Sziasztok!!! Meg hoztam a 14.részt!!
Köszönöm a komikat, és sajnálom hogy nincs
újabb feliratkozó :/ De, remélem tetszenek a részek
és majd feliratkoztok komiztok, illetve csatlakoztok a csoportba!
Jó olvasást kívánok! :))
D xoxo
Le parkolunk egy áruház parkolójában.Ki csatolom övemet, és ki szállok.Ezt meg teszi Ő is, majd el megy egy kosárért.Egészen eddig nem is mertem gondolni ilyenre, hogy Harry...El megy be vásárolni, és stb.Számomra ez különös látványt nyújt, ahogy áll a be vásárló kocsi mögött.Be megyünk az ajtón, majd meg keressük a lisztet a tejet...És a többi dolgot ami a listán szerepel, azt hiszem itt leszünk még egy-két órát.
Fejemet jobbra balra forgatom, merre lehet a tej?
Időbe telik mire mindent meg találunk és bele teszünk a kosárba, ezek után keressünk egy pénztárt.A kosár tartalmát ki pakoljuk a szalagra, tudjátok miről beszélek.Remélem.A pénztáros egy velem egy idős fiú lehet, szegüvege van.Egy pillanatra találkozik tekintetünk, nyugodtnak tűnik.Aztán észre veszi Harry-t mögöttem, arc színe meg változik.Mint a fal olyan fehér lesz, lehet hogy rosszul érzi magát? A kosarat át tolom a másik oldalra, s várok.A fiú remegve húzza el a termékeket a vonalkód le olvasó előtt, Harry pedig a srácot figyeli.
Talán tart Harry-től? Furcsállom ezt a dolgot, de próbálok nem törődni vele.A be ütött termékeket, a kosárba helyezem.Itt is el időzünk egy kicsit,majd a pénztáros meg mondja a végárat.Harry ki fizeti és át sétál hozzám, kapunk egy blokkot s egy "viszlát"-al távozunk.
A kosarat ismét Harry tolja, nekem túl nehéz lenne.Teljesen meg feledkeztem a dzsekiéről ami felső testemet takarja.Ugyan ilyet láttam Liam-en is, egyforma a dzsekijük, miért? Még egy furcsa dolog Harry-vel kapcsolatban, ez remek.Ki érünk az autóhoz, Ő ki nyitja a csomagtartót és be pakolunk.Be rakom az utolsó darabokat, és vissza tolom a kosarat.Ki veszem a kosárból a pénzt, majd vissza igyekszem Harry-hez.A kocsihoz.Szinte már kocogok, mire a járműhöz érek.Ki nyitom az ajtót és be szállok, annyira rossz idő van.Nincs se meleg se hideg csak, a felhők gyülekeznek az égbolton.Ezzel sötétségbe borítva mindent.
Nem kötöm be magam, most nincs hozzá kedvem.Gondolataim Harry-re terelődnek.Van egyáltalán valakije? Bárki aki a rokona, van családja?
Emily családja mindenkinek van...
-Harry? -szemeim az ablakon kívül ragadnak- Van családod? -hangom halk az így is csendes kocsiban.Szemem sarkából látom Őt, ujjaival szorosan fogja a kormányt.Egy perc csend áll be közénk, amit nem törünk meg.Talán érzékeny témába trafáltam, szemeimmel az utat figyelem, ma már nem fog válaszolni.
-Van. -meglepetésemre -most az egyszer- válaszolt.Azonnal felé fordítom kobakom, előre mered az útra koncentrál.Abban reménykedem hogy mond még valamit, de az út hátra levő részében meg se szólalunk.
* * *
Miután vissza érünk Harry házához, be visszük a konyhába a kaját.Meg szabadulok a cipőmtől, és a dzsekitől.Be siettek a konyhába, pakolászni kezdek.Ki nyitom a falon lévő szekrényeket, majd be rakodom a -szerintem- oda valókat.Mint például; kakaó,cukor, liszt.Aztán a hűtőben is ugyan ilyen módon járok el, a fagyasztóba kerülnek a húsok, míg a tej és a vaj a hűtőbe.Bő másfél óra alatt sikerül mindent a helyére rakni, ezek után el határozom magam;hogy Harry keresésére indulok.Fel ballagok a lépcsőn, majd végig megyek a folyosón.Vajon Harry meg változik majd, ha Lux is itt lesz? Gondolataimból ki szakadva meg állok az egyik ajtó előtt, ami tárva nyitva van.Be kukucskálok, a falak itt is fehérek és barátságtalanok.A padlót fa parketta borítja, velem szemben egy ablak látható.Nem tudom pontosan mekkora lehet, de nem olyan kicsi.Függöny nincs, ezért világosság tölti meg a szobát.
-Szerinted jó lesz?- meg ugrok, a hang irányába nézzek.S egy Harry-t látok meg magam mellett, kezemet a szívemhez kapom.Kisebb szívroham ért, miért kell így meg szólalni?Egyáltalán hogy-hogy nem hallottam meg a lépteit? Ninja? Na jó ez hülyeség, de tényleg nem hallottam Őt.El merültem a gondolataimban...
-Hm? -nem is tudom már mit kérdezett, mindig csak a gondolatok.Agy, hagyj egy kicsit!Oké, nem vagyok bolond azért mert magammal beszélgetek.
-Meg felel Lux-nak? -néz körbe a szobán, ezt most ő se gondolhatja komolyan.
-Méretre igen, de...Üres. -nézem meg a helyiséget Én is- Így nem egy kislánynak való. -mondom el véleményem.Bólint, folytatom;
-Venned kéne, festéket és bútorokat. -vázolom ötletem, tekintettem még egyszer át futtatom a helyen.
-Mennyünk most, vagy holnap? -kérdezi, vállat rántok.Nekem mindegy, így is úgy is itt maradok.Egy mosoly csúszik ajkaimra, amikor észre veszem vajas ajkát.Még mindig nem törölte le, ujjamat ajkához érintem.Forró, tűz forró.Lassan le törlöm a vajat, végig ajkát figyelem.Milyen teltek, s rózsaszínűek.Lehet egy embernek ilyen rózsaszín az ajka? Ujjam el veszem arca közeléből, le hajtom a fejem.Hirtelen olyan kényelmetlenül érzem magam, tekintetét magamon érzem.Tesz egy lépést felém, én viszont nem mozdulok lábaim földbe gyökereznek.Teste egyre közelebb kerül hozzám, az enyémet pedig a falnak szorítom.Ismét a fal és közé kerültem.
-Harry...-ujját ajkamra helyezi.
-Fogd be. -mondja, szavai kemények de a hangja nem.Teszem amit kér, félve fel emelem fejemet.De csak a mellkasát látom, nem merek a szemébe nézni.Mint ahogy eddig sose, ujja állam alá csúszik.S fel emeli államat, ezzel kényszerít a szemkontaktusra.Zöld szemei ragyognak, annyira zöldek s gyönyörűek.Le hajol hozzám, ajkait össze zárt ajkaimra helyezi.Tenyere tarkómra csúszik, ajka mozogni kezd az enyémen.Nem tudom hova tenni ezt, ezért nem csinálok semmit se.Kézfejeim mellkasára teszem, s el tolom magamtól.
-Akkor holnap. -evvel ki kerülöm Őt, s ott hagyom.Végig sétálok a folyosón, majd le megyek a lépcsőn.
Ki pillantok az ablakon, már sötétedik.Az elő szobába megyek, el veszem a dzsekit a fogasról.Majd a kannapéhoz sétálok.Bele bújok a Harry illatú darabba, s le fekszek a kannapéra.Megint kérdések ezrei és ezrei forognak a fejemben, s nem tudok velük mit kezdeni.A tény, hogy Harry megcsókolt túlságosan el uralkodik rajtam.Miért tette? Talán részeg volt? Nem, biztosan.Csak szabaduljak meg Harry Styles karmaiból.
Ugyan Emily, te Vele akarsz maradni...
Szemeim ki pattannak helyükről, nem akarhatok vele maradni.Csak is Lux miatt maradok, kizárólag miatta.Nem ezért a pszichopata pasiért akinek kettős személyisége van.Le kellene nyugodnom, mert így nem fogok tudni el aludni az biztos.Miért kellett meg mentenie? Miért nem hagyott ott a francba?! Miért?!
-Nem alszol velem? -suttogja fülembe egy rekedtes hang. Itt van... Testem kővé dermed, a sötétségben meg szólal egy hang.A fülem mellől, nem félek annyira.
2014. augusztus 19., kedd
2014. augusztus 18., hétfő
13.Rész
Hii Guys!! I'm D, és meg hoztam a 13.Részt!!
Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és feliratkoztok
komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!! :)
Jó olvasást!! Pussszi ;) ♥
D xoxo
Szemhéjam fel tárom, s a kannapén találom magam.Vajon ő tett ide? Biztosan, ha csak nem vagyok alva járó.Fel ülök, és le veszem magamról a pokrócot-amit szintén magamon találok.Emlékeimben még tisztán él a kép, amikor Harry és Lux ölelkeztek.Remekül kezelte a kislányt, akkor Én minek kellek? Harry nem tűnik "bébiszitter" típusnak,de egy imádni való cukiságot csak nem ütne meg?(!) Egy gyereket, azt azért nem tudnám el képzelni Róla. Fejem jobb oldalra fordítom, s a konyhában lévő Harry-t figyelem.Megint háttal van nekem.
Fehér pólót visel, fekete farmerral és egy sapkával.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, majd föl állok a kényelmes szófáról.Lábaim el indulnak egyenesen, ki kerülöm a kannapét és a konyhába megyek.Még mindig fáj a fej bőröm a tegnapitól.Le nyelem könnyeimet, s Harry mellé sétálok, pontosan mellé.Kézfejeimet a konyha szekrényre rakom.
-Harry? -szólítom meg pár perc után.
-Hm? -nem néz rám, az előtte lévő szendvicsét készíti, s azzal foglalatoskodik.Valójában csak Lux-ról akarok kérdezni, mert egy gyereket nem lehet csak úgy ide hozni.Főleg úgy hogy nem is ismerem.Na meg, azt se tudom hogy mikor jön, még ezt is ki kell derítenem.
-Lux mikor jön? -magam elé meredve kérdezem tőle. Harry fura figura, tegnap is egy kész elmebeteg volt...Most meg, nyugodtan készítgeti a reggelijét.Olyan mint...A kettős személyiség, igen.Lehet hogy neki is az van? Van a kedves Harry, és van a tegnapi.Aki ki számíthatatlan.
-Ezen a héten, azt hiszem. -válaszolja, ezzel ki zökkent gondolataimból.Rá pillantok, a válláig se érek, és még Én akartam szembe szállni vele.Chh. Igaza van, buta vagyok és naiv.Túlságosan is.
-Hol fog aludni? -ajándékozom meg Őt még egy kérdéssel, a sok közül amit fel akarok tenni.
-A kannapén. -le döbbennek válaszától.Rám néz, majd egy "mi van?" fejet vág.
-A kannapén?! -akadok ki, hisz Lux alig lehet négy éves.A kannapé nem neki való, egy olyan cukiságnak mint ő egy szoba kell.Nagyon úgy tűnik hogy Harry tényleg nem ért a gyerekekhez.
-Miért hol aludna? -harap bele a szendvicsébe, csámcsogni kezd.Amikor el emeli szájától az ételt, alsó ajka vajas marad.Kuncogok egy kicsit rajta, aranyos..így.Ahogy haját el rejti egy sapkába, de a fürtjei néhol ki látszódnak, és a piercinges vajas ajka.Aranyos látványt nyújtani.Kis ábrándozás után, vissza térek a földre s a szendvicset csámcsogó srácot nézzem.
-Van egy csomó ajtó a házadban, az emeleten. -bólint, kezeimmel hadonászok- Válasz ki egy nem túl nagy szobát és rendezd be. -tanácsolom.Remélem el jut a tudatáig annak, hogyha azt akarja maradjak kicsit megértőbb és segítőkészebb lesz.
És te ezt el is hiszed Emily?
Kit akarok be csapni? Magamat? Igen, pontosan azt teszem ezzel, ez a férfi nem megértő egyáltalán nem az.Sem segítő kész, baj éri Őt baj után.Egy igazi rossz fiú. -fogalmazhatunk így is.
-Van teád? -terelem egy kicsit a témát.Lehetséges hogy nincs oda az előbb említett ötlethez? Biztosan, hisz csak az a jó amit a nagy Harry Styles mond.
-Öhm, ja valahol biztos. -mondja.Ki kerülve Őt, a mögötte lévő konyha szekrényekhez lépek.Ki nyitom az első szekrényt jobbról.Semmi nincs benne.
Oké, ez furcsa.
Ki nyitom a következőt, semmi.Vissza csukóm, majd meg fordulok. Harry a pultnak dőlve majszolja kajáját, s nézi szerencsétlenkedésemet.Miért nincs a házában étel? Egyáltalán az a szendvics honnan van? Mert hogy nem a konyhából az tuti.A helység jobb sarkában lapul meg a hűtő, oda sétálok, és ki nyitom.Nem lepődök meg, itt sincs szinte semmi.Csak egy üveg ásvány víz legfelül.Vissza csukóm a hűtő ajtót, Harry-t figyelem.
Meg ette a reggelijét.De, ha itt nincs semmilyen étel, akkor miből főzött nekünk?
-Harry, miért nincs étel a házadban? -kérdezem halkan, nem akarom fel bosszantani, többé már nem.Azt hiszem Ő olyan "velem nem lehet szórakozni" típus.Vagy, csak szimplán szereti ha félnek tőle. De az mire jó? Ha meg félemlíted az embereket magad körül? Hiszen azzal csak el űzöd őket.
-Mert el fogyott. -hű de vicces valaki- Majd, el küldöm Zayn-t kajáért. -ránt vállat és ki sétál a helységből.Ilyen egy beszélgetés Harry Styles-al. Tetszik? Ugye milyen rossz.Egyik lábam a másik után rakodom, s utána megyek.
-Miért nem mész el Te a boltba? -karjaimat össze fonom a mellkasom előtt, meg fordul.El kéne futnom....
Miért kell így néznie rám.A hideg futkos a hátamon ettől a nézésétől;rezzenés telen arc, üveges tekintett.
-Nem megyek el a boltba. -mondja, majd le huppan a kannapéra.Be kapcsolja a tévét s azt bámulja, sóhajtva ülök le mellé.Vagyis, a kannapéra és tekintettem a tévére szegezem.
-Adsz egy papírt, és egy tollat? -kérdezem, rá nézve.Figyelmét továbbra is a televízióra szenteli.Fel áll,a dohányzó asztalról el vesz egy noteszt és egy tollat, majd felém nyújtja azokat.Azonnal ki veszem kezéből, hátamat a kényelemes kannapénak nyomom.Lábaimat fel húzóm mellkasomhoz, a noteszt rá teszem térdemre s írni kezdek.Tekintete lyukat éget nyakamon, fel pillantok zöld szemei engem pásztáznak.Fejem le hajtom, egy bevásárló listát írok, Harry-nek. Vagyis, Zayn-nek ha más nem megy el.A kannapé be süpped mellettem, fel emelem fejem.Itt ül, mellettem.Szemeit a noteszon tartja, időbe telik amíg össze írom a teljes listát.Őszintén, ilyenkor el kell gondolkodnom azon;hogy ki ez a férfi mellettem. Egyáltalán emberi lény? Mit evett egészen eddig?A konyha szekrényeken vastagon áll a por, kívül belül.
Nem értem, és nem is fogom meg érteni.Minek kell neki tágas konyha, ha nem is használja? Ugyan ezt tudom kérdezi csak a ház kapcsán.Sehol egy kép, minden fekete és fehér.A falak...Olyan üresek, mint Ő.
Csak nem értem hogy miért, mi az ami így meg változtatta.Valamilyen ok, magyarázat csak van.Bárcsak tudnám hogy mi az.
-Emily, jössz? -gondolat menetemet egy rekedtes hang zavarja meg.A nappali "szájában" áll, fekete sapkája már nincs rajta.Így fürtjei szabadon vannak feje tetején, fehér pólója felett egy fekete dzseki lóg.És a bakancsa, ujjai közt a kocsi kulcsok csillognak.Mégis csak megyünk vásárolni.Ujjaim közé veszem a noteszt. Fel állok, álljunk meg.Még mindig ebben a hülye szoknyában vagyok.Felé lépdelek, lépteim lassúak.Mégis gyorsan elérek hozzá.
-Vedd fel ezt. -fel pillantok pilláim alól, le veszi dzsekijét.Felém nyújtja, félénken érte nyúlók, majd magamra veszem.Nagy rám, pont ahogyan gondoltam.Karjaimat a dzseki ujjaiba bújtatom.Az egész fekete, és nehéz -legalábbis nekem.Melegséget áraszt, mégis van benne valami fagyos.A dzsekinek Harry illata van, be szívom ezt az illatot.Miután végzek a dzseki elemzésével, Harry-re nézzek.Biccent egyet az ajtó felé, bólintok egy aprót, és el indulok az ajtóhoz.Fel veszem a kényelmetlen magassarkút, és ki ballagok a garázsba nyomomban a göndörrel.Ismételten a Range Rover-hez megyünk, majd be ülünk.Most az anyós ülésen ülök, míg Ő a volán mögött.
A motor fel bőg, el indulunk.Örülök hogy "rá vettem" Harry-t erre a bevásárlásra.Noteszt a kezemben tartom, és le ellenőrzöm azt.Remélem mindent fel írtam, ami Harry-nek illetve Lux-nak majd kelleni fog.
Fura érzésem van...Olyan vihar előtti csend szerű.Egy sóhajt engedek ki ajkaim közül, Harry a rádióhoz nyúl.Be kapcsolja, nem hiszek a fülemnek amikor hallom a kedvenc zenémet.A Beatles-től az Oblivion-t.
El mosolyodom, és ezt Ő is észre veszi.
-Szereted? -utal ezzel a zenére, heves bólogatásba kezdek.Magamban éneklem a szöveget, s dúdol-ászok.Szemem sarkából látom ahogy Harry ujjaival dobol a kormányon, s hallom ahogy dúdol.Mosolygok, s csak a zenével törődök.Hiszen, a zene az egyetlen igaz barátom.Feljebb hangosítja a zenét, amit mind ketten szeretünk.Nem rock, nem pop hanem valami egészen más.Aztán a zenének vége, s meg szólalnak a hegedűk a végén.
