8.Rész

                                    Hii Guys!!! Meghoztam nektek a 8.Részt!!
                               Remélem el nyeri mindegyik olvasóm tetszését!!
                               Feliratkozni, komizni, csatlakozni ér!! ;))))
                                    Jó olvasást!!!!!!!!!!


                                                                                                      D xoxo









Idő közben biztosan el aludtam mert, csak akkor keltem fel amikor egy puffanást hallottam.Ülő helyzetbe tornázom magam, szemeim a véres pólón ragadnak.Itt hagyta.Minek lehetett szemtanúja az a póló? Harry mit élhetett át benne? Lehet hogy segített egy embernek akinek balesete volt.Hm, milyen hősiesen hangzik.Csak kár hogy nem ez a magyarázat.Ebben az egyben biztos vagyok.Abban hogy valami olyan történt, amit a törvény bűntett.
Csak érjen véget ez az egész.Nem akarok itt lenni, most már nem.Valahogy Harry egyik napról a másikra változott meg.Vagy, mindig is ilyen volt? Csak Én láttam másnak? Lehetséges hogy másnak akarta mutatni magát, mint aki? De miért tenne ilyet?

Az ajtó kicsapódik és Harry ront be rajta.Ezzel kirántva engemet a gondolataim közül.Nem néz rám, csak a véres pólójáért megy el, és már távozik is.Egy hangos sóhaj hagyja el ajkaim, már csak két nap.És szabad lehetek.A tőlem nem messze lévő táska után nyúlók, és elő veszem belőle a mobilt.Most tartok ilyen fajta telefont a kezemben.Ne, értsétek félre! Volt már a kezemben telefon, és lenne is.Ha Harry nem dobja ki a táskámat.Abban volt minden fontos holmim, Ő meg csak úgy ki dobta.

Persze, az én mobilom nem volt ilyen....ilyen új.Már használt volt, még a szüleimtől kaptam amikor tizennégy éves voltam.Akkor kerültem be az árvaházba, nem sokkal utána.És azóta nem igazán láttam a világot, szinte el szigetelve éltem.A készülök rezegni kezd ujjaim közt, ezzel ki szakítva gondolataimból engem.Le pillantok, egy üzenetem érkezett.
Ujjamat óvatosan a kijelzőre teszem és megnyitom az üzenetet.

"Gyere le... Hxx"

Ennyi áll benne, várunk.Ki az a H? Ja, Harry. A telefont magam mellé helyezem és fel állok.Meg igazítom magamon a szoknyám, majd a fa tákolmányhoz lépdelek.Hihetetlen ember...Inkább küld egy üzenetet, ahelyett hogy szólt volna.Ki tárom az ajtót és be csukóm magam mögött ahogy ki lépek.Végig sétálok a hosszú üres folyóson, és a lépcsőnél meg állok.Egy sóhaj szökik ki ajkaimon, még egy csöndes éjszaka, és vacsora Harry Styles-sal.

 Bal kezemmel fogom a korlátot, míg másikkal szelem a lépcsőket.Le érek a föld szintre és orromat meg csapja a konyhából áradó illat. Harry jól főz, ezt az egyet meg tudtam róla amióta itt vagyok.Be sétálok az étkezőbe amit egy pult választ el a konyhától.Az asztalhoz megyek és el foglalom a helyemet.Az étel már ki van készítve, és mind a ketten itt ülünk az asztalnál.Én ezen az oldalon, Ő pedig a másikon, tőlem "messze".
-Egyél. -szól rám parancsolóan.Aprót bólintok, ujjaim közé veszem az evőeszközt és enni kezdek.Ő is így tesz.Csendben pusztítom el tányérom nagy részét.Fantáziámat még mindig a véres póló izgatja.Mit élt át benne? ~Amióta meg láttam abban a felsőben, ez az egy kérdés jár a fejemben.

-Miért volt véres a pólód? -csúszik ki ajkaimon a kérdés melyet nem mertem meg kérdezni.Fel kapom fejemet, és Harry-t nézzem.Le nyeli a szájában lévő falatott és engem néz.Nem, ez nem az a jó fajta nézés.Inkább olyan "biztosan tudni akarod te azt" nézés.Már meg bántam szavaimat, és ha tehetném vissza szívnám őket.Hirtelen a vér is meg fagy bennem, és kővé dermedek pusztán a nézésétől.Fel áll az asztaltól, felém sétál.A félelem egyre inkább nő bennem.Le ül mellém -közvetlenül mellém.Kezét a combomra rakja.
-Tényleg tudni akarod? -kérdezi hátborzongató hangon.Le nyelem a torkomban lévő gombócot, és meg rázom a fejem.Ujjait fel-le mozgatja fedetlen bőrömön.Combjaimat nézi, ismét meg szólal.

-Kár, -mondja, és közelebb hajol, a fülemhez- pedig szívesen be avattalak volna. -hangjából ítélve csak viccel velem.Túl közel van hozzám, még sose volt hozzám ember ilyen közel.Tágra nyílt szemekkel figyelem minden mozdulatát, bár mit sem ér ha nem tudom meg védeni magam.

Fel kapom az asztalról a kést -ami egyáltalán nem éles- és felé szegezem.A mellkasának nyomom, és olyan erősen fogom amilyen erősen csak bírom.Nevetve el húzódik tőlem. Vissza ül, de nem megy el.A kést még mindig neki  szegezem.

