbe néztem a lakásában, és meg találtam a ház azon részét ahol a legveszélyesebb dolgait tartja.Most olyan nyugodtnak és békésnek látszik, miért bosszantanám fel?
-Jobban vagy? -kérdezem, célozgatva a tegnapira.Még mindig nem világos számomra hogy miért drogozta be magát. "Akkor drogozza be magát, amikor túl sokat próbál tenni valamiért." ~Ugrik be e mondat, amit Liam mondott tegnap.Nem tudom meg fejteni ezt a sort, miért tesz túl sokat?
-Ja. -szűkszavúan válaszol.Zsebemből, elő húzóm mobilját.Szemeit azonnal rá szegezi, majd egy hirtelen mozdulattal el veszi tőlem.Fel pattan helyéről, telefonját melegítője zsebébe dugja.
-Hogy került hozzád! -förmed rám.Tágra nyílt szemekkel figyelem az előttem álló fél meztelen férfit.Ki fújóm bent tartott levegőmet, meg szólalok;
-Tegnap, el ájultál...És valahogyan segítséget kellett hívnom. -ecsetelem a tegnapi sztorit- És...Hát, Liam-et hívtam át hogy segítsen fel...-folytatnám a "mesét", de közbe vág.
-Liam? Itt volt tegnap? -kérdezi, mintha zavarodott lenne.Bólintok.El hagyja a szobát, még egy fantasztikus beszélgetés Vele.Pár perc múlva újra meg jelenik, a szekrényében kotorászik.Remélem Liam nem mond neki semmit a tegnapi beszélgetésünkről.Habár, ha Harry semmire se emlékszik, ezt is ki felejthetjük a sztoriból.
-Megyünk festékért? -kérdezem halkan.Meg fordul, kérdőn néz rám. -Lux szobájához kellene. -mondom, vissza fordul szekrényéhez.Fel állok az ágyról,be vettem az ágyat -úgy ahogyan eddig is.
-Jól áll. -töri meg a köztünk lévő csendet.Felé fordulok, a szekrénynek dőlve figyel.Karjait mellkasa előtt fonja össze, ajkain önelégült mosoly ül.
-Mi? -értetlenkedem.Pedig tudom hogy miről beszél, a ruháiról, amiket viselek -most.
-A melegítőm, -sétál közelebb- még nem volt egy nőn sem. -mondja.Megint drogozott?
-Drogoztál? -fogom meg két vállánál- Harry, itt vagy? -rázom meg, amennyire tudom.Ki nevet.Szóval ki nevetsz...
-Aranyos vagy. -szemeim arcát fürkészik, nem akarta hangosan ki mondani, tudom- Mennyünk festékért. -mosolyog, most először látom Őt mosolyogni.Gyönyörű mosolya van, és fehér fogai.Homlok és szemöldök ráncolva figyelem távolodó alakját, mely el tűnik a folyosón.
Agyára mehetett a sok drog...
2014. augusztus 20., szerda
15.Rész
Hii Guys!! Meg hoztam a 15.részt!!
Ha tetszett, iratkozzatok fel, komizzatok és csatlakozzatok
a facebook csoportba! :) Jó olvasást!
D xoxo
Most mit csináljak? Rajtam van a dzsekije, ki fog nevetni.Vagy rosszabb; megint megaláz.Azt pedig nem akarom, túl sokszor tette már meg velem. Hirtelen fel kapcsolódik a villany, hogy-hogy nem hallottam Őt megint (?!).
Az agyalásod miatt Emily...
Őt nézzem, egy melegítő lóg csípőjén, pólót nem visel.A kapcsoló mellett áll, a falnak dőlve.Ajkain önelégült mosoly ül, min mosolyog?
-Jól áll. -mondja önelégülten. -Egy kicsit nagy, de jó. -lép el a faltól, tesz felém pár lépést.A kannapé végén megáll az az; körülbelül egy métere se tőlem.Biztosra veszem, hogy azon gúnyolódik hogy a dzsekijében vagyok.
-Miért nem hagysz békén? -kérdezem kómás fejjel.Álmos vagyok, és éhes.Miért nem ettem amikor vissza jöttünk? Ja, mert hülye vagyok.Veszem a bátorságot és fel állok, ki kerülöm a díványt a konyhába "menekülök".Gyorsan lépkedek az imént említett helyiség felé, nem vagyok képes egy szobában maradni Vele.Utam a hűtőhöz vezet, ki nyitom ajtaját.Ki veszem a vajat, fel vágottat és be csukóm a hűtőt.E két dolgot a pultra teszem, szerzek egy zsemlét és egy kést.Késsel a kezemben fordulok Harry felé, félre ne értsétek.Nem fogom le szúrni, ahhoz nem vagyok elég erős.És el nézve Őt, sokat járhat az edzőterembe.
-Hm? -nem zavar az hogy az Ő dzsekijében vagyok, előtte.Már nem igazán érdekel, csak azt nem értem miért vagyok még mindig a házában.Ha egy senki vagyok, számára.Ja, tudom már; Lux miatt.Vissza fordulok a zsemlémhez, majd a késel félbe vágom.Ezután következik a vaj, meg kennem és rá helyezem a felvágottat.
A kést meg törlöm, a vajat és a szalámit pedig vissza teszem a hűtőbe.Vissza sétálok a szendvicsemhez, fel kapom a pultról.Ismét felé fordulok, bele harapok a kajámba.
-Miért tenném? -jön közelebb, nem tudok most foglalkozni Vele.Amikor itt ez az isteni szendvics, ami meg nyugtatja korgó gyomromat.Igen, ez nagyon finom lett.Elér hozzám, ma igencsak furcsán viselkedik.Miért?
Szemeimet rá irányítom, szemei furcsán csillognak.Mi történt vele? Egyre közelebb kerül hozzám, hatalmas kezeit derekamra helyezi.Fejét nyakam hajlatában rejti el, most már nem rágcsálom szendvicsemet.Kezdek meg ijedni Tőle.
-Hiszen mind ketten tudjuk hogy be jövők neked. -sutyorogja fülembe csábosan.Mi van?! Fordít egyet rajtunk, csípőm a pultnak nyomódik.Szendvicsem a földön köt ki, ne már.Éhen veszek!Ágyéka nekem nyomódik, nyelek egyet. -Emily. -suttogja percek múlva- Mondtam már hogy gyönyörű neved van. -szemöldököm ráncolom, ez nem az a Harry akit én ismerek.Tenyereim csupasz mellkasára helyezem, el lököm magamtól.Sikerrel járok, amit nem vártam volna.Egyensúlya meg inog, mintha szédülne.Ivott?
Tekintetét a padlóra helyezi, kicsit jobbra dől, majd balra.Gyorsan mellé lépek, egyik kezem derekára rakom.Karját vállamra helyezem, teljes testsúlyát át helyezi rám.
Kösz, azt hiszed könnyű vagy?!
-Harry!-szólok rá, miért ilyen nehéz? Fejét enyémre ejti, térdei földre rogynak az enyéimmel együtt.Az egész teste el ernyed, erősen fogom derekát.Feje előre lóg, s nagyon úgy tűnik nincs magánál.Le guggolok elé, a földre arcát vizslatom, szemei le hunyva.Alig lélegzik, mi van vele...
-Harry, ez nem vicces! -hangom kétségbe esetten cseng a -szinte- üres házban.Az eszméletlen férfit, finoman le fektettem a hideg csempére.Fölé hajolók, ujjaimmal el tűröm fürtjeit arcából.Testem remegni kezd az idegesség és az aggodalom lesz úrrá rajtam.Kézfejem meg lendítem, adok neki egy nem túl nagy pofont.Semmi, kap még egyet semmi.Mentők! Hívnom kell a mentőket.Fel állok mellőle, fel futok az emeletre.Végig szaladok a folyosón, majd fel tépem a hálója ajtaját.Fel kapcsolóm a villanyt, a szoba meg telik világossággal, az ágy melletti éjjeli szekrényhez sétálok.Egy fekete mobilt találok rajta, Harry-é...
Fel oldom a mobilt, ujjamat a névjegyzékre nyomom. Liam, Zayn,Niall, Perrie, Lux, Jake, Emily... Oké, akkor kit? Magamat nem tudom, Perrie utál, Zayn-től félek.Liam-et nem ismerem, és Niall.Végül Liam mellett döntök, rá megyek a nevére.Tárcsázom, kicsörög.Vedd fel!
-Uhm, haver tizenegy óra. -szól bele egy kómás hang.
-N-Nem Harry vagyok...Öhm ide tudna jönni? Most? -hangom remeg, remélhetőleg ezt nem lehet hallani a vonal másik végén.
-Emily? Hogy kerül hozzád Harry mobilja? -kérdezi, erre nincs időnk.Honnan tudja hogy Én vagyok?
-Harry...El ájult, vagy nem tudom, nem lélegzik. -könnyeim utat törnek.Sosem kezeltem jól az ilyen helyzeteket.Egyáltalán ez az ember tudja hol van Harry háza?
-Jó, tíz perc és ott vagyok. -ezzel bontja a vonalat.A készüléket el emelem a fülemtől, szemeim az éjjeli szekrényen ragadnak.Cigaretta, és valami fehér por van a fa darabon.Drog.Ki viharzok a helységből, és le siettek a konyhába. Harry ugyan úgy fekszik ahogy ott hagytam.Drogozik? Miért? Ha mindene meg van mi értelme van a drognak?
Vagy, talán nincs meg mindene?
De egy valamit nem értek, miért aggódok miatta? Miért hívtam segítséget? Simán el mehettem volna, de nem tettem.Miért szúrtam el magamnak a szabad élet esélyét? Miatta.Ez miatt a férfi miatt, aki meg mentett engem, most pedig rajtam a sor.Hogy Én mentsem meg Őt. Most neki van szüksége rám.Észre se veszem de ujjaimat az övéivel fűztem össze. Lehet igaza van, tetszik nekem ez.Ez a helyzet, ez az egész.A göndör fürtök, a zöld szempár... Emily! Fogságban tart, a saját házában! Ne legyél hülye, ennél jobban már ne! Meg mentet, és be fogadott.Ilyet nem tettek volna meg értem soha, Ő viszont mégis meg tette.Gondolataimat el oszlatom kis időre, nem tudom miért de itt kell maradnom Vele.
-Itt vagyok! -töri be az ajtót -szó szerint- Liam. Fel állok mellőle, a fekete dzsekis férfit nézzem.Ugyan olyat visel mint amit -jelenleg- Én is.
-Hülye gyerek. -jön közelebb Harry-hez és hozzám.Le guggol mellé, meg nézi a pulzusát, amit én biztosan rosszul csináltam.
-Él.Nem tudod mit csinált? -pillant rám, fejem ingatom.
-Nem, vagyis...Drog, drogot találtam fent az éjjeli szekrényén. -hebegem-habogóm.Bólint.Sörét színű feszülős farmer van rajta, egy barna bakanccsal.
-Buta kölyök. -néz végig Harry-n -Sejtettem hogy be drogozta magát.Ez a harmadik alkalom hogy ezt teszi, tudja hogy nem bírja.Mégis csinálja. -mondja, hangjából ítélve csalódott Benne.Zsebében kotorászik, majd elő vesz egy doboz gyógyszert.Felém nyújtja, kérdőn figyelem őt.
-Ebből adj be neki reggel egyet, úgy dél körül fel ébred majd. -oktat, el veszem a gyógyszert bólintok.
Liam, fel veszi Harry-t a földről mintha csak egy rongy darab lenne.S fel cipeli az emeletre, tehát ez az ember ismeri Őt.Rokonok? Vagy csak, barátok? Nem tudom el dönteni, minden esetre Liam gyorsan ide ért.Mi az hogy ez a harmadik alkalom? Volt már ilyen korábban is? Hallom ahogyan le sétál a lépcsőn, beszélnem kell vele.
-Liam, maradnál még egy kicsit? -kérdezem, halkan.Sóhajt egyet és a nappaliba megy.Be csukóm a bejárati ajtót, utána megyek.Le ülök vele szemben, valahogy nem tud érdekelni az hogy punk.Kérdezni szeretnék tőle néhány dolgot, amit Harry-től soha se fogok meg tudni.
-Mit szeretnél tudni. -szólal meg.Ki engedek egy hosszabb levegőt ajkaimon, Liam-re nézzek.Össze szedve gondolataimat szólásra nyitom számat;
-Mióta ismered Harry-t? Harry mindig ilyen volt? Van bármilyen rokona is akivel foglalkozik?! Miért utálja Louis-t? És, mi az hogy ez volt a harmadik alkalom? Harry többször is tett már ilyet? -halmozom el kérdéseimmel, levegőért kapkodok.Nem akarom el sietni a dolgot, csak abban reménykedek hogy végre választ kapok.Fel nevet.