Ez a kedvenc számom...
Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és feliratkoztok
komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!! :)
Jó olvasást!! Pussszi ;) ♥
D xoxo
Szemhéjam fel tárom, s a kannapén találom magam.Vajon ő tett ide? Biztosan, ha csak nem vagyok alva járó.Fel ülök, és le veszem magamról a pokrócot-amit szintén magamon találok.Emlékeimben még tisztán él a kép, amikor Harry és Lux ölelkeztek.Remekül kezelte a kislányt, akkor Én minek kellek? Harry nem tűnik "bébiszitter" típusnak,de egy imádni való cukiságot csak nem ütne meg?(!) Egy gyereket, azt azért nem tudnám el képzelni Róla. Fejem jobb oldalra fordítom, s a konyhában lévő Harry-t figyelem.Megint háttal van nekem.
Fehér pólót visel, fekete farmerral és egy sapkával.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, majd föl állok a kényelmes szófáról.Lábaim el indulnak egyenesen, ki kerülöm a kannapét és a konyhába megyek.Még mindig fáj a fej bőröm a tegnapitól.Le nyelem könnyeimet, s Harry mellé sétálok, pontosan mellé.Kézfejeimet a konyha szekrényre rakom.
-Harry? -szólítom meg pár perc után.
-Hm? -nem néz rám, az előtte lévő szendvicsét készíti, s azzal foglalatoskodik.Valójában csak Lux-ról akarok kérdezni, mert egy gyereket nem lehet csak úgy ide hozni.Főleg úgy hogy nem is ismerem.Na meg, azt se tudom hogy mikor jön, még ezt is ki kell derítenem.
-Lux mikor jön? -magam elé meredve kérdezem tőle. Harry fura figura, tegnap is egy kész elmebeteg volt...Most meg, nyugodtan készítgeti a reggelijét.Olyan mint...A kettős személyiség, igen.Lehet hogy neki is az van? Van a kedves Harry, és van a tegnapi.Aki ki számíthatatlan.
-Ezen a héten, azt hiszem. -válaszolja, ezzel ki zökkent gondolataimból.Rá pillantok, a válláig se érek, és még Én akartam szembe szállni vele.Chh. Igaza van, buta vagyok és naiv.Túlságosan is.
-Hol fog aludni? -ajándékozom meg Őt még egy kérdéssel, a sok közül amit fel akarok tenni.
-A kannapén. -le döbbennek válaszától.Rám néz, majd egy "mi van?" fejet vág.
-A kannapén?! -akadok ki, hisz Lux alig lehet négy éves.A kannapé nem neki való, egy olyan cukiságnak mint ő egy szoba kell.Nagyon úgy tűnik hogy Harry tényleg nem ért a gyerekekhez.
-Miért hol aludna? -harap bele a szendvicsébe, csámcsogni kezd.Amikor el emeli szájától az ételt, alsó ajka vajas marad.Kuncogok egy kicsit rajta, aranyos..így.Ahogy haját el rejti egy sapkába, de a fürtjei néhol ki látszódnak, és a piercinges vajas ajka.Aranyos látványt nyújtani.Kis ábrándozás után, vissza térek a földre s a szendvicset csámcsogó srácot nézzem.
-Van egy csomó ajtó a házadban, az emeleten. -bólint, kezeimmel hadonászok- Válasz ki egy nem túl nagy szobát és rendezd be. -tanácsolom.Remélem el jut a tudatáig annak, hogyha azt akarja maradjak kicsit megértőbb és segítőkészebb lesz.
És te ezt el is hiszed Emily?
Kit akarok be csapni? Magamat? Igen, pontosan azt teszem ezzel, ez a férfi nem megértő egyáltalán nem az.Sem segítő kész, baj éri Őt baj után.Egy igazi rossz fiú. -fogalmazhatunk így is.
-Van teád? -terelem egy kicsit a témát.Lehetséges hogy nincs oda az előbb említett ötlethez? Biztosan, hisz csak az a jó amit a nagy Harry Styles mond.
-Öhm, ja valahol biztos. -mondja.Ki kerülve Őt, a mögötte lévő konyha szekrényekhez lépek.Ki nyitom az első szekrényt jobbról.Semmi nincs benne.
Oké, ez furcsa.
Ki nyitom a következőt, semmi.Vissza csukóm, majd meg fordulok. Harry a pultnak dőlve majszolja kajáját, s nézi szerencsétlenkedésemet.Miért nincs a házában étel? Egyáltalán az a szendvics honnan van? Mert hogy nem a konyhából az tuti.A helység jobb sarkában lapul meg a hűtő, oda sétálok, és ki nyitom.Nem lepődök meg, itt sincs szinte semmi.Csak egy üveg ásvány víz legfelül.Vissza csukóm a hűtő ajtót, Harry-t figyelem.
Meg ette a reggelijét.De, ha itt nincs semmilyen étel, akkor miből főzött nekünk?
-Harry, miért nincs étel a házadban? -kérdezem halkan, nem akarom fel bosszantani, többé már nem.Azt hiszem Ő olyan "velem nem lehet szórakozni" típus.Vagy, csak szimplán szereti ha félnek tőle. De az mire jó? Ha meg félemlíted az embereket magad körül? Hiszen azzal csak el űzöd őket.
-Mert el fogyott. -hű de vicces valaki- Majd, el küldöm Zayn-t kajáért. -ránt vállat és ki sétál a helységből.Ilyen egy beszélgetés Harry Styles-al. Tetszik? Ugye milyen rossz.Egyik lábam a másik után rakodom, s utána megyek.
-Miért nem mész el Te a boltba? -karjaimat össze fonom a mellkasom előtt, meg fordul.El kéne futnom....
Miért kell így néznie rám.A hideg futkos a hátamon ettől a nézésétől;rezzenés telen arc, üveges tekintett.
-Nem megyek el a boltba. -mondja, majd le huppan a kannapéra.Be kapcsolja a tévét s azt bámulja, sóhajtva ülök le mellé.Vagyis, a kannapéra és tekintettem a tévére szegezem.
-Adsz egy papírt, és egy tollat? -kérdezem, rá nézve.Figyelmét továbbra is a televízióra szenteli.Fel áll,a dohányzó asztalról el vesz egy noteszt és egy tollat, majd felém nyújtja azokat.Azonnal ki veszem kezéből, hátamat a kényelemes kannapénak nyomom.Lábaimat fel húzóm mellkasomhoz, a noteszt rá teszem térdemre s írni kezdek.Tekintete lyukat éget nyakamon, fel pillantok zöld szemei engem pásztáznak.Fejem le hajtom, egy bevásárló listát írok, Harry-nek. Vagyis, Zayn-nek ha más nem megy el.A kannapé be süpped mellettem, fel emelem fejem.Itt ül, mellettem.Szemeit a noteszon tartja, időbe telik amíg össze írom a teljes listát.Őszintén, ilyenkor el kell gondolkodnom azon;hogy ki ez a férfi mellettem. Egyáltalán emberi lény? Mit evett egészen eddig?A konyha szekrényeken vastagon áll a por, kívül belül.
Nem értem, és nem is fogom meg érteni.Minek kell neki tágas konyha, ha nem is használja? Ugyan ezt tudom kérdezi csak a ház kapcsán.Sehol egy kép, minden fekete és fehér.A falak...Olyan üresek, mint Ő.
Csak nem értem hogy miért, mi az ami így meg változtatta.Valamilyen ok, magyarázat csak van.Bárcsak tudnám hogy mi az.
-Emily, jössz? -gondolat menetemet egy rekedtes hang zavarja meg.A nappali "szájában" áll, fekete sapkája már nincs rajta.Így fürtjei szabadon vannak feje tetején, fehér pólója felett egy fekete dzseki lóg.És a bakancsa, ujjai közt a kocsi kulcsok csillognak.Mégis csak megyünk vásárolni.Ujjaim közé veszem a noteszt. Fel állok, álljunk meg.Még mindig ebben a hülye szoknyában vagyok.Felé lépdelek, lépteim lassúak.Mégis gyorsan elérek hozzá.
-Vedd fel ezt. -fel pillantok pilláim alól, le veszi dzsekijét.Felém nyújtja, félénken érte nyúlók, majd magamra veszem.Nagy rám, pont ahogyan gondoltam.Karjaimat a dzseki ujjaiba bújtatom.Az egész fekete, és nehéz -legalábbis nekem.Melegséget áraszt, mégis van benne valami fagyos.A dzsekinek Harry illata van, be szívom ezt az illatot.Miután végzek a dzseki elemzésével, Harry-re nézzek.Biccent egyet az ajtó felé, bólintok egy aprót, és el indulok az ajtóhoz.Fel veszem a kényelmetlen magassarkút, és ki ballagok a garázsba nyomomban a göndörrel.Ismételten a Range Rover-hez megyünk, majd be ülünk.Most az anyós ülésen ülök, míg Ő a volán mögött.
A motor fel bőg, el indulunk.Örülök hogy "rá vettem" Harry-t erre a bevásárlásra.Noteszt a kezemben tartom, és le ellenőrzöm azt.Remélem mindent fel írtam, ami Harry-nek illetve Lux-nak majd kelleni fog.
Fura érzésem van...Olyan vihar előtti csend szerű.Egy sóhajt engedek ki ajkaim közül, Harry a rádióhoz nyúl.Be kapcsolja, nem hiszek a fülemnek amikor hallom a kedvenc zenémet.A Beatles-től az Oblivion-t.
El mosolyodom, és ezt Ő is észre veszi.
-Szereted? -utal ezzel a zenére, heves bólogatásba kezdek.Magamban éneklem a szöveget, s dúdol-ászok.Szemem sarkából látom ahogy Harry ujjaival dobol a kormányon, s hallom ahogy dúdol.Mosolygok, s csak a zenével törődök.Hiszen, a zene az egyetlen igaz barátom.Feljebb hangosítja a zenét, amit mind ketten szeretünk.Nem rock, nem pop hanem valami egészen más.Aztán a zenének vége, s meg szólalnak a hegedűk a végén.
Ez a kedvenc számom...
2014. augusztus 13., szerda
12.Rész
Hii Guys!!Hoztam Nektek egy 12.részt!!
Remélem el nyeri a tetszéseteket!! Jó olvasást!!
D xoxo
Be érünk a házba, le veszem a kényelmesnek nem mondható cipőmet.Majd Harry után eredek a konyhába.
Kérdeznem kell tőle valamit, még mielőtt itt maradnék.Mégis miért maradnék én itt? Gondolataim közepette be érek a tágas konyhába.Harry-t a konyha pultnál találom meg, nekem háttal áll.
-Árulj el nekem valamit. -kérem, és közelebb merészkedek hozzá.Meg fordul, így szemtől szemben állunk egymással.Homlok ráncolva néz engem, mély levegőt veszek s bele kezdek;
-Miért akarod hogy maradjak? -szinte már hisztérikus a hangom- Ha egy senki vagyok számodra? -szemöldökét az egekbe emeli majd egy sóhajt ereszt ki ajkain.Most már úgy érzem szembe merek szállni vele, a pofon óta nem igazán érdekel semmi már.
-Mert, tartozol nekem.Emlékszel? -tér vissza a meg mentésemre,miért hozza fel ezt mindig?
-Emlékszem. -mondom egy hangúan.Elegem van Harry Styles -ból. -És hogyan hálálhatom meg a segítségedet? -teszek fel neki még egy kérdést amire, remélem ad egy értelmes választ.
-Úgy, ha itt maradsz. -hangosan fújóm ki a levegőm,szólásra nyitom számat;
-Miért maradjak itt? Ezzel nem törlesztem az "adósságomat".Egyáltalán miért akarod hogy itt maradjak? Mi az az ok amiért Én itt maradnék veled? -kérdésekkel halmozom Őt el, s remélem legalább egyre ad egy normális választ.
-De beszédes lettél hirtelen. -feleli, most komolyan szórakozik? -Akkor el mondom. -el lép a pulttól és felém tesz néhány lépést- Lux miatt kell itt maradnod.Csakis miatta. -mondja és nem hiszek a fülemnek.Azt hiszem Harry vagy nagyon rosszul hazudik, vagy csak szimplán meg bolondult.Mi közöm van nekem ahhoz a kislányhoz?
-Mi közöm van nekem hozzá? -mellkasom előtt össze fonom karjaim, s várom a válaszát.
-Semmi, de itt kell maradnod. -mondja meg a semmit.Karjaim ki tárom és combomra csapok.
-De miért! -kiabálok rá.Ingerült lettem, miért nem képes ki nyögni azt a hülye okot amiért itt akar tartani?
Bele túr a hajába,hangosan fúja ki levegőjét.
-Mert nem értek a gyerekekhez! -feleli - És Lux, hozzám fog kerülni.Most már érted?! -kiabálja majd, el megy mellettem úgy hogy kicsit neki megy a vállamnak.Le fagytam, mi?
Meg fordulok tengelyem körül és utána megyek.Szerencsémre nem halad túl gyorsan, így gyorsan utol érem a lépcső aljánál.Bicepszénél ragadom meg, s állítom szembe magammal.Már amennyire ez lehetséges, erősebb mint Én.
-Tessék..? -hangom sokkal vissza fogottabb az előbbi veszekedéshez képest.Ujjait haján szántatja végig, majd rám pillant egyszer.Szemei könnyben úsznak, neki is van szíve...
-Hisz Lux a keresztlányod, nem? -térek a lényegre, finoman.Nem akarom meg bántani Őt, sem szomorúvá
tenni.Annyira sebezhetőnek tűnik most, így...Figyelmemet teljes egészében rá szentelem.
-Igen a keresztlányom. -sóhajtja- De, alig ismerem.Kétszer-háromszor találkoztam vele eddigi életem során. -meséli a számára is fájdalmas emlékeket.Le ül a lépcső harmadik fokára, kezeit térdeire helyezi, mellé ülök.Maga elé mered, bár hangján érződik a fájdalom, s a szomorúság a csalódottság.Próbálja nem mutatni, kívül.
-Harry, ezt nem késő helyre hozni. -mondom, kézfejem hátára helyezem végig simítok párszor izmos hátán.Tudom arra kért, hogy ne "ölelgessem" de, ennyire mindenkinek szüksége van.
Minden embernek, kivéve; ha nem ember.Ezt pedig kizártnak tartom.
-Szerinted...-megint bele túr hajába.Ideges, túlságosan is. -És ne simogass! Nem vagyok kutya, érted?! -ujjai szorosan fogják közre csuklómat.Felszisszenek az érzés miatt, el engedi a kezem.Megint ott a piros folt a csuklóm körül, miért kell ilyen agresszívnak lennie?
-Ha azt akarod hogy maradjak, nem viselkedsz így! -előtte állok, és ujjamat neki szegezem.Bátorságomon meg kell lepődnöm, és a "fenyegetőzésemen" is.Nem tudom honnan jött ez az ötlet, csak jött.El neveti magát,
majd fel áll.Ahogyan ki egyenesedik, ujjam úgy emelem feljebb.Mutató ujjával félre löki az én ujjamat, ami a testem mellé esik.
-Azt hiszed meg ijedek tőled? -hangja sokkal rekedtebb mint máskor, előre lép egyet én pedig automatikusan hátra.- Hogy valaha is el mész innen? Emily, -kicsit meg rázza fejét- te naiv kislány. -hangján érződik a gúny, és a szórakozottság. Hiba volt szembe szállni vele... Már a nappali közepén járhatunk.Ujjaim a kannapé szélén jártatom, ahogy lépdelek egyre hátrább és hátrább.Testemen kezd ismét úrrá lenni a félelem.Még pár lépés hátra, és falnak ütközöm. Remek! Harry meg áll előttem, szemeit enyéimbe fúrja.
-Hogy lehetsz ilyen buta? -kérdezi, bár fogalmam sincs hogy komolyan gondolta e.Testem amennyire csak tudom a falnak szorítom.Közelebb jön hozzám, ágyékát nekem nyomja.Hatalmas mancsait derekam két oldalára helyezi.Nyakamhoz hajol, egy csókot lehel a fülem mögötti részre.Amibe bele remegek, de se meg szólalni se moccanni nem tudok.
-Mi az, el vitte a cica a nyelved? Az előbb még nagyon beszédes voltál. -suttogja fülembe, ujjai a ruhám hátuljára vándorolnak.Kezét végig húzza párszor fedetlen bőrömön, ajkaim bele remegnek.Kézfejeim óvatosan a mellkasára helyezem el lököm magamtól.Lökném, ha erősebb nagyobb és bátrabb lennék.
Hirtelen el kapja a hajam és a földre lök, fejbőröm ég keze alatt.Már előre sajnálom Lux-ot, amiért ilyen a keresztapja.Könnyeim mardosni kezdik szemem, s hagyom hogy utat tőrjennek.El engedi a hajam, majd le guggol elém.
-Ne próbálj meg oktatni és vigasztalgatni.Mert garantálom, hogy pokollá teszem a nyamvadt életedet. -köpi felém a szavakat.Bólintok egyet, s lehajtom fejem.Hogy ne lássa ahogy sírok.Halk zokogásba kezdek, ujjait állam alá helyezi.S fel emeli fejem, szemébe nézzek ami sötétségben ragyog.
-Világos voltam, édes? -mondja bájosan majd fel áll.
Fel siet a lépcsőn, itt hagyva engem.Hátam a falnak döntöm, lábaimat mellkasomhoz húzóm és rájuk hajtom fejem.Hiba volt Harry-t ismét "babusgatni", ennek az embernek nincs szíve.De a kislány... Miatta itt kell maradnom.Ha meg tudja hogy a keresztapja, egy pszichopata állat, akkor biztosan össze törik majd a róla alkotott kép.Ami egy kedves, és szerető srácot mutat be."Annak a srácnak" Harry a tökéletes ellentéte, vad, nem törődik semmivel.Csak magával, és a punk barátaival.Inkább velük sem, Harry Styles-nak nincs szíve.Olyan rideg akár a háza, zord és titokzatos.
Akárcsak az emeleti folyosó, tele van ajtókkal lehetőségekkel.Akár csak Harry, még se meri senki se fel nyitni azokat az ajtókat.Ahogy Én se, mert félek.Félek attól amit találnék mögötte, félek az igazi Harry Styles-tól. Gondolataimat elűzve lassan álomba zokogom magam, s próbálok egy békés világba menekülni.Ahol süt a nap, s minden szép...Ahol nem érhet baj, és fájdalom...
