28. Rész

                                   Hii Everybody! Itt is van a 28. Rész.

                               Remélem el nyeri majd a tetszéseteket, és
                          feliratkoztok, komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!
                       Jó olvasást!! ♥ ♥ ♥

                                                                                                       D xoxo

Könnyeim megállás nélkül folynak le arcomon. Fejem a falnak döntve zokogok a nagy, üres helyiségben. Miért tettem ezt magammal? Saját magamat szorítottam sarokba. Egy újabb csapást mértem magamra. Térdeim mellkasomhoz húzóm, karjaimmal körül ölelem azokat. Fejem térdemre hajtom, miért kell ilyen kegyetlennek lennie az életnek? Egyszerűen...Nem értem. Velem sosem történnek jó dolgok. Csak is rosszak, és igazságtalanak. Nem elég, hogy itt kell élnem. Még ez is! Gyűlölőm az életet! Fel adva a gondolkodást, kezdek keservesen zokogni. Mást már egyáltalán nem tehettek. Perceken keresztül hallgatom magamat. És rá kell jönnöm arra, hogy milyen szánalmas egy alak vagyok. Szemeim össze szorítom, amint könnyeim szaporában hagyják el arcomat. Hirtelen egy kezet érzek meg a lábamon. A sírás el múlik, fel emelem fejem. Itt van. Itt guggol előttem. Kézfejét fel csúsztatja térdemig, majd arcomra helyezi hosszú,fehér ujjait. Könnybe lábadt íriszekkel nézem Őt, miközben ujjpercei arcomat cirógatják.

-Mit akarsz itt? Ki akarsz nevetni? Csak tessék! -köpöm felé a szavakat, mintha nem is én mondtam volna őket. Bár, ezen már meg sem lepődöm. Kezét el taszítom, könnyeimet letörlöm kezemmel. Meg szakítom a szemkontaktust Vele.

-Emily. -ül mellém. Fejem el fordítom, és próbálom nem el sírni magam. -Figyelj, -kezd bele. Szemem forgatva állok fel és fordulok feléje.

-Mond csak, mit akarsz még tőlem? Mindent meg tettem amire kértél! Most arra kérlek, hogy te hagyj békén engem. -kiabálom rá. Zöldjeit végig rajtam tartja. Percekig kínos csönd telepszik ránk, majd Ő is álló helyzetbe tornázza magát. Elém áll, és a falnak szorít testével. Testünk egybe simul,
fel tekintek Rá pilláim alól. Ujjait karomon futtatja le, lassan. Ujjait enyéimmel fűzi össze. Elmém

/Zene/

-ben vagy két milliárdnyi kérdés fogalmazódik meg. Miért teszi ezt? Ez is egy újabb Harry Styles féle csapda? Vagy, talán most önmaga? Kételyekkel, bizonytalan kérdésekkel van tele az egész elmém. A szívem elhiszi hogy Ő az igazi Harry, de az agyam mást mond. Pulzusom az egekbe ugrik, és tuti hogy szívritmus zavarom van Miatta.  Fürtjei most is rakoncátlanul állnak kobakja tetején. Másik kezével végig simít oldalamon, s megcsókol. Telt ajka mozogni kezd enyémen, pár másodpercbe bele telik míg kapcsolok.

 S viszonozom csókját. Tenyere tarkómra csúszik, és annál fogva tartja meg nyakamat. Még jobban a falnak nyom -már ha ez lehetséges. Ajkaink el szakadnak egymástól. Le néz rám, csillogó, vágyakkal teli szemekkel. Ajka ismét enyémre tapad, ezúttal vadabban. Ágyékát nekem nyomja, én pedig véglegesen a falhoz simulok. Elengedi kezemet, majd a combomnál fogva fel emel. Lábaim automatikusan dereka köré tekerem. Karjaimat nyaka köré fonóm, viszont Ő csípőmet tartva el visz a faltól. Mindeközben csókunk egy pillanatra se szakad meg. Pár perc le forgása alatt, hátamat egy puha anyag érinti ami csak is az ágytakarója lehet. Ajka nyakam ívét kezdi el halmozni csókokkal. Lábam között feküdve , támaszkodik meg. A levegő gyorsan jár ki-és be a tüdőmben. Nem tudom el hinni, hogy néhány másodperc leforgása alatt itt kötöttünk ki. Fejemet és egész testemet be ködösíti 

illata, és Ő maga. Le hunyót szemhéjakkal élvezem, forró ajkai varázsát.