-Harry és én, barátok vagyunk.Idősebb vagyok nála, amikor találkoztam vele nem volt semmije.Be vettem a bandámba, ami mára már szét hullt.Két darabra. -figyelmesen hallgatom minden egyes szavát- Louis-ra, és ránk. Harry-re Niall-re, Zayn-re és rám.Amióta csak ismerem Hazza-t egy kölyök, az volt és az is marad.Tudod, sok olyan dolog történt vele ami meg változtatta.Ezeket nem nekem, hanem neki kell el mondania, majd ha el jön az ideje.Illetve ha ő el akarja mondani. -vesz egy mély levegőt- Nem tudom hogy, hogyan állsz Harry-vel de, akkor drogozza be magát, szerintem, amikor túl sokat próbál tenni valamiért. -ezzel a mondattal meg fogott.
-Liam, hány éves vagy? -terelem kicsit a témát.Örülök hogy most már tudok Én is valamit Róla.Igaz nem túl sok, de a semminél több.Nem igaz?
-Huszonhat, Harry pedig húsz. -mondja.Gondolat olvasó lehet, ha tudja mindenre a választ.Egy mosolyt eresztek felé, el mosolyodik.
-Na megyek, menj aludni.Zárj be mindent. -fel áll és távozik a házból.El kísérem az ajtóig, meg várom míg el hajt és csak utána jövők be.Úgy teszek ahogy kéri, be zárom az ajtót és le ellenőrzöm az ablakok be-e vannak csukva.Miután ezzel végzek, a dzsekit le veszem és a fogasra akasztom.A konyhában lévő szendvics maradványt fel takarítom.Le oltom a villanyt, a nappaliban és a konyhában.A sötétségben tapogatózva érek el a lépcsőhöz, s megyek fel az emeletre.Nehézségek árán de el jutok Harry hálószobájáig, be lépek a szobába.A hátán el terülve fekszik az ágy közepén, a szekrényhez megyek.Ki nyitom annak ajtaját elő szedek egy melegítőt és egy sima fekete pólót.Amit kölcsön kérek Tőle, meg szabadulok ettől a feszülős darabtól, amit a földön hagyok.Magamra veszem a pólót, -természetesen bő- fel kapom a nadrágot is.Lóg a csípőmön, és majd' le esik.De, épp ettől lesz kényelmes.Le oltom a villanyt, majd az ágyhoz közelítek.Ki szedem alóla a takarót és be takaróm Őt, kis hezitálás után be fekszek mellé.S meg próbálok aludni.Mindennek Harry illata van, furcsa vele az élet.De izgalmas is ugyan akkor, nem lehet igaza.Nem tetszhet nekem, se Ő se más.Szemhéjam végleg le zárul, s végül el alszom.
Ha tetszett, iratkozzatok fel, komizzatok és csatlakozzatok
a facebook csoportba! :) Jó olvasást!
D xoxo
Most mit csináljak? Rajtam van a dzsekije, ki fog nevetni.Vagy rosszabb; megint megaláz.Azt pedig nem akarom, túl sokszor tette már meg velem. Hirtelen fel kapcsolódik a villany, hogy-hogy nem hallottam Őt megint (?!).
Az agyalásod miatt Emily...
Őt nézzem, egy melegítő lóg csípőjén, pólót nem visel.A kapcsoló mellett áll, a falnak dőlve.Ajkain önelégült mosoly ül, min mosolyog?
-Jól áll. -mondja önelégülten. -Egy kicsit nagy, de jó. -lép el a faltól, tesz felém pár lépést.A kannapé végén megáll az az; körülbelül egy métere se tőlem.Biztosra veszem, hogy azon gúnyolódik hogy a dzsekijében vagyok.
-Miért nem hagysz békén? -kérdezem kómás fejjel.Álmos vagyok, és éhes.Miért nem ettem amikor vissza jöttünk? Ja, mert hülye vagyok.Veszem a bátorságot és fel állok, ki kerülöm a díványt a konyhába "menekülök".Gyorsan lépkedek az imént említett helyiség felé, nem vagyok képes egy szobában maradni Vele.Utam a hűtőhöz vezet, ki nyitom ajtaját.Ki veszem a vajat, fel vágottat és be csukóm a hűtőt.E két dolgot a pultra teszem, szerzek egy zsemlét és egy kést.Késsel a kezemben fordulok Harry felé, félre ne értsétek.Nem fogom le szúrni, ahhoz nem vagyok elég erős.És el nézve Őt, sokat járhat az edzőterembe.
-Hm? -nem zavar az hogy az Ő dzsekijében vagyok, előtte.Már nem igazán érdekel, csak azt nem értem miért vagyok még mindig a házában.Ha egy senki vagyok, számára.Ja, tudom már; Lux miatt.Vissza fordulok a zsemlémhez, majd a késel félbe vágom.Ezután következik a vaj, meg kennem és rá helyezem a felvágottat.
A kést meg törlöm, a vajat és a szalámit pedig vissza teszem a hűtőbe.Vissza sétálok a szendvicsemhez, fel kapom a pultról.Ismét felé fordulok, bele harapok a kajámba.
-Miért tenném? -jön közelebb, nem tudok most foglalkozni Vele.Amikor itt ez az isteni szendvics, ami meg nyugtatja korgó gyomromat.Igen, ez nagyon finom lett.Elér hozzám, ma igencsak furcsán viselkedik.Miért?
Szemeimet rá irányítom, szemei furcsán csillognak.Mi történt vele? Egyre közelebb kerül hozzám, hatalmas kezeit derekamra helyezi.Fejét nyakam hajlatában rejti el, most már nem rágcsálom szendvicsemet.Kezdek meg ijedni Tőle.
-Hiszen mind ketten tudjuk hogy be jövők neked. -sutyorogja fülembe csábosan.Mi van?! Fordít egyet rajtunk, csípőm a pultnak nyomódik.Szendvicsem a földön köt ki, ne már.Éhen veszek!Ágyéka nekem nyomódik, nyelek egyet. -Emily. -suttogja percek múlva- Mondtam már hogy gyönyörű neved van. -szemöldököm ráncolom, ez nem az a Harry akit én ismerek.Tenyereim csupasz mellkasára helyezem, el lököm magamtól.Sikerrel járok, amit nem vártam volna.Egyensúlya meg inog, mintha szédülne.Ivott?
Tekintetét a padlóra helyezi, kicsit jobbra dől, majd balra.Gyorsan mellé lépek, egyik kezem derekára rakom.Karját vállamra helyezem, teljes testsúlyát át helyezi rám.
Kösz, azt hiszed könnyű vagy?!
-Harry!-szólok rá, miért ilyen nehéz? Fejét enyémre ejti, térdei földre rogynak az enyéimmel együtt.Az egész teste el ernyed, erősen fogom derekát.Feje előre lóg, s nagyon úgy tűnik nincs magánál.Le guggolok elé, a földre arcát vizslatom, szemei le hunyva.Alig lélegzik, mi van vele...
-Harry, ez nem vicces! -hangom kétségbe esetten cseng a -szinte- üres házban.Az eszméletlen férfit, finoman le fektettem a hideg csempére.Fölé hajolók, ujjaimmal el tűröm fürtjeit arcából.Testem remegni kezd az idegesség és az aggodalom lesz úrrá rajtam.Kézfejem meg lendítem, adok neki egy nem túl nagy pofont.Semmi, kap még egyet semmi.Mentők! Hívnom kell a mentőket.Fel állok mellőle, fel futok az emeletre.Végig szaladok a folyosón, majd fel tépem a hálója ajtaját.Fel kapcsolóm a villanyt, a szoba meg telik világossággal, az ágy melletti éjjeli szekrényhez sétálok.Egy fekete mobilt találok rajta, Harry-é...
Fel oldom a mobilt, ujjamat a névjegyzékre nyomom. Liam, Zayn,Niall, Perrie, Lux, Jake, Emily... Oké, akkor kit? Magamat nem tudom, Perrie utál, Zayn-től félek.Liam-et nem ismerem, és Niall.Végül Liam mellett döntök, rá megyek a nevére.Tárcsázom, kicsörög.Vedd fel!
-Uhm, haver tizenegy óra. -szól bele egy kómás hang.
-N-Nem Harry vagyok...Öhm ide tudna jönni? Most? -hangom remeg, remélhetőleg ezt nem lehet hallani a vonal másik végén.
-Emily? Hogy kerül hozzád Harry mobilja? -kérdezi, erre nincs időnk.Honnan tudja hogy Én vagyok?
-Harry...El ájult, vagy nem tudom, nem lélegzik. -könnyeim utat törnek.Sosem kezeltem jól az ilyen helyzeteket.Egyáltalán ez az ember tudja hol van Harry háza?
-Jó, tíz perc és ott vagyok. -ezzel bontja a vonalat.A készüléket el emelem a fülemtől, szemeim az éjjeli szekrényen ragadnak.Cigaretta, és valami fehér por van a fa darabon.Drog.Ki viharzok a helységből, és le siettek a konyhába. Harry ugyan úgy fekszik ahogy ott hagytam.Drogozik? Miért? Ha mindene meg van mi értelme van a drognak?
Vagy, talán nincs meg mindene?
De egy valamit nem értek, miért aggódok miatta? Miért hívtam segítséget? Simán el mehettem volna, de nem tettem.Miért szúrtam el magamnak a szabad élet esélyét? Miatta.Ez miatt a férfi miatt, aki meg mentett engem, most pedig rajtam a sor.Hogy Én mentsem meg Őt. Most neki van szüksége rám.Észre se veszem de ujjaimat az övéivel fűztem össze. Lehet igaza van, tetszik nekem ez.Ez a helyzet, ez az egész.A göndör fürtök, a zöld szempár... Emily! Fogságban tart, a saját házában! Ne legyél hülye, ennél jobban már ne! Meg mentet, és be fogadott.Ilyet nem tettek volna meg értem soha, Ő viszont mégis meg tette.Gondolataimat el oszlatom kis időre, nem tudom miért de itt kell maradnom Vele.
-Itt vagyok! -töri be az ajtót -szó szerint- Liam. Fel állok mellőle, a fekete dzsekis férfit nézzem.Ugyan olyat visel mint amit -jelenleg- Én is.
-Hülye gyerek. -jön közelebb Harry-hez és hozzám.Le guggol mellé, meg nézi a pulzusát, amit én biztosan rosszul csináltam.
-Él.Nem tudod mit csinált? -pillant rám, fejem ingatom.
-Nem, vagyis...Drog, drogot találtam fent az éjjeli szekrényén. -hebegem-habogóm.Bólint.Sörét színű feszülős farmer van rajta, egy barna bakanccsal.
-Buta kölyök. -néz végig Harry-n -Sejtettem hogy be drogozta magát.Ez a harmadik alkalom hogy ezt teszi, tudja hogy nem bírja.Mégis csinálja. -mondja, hangjából ítélve csalódott Benne.Zsebében kotorászik, majd elő vesz egy doboz gyógyszert.Felém nyújtja, kérdőn figyelem őt.
-Ebből adj be neki reggel egyet, úgy dél körül fel ébred majd. -oktat, el veszem a gyógyszert bólintok.
Liam, fel veszi Harry-t a földről mintha csak egy rongy darab lenne.S fel cipeli az emeletre, tehát ez az ember ismeri Őt.Rokonok? Vagy csak, barátok? Nem tudom el dönteni, minden esetre Liam gyorsan ide ért.Mi az hogy ez a harmadik alkalom? Volt már ilyen korábban is? Hallom ahogyan le sétál a lépcsőn, beszélnem kell vele.
-Liam, maradnál még egy kicsit? -kérdezem, halkan.Sóhajt egyet és a nappaliba megy.Be csukóm a bejárati ajtót, utána megyek.Le ülök vele szemben, valahogy nem tud érdekelni az hogy punk.Kérdezni szeretnék tőle néhány dolgot, amit Harry-től soha se fogok meg tudni.
-Mit szeretnél tudni. -szólal meg.Ki engedek egy hosszabb levegőt ajkaimon, Liam-re nézzek.Össze szedve gondolataimat szólásra nyitom számat;
-Mióta ismered Harry-t? Harry mindig ilyen volt? Van bármilyen rokona is akivel foglalkozik?! Miért utálja Louis-t? És, mi az hogy ez volt a harmadik alkalom? Harry többször is tett már ilyet? -halmozom el kérdéseimmel, levegőért kapkodok.Nem akarom el sietni a dolgot, csak abban reménykedek hogy végre választ kapok.Fel nevet.