Remélem el nyeri a tetszéseteket!! Jó olvasást!!
D xoxo
Be érünk a házba, le veszem a kényelmesnek nem mondható cipőmet.Majd Harry után eredek a konyhába.
Kérdeznem kell tőle valamit, még mielőtt itt maradnék.Mégis miért maradnék én itt? Gondolataim közepette be érek a tágas konyhába.Harry-t a konyha pultnál találom meg, nekem háttal áll.
-Árulj el nekem valamit. -kérem, és közelebb merészkedek hozzá.Meg fordul, így szemtől szemben állunk egymással.Homlok ráncolva néz engem, mély levegőt veszek s bele kezdek;
-Miért akarod hogy maradjak? -szinte már hisztérikus a hangom- Ha egy senki vagyok számodra? -szemöldökét az egekbe emeli majd egy sóhajt ereszt ki ajkain.Most már úgy érzem szembe merek szállni vele, a pofon óta nem igazán érdekel semmi már.
-Mert, tartozol nekem.Emlékszel? -tér vissza a meg mentésemre,miért hozza fel ezt mindig?
-Emlékszem. -mondom egy hangúan.Elegem van Harry Styles -ból. -És hogyan hálálhatom meg a segítségedet? -teszek fel neki még egy kérdést amire, remélem ad egy értelmes választ.
-Úgy, ha itt maradsz. -hangosan fújóm ki a levegőm,szólásra nyitom számat;
-Miért maradjak itt? Ezzel nem törlesztem az "adósságomat".Egyáltalán miért akarod hogy itt maradjak? Mi az az ok amiért Én itt maradnék veled? -kérdésekkel halmozom Őt el, s remélem legalább egyre ad egy normális választ.
-De beszédes lettél hirtelen. -feleli, most komolyan szórakozik? -Akkor el mondom. -el lép a pulttól és felém tesz néhány lépést- Lux miatt kell itt maradnod.Csakis miatta. -mondja és nem hiszek a fülemnek.Azt hiszem Harry vagy nagyon rosszul hazudik, vagy csak szimplán meg bolondult.Mi közöm van nekem ahhoz a kislányhoz?
-Mi közöm van nekem hozzá? -mellkasom előtt össze fonom karjaim, s várom a válaszát.
-Semmi, de itt kell maradnod. -mondja meg a semmit.Karjaim ki tárom és combomra csapok.
-De miért! -kiabálok rá.Ingerült lettem, miért nem képes ki nyögni azt a hülye okot amiért itt akar tartani?
Bele túr a hajába,hangosan fúja ki levegőjét.
-Mert nem értek a gyerekekhez! -feleli - És Lux, hozzám fog kerülni.Most már érted?! -kiabálja majd, el megy mellettem úgy hogy kicsit neki megy a vállamnak.Le fagytam, mi?
Meg fordulok tengelyem körül és utána megyek.Szerencsémre nem halad túl gyorsan, így gyorsan utol érem a lépcső aljánál.Bicepszénél ragadom meg, s állítom szembe magammal.Már amennyire ez lehetséges, erősebb mint Én.
-Tessék..? -hangom sokkal vissza fogottabb az előbbi veszekedéshez képest.Ujjait haján szántatja végig, majd rám pillant egyszer.Szemei könnyben úsznak, neki is van szíve...
-Hisz Lux a keresztlányod, nem? -térek a lényegre, finoman.Nem akarom meg bántani Őt, sem szomorúvá
 |
| Emily Ross |
-Igen a keresztlányom. -sóhajtja- De, alig ismerem.Kétszer-háromszor találkoztam vele eddigi életem során. -meséli a számára is fájdalmas emlékeket.Le ül a lépcső harmadik fokára, kezeit térdeire helyezi, mellé ülök.Maga elé mered, bár hangján érződik a fájdalom, s a szomorúság a csalódottság.Próbálja nem mutatni, kívül.
-Harry, ezt nem késő helyre hozni. -mondom, kézfejem hátára helyezem végig simítok párszor izmos hátán.Tudom arra kért, hogy ne "ölelgessem" de, ennyire mindenkinek szüksége van.
Minden embernek, kivéve; ha nem ember.Ezt pedig kizártnak tartom.
-Szerinted...-megint bele túr hajába.Ideges, túlságosan is. -És ne simogass! Nem vagyok kutya, érted?! -ujjai szorosan fogják közre csuklómat.Felszisszenek az érzés miatt, el engedi a kezem.Megint ott a piros folt a csuklóm körül, miért kell ilyen agresszívnak lennie?
-Ha azt akarod hogy maradjak, nem viselkedsz így! -előtte állok, és ujjamat neki szegezem.Bátorságomon meg kell lepődnöm, és a "fenyegetőzésemen" is.Nem tudom honnan jött ez az ötlet, csak jött.El neveti magát,
majd fel áll.Ahogyan ki egyenesedik, ujjam úgy emelem feljebb.Mutató ujjával félre löki az én ujjamat, ami a testem mellé esik.
-Azt hiszed meg ijedek tőled? -hangja sokkal rekedtebb mint máskor, előre lép egyet én pedig automatikusan hátra.- Hogy valaha is el mész innen? Emily, -kicsit meg rázza fejét- te naiv kislány. -hangján érződik a gúny, és a szórakozottság. Hiba volt szembe szállni vele... Már a nappali közepén járhatunk.Ujjaim a kannapé szélén jártatom, ahogy lépdelek egyre hátrább és hátrább.Testemen kezd ismét úrrá lenni a félelem.Még pár lépés hátra, és falnak ütközöm. Remek! Harry meg áll előttem, szemeit enyéimbe fúrja.
-Hogy lehetsz ilyen buta? -kérdezi, bár fogalmam sincs hogy komolyan gondolta e.Testem amennyire csak tudom a falnak szorítom.Közelebb jön hozzám, ágyékát nekem nyomja.Hatalmas mancsait derekam két oldalára helyezi.Nyakamhoz hajol, egy csókot lehel a fülem mögötti részre.Amibe bele remegek, de se meg szólalni se moccanni nem tudok.
-Mi az, el vitte a cica a nyelved? Az előbb még nagyon beszédes voltál. -suttogja fülembe, ujjai a ruhám hátuljára vándorolnak.Kezét végig húzza párszor fedetlen bőrömön, ajkaim bele remegnek.Kézfejeim óvatosan a mellkasára helyezem el lököm magamtól.Lökném, ha erősebb nagyobb és bátrabb lennék.
Hirtelen el kapja a hajam és a földre lök, fejbőröm ég keze alatt.Már előre sajnálom Lux-ot, amiért ilyen a keresztapja.Könnyeim mardosni kezdik szemem, s hagyom hogy utat tőrjennek.El engedi a hajam, majd le guggol elém.
-Ne próbálj meg oktatni és vigasztalgatni.Mert garantálom, hogy pokollá teszem a nyamvadt életedet. -köpi felém a szavakat.Bólintok egyet, s lehajtom fejem.Hogy ne lássa ahogy sírok.Halk zokogásba kezdek, ujjait állam alá helyezi.S fel emeli fejem, szemébe nézzek ami sötétségben ragyog.
-Világos voltam, édes? -mondja bájosan majd fel áll.
Fel siet a lépcsőn, itt hagyva engem.Hátam a falnak döntöm, lábaimat mellkasomhoz húzóm és rájuk hajtom fejem.Hiba volt Harry-t ismét "babusgatni", ennek az embernek nincs szíve.De a kislány... Miatta itt kell maradnom.Ha meg tudja hogy a keresztapja, egy pszichopata állat, akkor biztosan össze törik majd a róla alkotott kép.Ami egy kedves, és szerető srácot mutat be."Annak a srácnak" Harry a tökéletes ellentéte, vad, nem törődik semmivel.Csak magával, és a punk barátaival.Inkább velük sem, Harry Styles-nak nincs szíve.Olyan rideg akár a háza, zord és titokzatos.
Akárcsak az emeleti folyosó, tele van ajtókkal lehetőségekkel.Akár csak Harry, még se meri senki se fel nyitni azokat az ajtókat.Ahogy Én se, mert félek.Félek attól amit találnék mögötte, félek az igazi Harry Styles-tól. Gondolataimat elűzve lassan álomba zokogom magam, s próbálok egy békés világba menekülni.Ahol süt a nap, s minden szép...Ahol nem érhet baj, és fájdalom...
2014. augusztus 11., hétfő
11.Rész
Sziasztok!! Meg hoztam a 11.Részt...
Köszönöm a komikat, és az 5,000 ezer oldalmegjelenítést!!
Várom, a féliratkozókat, a komikat és a csoportba is gyertek!!
Jó olvasást!! Pusszi :)
D xoxo
-Zayn, mikor veszítek le rólam ezt. -utalok ezzel a csuklómat szorító fém bilincsre.Az ég bolt kezdi át venni fekete ruháját, s a sötétség felül kerekedik mindenen.
Hangos zene szól, valamelyik autóból.Bár, azt már nehéz meg mondani hogy melyikből.Nagyon sok kocsi van itt, és mindegyik eléggé fel van "turbózva".Az emberek táncolnak, kiabálnak, és sok mást csinálnak.Fejem Zayn felé fordítom, aki bele szív cigarettájába majd el dobja azt.A füstöt ki fújja majd rám néz.
-Majd, ha véget ér a verseny. -mondja.Hát, kösz.Fejem vissza fordítom, íriszeimet a tömegre szegezem.Részeg fiatalok mindenhol.Ilyenkor fel teszem magamnak a kérdést;mire jó az ital? Miért jó az, ha le iszod magad? És másnap semmire se emlékszel? Mi jó van abban? Semmi...
-Szerinted ki nyeri meg? -szólal meg bal oldalamról a szöszi.Hangja, mély, mégis nyugodt.
-Nem tudom, aki a jobb. -válaszolja Zayn.Ezt nem hiszem el, ezek itt nyugodtan beszélgetnek a győztesről.
Miközben én vagyok a díj, és engem visznek haza.Velem mit lehet csinálni? Ki raknak a polcra vagy mi? Nevetek ezen az idétlen gondolatomon.
-Mi olyan vicces? -kérdezi a szöszi, upsz. Tényleg nevettem, lehet az lenne a legjobb ha orvoshoz fordulnék.
Fejem lassan felé fordítom, kék szemei csillognak.
-A szánalmas életem. -mondom, barna íriszeim az övébe fúróm.Mosolya alább hagy mondatom után.
Le hajtott fejjel várom a győztest.
Ez a mai nap, életem egyik legrosszabb napja.Miért keveredtem bele? Minden Harry hibája, minden.Ha nem "találkozunk" akkor most nincs ez az egész.Nem állok itt, egy fa oszlophoz bilincselve.Sóhajtok egyet, majd fel emelem a fejem.A tömeg az út széléhez áll, s várják a győztest. Huh vajon ki lesz az? Őszinte leszek veletek, nem hiszem hogy Harry nyer.
A múltkor csak szerencséje volt, de mi van ha most nem lesz? Mindenki izgatottan várja a két autót, s a verseny győztesét.
Zayn és a Szöszi, ki egyenesednek mellettem.A semmiből fel tűnik a házigazda, Liam. Felénk közeledik, meg áll a kék szeműnél.
-Minden rendben? -kérdezi lágyan.Vettek rá egy pillantást, arcáról az aggodalom tükröződik.Mégis miért aggódna értem egy ilyen alak?
-Persze. -motyogom orrom alatt.
Ajkaimra egy halvány mosolyt varázsolok, a tömeget fürkészem.Szinte a semmiből fel tűnik a két autó, s fej-fej mellett be futnak a célba.Szívverésem fel gyorsul amikor a tömeg őrjöngeni kezd egy autó körül.De, a jármű tulajdonosát már nem látom.
A sötétség, és az emberek miatt.
Érzem ahogy az adrenalin át járja a testem, amikor csuklómról le kerül a bilincs.Karjaim testem mellé engedem, várok.Szemeim a tömeget vizslatják, ki nyert? Egy ismerős alak közelít a színpad felé, ahol én és a három fickó vagyunk.Fekete nadrág, bakancs, fekete póló.A kocsi lámpák fényei kicsit meg világítják az arcát.Göndör fürtök, világító zöld szempár...Ajkaimra mosoly húzódik, hatalmas mosoly.
Miért? Mert
Ő is mosolyog ami egyet jelent; nyert.Lábaim el indulnak a lépcsőhöz, s még mielőtt meg állíthatnám magam szaladok felé. Ő csak áll, én viszont szaladok felé, addig amíg el nem érem Őt.
Akaratom ellenére a nyakába ugrok, karjaival derekamat fogja.
Fejem a vállán van, arcára akarok nyomni egy puszit, fejem el fordítom.Ő is így tesz s a pusziból, csók lesz.Ajkait nekem nyomja,de el húzódóm tőle.Arc színem át vált fehérből, vörösbe.El engedem nyakát, és el lépek előle.Ez, annyira ciki volt.
De legalább nyert.
-Nyertél. -suttogom.
Szemeimmel a földet pásztázom, nem merek a szemébe nézni.És nem is akarok, az előbbi után, nem igazán menne.
-Ja, nyertem. -mondja, egyik karja még mindig derekamon pihen.
A többiek is csatlakoznak hozzánk, az az; Zayn, Liam, a két szőkeség.Lassan fel emelem a fejem, Zayn és Perrie kéz a kézben. Hm, ki békültek.A másik szőke, egy szendvicset majszol.
Harry, hát itt áll mellettem.Mindegyikük gratulál Harry-nek, és iszogatni kezdenek.Zayn biccent a fejével, és mindenki abba az irányba kapja a fejét.
-Tomlinson. -kortyol bele a poharába Harry.Fekete pólót visel, sötét farmerral, és bakanccsal.Pont mint Harry-ék. A számomra idegen férfi, meg áll Zayn és Harry között.
-Styles. -bólint a fejével, azt hiszem köszönt (?!) -Jó verseny volt. -jegyzi meg.Szemeit végig futtatja a társaságon, majd íriszei rajtam állapodnak meg.
-Ja, főleg úgy hogy vesztettél. -mondja Harry amin mindenki fel nevet.Kivéve engem, és Őt.
-Nem lehet mindig nyerni. -mondja a szemembe nézve.Kék szemek, össze kuszált barna haj, kis termet.Körülbelül 170-nek saccolom. Harry szorosabban fog, ami nem a legkellemesebb érzést adja.Mi baja van?
-Még látlak. -mondja, és hátat fordít nekünk.Mindenki tesz egy megjegyzést, majd tovább folytatják a bulizást.
-Menjünk. -suttogja Harry, bólintásommal jelzem egyet értésem.El indulunk a győztes jármű felé, bár a sötétben -én- nem igazán tudok tájékozódni.Ellentétben vele, úgy megy a sötétben mintha fényes nappal lenne.
Át verekedjük magunkat a táncoló tömegen,és egyenesen az autójához haladunk.Be ülök az anyós ülésre, be csatolom az övem.Be indítja az autót, s már indulunk is.A mai nap túlságosan hosszú és ki merítő volt számomra.Egész nap hallgatnom kellett Perrie-t és a sok beszólását, utána az a hülye "ruha próba".Aztán a verseny.Örülök hogy Harry nyert, nem pedig a Tomlinson. Nem annyira ijesztő, de Harry-t valamennyivel jobban ismerem már.Inkább ő mint az a másik.Az út csendesen telik, egyikünknek sincs semmi mondani valója.Legalábbis nekem nincs.
-Akkor, el mész? -kérdezi, felé fordítom fejem.Hangja mintha kicsit csalódott lenne, és szomorú.Egy pillanatra rám néz, majd az útnak szenteli minden figyelmét.
-Igen. -szemeimmel a sötét ki világítót utcát nézzem.Biztos el akarok menni? Igen Emily el akarsz menni!
Bele kevert ebbe, és ki tudja még mibe keverne bele ha vele maradok.
Túl veszélyes nekem.Túlságosan titokzatos, és...Nem jó ember.Meg mentett és ezt talán sose hálálom meg neki, de ez a "meg mentettelek" duma szerintem nem igaz.Mégis melyik épp eszű normális ember állna meg segíteni egy eszméletlen lánynak?
Meg érkezünk a házához, be parkol a garázsba.A motor le áll, ujjaimmal az övem kapcsolójához nyúlók.
Ujjaimon ujjakat érzek, amik hozzá tartoznak.Fel emelem fejem, szemébe nézzek.
-Nem muszáj el menned. -mondja, és nem tudok mit ki nyögni.
A férfi aki meg mentett, aztán el vitt egy versenyre.Majd bele kevert egy másikba, és a házában tartott.Fel pofozott, az ágyhoz bilincselt, el vitt vásárolni a punk barátaival akik ki nem állhatnak.Aki most a csuklómat fogja és azt mondja; maradjak?
-Tartozol nekem. -dől közelebb hozzám, -Tudod. -kérdőn nézzek rá.Nem értem miért tartoznék én neki bármivel is.
-Meg mentettelek, háláld meg. -dől hátra az ülésben. Jól hallottam?
-Parancsolsz? -karjaimat össze fonom mellkasom előtt.
-Azt mondtam itt maradsz Emily. -lassan beszél, hátborzongató hangon.Tágra nyílt szemekkel figyelem a fekete alakot, ahogy ki száll az autóból.Át kocog az én felemre, és ki nyitja az ajtót.Ki kapcsolom az övem,
ki mászok az ülésből.Be csukom az ajtót, így az autó és Harry közt állok.Nem tudom mire vélni az előző mondatát.Sem a modorát, sem Őt.Egyszer rendes velem, aztán újra elő jön ez a Harry.Aki parancsol, irányít, csak azt nem értem miért...
Köszönöm a komikat, és az 5,000 ezer oldalmegjelenítést!!
Várom, a féliratkozókat, a komikat és a csoportba is gyertek!!
Jó olvasást!! Pusszi :)
D xoxo
-Zayn, mikor veszítek le rólam ezt. -utalok ezzel a csuklómat szorító fém bilincsre.Az ég bolt kezdi át venni fekete ruháját, s a sötétség felül kerekedik mindenen.
