7.Rész

                                     Ello Bananas!! Sok-sok idő után, végre
                            meghoztam a 7.Részt!! Köszönöm szépen a 3,000
                        oldalmegjelenítést, és a 19-dik feliratkozót!! Remélem
                       leszünk még többen is!! :) Jó olvasást! Komiz, iratkozz fel ;)

                                                                                                                        D xoxo







Annyira hülyén érzem magam.Hogy lehetek ennyire idióta? Főleg előtte? Amikor vissza értünk Ő a hálójába ment, Én pedig a nappaliban ragadtam.Egyedül.Ez a ház túlságosan nagy, -nekem.A táskát a kannapéra teszem ami L alakú, azt hiszem.Fekete színében nagyon ki tűnik a fehérre festett helységben.A falak üresek,
és barátságtalanok.Tőlem jobbra pár darab szekrény van el helyezve, ami szintén feketében tündököl.Velem szemben egy óriási tévé helyezkedik el, középen viszont egy üveg asztal.Amin egy doboz cigaretta van.
Vajon miből van egy olyan embernek mint Mr Styles, ilyen háza? ~Ez a kérdés gyakran fel bukkan bennem.

Zayn Malik

Gondolataimból Mr Styles zavar meg, aki a lépcsőn siet lefele.
Már egy fehér póló, és egy sötét színű farmer takarja Őt, lábfejeit egy fehér torna cipőbe rejti.Meg áll tőlem pár méterre és engem néz.Semmit mondó arccal mered rám, majd bele túr hajába. Ideges.Kézfejeit a zsebébe mélyeszti.

-El kell mennem egy kis időre. -mondja -De, nem leszel egyedül.Mindjárt jön Zayn. -befejezi a beszédet és el fordul.

Bocsánatot szeretnék kérni az idétlen viselkedésem miatt de nem tudok.Nem merek.Várjunk, ki az a Zayn? Az akivel itt beszéltek? Hallom ahogy a bejárati ajtó be csapódik, és én egyedül maradok a hatalmas házban.

Most simán meg szökhetnék de, valami vissza tart. Hogy mi? Egyszerű, nincs hova mennem.Ez az egyik, a másik pedig a verseny...

Ahogy közeledik a napja, egyre jobban izgulok.Nem tudom mi fog ott történni, semmit se tudok.Hogy kavarodtam bele ebbe az egészbe? És miért pont Én? Egész életembe jó voltam, mindenkihez.Próbáltam mindenkivel kedves és segítőkész lenni, és akárhányszor megtehetem segítettem.Akkor Én miért kapom ezt? Miért? Mit vétettem? Nem értem.El űzőm gondolataimat amint meg pillantok egy fekete sapkás fiút, magammal szemben.Fiút? Inkább férfit. Mint az eddigi alakokat őt is tetoválások és piercingek "díszítik".
Egy piros pulcsit visel, ami alatt egy fekete felső van.Sötét színű farmerja néhol rá tapad lábaira.És egy fekete bakancs van rajta.Ő Zayn.

-Zayn vagyok. -mondja és tesz felém egy lépést.Nem tudom most mit kéne cselekednem.
-Emily igaz? -kérdezi, bólintok.Le dobja magát a kannapéra. -Tetszhetsz Hazza-nak, ha itt tart téged. -mondja és nem hiszem el amit mond.Jól hallottam?

-Tessék? -kérdezem, és lassan le ülök a tőle messze eső, kényelmes díványra.

-Harry csak kurvákat szokott fel hozni magához. -mondja bővebben, meg lepődöm hogy milyen mocskosan
beszél.És a mondanivalóm szó szerint bennem akad.Alig veszek levegőt, csak ezt a srácot figyelem aki itt ül kényelmesen Mr Styles házában.

-Mr Styles, -kezdenék el beszélni ha nem nevetne, egyből.Kérdőn szegezem rá tekintetemet.

-Mr ? Miért hívod így? -kérdezi, szája sarkán még mindig ott van a vigyor.Csak azt nem értem miért?!

-Miért hogyan hívjam? -meg lepődök a saját hangnememen, olyan lekezelő lett a hangom.Karjaimat össze
fonom mellkasom előtt, hogy hogy nem félek ennek az embernek a közelében? Régebben meg se mertem szólalni, most meg "társalgok" egy punkkal.

-Harry-nek. -mondja ki a nevét.Még mindig furcsa számomra ez a név.Annyira kis fiúsan hangzik.Nem igazán illik Mr Styles-hez, persze illik is hozzá.De, nem annyira.Fura lenne ha a nevén szólítanám.
Még mindig itt ülök a sapkás figurával, aki hülyén vigyorog rám.

-Mond csak mikor szórakoztál utoljára? -kérdezi, fogalmam sincs mire utalva ezzel.Közelebb hajol hozzám, és köztünk lévő távolság kezd el tűnni.Át ül oda ahol Én ülök, közvetlenül mellém.Lábaim össze szorítom.
Egyik kezét a térdemre teszi, ami eléggé meg lep.A testemen végig fut egy borzongás, és a szőr is fel áll rajtam érintésétől.Vigyorra csak nagyobbra nő, amint látja a félelmet tükröződni az arcomon.Ujjai feljebb vándorolnak combomon, testem lefagy.Mozdulni se tudok, miért? Mert egy gyáva alak vagyok, azért...

-Harry biztosan nem bánná ha, -nem tudja be fejezni mert az ajtó ki nyitódik, majd be csapódik.Egyből vissza ül az előző helyére mintha ez az egész meg se történt volna. Ennyire fél Tőle?  Mr Styles meg jelenik előttünk, és Rám pillant.Szemeim a fehér pólóján lévő vér foltokra terelődnek. Mi történhetett vele?
Zöld szemei, olyan sötétek akár az éjszaka.Valószínű hogy dühös.

-Menj fel. -morogja, fel állok a táskával együtt, és a lépcsőhöz igyekezem.

Sikerül ismételten nem el esnem ez miatt a hülye cipő miatt.Nehezen de fel juttok az emeletre.Végig érzetem magamon ennek a srácnak a tekintetét, annyira...Undorom az ilyen alakoktól.Végig sétálok az üres folyóson, és a hálóba megyek.Miért van itt ennyi ajtó, ha csak két helyiséget használ? Annyira sok dolog van amiről beszélni akarok, kérdeznék Mr Styles-tól "néhányat".

De, miért volt véres a pólója? Tán megölt valakit? Na jó, ezen nevetnem kell, ez..ez kizártnak tartom.  Emily egy idegennel élsz együtt! Semmit se tudsz Róla, nem tudhatsz semmit se a munkájáról, sem más dolgáról... ~Mint ahogy azt már meg szokhattam, belsőmnek kell ismételten igazat adnom.Nem tudok semmit erről az emberről.Semmit se tudok Harry Styles-ról! Lábammal át lépem a küszöböt és be csukom az ajtót magam mögött.

A "királyi"ágy szélére ülök.Tudom, kissé viccesen hangzik, de tényleg hatalmas ez az ágy.El férne benne egy egész foci csapat.Körülbelül.A retikült magam mellé teszem, le hajolok és ki csatolom a cipőmet.Majd le veszem azokat és félre teszem őket.Emlékeim közt még mindig ott van az a véres póló.Vajon miért volt véres? Mitől, vagy kitől?   Egy hangos sóhaj hagyja el ajkaimat.Hogyan keveredtem bele Én ebbe? Ja, hát úgy hogy el jöttem abból az árvaházból.Mert szó szerint ki dobtak."Mert be töltöttem a 18-at". Azzal meg nem is törődnek hogy van-e hova mennem, csak úgy kiraktak.

Ilyet egyáltalán csinálhatnak? Már nem is érdekel, most a versenyre kell fel készítenem magam.Hiszen, alig 48 óra múlva lesz.Istenem csak nyerje meg azt a versenyt.Nem akarom azt az ismeretlen punkot -nem mintha Mr Styles-t ismerném.De, mégis csak, valamennyivel jobban "ismerem" már.Miért ilyen az életem?Ilyen borzalmas és kilátástalan?! Olyan szánalmasnak érzem magam, ahogy folyamatosan sodródom az árral. Ami ezidáig nem is volt annyira rossz, de most már tényleg elegem van.Bűntudatom volt amiért úgy viselkedtem és gondolkodtam annál az árvaháznál ahol Lux volt.De, ez a Zayn és a sok titok és az a véres póló, na meg a verseny; ezzel végleg be telt a pohár.Testem remegni kezd az idegességtől.Miért véres a pólója? Nyugi, Emily biztosan van rá egy logikus magyarázat... ~Lehetséges hogy van, de ha nincs? Akkor mi van? Nem is értem miért gondolkozok ezen, hisz úgy se fogja meg vitatni velem ezt a "témát".