-Harry és én, barátok vagyunk.Idősebb vagyok nála, amikor találkoztam vele nem volt semmije.Be vettem a bandámba, ami mára már szét hullt.Két darabra. -figyelmesen hallgatom minden egyes szavát- Louis-ra, és ránk. Harry-re Niall-re, Zayn-re és rám.Amióta csak ismerem Hazza-t egy kölyök, az volt és az is marad.Tudod, sok olyan dolog történt vele ami meg változtatta.Ezeket nem nekem, hanem neki kell el mondania, majd ha el jön az ideje.Illetve ha ő el akarja mondani. -vesz egy mély levegőt- Nem tudom hogy, hogyan állsz Harry-vel de, akkor drogozza be magát, szerintem, amikor túl sokat próbál tenni valamiért. -ezzel a mondattal meg fogott.
-Liam, hány éves vagy? -terelem kicsit a témát.Örülök hogy most már tudok Én is valamit Róla.Igaz nem túl sok, de a semminél több.Nem igaz?
-Huszonhat, Harry pedig húsz. -mondja.Gondolat olvasó lehet, ha tudja mindenre a választ.Egy mosolyt eresztek felé, el mosolyodik.
-Na megyek, menj aludni.Zárj be mindent. -fel áll és távozik a házból.El kísérem az ajtóig, meg várom míg el hajt és csak utána jövők be.Úgy teszek ahogy kéri, be zárom az ajtót és le ellenőrzöm az ablakok be-e vannak csukva.Miután ezzel végzek, a dzsekit le veszem és a fogasra akasztom.A konyhában lévő szendvics maradványt fel takarítom.Le oltom a villanyt, a nappaliban és a konyhában.A sötétségben tapogatózva érek el a lépcsőhöz, s megyek fel az emeletre.Nehézségek árán de el jutok Harry hálószobájáig, be lépek a szobába.A hátán el terülve fekszik az ágy közepén, a szekrényhez megyek.Ki nyitom annak ajtaját elő szedek egy melegítőt és egy sima fekete pólót.Amit kölcsön kérek Tőle, meg szabadulok ettől a feszülős darabtól, amit a földön hagyok.Magamra veszem a pólót, -természetesen bő- fel kapom a nadrágot is.Lóg a csípőmön, és majd' le esik.De, épp ettől lesz kényelmes.Le oltom a villanyt, majd az ágyhoz közelítek.Ki szedem alóla a takarót és be takaróm Őt, kis hezitálás után be fekszek mellé.S meg próbálok aludni.Mindennek Harry illata van, furcsa vele az élet.De izgalmas is ugyan akkor, nem lehet igaza.Nem tetszhet nekem, se Ő se más.Szemhéjam végleg le zárul, s végül el alszom.
2014. augusztus 19., kedd
14.Rész
Sziasztok!!! Meg hoztam a 14.részt!!
Köszönöm a komikat, és sajnálom hogy nincs
újabb feliratkozó :/ De, remélem tetszenek a részek
és majd feliratkoztok komiztok, illetve csatlakoztok a csoportba!
Jó olvasást kívánok! :))
D xoxo
Le parkolunk egy áruház parkolójában.Ki csatolom övemet, és ki szállok.Ezt meg teszi Ő is, majd el megy egy kosárért.Egészen eddig nem is mertem gondolni ilyenre, hogy Harry...El megy be vásárolni, és stb.Számomra ez különös látványt nyújt, ahogy áll a be vásárló kocsi mögött.Be megyünk az ajtón, majd meg keressük a lisztet a tejet...És a többi dolgot ami a listán szerepel, azt hiszem itt leszünk még egy-két órát.
Fejemet jobbra balra forgatom, merre lehet a tej?
Időbe telik mire mindent meg találunk és bele teszünk a kosárba, ezek után keressünk egy pénztárt.A kosár tartalmát ki pakoljuk a szalagra, tudjátok miről beszélek.Remélem.A pénztáros egy velem egy idős fiú lehet, szegüvege van.Egy pillanatra találkozik tekintetünk, nyugodtnak tűnik.Aztán észre veszi Harry-t mögöttem, arc színe meg változik.Mint a fal olyan fehér lesz, lehet hogy rosszul érzi magát? A kosarat át tolom a másik oldalra, s várok.A fiú remegve húzza el a termékeket a vonalkód le olvasó előtt, Harry pedig a srácot figyeli.
Talán tart Harry-től? Furcsállom ezt a dolgot, de próbálok nem törődni vele.A be ütött termékeket, a kosárba helyezem.Itt is el időzünk egy kicsit,majd a pénztáros meg mondja a végárat.Harry ki fizeti és át sétál hozzám, kapunk egy blokkot s egy "viszlát"-al távozunk.
A kosarat ismét Harry tolja, nekem túl nehéz lenne.Teljesen meg feledkeztem a dzsekiéről ami felső testemet takarja.Ugyan ilyet láttam Liam-en is, egyforma a dzsekijük, miért? Még egy furcsa dolog Harry-vel kapcsolatban, ez remek.Ki érünk az autóhoz, Ő ki nyitja a csomagtartót és be pakolunk.Be rakom az utolsó darabokat, és vissza tolom a kosarat.Ki veszem a kosárból a pénzt, majd vissza igyekszem Harry-hez.A kocsihoz.Szinte már kocogok, mire a járműhöz érek.Ki nyitom az ajtót és be szállok, annyira rossz idő van.Nincs se meleg se hideg csak, a felhők gyülekeznek az égbolton.Ezzel sötétségbe borítva mindent.
Nem kötöm be magam, most nincs hozzá kedvem.Gondolataim Harry-re terelődnek.Van egyáltalán valakije? Bárki aki a rokona, van családja?
Emily családja mindenkinek van...
-Harry? -szemeim az ablakon kívül ragadnak- Van családod? -hangom halk az így is csendes kocsiban.Szemem sarkából látom Őt, ujjaival szorosan fogja a kormányt.Egy perc csend áll be közénk, amit nem törünk meg.Talán érzékeny témába trafáltam, szemeimmel az utat figyelem, ma már nem fog válaszolni.
-Van. -meglepetésemre -most az egyszer- válaszolt.Azonnal felé fordítom kobakom, előre mered az útra koncentrál.Abban reménykedem hogy mond még valamit, de az út hátra levő részében meg se szólalunk.
* * *
Miután vissza érünk Harry házához, be visszük a konyhába a kaját.Meg szabadulok a cipőmtől, és a dzsekitől.Be siettek a konyhába, pakolászni kezdek.Ki nyitom a falon lévő szekrényeket, majd be rakodom a -szerintem- oda valókat.Mint például; kakaó,cukor, liszt.Aztán a hűtőben is ugyan ilyen módon járok el, a fagyasztóba kerülnek a húsok, míg a tej és a vaj a hűtőbe.Bő másfél óra alatt sikerül mindent a helyére rakni, ezek után el határozom magam;hogy Harry keresésére indulok.Fel ballagok a lépcsőn, majd végig megyek a folyosón.Vajon Harry meg változik majd, ha Lux is itt lesz? Gondolataimból ki szakadva meg állok az egyik ajtó előtt, ami tárva nyitva van.Be kukucskálok, a falak itt is fehérek és barátságtalanok.A padlót fa parketta borítja, velem szemben egy ablak látható.Nem tudom pontosan mekkora lehet, de nem olyan kicsi.Függöny nincs, ezért világosság tölti meg a szobát.
-Szerinted jó lesz?- meg ugrok, a hang irányába nézzek.S egy Harry-t látok meg magam mellett, kezemet a szívemhez kapom.Kisebb szívroham ért, miért kell így meg szólalni?Egyáltalán hogy-hogy nem hallottam meg a lépteit? Ninja? Na jó ez hülyeség, de tényleg nem hallottam Őt.El merültem a gondolataimban...
-Hm? -nem is tudom már mit kérdezett, mindig csak a gondolatok.Agy, hagyj egy kicsit!Oké, nem vagyok bolond azért mert magammal beszélgetek.
-Meg felel Lux-nak? -néz körbe a szobán, ezt most ő se gondolhatja komolyan.
-Méretre igen, de...Üres. -nézem meg a helyiséget Én is- Így nem egy kislánynak való. -mondom el véleményem.Bólint, folytatom;
-Venned kéne, festéket és bútorokat. -vázolom ötletem, tekintettem még egyszer át futtatom a helyen.
-Mennyünk most, vagy holnap? -kérdezi, vállat rántok.Nekem mindegy, így is úgy is itt maradok.Egy mosoly csúszik ajkaimra, amikor észre veszem vajas ajkát.Még mindig nem törölte le, ujjamat ajkához érintem.Forró, tűz forró.Lassan le törlöm a vajat, végig ajkát figyelem.Milyen teltek, s rózsaszínűek.Lehet egy embernek ilyen rózsaszín az ajka? Ujjam el veszem arca közeléből, le hajtom a fejem.Hirtelen olyan kényelmetlenül érzem magam, tekintetét magamon érzem.Tesz egy lépést felém, én viszont nem mozdulok lábaim földbe gyökereznek.Teste egyre közelebb kerül hozzám, az enyémet pedig a falnak szorítom.Ismét a fal és közé kerültem.
-Harry...-ujját ajkamra helyezi.
-Fogd be. -mondja, szavai kemények de a hangja nem.Teszem amit kér, félve fel emelem fejemet.De csak a mellkasát látom, nem merek a szemébe nézni.Mint ahogy eddig sose, ujja állam alá csúszik.S fel emeli államat, ezzel kényszerít a szemkontaktusra.Zöld szemei ragyognak, annyira zöldek s gyönyörűek.Le hajol hozzám, ajkait össze zárt ajkaimra helyezi.Tenyere tarkómra csúszik, ajka mozogni kezd az enyémen.Nem tudom hova tenni ezt, ezért nem csinálok semmit se.Kézfejeim mellkasára teszem, s el tolom magamtól.
-Akkor holnap. -evvel ki kerülöm Őt, s ott hagyom.Végig sétálok a folyosón, majd le megyek a lépcsőn.
Ki pillantok az ablakon, már sötétedik.Az elő szobába megyek, el veszem a dzsekit a fogasról.Majd a kannapéhoz sétálok.Bele bújok a Harry illatú darabba, s le fekszek a kannapéra.Megint kérdések ezrei és ezrei forognak a fejemben, s nem tudok velük mit kezdeni.A tény, hogy Harry megcsókolt túlságosan el uralkodik rajtam.Miért tette? Talán részeg volt? Nem, biztosan.Csak szabaduljak meg Harry Styles karmaiból.
Ugyan Emily, te Vele akarsz maradni...
Szemeim ki pattannak helyükről, nem akarhatok vele maradni.Csak is Lux miatt maradok, kizárólag miatta.Nem ezért a pszichopata pasiért akinek kettős személyisége van.Le kellene nyugodnom, mert így nem fogok tudni el aludni az biztos.Miért kellett meg mentenie? Miért nem hagyott ott a francba?! Miért?!
-Nem alszol velem? -suttogja fülembe egy rekedtes hang. Itt van... Testem kővé dermed, a sötétségben meg szólal egy hang.A fülem mellől, nem félek annyira.
Köszönöm a komikat, és sajnálom hogy nincs
újabb feliratkozó :/ De, remélem tetszenek a részek
és majd feliratkoztok komiztok, illetve csatlakoztok a csoportba!
Jó olvasást kívánok! :))
D xoxo
Le parkolunk egy áruház parkolójában.Ki csatolom övemet, és ki szállok.Ezt meg teszi Ő is, majd el megy egy kosárért.Egészen eddig nem is mertem gondolni ilyenre, hogy Harry...El megy be vásárolni, és stb.Számomra ez különös látványt nyújt, ahogy áll a be vásárló kocsi mögött.Be megyünk az ajtón, majd meg keressük a lisztet a tejet...És a többi dolgot ami a listán szerepel, azt hiszem itt leszünk még egy-két órát.
Fejemet jobbra balra forgatom, merre lehet a tej?