Hangos zene szól, valamelyik autóból.Bár, azt már nehéz meg mondani hogy melyikből.Nagyon sok kocsi van itt, és mindegyik eléggé fel van "turbózva".Az emberek táncolnak, kiabálnak, és sok mást csinálnak.Fejem Zayn felé fordítom, aki bele szív cigarettájába majd el dobja azt.A füstöt ki fújja majd rám néz.
-Majd, ha véget ér a verseny. -mondja.Hát, kösz.Fejem vissza fordítom, íriszeimet a tömegre szegezem.Részeg fiatalok mindenhol.Ilyenkor fel teszem magamnak a kérdést;mire jó az ital? Miért jó az, ha le iszod magad? És másnap semmire se emlékszel? Mi jó van abban? Semmi...
-Szerinted ki nyeri meg? -szólal meg bal oldalamról a szöszi.Hangja, mély, mégis nyugodt.
-Nem tudom, aki a jobb. -válaszolja Zayn.Ezt nem hiszem el, ezek itt nyugodtan beszélgetnek a győztesről.
Miközben én vagyok a díj, és engem visznek haza.Velem mit lehet csinálni? Ki raknak a polcra vagy mi? Nevetek ezen az idétlen gondolatomon.
-Mi olyan vicces? -kérdezi a szöszi, upsz. Tényleg nevettem, lehet az lenne a legjobb ha orvoshoz fordulnék.
Fejem lassan felé fordítom, kék szemei csillognak.
-A szánalmas életem. -mondom, barna íriszeim az övébe fúróm.Mosolya alább hagy mondatom után.
Le hajtott fejjel várom a győztest.
Ez a mai nap, életem egyik legrosszabb napja.Miért keveredtem bele? Minden Harry hibája, minden.Ha nem "találkozunk" akkor most nincs ez az egész.Nem állok itt, egy fa oszlophoz bilincselve.Sóhajtok egyet, majd fel emelem a fejem.A tömeg az út széléhez áll, s várják a győztest. Huh vajon ki lesz az? Őszinte leszek veletek, nem hiszem hogy Harry nyer.
A múltkor csak szerencséje volt, de mi van ha most nem lesz? Mindenki izgatottan várja a két autót, s a verseny győztesét.
Zayn és a Szöszi, ki egyenesednek mellettem.A semmiből fel tűnik a házigazda, Liam. Felénk közeledik, meg áll a kék szeműnél.
-Minden rendben? -kérdezi lágyan.Vettek rá egy pillantást, arcáról az aggodalom tükröződik.Mégis miért aggódna értem egy ilyen alak?
-Persze. -motyogom orrom alatt.
Ajkaimra egy halvány mosolyt varázsolok, a tömeget fürkészem.Szinte a semmiből fel tűnik a két autó, s fej-fej mellett be futnak a célba.Szívverésem fel gyorsul amikor a tömeg őrjöngeni kezd egy autó körül.De, a jármű tulajdonosát már nem látom.
A sötétség, és az emberek miatt.
Érzem ahogy az adrenalin át járja a testem, amikor csuklómról le kerül a bilincs.Karjaim testem mellé engedem, várok.Szemeim a tömeget vizslatják, ki nyert? Egy ismerős alak közelít a színpad felé, ahol én és a három fickó vagyunk.Fekete nadrág, bakancs, fekete póló.A kocsi lámpák fényei kicsit meg világítják az arcát.Göndör fürtök, világító zöld szempár...Ajkaimra mosoly húzódik, hatalmas mosoly.
Miért? Mert
 |
Akaratom ellenére a nyakába ugrok, karjaival derekamat fogja.
Fejem a vállán van, arcára akarok nyomni egy puszit, fejem el fordítom.Ő is így tesz s a pusziból, csók lesz.Ajkait nekem nyomja,de el húzódóm tőle.Arc színem át vált fehérből, vörösbe.El engedem nyakát, és el lépek előle.Ez, annyira ciki volt.
De legalább nyert.
-Nyertél. -suttogom.
Szemeimmel a földet pásztázom, nem merek a szemébe nézni.És nem is akarok, az előbbi után, nem igazán menne.
-Ja, nyertem. -mondja, egyik karja még mindig derekamon pihen.
A többiek is csatlakoznak hozzánk, az az; Zayn, Liam, a két szőkeség.Lassan fel emelem a fejem, Zayn és Perrie kéz a kézben. Hm, ki békültek.A másik szőke, egy szendvicset majszol.
Harry, hát itt áll mellettem.Mindegyikük gratulál Harry-nek, és iszogatni kezdenek.Zayn biccent a fejével, és mindenki abba az irányba kapja a fejét.
-Tomlinson. -kortyol bele a poharába Harry.Fekete pólót visel, sötét farmerral, és bakanccsal.Pont mint Harry-ék. A számomra idegen férfi, meg áll Zayn és Harry között.
-Styles. -bólint a fejével, azt hiszem köszönt (?!) -Jó verseny volt. -jegyzi meg.Szemeit végig futtatja a társaságon, majd íriszei rajtam állapodnak meg.
-Ja, főleg úgy hogy vesztettél. -mondja Harry amin mindenki fel nevet.Kivéve engem, és Őt.
-Nem lehet mindig nyerni. -mondja a szemembe nézve.Kék szemek, össze kuszált barna haj, kis termet.Körülbelül 170-nek saccolom. Harry szorosabban fog, ami nem a legkellemesebb érzést adja.Mi baja van?
-Még látlak. -mondja, és hátat fordít nekünk.Mindenki tesz egy megjegyzést, majd tovább folytatják a bulizást.
-Menjünk. -suttogja Harry, bólintásommal jelzem egyet értésem.El indulunk a győztes jármű felé, bár a sötétben -én- nem igazán tudok tájékozódni.Ellentétben vele, úgy megy a sötétben mintha fényes nappal lenne.
Át verekedjük magunkat a táncoló tömegen,és egyenesen az autójához haladunk.Be ülök az anyós ülésre, be csatolom az övem.Be indítja az autót, s már indulunk is.A mai nap túlságosan hosszú és ki merítő volt számomra.Egész nap hallgatnom kellett Perrie-t és a sok beszólását, utána az a hülye "ruha próba".Aztán a verseny.Örülök hogy Harry nyert, nem pedig a Tomlinson. Nem annyira ijesztő, de Harry-t valamennyivel jobban ismerem már.Inkább ő mint az a másik.Az út csendesen telik, egyikünknek sincs semmi mondani valója.Legalábbis nekem nincs.
-Akkor, el mész? -kérdezi, felé fordítom fejem.Hangja mintha kicsit csalódott lenne, és szomorú.Egy pillanatra rám néz, majd az útnak szenteli minden figyelmét.
-Igen. -szemeimmel a sötét ki világítót utcát nézzem.Biztos el akarok menni? Igen Emily el akarsz menni!
Bele kevert ebbe, és ki tudja még mibe keverne bele ha vele maradok.
Túl veszélyes nekem.Túlságosan titokzatos, és...Nem jó ember.Meg mentett és ezt talán sose hálálom meg neki, de ez a "meg mentettelek" duma szerintem nem igaz.Mégis melyik épp eszű normális ember állna meg segíteni egy eszméletlen lánynak?
Meg érkezünk a házához, be parkol a garázsba.A motor le áll, ujjaimmal az övem kapcsolójához nyúlók.
Ujjaimon ujjakat érzek, amik hozzá tartoznak.Fel emelem fejem, szemébe nézzek.
-Nem muszáj el menned. -mondja, és nem tudok mit ki nyögni.
A férfi aki meg mentett, aztán el vitt egy versenyre.Majd bele kevert egy másikba, és a házában tartott.Fel pofozott, az ágyhoz bilincselt, el vitt vásárolni a punk barátaival akik ki nem állhatnak.Aki most a csuklómat fogja és azt mondja; maradjak?
-Tartozol nekem. -dől közelebb hozzám, -Tudod. -kérdőn nézzek rá.Nem értem miért tartoznék én neki bármivel is.
-Meg mentettelek, háláld meg. -dől hátra az ülésben. Jól hallottam?
-Parancsolsz? -karjaimat össze fonom mellkasom előtt.
-Azt mondtam itt maradsz Emily. -lassan beszél, hátborzongató hangon.Tágra nyílt szemekkel figyelem a fekete alakot, ahogy ki száll az autóból.Át kocog az én felemre, és ki nyitja az ajtót.Ki kapcsolom az övem,
ki mászok az ülésből.Be csukom az ajtót, így az autó és Harry közt állok.Nem tudom mire vélni az előző mondatát.Sem a modorát, sem Őt.Egyszer rendes velem, aztán újra elő jön ez a Harry.Aki parancsol, irányít, csak azt nem értem miért...
2014. augusztus 9., szombat
10.Rész
Hii Guys!! Sok-sok várakozás után
végre meg hoztam Nektek a 10.Részt!!!!
Nagyon örülök a 20. Feliratkozóknak, és a komiknak!!!
Köszönöm szépen!! Jó olvasást!! Ha tetszik, nyugodtan
iratkozz fel, komiz, és csatlakoz a csopiba,aminek a linkje
bal oldalon található!! :) Pussziii <3 :)
D xoxo
Lassan egy órája járjuk az üzleteket.A lábam már zsibbad annyira sokat gyalogoltunk.Most is egy üzletben vagyunk, és Harry azt mondta ez az utolsó hely ahova jövünk.A farmerek között válogatok, kutattok.Bár, eddig nem igazán vásároltam semmit,de még próbálkozok.Zayn és Perrie természetesen azóta is egymást marják -ami, még mindig vicces.
-Cica. -"szólít meg" egy erős hang,fel kapom fejem.Az illetőre nézzek, húszas éveiben járó férfi.Ki egyenesedek, és csak bámulom az illetőt.Látványosan végig mér néhányszor, majd meg szólal;
-Mond csak, van gazdád? -egy széles mosoly ül ki ajkaira, amint el mondja nekem szánt
mondandóját.Szemöldököm az egekbe ugrik, és egy szót se tudok ki nyögni.
-Van köcsög. -ad választ egy rekedtes hang.Karját vállamon dobja át, ezzel közel vonva magához.Testem el törpül az övé mellett.Nem szerettem ha valaki magasabb nálam, sosem szerettem.De, most az egyszer ez tetszik.
-Styles. -szinte ki köpi a nevét, a mellettem lévő férfinak. Harry állkapcsa meg feszül, és vele együtt az egész teste.A semmiből fel tűnik Zayn és Perrie, akik egyből mellénk állnak.
-Mi van Jake? Látom össze forrtak a csontjaid. -vigyorog Zayn, a barna hajú srácra. Mibe keveredtem már megint?! Az előttem álló pasast nézzem, egy sötét kék farmert és egy fehér pólót visel.Valamilyen fekete torna cipővel.Alsó ajkában egy piercing helyezkedik el.Pár másodpercig csöndben maradnak, majd az állítólagos Jake megszólal;
-Sosem változol Malik, ugyan olyan gyerek vagy mint voltál. -mondja lenézően a srác, a korom fekete hajú Zayn szemeibe nézve.Miért szólítják egymást a vezeték nevén?
Mi értelme van ennek? Zayn vállat ránt, majd Jake távozik köreinkből.Vagyis, igen a köreinkből.Lehet nem kéne ilyen alakokkal "lógnom".Sőt, biztos nem kéne.De mit tehettek? A versenyen ott kell lennem, és ha veszít...Abba bele halok.
-Mehetnék végre? -töri meg a közénk be állt csendet Perrie. A göndörke le pillant rám, aprót bólintok.Majd el indulunk a pénztárhoz.
A kosarat fel teszem a pultra, és várunk addig ameddig be ütik az árakat. Harry karja még mindig a vállamon pihen, ami...hát furcsa.Még senki se tette a karját a vállamra.A nő be csomagolja a ruhákat egy szatyorba, és el mondja az árat. Le veszi rólam a karját, a farzsebében kotorászik kezével.Elő szedi pénztárcáját fizet,el veszi a zacskót és a kezembe adja.Zsebre vágja tárcáját,karját vissza helyezi vállara, s távozunk.Mind a négyen el motyogunk egy "viszlát"-ott amikor ki lépünk az üzlet ajtaján.
Majd a kocsihoz vesszük az irányt.Most mi ballagunk elől, mögöttünk pedig Zayn-ék.Séta közben Harry elő kapja a kocsi kulcsokat és "fel oldja" az autót.Elérjük a fekete "szörnyeteget", majd be ülünk.Én ismét hátra kerültem Zayn-el.És, most nem érzem magam annyira...Kényelmetlenül.Inkább kevésbé érzem így magam.
Be kötöm az övem, és várom hogy el induljunk.
Persze, csak én kötöttem be magam hisz a punkoknál ez nem szokás.Amint be indult a "szörnyeteg" ezzel együtt, jött a rock zene is.Szemeim az ablakon kívülre vándorolnak -mint mindig.Elmémben ezer s meg annyi gondolat fut át, s kérdések sorozata, melyekre nem találom a választ.Miért mentett meg, amikor nem is ismert? Miért fogadott be? S kevert bele ebbe az egészbe? Miért ülök ebben az autóban? Az Ő autójában? Az Ő barátaival, akik ki nem állhatnak? Miért miért miért? Fejem az ablak üvegnek döntöm, s egy sóhajt eresztek ki ajkaimon.
Csak érjen véget ez....Ez az egész.Nem akarok közéjük tartozni.Nem azért mert ijesztőek.Ugyan kit áltatok? Rettegek tőlük. Pedig, még nem is ismerem őket.Sosem ítéltem még külsőről, de most, azt teszem.Talán, mert a félelmem felül kerekedik rajtam, és az agyamon.Talán...Idő közben meg érkezünk a Harry házához, amit csak akkor veszek észre amikor be áll a garázsba.Mindenki ki száll, majd végül én is.Ki veszem a csomagjaimat, és lassan be csukóm az ajtót.Érdekes, mindenki be szokta vágni az ajtaját szegény kocsinak.Bezzeg én, én be csukóm, halkan és rendesen.
-Segítsek? -áll meg előttem Zayn.Apró bólintással jelzem neki, hogy el fogadom segítségét.El vesz tőlem pár szatyrot, és el indulunk be a lakásba.Ballagok a fekete hajú srác mellett, aki nem rég a combomat simogatta.
Már majdnem ki ment a fejemből ez a kis "emlék".
Ő is pont úgy viselkedik mint Harry, egyszer rossz fiú, máskor viszont...Ilyen.Fura mi? Bátorságomat össze gyűjtve szólásra nyitom számat;
-Szereted Perrie-t? -hangom halk, fejem le hajtom szemeimmel a magassarkúm orrát figyelem.
-Igen, csak néha.... Olyan, gyerekes tud lenni.És olykor be kattanok tőle. -feleli hangján érződik a szeretet, amikor a barátnőjéről beszél.Bár, a szórakozottság is ott van hangjában, mégis komoly.Bele túr fekete hajába, felém pillant.Egy ideig csendben ballagunk fel a teraszon, majd meg szólal;
-Mi lesz veled ha Harry meg nyeri a versenyt? -kérdezi, kicsit le fagyok.De, össze kapom magam és válaszolok -pár másodperc után.
-Nem tudom, el megyek. -vonom meg vállam.Habár, azt még én magam se tudom hogy hova.Ki nyitja a bejárati ajtót, és be megyünk rajta.Fekete hajú "barátom" a nappaliba sétál, és vele együtt én is.A szatyrokat le dobja a kannapé egyik felére, míg én szépen le teszem őket. Hihetetlenek ezek a mai férfiak...
-Két óra múlva verseny.Liam most küldött egy sms-t, és a helyszínt is meg mondta. -tájékoztat minket Harry a versennyel kapcsolatos dolgokról.
-Adj rá valami szexit. -utasítja Perrie-t.Álljunk meg, ezt rám értette? Szemöldök és homlok ráncolva nézzem a szőke tetovált lányt.
-Jól kell kinézned a versenyen,te vagy a díj. -oktat ki Zayn, majd fel áll és a göndörrel együtt távoznak.
Kettesben maradok, azzal a nővel aki teljes szívéből utál.Nyelek egyet.Vajon mit fog rám aggatni? Már előre félek.
-Ülj le. -utasít, én pedig engedelmeskedem.Le ülök a kényelmes fekete bőr bevonatú kannapéra.S bele süppedek.A szöszi ismételten meg szólal;
-Nos, nem csak te vásárolgattál.Hanem én is. -oktat ki, itt mindenki csak oktat rosszabb mint a suli, -És mivel tudom hogy a te cuccaid milyenek ezért az enyémekből válogatunk.Mivel ez egy verseny, és sajnos te vagy a trófea ezért jól kell ki nézned. -szavai sértők, de próbálok nem törődni vele.
Biztos a szakítás miatt ilyen.Legalábbis remélem, vagy csak szimplán utál? Lehet.Hátat fordítva nekem át kutatja a szatyrokat, amikben a ruhák vannak.Íriszeim néhányszor végig futtatom magamon.Megértem hogy nem vagyok modell alkat, és hogy nincsenek olyan merész ruháim mint neki, de attól még nem kell le szólni.Érzéseimet el temetve figyelem a szőkeséget, aki időközben a kezébe vett néhány darabot az ő által választott ruhákból.
-Vedd le azokat amik rajtad vannak, és vedd fel ezeket. -sétál hozzám egy fekete egybe szoknyával, és magassarkúval.Meg egy...Khm, tangával?! Kérdőn nézem az előttem álló nőszemélyt, aki egy "mi van ne mond hogy nem volt még rajtad ilyen" -fejet vágva néz rám.Le teszem a ruha darabokat magam mellé, s el kezdek le vetkőzni.Vagyis, nem.Szégyenlős vagyok, nagyon.
-Ki mennél? -hangom halk, és nem hiszem hogy meg hallotta.
-Ennyire nem lehetsz szégyenlős... -akad ki, majd el mosolyodik -Habár, egy ilyen szar testet én is szégyellnék. -mondja és el hagyja a helységet. Ilyen egy....
Sóhajtok egyet, majd le ülök vissza a helyemre.
Először magassarkúmtól, majd a szoknyától szabadulok meg.A tangát félre dobom, majd a szoknyáért nyúlók.Karjaimat bele bújtatom a ruha karjaiba, majd meg próbálom fel húzni a hátán lévő cipzárt.Ami, félig-meddig sikerül is.A ruha épp hogy comb középig ér, egy szóval;rövid.A háta közepéig ki van vágva, s elől a dekoltázsa igen csak ki látszik.
