Hii Guys! I'm D,és hoztam nektek egy 19.Részt!!
Örülök a 22.Feliratkozónak, és azt remélem többen is
leszünk még!! :) A komikkal szint így, Jó olvasást!
D xoxo
Könnyeim szakadatlanul folynak le arcomon, s az ölemben fekvő göndörre potyognak.Feje combomon pihen, véres hajszálai szét terülnek fedetlen bőrömön.Ujjperceim arcát cirógatják, fogalmam sincs arról hogy él e még.Remegek, emlékszem azt mondta; "Bajban engem hívsz" .És most? Most kit hívjak? Hisz most Ő van bajban, a vértől nem lehet látni arcát ami még inkább aggaszt.A torkom fáj a sok segély kiáltástól, s attól tartok meg fáztam.
Liam Payne :
-Jöttök? -kérdezem, miközben farzsebemből elő veszem a cigis dobozomat.
-Én megyek. -áll fel Zayn, és sétál mellém.Biccentek egyet a lépcső felé, majd el indulunk.Niall a
jó fiú nálunk,ő az a fajta akinek; ijesztő a külsője de, hatalmas a szíve.Ezért nem szeretjük ha meg kedvel valakit, mert akkor már nem az a srác aki olyan mint mi.Ő olyan...Cuki.Nem vagyok meleg.Ne értsétek félre.
-Hol van Hazza? -teszi fel nekem a kérdést Zayn, amikor már a földszinten próbálunk át jutni a táncoló emberek tömegén.Ami kisebb nehézségek árán sikerül is, ki megyünk az épület kijáratán.Majd az ajtótól el sétálunk öt-tíz méterre, hogy be tartsuk a szabályokat.A cigimet ajkaim közé teszem, s meg gyújtom annak végét.Borostás barátom is így tesz, és a sötét éjszakában csak a szánkból ki szálló füstöt látom.
-Hey, te is hallod? -szólal meg pár perc után Zayn.Eleinte hülyének nézzem, aztán az én fülemet is meg üti a zokogás hangja.Ki az?
-Onnan jön. -mondom, és a hang irányába sétálunk.Egy zsákutca lehet a hely, egy villanyoszlop világítja be az egészet.A fény alatt egy lány ül, sír.Mellette pedig egy test fekszik, holtan (?!).Zayn el kezd szaladni a két számomra idegen alak felé, követem.Ahogy közelebb érünk úgy kezd egyre hangosabb lenni a sírás.Ki ez és miért sír? El érünk a két emberhez, akik közül az egyik Emily, a másik pedig Harry.
-Mi történt Emily? -kérdez rá Zayn, a lány le törli könnyeit majd rá néz.
-Nem tudom. -nehezen veszi a levegőt, hangja remeg.Cigimet a földre dobom, és le veszem a dzsekimet, a rémült lány felé nyújtóm aki el veszi és magára teríti. -Itt találtam, a földön, így. -sírja el magát.Le hajolok hozzá, hogy nagyjából egy szinten legyünk.Meg fogom két karját, s fel húzóm magamhoz.Arcát mellkasomba temeti, sír.
-Hívj egy mentőt. -mondom Zayn-nek aki már tárcsáz is.Szemeim a földön fekvő göndörön ragadnak, akár ki is tette tudta hogy itt leszünk.Bár, már van egy sejtésem hogy ki lehet az.
-Srácok? -hallom meg hátam mögül Perrie hangját, nem tudok most vele foglalkozni.Amikor itt egy félig halott ember és egy megrémült lány.Akinek fogalma sincs arról hogy mibe keveredett.
-Mi történt? -jön mellénk, Niall és Perrie. Fejemmel Harry felé bökök, szőke hajú ír barátom mindent tudóan bólint.Míg a mellette levő lány meg se szólal.
-Mindjárt jön a segítség. -mondja Zayn, zsebre téve mobilját.
-Rendbe fog jönni? -kérdezi a barna hajú lány karjaim közt.Le pillantok rá, könnyes szemei mindent el árulnak; aggódik.