Időbe telik mire mindent meg találunk és bele teszünk a kosárba, ezek után keressünk egy pénztárt.A kosár tartalmát ki pakoljuk a szalagra, tudjátok miről beszélek.Remélem.A pénztáros egy velem egy idős fiú lehet, szegüvege van.Egy pillanatra találkozik tekintetünk, nyugodtnak tűnik.Aztán észre veszi Harry-t mögöttem, arc színe meg változik.Mint a fal olyan fehér lesz, lehet hogy rosszul érzi magát? A kosarat át tolom a másik oldalra, s várok.A fiú remegve húzza el a termékeket a vonalkód le olvasó előtt, Harry pedig a srácot figyeli.
Talán tart Harry-től? Furcsállom ezt a dolgot, de próbálok nem törődni vele.A be ütött termékeket, a kosárba helyezem.Itt is el időzünk egy kicsit,majd a pénztáros meg mondja a végárat.Harry ki fizeti és át sétál hozzám, kapunk egy blokkot s egy "viszlát"-al távozunk.
A kosarat ismét Harry tolja, nekem túl nehéz lenne.Teljesen meg feledkeztem a dzsekiéről ami felső testemet takarja.Ugyan ilyet láttam Liam-en is, egyforma a dzsekijük, miért? Még egy furcsa dolog Harry-vel kapcsolatban, ez remek.Ki érünk az autóhoz, Ő ki nyitja a csomagtartót és be pakolunk.Be rakom az utolsó darabokat, és vissza tolom a kosarat.Ki veszem a kosárból a pénzt, majd vissza igyekszem Harry-hez.A kocsihoz.Szinte már kocogok, mire a járműhöz érek.Ki nyitom az ajtót és be szállok, annyira rossz idő van.Nincs se meleg se hideg csak, a felhők gyülekeznek az égbolton.Ezzel sötétségbe borítva mindent.
Nem kötöm be magam, most nincs hozzá kedvem.Gondolataim Harry-re terelődnek.Van egyáltalán valakije? Bárki aki a rokona, van családja?
Emily családja mindenkinek van...
-Harry? -szemeim az ablakon kívül ragadnak- Van családod? -hangom halk az így is csendes kocsiban.Szemem sarkából látom Őt, ujjaival szorosan fogja a kormányt.Egy perc csend áll be közénk, amit nem törünk meg.Talán érzékeny témába trafáltam, szemeimmel az utat figyelem, ma már nem fog válaszolni.
-Van. -meglepetésemre -most az egyszer- válaszolt.Azonnal felé fordítom kobakom, előre mered az útra koncentrál.Abban reménykedem hogy mond még valamit, de az út hátra levő részében meg se szólalunk.
* * *
Miután vissza érünk Harry házához, be visszük a konyhába a kaját.Meg szabadulok a cipőmtől, és a dzsekitől.Be siettek a konyhába, pakolászni kezdek.Ki nyitom a falon lévő szekrényeket, majd be rakodom a -szerintem- oda valókat.Mint például; kakaó,cukor, liszt.Aztán a hűtőben is ugyan ilyen módon járok el, a fagyasztóba kerülnek a húsok, míg a tej és a vaj a hűtőbe.Bő másfél óra alatt sikerül mindent a helyére rakni, ezek után el határozom magam;hogy Harry keresésére indulok.Fel ballagok a lépcsőn, majd végig megyek a folyosón.Vajon Harry meg változik majd, ha Lux is itt lesz? Gondolataimból ki szakadva meg állok az egyik ajtó előtt, ami tárva nyitva van.Be kukucskálok, a falak itt is fehérek és barátságtalanok.A padlót fa parketta borítja, velem szemben egy ablak látható.Nem tudom pontosan mekkora lehet, de nem olyan kicsi.Függöny nincs, ezért világosság tölti meg a szobát.
-Szerinted jó lesz?- meg ugrok, a hang irányába nézzek.S egy Harry-t látok meg magam mellett, kezemet a szívemhez kapom.Kisebb szívroham ért, miért kell így meg szólalni?Egyáltalán hogy-hogy nem hallottam meg a lépteit? Ninja? Na jó ez hülyeség, de tényleg nem hallottam Őt.El merültem a gondolataimban...
-Hm? -nem is tudom már mit kérdezett, mindig csak a gondolatok.Agy, hagyj egy kicsit!Oké, nem vagyok bolond azért mert magammal beszélgetek.
-Meg felel Lux-nak? -néz körbe a szobán, ezt most ő se gondolhatja komolyan.
-Méretre igen, de...Üres. -nézem meg a helyiséget Én is- Így nem egy kislánynak való. -mondom el véleményem.Bólint, folytatom;
-Venned kéne, festéket és bútorokat. -vázolom ötletem, tekintettem még egyszer át futtatom a helyen.
-Mennyünk most, vagy holnap? -kérdezi, vállat rántok.Nekem mindegy, így is úgy is itt maradok.Egy mosoly csúszik ajkaimra, amikor észre veszem vajas ajkát.Még mindig nem törölte le, ujjamat ajkához érintem.Forró, tűz forró.Lassan le törlöm a vajat, végig ajkát figyelem.Milyen teltek, s rózsaszínűek.Lehet egy embernek ilyen rózsaszín az ajka? Ujjam el veszem arca közeléből, le hajtom a fejem.Hirtelen olyan kényelmetlenül érzem magam, tekintetét magamon érzem.Tesz egy lépést felém, én viszont nem mozdulok lábaim földbe gyökereznek.Teste egyre közelebb kerül hozzám, az enyémet pedig a falnak szorítom.Ismét a fal és közé kerültem.
-Harry...-ujját ajkamra helyezi.
-Fogd be. -mondja, szavai kemények de a hangja nem.Teszem amit kér, félve fel emelem fejemet.De csak a mellkasát látom, nem merek a szemébe nézni.Mint ahogy eddig sose, ujja állam alá csúszik.S fel emeli államat, ezzel kényszerít a szemkontaktusra.Zöld szemei ragyognak, annyira zöldek s gyönyörűek.Le hajol hozzám, ajkait össze zárt ajkaimra helyezi.Tenyere tarkómra csúszik, ajka mozogni kezd az enyémen.Nem tudom hova tenni ezt, ezért nem csinálok semmit se.Kézfejeim mellkasára teszem, s el tolom magamtól.
-Akkor holnap. -evvel ki kerülöm Őt, s ott hagyom.Végig sétálok a folyosón, majd le megyek a lépcsőn.
Ki pillantok az ablakon, már sötétedik.Az elő szobába megyek, el veszem a dzsekit a fogasról.Majd a kannapéhoz sétálok.Bele bújok a Harry illatú darabba, s le fekszek a kannapéra.Megint kérdések ezrei és ezrei forognak a fejemben, s nem tudok velük mit kezdeni.A tény, hogy Harry megcsókolt túlságosan el uralkodik rajtam.Miért tette? Talán részeg volt? Nem, biztosan.Csak szabaduljak meg Harry Styles karmaiból.
Ugyan Emily, te Vele akarsz maradni...
Szemeim ki pattannak helyükről, nem akarhatok vele maradni.Csak is Lux miatt maradok, kizárólag miatta.Nem ezért a pszichopata pasiért akinek kettős személyisége van.Le kellene nyugodnom, mert így nem fogok tudni el aludni az biztos.Miért kellett meg mentenie? Miért nem hagyott ott a francba?! Miért?!
-Nem alszol velem? -suttogja fülembe egy rekedtes hang. Itt van... Testem kővé dermed, a sötétségben meg szólal egy hang.A fülem mellől, nem félek annyira.
2014. augusztus 18., hétfő
13.Rész
Hii Guys!! I'm D, és meg hoztam a 13.Részt!!
Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és feliratkoztok
komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!! :)
Jó olvasást!! Pussszi ;) ♥
D xoxo
Szemhéjam fel tárom, s a kannapén találom magam.Vajon ő tett ide? Biztosan, ha csak nem vagyok alva járó.Fel ülök, és le veszem magamról a pokrócot-amit szintén magamon találok.Emlékeimben még tisztán él a kép, amikor Harry és Lux ölelkeztek.Remekül kezelte a kislányt, akkor Én minek kellek? Harry nem tűnik "bébiszitter" típusnak,de egy imádni való cukiságot csak nem ütne meg?(!) Egy gyereket, azt azért nem tudnám el képzelni Róla. Fejem jobb oldalra fordítom, s a konyhában lévő Harry-t figyelem.Megint háttal van nekem.
Fehér pólót visel, fekete farmerral és egy sapkával.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, majd föl állok a kényelmes szófáról.Lábaim el indulnak egyenesen, ki kerülöm a kannapét és a konyhába megyek.Még mindig fáj a fej bőröm a tegnapitól.Le nyelem könnyeimet, s Harry mellé sétálok, pontosan mellé.Kézfejeimet a konyha szekrényre rakom.
-Harry? -szólítom meg pár perc után.
-Hm? -nem néz rám, az előtte lévő szendvicsét készíti, s azzal foglalatoskodik.Valójában csak Lux-ról akarok kérdezni, mert egy gyereket nem lehet csak úgy ide hozni.Főleg úgy hogy nem is ismerem.Na meg, azt se tudom hogy mikor jön, még ezt is ki kell derítenem.
-Lux mikor jön? -magam elé meredve kérdezem tőle. Harry fura figura, tegnap is egy kész elmebeteg volt...Most meg, nyugodtan készítgeti a reggelijét.Olyan mint...A kettős személyiség, igen.Lehet hogy neki is az van? Van a kedves Harry, és van a tegnapi.Aki ki számíthatatlan.
-Ezen a héten, azt hiszem. -válaszolja, ezzel ki zökkent gondolataimból.Rá pillantok, a válláig se érek, és még Én akartam szembe szállni vele.Chh. Igaza van, buta vagyok és naiv.Túlságosan is.
-Hol fog aludni? -ajándékozom meg Őt még egy kérdéssel, a sok közül amit fel akarok tenni.
-A kannapén. -le döbbennek válaszától.Rám néz, majd egy "mi van?" fejet vág.
-A kannapén?! -akadok ki, hisz Lux alig lehet négy éves.A kannapé nem neki való, egy olyan cukiságnak mint ő egy szoba kell.Nagyon úgy tűnik hogy Harry tényleg nem ért a gyerekekhez.
-Miért hol aludna? -harap bele a szendvicsébe, csámcsogni kezd.Amikor el emeli szájától az ételt, alsó ajka vajas marad.Kuncogok egy kicsit rajta, aranyos..így.Ahogy haját el rejti egy sapkába, de a fürtjei néhol ki látszódnak, és a piercinges vajas ajka.Aranyos látványt nyújtani.Kis ábrándozás után, vissza térek a földre s a szendvicset csámcsogó srácot nézzem.
-Van egy csomó ajtó a házadban, az emeleten. -bólint, kezeimmel hadonászok- Válasz ki egy nem túl nagy szobát és rendezd be. -tanácsolom.Remélem el jut a tudatáig annak, hogyha azt akarja maradjak kicsit megértőbb és segítőkészebb lesz.
És te ezt el is hiszed Emily?
Kit akarok be csapni? Magamat? Igen, pontosan azt teszem ezzel, ez a férfi nem megértő egyáltalán nem az.Sem segítő kész, baj éri Őt baj után.Egy igazi rossz fiú. -fogalmazhatunk így is.
-Van teád? -terelem egy kicsit a témát.Lehetséges hogy nincs oda az előbb említett ötlethez? Biztosan, hisz csak az a jó amit a nagy Harry Styles mond.
-Öhm, ja valahol biztos. -mondja.Ki kerülve Őt, a mögötte lévő konyha szekrényekhez lépek.Ki nyitom az első szekrényt jobbról.Semmi nincs benne.
Oké, ez furcsa.
Ki nyitom a következőt, semmi.Vissza csukóm, majd meg fordulok. Harry a pultnak dőlve majszolja kajáját, s nézi szerencsétlenkedésemet.Miért nincs a házában étel? Egyáltalán az a szendvics honnan van? Mert hogy nem a konyhából az tuti.A helység jobb sarkában lapul meg a hűtő, oda sétálok, és ki nyitom.Nem lepődök meg, itt sincs szinte semmi.Csak egy üveg ásvány víz legfelül.Vissza csukóm a hűtő ajtót, Harry-t figyelem.
Meg ette a reggelijét.De, ha itt nincs semmilyen étel, akkor miből főzött nekünk?
-Harry, miért nincs étel a házadban? -kérdezem halkan, nem akarom fel bosszantani, többé már nem.Azt hiszem Ő olyan "velem nem lehet szórakozni" típus.Vagy, csak szimplán szereti ha félnek tőle. De az mire jó? Ha meg félemlíted az embereket magad körül? Hiszen azzal csak el űzöd őket.