-Mond ki. -suttogja fülembe. Feltárom szemhéjam, és szemöldök ráncolva bámulom a plafont.

-Mit?! -kérdezem gyenge, halk hangon.

-Hallani szeretném...Újra. -sutyorogja.- Azt a szót. -vörösödő, iruló-piruló  fejjel fekszem alatta. S magamban mosolygok, hogy...Hogy ezt tehetem vele. Hallom szívverését, és látom ahogyan mellkasa fel, -és le emelkedik. Folyamatosan.

-Szeretlek... -motyogom. Elmosolyodom, alsó ajkam be harapom. Egyszerűen nem bírom abba hagyni a vigyorgást.

-Még egyszer. -kérleli. Immáron boldogan ismétlem meg újra és újra a szót, melyet ez előtt embernek sosem mondtam ki. Talán még, magamnak se. A szót, mely örömöt tud okozni. Egy olyan rideg, fagyos, kőszívű embernek amilyen valójában Ő  is. A szót, ami miatt, mi emberek szenvedünk. Szenvedünk, örülünk, és terheljük magunkat. Egyetlen egy szó, ami mindent képes megváltoztatni egy személy életében. A szó, ami szíveket, tör és hoz össze. A szó ami most, ért el engem és Őt.

27. Night Of Secrets

                                      Hii Guys! Meghoztam a 27.Részt.Ezer bocsánat
                                 a nyúlfarknyi rész miatt. Remélem azért tetszik majd Nektek.
                                Jó olvasást! Feliratkozni, komizni, ér :)





Ajka szüntelenül csókol, hiába. Kézfejei derekamra csúsznak, s annál fogva húz magához közelebb. Ajkaim össze szorítom, hogy még véletlenül se tudjon megcsókolni. Tenyereim mellkasára helyezem,  és el tolom magamtól. Most az egyszer sikerrel járok és, sikerül egy kis teret teremtenem

Harry Styles

kettőnk között. Egy pillanatig fürkészem arcát, majd hátat fordítva Neki tovább foglalatoskodom szendvicsemmel. Csönd telepszik a helyre, és Ránk is. Végre valahára végzek a szendvicsemmel, és a hozzávalókat a felvágottat, és a vajat vissza rakom/raknám. Ha nem állna mögém. Tetovált karjai csípőm köré fonódnak, állát vállamra helyezi. Persze, miután hajam el söpörte az útból.

-Tudom hogy szeretsz. -suttogja fülembe rekedtes hangján. Forró ajka bőrömhöz ér, amitől libabőrös leszek. Ujjait állam alá helyezi, s maga felé fordítja a fejem. Smaragd zöld szemei, rabul ejtenek.

Hogy lehetnek ilyen gyönyörű íriszei? 

Barna szemeim, ajkaira szegeződnek. Majd gyorsan vissza vezetem őket zöldjeihez. Rózsaszín ajkaira gonosz mosoly ül ki, -ami semmi jót nem sejtett.

-Valld be, Emily. -mondja rezzenés telen arccal. Hosszú fehér ujjai csuklóm köré tekerednek.Letetteti velem a vajat és azt a másik ízét. Majd mind a két kezemet fogságba ejti, és derekára teszi azokat. Ezáltal testünk össze simul. Ujjperceit fel futtatja fedetlen karomon, s a tarkómnál állítja meg őket.

Karjára pillantok, és a szemébe nézek. Most itt állok előtte, tíz centiméternyire. És...És egyszerűen nem megy. Ő túlságosan veszélyes hozzám képest. Semmit se tudok Róla, ő viszont mindent tud rólam. Vagyis, ez így nem teljesen igaz. Elmémben ismételten be villannak a képek, melyeken Mi vagyunk. Amikor fel ébredtem, azon a reggelen, a hálójában. Kellemetlenül éreztem magam, ahogyan a beszédjétől is. Mindig csak a fejfájást okozta nekem, most meg... Olyan ártatlan kisfiús arccal áll előttem, amilyet még életemben nem láttam. Mélyen szívom be a levegőt. Mi értelme ennek a macska-egér játéknak? Semmi. Nem lenne jobb tisztázni a dolgokat?