Az ajtó hirtelen ki nyitódik és Mr Styles lép be rajta.Szemet se véve rám, a szekrényéhez sétál, ki nyitja azt.Le veszi a pólóját, és a földre dobja.Szemeim izmos hátát pásztázzák egy ideig.De hamar el kapom tekintettem és össze szedem gondolataim, -vagyis próbálom össze szedni őket.Ujjaimat babrálom, nem merek meg szólalni pedig meg akarok.Föl állok, fejem le hajtva a padlót illetve a lábfejeimet nézzem.
-Mr Styles, -lassan ejtem ki a nevét, de nem merek fel nézni Rá-  m...mi történt magával? -a levegőben azonnal lehet érezni a feszültséget ami rajtam, és rajta  is meg látszik.Hallom a lépteit, melyek felém közelítenek.Lehet hogy hiba volt meg szólalnom? És hallgatnom kellett volna

.Ujjperceit az állam alá helyezi, s fel emeli azt.Ezzel kényszerítve engem a szemkontaktusra.Íriszei még mindig éj sötétek.Arcáról semmit se tudok le olvasni, póker arca van.Vonásait figyelem, és a göndör haját, ami tökéletesen be keretezi arcát.
Ujjait még mindig államnál tartja.Ajkai el vállnak.

-Semmi. -válaszolja, hangja rekedtes, folytatja, -És ne hívj így, nem ez a nevem. -hangnemétől le fagyok, olyan...olyan hát borzongatóan beszél, és ehhez hozzá párosítva a rezzenés telen arcát. Huh, félelmetes.
-Rendben Mr.. Harry. -gyorsan ki javítom magam, egy önelégült arccal találom szembe magam.El engedi állam, és épp fel lélegeznék amikor erősen meg szorítja az állkapcsomat.Le dermedek, most mi van?

-Csak Harry! -most komolyan a nevén vitatkozunk, de nem is ezen kezdtünk el beszélni.Bólintok egyet,
engem ez a férfi mentett meg? El enged és ki sétál a szobából, hál' istennek! Ujjaimmal végig simítok államon, áú, ez azért fájt.Lassan vissza ülök az ágyra, és el merülök a gondolataim közt.Már alig várom hogy vége legyen ennek a rám álomnak...

6.Rész

                                           Hii Guys!! Rengeteg késés után, itt a 6.Rész!
                                  Nagyon hosszúra sikeredett, remélem ennek örültök !!
                                   Örülök a 16.Feliratkozónak várom a többi olvasót is!!
                                Jó olvasást! Komiz, iratkozz fel, csatlakoz!!
                                                                                                                 D xoxo
                                                                                                   










Egész éjjel egy szem hunyásnyit se aludtam.A versenyen kattogok éjjel-nappal, félek attól a naptól.Már a hét közepénél járunk.És egyszer, maximum kétszer hagytam el a házat.Akkor is csak azért mert el mentünk egy próba versenyre.Egy erdőbe, vagyis inkább egy kialakított pályára, ahol Mr Styles kedvére gyakorolhatott.
Így volt szerencsém meg tudni hogyan is vezet, nagyon jól.Tudja kezelni az autót, és ennek örültem.De, nem

csak mi voltunk ott, hanem az a bizonyos Zayn is.

Ott állt mellettem két méterre, és onnan figyelte Mr Styles-t, velem együtt.Nem beszéltünk, és nem is szeretnék vele beszélni.Már öt napja élek ebben a házban, és még mindig alig tudok valamit erről a férfiról.

Olyan sok dolog övezi Őt, az ügyeit.És valamiért meg akarom ismerni, a kíváncsiság ami bennem lakozik, az hatalmas iránta.
Csak azt nem értem miért? Miért akarok egy olyan embert meg ismerni aki ilyenbe kevert? Miért? Nem vonzódom hozzá, de valljuk be.Meg mentet. És bár, még ezt is nehezen tudom el hinni, lehet hogy igaz.És tényleg csak segíteni akart, de akkor mi értelme volt annak hogy el vitt egy versenye és ajánlott fel díjként?
Egyszerűen nem értem, habár ezt ki értené? Senki!

Gondolataimat el űzve fel ülök a nagy ágyban, melyben el tudok tűnni.Ekkor az ajtó ki csapódik és Mr Styles állít be.Öltönyt visel, hozzá illő nadrággal és cipővel.Haja fel van zselézve vagy hajlakkozva.A nyakán lévő tetoválások ki látszódnak.Szemei ki vannak húzva, akárcsak egy nőnek, csak Neki jobban áll.Sokkalta félelmetesebben fest így, mint máskor.Nem is tudom miért.Szemeimet végig vezettem rajta néhányszor, végül az arcán állapodnak meg barna szemeim.Zöld szemeivel engem figyel, majd egy szatyrot dob felém, pontosabban az ágyra.

-Öltözz fel! Tíz perc és indulunk! -adja ki az utasítást, és ki megy a hálóból.Az ajtót hangosan csapja be maga mögött.Miért öltözött fel ilyen elegánsan?

Észre se vettem hogy van nála valami.A zacskóért nyúlók, bele kukkantok.Hm, ruhák.Ujjaim közé akad egy szoknya, ami felül fekete míg alul rózsaszín színű.Egy masni van a felső részen, ami alatt egy kis része "hiányzik" a ruhának.E darabot félre rakom és tovább kutatok, ki veszek még egy karkötőt és egy táskát, majd végül egy fekete csatos telített talpú magassarkút.

 Föl áll, -hátal az ajtónak.Ki gombolom a testemet takaró férfi illatú inget, majd az ágyra ejtem.Meg fogom a szoknyát, fel húzóm lábaimon, a pántjait a karjaimon.Meg igazítom magamon és párszor meg nézem magam.
Mivel melltartót nem találtam ezért azt nem vettem hozzá, remélem nem nagy gond.Fel veszem a karkötőt, és az ágy szélére ülök.A magassarkút a kezembe veszem és bele bújtatom lábfejeimet.Be csatolom mindkettőn a csatot, a táskát a vállamra teszem és azt hiszem Én kész vagyok.

Föl állok, és sikerül nem elesnem.Végig nézzek magamon, és a ruhákon.Be kell vallanom még sose volt rajtam magassarkú, a torna cipőmön kívül mást nem igazán hordtam, eddig.Az ajtó fel tépődik és Mr Styles lép be.Egyszer végig mér, majd szemembe néz, ajkai el vállnak így szól;
-El megy, gyere. -mondja és meg fordulva tengelye körül el indul ki az ajtón.Lassú meg fontolt lépésekkel haladok utána.De nem hinném hogy valaha is utolérhetem Őt.Főleg nem úgy ha egy ilyen ízé van a lábaimon.
Mire ki érek az ajtón Ő már a lépcsőnél van.Egy pillanatra vissza néz rám, egy nagyot sóhajt és vissza jön.
Meg áll előttem, le néz rám.Már épp szólásra nyitnám a szám de ezt meg teszi helyettem Ő.

-Mit szerencsétlenkedsz? -kérdezi "kedvesen".Válaszolni készülök de, közbe vág.

-Csak azt ne mond hogy nem tudsz menni benne. -mintha gondolat olvasó lenne. Komolyan egy UFÓ vagy mi ez a lény? Csak nagyon le maradtál Drága... Ebből lehet következtetni...  ~Belsőm ismételten ki oktat, és ezer százalékig igaza lehet.

Egyik kezét a derekamra csúsztatja, míg a másikkal meg fogja bal kezem.El kezdünk sétálni, görcsösen szorítom Mr Styles kézfejét.Kicsit könnyebb menni így , de a lépcsőtől félek.Apró tenyerem el veszik az övében.El érünk a lépcsőhöz, el enged.Fel nézzek Rá, nem mond semmit csak maga elé enged.Bal kezemmel kapaszkodom a korlátba, és szép lassan le megyek a lépcsőn.Lábaimat egyik fokról a másikra rakom.Biztonságban érzem magam amikor végre a biztos talajon vannak a lábaim.
Még meg se fésülködtem.

-Ott a fürdő, van két perced. -mondja és el tűnik.Bólintok egyet, és a velem szemben lévő fehér ajtóhoz lépdelek.

Kézfejem a kilincsre csúsztatom, le nyomom azt.Mint mindenhol itt is minden fehér, a falak a bútorok és a csempe is.Egy fésűt keresve ki nyitom az első ajtós szekrényt. Bingó!Kezembe veszem a hajkefét és végig fésülöm párszor a hosszú barna hajamat.Miután ezzel kész vagyok, késznek nyilvánítom magam.S vissza ballagok a nappali és a konyha találkozásához.