-Mert el fogyott. -hű de vicces valaki- Majd, el küldöm Zayn-t kajáért. -ránt vállat és ki sétál a helységből.Ilyen egy beszélgetés Harry Styles-al. Tetszik? Ugye milyen rossz.Egyik lábam a másik után rakodom, s utána megyek.
-Miért nem mész el Te a boltba? -karjaimat össze fonom a mellkasom előtt, meg fordul.El kéne futnom....
Miért kell így néznie rám.A hideg futkos a hátamon ettől a nézésétől;rezzenés telen arc, üveges tekintett.
-Nem megyek el a boltba. -mondja, majd le huppan a kannapéra.Be kapcsolja a tévét s azt bámulja, sóhajtva ülök le mellé.Vagyis, a kannapéra és tekintettem a tévére szegezem.
-Adsz egy papírt, és egy tollat? -kérdezem, rá nézve.Figyelmét továbbra is a televízióra szenteli.Fel áll,a dohányzó asztalról el vesz egy noteszt és egy tollat, majd felém nyújtja azokat.Azonnal ki veszem kezéből, hátamat a kényelemes kannapénak nyomom.Lábaimat fel húzóm mellkasomhoz, a noteszt rá teszem térdemre s írni kezdek.Tekintete lyukat éget nyakamon, fel pillantok zöld szemei engem pásztáznak.Fejem le hajtom, egy bevásárló listát írok, Harry-nek. Vagyis, Zayn-nek ha más nem megy el.A kannapé be süpped mellettem, fel emelem fejem.Itt ül, mellettem.Szemeit a noteszon tartja, időbe telik amíg össze írom a teljes listát.Őszintén, ilyenkor el kell gondolkodnom azon;hogy ki ez a férfi mellettem. Egyáltalán emberi lény? Mit evett egészen eddig?A konyha szekrényeken vastagon áll a por, kívül belül.
Nem értem, és nem is fogom meg érteni.Minek kell neki tágas konyha, ha nem is használja? Ugyan ezt tudom kérdezi csak a ház kapcsán.Sehol egy kép, minden fekete és fehér.A falak...Olyan üresek, mint Ő.
Csak nem értem hogy miért, mi az ami így meg változtatta.Valamilyen ok, magyarázat csak van.Bárcsak tudnám hogy mi az.
-Emily, jössz? -gondolat menetemet egy rekedtes hang zavarja meg.A nappali "szájában" áll, fekete sapkája már nincs rajta.Így fürtjei szabadon vannak feje tetején, fehér pólója felett egy fekete dzseki lóg.És a bakancsa, ujjai közt a kocsi kulcsok csillognak.Mégis csak megyünk vásárolni.Ujjaim közé veszem a noteszt. Fel állok, álljunk meg.Még mindig ebben a hülye szoknyában vagyok.Felé lépdelek, lépteim lassúak.Mégis gyorsan elérek hozzá.
-Vedd fel ezt. -fel pillantok pilláim alól, le veszi dzsekijét.Felém nyújtja, félénken érte nyúlók, majd magamra veszem.Nagy rám, pont ahogyan gondoltam.Karjaimat a dzseki ujjaiba bújtatom.Az egész fekete, és nehéz -legalábbis nekem.Melegséget áraszt, mégis van benne valami fagyos.A dzsekinek Harry illata van, be szívom ezt az illatot.Miután végzek a dzseki elemzésével, Harry-re nézzek.Biccent egyet az ajtó felé, bólintok egy aprót, és el indulok az ajtóhoz.Fel veszem a kényelmetlen magassarkút, és ki ballagok a garázsba nyomomban a göndörrel.Ismételten a Range Rover-hez megyünk, majd be ülünk.Most az anyós ülésen ülök, míg Ő a volán mögött.
A motor fel bőg, el indulunk.Örülök hogy "rá vettem" Harry-t erre a bevásárlásra.Noteszt a kezemben tartom, és le ellenőrzöm azt.Remélem mindent fel írtam, ami Harry-nek illetve Lux-nak majd kelleni fog.
Fura érzésem van...Olyan vihar előtti csend szerű.Egy sóhajt engedek ki ajkaim közül, Harry a rádióhoz nyúl.Be kapcsolja, nem hiszek a fülemnek amikor hallom a kedvenc zenémet.A Beatles-től az Oblivion-t.
El mosolyodom, és ezt Ő is észre veszi.
-Szereted? -utal ezzel a zenére, heves bólogatásba kezdek.Magamban éneklem a szöveget, s dúdol-ászok.Szemem sarkából látom ahogy Harry ujjaival dobol a kormányon, s hallom ahogy dúdol.Mosolygok, s csak a zenével törődök.Hiszen, a zene az egyetlen igaz barátom.Feljebb hangosítja a zenét, amit mind ketten szeretünk.Nem rock, nem pop hanem valami egészen más.Aztán a zenének vége, s meg szólalnak a hegedűk a végén.
Ez a kedvenc számom...
Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és feliratkoztok
komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!! :)
Jó olvasást!! Pussszi ;) ♥
D xoxo
Szemhéjam fel tárom, s a kannapén találom magam.Vajon ő tett ide? Biztosan, ha csak nem vagyok alva járó.Fel ülök, és le veszem magamról a pokrócot-amit szintén magamon találok.Emlékeimben még tisztán él a kép, amikor Harry és Lux ölelkeztek.Remekül kezelte a kislányt, akkor Én minek kellek? Harry nem tűnik "bébiszitter" típusnak,de egy imádni való cukiságot csak nem ütne meg?(!) Egy gyereket, azt azért nem tudnám el képzelni Róla. Fejem jobb oldalra fordítom, s a konyhában lévő Harry-t figyelem.Megint háttal van nekem.
Fehér pólót visel, fekete farmerral és egy sapkával.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, majd föl állok a kényelmes szófáról.Lábaim el indulnak egyenesen, ki kerülöm a kannapét és a konyhába megyek.Még mindig fáj a fej bőröm a tegnapitól.Le nyelem könnyeimet, s Harry mellé sétálok, pontosan mellé.Kézfejeimet a konyha szekrényre rakom.
-Harry? -szólítom meg pár perc után.
-Hm? -nem néz rám, az előtte lévő szendvicsét készíti, s azzal foglalatoskodik.Valójában csak Lux-ról akarok kérdezni, mert egy gyereket nem lehet csak úgy ide hozni.Főleg úgy hogy nem is ismerem.Na meg, azt se tudom hogy mikor jön, még ezt is ki kell derítenem.
-Lux mikor jön? -magam elé meredve kérdezem tőle. Harry fura figura, tegnap is egy kész elmebeteg volt...Most meg, nyugodtan készítgeti a reggelijét.Olyan mint...A kettős személyiség, igen.Lehet hogy neki is az van? Van a kedves Harry, és van a tegnapi.Aki ki számíthatatlan.
-Ezen a héten, azt hiszem. -válaszolja, ezzel ki zökkent gondolataimból.Rá pillantok, a válláig se érek, és még Én akartam szembe szállni vele.Chh. Igaza van, buta vagyok és naiv.Túlságosan is.
-Hol fog aludni? -ajándékozom meg Őt még egy kérdéssel, a sok közül amit fel akarok tenni.
-A kannapén. -le döbbennek válaszától.Rám néz, majd egy "mi van?" fejet vág.
-A kannapén?! -akadok ki, hisz Lux alig lehet négy éves.A kannapé nem neki való, egy olyan cukiságnak mint ő egy szoba kell.Nagyon úgy tűnik hogy Harry tényleg nem ért a gyerekekhez.
-Miért hol aludna? -harap bele a szendvicsébe, csámcsogni kezd.Amikor el emeli szájától az ételt, alsó ajka vajas marad.Kuncogok egy kicsit rajta, aranyos..így.Ahogy haját el rejti egy sapkába, de a fürtjei néhol ki látszódnak, és a piercinges vajas ajka.Aranyos látványt nyújtani.Kis ábrándozás után, vissza térek a földre s a szendvicset csámcsogó srácot nézzem.
-Van egy csomó ajtó a házadban, az emeleten. -bólint, kezeimmel hadonászok- Válasz ki egy nem túl nagy szobát és rendezd be. -tanácsolom.Remélem el jut a tudatáig annak, hogyha azt akarja maradjak kicsit megértőbb és segítőkészebb lesz.
És te ezt el is hiszed Emily?
Kit akarok be csapni? Magamat? Igen, pontosan azt teszem ezzel, ez a férfi nem megértő egyáltalán nem az.Sem segítő kész, baj éri Őt baj után.Egy igazi rossz fiú. -fogalmazhatunk így is.
-Van teád? -terelem egy kicsit a témát.Lehetséges hogy nincs oda az előbb említett ötlethez? Biztosan, hisz csak az a jó amit a nagy Harry Styles mond.
-Öhm, ja valahol biztos. -mondja.Ki kerülve Őt, a mögötte lévő konyha szekrényekhez lépek.Ki nyitom az első szekrényt jobbról.Semmi nincs benne.
Oké, ez furcsa.
Ki nyitom a következőt, semmi.Vissza csukóm, majd meg fordulok. Harry a pultnak dőlve majszolja kajáját, s nézi szerencsétlenkedésemet.Miért nincs a házában étel? Egyáltalán az a szendvics honnan van? Mert hogy nem a konyhából az tuti.A helység jobb sarkában lapul meg a hűtő, oda sétálok, és ki nyitom.Nem lepődök meg, itt sincs szinte semmi.Csak egy üveg ásvány víz legfelül.Vissza csukóm a hűtő ajtót, Harry-t figyelem.
Meg ette a reggelijét.De, ha itt nincs semmilyen étel, akkor miből főzött nekünk?
-Harry, miért nincs étel a házadban? -kérdezem halkan, nem akarom fel bosszantani, többé már nem.Azt hiszem Ő olyan "velem nem lehet szórakozni" típus.Vagy, csak szimplán szereti ha félnek tőle. De az mire jó? Ha meg félemlíted az embereket magad körül? Hiszen azzal csak el űzöd őket.
-Mert el fogyott. -hű de vicces valaki- Majd, el küldöm Zayn-t kajáért. -ránt vállat és ki sétál a helységből.Ilyen egy beszélgetés Harry Styles-al. Tetszik? Ugye milyen rossz.Egyik lábam a másik után rakodom, s utána megyek.
-Miért nem mész el Te a boltba? -karjaimat össze fonom a mellkasom előtt, meg fordul.El kéne futnom....
Miért kell így néznie rám.A hideg futkos a hátamon ettől a nézésétől;rezzenés telen arc, üveges tekintett.
-Nem megyek el a boltba. -mondja, majd le huppan a kannapéra.Be kapcsolja a tévét s azt bámulja, sóhajtva ülök le mellé.Vagyis, a kannapéra és tekintettem a tévére szegezem.
-Adsz egy papírt, és egy tollat? -kérdezem, rá nézve.Figyelmét továbbra is a televízióra szenteli.Fel áll,a dohányzó asztalról el vesz egy noteszt és egy tollat, majd felém nyújtja azokat.Azonnal ki veszem kezéből, hátamat a kényelemes kannapénak nyomom.Lábaimat fel húzóm mellkasomhoz, a noteszt rá teszem térdemre s írni kezdek.Tekintete lyukat éget nyakamon, fel pillantok zöld szemei engem pásztáznak.Fejem le hajtom, egy bevásárló listát írok, Harry-nek. Vagyis, Zayn-nek ha más nem megy el.A kannapé be süpped mellettem, fel emelem fejem.Itt ül, mellettem.Szemeit a noteszon tartja, időbe telik amíg össze írom a teljes listát.Őszintén, ilyenkor el kell gondolkodnom azon;hogy ki ez a férfi mellettem. Egyáltalán emberi lény? Mit evett egészen eddig?A konyha szekrényeken vastagon áll a por, kívül belül.
Nem értem, és nem is fogom meg érteni.Minek kell neki tágas konyha, ha nem is használja? Ugyan ezt tudom kérdezi csak a ház kapcsán.Sehol egy kép, minden fekete és fehér.A falak...Olyan üresek, mint Ő.
Csak nem értem hogy miért, mi az ami így meg változtatta.Valamilyen ok, magyarázat csak van.Bárcsak tudnám hogy mi az.
-Emily, jössz? -gondolat menetemet egy rekedtes hang zavarja meg.A nappali "szájában" áll, fekete sapkája már nincs rajta.Így fürtjei szabadon vannak feje tetején, fehér pólója felett egy fekete dzseki lóg.És a bakancsa, ujjai közt a kocsi kulcsok csillognak.Mégis csak megyünk vásárolni.Ujjaim közé veszem a noteszt. Fel állok, álljunk meg.Még mindig ebben a hülye szoknyában vagyok.Felé lépdelek, lépteim lassúak.Mégis gyorsan elérek hozzá.