-Melltartót le. -sétál be a szőkeség egy üveg sörrel a kezében.Ügyetlenül de sikerül ki kapcsolnom a melltartómat, és meg szabadulok tőle.A rózsaszín darabot le dobom a tanga mellé.Amin Perrie a szemeit legelteti.
-Fel kellett volna venned. -mondja, az üveget a szájához emeli meg húzza majd vállat vonva le dobja magát a kannapéra.Akárcsak Zayn.Nem foglalkozok azzal amit mondott, nem mondhatja meg hogy mit vegyek fel.
Én is le ülök -tőle- jó távol.Fel veszem a telített talpú magassarkút, s be csatolom a csatját.Miután ezzel végzek, hátra dőlök a puha tapintású kannapén. Perrie az ölembe dob egy rúzst, le veszem a kupakját vagy akármijét is.Vér vörös, színétől le dermedek.
Nem vagyok nagy sminkes, de gondolom ez látszik is.Ajkaimhoz emelem, s lassan végig húzóm alul is és felül is.A sört iszogató lányhoz fordulok aki, nem tesz se megjegyzést, se grimaszt.Tehát nem lett rossz.Vissza adom Perrie-nek aki el dobja valamelyik szatyorba.
Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de biztosan sok mert Harry és Zayn a nappali előtt állnak.Figyelnek minket.
-Kész vagytok? -kérdezi Zayn ex nőjétől, aki rám mutat majd válaszol.
-Ott a díj. -mondja, a fekete hajú rám néz, s szemei mellkasomon ragadnak.Fel állok, vállamra akasztom a táskám, amiben csak a Harry-től kapott telefonom van.
Csak most vettem észre a baba rózsaszín masnit a derekamnál.Meg kerülöm a fekete díványt és egyenesen Harry-hez sétálok.Fekete pólót visel fekete dzsekivel, és ugyan ilyen színű farmerral.És a barna bakancsa most sem maradhatott el.Észre se veszem milyen jól tudok menni a magassarkúban.Pedig, biztos vagyok abban hogy ez is van minimum 10 centis.
Meg állok Harry előtt, most nem vagyok annyira kicsi hozzá képest.Körülbelül az az álláig érek, ebben a cipőben.Mellé lépek, kezét derekamra csúsztatja.Majd a fenekemre, rá csapok kézfejére.Érzem ahogy arcom színe kezd meg változni, mikor szemeivel alaposan végig mér.Ez annyira nem fair.
-Hagyd abba! -csapok a mellkasára mind két tenyeremmel.
Nem vagyok egy szobor amit kedve szerint bámulgathat.Karjaim össze fonom mellkasom előtt.Kezeit válla fölé emeli, s vigyorog.Utálom ha valaki végig mér, és mindezt úgy teszi ahogyan Ő.Utálom az ilyeneket, és ez alól Harry Styles sem kivétel.Félelmem helyét düh veszi át.Ki viharzok a házból, egészen a garázsba.Várom amíg ők is jönnek, ami percekbe telik.
Nevetgélve sétálnak el mellettem, Perrie-vel az élen.Miért utál ennyire? Nem mindegy Emily? Csak ez az idióta nyerje meg a versenyt és légy szabad! ~Mint mindig belsőmnek ismételten igazat kell adnom.Ajkaimon ki engedek egy sóhajt majd utánuk sétálok.El foglalom helyem hátul, ahogyan eddig is most is be kötöm magam.
* * *
Egy fél óra alatt a verseny helyszínén vagyunk.Az egész helyett emberek foglalják el, kiknek a kezükben egy-egy piros műanyag pohár van.-Alkohollal benne.A tömeg ketté nyílik előttünk ahogy be fordulunk egy utcára, amit az emberek el foglaltak.Ablakon keresztül hallom a sok sikítozást, kiabálást.Amit az emberek adnak ki magukból.
Mindenki nyugodtan ül az autóban, rajtam kívül.Mi van ha tényleg veszít? Hm? Akkor az a másik pasi mit csinál velem? Azt hiszem kezdek pánikba esni, mély levegőt veszek s próbálom ki üríteni az agyam. Nem lesz gond, minden oké lesz Emily... ~Mondogatja egy hang a fejemben.Egy kisebb faháznál állunk meg. Perrie ki száll majd Zayn és Harry, és Én.Lábaim remegnek az idegességtől, attól tartok hogy nem fogják bírni.Valaki meg ragadja a csuklóm, s húzni kezd magával.
Mire fel pillantok az illetőre már tudom hogy Harry az.Egy fehér pólós, srác felé kezdünk menni aki épp egy pénz köteget számol. Harry-vel meg állunk előtte, a pénzt el teszi s ránk néz.Le kezel a mellettem álló Göndörrel, majd beszélni kezdenek.Bár
a nagy zajtól aligha lehet érteni valamit, azért hallom őket.Barna haja hátra van fésülve, fehér pólója feszül dzsekije alatt.Egy egyszerű
szaggatott farmert visel, bakanccsal.Nyakán tetoválásai ki látszódnak, s a fül tágítója...Undorító.
-Tehát Te vagy a mai díj. -néz a szemembe,barna szemeivel.Különös, nem mért végig nem nézte a dekoltázsom, és még meg jegyzést se tett.
Bólintok.
-Rendben, gyertek. -mondja, hátat fordít majd három-négy lépcső fokon megyünk fel.És egy színpadon lyukadunk ki, a tömeg meg örül ahogy ez a férfi ki sétál, és vele együtt mi is.Egy mikrofon akad a kezébe s beszélni kezd.
-Mizu London? -mondja és a közönség felé tartja a mikrofont.Csak sikítozást, és kiabálást lehet hallani semmi mást.
-A mai, egy különleges verseny lesz. -tájékoztatja a közönséget - Ugyan is ma, Harry Styles és Louis Tomlinson fog meg küzdeni, ezért a gyönyörű lányért. -rám mutat, majd el áll így teljes testem látszódik.
A tömeg ismét meg bolondul egy percre, szememmel végig nézzek a tömegen.Nagyon sokan vannak, de miért? Hisz ez csak egy verseny, semmi más.Valaki el kapja mind két karom -hátulról- és egy oszlop szerűséghez húz.Hátam a kemény nem tudom minek ütközik, míg arcom a közönség felé van.Kattan egyet a csuklóm? Bilincs.Ne már, megint? Mi ez a beteg játék?
-Kész is, ne mozogj sokat. -suttogja egy hang a fülembe, el fordítom fejem.Kék tengerkék szempárba ütközöm, haja ismét feje tetejére van zselézve.Fekete póló, fekete nadrág, bakancs.El lép mellőlem, el tűnik.
-Nos, srácok mind ketten tudjátok a szabályokat. -néz egyszer Louis-ra, egyszer pedig Harry-re. -Ha meg szegitek őket, bármelyikőtök, ki zárom. Értettétek?! -kérdezi tőlük, bólintanak -Akkor aki nyer, az meg kapja a díjat. Sok sikert srácok! -ezzel mind két versenyző le megy a színpadról csak Én maradok fent.
A tömeg nagy része is a rajt vonalhoz áll, s várják az autók rajtolását.Hallom ahogy be csapják autójuk ajtaját, és a motorok hörgését. Liam meg áll a színpad közepén, elő ránt egy pisztolyt.Tágra nyílt szemekkel figyelem minden tettét.A tömeg "vigyázz, kész rajt"-ot síkit, az előttem álló férfi ki nyújtja karját az égbe, s elsüti a fegyvert.Amikor a "rajt" szót kiáltsák.A kocsik ki rajtolnak és füst felhőt csinálva maguk mögött húznak el előttem.Egyik oldalamon fel tűnik a szöszi, a másikon pedig Zayn. Istenem mibe keveredtem bele már megint???
végre meg hoztam Nektek a 10.Részt!!!!
Nagyon örülök a 20. Feliratkozóknak, és a komiknak!!!
Köszönöm szépen!! Jó olvasást!! Ha tetszik, nyugodtan
iratkozz fel, komiz, és csatlakoz a csopiba,aminek a linkje
bal oldalon található!! :) Pussziii <3 :)
D xoxo
Lassan egy órája járjuk az üzleteket.A lábam már zsibbad annyira sokat gyalogoltunk.Most is egy üzletben vagyunk, és Harry azt mondta ez az utolsó hely ahova jövünk.A farmerek között válogatok, kutattok.Bár, eddig nem igazán vásároltam semmit,de még próbálkozok.Zayn és Perrie természetesen azóta is egymást marják -ami, még mindig vicces.
-Cica. -"szólít meg" egy erős hang,fel kapom fejem.Az illetőre nézzek, húszas éveiben járó férfi.Ki egyenesedek, és csak bámulom az illetőt.Látványosan végig mér néhányszor, majd meg szólal;
-Mond csak, van gazdád? -egy széles mosoly ül ki ajkaira, amint el mondja nekem szánt
mondandóját.Szemöldököm az egekbe ugrik, és egy szót se tudok ki nyögni.
-Van köcsög. -ad választ egy rekedtes hang.Karját vállamon dobja át, ezzel közel vonva magához.Testem el törpül az övé mellett.Nem szerettem ha valaki magasabb nálam, sosem szerettem.De, most az egyszer ez tetszik.
-Styles. -szinte ki köpi a nevét, a mellettem lévő férfinak. Harry állkapcsa meg feszül, és vele együtt az egész teste.A semmiből fel tűnik Zayn és Perrie, akik egyből mellénk állnak.
-Mi van Jake? Látom össze forrtak a csontjaid. -vigyorog Zayn, a barna hajú srácra. Mibe keveredtem már megint?! Az előttem álló pasast nézzem, egy sötét kék farmert és egy fehér pólót visel.Valamilyen fekete torna cipővel.Alsó ajkában egy piercing helyezkedik el.Pár másodpercig csöndben maradnak, majd az állítólagos Jake megszólal;
-Sosem változol Malik, ugyan olyan gyerek vagy mint voltál. -mondja lenézően a srác, a korom fekete hajú Zayn szemeibe nézve.Miért szólítják egymást a vezeték nevén?
Mi értelme van ennek? Zayn vállat ránt, majd Jake távozik köreinkből.Vagyis, igen a köreinkből.Lehet nem kéne ilyen alakokkal "lógnom".Sőt, biztos nem kéne.De mit tehettek? A versenyen ott kell lennem, és ha veszít...Abba bele halok.
-Mehetnék végre? -töri meg a közénk be állt csendet Perrie. A göndörke le pillant rám, aprót bólintok.Majd el indulunk a pénztárhoz.
A kosarat fel teszem a pultra, és várunk addig ameddig be ütik az árakat. Harry karja még mindig a vállamon pihen, ami...hát furcsa.Még senki se tette a karját a vállamra.A nő be csomagolja a ruhákat egy szatyorba, és el mondja az árat. Le veszi rólam a karját, a farzsebében kotorászik kezével.Elő szedi pénztárcáját fizet,el veszi a zacskót és a kezembe adja.Zsebre vágja tárcáját,karját vissza helyezi vállara, s távozunk.Mind a négyen el motyogunk egy "viszlát"-ott amikor ki lépünk az üzlet ajtaján.
Majd a kocsihoz vesszük az irányt.Most mi ballagunk elől, mögöttünk pedig Zayn-ék.Séta közben Harry elő kapja a kocsi kulcsokat és "fel oldja" az autót.Elérjük a fekete "szörnyeteget", majd be ülünk.Én ismét hátra kerültem Zayn-el.És, most nem érzem magam annyira...Kényelmetlenül.Inkább kevésbé érzem így magam.
Be kötöm az övem, és várom hogy el induljunk.
Persze, csak én kötöttem be magam hisz a punkoknál ez nem szokás.Amint be indult a "szörnyeteg" ezzel együtt, jött a rock zene is.Szemeim az ablakon kívülre vándorolnak -mint mindig.Elmémben ezer s meg annyi gondolat fut át, s kérdések sorozata, melyekre nem találom a választ.Miért mentett meg, amikor nem is ismert? Miért fogadott be? S kevert bele ebbe az egészbe? Miért ülök ebben az autóban? Az Ő autójában? Az Ő barátaival, akik ki nem állhatnak? Miért miért miért? Fejem az ablak üvegnek döntöm, s egy sóhajt eresztek ki ajkaimon.
Csak érjen véget ez....Ez az egész.Nem akarok közéjük tartozni.Nem azért mert ijesztőek.Ugyan kit áltatok? Rettegek tőlük. Pedig, még nem is ismerem őket.Sosem ítéltem még külsőről, de most, azt teszem.Talán, mert a félelmem felül kerekedik rajtam, és az agyamon.Talán...Idő közben meg érkezünk a Harry házához, amit csak akkor veszek észre amikor be áll a garázsba.Mindenki ki száll, majd végül én is.Ki veszem a csomagjaimat, és lassan be csukóm az ajtót.Érdekes, mindenki be szokta vágni az ajtaját szegény kocsinak.Bezzeg én, én be csukóm, halkan és rendesen.
-Segítsek? -áll meg előttem Zayn.Apró bólintással jelzem neki, hogy el fogadom segítségét.El vesz tőlem pár szatyrot, és el indulunk be a lakásba.Ballagok a fekete hajú srác mellett, aki nem rég a combomat simogatta.
Már majdnem ki ment a fejemből ez a kis "emlék".
Ő is pont úgy viselkedik mint Harry, egyszer rossz fiú, máskor viszont...Ilyen.Fura mi? Bátorságomat össze gyűjtve szólásra nyitom számat;
-Szereted Perrie-t? -hangom halk, fejem le hajtom szemeimmel a magassarkúm orrát figyelem.
-Igen, csak néha.... Olyan, gyerekes tud lenni.És olykor be kattanok tőle. -feleli hangján érződik a szeretet, amikor a barátnőjéről beszél.Bár, a szórakozottság is ott van hangjában, mégis komoly.Bele túr fekete hajába, felém pillant.Egy ideig csendben ballagunk fel a teraszon, majd meg szólal;
-Mi lesz veled ha Harry meg nyeri a versenyt? -kérdezi, kicsit le fagyok.De, össze kapom magam és válaszolok -pár másodperc után.
-Nem tudom, el megyek. -vonom meg vállam.Habár, azt még én magam se tudom hogy hova.Ki nyitja a bejárati ajtót, és be megyünk rajta.Fekete hajú "barátom" a nappaliba sétál, és vele együtt én is.A szatyrokat le dobja a kannapé egyik felére, míg én szépen le teszem őket. Hihetetlenek ezek a mai férfiak...
-Két óra múlva verseny.Liam most küldött egy sms-t, és a helyszínt is meg mondta. -tájékoztat minket Harry a versennyel kapcsolatos dolgokról.
-Adj rá valami szexit. -utasítja Perrie-t.Álljunk meg, ezt rám értette? Szemöldök és homlok ráncolva nézzem a szőke tetovált lányt.
-Jól kell kinézned a versenyen,te vagy a díj. -oktat ki Zayn, majd fel áll és a göndörrel együtt távoznak.
Kettesben maradok, azzal a nővel aki teljes szívéből utál.Nyelek egyet.Vajon mit fog rám aggatni? Már előre félek.
-Ülj le. -utasít, én pedig engedelmeskedem.Le ülök a kényelmes fekete bőr bevonatú kannapéra.S bele süppedek.A szöszi ismételten meg szólal;
-Nos, nem csak te vásárolgattál.Hanem én is. -oktat ki, itt mindenki csak oktat rosszabb mint a suli, -És mivel tudom hogy a te cuccaid milyenek ezért az enyémekből válogatunk.Mivel ez egy verseny, és sajnos te vagy a trófea ezért jól kell ki nézned. -szavai sértők, de próbálok nem törődni vele.
Biztos a szakítás miatt ilyen.Legalábbis remélem, vagy csak szimplán utál? Lehet.Hátat fordítva nekem át kutatja a szatyrokat, amikben a ruhák vannak.Íriszeim néhányszor végig futtatom magamon.Megértem hogy nem vagyok modell alkat, és hogy nincsenek olyan merész ruháim mint neki, de attól még nem kell le szólni.Érzéseimet el temetve figyelem a szőkeséget, aki időközben a kezébe vett néhány darabot az ő által választott ruhákból.
-Vedd le azokat amik rajtad vannak, és vedd fel ezeket. -sétál hozzám egy fekete egybe szoknyával, és magassarkúval.Meg egy...Khm, tangával?! Kérdőn nézem az előttem álló nőszemélyt, aki egy "mi van ne mond hogy nem volt még rajtad ilyen" -fejet vágva néz rám.Le teszem a ruha darabokat magam mellé, s el kezdek le vetkőzni.Vagyis, nem.Szégyenlős vagyok, nagyon.
-Ki mennél? -hangom halk, és nem hiszem hogy meg hallotta.
-Ennyire nem lehetsz szégyenlős... -akad ki, majd el mosolyodik -Habár, egy ilyen szar testet én is szégyellnék. -mondja és el hagyja a helységet. Ilyen egy....
Sóhajtok egyet, majd le ülök vissza a helyemre.
Először magassarkúmtól, majd a szoknyától szabadulok meg.A tangát félre dobom, majd a szoknyáért nyúlók.Karjaimat bele bújtatom a ruha karjaiba, majd meg próbálom fel húzni a hátán lévő cipzárt.Ami, félig-meddig sikerül is.A ruha épp hogy comb középig ér, egy szóval;rövid.A háta közepéig ki van vágva, s elől a dekoltázsa igen csak ki látszik.
-Melltartót le. -sétál be a szőkeség egy üveg sörrel a kezében.Ügyetlenül de sikerül ki kapcsolnom a melltartómat, és meg szabadulok tőle.A rózsaszín darabot le dobom a tanga mellé.Amin Perrie a szemeit legelteti.
-Fel kellett volna venned. -mondja, az üveget a szájához emeli meg húzza majd vállat vonva le dobja magát a kannapéra.Akárcsak Zayn.Nem foglalkozok azzal amit mondott, nem mondhatja meg hogy mit vegyek fel.
Én is le ülök -tőle- jó távol.Fel veszem a telített talpú magassarkút, s be csatolom a csatját.Miután ezzel végzek, hátra dőlök a puha tapintású kannapén. Perrie az ölembe dob egy rúzst, le veszem a kupakját vagy akármijét is.Vér vörös, színétől le dermedek.