-Mit Harry? Amit tudsz? -a szavak el hagyják a számat, előbb mint kellene. -Mond miért teszed ezt velem? Muszáj folyamatosan csesztetned? Muszáj?! -hangom a keleténél magasabbra emelkedik. Arcárról a meg lepettség tükröződik, még sosem kiabáltam emberrel.És, nem most akarom el kezdeni. Kezeim le veszem derekáról, és barna hajamba túrók. Annyira ki tud akasztani, csupán annak a gondolatai is hogy tudja. Tudja hogy szerettem.

-Szeretsz? -hangja megremeg, és hallani lehet rajta a bizonytalanságot. Karba font kezekkel állok, és magam elé meredek. Fejemben két milliárdnyi kérdéssel. Sóhajtok egyet, és felvázolom a helyzetem;
ha el mondom, akkor sakkban tud tartani -akár- életem végig. Ha nem mondom el, magamnak okozok fejfájást, és szívfájdalmat. Fejem ingatom, majd kikerülve Őt. Kikerülném, ha nem ragadná meg a felkarom és rántana vissza. Tekintettem a falra szegezem, nem szeretnék a szemébe nézni.

-Válaszolj. -mondja elhaló hangon, lehunyom szemhéjam, várok. -Kérlek. -íriszeim rá vezetem. Zölden ragyogó szemei kétségbeesetten bámulnak. Hagyom hogy egy könnycsepp folyón le arcomon, felé fordulok.

-Szeretlek Harry. -válaszolom, el enged. El fordulok, és az emeletre siettek. Könnyeim szakadatlan folynak le arcomon. Végig szaladok a hosszú folyosón, és Harry hálójába be érve magamra zárom az ajtót. Mintha egy tonnás súlytól szabadultam volna meg, jó érzés. De, ezzel a tettemmel az egész sorsomat meg pecsételtem. A markában vagyok, és tudom innen nem ereszt.

26.Rész

                                         Hii Everybody! Meghoztam a 26.Részt!
                                  Remélem mindenkinek el nyeri majd, a tetszését és
                                komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoportba! :)
                                Jó olvasást! I love Everybody! ♥♥

           
Ui; Köszönöm a díjat! ♥ 

Miután vissza érünk Harry házához én kapom a feladatot hogy, be invitáljam illetve körbe vezessem a csöppséget.Ki szállok az autóból, majd segítek Lux-nak is.Ki emelem a járműből, míg Ő el van foglalva  a csomagokkal.Megfogja kicsi kezével az enyémet, s így sétálunk a ház bejáratához.
A bejárathoz érve el engedem kezét, és kinyitom a fából készült darabot.Kinyílik a fekete két ajtós ajtó, mi pedig be sétálunk rajta.Magam elé engedem Lux-t, és segítek neki levenni a kabátját és a cipőjét.Én is így cselekszem,ismét meg fogja kezemet míg Én magyarázom azt hogy mi hol van.

A nappaliban kezdünk majd, Harry szobájában fejeződik be az idegen vezetés.Őszintén szólva, nem sok mindent mutattam meg a házból.Mert, vannak olyan helyei és részei a háznak amelyekről én se tudok.Ezért, inkább a nappalit, a konyhát, a fürdőt és az Ő hálószobáját mutatom meg. Be érve a tágas hálóba, magam mögött be csukóm az ajtót.
Lux mellé sétálok, ki az egyik éjjeliszekrényt vizslatva áll.Le hajolok, így nagyjából egy magasságba kerülök a kislánnyal.Próbálom az ő szemszögéből nézni a kicsi asztalt, de nem látok semmi érdekeset.

-Mi az Lux? -kérdezem finoman,kezeimmel a térdemen támaszkodom.Eközben az ajtón be toppan Ő, mindketten feléje kapjuk tekintetünket.Ki egyenesedek s Őt figyelem, a kislány el kezd felé futni.És meg sem áll addig míg, el nem éri a Göndör hajú tetovált punk férfit.

Aki, örömmel veszi fel a csöppséget s hagy magamra a nagy szobában.Le nyelem a torkomban lévő gombócot, amitől képes lennék meg fulladni.Annyira kimerítő folyton veszekedni Vele...  Már a gondolatól is megfájdul a fejem, főleg ha az el töltött időkre gondolok...Ahj, és már megint itt tartok! Átkozom a napot amikor ide kerültem, Hozzá. Minden sokkal jobb volt nélküle, nem kellett kiabálnom,be öltöznöm "díjnak".Nem kellett szőke hajú kekeckedő lányokkal és perverz férfiakkal társalognom, nem kellettem senkinek...De most, Ő itt tart.S most már tudom, hogy nem csak Lux miatt teszi ezt.Hisz, olyan jól bánik vele.Nekem semmi hasznomat nem veszi, maximum...Nincs egyedül a nagy házában.Meg rázóm fejem, ezzel vissza rántom magam a valóságba.Ebbe a keserű, valóságba, amelyben élünk mi emberek.Egy sóhajt eresztek ki ajkamon, majd szemem sarkából meg pillantok egy könyvet.Íriszeim azonnal rá fókuszálnak, az ajtóra nézzek.

