Remélem elnyeri a tetszéseteket, és komiztok, iratkozzatok fel!
Jó olvasást! :) ♥♥♥♥♥♥♥♥♥
D xoxo
Emily Ross;
Reggel sajnos egyedül ébredtem. Harry-ről semmi hír nincs, még egy cetlit se hagyott nekem. A nap nagy részét Lux-al a házban töltöttük, kint nincs túl jó idő. Az ég fekete színbe öltözik, míg a szél fúj. A kanapéra telepedek le, az óra a délután kettőt üti. Vajon hol lehet most?Mit csinálhat ? Kivel van? Talán épp most végez vele Louis? Agyamon ezer s ezer gondolat fut át, s mind csak is Róla szól. A szívem hevesen ver, már-már ki ugrik helyéről. A levegő gyorsan jár ki-be szervezetembe.
Hol van már Harry? Egyáltalán minek ment el? Igaz, a tegnap nem volt a legeslegszebb napja, az életemnek. De, akkor is! Szeretem Őt! Sóhajtva borulok a kannapé támlájára, szemhéjam lezárul.
Magam előtt látom. Látom ahogyan rám néz, látom a düht szemeiben. Látom a tegnapi énét. Látom a benne lakozó szörnyet. Könnyeim folyni kezdenek, akaratom ellenére sírásban török ki. Arcom a puha anyagba fúróm, majd Harry ingének gallérjával megtörlöm szemeim. Lábaimat a mellkasomhoz húzóm, fejem térdemre hajtom.
-Szeretlek.-suttogom. Zokogásom hangosabb lesz, talán örökre hagyott itt. Nem csak egy napra, vagy kettőre. Hanem örökre. Karjaimmal át ölelem lábaimat, s így sírdogálok még egy darabig. Annyi minden jár a fejemben, mert annyi minden történt velem. Harry mellett az életem 360-fokos fordulatot vett. Aminek örülök, mert új dolgokat ismerhettem meg. Például, a szerelmet. Amelyről megtudtam azt. hogy bonyolult, kiszámíthatatlan és valódi. Létező érzés, nem csak beszélünk róla. Hanem érezzük is, Egy ajtó csapódás hangja üti meg fülemet,sírásom abba marad egy pillanatra. Majd lassan le mászom a kannapéról, amikor rá jövők valaki itt van. Kézfejemmel durván törlöm le könnyeimet. Fejem az előszoba irányába fordítom, ahol megpillantom Őt. Azonnal fölpattanok a helyemről, s Felé kezdek rohanni. Gyorsan eltüntettem a köztünk lévő távolságot, s átölelem derekát.
 |
| / /ZeNe/ / |
-Hol voltál? -duzzogva kérdezem. Fejem mellkasába fúrom. Könnyeim ismét folyni kezdnek. és az Ő pólóját áztatják. Erős karjai csípőmre siklanak, s annál fogva emel meg. Elengedem derekát, és nyakát ejtem 'foglyul' . Lábaim elemelkednek a talajtól, amelynek következtében megijedek és Harry köré fonóm lábaimat.
-Mi a baj? -bársonyos hangja aggódással telt. Mély levegőt veszek, így próbálom lenyugtatni magam. -Hozzá teszem, kevés sikerrel-. A dagadt, sós könnycseppek szakadatlanul folynak le arcomon. S nem bírom megállítani őket. -Emily, bébi? -ujjpercei gerincemen csúsznak le-s fel. Testem libabőrös, érintése miatt. Mély husky hangja, még mindig cseng fülemben. Kérdése visszhangzik fejemben, és válaszolnék rá, de nem tudok mit. Mert, igazából, nincs baj, csak...Félek, hogy elveszítem.
-N-Ne, h-hagyj. e-el. -zokogom, ujjaim haját szorongatják. A levegőt egyenletlenül veszem, s pulzusom is valahol a fellegekben jár. -H-Harry, szeretlek. -hangom elcsuklik, mind a két kézfejemmel pólóját szorítom. Karjai s teste is megfeszül, védelmezővé válik.