Ott meg állok és bele nézzek a táskába, ugyanis rezgett egyet, és ha jól tudom a táskák nem szoktak rezegni.Fel tárom a táskát, és egy mobilt pillantok meg benne.Ki veszem és meg forgatom a készüléket, egy alma van a hátulján.Vajon mi a márkája?
Még nem láttam ilyen telefont, kicsit nehéz.

-Látom meg találtad. -egy rekedtes hang szakítja meg gondolataimat.Fel pillantok a telefon mögül.Kezeit a zsebébe mélyeszti és engem pásztáz.

-Egy iphone, hogy el tudjalak érni.Csak az Én számom van benne. -mondja, és közelebb jön.Ki veszi a telefont ujjaim közül és meg néz valamit. -Ha gond van, engem hívsz. -ezzel vissza rakja a táskába.Nagyokat pislogok, az állam a padlót súrolja.Miért ad nekem bármit is? Hisz nem a rokonom, nem a barátom, egy senki vagyok számára... De akkor miért? Meg szeretném ölelni, de a múltkor el mondta hogy soha többet ne tegyek ilyen és ehhez hasonlókat.

Belül örülök, nagyon is.De kívül nem merem mutatni, mert akkor gyengének tűnék.És a gyengék mindig el buknak.Elő veszi a kocsi kulcsot a zsebéből, és rám néz.Biccent egyet az ajtó felé, bólintássommal jelzem hogy értem mit akar és el indulok.Ki nyitom az ajtót és amilyen gyorsan csak tudok a garázsba megyek, Vele a nyomomban.Már a Range Rover felé mennék amikor meg áll egy másik mellett.Vissza lépkedek hozzá, és az ő másik autójához.Be szállok, majd Ő is.Be csatolom az övem, és várom hogy elinduljunk a fene se tudja hova.Ki hajtunk a garázsból, az udvarból majd az úton haladunk tovább.Furdal egy kérdés, amit pár perc gondolkodás után fel teszek.

-Hova megyünk? -hangom kicsit bátrabb mint először,de még mindig nem merek beszélni úgy ahogy szoktam.Nem figyel rám, az útra szegezi szép szemeit.

-Egy helyre. -mondja, és itt a beszélgetésünk véget ér.Miért is hittem hogy majd el mondja? Tekintettem az ablakon kívül ragad, figyelem a fákat az embereket, akik mellett el haladunk.Legalább annyit el árulhatna hogy hova megyünk.Nem lehet olyan nagy titok...


                                                            *       *         *


Fogalmam sincs mióta ülhetünk az autóban, de a fenekem el zsibbadt.Tekintetem immáron én is az úton tartom.Egy földes út szakaszra kanyarodunk, és azon megyünk pár száz métert.Majd egy hatalmas épület előtt parkolunk le.A kerítés körülbelül három méteres lehet, az építmény tetején ott virít egy felirat.
"Gyermek otthon"  Mr Styles-t nézzem és várom hogy Ő is ezt tegye.Amit pár perc múlva meg is tesz.

-Miért jöttünk ide? -hirtelen meg jött az a bizonyos löket ami kellett, a hangom magabiztos és tudatos.

-Mert.Most pedig gyere. -ezzel ki száll, Én is így teszek.Habár az épület kinézetre nem tűnik árvaháznak,
inkább valami másnak.

De, a legfontosabb; miért jöttünk ide? Le zárja az autóját, és meg fogja a kezem.
A hatalmas kapu fel tárul előttünk, be sétálunk a tágas udvaron egészen az épület be járatáig.Minden el van rendezve, és itt is minden olyan mint Mr Styles-nál. Na jó, talán nem.De az én árvaházamnál sokkal jobb.
Ki nyitja előttem az ajtót, és be enged.Még mindig félek attól hogy el esek.Ő be csukja a két ajtós be járati ajtót, és egy recepció szerűséghez sétálunk.

-Jó reggelt. Lux Atkin-hoz jöttünk. -mondja a nőnek aki rá mosolyog, majd beszélni kezd.

-Á, Mr Styles már várta magát. -mosoly tovább - a 216-os szobában lesz. -mondja. Mr Styles el mond egy "köszönöm"-öt és el indulunk balra a hosszú folyóson.Ki lehet az a Lux Atkin? Talán egy régi ismerőse vagy ex barátnője? ~Kérdések százai forognak az agyamban, és nem tudom őket kezelni.Gondolataim közepette el érjük azt a szobát amit a nő mondott, Ő be kopog majd be nyit.Mindennek fertőtlenítő szaga van, mintha kórházban lennénk.Egy ágy van a helyiségben, amiben most mi is vagyunk.

-Hally'. -egy szőke kislány ugrik Mr Styles nyakába, aki le guggolt elé.Szorosan fonja kicsi karjait a férfi nyaka köré, állát a vállára rakja.

-Hally báci' ki ez a szép lány? -suttogja Mr Styles fülébe amin el mosolyodom.A tetovált férfi el húzódik a lánytól, rám pillant.Majd vissza a kislányra.

-Egy barátom. -mondja kis időzés után, a kislány bólint.Ő fel áll és a kislány és közém áll, de fogja a pici kezét.

-Lux, ő itt Emily Ross. -mondja Lux-nak - Emily ő itt Lux Atkin. -mutat be minket egymásnak.Le hajolok hozzá -hogy egy magasak legyünk és kezet nyújtok neki.

-Örülök hogy megismerhetlek. -meg rázza a kezem.Aranyos teremtés.Bő fél órát vagyunk a kislánynál mert utána az orvos ki küld minket.El búcsúzunk Tőle.Egész idő alatt Vele beszélt, jól szót értenek.De, ki ő és honnan ismerik egymást? Az épületből kiérve, meg szólalok.

-Ki ez a kislány? -kérdezem.Meg áll.Bele túr hajába, gyakran csinálja ezt, főleg akkor amikor ideges.Hangosan fújja ki a levegőt.

-A keresztlányom. -adja a tömör választ.De, még mindig nem teljes a kép.

-Miért van itt? -faggatom tovább.Nyel egyet.

-Mert a szülei meg haltak egy autóbalesetben. -mintha a szívem ki hagyott volna egy ütemet.Hülyén érzem magam, nagyon is.Egy érzéketlen barom vagyok, gondolhattam volna hogy valami olyasmi történt amiről nem szívesen csevegne.A földre szegezem tekintettem, annyira szégyellem az egészet.Ő el hoz ide és be mutat neki, én meg így viselkedem.Valaki adjon egy ásót, el akarom ásni magam! Most!

5.Rész

                                        Hii Guys!!!Meg hoztam az 5.Részt!
                                  Örülök a 14-dik feliratkozónak  és a komiknak!
                             Továbbra is várom az olvasókat, ide és a csopiba is ;)
                                 Jó olvasást!!! :)♥

                                                                                        D xoxo









                                                               *        *       *


Egyedül ülök az ágyon,  immáron fel öltözve.A tévé be van kapcsolva, és valami idétlen mese csatornán van.
Üveges tekintettel bámulom a képernyőt, és gondolkodok.Amióta meg öleltem, hozzám se szólt.Miért? Mi rosszat tettem? Talán, nem kellett volna meg ölelnem? Ugyan, mindenkinek szüksége van egy ölelésre, egy embere, egy támaszra.Aki ott van neki, a bajban és mindig.

Ez vagyok én -mostanság.Egy sóhaj szökik ki ajkaim közül, a tévé távirányítóért nyúlók, és kikapcsolom a televíziót.Az ágy szélére ülök, lábaimat a padlóra teszem.Lábfejem érintkezik a hideg fa padlóval.Fel állok, és az ajtóhoz lépdelek.El érek a fa darabhoz, ujjaim a kilincsre csúsznak, majd le nyomják azt.Az ajtó ki nyitódik, ki lépek a folyosóra az ajtót be csukom.Lábaim a lépcsőhöz visznek, és nem parancsolok nekik.Le megyek a lépcsőn, amikor meg üti fülemet Mr Styles hangja.

-Nem tudom Zayn, csak.... -rekedtes hangján érződik a szomorúság, a keserűség.Várjunk, ki az a Zayn?

-Csak? Teljesen hülye vagy! -szólal meg egy mély lágy hang, mely félbe szakította Harry-t. Még mindig nehéz meg szokni ezt a nevet, "Harry" mennyire illik Mr Styles-hoz.

-Ja, tudom. -mondja Mr Styles. Egy fokkal lejjebb lépek, így láthatom a nappaliban üldögélő két férfit.

Zayn Malik

Mr Styles-t oldalról pillanthatom meg, míg a másik férfinak csak a hátát és a sapkáját látom.