Nem hinném hogy vissza jönnek...

Váll rántva sétálok a le ejtett, vagy le dobott könyvecske felé.El érve az aprócska tárgyat, le hajolok érte és fel veszem.Barna borítása van, kissé ütött-kopott állapotú könyv.Vagy, jegyzet füzet.Kinyitom valahol, nagyjából a közepénél.Gyönyörű dőlt betűkkel írt lapokat látnak barna szemeim, melyek gyorsan át szelik a sorokat;

2010 05. 11.

Ma be kerültem Liam Payne bandájába.Nem tűnik rossz srácnak, inkább okoskodó és megfontolt. -Teljes ellentétem.De mind egy, ez számomra lényegtelen.Pont úgy  ahogyan a többi tag is.Sajnos, többen is vannak rajtam kívül.Van egy fekete hajú, "rossz fiús" stílusú kölyök.Asszem' Zack-nek hívják, de ebben nem vagyok teljesen biztos.Egy szöszi, aki folyamatosan a kajára és a hasára gondol.És egy szintén barna hajú gyerek.Mindig nevet és vicceket mesél, pedig az egyik leghírhedtebb banda tagja...Ez beszarás! Gyerekes egy banda de a lényeg, hogy benne vagyok...

Tágra nyílt szemekkel figyelem a szöveget.Ezt, Ő írta volna?Nem, nem azt...Nem hinném.Harry képes lenne naplót vezetni? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Szinte villám csapás ként ér a tény; a kezemben tartom Harry Styles naplóját.A férfinrk akit gyűlölök és szeretek, a naplója van a kezemben.Ki az elmúlt négy évben, -ha jól látom- írta ezt a könyvszerű tárgyat.Nyelek egyet, majd lapozok benne egyet;

2010 06. 07.

Túléltem életem első küldetését.-Borzalmas volt.-... és olyat tettem amit, ezelőtt még sosem.Rosszul érzem magam miatta, de a  Liam azt mondta; ez el fog múlni.Bízom szavaiban, ahogyan benne is.Talán, most érkeztem el életem azon részéhez amihez nem kellene.De, én elérkeztem ide... És, akármennyire is nehéz, és rossz.Ez kell ahhoz hogy teljesítsem a célomat.Amit mindig is akartam...

Le ülök a fotelba, lapozok egyet a naplóban és tovább olvasóm.Tudom, nem helyes valakinek az életében és a tulajdonában kutakodni.De ez most, teljesen más.Ez az Ő élete -egy része.Végre meg tudhatok valamit Róla, és akkor már nem leszek annyira tudatlan.Át ugrok néhány oldalt, és ismételten olvasni kezdek;

2011. 12. 25.

Karácsony...Utálom.Sosem voltam az a férfi aki odáig volt az ünnepekért.Értelmetlennek tartom őket, ahogyan a Karácsonyt is.Legalábbis, amióta elvesztettem a szüleimet.Azóta teljesen kicserélődtem, kívül-belül.Általában nem tartom meg ezt az ünnepet, számomra ez is csak egy nap.A többi mellett, csak egy szürke hétköznap.Amit unalmasan töltök, egyedül.Páran már mondták hogy nem ártana nekem egy állat vagy  barát.De, azokat a személyeket akik ezt mondták.Csak ki nevettem.Nekem senki ne mondja meg hogy mit tegyek és mit ne.El tudok dönteni egyedül is dolgokat.17 éves felnőtt vagyok.Sosem tetszett a zöld fa, sem a csili-vilí égők.Borzalmasak! Ahogyan az egész ünnep.Hihetetlen, hogy az emberek mennyit tudnak költeni ebben az időszakban.Csak azért hogy valakinek örömet okozzanak.Nem értem, nekem a whisky okoz örömet.Nem pedig egy fa, ami túl van díszítve... 

