Hii Guys!! Meg hoztam a 15.részt!!
Ha tetszett, iratkozzatok fel, komizzatok és csatlakozzatok
a facebook csoportba! :) Jó olvasást!
D xoxo
Most mit csináljak? Rajtam van a dzsekije, ki fog nevetni.Vagy rosszabb; megint megaláz.Azt pedig nem akarom, túl sokszor tette már meg velem. Hirtelen fel kapcsolódik a villany, hogy-hogy nem hallottam Őt megint (?!).
Az agyalásod miatt Emily...
Őt nézzem, egy melegítő lóg csípőjén, pólót nem visel.A kapcsoló mellett áll, a falnak dőlve.Ajkain önelégült mosoly ül, min mosolyog?
-Jól áll. -mondja önelégülten. -Egy kicsit nagy, de jó. -lép el a faltól, tesz felém pár lépést.A kannapé végén megáll az az; körülbelül egy métere se tőlem.Biztosra veszem, hogy azon gúnyolódik hogy a dzsekijében vagyok.
-Miért nem hagysz békén? -kérdezem kómás fejjel.Álmos vagyok, és éhes.Miért nem ettem amikor vissza jöttünk? Ja, mert hülye vagyok.Veszem a bátorságot és fel állok, ki kerülöm a díványt a konyhába "menekülök".Gyorsan lépkedek az imént említett helyiség felé, nem vagyok képes egy szobában maradni Vele.Utam a hűtőhöz vezet, ki nyitom ajtaját.Ki veszem a vajat, fel vágottat és be csukóm a hűtőt.E két dolgot a pultra teszem, szerzek egy zsemlét és egy kést.Késsel a kezemben fordulok Harry felé, félre ne értsétek.Nem fogom le szúrni, ahhoz nem vagyok elég erős.És el nézve Őt, sokat járhat az edzőterembe.
-Hm? -nem zavar az hogy az Ő dzsekijében vagyok, előtte.Már nem igazán érdekel, csak azt nem értem miért vagyok még mindig a házában.Ha egy senki vagyok, számára.Ja, tudom már; Lux miatt.Vissza fordulok a zsemlémhez, majd a késel félbe vágom.Ezután következik a vaj, meg kennem és rá helyezem a felvágottat.
A kést meg törlöm, a vajat és a szalámit pedig vissza teszem a hűtőbe.Vissza sétálok a szendvicsemhez, fel kapom a pultról.Ismét felé fordulok, bele harapok a kajámba.
-Miért tenném? -jön közelebb, nem tudok most foglalkozni Vele.Amikor itt ez az isteni szendvics, ami meg nyugtatja korgó gyomromat.Igen, ez nagyon finom lett.Elér hozzám, ma igencsak furcsán viselkedik.Miért?
Szemeimet rá irányítom, szemei furcsán csillognak.Mi történt vele? Egyre közelebb kerül hozzám, hatalmas kezeit derekamra helyezi.Fejét nyakam hajlatában rejti el, most már nem rágcsálom szendvicsemet.Kezdek meg ijedni Tőle.
-Hiszen mind ketten tudjuk hogy be jövők neked. -sutyorogja fülembe csábosan.Mi van?! Fordít egyet rajtunk, csípőm a pultnak nyomódik.Szendvicsem a földön köt ki, ne már.Éhen veszek!Ágyéka nekem nyomódik, nyelek egyet. -Emily. -suttogja percek múlva- Mondtam már hogy gyönyörű neved van. -szemöldököm ráncolom, ez nem az a Harry akit én ismerek.Tenyereim csupasz mellkasára helyezem, el lököm magamtól.Sikerrel járok, amit nem vártam volna.Egyensúlya meg inog, mintha szédülne.Ivott?
Tekintetét a padlóra helyezi, kicsit jobbra dől, majd balra.Gyorsan mellé lépek, egyik kezem derekára rakom.Karját vállamra helyezem, teljes testsúlyát át helyezi rám.
Kösz, azt hiszed könnyű vagy?!
-Harry!-szólok rá, miért ilyen nehéz? Fejét enyémre ejti, térdei földre rogynak az enyéimmel együtt.Az egész teste el ernyed, erősen fogom derekát.Feje előre lóg, s nagyon úgy tűnik nincs magánál.Le guggolok elé, a földre arcát vizslatom, szemei le hunyva.Alig lélegzik, mi van vele...