-Igen, minden rendben lesz. -ölelem át, tenyeremmel haját simogatom.Remélem ettől kicsit meg nyugszik, s abba hagyja a sírást.Pár percen belül meg halljuk a mentők szirénájának hangját, mindannyian állunk és várjuk a dokikat.A mentő autó pont az utca előtt parkol le, a jármű ajtajai ki nyílnak és a piros ruhás emberkék felénk rohannak.Az egyikük le guggol Harry mellé, meg nézi a pulzusát.Majd a szívverését.
-Él. -mondja,- De azonnal be kell vinnünk a kórházba. -bólintok.Fel pakolják a hordágyra, és be rakják a kocsiba. Emily és Zayn mennek Harry-vel.Niall Perrie és Én mi itt maradunk.Meg várom amíg el megy a szirénázó autó.
-Niall, ti kövessétek őket a kórházba. -adom ki az utasítást- Nekem el kell intéznem valamit. -mondom, s ezzel el indulok ki a szűk utcáról.Az autómig meg se állok.Hosszú éjszakának nézzek elébe...
Emily Ross:
Szemeim végig rajta tartom.Az orvosok egy csomó mindent csináltak már vele.A vért le mosták nap barnította arcáról és nyakáról.Ruhái egy részét le vették róla, és nekem adták.Könnyes szemekkel figyelem az előttem fekvő eszméletlen férfit.Miért történt ez vele? Ki akart neki ártani? Ki?
-Emily? -szólít meg egy lágy hang, a hang tulajdonosa felé fordulok.Zayn aggódó tekintetébe ütközöm, kezemet fogja.Ami nem zavar, inkább erőt ad.
-Ugye rendbe jön? -kérdezem, hangom el csuklik a mondat végére.A borostás férfi csak bólint s magához húz, tévedtem vele kapcsolatban.Nem egy tuskó, a punkok is érző lények pont mint az emberek.Hiba volt külsőről ítélnem, óriási hiba.Próbálom nem el sírni magam minden egyes pillanatban, amikor őt nézzem.Most először kerültem ilyen helyzetbe, és nem tudom jól kezelni az ilyet.Sosem tudtam, és attól tartok nem is fogom tudni.
Tíz perc nem telhetett el, mire be értünk a kórház parkolójába.Ki nyitják a jármű hátulját, a mentősök ki szállnak Harry-vel.Majd mi is Zayn-el, egy ideig az orvosokkal megyünk a kórház falai közt.De, aztán amikor egy terembe érnek ránk csukják az ajtót.Mi pedig kint maradunk, kérdések százaival vele kapcsolatban.Zayn le ül az egyik székre, én is így akarok tenni.De a lábaim ezt más képen gondolják, fel-s alá mászkálok -azt hiszem- a műtő előtt (?!). Annyi minden jár a fejemben, amikor meg mentett.Ahogyan ott álltam előtte az ingében, amikor Louis-al versenyezett.Aztán amikor nyert, és amikor trófea lettem.A verseny napjáig együtt töltött idő, és a verseny...A félig csók, és az ott maradásom.És a mai nap...A festés...Olyan játékos volt, mint még soha.A közös zenénk... Amikor a Night Club-ban kiabáltam vele, mostanra már bánom.Mindent! Bárcsak én feküdnék ott bent, ő meg itt kint állna.Vagy nem...
Mi a fene ütött beléd Emily?!
~Kiabálja agyam e kérdést.Amire a válaszom; nem tudom.Nem tudom mi van velem, de úgy érzem; kedvelem. Sóhajtva ülök le Zayn mellé az egyik fehér székbe, amiben már előttem jó "pár" beteg is ült.
Nem bírom el viselni a mellkasomban lévő fájdalmat.Fejemet Zayn vállára döntöm, aki karját át dobja vállamon.Egy pillanatra le hunyom a szemem, s próbálok aludni.Túl hosszú volt ez a mai nap, túlságosan sokat kiabáltam.Szerintem, el ment a hangom.