-És mi a terved vele? -biccent egyet a lépcső felé, göndörkénk csak maga elé meredve emészti meg a kérdést.Ugye nem láttak meg? Be szívom alsó ajkam, levegőt is alig veszek.
-Zayn, ő árva.. -válaszolja a rekedtes hang, közben erre a
bizonyos Zayn-re néz.Mi? Ők, most rólam beszélnek?
Dehogy is Emily...  ~belsőm nyugtat, kevés sikerrel.

-Akkor, mit akarsz, mi legyen? El vigyem?  -a sapkás szegezi a kérdést a fürtösnek.Sóhajt egyet, még innen is látom ahogy mellkasa fel, le mozog.

-Ne, arra semmi szükség..Majd, ki találok valamit. Hisz a versenyen ott kell lennie. -válaszolja Mr Styles. Egy pillanat mi? Mr Styles oda akart adni ennek az idegen férfinak?  De mégsem tette...
-Miért raktad fel őt? -Zayn szólal meg ismét.Egy kis ideig csönd ül a két férfin, majd Mr Styles válaszol a kérdésre;

-Ott volt Louis, és láttam hogy mennyire be jön neki Emily, és nem tudom, bele mentem. Így izgalmasabb lesz. -válaszolja.Tehát féltékenységből csinálta az egészet.Fejem enyhén meg rázom, és vissza térek a valóságba.Majd később dühöngök.

-És ha veszítesz? -Zayn bombázza Őt a kérdéseivel.Ez az a kérdés ami engem is izgat, túlságosan is.

-Nem lesz semmi, se érzelmileg se máshogy nem jelent nekem ez a lány semmit. -egy könny csepp szánt végig arcomon, majd még egy,és még egy.Fel kuporodom a lépcsőről, és vissza siettek a "szobámba".

Feltépem a háló ajtaját majd be csapom magam mögött.Jóval nagyobbat és hangosabban csapódik be mint gondoltam volna.Hátam az ajtónak döntöm, le csúszok rajta.Térdeim fel húzóm, fejem le hajtom.Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Egy ilyen naiv, kislány? Már az első nap le kellett volna lépnem.De, miért is sírok Én most pontosan? Azért mert egy idegen férfi, meg ment majd bele kever egy versenybe, amin trófea ként kell díszelegnem.És, ennek az idegen pasinak akar oda adni mint egy csokit, aztán meg gondolja magát és meg tart.De főkként azért, mert nem vagyok fontos senkinek.Nem csak neki, hanem senkinek se.Ezért nincs családom, se másom.Talán így van megírva?

 Ott fent, a nagy könyvben.Vagy Én vagyok a hibás mindenért? Könnyeim szakadatlanul folynak.De. hiába itatom az egereket.Azzal nem oldódik meg semmi.
Minden problémám itt marad, velem együtt.Egy kopogás üti meg fülemet, s abba hagyom a sírást.Bár, még a levegőt egyetlenül veszem.Nehezen föl tápászkodom  padlóról, és ki tárom az ajtót.Mr Styles-el találom szembe magam.Arcáról semmit se lehet le olvasni. Mindig tartja a póker arcát, mindig...
Fejem le hajtom, nem akarok és nem is merek a szemébe nézni.Egyet lépek felé, ki akarom kerülni de elém áll.Teste meg feszül.


-Hova sietsz? -kérdezi, lábujjaimat figyelem.Hangja víz hangzik fejemben, mondatával együtt.Minden gondolatom össze szedve, állok előtte.  A helyett, hogy el lökném és le kiabálnám a fejét.Lehet ezt kéne tennem, ennél rosszabb nem hiszem hogy lehetne.Erőt véve magamon, fel nézzek rá.Szemeimet övéibe mélyesztem.Ajkaim el vállnak;

-El az életedből. -hangom suttogásnak hangzik.Rezzenés telen arccal néz engem.Mély levegőt vesz, mintha nyugtatná magát.Hajába túr, és meg szólal;

-Nézd, semmi kedvem nincs itt tartani téged.De, amíg a verseny le nem ment, addig itt leszel.Világos?! -oktat ki, egyik szemöldökét az egekbe emeli- És, utána el mehetsz, ha nyerek.Ha viszont veszítek, egy jó éjszakában lesz részed. -kaján vigyorral az arcán el sétál.Mi a.... ?!Hülye fejjel bámulok magam elé, a semmibe. Azért kevert bele mert féltékeny volt, a semmire, most meg ez? Istenem, ezen a férfin lehetetlen ki igazodni.A folytonos hangulat ingadozásai, és az ügyei... Remélem ez az egy hét hamar el telik, és nyer.Nem akarok egy "jó éjszakát" el tölteni Tomlinson-nal. Sem senkivel.A hideg futkos a hátam az ilyen gondolatokra...

4.Rész

                             Hii Guys!! I'm D, és meghoztam a 4.Részt!!
                        Nagyon örülök a 13.Feliratkozónak és az 1,352
                     oldalmegjelenítésnek!!!!! Továbbra is csak annyit kérek;
                   hogy iratkozz fel, komizz, és csatlakozz ha tetszett! :)
                      Jó olvasást! Pusszancs♥♥♥♥♥

                                                                                                               D xoxo

Niall Horan 

Reggel van, érzem a függönyön keresztül be szűrődő fényt.Amit a nap bocsájt a földre, s ami be aranyozza az emberek napját.Fülemet meg csapja valami fura hang.Mintha valaki ropogtatna valamit, vagy csámcsogna.Igen ez a jó szó a hangra, ami bántja a fülem.Ki nyitom szemeim, és egy szőke fiút pillantok meg magamtól körülbelül fél méterre.

Egy tál pop corn van az ölében,és azt eszi.Végig nézzek rajta párszor mire el jut az agyamig, hogy igen itt ül mellettem egy férfi.
Nagyot nyelek, mire el neveti magát.Mint -itt mindenkinek- neki is tetoválva vannak karjai.Piercing van a szájában és fekete felsőt visel -jelenleg.Az előbbi vigyorával meg mutatta hófehér fogsorát, ami szinte csillog.Szőke haja precízen fel van állítva, s zselézve.Nagyokat pislogok rá, akár ki is ez a pasi.Tuti,hogy Mr Styles-hoz jött.A torkomban növekedő gombóctól meg se tudok szólalni, még mindig egymást nézzük.
De, mit keres itt? És hogyan jutott be a házba?

-Niall, el takarodnál a házamból? -Mr Styles hangja szakít ki gondolataimból.A hang irányába fordítom fejem, épp a farmerját húzza magára, s gombolja be.A másik férfi aki -ezek szerint- Niall le rakja a tálat az ágy melletti éjjeli szekrényre, fel áll.

-Bocs, hogy meg zavartam a mézes heteid.De beszélnünk kellene. -mondja a szőkeség, közben kezeit zsebébe mélyeszti.Szemeim tágra nyílnak mondatára.

-Mi a faszról beszélsz?! Ő,  -rám mutat- nem a csajom, ő egy senki.Vágod! Na húz el! -mutat az ajtóra.

Na jó ez azért szíven ütött.Igaz, nem vagyok senkije de Ő hozott ide nem magamtól jöttem.Az utcán is hagyhatott volna!Lehet mind ketten jobban járunk, ha akkor nem jön oda és -állítólag- ment meg.De, lassan már ezt se hiszem el.Az igaz hogy az a 12 óra ki esett, vagy több, de nem hinném hogy bárki is egy ilyen lányt akar meg erőszakolni.Hisz, csak végig kell rajtam nézni.Az arcom irtó csúnya, a ruháim régiek, és a hajam sem a legjobb.Az alkatommal ugyan így, mégis melyik férfi akarna egy ilyet?

-Haver, ne csináld már!Komoly dolgokról kell beszélnünk! -e mondatra vissza térek a valóságba, Niall az ajtón kívül áll.Mr Styles, pedig az ajtón belül, egyik kezével fogja az ajtót.

-Szarom le hogy mit kell és mit nem, majd beszélünk. -ezzel rá csapja az ajtót, a fura akcentusú srácra.
Egyik kezét homlokára teszi, a másik a derekán van.

-Louis-ról van szó! -a göndör izmai meg feszülnek.Meg fordul, fel tépi az ajtót.

Meg ragadja a pólójánál és ki löki a folyosóra.Hallom ahogy Niall háta a falnak nyomódik, most mi csinál? Ki ugrok az ágyból és feléjük közeledem. Ám, az ajtóban meg torpanok.Amint látom Mr Styles hátán lévő izmokat meg feszülni.Szegény Niall-t még mindig a falnak szorítja.A feszültséget szinte tapintani lehet a levegőben.