-Vedd fel ezt. -fel pillantok pilláim alól, le veszi dzsekijét.Felém nyújtja, félénken érte nyúlók, majd magamra veszem.Nagy rám, pont ahogyan gondoltam.Karjaimat a dzseki ujjaiba bújtatom.Az egész fekete, és nehéz -legalábbis nekem.Melegséget áraszt, mégis van benne valami fagyos.A dzsekinek Harry illata van, be szívom ezt az illatot.Miután végzek a dzseki elemzésével, Harry-re nézzek.Biccent egyet az ajtó felé, bólintok egy aprót, és el indulok az ajtóhoz.Fel veszem a kényelmetlen magassarkút, és ki ballagok a garázsba nyomomban a göndörrel.Ismételten a Range Rover-hez megyünk, majd be ülünk.Most az anyós ülésen ülök, míg Ő a volán mögött.
A motor fel bőg, el indulunk.Örülök hogy "rá vettem" Harry-t erre a bevásárlásra.Noteszt a kezemben tartom, és le ellenőrzöm azt.Remélem mindent fel írtam, ami Harry-nek illetve Lux-nak majd kelleni fog.
Fura érzésem van...Olyan vihar előtti csend szerű.Egy sóhajt engedek ki ajkaim közül, Harry a rádióhoz nyúl.Be kapcsolja, nem hiszek a fülemnek amikor hallom a kedvenc zenémet.A Beatles-től az Oblivion-t.
El mosolyodom, és ezt Ő is észre veszi.
-Szereted? -utal ezzel a zenére, heves bólogatásba kezdek.Magamban éneklem a szöveget, s dúdol-ászok.Szemem sarkából látom ahogy Harry ujjaival dobol a kormányon, s hallom ahogy dúdol.Mosolygok, s csak a zenével törődök.Hiszen, a zene az egyetlen igaz barátom.Feljebb hangosítja a zenét, amit mind ketten szeretünk.Nem rock, nem pop hanem valami egészen más.Aztán a zenének vége, s meg szólalnak a hegedűk a végén.
Ez a kedvenc számom...
2014. augusztus 13., szerda
12.Rész
Hii Guys!!Hoztam Nektek egy 12.részt!!
Remélem el nyeri a tetszéseteket!! Jó olvasást!!
D xoxo
Be érünk a házba, le veszem a kényelmesnek nem mondható cipőmet.Majd Harry után eredek a konyhába.
Kérdeznem kell tőle valamit, még mielőtt itt maradnék.Mégis miért maradnék én itt? Gondolataim közepette be érek a tágas konyhába.Harry-t a konyha pultnál találom meg, nekem háttal áll.
-Árulj el nekem valamit. -kérem, és közelebb merészkedek hozzá.Meg fordul, így szemtől szemben állunk egymással.Homlok ráncolva néz engem, mély levegőt veszek s bele kezdek;
-Miért akarod hogy maradjak? -szinte már hisztérikus a hangom- Ha egy senki vagyok számodra? -szemöldökét az egekbe emeli majd egy sóhajt ereszt ki ajkain.Most már úgy érzem szembe merek szállni vele, a pofon óta nem igazán érdekel semmi már.
-Mert, tartozol nekem.Emlékszel? -tér vissza a meg mentésemre,miért hozza fel ezt mindig?
-Emlékszem. -mondom egy hangúan.Elegem van Harry Styles -ból. -És hogyan hálálhatom meg a segítségedet? -teszek fel neki még egy kérdést amire, remélem ad egy értelmes választ.
-Úgy, ha itt maradsz. -hangosan fújóm ki a levegőm,szólásra nyitom számat;
-Miért maradjak itt? Ezzel nem törlesztem az "adósságomat".Egyáltalán miért akarod hogy itt maradjak? Mi az az ok amiért Én itt maradnék veled? -kérdésekkel halmozom Őt el, s remélem legalább egyre ad egy normális választ.
-De beszédes lettél hirtelen. -feleli, most komolyan szórakozik? -Akkor el mondom. -el lép a pulttól és felém tesz néhány lépést- Lux miatt kell itt maradnod.Csakis miatta. -mondja és nem hiszek a fülemnek.Azt hiszem Harry vagy nagyon rosszul hazudik, vagy csak szimplán meg bolondult.Mi közöm van nekem ahhoz a kislányhoz?
-Mi közöm van nekem hozzá? -mellkasom előtt össze fonom karjaim, s várom a válaszát.
-Semmi, de itt kell maradnod. -mondja meg a semmit.Karjaim ki tárom és combomra csapok.
-De miért! -kiabálok rá.Ingerült lettem, miért nem képes ki nyögni azt a hülye okot amiért itt akar tartani?
Bele túr a hajába,hangosan fúja ki levegőjét.
-Mert nem értek a gyerekekhez! -feleli - És Lux, hozzám fog kerülni.Most már érted?! -kiabálja majd, el megy mellettem úgy hogy kicsit neki megy a vállamnak.Le fagytam, mi?
Meg fordulok tengelyem körül és utána megyek.Szerencsémre nem halad túl gyorsan, így gyorsan utol érem a lépcső aljánál.Bicepszénél ragadom meg, s állítom szembe magammal.Már amennyire ez lehetséges, erősebb mint Én.
-Tessék..? -hangom sokkal vissza fogottabb az előbbi veszekedéshez képest.Ujjait haján szántatja végig, majd rám pillant egyszer.Szemei könnyben úsznak, neki is van szíve...
-Hisz Lux a keresztlányod, nem? -térek a lényegre, finoman.Nem akarom meg bántani Őt, sem szomorúvá
tenni.Annyira sebezhetőnek tűnik most, így...Figyelmemet teljes egészében rá szentelem.
-Igen a keresztlányom. -sóhajtja- De, alig ismerem.Kétszer-háromszor találkoztam vele eddigi életem során. -meséli a számára is fájdalmas emlékeket.Le ül a lépcső harmadik fokára, kezeit térdeire helyezi, mellé ülök.Maga elé mered, bár hangján érződik a fájdalom, s a szomorúság a csalódottság.Próbálja nem mutatni, kívül.
-Harry, ezt nem késő helyre hozni. -mondom, kézfejem hátára helyezem végig simítok párszor izmos hátán.Tudom arra kért, hogy ne "ölelgessem" de, ennyire mindenkinek szüksége van.
Minden embernek, kivéve; ha nem ember.Ezt pedig kizártnak tartom.
-Szerinted...-megint bele túr hajába.Ideges, túlságosan is. -És ne simogass! Nem vagyok kutya, érted?! -ujjai szorosan fogják közre csuklómat.Felszisszenek az érzés miatt, el engedi a kezem.Megint ott a piros folt a csuklóm körül, miért kell ilyen agresszívnak lennie?
-Ha azt akarod hogy maradjak, nem viselkedsz így! -előtte állok, és ujjamat neki szegezem.Bátorságomon meg kell lepődnöm, és a "fenyegetőzésemen" is.Nem tudom honnan jött ez az ötlet, csak jött.El neveti magát,
majd fel áll.Ahogyan ki egyenesedik, ujjam úgy emelem feljebb.Mutató ujjával félre löki az én ujjamat, ami a testem mellé esik.
-Azt hiszed meg ijedek tőled? -hangja sokkal rekedtebb mint máskor, előre lép egyet én pedig automatikusan hátra.- Hogy valaha is el mész innen? Emily, -kicsit meg rázza fejét- te naiv kislány. -hangján érződik a gúny, és a szórakozottság. Hiba volt szembe szállni vele... Már a nappali közepén járhatunk.Ujjaim a kannapé szélén jártatom, ahogy lépdelek egyre hátrább és hátrább.Testemen kezd ismét úrrá lenni a félelem.Még pár lépés hátra, és falnak ütközöm. Remek! Harry meg áll előttem, szemeit enyéimbe fúrja.
-Hogy lehetsz ilyen buta? -kérdezi, bár fogalmam sincs hogy komolyan gondolta e.Testem amennyire csak tudom a falnak szorítom.Közelebb jön hozzám, ágyékát nekem nyomja.Hatalmas mancsait derekam két oldalára helyezi.Nyakamhoz hajol, egy csókot lehel a fülem mögötti részre.Amibe bele remegek, de se meg szólalni se moccanni nem tudok.
-Mi az, el vitte a cica a nyelved? Az előbb még nagyon beszédes voltál. -suttogja fülembe, ujjai a ruhám hátuljára vándorolnak.Kezét végig húzza párszor fedetlen bőrömön, ajkaim bele remegnek.Kézfejeim óvatosan a mellkasára helyezem el lököm magamtól.Lökném, ha erősebb nagyobb és bátrabb lennék.
Hirtelen el kapja a hajam és a földre lök, fejbőröm ég keze alatt.Már előre sajnálom Lux-ot, amiért ilyen a keresztapja.Könnyeim mardosni kezdik szemem, s hagyom hogy utat tőrjennek.El engedi a hajam, majd le guggol elém.
-Ne próbálj meg oktatni és vigasztalgatni.Mert garantálom, hogy pokollá teszem a nyamvadt életedet. -köpi felém a szavakat.Bólintok egyet, s lehajtom fejem.Hogy ne lássa ahogy sírok.Halk zokogásba kezdek, ujjait állam alá helyezi.S fel emeli fejem, szemébe nézzek ami sötétségben ragyog.
-Világos voltam, édes? -mondja bájosan majd fel áll.
Fel siet a lépcsőn, itt hagyva engem.Hátam a falnak döntöm, lábaimat mellkasomhoz húzóm és rájuk hajtom fejem.Hiba volt Harry-t ismét "babusgatni", ennek az embernek nincs szíve.De a kislány... Miatta itt kell maradnom.Ha meg tudja hogy a keresztapja, egy pszichopata állat, akkor biztosan össze törik majd a róla alkotott kép.Ami egy kedves, és szerető srácot mutat be."Annak a srácnak" Harry a tökéletes ellentéte, vad, nem törődik semmivel.Csak magával, és a punk barátaival.Inkább velük sem, Harry Styles-nak nincs szíve.Olyan rideg akár a háza, zord és titokzatos.
Akárcsak az emeleti folyosó, tele van ajtókkal lehetőségekkel.Akár csak Harry, még se meri senki se fel nyitni azokat az ajtókat.Ahogy Én se, mert félek.Félek attól amit találnék mögötte, félek az igazi Harry Styles-tól. Gondolataimat elűzve lassan álomba zokogom magam, s próbálok egy békés világba menekülni.Ahol süt a nap, s minden szép...Ahol nem érhet baj, és fájdalom...
Remélem el nyeri a tetszéseteket!! Jó olvasást!!
D xoxo
Be érünk a házba, le veszem a kényelmesnek nem mondható cipőmet.Majd Harry után eredek a konyhába.
Kérdeznem kell tőle valamit, még mielőtt itt maradnék.Mégis miért maradnék én itt? Gondolataim közepette be érek a tágas konyhába.Harry-t a konyha pultnál találom meg, nekem háttal áll.
-Árulj el nekem valamit. -kérem, és közelebb merészkedek hozzá.Meg fordul, így szemtől szemben állunk egymással.Homlok ráncolva néz engem, mély levegőt veszek s bele kezdek;
-Miért akarod hogy maradjak? -szinte már hisztérikus a hangom- Ha egy senki vagyok számodra? -szemöldökét az egekbe emeli majd egy sóhajt ereszt ki ajkain.Most már úgy érzem szembe merek szállni vele, a pofon óta nem igazán érdekel semmi már.
-Mert, tartozol nekem.Emlékszel? -tér vissza a meg mentésemre,miért hozza fel ezt mindig?
-Emlékszem. -mondom egy hangúan.Elegem van Harry Styles -ból. -És hogyan hálálhatom meg a segítségedet? -teszek fel neki még egy kérdést amire, remélem ad egy értelmes választ.
-Úgy, ha itt maradsz. -hangosan fújóm ki a levegőm,szólásra nyitom számat;
-Miért maradjak itt? Ezzel nem törlesztem az "adósságomat".Egyáltalán miért akarod hogy itt maradjak? Mi az az ok amiért Én itt maradnék veled? -kérdésekkel halmozom Őt el, s remélem legalább egyre ad egy normális választ.