A percek óráknak tűnnek, s nekem fel se tűnt az hogy egy szemhunyásnyit se aludtam.Idő közben meg érkezett köreinkbe Perrie és Niall.A tetovált punk lány gyilkos pillantásokat lőtt felém, mert kedvesén fekszem.Természetesen, ezt Zayn is észre vette.Őszintén szólva, jól mutatnak együtt csak a sok veszekedés.Abból elegem van, minden apróságon össze kapnak de utána egyből ki békülnek.Ami -szerintem- aranyos.
-Hozok egy kávét, ezt nem bírom tovább. -áll fel Niall a szerelmes pár mellől, ezzel egy időben ki nyílik a műtő ajtaja.Mindannyian fel állunk és a kék ruhás férfi elé állunk, le veszi a véres kesztyűit amitől el fog az émelygés.
-Jó hír, a fiatal úr életben van. -közli, úgy érzem mintha tonnáktól szabadultam volna meg.Folytatja;- Ma bent tartjuk meg figyelésre, és ha minden jó akkor haza mehet két hét múlva. -mondja, mire Zayn közbe szól;
-Két hét? Minek maradna bent két hétig! -akad ki Zayn amin nem csak az orvos,de én is meg lepődök.
-Saját felelősségre haza mehet, de nem adok garanciát arra hogy nem szakad fel a sebe. -
-Sebe? Miről beszél? -kérdezi Perrie.
-Van egy mély vágás, a gyomránál.Valószínűleg meg szúrták. -válaszolja, Zayn és Niall össze néznek- Engedelmükkel. -ez az utolsó szava hozzánk, fáradt -gondolom.A helyiségből még ki jönnek az asszisztensek, és a nővérek.Az utolsó meg áll a mi társaságunk előtt.
-Önök a hozzá tartozok? -néz végig rajtunk, három punk meg Én, bólintunk. -Valaki, egy személy bent maradhat vele. -mondja, mindenki engem néz.Én meg egy "mi az?" fejet vágva meredek rájuk.Végül én maradok bent.El búcsúznak tőlem miután a nővér el tűnik köreinkből, mind a hárman meg ölelnek.És ami igazán meg lep még a szőke hajú démon is.Egy ideig bámulom a három alakot ahogyan a sötét folyosón el sétálnak, majd egy mély levegő kíséretében be lépek a kórterembe.A helységen sötétség ül, csak a hold halovány fénye világítja meg a szobát.Ami az ablakon szűrődik be a fehér függönyök mögül.Halkan csukom be magam mögött az ajtót, majd Harry ágya mellé sétálok.Mindenféle zsinór van a kezén , és a testén el helyezve.Az ágya másik felén pedig gépek és monitorok pityegnek és villognak.A ruháit -amiket össze hajtottam- le rakom egy székre.Ami Harry ágyától úgy fél méterre lehet, le ülök s csak nézzem őt.Őt és az eszméletlen testét, fürtjei szanaszét állnak feje tetején.Meztelen felső testén lévő tetoválásai ki látszódnak, a takarója alól.Ajkai el nyíltak egymástól, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed.Karjai teste mellett hevernek.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, a szökésnek most nincs itt az ideje.Még egy furcsa napot tudhatok magam mögött, és még sok ilyen napom lesz, én úgy érzem...
Miért keveredtem bele ebbe? Ebbe az egészbe? Hogyan történt mindez? Egyáltalán miért Én, hiszen az életem így se volt valami jó.Akkor miért engem kell büntetnie mindenkinek? Mit ártottam Én, azért hogy ezt kapjam? ~Az agyam csak zakatol a kérdések vágányán, s nem akar le fékezni egy pillanatra se.A székemet közelebb rakom az ágyához ,ujjaimat hatalmas mancsába helyezem s össze fűzöm ujjainkat.Fejem az ágy szélére hajtom, még mindig érzem illatát.Ami nem tudja el felejtetni velem a tényt; kedvelem...