Nem vagyok nagy sminkes, de gondolom ez látszik is.Ajkaimhoz emelem, s lassan végig húzóm alul is és felül is.A sört iszogató lányhoz fordulok aki, nem tesz se megjegyzést, se grimaszt.Tehát nem lett rossz.Vissza adom Perrie-nek aki el dobja valamelyik szatyorba.
Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de biztosan sok mert Harry és Zayn a nappali előtt állnak.Figyelnek minket.
-Kész vagytok? -kérdezi Zayn ex nőjétől, aki rám mutat majd válaszol.
-Ott a díj. -mondja, a fekete hajú rám néz, s szemei mellkasomon ragadnak.Fel állok, vállamra akasztom a táskám, amiben csak a Harry-től kapott telefonom van.
Csak most vettem észre a baba rózsaszín masnit a derekamnál.Meg kerülöm a fekete díványt és egyenesen Harry-hez sétálok.Fekete pólót visel fekete dzsekivel, és ugyan ilyen színű farmerral.És a barna bakancsa most sem maradhatott el.Észre se veszem milyen jól tudok menni a magassarkúban.Pedig, biztos vagyok abban hogy ez is van minimum 10 centis.
Meg állok Harry előtt, most nem vagyok annyira kicsi hozzá képest.Körülbelül az az álláig érek, ebben a cipőben.Mellé lépek, kezét derekamra csúsztatja.Majd a fenekemre, rá csapok kézfejére.Érzem ahogy arcom színe kezd meg változni, mikor szemeivel alaposan végig mér.Ez annyira nem fair.
-Hagyd abba! -csapok a mellkasára mind két tenyeremmel.
Nem vagyok egy szobor amit kedve szerint bámulgathat.Karjaim össze fonom mellkasom előtt.Kezeit válla fölé emeli, s vigyorog.Utálom ha valaki végig mér, és mindezt úgy teszi ahogyan Ő.Utálom az ilyeneket, és ez alól Harry Styles sem kivétel.Félelmem helyét düh veszi át.Ki viharzok a házból, egészen a garázsba.Várom amíg ők is jönnek, ami percekbe telik.
Nevetgélve sétálnak el mellettem, Perrie-vel az élen.Miért utál ennyire? Nem mindegy Emily? Csak ez az idióta nyerje meg a versenyt és légy szabad! ~Mint mindig belsőmnek ismételten igazat kell adnom.Ajkaimon ki engedek egy sóhajt majd utánuk sétálok.El foglalom helyem hátul, ahogyan eddig is most is be kötöm magam.
* * *
Egy fél óra alatt a verseny helyszínén vagyunk.Az egész helyett emberek foglalják el, kiknek a kezükben egy-egy piros műanyag pohár van.-Alkohollal benne.A tömeg ketté nyílik előttünk ahogy be fordulunk egy utcára, amit az emberek el foglaltak.Ablakon keresztül hallom a sok sikítozást, kiabálást.Amit az emberek adnak ki magukból.
Mindenki nyugodtan ül az autóban, rajtam kívül.Mi van ha tényleg veszít? Hm? Akkor az a másik pasi mit csinál velem? Azt hiszem kezdek pánikba esni, mély levegőt veszek s próbálom ki üríteni az agyam. Nem lesz gond, minden oké lesz Emily... ~Mondogatja egy hang a fejemben.Egy kisebb faháznál állunk meg. Perrie ki száll majd Zayn és Harry, és Én.Lábaim remegnek az idegességtől, attól tartok hogy nem fogják bírni.Valaki meg ragadja a csuklóm, s húzni kezd magával.
Mire fel pillantok az illetőre már tudom hogy Harry az.Egy fehér pólós, srác felé kezdünk menni aki épp egy pénz köteget számol. Harry-vel meg állunk előtte, a pénzt el teszi s ránk néz.Le kezel a mellettem álló Göndörrel, majd beszélni kezdenek.Bár
 |
| Liam Payne |
szaggatott farmert visel, bakanccsal.Nyakán tetoválásai ki látszódnak, s a fül tágítója...Undorító.
-Tehát Te vagy a mai díj. -néz a szemembe,barna szemeivel.Különös, nem mért végig nem nézte a dekoltázsom, és még meg jegyzést se tett.
Bólintok.
-Rendben, gyertek. -mondja, hátat fordít majd három-négy lépcső fokon megyünk fel.És egy színpadon lyukadunk ki, a tömeg meg örül ahogy ez a férfi ki sétál, és vele együtt mi is.Egy mikrofon akad a kezébe s beszélni kezd.
-Mizu London? -mondja és a közönség felé tartja a mikrofont.Csak sikítozást, és kiabálást lehet hallani semmi mást.
-A mai, egy különleges verseny lesz. -tájékoztatja a közönséget - Ugyan is ma, Harry Styles és Louis Tomlinson fog meg küzdeni, ezért a gyönyörű lányért. -rám mutat, majd el áll így teljes testem látszódik.
A tömeg ismét meg bolondul egy percre, szememmel végig nézzek a tömegen.Nagyon sokan vannak, de miért? Hisz ez csak egy verseny, semmi más.Valaki el kapja mind két karom -hátulról- és egy oszlop szerűséghez húz.Hátam a kemény nem tudom minek ütközik, míg arcom a közönség felé van.Kattan egyet a csuklóm? Bilincs.Ne már, megint? Mi ez a beteg játék?
-Kész is, ne mozogj sokat. -suttogja egy hang a fülembe, el fordítom fejem.Kék tengerkék szempárba ütközöm, haja ismét feje tetejére van zselézve.Fekete póló, fekete nadrág, bakancs.El lép mellőlem, el tűnik.
-Nos, srácok mind ketten tudjátok a szabályokat. -néz egyszer Louis-ra, egyszer pedig Harry-re. -Ha meg szegitek őket, bármelyikőtök, ki zárom. Értettétek?! -kérdezi tőlük, bólintanak -Akkor aki nyer, az meg kapja a díjat. Sok sikert srácok! -ezzel mind két versenyző le megy a színpadról csak Én maradok fent.
A tömeg nagy része is a rajt vonalhoz áll, s várják az autók rajtolását.Hallom ahogy be csapják autójuk ajtaját, és a motorok hörgését. Liam meg áll a színpad közepén, elő ránt egy pisztolyt.Tágra nyílt szemekkel figyelem minden tettét.A tömeg "vigyázz, kész rajt"-ot síkit, az előttem álló férfi ki nyújtja karját az égbe, s elsüti a fegyvert.Amikor a "rajt" szót kiáltsák.A kocsik ki rajtolnak és füst felhőt csinálva maguk mögött húznak el előttem.Egyik oldalamon fel tűnik a szöszi, a másikon pedig Zayn. Istenem mibe keveredtem bele már megint???
2014. augusztus 4., hétfő
9.Rész
Hii Guys!! Meg hoztam a 9.Részt!!
Köszönöm a díjakat, és a komikat!!
Várom a további olvasót!! :)) Jó olvasást!!
Feliratkozni, komizni, csatlakozni ér!! ♥ ;)
D xoxo
-Ébresztő! -mondja egy rekedtes hang, szemeim ki pattannak helyükről.Fel akarok ülni,de nem tudok.A karjaim a fejem fölé vannak kötözve (?!), moccanni se tudok.Mi a....?!!
Ijedten nézzek Harry-re aki velem szemben ül, egy széken.Lábain támaszkodik a karjaival és engem figyel.Felső testét egy fekete póló takarja.
Tekintette égeti a mellkasom, mit néz rajtam ennyire? Végig nézzek magamon, a felső testemet csak egy melltartó takarja.Karjaimra is veszek egy pillantást,bilincs van rajtuk.Ide bilincselt az ágyhoz? Nem rémlik hogy ebbe bele egyeztem volna.Annyira szánalmasan érzem magam, itt vagyok egy idegen férfi házában aki egy pszichopata állat.Olyan vagyok mint egy hal, aki vergődik a tengerparton.Csak, Én egy ágyhoz vagyok bilincselve.Ez a bilincs túl szoros, a csuklómba vág akárhányszor meg mozdítom azt.Abba hagyom a próbálkozást és Rá nézzek.Állát öklein támasztja meg, s figyel.Tekintette lyukat éget mellkasomon.Ilyen egy mocskot, mint ez.... Pár hosszú idegölő perc után, hajlandó rám nézni a szemembe.
Egy elégedett mosoly ül ki ajkaira, amitől -ha tudnék- a falra másznék.Fel áll, és az ágyhoz sétál.Meg áll mellettem, le néz rám.Tekintetét enyémbe fúrja, elmémben fel villan egy kép a tegnapról.A pofonról, az arcáról.Nem akarom újra át élni.Karjaim testem mellé zuhannak, dörzsölni kezdem csuklóimat.Csak azt nem értem miért Én? Miért engem kellett ki szúrnia? Hajammal próbálom takarni felső testem, örülök annak hogy ilyen hosszú és sűrű a hajam.Fel ülök, hátam az ágy támlájának döntöm.Nem emlékszem arra hogy át öltöztem volna...
-Mit csináltál velem? -kérdezem, a takaró alá rejtem hiányosan fel öltözött testemet.Mivel egy foltot se láttam magamon, ezért nem tudom el képzelni miért vetkőztettet le.Le ül mellém, az ágyra.Én pedig automatikusan összébb húzóm magam, ezzel kis távolságot tartva.Tenyerét arcomhoz rakja, ujjaival végig simít a pofon helyén.Fejét oldalra dönti, arcomat cirógatja.
-Semmit, még. -hangja nyugodt,túlságosan is.Mondata nem hangzik túl jól -nekem.Habár, ez a mondat szerintem egy lánynak se hangozna jól.
Hosszú ujjait arcomon futtatja végig, néhányszor.Ilyenkor el kell gondolkodnom azon, hogy ez a férfi ugyan az aki tegnap fel pofozott? Mert, szerintem nem.Olyan, mintha két teljesen külön ember lenne.Van a kedves, srác.És van az, aki erős, és titokzatos.Ujjait el veszi, arcomtól, és fel áll.Nézem távolodó alakját,ami az ajtóhoz sétál.Mancsát a kilincsre helyezi, de mielőtt le nyomná azt, vissza fordul.
-Öltözz fel, ma el megyünk vásárolni. -mondja el a mai programot, és el hagyja a szobát.Egy ideig bámulom
az ajtót, és várom a csodát.
Majd fel kellek az ágyból, és keresek valamit amibe el rejthettem magam.
A takarót magamhoz szorítva állok föl a puha ágyból.S megyek a ruhám keresésére.Hál' Istennek nem kell sokat időznöm, mivel minden ki van készítve.Az ágy előtti ládára, eddig észre se vettem hogy ez itt van.
Le dobom magamról a takarót, és magamra kapom a szoknyát amit találok.
Felső része fekete, míg az alsó hát..Fekete, és aranyoz mintákkal van tarkítva.Nem igazán az én stílusom, de mivel nincs más, muszáj fel vennem.Le ülök a ládára, és fel veszem a hozzá illő magassarkút.Fogalmam sincs ki adja ezeket a holmikat, de nagyon szeretheti ezeket a cipőket.Találok még egy kar perec féleséget, azt is fel teszem.Majd miután kész vagyok, be vettem az ágyat.
Meg fogom a táskát -amit tegnap kaptam- és a vállamra helyezem.Lassú léptekkel közelítem meg az ajtót, -gyűlölöm ezeket cipőket.Hosszú percekbe telik mire le érek a lépcsőn,de egyszer se estem el, még.Végig nézek magamon, el fogadható.Ujjaimmal át fésülöm hajamat, s hagyom hogy a vállamra omoljon.Körbe pillantok, de sehol senki.Minek megyünk vásárolni? Egyáltalán mit vásárolunk?
És, miért költ rám? ~Kérdések, mindenhol az elmémben...
-Gyere. -zökkent ki Harry, s el indulunk ki az ajtón.Ő be zárja azt, és a garázsba sétálunk, ismételten a Range Rover márkájú autót válassza.
Meg lepődök amikor egy szőke hajú nőt láttok a kocsinak dőlni.
Rövid nadrágot, és egy fekete pulcsi szerűséget visel, egy bakanccsal.A telefonját nyomkodja, le hajtott fejjel.Lábain tetoválások sokasága látható.Csak akkor kapja föl a fejét amikor Harry-vel elé érünk.
Végig néz rajtam, és egy halvány mosoly ül ki sminkelt arcára.
-Na, végre Styles. -mondja és hátat fordítva nekünk be ül az anyós ülésre.
Harry a volán mögött foglalja el helyét, Én pedig hátra ülök.Be kötöm magam, tekintettem kifelé szegezem.Az autó el indul, s ezzel együtt valami rock zene is be kapcsolódik. Hm, a szöszi be kapcsolta a rádiót...
Nem szeretem az ilyen gyors, és dübörgő zenét.Főleg nem az olyat amiben vonyítanak.Próbálom ki zárni a zenét, de olyannyira hangos hogy az szinte lehetetten.Úgy érzem magam mint egy harmadik kerék. Harry és ez a nőszemély olyan jól el vannak egymással hogy szerintem azt se vennék észre ha ki ugranék.Várjunk....Én most....Féltékeny vagyok? Ez nevetséges, mégis mire lennék féltékeny? Egy ilyen lányra? Aki olyan mint egy papír ami tele van firkálva.Na és Harry miatt?! Nevetnem kell, ez hülyeség.
Kezdek meg bolondulni, hisz már egy hete senkivel se beszélgettem.Már mint, olyannal aki meg is ért.Nagyon el merülhettem a gondolataimban, mert csak akkor térek magamhoz, amikor Zayn ült be mellém a kocsiba -hátra.Az ajtóhoz préselem magam, a múltkori "csevegésünk" nem volt túl biztató számomra.Szemeim végig rajta tartom ahogy be száll, s gyilkos pillantást lő az előttem ülő nőre.Ismerik egymást? Tekintetünk találkozik egy pillanatra, dob felém egy széles mosolyt.Amit én egy halvánnyal viszonozok.Be csapja az ajtót maga mögött, és már indulunk is.
Íriszeim el veszem Zayn-ről és magam elé bámulok.A rock zene ismét hangos lesz, de mindenki csöndben marad.Kissé kínos számomra a csend.Azt várom hogy Harry és a szöszi el kezdjenek beszélni, és nevetgélni.De, nem értem magam miért zavar ez engem? Hisz nem tett értem semmit se, nem vagyunk egymásnak senkik.Akkor miért érzem ezt a fájdalmat a mellkasomban?
-Hey, Emily mi újság? -kérdezi Zayn felettébb jó kedvűen.
Rá emelem tekintettem, fekete haja tökéletesen fel van zselézve feje tetejére.Egy fehér pólót visel, és fekete farmert.Egyik karját az ülésre fekteti, teljes testével felém fordul.Egy fekete-piros kockás inget is visel, de nincs be gombolva.
-Semmi, veled? -válaszolom, most valamiért nem ijedek meg tőle.Tudván hogy Harry is a kocsiban van,nem azért mert féltékenyé akarom tenni.Miért tenném? Ez az egyik, a másik miért lenne féltékeny? Hisz nem járunk. Fejezd be Emily! ~Parancsol rám belsőm, és igaza van.Vissza térve, azért nincs félelmem -most- mert tudom hogy Zayn tart Harry-től. Vagyis, én úgy láttam.
-Nem sok. -válaszolja.Épp hogy hallom amit mond, túlságosan hangos a zene.Egy kicsit lejjebb lehetne halkítani.Bólintok egy aprót, hogy lássa értem amit mond.Szemeim az ablakon kívülre vándorolnak.Egy ideig bámulom a fákat, és az embereket.De, mindezt meg zavarja Zayn;
-Tudod, bejönnek a barna hajú lányok. -mondja, lassan felé fordítom a fejem és valami istentelen hülye fejet vágva nézzek rá.Az egyik barna fürtömet csavargatja ujjaival. Mi baja van az itteni pasiknak???
-Chh. -szólal meg a szöszi.
-Mi van Perrie? Nem jött össze a dolog Jake-el? -mondja gúnyosan Zayn. Tehát volt közöttük valami.Érdeklődve figyelem őket, és a civakodásukat.
-Semmi közöd hozzá. -válaszol -ezek szerint- Perrie. Fekete hajú "barátom" be fejezi a hajam piszkálását.
Hátra dől az ülésben, és a szőke hajú punk lányt figyeli.
-De látom, már te se tudsz csajozni. -valaki le halkítja a zenét.Az a valaki pedig Harry, mivel Perrie éppenséggel a mellettem ülő sráchoz fordult és beszélt.A férfi arcára egy mosoly ül ki.
-Én tudok csajozni, -előre dől, -csak tudod, a normális lányok nem adják meg magukat elsőre. -oktatja ki Zayn Perrie-t. Karjaimat össze fonom a mellkasom előtt, s várom Perrie beszólását.
-Kislányoknál bár hogy próbálkozhatsz... -mondja, ami rosszul esik.Már tizennyolc vagyok, nem egy kislány.Tudom jól hogy rám értette, de akkor is.Én se tettem rá semmilyen megjegyzést, csak gondolatban.
-Na jó, elég legyen.Nem azért hoztalak el tieteket hogy marakodjatok. -szól közbe Harry, mind a ketten el maradnak.Zayn az ablakon bámul ki, ahogy Perrie is.Együtt voltak? Ez nem igazán látszik, meg.De, az ellentétek vonzzák egymást.
-Gyerekesek vagytok. -hangosítja fel a rádiót, így újra meg süketülök.
Az út további részén senki se szólal meg, mert ez után a mondat után kér perccel később meg állunk.Pontosabban le parkolunk, egy plázánál.
Harry le állítja a járműt, majd ki veszi a kulcsot és ki száll.A többiek is így tesznek,bele értve engem is.
Óvatosan be csukóm magam mögött az ajtót, ami pittyeg egyet.Ez azt jelenti hogy le van zárva, és ha hozzá érsz meg szólal a riasztó.
El sétálok a fekete szörnyetegtől, Harry mellém szegődik.Míg a szerelmes pár előttünk megy.S veszekednek.Fura egy pár, az egyszer biztos.