-Te meg mit csinálsz? -gondolataimból egy rekedtes hang zökkent ki.Azon nyomban abba hagyom az olvasást, s kővé dermedve ülök.A sorokra meredek, míg nem meg hallom magam mögül lépteit.Lehunyom szemhéjam, a pulzusom az egekbe szökik.S várom a vég ítéletemet, amely -tudom- nem sokára el érkezik.Hirtelen ki kapja ujjaim közül a naplót, és a felkaromnál fogva állít magával szembe.Vérben forgó szemekkel néz le rám, ajkai el vállnak;

-Bele olvastál? -sziszegi fogai mögül.Lenyelem a torkomban lévő gombócot, és próbálok valamit ki nyögni.De ebből, csak hallgatás lesz. -Válaszolj! -kiabálja.Össze rezzenek, ahogyan hangja emelkedik szorítása is erősödik.Fel szisszenek a kellemetlen érzés miatt, de az Őt kicsit se hagyja meg.

-Kérdeztem valamit Emily. -mondja lassan, és fenyegető hangon.Smaragdjaiba bámulva, szorításán továbbra se enged.Sóhajtok egyet, majd megszólalok;

-Igen Harry, bele olvastam. -vallom be.El engedi a sajgó karomat, és fel pofoz.Lehajtom fejem, és várom a következő ütést.De, szerencsémre nem történik semmi.Hosszú perceken keresztül csak, állunk egymás előtt.Csendben.Ujjait állam alá rakja, s fel emeli azt.Ezzel kényszerítve engem, a szemkontaktusra.A könyvszerű tárgyat félre dobja, a tévé előtti asztalra.Szemei szívemig hatolnak, s nem bírom eldönteni hogy most mit akar, min gondolkozik?

-Jól figyelj Emily. -néz a szemembe- Még egyszer elő ne forduljon, világos? -mosolyodik el ördögien.Bólintok egyet, és várom hogy el menjen.Így is tesz, el hagyja a helységet a naplóval együtt.

Ó, pedig még olvastam volna...

Csöndben le ülök az ágy szélére és tanakodni kezdek. Harry szülei meghaltak? Nem szereti a karácsonyt? 2010-ben lépet be a bandába? Annyi kérdés forog most a fejemben, melyekre az a napló tudja a választ.Nem csak hogy tudja, hanem mindent meg tudhatnék Harry-ről ha el olvashatnám.És az még nem is az eleje volt az Ő életének...Az a napló egy kulcs; Harry-hez.  Meg kell szereznem, mert akkor az összes kérdőjel Vele kapcsolatban el tűnik.Ajkaimon ki eresztek egy halk sóhajt.Be kell érnem ennyi információval, hisz ez is sok.Túl sok ahhoz hogy felfogjam, és megértsem.Habár, már kezdem sejteni hogy miért ilyen zárkózót -a szülei miatt.Ki ne lenne az? Habár én tizennégy évesen veszítettem el őket, mégsem úgy veszítettem el őket ahogyan Ő.Az Ő szülei már nem élnek, az enyémek még igen, valahol.Lehetetlen el képzelni azt amit érezhetett akkor, teljesen megértem ezt a viselkedést.De, akkor miért lépett be ebbe a bandába? Megint ugyan ott tartok, kérdések, kérdések, kérdések mindenütt! Ismételten.Arcom kezeim közé fogom, és próbálom félre tenni a nem rég történteket.A naplót, a pofont, a karomon lévő foltot... és mindent.E pillanatban a gyomrom kordul egyet, és érzem hogy mindjárt éhen halok.

Föl állok, és az ajtóhoz lépdelek.Kézfejem a hideg kilincsre fektetem, le nyomom azt.Lábaim át billentem a küszöb felett, magam mögött pedig halkan csukom be a fa tákolmányt.Végig sétálok a rideg folyosón, a fehér falak szürkén rémlenek emlékezetemben.Valahogy ez a ház, sokkal barátságosabb amikor Harry is boldog.Elérek a lépcsőhöz, le sétálok rajta majd egyenest a konyhába igyekszem.Semmi kedvem nincs a kislány előtt jó pofizni, amikor fel pofoztak.Habár, nem hiszem hogy sok embernek lenne.A konyhába érve, elő veszek egy tányért.Majd a hűtőből a vajat és a felvágottat.Már csak egy kés kellene, de ekkor feltűnik a nagy csönd.A nappaliba pillantok, ahol ott van Harry és Lux.Mivel egyetlen egy hangot nem adnak ki, ezért közelebb megyek.Eddig csak a göndör fürtjeit láttam, de most már mindent értek.A Göndör alszik, mellkasán a kislánnyal.Elmosolyodom látványukon, és a tőlük fél méterre lévő pokrócért nyúlok.Rá terítem Lux-ra és -vele együtt- Harry-re is.