-Miért hagynálak el? -hangja kicsit szórakozottnak hangzik, ám cseppet sem az. Kezei lecsúsznak testemen, fenekemen, s a combomon állapodnak meg. Megemel, így lábaimmal a csípőjét fogom közre. Fejem a vállán pihentettem, szemhéjaim lezárulnak férfias illata átjárja szagló járatom, amely beködösíti elmémet. Annyira szerettem ezt a férfias illatot. Pár pillanattal később, hátam találkozik a puha, bőr kannapéval. Fejem hátravettem a kényelmes díványon, s kinyitom szemeimet. Harry gyönyörű jade zöld íriszeivel találkoznak, az én átlagos barna szemeim. Egyik kézfejem arcát cirógatja, végig a csontvonalán, az állán majd az ajkain. Azokon a rózsaszín, telt ajkakon.
-Nem hagysz el? -kérdem halkan. Arca eltorzul, -valószínűnek tartom, a gondolat miatt. De, azonnal vissza tér a barátságos, nyugodt Harry. Ami egy kissé meg lep. általában összetör valamit ha dühös. Vagy kiabál. és akaratoskodik. Mi lehet vele? Keze megfogja enyémet, s ajkához emeli azt. Csókot lehel rá, majd egyesével az ujjaimra is.
-Miért hagynék el egy ilyen, -hüvelykujj- gyönyörű, -mutatóujj- okos, -középső-ujj- nyugodt, -gyűrűs ujj -elbűvölő, -kisujj- Nőt? -arcom vörös színre váltott, a bókjai miatt. Ajkaimra levakarhatatlan mosoly (? ) vigyor, ül ki. Fejem elfordítom, így próbálom elrejteni a vigyoromat. -Emily, -suttogja fülembe, -kellesz nekem. Szükségem van rád. -apró csókokat hagy a fülem alatti részen, míg lehelete csiklandozza bőröm. - Mint, egy vadásznak az áldozatra. Mint a termésnek a vízre, mint a sötétségnek a világosságra. Mint Nekem, Rád, kislány. - utolsó szavait már a szemembe nézve mondja, ajkára pillantok. S lassan fölemelkedve Hozzá megcsókolom. Lassú, szenvedélyes csókban forrnak össze éhes ajkaink. Nyelve könnyedén csúszik át ajkaim közt, s játszadozik az én nyelvemmel. Csókunkat Lux köhécselése zavarja meg, amely egyenesen mellőlünk jön.
-Harry. -motyogom két csók között, -elég. -bele mosolygok a csókba. Mohósága szinte már gyerekes. s akármennyire is akarom most Őt, nem lehet. -Hazza. -hajába túrok és megpróbálom annál fogva eltávolítani Őt. -Lát minket. -mondom, de még mindig csókolózunk.
-Nem baj, -morogja, s tovább mozgatja felettibb ügyes ajkait. Még pár másodpercig tart a kis 'csók csatánk', de mivel én nyerek így ez abba marad. -Ezt még folytatjuk. -motyogja orra alatt, lemászik rólam és mellém ül. Megigazítom a rövidnadrágom és az ingem, majd követve Harry példáját föl ülök.
-Undójító', fúj. -Lux fejti ki véleményét ahogy hallom, a csókolózásról. Kuncognom kell aranyos megjelenésén, Harry ölbe veszi a kis gyermeket. Közelebb ülök hozzájuk, hogy halljam a csevegést.
-Undorító? Miért kicsim? -figyelmét teljesen a kislánynak szenteli, karjaival körül öleli a kis testét.
Fejét enyhén lehajtja, így fürtjeivel kitakarja Lux gyönyörű arcát. Törökülésben ülök melléjük, hogy lássam a csöppség reakcióját.
-Mejt' , -a Göndör ajkára mutat, -össze ér, és...Fúj! -Harry-vel felnevetünk. Kiegyenesedik és a kannapénak dönti hátát, fejével felém fordul. Majd váltunk egy gyors szájra puszit, amire Lux megint csak megjegyzést tesz. A délután további részét együtt töltjük hárman, mint, egy család... Jó érzés tudni azt, hogy nekem is van családom. Ha nem is a vér szerinti, de akkor is van. Ma újabb dolgot tudtam meg Harry-ről, tökéletesen tud főzni. Ami, nagy meglepetés volt számomra. Mondhatni, kellemes csalódás.
Ui; Bocsánatot kérek a rövid rész miatt. :/ D xoxo