-Nem akarok róla semmit se tudni!Meg értetted? -sziszegi fogai között.El emeli a faltól majd vissza vágja, mintha csak egy rongy darab lenne. Niall le csúszik a falon és fel néz Mr Styles-re.

-Tűnj el! -ez az utolsó amit mond neki, szembe fordul velem.Kezei ökölbe szorítva lógnak teste mellett, egy pillanatra rám néz.Gyönyörű zöld szemei, feketék.Vajon mi baja lehet azzal a Louis-sal?

-Vigyáz Harry, mert meg ütheted a bokád,és veled együtt Ő is. -Niall föl áll, közben figyelmezteti Harry-t. Tehát így hívják;Harry Styles.

 Ezek után, a szőkeség el sétál a hosszú folyosón, le a lépcsőn, majd ki az ajtón.A bejárati ajtó be csapódik, Harry pedig öklét a falba üti.Meg rémülve, nézzem ahogy a falon le folyik a vörös folyadék.Ami az Ő kezéből szivárog, már teljesen ki ment fejemből az iránta érzett dühöm.A fal be horpadt ütésétől, teste még mindig feszes.Felé lépek párat, s mellette állok meg.Jóval magasabb mint Én, van köztünk úgy, két fejnyi.Ujjaimmal meg fogom azt a kezét mely -még- egyben van.


-Mr Styles. -hangom épp hogy hallatszik a csendes helységben.Feje le van hajtva, mellkasa fel-le emelkedik.


Be állok két karja közé, fogalmam sincs honnan jött ez a hirtelen jött bátorság.De egyet tudok;le kell nyugodnia.Nem néz rám, a vére még mindig folyik.Szemeit a padlóra szegezi, vékony karjaimat dereka köré fonom.Fejemet mellkasára hajtom, hallom szívverését.Egyenletes.Keze még mindig a falban van, másik kezét derekamra csúsztatja.

-Neked csak Harry. -suttogja.Fogalmam sincs hogy meddig állhattunk így, de jó volt.Az én részemről legalább is.Engem nem szoktak az emberek ölelgetni, sem a közelembe jönni.És hogy miért van ez, azt nem tudom. Annyi kérdést szeretnék fel tenni neki, de nem merek egyet se.


Meg akarom ismerni, de attól tartók ez lehetetlen. Harry olyan, zárkózott típusnak tűnik.Akit senki nem tud meg törni, meg ismerni, vagy a közelébe menni.Eddig nem igazán láttam őt bármilyen normális emberrel.Vagy nővel, talán meleg? Nem, nem az nem lehet.Ezt azért kétlem.Hosszú perceken keresztül állunk egy mást magunkhoz szorítva.Örülök hogy nem tett magában nagyobb kárt, mert ez is elég szépen meg fog látszódni rajta.Csak azt tudnám ki az a Louis, vajon köze lehet a versenyhez? Miért váltja ki csupán az illető neve ezt, belőle? Túl sok dolgot akarok meg tudni Róla, és mindenről ami Őt körül veszi.De, miért? Miért, ha nem is ismerem?Ha, egy senki vagyok számára? ~Kérdések, melyekre talán soha se kapok választ...

3.Rész

                            Hii Guys!!! Meg hoztam Nektek a 3.Részt is...
                       Öhm, komizzatok, iratkozzatok fel és csatlakozzatok!!
                      Minden olvasót várok a csopiba is ;)) Köszönöm az 1,046
                    -dik oldalmegjelenítést...
                     Jó olvasást, minden olvasónak aki erre a blogra téved!! :))

                                                                                                                    D xoxo









Mióta vissza értünk Mr Styles házába, azóta itt kuksolok a szobában.De, legalább az időt meg tudtam.Amikor vissza értünk 21:27 perc volt,a fali órán.Az ágyon ülök, hátam az ágy támlájának döntöm.
Annyi minden jár a fejemben,annyira sok minden történt ebben a 2 napban.Amióta "ismerem" Mr Styles-t
az életem 360 fokos fordulatot vet.Miért keveredtem bele Én ebbe? Miért sodort az ár ilyen emberhez, aki így keresi a kenyerét? Miért? Egy trófea leszek azon a versenyen, és ha az a férfi nyer.Nekem végleg be fellegzett.Nem szeretnék "díj" lenni, az Övé meg végképp.Lehet az lenne a legjobb ha, most azonnal le lépnék.Habár azzal se érnék el túl sokat.Inkább ejtem ezt az ötletet.~Ki verem fejemből az ilyen, s ehhez hasonló gondolatokat.

Amikor is, az ajtó ki csapódik és Mr Styles lép be rajta.Göndör hajából csurog a víz,  felső testét nem takarja semmi.Így rá látásom van tetoválásaira.Az egyetlen anyag ami fedi Őt, az a dereka köré csavart fehér törölköző.Melyből lábszárai ki látszódnak, párszor végig mérem Őt,  -az biztos.
Remélem nem vette észre...  A szekrényhez sétál, ki tárja annak ajtaját.Szemeim Rajta legeltettem, hogy őszinte legyek.Soha nem voltam még férfival semmilyen értelemben.Ezért is annyira furcsa nekem ez az egész.Az hogy megmentett, és hogy most itt vagyok.Vele. Mire észbe kapok, már egy bokszerben álldogál.
Itt öltözött át? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Elő ránt egy inget a szekrényből, és be csukja.Meg fordul -így szemtől szemben vagyunk- s felém sétál.Ki nyújtja karját, -amiben az ing van-  el veszem Tőle.

-A fürdő itt van ezzel a szobával szemben. -mondja, bólintok.

Le mászok az ágyról, a szélére ülök.Le hajolok a lábfejemhez, ki kötöm a cipő fűzőmet.Iszonyatos lassúsággal le veszem szürke vászon cipőmet -melyet Ő adott- és félre teszem. Meg ragadom az inget, föl állok.Az ajtóhoz lépek, ki nyitom azt, majd a szemben lévő szobába megyek.Ami -el mondása szerint- a fürdő helyiség.Ujjaimat a hideg fém tárgyra csúsztatom, le nyomom a kilincset.Át lépem a küszöböt és egy tágas helyiségben találom magam.A padló járó lappal van borítva, ami zöld színben ragyog. Akár csak az Ő szemei... Be csukom magam mögött az ajtót.Beljebb lépdelek, így a fürdőszoba közepén állok.Tekintettem végig járja a helyett.Egy zuhanyzó rejtőzik el a bal sarokban, az mellett -pár lépésre- polcok kapnak helyet.Amin tusfürdők és más egyebek sorakoznak.

A polcok alatt a szennyes található.Ezek mellett egy hatalmas tükör foglalja el méltó helyét, alatta pedig a mosdó van.A jobb sarokban -a hátam mögött egy kád van be  építve.El indulok a zuhanyzóhoz.Az inget -ami az Én "hálóingem"- a szennyesládára helyezem.Ahol fehérneműt is találok -tisztát!Le vettem magamról ruháimat, s össze hajtva ejtem bele a szennyesbe.

Bár, hogy őszinte legyek szerintem nem koszosak.
Be állok a zuhany kabinba, meg engedem a csapot.A meleg víz át járja fáradt testemet.Már most szét vet az ideg attól a versenytől.Mi lesz Velem ha tényleg veszít? Nem, nem nem, az nem fog meg történni.
Bíznod kell benne Emily... Egy sóhaj szökik ki ajkaimon.Ma is le győzte nem? Akkor egy hét múlva is le fogja! Csak, bíznom kell Benne. Egy vad idegen férfiban.Miután teljesen el áztattam  magam, el zárom a meleg vizet, s ki szállok a kabinból.Testemet egy törölközőbe rejtem el.Gyorsan szárazra törlöm magam, majd föl veszem a fehérnemű alsót.

A fehér anyagot le dobom magamról, és az ingért nyúlók.Bele bujtatom
karjaimat, majd be gombolom azt.A törölközött is bele rakom a szennyesbe, és már megyek is.Vissza megyek abba a szobába ahonnan ki jöttem.Az ajtó előtt meg torpanok, nem lenne jobb el menekülni?
El futni a problémák elől? Hangos sóhaj hagyja el számat, majd be nyitok a "lakosztályomba". Szemeim tágra nyílnak, amint az ágyra pillantok. Khm...amiben Mr Styles fekszik.Könyökén támaszkodik, és a tévét bámulja. Ugye, nem gondolta ezt komolyan? Nyelek egyet, és meg fordulok tengelyem körül.Be csukom a fa darabot, s vissza fordulok Hozzá.  Aprókat lépve érek el a hatalmas ágyhoz.Le ülök a szélére, én is a tévére meredek.

-Nem alszol? -kérdezi rekedtes hangján pár perc múlva.