-De beszédes lettél hirtelen. -feleli, most komolyan szórakozik? -Akkor el mondom. -el lép a pulttól és felém tesz néhány lépést- Lux miatt kell itt maradnod.Csakis miatta. -mondja és nem hiszek a fülemnek.Azt hiszem Harry vagy nagyon rosszul hazudik, vagy csak szimplán meg bolondult.Mi közöm van nekem ahhoz a kislányhoz?
-Mi közöm van nekem hozzá? -mellkasom előtt össze fonom karjaim, s várom a válaszát.
-Semmi, de itt kell maradnod. -mondja meg a semmit.Karjaim ki tárom és combomra csapok.
-De miért! -kiabálok rá.Ingerült lettem, miért nem képes ki nyögni azt a hülye okot amiért itt akar tartani?
Bele túr a hajába,hangosan fúja ki levegőjét.
-Mert nem értek a gyerekekhez! -feleli - És Lux, hozzám fog kerülni.Most már érted?! -kiabálja majd, el megy mellettem úgy hogy kicsit neki megy a vállamnak.Le fagytam, mi?
Meg fordulok tengelyem körül és utána megyek.Szerencsémre nem halad túl gyorsan, így gyorsan utol érem a lépcső aljánál.Bicepszénél ragadom meg, s állítom szembe magammal.Már amennyire ez lehetséges, erősebb mint Én.
-Tessék..? -hangom sokkal vissza fogottabb az előbbi veszekedéshez képest.Ujjait haján szántatja végig, majd rám pillant egyszer.Szemei könnyben úsznak, neki is van szíve...
-Hisz Lux a keresztlányod, nem? -térek a lényegre, finoman.Nem akarom meg bántani Őt, sem szomorúvá
 |
| Emily Ross |
-Igen a keresztlányom. -sóhajtja- De, alig ismerem.Kétszer-háromszor találkoztam vele eddigi életem során. -meséli a számára is fájdalmas emlékeket.Le ül a lépcső harmadik fokára, kezeit térdeire helyezi, mellé ülök.Maga elé mered, bár hangján érződik a fájdalom, s a szomorúság a csalódottság.Próbálja nem mutatni, kívül.
-Harry, ezt nem késő helyre hozni. -mondom, kézfejem hátára helyezem végig simítok párszor izmos hátán.Tudom arra kért, hogy ne "ölelgessem" de, ennyire mindenkinek szüksége van.
Minden embernek, kivéve; ha nem ember.Ezt pedig kizártnak tartom.
-Szerinted...-megint bele túr hajába.Ideges, túlságosan is. -És ne simogass! Nem vagyok kutya, érted?! -ujjai szorosan fogják közre csuklómat.Felszisszenek az érzés miatt, el engedi a kezem.Megint ott a piros folt a csuklóm körül, miért kell ilyen agresszívnak lennie?
-Ha azt akarod hogy maradjak, nem viselkedsz így! -előtte állok, és ujjamat neki szegezem.Bátorságomon meg kell lepődnöm, és a "fenyegetőzésemen" is.Nem tudom honnan jött ez az ötlet, csak jött.El neveti magát,
majd fel áll.Ahogyan ki egyenesedik, ujjam úgy emelem feljebb.Mutató ujjával félre löki az én ujjamat, ami a testem mellé esik.
-Azt hiszed meg ijedek tőled? -hangja sokkal rekedtebb mint máskor, előre lép egyet én pedig automatikusan hátra.- Hogy valaha is el mész innen? Emily, -kicsit meg rázza fejét- te naiv kislány. -hangján érződik a gúny, és a szórakozottság. Hiba volt szembe szállni vele... Már a nappali közepén járhatunk.Ujjaim a kannapé szélén jártatom, ahogy lépdelek egyre hátrább és hátrább.Testemen kezd ismét úrrá lenni a félelem.Még pár lépés hátra, és falnak ütközöm. Remek! Harry meg áll előttem, szemeit enyéimbe fúrja.
-Hogy lehetsz ilyen buta? -kérdezi, bár fogalmam sincs hogy komolyan gondolta e.Testem amennyire csak tudom a falnak szorítom.Közelebb jön hozzám, ágyékát nekem nyomja.Hatalmas mancsait derekam két oldalára helyezi.Nyakamhoz hajol, egy csókot lehel a fülem mögötti részre.Amibe bele remegek, de se meg szólalni se moccanni nem tudok.
-Mi az, el vitte a cica a nyelved? Az előbb még nagyon beszédes voltál. -suttogja fülembe, ujjai a ruhám hátuljára vándorolnak.Kezét végig húzza párszor fedetlen bőrömön, ajkaim bele remegnek.Kézfejeim óvatosan a mellkasára helyezem el lököm magamtól.Lökném, ha erősebb nagyobb és bátrabb lennék.
Hirtelen el kapja a hajam és a földre lök, fejbőröm ég keze alatt.Már előre sajnálom Lux-ot, amiért ilyen a keresztapja.Könnyeim mardosni kezdik szemem, s hagyom hogy utat tőrjennek.El engedi a hajam, majd le guggol elém.
-Ne próbálj meg oktatni és vigasztalgatni.Mert garantálom, hogy pokollá teszem a nyamvadt életedet. -köpi felém a szavakat.Bólintok egyet, s lehajtom fejem.Hogy ne lássa ahogy sírok.Halk zokogásba kezdek, ujjait állam alá helyezi.S fel emeli fejem, szemébe nézzek ami sötétségben ragyog.
-Világos voltam, édes? -mondja bájosan majd fel áll.
Fel siet a lépcsőn, itt hagyva engem.Hátam a falnak döntöm, lábaimat mellkasomhoz húzóm és rájuk hajtom fejem.Hiba volt Harry-t ismét "babusgatni", ennek az embernek nincs szíve.De a kislány... Miatta itt kell maradnom.Ha meg tudja hogy a keresztapja, egy pszichopata állat, akkor biztosan össze törik majd a róla alkotott kép.Ami egy kedves, és szerető srácot mutat be."Annak a srácnak" Harry a tökéletes ellentéte, vad, nem törődik semmivel.Csak magával, és a punk barátaival.Inkább velük sem, Harry Styles-nak nincs szíve.Olyan rideg akár a háza, zord és titokzatos.
Akárcsak az emeleti folyosó, tele van ajtókkal lehetőségekkel.Akár csak Harry, még se meri senki se fel nyitni azokat az ajtókat.Ahogy Én se, mert félek.Félek attól amit találnék mögötte, félek az igazi Harry Styles-tól. Gondolataimat elűzve lassan álomba zokogom magam, s próbálok egy békés világba menekülni.Ahol süt a nap, s minden szép...Ahol nem érhet baj, és fájdalom...
2014. augusztus 11., hétfő
11.Rész
Sziasztok!! Meg hoztam a 11.Részt...
Köszönöm a komikat, és az 5,000 ezer oldalmegjelenítést!!
Várom, a féliratkozókat, a komikat és a csoportba is gyertek!!
Jó olvasást!! Pusszi :)
D xoxo
-Zayn, mikor veszítek le rólam ezt. -utalok ezzel a csuklómat szorító fém bilincsre.Az ég bolt kezdi át venni fekete ruháját, s a sötétség felül kerekedik mindenen.
Hangos zene szól, valamelyik autóból.Bár, azt már nehéz meg mondani hogy melyikből.Nagyon sok kocsi van itt, és mindegyik eléggé fel van "turbózva".Az emberek táncolnak, kiabálnak, és sok mást csinálnak.Fejem Zayn felé fordítom, aki bele szív cigarettájába majd el dobja azt.A füstöt ki fújja majd rám néz.
-Majd, ha véget ér a verseny. -mondja.Hát, kösz.Fejem vissza fordítom, íriszeimet a tömegre szegezem.Részeg fiatalok mindenhol.Ilyenkor fel teszem magamnak a kérdést;mire jó az ital? Miért jó az, ha le iszod magad? És másnap semmire se emlékszel? Mi jó van abban? Semmi...
-Szerinted ki nyeri meg? -szólal meg bal oldalamról a szöszi.Hangja, mély, mégis nyugodt.
-Nem tudom, aki a jobb. -válaszolja Zayn.Ezt nem hiszem el, ezek itt nyugodtan beszélgetnek a győztesről.
Miközben én vagyok a díj, és engem visznek haza.Velem mit lehet csinálni? Ki raknak a polcra vagy mi? Nevetek ezen az idétlen gondolatomon.
-Mi olyan vicces? -kérdezi a szöszi, upsz. Tényleg nevettem, lehet az lenne a legjobb ha orvoshoz fordulnék.
Fejem lassan felé fordítom, kék szemei csillognak.
-A szánalmas életem. -mondom, barna íriszeim az övébe fúróm.Mosolya alább hagy mondatom után.
Le hajtott fejjel várom a győztest.
Ez a mai nap, életem egyik legrosszabb napja.Miért keveredtem bele? Minden Harry hibája, minden.Ha nem "találkozunk" akkor most nincs ez az egész.Nem állok itt, egy fa oszlophoz bilincselve.Sóhajtok egyet, majd fel emelem a fejem.A tömeg az út széléhez áll, s várják a győztest. Huh vajon ki lesz az? Őszinte leszek veletek, nem hiszem hogy Harry nyer.
A múltkor csak szerencséje volt, de mi van ha most nem lesz? Mindenki izgatottan várja a két autót, s a verseny győztesét.
Zayn és a Szöszi, ki egyenesednek mellettem.A semmiből fel tűnik a házigazda, Liam. Felénk közeledik, meg áll a kék szeműnél.
-Minden rendben? -kérdezi lágyan.Vettek rá egy pillantást, arcáról az aggodalom tükröződik.Mégis miért aggódna értem egy ilyen alak?
-Persze. -motyogom orrom alatt.
Ajkaimra egy halvány mosolyt varázsolok, a tömeget fürkészem.Szinte a semmiből fel tűnik a két autó, s fej-fej mellett be futnak a célba.Szívverésem fel gyorsul amikor a tömeg őrjöngeni kezd egy autó körül.De, a jármű tulajdonosát már nem látom.
A sötétség, és az emberek miatt.
Érzem ahogy az adrenalin át járja a testem, amikor csuklómról le kerül a bilincs.Karjaim testem mellé engedem, várok.Szemeim a tömeget vizslatják, ki nyert? Egy ismerős alak közelít a színpad felé, ahol én és a három fickó vagyunk.Fekete nadrág, bakancs, fekete póló.A kocsi lámpák fényei kicsit meg világítják az arcát.Göndör fürtök, világító zöld szempár...Ajkaimra mosoly húzódik, hatalmas mosoly.
Miért? Mert
Ő is mosolyog ami egyet jelent; nyert.Lábaim el indulnak a lépcsőhöz, s még mielőtt meg állíthatnám magam szaladok felé. Ő csak áll, én viszont szaladok felé, addig amíg el nem érem Őt.
Akaratom ellenére a nyakába ugrok, karjaival derekamat fogja.
Fejem a vállán van, arcára akarok nyomni egy puszit, fejem el fordítom.Ő is így tesz s a pusziból, csók lesz.Ajkait nekem nyomja,de el húzódóm tőle.Arc színem át vált fehérből, vörösbe.El engedem nyakát, és el lépek előle.Ez, annyira ciki volt.
De legalább nyert.
-Nyertél. -suttogom.
Szemeimmel a földet pásztázom, nem merek a szemébe nézni.És nem is akarok, az előbbi után, nem igazán menne.
-Ja, nyertem. -mondja, egyik karja még mindig derekamon pihen.
A többiek is csatlakoznak hozzánk, az az; Zayn, Liam, a két szőkeség.Lassan fel emelem a fejem, Zayn és Perrie kéz a kézben. Hm, ki békültek.A másik szőke, egy szendvicset majszol.
Harry, hát itt áll mellettem.Mindegyikük gratulál Harry-nek, és iszogatni kezdenek.Zayn biccent a fejével, és mindenki abba az irányba kapja a fejét.
-Tomlinson. -kortyol bele a poharába Harry.Fekete pólót visel, sötét farmerral, és bakanccsal.Pont mint Harry-ék. A számomra idegen férfi, meg áll Zayn és Harry között.
-Styles. -bólint a fejével, azt hiszem köszönt (?!) -Jó verseny volt. -jegyzi meg.Szemeit végig futtatja a társaságon, majd íriszei rajtam állapodnak meg.
-Ja, főleg úgy hogy vesztettél. -mondja Harry amin mindenki fel nevet.Kivéve engem, és Őt.
-Nem lehet mindig nyerni. -mondja a szemembe nézve.Kék szemek, össze kuszált barna haj, kis termet.Körülbelül 170-nek saccolom. Harry szorosabban fog, ami nem a legkellemesebb érzést adja.Mi baja van?