-Szép álmokat. -suttogom a göndör fülébe.Egy ideig hallgatom szuszogásukat, majd vissza térek a szendvicsem elkészítéséhez.Őszintén szólva, nem lepődtem meg a pofonon.Hiba volt bele olvasnom abba az iratba, ezt el kell ismernem.De az, hogy itt élek vele úgy hogy semmit se tudok Róla, az nem volt jó.Így már kvittek vagyunk, én úgy gondolom.Hisz, Ő mindent tud rólam, és most már én is tudok ezt azt.És ez boldoggá tesz engem valamennyire.Gondolataim közül két kar ránt ki, amik a derekam köré fonódnak.Le pillantok a pult és magam közé, ott pihennek a hatalmas tappancsok.Melyek csakis Hozzá tartozhatnak.Nem foglalkoztat különösebben a dolog, ezért semmit se teszek ez ellen.Amikor végre végzek az ételem el készítésével, meg fordulok karjai közt.

-Mit akarsz? -kérdezem durván.Már amennyire sikerül, így beszélnem.Karjaimat összefonóm mellem alatt, csípőm a pultnak döntöm, állom tekintetét.Mosolyog.Min mosolyog? ~Teszem fel magamnak a kérdést.De, sajnos nem tudok sokáig ezzel foglalkozni.Mert a következő pillanatban ajkai, enyéimet ejtik rabul.

25.Rész

                              Hii Everybody! I'm D, és hosszú idő után itt egy
                          25.Rész! Remélem mindenkinek el nyeri majd a tetszését
                      és komiztok, feliratkoztok, illetve csatlakoztok a csoportba. :)
                    Nem mellesleg, szeretném meg köszöni a 30.Feliratkozót, és a több
                 mint 16,000 ezer oldalmegjelenítést!!!! Jó olvasást!!
                             
                                                                                                         D xoxo





Fejemben kérdések százai fordulnak meg, melyekre csakis Ő tudná a választ.Mégse teszek fel neki egyet se, miért? Miért nem vágom a fejéhez azt a sok gondot amit okozott? Miért nem kiabálok vele?
És tessék, már megint itt tartunk.Ennél a "miért"szócskánál.Egy sóhajt engedek ki ajkaimon, s lassan meg fordulok karjai közt.Szemhéjam fel nyitom, és zöld íriszeibe bámulok.A törölközött még mindig

ujjaim közt szorongatom.Annak reményében hogy nem esik le rólam.És nem kell Előtte a vizes ruháimban állnom.
Karjaival a fejem mellett támaszkodik, figyel.Itt lenne az ideje annak, hogy lezárjuk ezt az egészet egyszer és mindenkorra.Fel kellene világosítanom hogy kizárólag Lux miatt maradtam.És hogy, nem szeretem Őt.

Annyira...

Össze szedem minden gondolatomat, és egy sóhaj kíséretében meg szólalok;

-Nézd Harry, semmi közöd nincs a Zayn-el való drogozáshoz. -mondom szemébe nézve, arc vonásai megfeszülnek szavaimra.Folytatom; -Te is pontosan tudod, hogy miért vagyok itt.Lux miatt vagyok itt. -mondom, ki kerek perec.Majd át bújva egyik karja alatt ki kerülöm őt, de meg ragadja fel karomat s visszahúz.

-Mond hogy nem szeretsz. -morogja szemembe nézve.Állkapcsa megfeszül testével együtt.Vajon most mi baja lehet? Talán Harry Styles nem ismeri a "nem" szót? Íriszeim könnybe lábadnak, ujjai túl erősen fogják közre bőrömet.Fel szisszenek az érintésre.El engedi karomat, kézfejemet a sérült területre teszem.Szemeimmel a felkaromat vizslatom, ami fáj.Azt hiszem ez holnap látszódni fog.Állapítom meg, nem ez az első ilyen esettem.Az árvaházban is történtek velem ilyen dolgok, csak azokat nem rémisztő punk férfiak tették.Hanem velem egy idős lányok, akik ki nem állhattak.Elegem van a folytonos bántalmazásaiból.Eddig csak a szavai és a megjegyzései sértettek, de ezt nem hagyom.Fejem vissza fordítom, s Őt nézem.Csak áll és bámul maga elé.