-Harry, ez nem vicces! -hangom kétségbe esetten cseng a -szinte- üres házban.Az eszméletlen férfit, finoman le fektettem a hideg csempére.Fölé hajolók, ujjaimmal el tűröm fürtjeit arcából.Testem remegni kezd az idegesség és az aggodalom lesz úrrá rajtam.Kézfejem meg lendítem, adok neki egy nem túl nagy pofont.Semmi, kap még egyet semmi.Mentők! Hívnom kell a mentőket.Fel állok mellőle, fel futok az emeletre.Végig szaladok a folyosón, majd fel tépem a hálója ajtaját.Fel kapcsolóm a villanyt, a szoba meg telik világossággal, az ágy melletti éjjeli szekrényhez sétálok.Egy fekete mobilt találok rajta, Harry-é...
Fel oldom a mobilt, ujjamat a névjegyzékre nyomom. Liam, Zayn,Niall, Perrie, Lux, Jake, Emily... Oké, akkor kit? Magamat nem tudom, Perrie utál, Zayn-től félek.Liam-et nem ismerem, és Niall.Végül Liam mellett döntök, rá megyek a nevére.Tárcsázom, kicsörög.Vedd fel!
-Uhm, haver tizenegy óra. -szól bele egy kómás hang.
-N-Nem Harry vagyok...Öhm ide tudna jönni? Most? -hangom remeg, remélhetőleg ezt nem lehet hallani a vonal másik végén.
-Emily? Hogy kerül hozzád Harry mobilja? -kérdezi, erre nincs időnk.Honnan tudja hogy Én vagyok?
-Harry...El ájult, vagy nem tudom, nem lélegzik. -könnyeim utat törnek.Sosem kezeltem jól az ilyen helyzeteket.Egyáltalán ez az ember tudja hol van Harry háza?
-Jó, tíz perc és ott vagyok. -ezzel bontja a vonalat.A készüléket el emelem a fülemtől, szemeim az éjjeli szekrényen ragadnak.Cigaretta, és valami fehér por van a fa darabon.Drog.Ki viharzok a helységből, és le siettek a konyhába. Harry ugyan úgy fekszik ahogy ott hagytam.Drogozik? Miért? Ha mindene meg van mi értelme van a drognak?
Vagy, talán nincs meg mindene?
De egy valamit nem értek, miért aggódok miatta? Miért hívtam segítséget? Simán el mehettem volna, de nem tettem.Miért szúrtam el magamnak a szabad élet esélyét? Miatta.Ez miatt a férfi miatt, aki meg mentett engem, most pedig rajtam a sor.Hogy Én mentsem meg Őt. Most neki van szüksége rám.Észre se veszem de ujjaimat az övéivel fűztem össze. Lehet igaza van, tetszik nekem ez.Ez a helyzet, ez az egész.A göndör fürtök, a zöld szempár... Emily! Fogságban tart, a saját házában! Ne legyél hülye, ennél jobban már ne! Meg mentet, és be fogadott.Ilyet nem tettek volna meg értem soha, Ő viszont mégis meg tette.Gondolataimat el oszlatom kis időre, nem tudom miért de itt kell maradnom Vele.
-Itt vagyok! -töri be az ajtót -szó szerint- Liam. Fel állok mellőle, a fekete dzsekis férfit nézzem.Ugyan olyat visel mint amit -jelenleg- Én is.
-Hülye gyerek. -jön közelebb Harry-hez és hozzám.Le guggol mellé, meg nézi a pulzusát, amit én biztosan rosszul csináltam.
-Él.Nem tudod mit csinált? -pillant rám, fejem ingatom.
-Nem, vagyis...Drog, drogot találtam fent az éjjeli szekrényén. -hebegem-habogóm.Bólint.Sörét színű feszülős farmer van rajta, egy barna bakanccsal.
-Buta kölyök. -néz végig Harry-n -Sejtettem hogy be drogozta magát.Ez a harmadik alkalom hogy ezt teszi, tudja hogy nem bírja.Mégis csinálja. -mondja, hangjából ítélve csalódott Benne.Zsebében kotorászik, majd elő vesz egy doboz gyógyszert.Felém nyújtja, kérdőn figyelem őt.