-Nehéz esetek. -jelenti ki Harry- Nem igaz? -le pillant rám, egy pillanatra rá nézzek.Hatalmas kezeit zsebeibe rejti el, szemeivel engem majd a földet kezdi pásztázni.
-De, azok. -értek vele egyet.Most ha meg nézem Harry-t, olyan mint egy gimis kamasz.Akiért mindenki oda van, nem pedig egy titokzatos punk.Zayn-ék el tűntek a látó körömből, ami -most- nem aggaszt.Sőt, kicsit örülök neki.Be sétálunk egy nagy üveg ajtón, és meg célozzuk az első ruha boltot amit meg láttunk.
-Honnan ismered őket? -kérdezem halkan. Harry-nek van egy bizonyos "türelem határa" amit ha át lépsz, nagy bajban vagy.És, én azt a határt nem akarom át lépni.
-Zaynt, a bokszteremből.Egy helyre jártunk edzeni. -mondja majd el vesz egy piros kosarat az egyik fal mellől.Folytatja;
-Perriet, hát... -tarkóját vakargatja, fel kell néznem rá ha rá akarok nézni. -Huh, először egy bárban találkoztunk, aztán pár napra rá már Zayn-é volt. -meséli a "sztorit".
Tetszik ez a Harry, vagyis ez az oldala.Nem parancsolgat, laza és nyugodt.Lehet vele beszélgetni, és jó hallgatni amit mond.Hol van az a Harry aki reggel oda bilincselt az ágyához? Nem tudom, de nem is érdekel.Oda sétálunk egy asztalhoz, amin csak pólók vannak.Válogatni kezdek közöttük, bár nincs olyan darab ami nagyon el nyerné a tetszésemet.
Idáig hallom Perrie és Zayn beszólásait, pedig az üzlet másik felén vannak.Egy pillanatig el időz a tekintettem rajtuk, aranyosak lehetnek együtt.Főleg ha nem veszekednek.Figyelmem újra a ruháknak szentelem, s nem foglalkozok semmivel.
Köszönöm a díjakat, és a komikat!!
Várom a további olvasót!! :)) Jó olvasást!!
Feliratkozni, komizni, csatlakozni ér!! ♥ ;)
D xoxo
-Ébresztő! -mondja egy rekedtes hang, szemeim ki pattannak helyükről.Fel akarok ülni,de nem tudok.A karjaim a fejem fölé vannak kötözve (?!), moccanni se tudok.Mi a....?!!
Ijedten nézzek Harry-re aki velem szemben ül, egy széken.Lábain támaszkodik a karjaival és engem figyel.Felső testét egy fekete póló takarja.
Tekintette égeti a mellkasom, mit néz rajtam ennyire? Végig nézzek magamon, a felső testemet csak egy melltartó takarja.Karjaimra is veszek egy pillantást,bilincs van rajtuk.Ide bilincselt az ágyhoz? Nem rémlik hogy ebbe bele egyeztem volna.Annyira szánalmasan érzem magam, itt vagyok egy idegen férfi házában aki egy pszichopata állat.Olyan vagyok mint egy hal, aki vergődik a tengerparton.Csak, Én egy ágyhoz vagyok bilincselve.Ez a bilincs túl szoros, a csuklómba vág akárhányszor meg mozdítom azt.Abba hagyom a próbálkozást és Rá nézzek.Állát öklein támasztja meg, s figyel.Tekintette lyukat éget mellkasomon.Ilyen egy mocskot, mint ez.... Pár hosszú idegölő perc után, hajlandó rám nézni a szemembe.
Egy elégedett mosoly ül ki ajkaira, amitől -ha tudnék- a falra másznék.Fel áll, és az ágyhoz sétál.Meg áll mellettem, le néz rám.Tekintetét enyémbe fúrja, elmémben fel villan egy kép a tegnapról.A pofonról, az arcáról.Nem akarom újra át élni.Karjaim testem mellé zuhannak, dörzsölni kezdem csuklóimat.Csak azt nem értem miért Én? Miért engem kellett ki szúrnia? Hajammal próbálom takarni felső testem, örülök annak hogy ilyen hosszú és sűrű a hajam.Fel ülök, hátam az ágy támlájának döntöm.Nem emlékszem arra hogy át öltöztem volna...
-Mit csináltál velem? -kérdezem, a takaró alá rejtem hiányosan fel öltözött testemet.Mivel egy foltot se láttam magamon, ezért nem tudom el képzelni miért vetkőztettet le.Le ül mellém, az ágyra.Én pedig automatikusan összébb húzóm magam, ezzel kis távolságot tartva.Tenyerét arcomhoz rakja, ujjaival végig simít a pofon helyén.Fejét oldalra dönti, arcomat cirógatja.
-Semmit, még. -hangja nyugodt,túlságosan is.Mondata nem hangzik túl jól -nekem.Habár, ez a mondat szerintem egy lánynak se hangozna jól.
Hosszú ujjait arcomon futtatja végig, néhányszor.Ilyenkor el kell gondolkodnom azon, hogy ez a férfi ugyan az aki tegnap fel pofozott? Mert, szerintem nem.Olyan, mintha két teljesen külön ember lenne.Van a kedves, srác.És van az, aki erős, és titokzatos.Ujjait el veszi, arcomtól, és fel áll.Nézem távolodó alakját,ami az ajtóhoz sétál.Mancsát a kilincsre helyezi, de mielőtt le nyomná azt, vissza fordul.
-Öltözz fel, ma el megyünk vásárolni. -mondja el a mai programot, és el hagyja a szobát.Egy ideig bámulom
az ajtót, és várom a csodát.
Majd fel kellek az ágyból, és keresek valamit amibe el rejthettem magam.
A takarót magamhoz szorítva állok föl a puha ágyból.S megyek a ruhám keresésére.Hál' Istennek nem kell sokat időznöm, mivel minden ki van készítve.Az ágy előtti ládára, eddig észre se vettem hogy ez itt van.
Le dobom magamról a takarót, és magamra kapom a szoknyát amit találok.
Felső része fekete, míg az alsó hát..Fekete, és aranyoz mintákkal van tarkítva.Nem igazán az én stílusom, de mivel nincs más, muszáj fel vennem.Le ülök a ládára, és fel veszem a hozzá illő magassarkút.Fogalmam sincs ki adja ezeket a holmikat, de nagyon szeretheti ezeket a cipőket.Találok még egy kar perec féleséget, azt is fel teszem.Majd miután kész vagyok, be vettem az ágyat.
Meg fogom a táskát -amit tegnap kaptam- és a vállamra helyezem.Lassú léptekkel közelítem meg az ajtót, -gyűlölöm ezeket cipőket.Hosszú percekbe telik mire le érek a lépcsőn,de egyszer se estem el, még.Végig nézek magamon, el fogadható.Ujjaimmal át fésülöm hajamat, s hagyom hogy a vállamra omoljon.Körbe pillantok, de sehol senki.Minek megyünk vásárolni? Egyáltalán mit vásárolunk?
És, miért költ rám? ~Kérdések, mindenhol az elmémben...
-Gyere. -zökkent ki Harry, s el indulunk ki az ajtón.Ő be zárja azt, és a garázsba sétálunk, ismételten a Range Rover márkájú autót válassza.
Meg lepődök amikor egy szőke hajú nőt láttok a kocsinak dőlni.
Rövid nadrágot, és egy fekete pulcsi szerűséget visel, egy bakanccsal.A telefonját nyomkodja, le hajtott fejjel.Lábain tetoválások sokasága látható.Csak akkor kapja föl a fejét amikor Harry-vel elé érünk.
Végig néz rajtam, és egy halvány mosoly ül ki sminkelt arcára.
-Na, végre Styles. -mondja és hátat fordítva nekünk be ül az anyós ülésre.
Harry a volán mögött foglalja el helyét, Én pedig hátra ülök.Be kötöm magam, tekintettem kifelé szegezem.Az autó el indul, s ezzel együtt valami rock zene is be kapcsolódik. Hm, a szöszi be kapcsolta a rádiót...
Nem szeretem az ilyen gyors, és dübörgő zenét.Főleg nem az olyat amiben vonyítanak.Próbálom ki zárni a zenét, de olyannyira hangos hogy az szinte lehetetten.Úgy érzem magam mint egy harmadik kerék. Harry és ez a nőszemély olyan jól el vannak egymással hogy szerintem azt se vennék észre ha ki ugranék.Várjunk....Én most....Féltékeny vagyok? Ez nevetséges, mégis mire lennék féltékeny? Egy ilyen lányra? Aki olyan mint egy papír ami tele van firkálva.Na és Harry miatt?! Nevetnem kell, ez hülyeség.
Kezdek meg bolondulni, hisz már egy hete senkivel se beszélgettem.Már mint, olyannal aki meg is ért.Nagyon el merülhettem a gondolataimban, mert csak akkor térek magamhoz, amikor Zayn ült be mellém a kocsiba -hátra.Az ajtóhoz préselem magam, a múltkori "csevegésünk" nem volt túl biztató számomra.Szemeim végig rajta tartom ahogy be száll, s gyilkos pillantást lő az előttem ülő nőre.Ismerik egymást? Tekintetünk találkozik egy pillanatra, dob felém egy széles mosolyt.Amit én egy halvánnyal viszonozok.Be csapja az ajtót maga mögött, és már indulunk is.
Íriszeim el veszem Zayn-ről és magam elé bámulok.A rock zene ismét hangos lesz, de mindenki csöndben marad.Kissé kínos számomra a csend.Azt várom hogy Harry és a szöszi el kezdjenek beszélni, és nevetgélni.De, nem értem magam miért zavar ez engem? Hisz nem tett értem semmit se, nem vagyunk egymásnak senkik.Akkor miért érzem ezt a fájdalmat a mellkasomban?
-Hey, Emily mi újság? -kérdezi Zayn felettébb jó kedvűen.
Rá emelem tekintettem, fekete haja tökéletesen fel van zselézve feje tetejére.Egy fehér pólót visel, és fekete farmert.Egyik karját az ülésre fekteti, teljes testével felém fordul.Egy fekete-piros kockás inget is visel, de nincs be gombolva.
-Semmi, veled? -válaszolom, most valamiért nem ijedek meg tőle.Tudván hogy Harry is a kocsiban van,nem azért mert féltékenyé akarom tenni.Miért tenném? Ez az egyik, a másik miért lenne féltékeny? Hisz nem járunk. Fejezd be Emily! ~Parancsol rám belsőm, és igaza van.Vissza térve, azért nincs félelmem -most- mert tudom hogy Zayn tart Harry-től. Vagyis, én úgy láttam.
-Nem sok. -válaszolja.Épp hogy hallom amit mond, túlságosan hangos a zene.Egy kicsit lejjebb lehetne halkítani.Bólintok egy aprót, hogy lássa értem amit mond.Szemeim az ablakon kívülre vándorolnak.Egy ideig bámulom a fákat, és az embereket.De, mindezt meg zavarja Zayn;
-Tudod, bejönnek a barna hajú lányok. -mondja, lassan felé fordítom a fejem és valami istentelen hülye fejet vágva nézzek rá.Az egyik barna fürtömet csavargatja ujjaival. Mi baja van az itteni pasiknak???
-Chh. -szólal meg a szöszi.
-Mi van Perrie? Nem jött össze a dolog Jake-el? -mondja gúnyosan Zayn. Tehát volt közöttük valami.Érdeklődve figyelem őket, és a civakodásukat.
-Semmi közöd hozzá. -válaszol -ezek szerint- Perrie. Fekete hajú "barátom" be fejezi a hajam piszkálását.
Hátra dől az ülésben, és a szőke hajú punk lányt figyeli.
-De látom, már te se tudsz csajozni. -valaki le halkítja a zenét.Az a valaki pedig Harry, mivel Perrie éppenséggel a mellettem ülő sráchoz fordult és beszélt.A férfi arcára egy mosoly ül ki.
-Én tudok csajozni, -előre dől, -csak tudod, a normális lányok nem adják meg magukat elsőre. -oktatja ki Zayn Perrie-t. Karjaimat össze fonom a mellkasom előtt, s várom Perrie beszólását.
-Kislányoknál bár hogy próbálkozhatsz... -mondja, ami rosszul esik.Már tizennyolc vagyok, nem egy kislány.Tudom jól hogy rám értette, de akkor is.Én se tettem rá semmilyen megjegyzést, csak gondolatban.
-Na jó, elég legyen.Nem azért hoztalak el tieteket hogy marakodjatok. -szól közbe Harry, mind a ketten el maradnak.Zayn az ablakon bámul ki, ahogy Perrie is.Együtt voltak? Ez nem igazán látszik, meg.De, az ellentétek vonzzák egymást.
-Gyerekesek vagytok. -hangosítja fel a rádiót, így újra meg süketülök.
Az út további részén senki se szólal meg, mert ez után a mondat után kér perccel később meg állunk.Pontosabban le parkolunk, egy plázánál.
Harry le állítja a járműt, majd ki veszi a kulcsot és ki száll.A többiek is így tesznek,bele értve engem is.
Óvatosan be csukóm magam mögött az ajtót, ami pittyeg egyet.Ez azt jelenti hogy le van zárva, és ha hozzá érsz meg szólal a riasztó.
El sétálok a fekete szörnyetegtől, Harry mellém szegődik.Míg a szerelmes pár előttünk megy.S veszekednek.Fura egy pár, az egyszer biztos.
-Nehéz esetek. -jelenti ki Harry- Nem igaz? -le pillant rám, egy pillanatra rá nézzek.Hatalmas kezeit zsebeibe rejti el, szemeivel engem majd a földet kezdi pásztázni.
-De, azok. -értek vele egyet.Most ha meg nézem Harry-t, olyan mint egy gimis kamasz.Akiért mindenki oda van, nem pedig egy titokzatos punk.Zayn-ék el tűntek a látó körömből, ami -most- nem aggaszt.Sőt, kicsit örülök neki.Be sétálunk egy nagy üveg ajtón, és meg célozzuk az első ruha boltot amit meg láttunk.
-Honnan ismered őket? -kérdezem halkan. Harry-nek van egy bizonyos "türelem határa" amit ha át lépsz, nagy bajban vagy.És, én azt a határt nem akarom át lépni.
-Zaynt, a bokszteremből.Egy helyre jártunk edzeni. -mondja majd el vesz egy piros kosarat az egyik fal mellől.Folytatja;
-Perriet, hát... -tarkóját vakargatja, fel kell néznem rá ha rá akarok nézni. -Huh, először egy bárban találkoztunk, aztán pár napra rá már Zayn-é volt. -meséli a "sztorit".
Tetszik ez a Harry, vagyis ez az oldala.Nem parancsolgat, laza és nyugodt.Lehet vele beszélgetni, és jó hallgatni amit mond.Hol van az a Harry aki reggel oda bilincselt az ágyához? Nem tudom, de nem is érdekel.Oda sétálunk egy asztalhoz, amin csak pólók vannak.Válogatni kezdek közöttük, bár nincs olyan darab ami nagyon el nyerné a tetszésemet.
Idáig hallom Perrie és Zayn beszólásait, pedig az üzlet másik felén vannak.Egy pillanatig el időz a tekintettem rajtuk, aranyosak lehetnek együtt.Főleg ha nem veszekednek.Figyelmem újra a ruháknak szentelem, s nem foglalkozok semmivel.
2014. augusztus 2., szombat
8.Rész
Hii Guys!!! Meghoztam nektek a 8.Részt!!
Remélem el nyeri mindegyik olvasóm tetszését!!
Feliratkozni, komizni, csatlakozni ér!! ;))))
Jó olvasást!!!!!!!!!!
D xoxo
Idő közben biztosan el aludtam mert, csak akkor keltem fel amikor egy puffanást hallottam.Ülő helyzetbe tornázom magam, szemeim a véres pólón ragadnak.Itt hagyta.Minek lehetett szemtanúja az a póló? Harry mit élhetett át benne? Lehet hogy segített egy embernek akinek balesete volt.Hm, milyen hősiesen hangzik.Csak kár hogy nem ez a magyarázat.Ebben az egyben biztos vagyok.Abban hogy valami olyan történt, amit a törvény bűntett.
Csak érjen véget ez az egész.Nem akarok itt lenni, most már nem.Valahogy Harry egyik napról a másikra változott meg.Vagy, mindig is ilyen volt? Csak Én láttam másnak? Lehetséges hogy másnak akarta mutatni magát, mint aki? De miért tenne ilyet?
Az ajtó kicsapódik és Harry ront be rajta.Ezzel kirántva engemet a gondolataim közül.Nem néz rám, csak a véres pólójáért megy el, és már távozik is.Egy hangos sóhaj hagyja el ajkaim, már csak két nap.És szabad lehetek.A tőlem nem messze lévő táska után nyúlók, és elő veszem belőle a mobilt.Most tartok ilyen fajta telefont a kezemben.Ne, értsétek félre! Volt már a kezemben telefon, és lenne is.Ha Harry nem dobja ki a táskámat.Abban volt minden fontos holmim, Ő meg csak úgy ki dobta.
Persze, az én mobilom nem volt ilyen....ilyen új.Már használt volt, még a szüleimtől kaptam amikor tizennégy éves voltam.Akkor kerültem be az árvaházba, nem sokkal utána.És azóta nem igazán láttam a világot, szinte el szigetelve éltem.A készülök rezegni kezd ujjaim közt, ezzel ki szakítva gondolataimból engem.Le pillantok, egy üzenetem érkezett.
Ujjamat óvatosan a kijelzőre teszem és megnyitom az üzenetet.
"Gyere le... Hxx"
Ennyi áll benne, várunk.Ki az a H? Ja, Harry. A telefont magam mellé helyezem és fel állok.Meg igazítom magamon a szoknyám, majd a fa tákolmányhoz lépdelek.Hihetetlen ember...Inkább küld egy üzenetet, ahelyett hogy szólt volna.Ki tárom az ajtót és be csukóm magam mögött ahogy ki lépek.Végig sétálok a hosszú üres folyóson, és a lépcsőnél meg állok.Egy sóhaj szökik ki ajkaimon, még egy csöndes éjszaka, és vacsora Harry Styles-sal.
Bal kezemmel fogom a korlátot, míg másikkal szelem a lépcsőket.Le érek a föld szintre és orromat meg csapja a konyhából áradó illat. Harry jól főz, ezt az egyet meg tudtam róla amióta itt vagyok.Be sétálok az étkezőbe amit egy pult választ el a konyhától.Az asztalhoz megyek és el foglalom a helyemet.Az étel már ki van készítve, és mind a ketten itt ülünk az asztalnál.Én ezen az oldalon, Ő pedig a másikon, tőlem "messze".