-Veled? -kérdéssel válaszolok kérdésére.Rá nézzek.Bólint, nyugodj meg Emily.Nem fog meg erőszakolni vagy ilyesmi. ~E gondolattal be mászok az ágyba, és be takarózok.Az ágy szélére húzódom, hallom ahogy kuncog egy sort.Majd kikapcsolja a televíziót és le oltja a villanyt.És ahogy be fekszik mellém, össze zárom szemeim -alvásra kényszerítve magam.Ami nagy nehezen sikerül is, sok-sok buta, és kusza gondolattal együtt.

2.Rész

                                       Hii Guys!!! I'm D. Meghoztam a 2.Részt.
                                        Köszönöm a 11-dik feliratkozott!!!!!
                                     Remélem ez a rész is, el nyeri majd a tetszéseteket!
                                   Jó olvasást! Komizni, feliratkozni, és csatlakoznii ér!! ;)
                                                                                                           
                                                                                                                                D xoxo                                






Zene



Légzésem fel gyorsul, szívem pedig zakatol. Meg fogok halni...~egy hang mondogatja ezt a fejemben.
Ülésembe kapaszkodom, egy pillanatra ki nézzek az ablakon.A fák és minden más egybe mosódik,túl gyorsan megyünk.Íriszeimet vissza vezetem a kocsiba. H-ra nézzek, szorosan fogja a kormányt.Néha-néha a váltóhoz nyúl, és vált.Már vagy 200 km/h-val megyünk.Egy éles kanyarhoz érkezünk, amit szintén ezzel a sebességgel veszünk be.Övemet szorosan fogom közre ujjaimmal.Mellettünk halad az ellenfél, Tomlinson.
Egy ki világított út szakaszhoz érünk,kezd sötétedni.Hány óra lehet most? Tekintettem az útra szegezem,
az út vége felé embereket lehet észre venni, akik két oldalt várják a győztest.

Oké Emily, nyugi mindjárt vége ennek az egésznek! ~belsőm próbál nyugtatni.A két jármű fej-fej mellett haladva teszi meg azt a pár száz métert.Hol H, hol Tomlinson vezet.Mindkét autó nagyon gyors, és a vezetőik is eléggé jól vezetnek.Gondolataimat a sikítozás és az üvöltés hang zavara zavarja meg.Mr Styles,
be húzza a kéziféket, és a "közönség" előtt -épphogy- megállunk.Légzésem helyre állítom, már amennyire ez lehetséges egy ilyen után.

Akár mi is volt ez, egy kisebb sok ért. Mr, tudjátok ki, ki száll a járműből és a kocsinak dől, a  dzsekis férfi hozzá sétál.Kezébe nyom egy pénz köteget, ami jóval több mint amennyit ki vett az előbb.A másik versenyző is ki mászik járgányából, és a dzsekishez megy.

-Tessék Liam! -Ő is pénzt ad a Liam nevezetű férfinak.Aki örömmel veszi el a pénzt, és számolgatja.

  Érdeklődve figyelem a három férfit.Tekintettem meg akad Mr Styles ellenfelén.Nem olyan magas mint H,
de nem is olyan alacsony.Olyan, 170-180 között van.
Egy sima fekete pólót visel, ugyan ilyen színű farmerrel.Viszont lábait nem láthatom,  -mert az autó el takarja.Nyakát tetoválások tarkítják, melyek a pólójának köszönhetően takarásban vannak.Alsó ajkát egy piercing ékesíti, ami a bal oldalon kap helyet.Tekintettem

találkozik az övével.Egy fél oldalas mosolyt küld felém, ezzel meg mutatva fogsorát.Meg nyalja alsó ajkát, kezeit zsebébe mélyeszti.        

-Styles, ki az a szépség a kocsidban. -szólal meg mély, lágy hangon az ellenfél.Mind három férfi felém kapja a tekintetét, fejem le hajtom.Érzem ahogy arc színem át vált vörösbe.Belül mosolygok, de kívül próbálom nem mutatni.

Félénken fel emelem fejem, még mindig engem figyelnek. Mr Styles vett rám egy pillantást,
egy sóhaj hagyja el ajkait.Vissza fordul barátaihoz, hogy őszinte legyek fogalmam sincs hogy kéne neveznem ezeket az alakokat.Nekem forrnom kéne a dühtől, és a haragtól amiért nem mondja el ki Ő és hogy mit akar tőlem.Vagy hogy egyáltalán miért mentett meg.Valamiért nekem az egész sztori sántít.Hangosan fújom ki bent tarot levegőm, és ismét a férfiakra szegezem tekintettem. Liam valamit magyaráz nekik,de nem foglalkozom vele. Tomlinson-al szemezek.

Louis Tomlinson

Még innen is látom kék szemeit.Zavaromban már nem tudok mit csinálni, így hát bámulom Őt.Akaratom ellenére is.Bár, lehet hogy nem kéne.Hisz, csak végig kell rajta nézni, messziről le rí róla hogy  "rossz fiú".De, lehetséges az is; hogy nem kellene külsőről meg állapítanom hogy milyen.

Ez csak egy kinézet,stílus vagy tudja a fene hogy mi.Az lesz a legjobb ha meg próbálom távol tartani magam tőle, még a végén bele visz valamibe.
Emily, néz rá, aztán magadra...Most már érted??          

 ~Mint mindig belsőm most is oktat, és igaza van.Én és egy olyan srác mint Ő.Kizárt.De nem is értem miért gondolkodok ilyeneken, amikor semmi sincs köztünk.Csak annyit tudok róla hogy; Tomlinson, és hogy így néz ki.Hű, de sok nem igaz?                  

-Mi lenne ha fel tennéd Őt díjnak? -buta gondolataimból e mondat szakít ki.Vajon miről beszélnek? Tovább hallgatózok.Habár, az nem hallgatózás ha le húzott ablak mellett beszélgetnek és azt hallgatom. Mr Styles tarkóját vakargatja.

-Át gondolom. -adja a rövid választ.Mr Tomlinson bólint egyet, és rám néz.

-Még találkozunk szépség. -kacsint egyet és el sétál.Figyelem távolodó alakját, be ül méreg drága sport autójába.Be indítja azt, vett rám egy pillantást és el hajt.

Idő közben a tömeg is le épet.Mr Styles be ül mellém a pénz kötegeket a kesztyű tartóba helyezi.A kulcsot a lyukba helyezi, el fordítja azt.A jármű motorja fel bőg, és el indulunk.Annyi kérdésem lenne a fickóhoz, de nem merek egyet se kérdezni.Miért? Mert egy gyáva nőszemély vagyok.Viszont, kíváncsiságom el uralkodik rajtam.

-Miről beszéltek az előbb? -a szavakat ki ejtem ajkaimon, és várom a válaszát.Megint halkan beszéltem/kérdeztem, ahogy azt általában szoktam.Ujjaival szorítja a kormányt.

-Egy versenyről. -mondja.Ezzel nem tudtam meg többet.Folytatja- amin neked is ott kell lenned.-fejti ki, egy kicsit.Mi, milyen verseny és nekem miért kell ott lennem?

-Miért? -faggatom.Ez után per perc csönd következik,amit Ő tör meg.

-Mert te vagy a trófea. -rám emeli zöld szemeit, érzem ahogy az autó gyorsul és vele együtt a szívverésem is.

M..Mit mondott? Én nem vagyok egy díj amit át lehet venni, ember vagyok.Ízig vérig hús ember!Nem egy tárgy amit akkor adunk valakinek amikor nyert.És mi van ha veszít? Akkor annak a másik embernek leszek a tulajdona? Vagy mi?  Szemeim meg telnek könnyekkel, nem akarom hogy el cseréljen.E gondolatra el sírom magam.Arcomat tenyereimbe temettem, könnyeim csak folynak folynak, és folynak.Szakadatlan.
Miért kapom ezt? Miért, kell ilyen nyomorult életemnek lenni? Miért? ~A kérdések zakatolnak a fejemben, mint egy gőz mozdony.Zokogok egy idegen férfi kocsijában.Kezeimre hatalmas ujjak telepednek, amiknek a tulajdonosa Ő.Ölembe engedem kézfejeim, és le hajtott fejjel zokogok.

-Hé, nyugi. -egy tincsemet a fülem mögé tűri.Mégis hogy mondhat ilyet?

-Nem lesz gond, a verseny egy hét múlva lesz. -ujjperceit végig futtatja arcomon, amitől liba bőrös leszek-
És amúgy is, nem szoktam veszíteni. -be indítja az autót és el indulunk.Észre se vettem hogy meg álltunk.