-Most mi lesz? Meg vágsz? -teszi fel a kezeit, és ki röhög.Egy kis idő után abba hagyja a nevetést, rám  figyel.A tenyerem izzad a félelemtől, utálom magam amiért ilyen gyáva és félős lány vagyok.Hatalmas kezeit a combom két oldalán helyezi el, testével előre dől.Így a kés pontosan a mellkasának nyomódik.
-Gyerünk Emily. -biztat, zöld szemeit enyémbe fúrja.Szemei sötétebbek mint a sötétség.

Remegő kezemből ki esik a kés, és a földre zuhan.Arcára egy elégedett mosoly ül ki.El veszi combomról kezeit, fel áll és el sétál.

-Gyáva vagy! -jegyzi meg hátat fordítva nekem- A gyávák nem élnek túl semmit. -ezzel távozik, pislogok párat és rá döbbenek;egy őrült férfi házában vagyok.El kell tűnnöm innen.

Még mindig itt ülök, egészen addig amíg meg nem hallom a víz csobogását. Ez az, fürdik!!  ~Örül belsőm.Nekem több se kell fel állok az asztaltól, és a bejárati ajtóhoz settenkedek.El jutok az ajtóhoz, még mindig hallom a víz csobogást.Kézfejem a kilincsre helyezem, lassan le nyomom azt.Ki nyitom a fa tákolmányt annyira, hogy ki férjek rajta.Majd miután ki jutok halkan be csukóm.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, egy meg könnyebbült sóhaj.Le sétálok azon a négy lépcsőfokon, majd ki az udvarból.Meztelen talpam a hideg aszfaltra téved, ami a fő úthoz vezet.

El indulok balra, mivel mindig arra mentünk.Már nem érdekel a verseny, nem érdekel semmi.Csak el akarok tűnni ennek az embernek a közeléből.Ki tudja mibe keverne még bele? Karjaim össze fonom mellkasom előtt.Nem gondoltam át ezt a szökéses dolgot, hideg van.Én pedig csak egy szoknyában sétálok a hosszú s végtelennek tűnő utcán.Minden annyira kihaltnak látszik, a lámpák világítanak az út szélén.De ez nem gátolja meg a sötétséget, ami be borítja a várost.A szél fúj, és én reszketni kezdek, mint a nyárfa levél.Így vissza gondolva, hihetetlen milyen könnyen el jöttem Harry-től. Magamban mosolygok azon hogy át tudtam verni Őt.Vagy, ki játszódtam valami ilyesmi.A lényeg; hogy végre meg szabadultam Tőle.És most egyedül bolyongók a sötét Londonban.

Fogalmam sincs hova kéne mennem,vagy hogy mit csináljak.De vissza nem megyek, abba a házba nem fogom többet be tenni a lábam.Lépteket hallok magam mögött.Eleinte nem foglalkozok vele, de egy idő után kezd ijesztő lenni.Hátra fordulok, és szembesülnöm kell a ténnyel; itt van.
Csupán három maximum négy méter választ el minket egymástól.

Pont egy lámpánál állunk, a fény meg világítja arcát, s Őt. Egy szürke melegítő van rajta, és egy fehér póló.Amiből minden tetoválása ki látszódik.
Hajából csurog a víz, így arca is kicsit vizes.Karjai teste mellett lógnak, egész teste meg feszül.Félelmem nő amint tesz felém egy lépést.Lábaim le gyökereztek.Egyre csak közeledik felém, én viszont mozdulni se tudok.
Ó, ha ölni tudna a tekintetével....Már rég hallott lennék.Teste fölém tornyosul, ahogy be lép az aurámba.
Előttem áll, szemezzek a mellkasával.Tenyerét a tarkómra csúsztatja és szorosan tartja.Fel pillantok Rá, szemeim könnyesek.Ennek köszönhetően homályosan látok, bár, sötét zöld -szinte fekete szemeit- így is tökéletesen látom.



-Nem szép dolog egyedül hagyni a házigazdát. -mondja végig szemembe néz- Főleg ha ő be fogad, és segíteni próbál. -hangjától a hideg futkos a hátamon.Hogy lehet egy embernek ilyen hangja? Még hogy segített? Tönkre tette az így is szánalmas életemet.

-Nem segítettél nekem eddig semmit. -suttogom, szememet mardosni kezdik a könnycseppek.De nem engedem el őket, még nem.El se hiszem hogy meg mertem szólalni, más esetben csöndben maradtam volna.
De most, nem ismerek magamra.

Amióta ezzel a férfival töltöm a napjaimat, meg változok.Gondoltaimból egy hatalmas csattanás zökkent ki, ami az arcomon történt.Pofon vágott.Az arcom égni kezd az érintett helyen.
Kézfejem a sajgó területhez kapom, meg ütött.Nem hiszem el, pofon vágott.A fél arcom sajog a pofonjától, örülök hogy nem nappal történt ez.

Mert biztos vagyok abban ha most látná az arcom, ki nevetne.A könnyeim utat törnek maguknak, fejem le hajtom.Már semmit se láttok.Egyik kéz fejem az arcom sérült részén, míg a másik a testem mellett lóg.Meg ragadja a fel karom és húzni kezd, a házához -gondolom.
Bele törődök a dologba, s sétálni kezdek mellette.Még mindig szorosan fogja karomat, ami biztos holnap látszódni fog.De nem érdekel.Már aláztak meg ennél jobban is, és nem ez volt az első pofonom.De, ez volt a legerősebb.S biztos vagyok abban, hogy soha se felejtem el.Tehát ez lenne az igazi Harry Styles, bajkeverő rossz fiú.Milyen furcsa, a megmentőm az ellenségem...