-Egyél. -szól rám parancsolóan.Aprót bólintok, ujjaim közé veszem az evőeszközt és enni kezdek.Ő is így tesz.Csendben pusztítom el tányérom nagy részét.Fantáziámat még mindig a véres póló izgatja.Mit élt át benne? ~Amióta meg láttam abban a felsőben, ez az egy kérdés jár a fejemben.
-Miért volt véres a pólód? -csúszik ki ajkaimon a kérdés melyet nem mertem meg kérdezni.Fel kapom fejemet, és Harry-t nézzem.Le nyeli a szájában lévő falatott és engem néz.Nem, ez nem az a jó fajta nézés.Inkább olyan "biztosan tudni akarod te azt" nézés.Már meg bántam szavaimat, és ha tehetném vissza szívnám őket.Hirtelen a vér is meg fagy bennem, és kővé dermedek pusztán a nézésétől.Fel áll az asztaltól, felém sétál.A félelem egyre inkább nő bennem.Le ül mellém -közvetlenül mellém.Kezét a combomra rakja.
-Tényleg tudni akarod? -kérdezi hátborzongató hangon.Le nyelem a torkomban lévő gombócot, és meg rázom a fejem.Ujjait fel-le mozgatja fedetlen bőrömön.Combjaimat nézi, ismét meg szólal.
-Kár, -mondja, és közelebb hajol, a fülemhez- pedig szívesen be avattalak volna. -hangjából ítélve csak viccel velem.Túl közel van hozzám, még sose volt hozzám ember ilyen közel.Tágra nyílt szemekkel figyelem minden mozdulatát, bár mit sem ér ha nem tudom meg védeni magam.
Fel kapom az asztalról a kést -ami egyáltalán nem éles- és felé szegezem.A mellkasának nyomom, és olyan erősen fogom amilyen erősen csak bírom.Nevetve el húzódik tőlem. Vissza ül, de nem megy el.A kést még mindig neki szegezem.
-Most mi lesz? Meg vágsz? -teszi fel a kezeit, és ki röhög.Egy kis idő után abba hagyja a nevetést, rám figyel.A tenyerem izzad a félelemtől, utálom magam amiért ilyen gyáva és félős lány vagyok.Hatalmas kezeit a combom két oldalán helyezi el, testével előre dől.Így a kés pontosan a mellkasának nyomódik.
-Gyerünk Emily. -biztat, zöld szemeit enyémbe fúrja.Szemei sötétebbek mint a sötétség.
Remegő kezemből ki esik a kés, és a földre zuhan.Arcára egy elégedett mosoly ül ki.El veszi combomról kezeit, fel áll és el sétál.
-Gyáva vagy! -jegyzi meg hátat fordítva nekem- A gyávák nem élnek túl semmit. -ezzel távozik, pislogok párat és rá döbbenek;egy őrült férfi házában vagyok.El kell tűnnöm innen.
Még mindig itt ülök, egészen addig amíg meg nem hallom a víz csobogását. Ez az, fürdik!! ~Örül belsőm.Nekem több se kell fel állok az asztaltól, és a bejárati ajtóhoz settenkedek.El jutok az ajtóhoz, még mindig hallom a víz csobogást.Kézfejem a kilincsre helyezem, lassan le nyomom azt.Ki nyitom a fa tákolmányt annyira, hogy ki férjek rajta.Majd miután ki jutok halkan be csukóm.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, egy meg könnyebbült sóhaj.Le sétálok azon a négy lépcsőfokon, majd ki az udvarból.Meztelen talpam a hideg aszfaltra téved, ami a fő úthoz vezet.
El indulok balra, mivel mindig arra mentünk.Már nem érdekel a verseny, nem érdekel semmi.Csak el akarok tűnni ennek az embernek a közeléből.Ki tudja mibe keverne még bele? Karjaim össze fonom mellkasom előtt.Nem gondoltam át ezt a szökéses dolgot, hideg van.Én pedig csak egy szoknyában sétálok a hosszú s végtelennek tűnő utcán.Minden annyira kihaltnak látszik, a lámpák világítanak az út szélén.De ez nem gátolja meg a sötétséget, ami be borítja a várost.A szél fúj, és én reszketni kezdek, mint a nyárfa levél.Így vissza gondolva, hihetetlen milyen könnyen el jöttem Harry-től. Magamban mosolygok azon hogy át tudtam verni Őt.Vagy, ki játszódtam valami ilyesmi.A lényeg; hogy végre meg szabadultam Tőle.És most egyedül bolyongók a sötét Londonban.
Fogalmam sincs hova kéne mennem,vagy hogy mit csináljak.De vissza nem megyek, abba a házba nem fogom többet be tenni a lábam.Lépteket hallok magam mögött.Eleinte nem foglalkozok vele, de egy idő után kezd ijesztő lenni.Hátra fordulok, és szembesülnöm kell a ténnyel; itt van.
Csupán három maximum négy méter választ el minket egymástól.
Pont egy lámpánál állunk, a fény meg világítja arcát, s Őt. Egy szürke melegítő van rajta, és egy fehér póló.Amiből minden tetoválása ki látszódik.
Hajából csurog a víz, így arca is kicsit vizes.Karjai teste mellett lógnak, egész teste meg feszül.Félelmem nő amint tesz felém egy lépést.Lábaim le gyökereztek.Egyre csak közeledik felém, én viszont mozdulni se tudok.
Ó, ha ölni tudna a tekintetével....Már rég hallott lennék.Teste fölém tornyosul, ahogy be lép az aurámba.
Előttem áll, szemezzek a mellkasával.Tenyerét a tarkómra csúsztatja és szorosan tartja.Fel pillantok Rá, szemeim könnyesek.Ennek köszönhetően homályosan látok, bár, sötét zöld -szinte fekete szemeit- így is tökéletesen látom.
-Nem szép dolog egyedül hagyni a házigazdát. -mondja végig szemembe néz- Főleg ha ő be fogad, és segíteni próbál. -hangjától a hideg futkos a hátamon.Hogy lehet egy embernek ilyen hangja? Még hogy segített? Tönkre tette az így is szánalmas életemet.
-Nem segítettél nekem eddig semmit. -suttogom, szememet mardosni kezdik a könnycseppek.De nem engedem el őket, még nem.El se hiszem hogy meg mertem szólalni, más esetben csöndben maradtam volna.
De most, nem ismerek magamra.
Amióta ezzel a férfival töltöm a napjaimat, meg változok.Gondoltaimból egy hatalmas csattanás zökkent ki, ami az arcomon történt.Pofon vágott.Az arcom égni kezd az érintett helyen.
Kézfejem a sajgó területhez kapom, meg ütött.Nem hiszem el, pofon vágott.A fél arcom sajog a pofonjától, örülök hogy nem nappal történt ez.
Mert biztos vagyok abban ha most látná az arcom, ki nevetne.A könnyeim utat törnek maguknak, fejem le hajtom.Már semmit se láttok.Egyik kéz fejem az arcom sérült részén, míg a másik a testem mellett lóg.Meg ragadja a fel karom és húzni kezd, a házához -gondolom.
Bele törődök a dologba, s sétálni kezdek mellette.Még mindig szorosan fogja karomat, ami biztos holnap látszódni fog.De nem érdekel.Már aláztak meg ennél jobban is, és nem ez volt az első pofonom.De, ez volt a legerősebb.S biztos vagyok abban, hogy soha se felejtem el.Tehát ez lenne az igazi Harry Styles, bajkeverő rossz fiú.Milyen furcsa, a megmentőm az ellenségem...
Remélem el nyeri mindegyik olvasóm tetszését!!
Feliratkozni, komizni, csatlakozni ér!! ;))))
Jó olvasást!!!!!!!!!!
D xoxo
Idő közben biztosan el aludtam mert, csak akkor keltem fel amikor egy puffanást hallottam.Ülő helyzetbe tornázom magam, szemeim a véres pólón ragadnak.Itt hagyta.Minek lehetett szemtanúja az a póló? Harry mit élhetett át benne? Lehet hogy segített egy embernek akinek balesete volt.Hm, milyen hősiesen hangzik.Csak kár hogy nem ez a magyarázat.Ebben az egyben biztos vagyok.Abban hogy valami olyan történt, amit a törvény bűntett.
Csak érjen véget ez az egész.Nem akarok itt lenni, most már nem.Valahogy Harry egyik napról a másikra változott meg.Vagy, mindig is ilyen volt? Csak Én láttam másnak? Lehetséges hogy másnak akarta mutatni magát, mint aki? De miért tenne ilyet?
Az ajtó kicsapódik és Harry ront be rajta.Ezzel kirántva engemet a gondolataim közül.Nem néz rám, csak a véres pólójáért megy el, és már távozik is.Egy hangos sóhaj hagyja el ajkaim, már csak két nap.És szabad lehetek.A tőlem nem messze lévő táska után nyúlók, és elő veszem belőle a mobilt.Most tartok ilyen fajta telefont a kezemben.Ne, értsétek félre! Volt már a kezemben telefon, és lenne is.Ha Harry nem dobja ki a táskámat.Abban volt minden fontos holmim, Ő meg csak úgy ki dobta.
Persze, az én mobilom nem volt ilyen....ilyen új.Már használt volt, még a szüleimtől kaptam amikor tizennégy éves voltam.Akkor kerültem be az árvaházba, nem sokkal utána.És azóta nem igazán láttam a világot, szinte el szigetelve éltem.A készülök rezegni kezd ujjaim közt, ezzel ki szakítva gondolataimból engem.Le pillantok, egy üzenetem érkezett.
Ujjamat óvatosan a kijelzőre teszem és megnyitom az üzenetet.
"Gyere le... Hxx"
Ennyi áll benne, várunk.Ki az a H? Ja, Harry. A telefont magam mellé helyezem és fel állok.Meg igazítom magamon a szoknyám, majd a fa tákolmányhoz lépdelek.Hihetetlen ember...Inkább küld egy üzenetet, ahelyett hogy szólt volna.Ki tárom az ajtót és be csukóm magam mögött ahogy ki lépek.Végig sétálok a hosszú üres folyóson, és a lépcsőnél meg állok.Egy sóhaj szökik ki ajkaimon, még egy csöndes éjszaka, és vacsora Harry Styles-sal.
Bal kezemmel fogom a korlátot, míg másikkal szelem a lépcsőket.Le érek a föld szintre és orromat meg csapja a konyhából áradó illat. Harry jól főz, ezt az egyet meg tudtam róla amióta itt vagyok.Be sétálok az étkezőbe amit egy pult választ el a konyhától.Az asztalhoz megyek és el foglalom a helyemet.Az étel már ki van készítve, és mind a ketten itt ülünk az asztalnál.Én ezen az oldalon, Ő pedig a másikon, tőlem "messze".
-Egyél. -szól rám parancsolóan.Aprót bólintok, ujjaim közé veszem az evőeszközt és enni kezdek.Ő is így tesz.Csendben pusztítom el tányérom nagy részét.Fantáziámat még mindig a véres póló izgatja.Mit élt át benne? ~Amióta meg láttam abban a felsőben, ez az egy kérdés jár a fejemben.
-Miért volt véres a pólód? -csúszik ki ajkaimon a kérdés melyet nem mertem meg kérdezni.Fel kapom fejemet, és Harry-t nézzem.Le nyeli a szájában lévő falatott és engem néz.Nem, ez nem az a jó fajta nézés.Inkább olyan "biztosan tudni akarod te azt" nézés.Már meg bántam szavaimat, és ha tehetném vissza szívnám őket.Hirtelen a vér is meg fagy bennem, és kővé dermedek pusztán a nézésétől.Fel áll az asztaltól, felém sétál.A félelem egyre inkább nő bennem.Le ül mellém -közvetlenül mellém.Kezét a combomra rakja.
-Tényleg tudni akarod? -kérdezi hátborzongató hangon.Le nyelem a torkomban lévő gombócot, és meg rázom a fejem.Ujjait fel-le mozgatja fedetlen bőrömön.Combjaimat nézi, ismét meg szólal.
-Kár, -mondja, és közelebb hajol, a fülemhez- pedig szívesen be avattalak volna. -hangjából ítélve csak viccel velem.Túl közel van hozzám, még sose volt hozzám ember ilyen közel.Tágra nyílt szemekkel figyelem minden mozdulatát, bár mit sem ér ha nem tudom meg védeni magam.
Fel kapom az asztalról a kést -ami egyáltalán nem éles- és felé szegezem.A mellkasának nyomom, és olyan erősen fogom amilyen erősen csak bírom.Nevetve el húzódik tőlem. Vissza ül, de nem megy el.A kést még mindig neki szegezem.
-Most mi lesz? Meg vágsz? -teszi fel a kezeit, és ki röhög.Egy kis idő után abba hagyja a nevetést, rám figyel.A tenyerem izzad a félelemtől, utálom magam amiért ilyen gyáva és félős lány vagyok.Hatalmas kezeit a combom két oldalán helyezi el, testével előre dől.Így a kés pontosan a mellkasának nyomódik.
-Gyerünk Emily. -biztat, zöld szemeit enyémbe fúrja.Szemei sötétebbek mint a sötétség.
Remegő kezemből ki esik a kés, és a földre zuhan.Arcára egy elégedett mosoly ül ki.El veszi combomról kezeit, fel áll és el sétál.
-Gyáva vagy! -jegyzi meg hátat fordítva nekem- A gyávák nem élnek túl semmit. -ezzel távozik, pislogok párat és rá döbbenek;egy őrült férfi házában vagyok.El kell tűnnöm innen.
Még mindig itt ülök, egészen addig amíg meg nem hallom a víz csobogását. Ez az, fürdik!! ~Örül belsőm.Nekem több se kell fel állok az asztaltól, és a bejárati ajtóhoz settenkedek.El jutok az ajtóhoz, még mindig hallom a víz csobogást.Kézfejem a kilincsre helyezem, lassan le nyomom azt.Ki nyitom a fa tákolmányt annyira, hogy ki férjek rajta.Majd miután ki jutok halkan be csukóm.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, egy meg könnyebbült sóhaj.Le sétálok azon a négy lépcsőfokon, majd ki az udvarból.Meztelen talpam a hideg aszfaltra téved, ami a fő úthoz vezet.
El indulok balra, mivel mindig arra mentünk.Már nem érdekel a verseny, nem érdekel semmi.Csak el akarok tűnni ennek az embernek a közeléből.Ki tudja mibe keverne még bele? Karjaim össze fonom mellkasom előtt.Nem gondoltam át ezt a szökéses dolgot, hideg van.Én pedig csak egy szoknyában sétálok a hosszú s végtelennek tűnő utcán.Minden annyira kihaltnak látszik, a lámpák világítanak az út szélén.De ez nem gátolja meg a sötétséget, ami be borítja a várost.A szél fúj, és én reszketni kezdek, mint a nyárfa levél.Így vissza gondolva, hihetetlen milyen könnyen el jöttem Harry-től. Magamban mosolygok azon hogy át tudtam verni Őt.Vagy, ki játszódtam valami ilyesmi.A lényeg; hogy végre meg szabadultam Tőle.És most egyedül bolyongók a sötét Londonban.
Fogalmam sincs hova kéne mennem,vagy hogy mit csináljak.De vissza nem megyek, abba a házba nem fogom többet be tenni a lábam.Lépteket hallok magam mögött.Eleinte nem foglalkozok vele, de egy idő után kezd ijesztő lenni.Hátra fordulok, és szembesülnöm kell a ténnyel; itt van.
Csupán három maximum négy méter választ el minket egymástól.
Pont egy lámpánál állunk, a fény meg világítja arcát, s Őt. Egy szürke melegítő van rajta, és egy fehér póló.Amiből minden tetoválása ki látszódik.
Hajából csurog a víz, így arca is kicsit vizes.Karjai teste mellett lógnak, egész teste meg feszül.Félelmem nő amint tesz felém egy lépést.Lábaim le gyökereztek.Egyre csak közeledik felém, én viszont mozdulni se tudok.
Ó, ha ölni tudna a tekintetével....Már rég hallott lennék.Teste fölém tornyosul, ahogy be lép az aurámba.
Előttem áll, szemezzek a mellkasával.Tenyerét a tarkómra csúsztatja és szorosan tartja.Fel pillantok Rá, szemeim könnyesek.Ennek köszönhetően homályosan látok, bár, sötét zöld -szinte fekete szemeit- így is tökéletesen látom.
-Nem szép dolog egyedül hagyni a házigazdát. -mondja végig szemembe néz- Főleg ha ő be fogad, és segíteni próbál. -hangjától a hideg futkos a hátamon.Hogy lehet egy embernek ilyen hangja? Még hogy segített? Tönkre tette az így is szánalmas életemet.
-Nem segítettél nekem eddig semmit. -suttogom, szememet mardosni kezdik a könnycseppek.De nem engedem el őket, még nem.El se hiszem hogy meg mertem szólalni, más esetben csöndben maradtam volna.
De most, nem ismerek magamra.
Amióta ezzel a férfival töltöm a napjaimat, meg változok.Gondoltaimból egy hatalmas csattanás zökkent ki, ami az arcomon történt.Pofon vágott.Az arcom égni kezd az érintett helyen.
Kézfejem a sajgó területhez kapom, meg ütött.Nem hiszem el, pofon vágott.A fél arcom sajog a pofonjától, örülök hogy nem nappal történt ez.
Mert biztos vagyok abban ha most látná az arcom, ki nevetne.A könnyeim utat törnek maguknak, fejem le hajtom.Már semmit se láttok.Egyik kéz fejem az arcom sérült részén, míg a másik a testem mellett lóg.Meg ragadja a fel karom és húzni kezd, a házához -gondolom.
Bele törődök a dologba, s sétálni kezdek mellette.Még mindig szorosan fogja karomat, ami biztos holnap látszódni fog.De nem érdekel.Már aláztak meg ennél jobban is, és nem ez volt az első pofonom.De, ez volt a legerősebb.S biztos vagyok abban, hogy soha se felejtem el.Tehát ez lenne az igazi Harry Styles, bajkeverő rossz fiú.Milyen furcsa, a megmentőm az ellenségem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)