-Nem szeretlek!Utállak Harry!Utállak!-emelem meg hangom, és ezzel a mondattal magára hagyom Őt.Magam mögött hangosan csapom be az ajtót, és a hálószobába menekülök.Magamra záróm az ajtót, és át öltözöm, valami alap darabba.Remegni kezdek a vizes ruháimban, ezért kutakodni kezdek száraz ruhák után.Kis idő elteltével ki tisztul az agyam és rá jövők arra, hogy múltkor vásároltunk.Az idegesítő Démonnal, és Zayn-nel.Meg keresem a szatyrokat, és a döntésem egy farmerra esik egy sima vörös pólóra.S mindehhez tartozik egy fekete torna cipő, nagyon kényelmesnek tartom ezeket a cipőket.Semmi feltűnés, egyszerű és nagyszerű.Tetszik. Táskámat a vállamra kapom, miután ki fésültem hosszú barna hajam.Lábaim az ajtó irányába visznek, majd kinyitják azt.Az ajtó előtt találom Őt, a falnak dől lehajtott fejjel.Be csukom a fatákolmányt, karjaimat mellkasom előtt össze fonóm.Fel emeli fejét.

-Elmegyünk Lux-ért? -kérdezem, el löki magát a faltól.Felém tesz egy lépést, ezzel el tünteti a köztünk lévő teret.Próbálom meg tartani a fagyos, és egyben ellenálló énemet.De, az egyik felem már kezdi fel adni s csak sírni akar.

Emily, erős vagy!

~Biztat bensőm, aminek hatására fel veszem a harcot Vele. Tekintettem övébe fúrom, egymással szemben állunk.

-El. -válaszolja, ki kerül és be megy a hálószobájába.Lábaim le visznek a földszintre, és rádöbbenek arra hogy talán mégsem olyan jó ötlet ide hozni azt az ártatlan kislányt.Ilyen emberek közé, egy ilyen házba.Amiben maga az Ördög lakik, hiba lenne.A nappali már üres mikor le érek, jobb is.Semmi kedvem nincs Zayn-hez. Haragszom rá amiért ilyenre sarkalt engem.Még mindig nehezemre esik el hinni azt hogy az a fehér por, drog volt.Ajkaimon ki szökik egy sóhaj.S próbálom el terelni a gondolataimat egy másik dolog felé.El hozzuk Lux-t.Talán a kislány segít el felejteni mindent amit itt át éltem.És lehetséges, hogy Ő is kicsit másképp áll majd a dolgokhoz.Legalábbis Én ebben reménykedem.

Reménykedem...

Emlékeim közt még frissen él a kép, amikor ott voltunk abban a szobában.A padlón feküdtünk egymás mellett nevetve, boldogan.Jó volt megismerni azt a Harry-t.Sokkal aranyosabb és barátságosabb, mint ez a másik éne.Csak azt tudnám miért ilyen, miért van ez? Ez a kettős személyiség.Miért alakította ki? Vagy, egyáltalán hogyan? A barátai tudják hogy Ő ilyen? Tudnak róla bármit is? Ami az igazi Harry. Nem hinném.Nem tűnnek igaz barátoknak.Bár ezt én mondom? Akinek nem voltak igazi barátai? Ez, ma már túl sok nekem.Inkább Lux-al kell foglalkoznom, nem pedig magammal.Bele túrok barna hajamba, s azon agyalok hogy ma hol fog aludni az az édes kis teremtés.Hisz, bútort még mindig nem vettünk.Majd...Megoldjuk...Asszem'.

Harry is el készül, és már csak azt veszem észre hogy a híres neves Range Rover-ben ülünk. Az út csendesen telik, az ablakon bámészkodom kifele.A rádió halk dallamai el repítenek a saját világomba.Ahol nyugodtan át tudom értékelni a mai napot.És minden mást.Kicsit tartok ettől az egésztől.Hiszen Harry magáról sem tud gondoskodni, akkor szegény kislányról hogyan fog? Lassan kezdem meg érteni ezt is; azért akarta hogy maradjak, mert Ő képtelen a türelemre.És nem szeretné ha Neki kellene nevelgetnie egy négy évest.Ezért fogott itt, hogy majd Én ezt a feladatot el vállalom helyette.Persze, mindezt anélkül döntötte el hogy nekem szólt volna.Chh.Miért kellett nekem sétálgatnom azon a napon? Miért nem maradtam valamelyik sikátorban.Akkor most nem lennék itt, Vele  egy autóban.Az óra csak ketyeg és nem tudom el dönteni hogy mit kellene tennem.Szóljak Neki hogy forduljunk vissza? Vagy már túl késő lenne ehhez?