Valamilyen meg magyarázhatatlan oknál fogva, el hiszem szavait.Meg nyugszom, és le törlöm könnyeimet.Az ablakon bámészkodom kifele, amikor valami a combomra téved. Khm... Valakinek eléggé el tévedt a keze. Hatalmas keze combomon pihen ami, meg nyugtató.Tappancsáról el veszem szemeim és tovább nézem az embereket, akik mellett el haladunk.Remélem igazat mond és nem lesz semmi gond,na és persze, hogy meg nyeri majd a versenyt.                                                                                

1.Rész

                                  Hii Guys!!! I'm D!! És meg hoztam az első részt!
                              Köszönöm a vissza jelzéseket, a 8 feliratkozott, és az eddigi
                            kommenteket!!Várom a további feliratkozókat, és a komikat is!
                         Jó olvasást, és várlak titeket az fb csopiba is ;))
                                                                                                              D xoxo












Még mindig le dermedve állok az ismeretlen előtt.Zöld íriszei engem pásztáznak.Tesz egy lépést felém, én viszont hátrálok.Mind addig míg hátam a falnak nem ütközik. Itt a vég?!  Közelebb jön hozzám, kezét két oldalt támasztja meg.Arca alig pár centire van az enyémtől.

-Hogy hívnak? -kérdezi, hangja éles.Pislogok néhányat. Biztos nem álmodom? Valaki csípjen meg!
Testem a falnak szorítom, túl közel van.Le nyelem a torkomban lévő gombócot.

-E-Emily Ross. -hangom remeg, a földre szegezem tekintettem.Nem merek a szemébe nézni, senki szemébe se.Nevemet akadozva ejtem ki.Félve föl pillantok Rá. El veszi kezeit a faltól, és el sétál.Nézem távolodó alakját.

-H-Hogy kerültem ide? -csúszik ki számon a kérdés, melyre még nem tudom a választ.Félénken lépkedek felé, a konyhában tétlenkedik valamit.Meg állok a küszöbnél, s onnan figyelem.Remélem meg hallotta a kérdésem.

-Az út mellett találtalak, egy árokban. -mondja, hangja érzelem mentes- Néhány srác körül vett Téged és asszem, meg akartak dugni. -szavaira szemeim kitágulnak, rám pillant- Aztán, oda mentem és el hoztalak.Nem olyan nagy gond, ugye? -be fejezi sztoriját.Ez a férfi meg mentett?

 De akkor miért van rajtam az inge?És miért segített Nekem?  ~Kérdések százai vetődnek fel bennem.Melyekre fogalmam sincs mikor kapok választ.Nem nézném ki belőle az önzetlenséget.Egy pillanat, nekem volt egy hátizsákom.Az hol van?!

-Öhm, Mr, volt egy táskám....Azt, nem látta? -akadozva, de kinyögöm amit akarok.Rám emeli zöld szemeit,
és meg rázza a fejét. Ne már, abba volt minden holmim...

 Miért mindig velem történnek az ilyen dolgok?
Mivel  érdemeltem ezt ki? Isten ennyire utál? Egy kicsinek nem mondható sóhaj csúszik ki ajkaimon.
Nem volt nekem elég az a 4 év az árvaházban, most még ez is?

-Ülj le. -mondja de nem néz rám.Teszem amit kér, és helyet foglalok az egyik -Tőle- legtávolabb eső székben.

Csend telepszik ránk.Kicsit félek ettől a férfitól, akár ki is.Én semmit se tudok Róla de Ő, már tudja nevemet, és meg mentett.Egy null neki. Pár hosszú perc el teltével,két tányérral a kezében jön felém.Az egyik tányért elém rakja le, míg a másikat velem szemben -az asztal végénél.Ő is le ül.Le nézzek a tányérra, pirítós.Hm, de rég ettem ilyet.Talán utoljára akkor, amikor még a szüleimmel éltem.

-Egyél! -parancsol rám, amire kicsit össze rezzenek.Általában nem szoktam reggelizni, sem nagyon mást csinálni.A napjaim nagy részét abban a kis szobában töltöttem ahova anno 4 évvel ezelőtt be raktak.
Nem igazán voltam azóta "szabad".Sőt, soha se voltam az.És nem értem azt hogy miért nem érzem azt amit kellene éreznem.A szabadság érzetének kellene át járnia testemet, de helyette nem rezzen bennem már semmi se.Remegő ujjakkal nyúlók az ételért, és kezdek el enni.Már a második pirítósnál járok,amikor meg töri a csendet;

-Hol laksz? -az étel szinte meg akad a torkomon.Le teszem az ételt és le hajtom a fejem.Könnyeimmel küszködök.Nem akarok sírni, semmi kedvem nincs hozzá.Se kedvem, se erőm.Mély levegőt veszek, sós könnyeim mardossák szemem.Össze szedem magam -már amennyire ez lehetséges- és válaszolok.

-Tegnapig egy árvaházban éltem, most viszont... -nem tudom be fejezni, vagy nem is akarom be fejezni ezt a mondatot.Fel emelem kobakom, engem figyel.

Újra az étellel kezdek foglalatoskodni, lassan el távolítom tányéromról és hátra dőlök a székben.Ő is el pusztítja azt, ami a tányérjában van és engem kezd figyelni.
Tekintettem be járja az egész helyet, csodaszép háza van.De egy ilyen alaknak, miből telik ilyen házra? ~
Merül fel bennem a kérdés.A falak itt is,-mint mindenhol-  fehérre vannak mázolva.Az egész házban uralkodik a fekete-fehér szín.Ami teljesen passzol egymáshoz, van egy ízlése hozzá -több mint nekem.
Ezt a rettenetes csöndet egy zene zavarja meg, ami az Ő telefonjából hallatszik.Föl áll és át sétál egy másik helyiségbe.Hallom ahogy szitkozódik, s ahogy fel veszi a telefont.

-Mi a szart akarsz Louis? -szinte kiabál a telefonba, így hát mindent hallok amit Ő mond- Ja, ja...persze...
Mi? Ma este? -szünet- Oké, ott leszek. - Érdekes telefon beszélgetés...  Pár perc múlva ismét meg jelenik, el veszi a tányéromat -a sajátjával együtt- és a mosogatóhoz viszi.

-Uhm, -tarkóját vakarja- nekem el kell mennem. -jelenti ki, aprót bólintok.Föl állok az asztaltól, be tolom a székemet és szemezzek Vele.

-A ruháimat merre találom, Mr... -várom hogy meg mondja nevét.

-Csak H! -közli velem- A ruháidat ki dobtam, teljesen használhatatlanok voltak. -mondja szemembe nézve arcáról semmit se tudok le olvasni, nem úgy mint fél órával ezelőtt.

-De, egy ismerősöm hozott pár női cuccot.Fent meg találod őket. -mondja.Bólintással jelzem hogy fel fogtam amit mondott.

El indulok a lépcső felé, fel sétálok a fokokon és abba a szobába megyek ahol fel keltem.
Nehezen de, rá találok a hálóra.Be sétálok és a helység közepén meg állok.Szemeimmel kezdem keresni a ruhákat amiket H mondott.Kis idő el teltével meg találom amit keresek, egy szatyrot ami a széken pihen.
Oda sétálok a székhez, el veszem a rózsaszín színű szatyrot.Egy szürke felső van benne, egy fekete farmerral.És egy pár cipő, na meg, a fehérnemű. Be csukom az ajtót, és  vissza megyek a ruhákhoz.

Le veszem magamról az inget, és a fehérneműmet.Magamra veszem a tisztát, és a pólót.Majd magamra aggatom a fekete szűk farmert.Zokni után keresgélek, de mivel azt nem találok ezért így simán fel veszem.Meztelen lábfejeim a szürke vászon cipőbe bújtatom.Tetszik ez az össze  állítás, és pont jó.Nincs valahol egy fésű? ~Kérdezem magamban, magamtól.Bele kukkantok a szatyorba, belül repdesek az örömtől.Kezem közé veszem a fésűt, barna hajamon át megyek néhányszor.Miután ez is meg van, össze pakolok, és be vettem az ágyat-amit szét túrtam.Az árvaházban meg tanultam; hogy mindig rendet kell tartanom magam után,akár hol is vagyok.Gondolataimból egy kopogás zökkent ki.Föl állok a szinte már selyem ágyról, és az ajtóhoz lépkedek.Ujjaimat a kilincsre csúsztatom, s le nyomom azt.Ki tárom a fa darabot, Mr H -val találom szembe magam. Kivel mással? Hisz ez az Ő háza.  Végig mér, és szemeit arcomon állítja meg.

-Gyere. -mondja, és hátat fordítva nekem el indul a lépcső irányába.Be csukom magam mögött az ajtót, követni kezdem Őt.