-Még látlak. -mondja, és hátat fordít nekünk.Mindenki tesz egy megjegyzést, majd tovább folytatják a bulizást.
-Menjünk. -suttogja Harry, bólintásommal jelzem egyet értésem.El indulunk a győztes jármű felé, bár a sötétben -én- nem igazán tudok tájékozódni.Ellentétben vele, úgy megy a sötétben mintha fényes nappal lenne.
Át verekedjük magunkat a táncoló tömegen,és egyenesen az autójához haladunk.Be ülök az anyós ülésre, be csatolom az övem.Be indítja az autót, s már indulunk is.A mai nap túlságosan hosszú és ki merítő volt számomra.Egész nap hallgatnom kellett Perrie-t és a sok beszólását, utána az a hülye "ruha próba".Aztán a verseny.Örülök hogy Harry nyert, nem pedig a Tomlinson. Nem annyira ijesztő, de Harry-t valamennyivel jobban ismerem már.Inkább ő mint az a másik.Az út csendesen telik, egyikünknek sincs semmi mondani valója.Legalábbis nekem nincs.
-Akkor, el mész? -kérdezi, felé fordítom fejem.Hangja mintha kicsit csalódott lenne, és szomorú.Egy pillanatra rám néz, majd az útnak szenteli minden figyelmét.
-Igen. -szemeimmel a sötét ki világítót utcát nézzem.Biztos el akarok menni? Igen Emily el akarsz menni!
Bele kevert ebbe, és ki tudja még mibe keverne bele ha vele maradok.
Túl veszélyes nekem.Túlságosan titokzatos, és...Nem jó ember.Meg mentett és ezt talán sose hálálom meg neki, de ez a "meg mentettelek" duma szerintem nem igaz.Mégis melyik épp eszű normális ember állna meg segíteni egy eszméletlen lánynak?
Meg érkezünk a házához, be parkol a garázsba.A motor le áll, ujjaimmal az övem kapcsolójához nyúlók.
Ujjaimon ujjakat érzek, amik hozzá tartoznak.Fel emelem fejem, szemébe nézzek.
-Nem muszáj el menned. -mondja, és nem tudok mit ki nyögni.
A férfi aki meg mentett, aztán el vitt egy versenyre.Majd bele kevert egy másikba, és a házában tartott.Fel pofozott, az ágyhoz bilincselt, el vitt vásárolni a punk barátaival akik ki nem állhatnak.Aki most a csuklómat fogja és azt mondja; maradjak?
-Tartozol nekem. -dől közelebb hozzám, -Tudod. -kérdőn nézzek rá.Nem értem miért tartoznék én neki bármivel is.
-Meg mentettelek, háláld meg. -dől hátra az ülésben. Jól hallottam?
-Parancsolsz? -karjaimat össze fonom mellkasom előtt.
-Azt mondtam itt maradsz Emily. -lassan beszél, hátborzongató hangon.Tágra nyílt szemekkel figyelem a fekete alakot, ahogy ki száll az autóból.Át kocog az én felemre, és ki nyitja az ajtót.Ki kapcsolom az övem,
ki mászok az ülésből.Be csukom az ajtót, így az autó és Harry közt állok.Nem tudom mire vélni az előző mondatát.Sem a modorát, sem Őt.Egyszer rendes velem, aztán újra elő jön ez a Harry.Aki parancsol, irányít, csak azt nem értem miért...
Köszönöm a komikat, és az 5,000 ezer oldalmegjelenítést!!
Várom, a féliratkozókat, a komikat és a csoportba is gyertek!!
Jó olvasást!! Pusszi :)
D xoxo
-Zayn, mikor veszítek le rólam ezt. -utalok ezzel a csuklómat szorító fém bilincsre.Az ég bolt kezdi át venni fekete ruháját, s a sötétség felül kerekedik mindenen.
Hangos zene szól, valamelyik autóból.Bár, azt már nehéz meg mondani hogy melyikből.Nagyon sok kocsi van itt, és mindegyik eléggé fel van "turbózva".Az emberek táncolnak, kiabálnak, és sok mást csinálnak.Fejem Zayn felé fordítom, aki bele szív cigarettájába majd el dobja azt.A füstöt ki fújja majd rám néz.
-Majd, ha véget ér a verseny. -mondja.Hát, kösz.Fejem vissza fordítom, íriszeimet a tömegre szegezem.Részeg fiatalok mindenhol.Ilyenkor fel teszem magamnak a kérdést;mire jó az ital? Miért jó az, ha le iszod magad? És másnap semmire se emlékszel? Mi jó van abban? Semmi...
-Szerinted ki nyeri meg? -szólal meg bal oldalamról a szöszi.Hangja, mély, mégis nyugodt.
-Nem tudom, aki a jobb. -válaszolja Zayn.Ezt nem hiszem el, ezek itt nyugodtan beszélgetnek a győztesről.
Miközben én vagyok a díj, és engem visznek haza.Velem mit lehet csinálni? Ki raknak a polcra vagy mi? Nevetek ezen az idétlen gondolatomon.
-Mi olyan vicces? -kérdezi a szöszi, upsz. Tényleg nevettem, lehet az lenne a legjobb ha orvoshoz fordulnék.
Fejem lassan felé fordítom, kék szemei csillognak.
-A szánalmas életem. -mondom, barna íriszeim az övébe fúróm.Mosolya alább hagy mondatom után.
Le hajtott fejjel várom a győztest.
Ez a mai nap, életem egyik legrosszabb napja.Miért keveredtem bele? Minden Harry hibája, minden.Ha nem "találkozunk" akkor most nincs ez az egész.Nem állok itt, egy fa oszlophoz bilincselve.Sóhajtok egyet, majd fel emelem a fejem.A tömeg az út széléhez áll, s várják a győztest. Huh vajon ki lesz az? Őszinte leszek veletek, nem hiszem hogy Harry nyer.
A múltkor csak szerencséje volt, de mi van ha most nem lesz? Mindenki izgatottan várja a két autót, s a verseny győztesét.
Zayn és a Szöszi, ki egyenesednek mellettem.A semmiből fel tűnik a házigazda, Liam. Felénk közeledik, meg áll a kék szeműnél.
-Minden rendben? -kérdezi lágyan.Vettek rá egy pillantást, arcáról az aggodalom tükröződik.Mégis miért aggódna értem egy ilyen alak?
-Persze. -motyogom orrom alatt.
Ajkaimra egy halvány mosolyt varázsolok, a tömeget fürkészem.Szinte a semmiből fel tűnik a két autó, s fej-fej mellett be futnak a célba.Szívverésem fel gyorsul amikor a tömeg őrjöngeni kezd egy autó körül.De, a jármű tulajdonosát már nem látom.
A sötétség, és az emberek miatt.
Érzem ahogy az adrenalin át járja a testem, amikor csuklómról le kerül a bilincs.Karjaim testem mellé engedem, várok.Szemeim a tömeget vizslatják, ki nyert? Egy ismerős alak közelít a színpad felé, ahol én és a három fickó vagyunk.Fekete nadrág, bakancs, fekete póló.A kocsi lámpák fényei kicsit meg világítják az arcát.Göndör fürtök, világító zöld szempár...Ajkaimra mosoly húzódik, hatalmas mosoly.
Miért? Mert
 |
Akaratom ellenére a nyakába ugrok, karjaival derekamat fogja.
Fejem a vállán van, arcára akarok nyomni egy puszit, fejem el fordítom.Ő is így tesz s a pusziból, csók lesz.Ajkait nekem nyomja,de el húzódóm tőle.Arc színem át vált fehérből, vörösbe.El engedem nyakát, és el lépek előle.Ez, annyira ciki volt.
De legalább nyert.
-Nyertél. -suttogom.
Szemeimmel a földet pásztázom, nem merek a szemébe nézni.És nem is akarok, az előbbi után, nem igazán menne.
-Ja, nyertem. -mondja, egyik karja még mindig derekamon pihen.
A többiek is csatlakoznak hozzánk, az az; Zayn, Liam, a két szőkeség.Lassan fel emelem a fejem, Zayn és Perrie kéz a kézben. Hm, ki békültek.A másik szőke, egy szendvicset majszol.
Harry, hát itt áll mellettem.Mindegyikük gratulál Harry-nek, és iszogatni kezdenek.Zayn biccent a fejével, és mindenki abba az irányba kapja a fejét.
-Tomlinson. -kortyol bele a poharába Harry.Fekete pólót visel, sötét farmerral, és bakanccsal.Pont mint Harry-ék. A számomra idegen férfi, meg áll Zayn és Harry között.
-Styles. -bólint a fejével, azt hiszem köszönt (?!) -Jó verseny volt. -jegyzi meg.Szemeit végig futtatja a társaságon, majd íriszei rajtam állapodnak meg.
-Ja, főleg úgy hogy vesztettél. -mondja Harry amin mindenki fel nevet.Kivéve engem, és Őt.
-Nem lehet mindig nyerni. -mondja a szemembe nézve.Kék szemek, össze kuszált barna haj, kis termet.Körülbelül 170-nek saccolom. Harry szorosabban fog, ami nem a legkellemesebb érzést adja.Mi baja van?
-Még látlak. -mondja, és hátat fordít nekünk.Mindenki tesz egy megjegyzést, majd tovább folytatják a bulizást.
-Menjünk. -suttogja Harry, bólintásommal jelzem egyet értésem.El indulunk a győztes jármű felé, bár a sötétben -én- nem igazán tudok tájékozódni.Ellentétben vele, úgy megy a sötétben mintha fényes nappal lenne.
Át verekedjük magunkat a táncoló tömegen,és egyenesen az autójához haladunk.Be ülök az anyós ülésre, be csatolom az övem.Be indítja az autót, s már indulunk is.A mai nap túlságosan hosszú és ki merítő volt számomra.Egész nap hallgatnom kellett Perrie-t és a sok beszólását, utána az a hülye "ruha próba".Aztán a verseny.Örülök hogy Harry nyert, nem pedig a Tomlinson. Nem annyira ijesztő, de Harry-t valamennyivel jobban ismerem már.Inkább ő mint az a másik.Az út csendesen telik, egyikünknek sincs semmi mondani valója.Legalábbis nekem nincs.
-Akkor, el mész? -kérdezi, felé fordítom fejem.Hangja mintha kicsit csalódott lenne, és szomorú.Egy pillanatra rám néz, majd az útnak szenteli minden figyelmét.
-Igen. -szemeimmel a sötét ki világítót utcát nézzem.Biztos el akarok menni? Igen Emily el akarsz menni!
Bele kevert ebbe, és ki tudja még mibe keverne bele ha vele maradok.
Túl veszélyes nekem.Túlságosan titokzatos, és...Nem jó ember.Meg mentett és ezt talán sose hálálom meg neki, de ez a "meg mentettelek" duma szerintem nem igaz.Mégis melyik épp eszű normális ember állna meg segíteni egy eszméletlen lánynak?
Meg érkezünk a házához, be parkol a garázsba.A motor le áll, ujjaimmal az övem kapcsolójához nyúlók.
Ujjaimon ujjakat érzek, amik hozzá tartoznak.Fel emelem fejem, szemébe nézzek.
-Nem muszáj el menned. -mondja, és nem tudok mit ki nyögni.
A férfi aki meg mentett, aztán el vitt egy versenyre.Majd bele kevert egy másikba, és a házában tartott.Fel pofozott, az ágyhoz bilincselt, el vitt vásárolni a punk barátaival akik ki nem állhatnak.Aki most a csuklómat fogja és azt mondja; maradjak?
-Tartozol nekem. -dől közelebb hozzám, -Tudod. -kérdőn nézzek rá.Nem értem miért tartoznék én neki bármivel is.
-Meg mentettelek, háláld meg. -dől hátra az ülésben. Jól hallottam?
-Parancsolsz? -karjaimat össze fonom mellkasom előtt.
-Azt mondtam itt maradsz Emily. -lassan beszél, hátborzongató hangon.Tágra nyílt szemekkel figyelem a fekete alakot, ahogy ki száll az autóból.Át kocog az én felemre, és ki nyitja az ajtót.Ki kapcsolom az övem,
ki mászok az ülésből.Be csukom az ajtót, így az autó és Harry közt állok.Nem tudom mire vélni az előző mondatát.Sem a modorát, sem Őt.Egyszer rendes velem, aztán újra elő jön ez a Harry.Aki parancsol, irányít, csak azt nem értem miért...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)