6.Rész

                                           Hii Guys!! Rengeteg késés után, itt a 6.Rész!
                                  Nagyon hosszúra sikeredett, remélem ennek örültök !!
                                   Örülök a 16.Feliratkozónak várom a többi olvasót is!!
                                Jó olvasást! Komiz, iratkozz fel, csatlakoz!!
                                                                                                                 D xoxo
                                                                                                   










Egész éjjel egy szem hunyásnyit se aludtam.A versenyen kattogok éjjel-nappal, félek attól a naptól.Már a hét közepénél járunk.És egyszer, maximum kétszer hagytam el a házat.Akkor is csak azért mert el mentünk egy próba versenyre.Egy erdőbe, vagyis inkább egy kialakított pályára, ahol Mr Styles kedvére gyakorolhatott.
Így volt szerencsém meg tudni hogyan is vezet, nagyon jól.Tudja kezelni az autót, és ennek örültem.De, nem

csak mi voltunk ott, hanem az a bizonyos Zayn is.

Ott állt mellettem két méterre, és onnan figyelte Mr Styles-t, velem együtt.Nem beszéltünk, és nem is szeretnék vele beszélni.Már öt napja élek ebben a házban, és még mindig alig tudok valamit erről a férfiról.

Olyan sok dolog övezi Őt, az ügyeit.És valamiért meg akarom ismerni, a kíváncsiság ami bennem lakozik, az hatalmas iránta.
Csak azt nem értem miért? Miért akarok egy olyan embert meg ismerni aki ilyenbe kevert? Miért? Nem vonzódom hozzá, de valljuk be.Meg mentet. És bár, még ezt is nehezen tudom el hinni, lehet hogy igaz.És tényleg csak segíteni akart, de akkor mi értelme volt annak hogy el vitt egy versenye és ajánlott fel díjként?
Egyszerűen nem értem, habár ezt ki értené? Senki!

Gondolataimat el űzve fel ülök a nagy ágyban, melyben el tudok tűnni.Ekkor az ajtó ki csapódik és Mr Styles állít be.Öltönyt visel, hozzá illő nadrággal és cipővel.Haja fel van zselézve vagy hajlakkozva.A nyakán lévő tetoválások ki látszódnak.Szemei ki vannak húzva, akárcsak egy nőnek, csak Neki jobban áll.Sokkalta félelmetesebben fest így, mint máskor.Nem is tudom miért.Szemeimet végig vezettem rajta néhányszor, végül az arcán állapodnak meg barna szemeim.Zöld szemeivel engem figyel, majd egy szatyrot dob felém, pontosabban az ágyra.

-Öltözz fel! Tíz perc és indulunk! -adja ki az utasítást, és ki megy a hálóból.Az ajtót hangosan csapja be maga mögött.Miért öltözött fel ilyen elegánsan?

Észre se vettem hogy van nála valami.A zacskóért nyúlók, bele kukkantok.Hm, ruhák.Ujjaim közé akad egy szoknya, ami felül fekete míg alul rózsaszín színű.Egy masni van a felső részen, ami alatt egy kis része "hiányzik" a ruhának.E darabot félre rakom és tovább kutatok, ki veszek még egy karkötőt és egy táskát, majd végül egy fekete csatos telített talpú magassarkút.

 Föl áll, -hátal az ajtónak.Ki gombolom a testemet takaró férfi illatú inget, majd az ágyra ejtem.Meg fogom a szoknyát, fel húzóm lábaimon, a pántjait a karjaimon.Meg igazítom magamon és párszor meg nézem magam.
Mivel melltartót nem találtam ezért azt nem vettem hozzá, remélem nem nagy gond.Fel veszem a karkötőt, és az ágy szélére ülök.A magassarkút a kezembe veszem és bele bújtatom lábfejeimet.Be csatolom mindkettőn a csatot, a táskát a vállamra teszem és azt hiszem Én kész vagyok.

Föl állok, és sikerül nem elesnem.Végig nézzek magamon, és a ruhákon.Be kell vallanom még sose volt rajtam magassarkú, a torna cipőmön kívül mást nem igazán hordtam, eddig.Az ajtó fel tépődik és Mr Styles lép be.Egyszer végig mér, majd szemembe néz, ajkai el vállnak így szól;
-El megy, gyere. -mondja és meg fordulva tengelye körül el indul ki az ajtón.Lassú meg fontolt lépésekkel haladok utána.De nem hinném hogy valaha is utolérhetem Őt.Főleg nem úgy ha egy ilyen ízé van a lábaimon.
Mire ki érek az ajtón Ő már a lépcsőnél van.Egy pillanatra vissza néz rám, egy nagyot sóhajt és vissza jön.
Meg áll előttem, le néz rám.Már épp szólásra nyitnám a szám de ezt meg teszi helyettem Ő.