-Ebből adj be neki reggel egyet, úgy dél körül fel ébred majd. -oktat, el veszem a gyógyszert bólintok.
Liam, fel veszi Harry-t a földről mintha csak egy rongy darab lenne.S fel cipeli az emeletre, tehát ez az ember ismeri Őt.Rokonok? Vagy csak, barátok? Nem tudom el dönteni, minden esetre Liam gyorsan ide ért.Mi az hogy ez a harmadik alkalom? Volt már ilyen korábban is? Hallom ahogyan le sétál a lépcsőn, beszélnem kell vele.
-Liam, maradnál még egy kicsit? -kérdezem, halkan.Sóhajt egyet és a nappaliba megy.Be csukóm a bejárati ajtót, utána megyek.Le ülök vele szemben, valahogy nem tud érdekelni az hogy punk.Kérdezni szeretnék tőle néhány dolgot, amit Harry-től soha se fogok meg tudni.
-Mit szeretnél tudni. -szólal meg.Ki engedek egy hosszabb levegőt ajkaimon, Liam-re nézzek.Össze szedve gondolataimat szólásra nyitom számat;
-Mióta ismered Harry-t? Harry mindig ilyen volt? Van bármilyen rokona is akivel foglalkozik?! Miért utálja Louis-t? És, mi az hogy ez volt a harmadik alkalom? Harry többször is tett már ilyet? -halmozom el kérdéseimmel, levegőért kapkodok.Nem akarom el sietni a dolgot, csak abban reménykedek hogy végre választ kapok.Fel nevet.
-Harry és én, barátok vagyunk.Idősebb vagyok nála, amikor találkoztam vele nem volt semmije.Be vettem a bandámba, ami mára már szét hullt.Két darabra. -figyelmesen hallgatom minden egyes szavát- Louis-ra, és ránk. Harry-re Niall-re, Zayn-re és rám.Amióta csak ismerem Hazza-t egy kölyök, az volt és az is marad.Tudod, sok olyan dolog történt vele ami meg változtatta.Ezeket nem nekem, hanem neki kell el mondania, majd ha el jön az ideje.Illetve ha ő el akarja mondani. -vesz egy mély levegőt- Nem tudom hogy, hogyan állsz Harry-vel de, akkor drogozza be magát, szerintem, amikor túl sokat próbál tenni valamiért. -ezzel a mondattal meg fogott.
-Liam, hány éves vagy? -terelem kicsit a témát.Örülök hogy most már tudok Én is valamit Róla.Igaz nem túl sok, de a semminél több.Nem igaz?
-Huszonhat, Harry pedig húsz. -mondja.Gondolat olvasó lehet, ha tudja mindenre a választ.Egy mosolyt eresztek felé, el mosolyodik.
-Na megyek, menj aludni.Zárj be mindent. -fel áll és távozik a házból.El kísérem az ajtóig, meg várom míg el hajt és csak utána jövők be.Úgy teszek ahogy kéri, be zárom az ajtót és le ellenőrzöm az ablakok be-e vannak csukva.Miután ezzel végzek, a dzsekit le veszem és a fogasra akasztom.A konyhában lévő szendvics maradványt fel takarítom.Le oltom a villanyt, a nappaliban és a konyhában.A sötétségben tapogatózva érek el a lépcsőhöz, s megyek fel az emeletre.Nehézségek árán de el jutok Harry hálószobájáig, be lépek a szobába.A hátán el terülve fekszik az ágy közepén, a szekrényhez megyek.Ki nyitom annak ajtaját elő szedek egy melegítőt és egy sima fekete pólót.Amit kölcsön kérek Tőle, meg szabadulok ettől a feszülős darabtól, amit a földön hagyok.Magamra veszem a pólót, -természetesen bő- fel kapom a nadrágot is.Lóg a csípőmön, és majd' le esik.De, épp ettől lesz kényelmes.Le oltom a villanyt, majd az ágyhoz közelítek.Ki szedem alóla a takarót és be takaróm Őt, kis hezitálás után be fekszek mellé.S meg próbálok aludni.Mindennek Harry illata van, furcsa vele az élet.De izgalmas is ugyan akkor, nem lehet igaza.Nem tetszhet nekem, se Ő se más.Szemhéjam végleg le zárul, s végül el alszom.