Mögötte ballagok le a lépcsőn, majd ki a be járati ajtón, egészen ki a garázsba.Lélegzetem el akad, drágábbnál drágább autók sorakoznak egymás mellett.Van amelyik fekete, és van olyan ami szürke.Egy fekete színben ragyogó kocsihoz sétálunk.Aminek az elején a "Range Rover"
felirat virít.Ez lehet a márkája, -gondolom.Be ül a volán mögé, míg én az anyós ülésen foglalom el a helyem.
Be kötöm az övem, és rá emelem tekintettem.A kulcsot a lyukba helyezi, el fordítja, a motor fel bőg.Gázt ad és el indulunk.Ki hajt az udvarból, az utcára.Kicsit sem vagyok szerencse mentes, hisz tegnap ki engedtek az árvaházból.Aztán -állítólag- meg akartak erőszakolni, és most egy idegen  tetovált férfi autójában ülök, és fogalmam sincs hova megyünk.Hát, ez nem, remek? Pompás... Egész út alatt az ablakon meredek kifelé, és nézzem a házakat, fákat, embereket.Amik mellett el haladunk.Elég gyorsan haladhatunk, mert bő 30 perc alatt ide értünk.Akár hol is van az az ide. Ki kapcsolom az övemet, de valami, vagy inkább valaki  meg akadályoz.Ujjai csuklóm köré csavarodtak, szorosan tart.

-Maradj itt. -hangja kemény, és mély.Aprót bólintok.Fel tépi kocsija ajtaját, és ki száll, majd hangosan csapja be azt.Elindul a bal irányba.

Velem szemben egy tó található, ami mellett sétány húzódik.Fák sorakoznak a térkövezet járda mellett.Amiknek lombját fújja a szél.Lassan végzek a terep fel térképezésével, s újra H  irányába nézzek.Az idő járás nem a legjobb, be van borulva.Pár perc múlva, meg pillantok egy fa ház szerűséget a fák rengetegében.Nem láttok el messzire, ezért nem látok túl sokat.Viszont, a fa kuckó sincs olyan távol az autótól amiben ülök. De, abban biztos vagyok hogy nem csak H van ott.Kíváncsiságomat le gyűrve, a fenekemen maradok.Néhány motor parkol le az épület egyik oldalán, míg a másikon kocsik.Amiket biztos nem a munka helyükön használnak a tulajdonosok.

Mr H, autója felé pillant majd tovább cseveg egy férfival.Akit -szerencsére- látok. Magas, barna haja van, és egy bőrdzseki takarja felső testét.Ami alatt -azt hiszem- egy fehér póló van csak, lábait egy farmerba rejti.Lábfejeit pedig egy bakancsba.Még egy ideig figyelem a két alakot, majd ujjaimmal kezdek babrálni.Mert az olyan érdekes...
Hosszú percek telnek el, amikor is ki csapódik az ajtó és H ül be.Ki nyitja a kesztyű tartót, ahonnan egy köteg pénzt vesz ki.Ki száll -a pénzel együtt-és be csukja a kocsi ajtót.A dzsekis férfi kezébe nyomja, és be ül.Mi a fene volt ez? Be indítja a fekete "szörnyeteget",  felém fordul.

-Remélem nem félsz a gyorsaságtól. -meg ajándékoz egy csábító mosollyal, és bele tapos a gázba.

Övembe kapaszkodom, mi ütött ebbe az emberbe? Szemeimet szorosan zárom össze, s csak akkor merem ki nyitni mikor érzem hogy lassulunk.Az autó mindkét oldalán emberek őrjöngenek.Akik a húszas éveikben járnak, néhányan egy sörös üveget tartanak kezükben, van aki pénzt.A bal oldalon lévő emberek hátrálni kezdenek, egy sport autó áll mellénk, körülbelül egy méter lehet a két jármű közt.A másik autó tulajdonosára pillantok, haja össze-vissza van fésülve feje tetején.Egyik kezét a kormányon tartja, míg másik fogalmam sincs mit csinál.Meg nyalja alsó ajkát, és ránk, rám néz.

-Készen állsz Styles? -szegezi a kérdést H-nak. Asszem.A mellettem ülő férfi, meg feszül.

-De még mennyire, Tomlinson. -az útra szegezi tekintetét.A két kocsi elé, és közé áll egy szőke hajú alul öltözött fiatal lány.Egyik kezét a bal irányba tárja ki, a tömeg "Vigyáz"-t kiabál, a jobb irányba is meg ismétli ezt, az emberek "Kész" -t üvöltenek.A lány pedig ki mondja az utolsó szót; "Rajt". Mind két kocsi el indul, s kezdetét veszi a verseny.Nekem pedig, csak most jutott el a tudatomig, hogy egy autó-versenybe csöppentem.

Prológus

                                   Sziasztok!! Ez életem második bloga....
                               És, hát meg hoztam Nektek a Prológust.
                              remélem el nyeri majd a tetszéseteket és
                           komiztok,feliratkoztok illetve csatlakoztok!! :))
                              Jó olvasást!!!
                                                                                                                         







Szemeim ki pattannak helyükről.Lassan ülök fel, a nagy francia ágyban.Íriszeim végig vezettem a falakon, melyek fehér színben pompáznak.Velem szemben fekete nagy képernyős tévé, és szekrények találhatók.
Hogy kerültem ide? ~Kérdezi egy hangocska a fejemben.Föl kellek a meleg, puha ágyból.Lábfejeim érintkeznek a hideg padlóval.Végig nézzek magamon.Mi a...?! Egy férfi ing takarja testem.Tágra nyílt szemekkel nézzem magamat, és   a testemet takaró ruha darabot.Ki a fene  adta ezt rám? És hogy kerülök Én ide? Hosszú barna hajam vállamra omlik.

Mély levegőt veszek, és az ajtó irányába lépkedek. Komótos léptekkel közelítem meg azt.Kézfejem a kilincsre helyezem, remegő ujjakkal nyomom azt le.Résnyire nyitom az ajtót.Ki kukucskálok rajta, majd ki tárom, és ki lépek rajta.Egy végtelennek tűnő folyóson kötök ki.El nézzek jobbra, ajtók.Elnézzek balra, ajtók. Most merre? ~Kérdezem magamtól, és mielőtt gondolkodhatnék lábaim meg indulnak a bal irányba.Óvakodva megyek végig a  folyóson, és egy lépcsőhöz
érek el.

Fekete korát húzódik a fokok mellett.Egyik kezemmel meg fogom a korlátot, míg másik testem mellett lóg.Próbálok minél halkabban le jutni a lépcsőn.Lassan lépek egyik fokról, a másikra.Pár perc után le jutok a lépcsőn. Balra fordítom el fejem, -azt hiszem- ott a nappali van.Másik irányba fordulok.Lábaim kővé  dermednek.Egy húszas éveiben járó férfival állok szemben.Tekintettem karjára siklik, ami tele van tetoválással.Különböző formákkal, s íratókkal.Egy fehér trikó lóg felső testén, amiből ki látszódnak tetoválásai,s egy fekete farmert.Ami feszül rajta.Szemeim vissza térnek arcához, zöld szemeit enyéimbe           mélyeszti.Szemöldökébe, és alsó ajkában is van egy-egy piercing.Haja kuszán áll feje tetején.Egy lépést       tesz felém, és Én automatikusan lépek hátra.Nem próbál meg közelebb jönni, hajam szemembe lóg.De nem merek meg mozdulni.Jelenléte miatt lefagyok.Ki ez a fickó? És mit keresek Én itt? Talán meg erőszakolt?
Nem Emily, az nem lehet.Hisz nincsenek rajtad foltok, és semmid se fáj. De, akkor ki ez és miért hozott ide?
Annyira emlékszem hogy ; Sétálok az út mellett, az autók el haladnak mellettem.És hirtelen a földre esek...   

Innentől kezdve minden ki esett.Tegnap engedtek ki az árvaházból, mivel be töltöttem a 18. élet évemet.
Ezért el kellett jönnöm onnan.Mivel nincs senki akihez mehettem volna, ezért csak el indultam, és mentem mentem.Közben éreztem hogy az erőm egyre fogy, és alább hagy.De azt hogy hogy kerültem ennek a pasasnak a házába azt ne kérdezzétek.

-Jobban érzed magad? -rekedtes hangja zökkent ki gondolataimból.Rá emelem tekintettem, arcáról az aggodalmat tudom le olvasni.



                                                                                                                                                   
       Nos, ez lett volna a Prológus, remélem tetszett és hogy hagytok nyomot magatok után.
     Ha valami nem világos a bloggal, vagy bármi mással kapcsolatban nyugodtan írjátok le.
     Nem harapok ;)  Nyugodtan iratkozzatok fel, ha tetszett :)) Pusszancs ♥♥♥♥

                                                                                                           D xoxo