-Mit szerencsétlenkedsz? -kérdezi "kedvesen".Válaszolni készülök de, közbe vág.

-Csak azt ne mond hogy nem tudsz menni benne. -mintha gondolat olvasó lenne. Komolyan egy UFÓ vagy mi ez a lény? Csak nagyon le maradtál Drága... Ebből lehet következtetni...  ~Belsőm ismételten ki oktat, és ezer százalékig igaza lehet.

Egyik kezét a derekamra csúsztatja, míg a másikkal meg fogja bal kezem.El kezdünk sétálni, görcsösen szorítom Mr Styles kézfejét.Kicsit könnyebb menni így , de a lépcsőtől félek.Apró tenyerem el veszik az övében.El érünk a lépcsőhöz, el enged.Fel nézzek Rá, nem mond semmit csak maga elé enged.Bal kezemmel kapaszkodom a korlátba, és szép lassan le megyek a lépcsőn.Lábaimat egyik fokról a másikra rakom.Biztonságban érzem magam amikor végre a biztos talajon vannak a lábaim.
Még meg se fésülködtem.

-Ott a fürdő, van két perced. -mondja és el tűnik.Bólintok egyet, és a velem szemben lévő fehér ajtóhoz lépdelek.

Kézfejem a kilincsre csúsztatom, le nyomom azt.Mint mindenhol itt is minden fehér, a falak a bútorok és a csempe is.Egy fésűt keresve ki nyitom az első ajtós szekrényt. Bingó!Kezembe veszem a hajkefét és végig fésülöm párszor a hosszú barna hajamat.Miután ezzel kész vagyok, késznek nyilvánítom magam.S vissza ballagok a nappali és a konyha találkozásához.

Ott meg állok és bele nézzek a táskába, ugyanis rezgett egyet, és ha jól tudom a táskák nem szoktak rezegni.Fel tárom a táskát, és egy mobilt pillantok meg benne.Ki veszem és meg forgatom a készüléket, egy alma van a hátulján.Vajon mi a márkája?
Még nem láttam ilyen telefont, kicsit nehéz.

-Látom meg találtad. -egy rekedtes hang szakítja meg gondolataimat.Fel pillantok a telefon mögül.Kezeit a zsebébe mélyeszti és engem pásztáz.

-Egy iphone, hogy el tudjalak érni.Csak az Én számom van benne. -mondja, és közelebb jön.Ki veszi a telefont ujjaim közül és meg néz valamit. -Ha gond van, engem hívsz. -ezzel vissza rakja a táskába.Nagyokat pislogok, az állam a padlót súrolja.Miért ad nekem bármit is? Hisz nem a rokonom, nem a barátom, egy senki vagyok számára... De akkor miért? Meg szeretném ölelni, de a múltkor el mondta hogy soha többet ne tegyek ilyen és ehhez hasonlókat.

Belül örülök, nagyon is.De kívül nem merem mutatni, mert akkor gyengének tűnék.És a gyengék mindig el buknak.Elő veszi a kocsi kulcsot a zsebéből, és rám néz.Biccent egyet az ajtó felé, bólintássommal jelzem hogy értem mit akar és el indulok.Ki nyitom az ajtót és amilyen gyorsan csak tudok a garázsba megyek, Vele a nyomomban.Már a Range Rover felé mennék amikor meg áll egy másik mellett.Vissza lépkedek hozzá, és az ő másik autójához.Be szállok, majd Ő is.Be csatolom az övem, és várom hogy elinduljunk a fene se tudja hova.Ki hajtunk a garázsból, az udvarból majd az úton haladunk tovább.Furdal egy kérdés, amit pár perc gondolkodás után fel teszek.

-Hova megyünk? -hangom kicsit bátrabb mint először,de még mindig nem merek beszélni úgy ahogy szoktam.Nem figyel rám, az útra szegezi szép szemeit.

-Egy helyre. -mondja, és itt a beszélgetésünk véget ér.Miért is hittem hogy majd el mondja? Tekintettem az ablakon kívül ragad, figyelem a fákat az embereket, akik mellett el haladunk.Legalább annyit el árulhatna hogy hova megyünk.Nem lehet olyan nagy titok...


                                                            *       *         *


Fogalmam sincs mióta ülhetünk az autóban, de a fenekem el zsibbadt.Tekintetem immáron én is az úton tartom.Egy földes út szakaszra kanyarodunk, és azon megyünk pár száz métert.Majd egy hatalmas épület előtt parkolunk le.A kerítés körülbelül három méteres lehet, az építmény tetején ott virít egy felirat.
"Gyermek otthon"  Mr Styles-t nézzem és várom hogy Ő is ezt tegye.Amit pár perc múlva meg is tesz.

-Miért jöttünk ide? -hirtelen meg jött az a bizonyos löket ami kellett, a hangom magabiztos és tudatos.

-Mert.Most pedig gyere. -ezzel ki száll, Én is így teszek.Habár az épület kinézetre nem tűnik árvaháznak,
inkább valami másnak.

De, a legfontosabb; miért jöttünk ide? Le zárja az autóját, és meg fogja a kezem.
A hatalmas kapu fel tárul előttünk, be sétálunk a tágas udvaron egészen az épület be járatáig.Minden el van rendezve, és itt is minden olyan mint Mr Styles-nál. Na jó, talán nem.De az én árvaházamnál sokkal jobb.
Ki nyitja előttem az ajtót, és be enged.Még mindig félek attól hogy el esek.Ő be csukja a két ajtós be járati ajtót, és egy recepció szerűséghez sétálunk.

-Jó reggelt. Lux Atkin-hoz jöttünk. -mondja a nőnek aki rá mosolyog, majd beszélni kezd.

-Á, Mr Styles már várta magát. -mosoly tovább - a 216-os szobában lesz. -mondja. Mr Styles el mond egy "köszönöm"-öt és el indulunk balra a hosszú folyóson.Ki lehet az a Lux Atkin? Talán egy régi ismerőse vagy ex barátnője? ~Kérdések százai forognak az agyamban, és nem tudom őket kezelni.Gondolataim közepette el érjük azt a szobát amit a nő mondott, Ő be kopog majd be nyit.Mindennek fertőtlenítő szaga van, mintha kórházban lennénk.Egy ágy van a helyiségben, amiben most mi is vagyunk.

-Hally'. -egy szőke kislány ugrik Mr Styles nyakába, aki le guggolt elé.Szorosan fonja kicsi karjait a férfi nyaka köré, állát a vállára rakja.

-Hally báci' ki ez a szép lány? -suttogja Mr Styles fülébe amin el mosolyodom.A tetovált férfi el húzódik a lánytól, rám pillant.Majd vissza a kislányra.

-Egy barátom. -mondja kis időzés után, a kislány bólint.Ő fel áll és a kislány és közém áll, de fogja a pici kezét.

-Lux, ő itt Emily Ross. -mondja Lux-nak - Emily ő itt Lux Atkin. -mutat be minket egymásnak.Le hajolok hozzá -hogy egy magasak legyünk és kezet nyújtok neki.

-Örülök hogy megismerhetlek. -meg rázza a kezem.Aranyos teremtés.Bő fél órát vagyunk a kislánynál mert utána az orvos ki küld minket.El búcsúzunk Tőle.Egész idő alatt Vele beszélt, jól szót értenek.De, ki ő és honnan ismerik egymást? Az épületből kiérve, meg szólalok.

-Ki ez a kislány? -kérdezem.Meg áll.Bele túr hajába, gyakran csinálja ezt, főleg akkor amikor ideges.Hangosan fújja ki a levegőt.

-A keresztlányom. -adja a tömör választ.De, még mindig nem teljes a kép.

-Miért van itt? -faggatom tovább.Nyel egyet.

-Mert a szülei meg haltak egy autóbalesetben. -mintha a szívem ki hagyott volna egy ütemet.Hülyén érzem magam, nagyon is.Egy érzéketlen barom vagyok, gondolhattam volna hogy valami olyasmi történt amiről nem szívesen csevegne.A földre szegezem tekintettem, annyira szégyellem az egészet.Ő el hoz ide és be mutat neki, én meg így viselkedem.Valaki adjon egy ásót, el akarom ásni magam! Most!