Már nem tudom...

Sóhajtok egyet, és fejem a hideg üvegnek döntöm.Legalább nem kell egyedül lennem, lesz velem egy kislány.Ez, akárhogy is veszem jó, nem? Nem lesznek unalmasak a minden napjaim.A mellettem ülő férfira vettek egy pillantást,  ujjai a kormányt szorítják tekintetét az útra szegezi.Az öltözéke a szokásos; fekete térdnél szakadt farmer, egy fehér pólóval.És egy zakóval (?!). Minden esetre, számomra ez a szokásos öltözete.A szélvédőn esőcseppek folynak le, ebből következtettek arra hogy esik.Szuper!Én csak ebben a sz@r ujjatlan pólóban vagyok, egyszerűen fantasztikus!Úgy ahogyan az egész élet.A két órás autó út után, megérkezünk az épületbe ahol Lux tartózkodik.Harry le parkol az épület udvarára, és le állítja a motort.Ki fújom bent tartott levegőmet, majd ki szállok a járműből a Göndörrel együtt.Le zárja a kocsit, és a bejárathoz sétálunk.Ő kinyitja az ajtót, és be enged maga előtt.

Hm, a kis udvarias...

Ismételten a nagy építményben vagyunk, minden barátságosnak tűnik de én tusom hogy itt, semmi sem az. Harry vált pár szót a recepciós nővel.Nem foglakoztat különösebben a dolog, ezért inkább el indulok nélküle a 216-os szoba felé.A folyosó felénél, utolér engem ám de le se sz@rva Őt, folytatom utamat a hosszú s végtelennek tűnő folyóson.Lábaim egymás után rakodom, míg nem el érjük Lux ideiglenes szobáját.Itt már Ő megy előre, én pedig mögötte ballagok be a fertőtlenítő szer szagú szobába.Figyelemmel kísérem végig Harry összes mozdulatát.Ahogyan oda sétál a kislány ágyához s fel ébreszti.A szőke hajú lány át öleli a Göndört, aki fel veszi a kis testet karjaiba.Kézfejemmel a másik kezem csuklóját fogom, amíg őket nézzem.Olyan mintha ezer éve ismernék egymást a kicsi Lux-al, pedig csak kétszer találkoztak...Furcsa...Habár, Harry-vel kapcsolatban mi nem furcsa?
Harry be avatja a Lux-ot a dolgokba, miközben le ül vele az ágyra.Elmondja neki, hogy el visszük innen és hogy velünk fog élni.A szüleiről egy szót se mond, amit én is helyeselek.Túlságosan kicsi hogy felfogja az ilyet, ráadásul még én se tudok olyan sokat erről a balesetről.Szóval, nem fogok ezen  agyalni.Tovább hallgatom kettejük beszélgetését, arról beszélnek hogy ma mit fogunk csinálni.Illetve szóba kerül az óvoda is, hihetetlen milyen érthetően és sokat beszél.Gazdag a szókincse.Miután be fejezik a beszélgetést, segítek Harry-nek össze pakolni a lány holmiját.Időbe telik mire el készülünk a pakolással, de amire végzünk.Addigra el készülnek Lux papírjai miszerint velünk jöhet, és elfelejtheti ezt a kócerájt.

Harry-re hagyom a csomagokat, míg én és Lux ki sétálunk a kocsiig.Nem szólal meg, csak nagy szemekkel nézi a falakat, és a festményeket amik a falat próbálják barátságosabbá tenni.Kicsi kézfeje ujjaimba kapaszkodik, örömmel fogom meg kezét ami még pici.A Styles kölyök is megérkezik köreinkbe, majd ki érünk a járműig.Lux-t, hátra ülteti be mi pedig elől foglaljuk el méltó helyünket.
Elől ülök, és Őt várom.Miután be pakolja a csomagokat hátra a csomagtartóba, be ül a volán mögé.Be indítja a motort, és már el is tűnünk a zord épületből.Az út ismételten csendben telik, de csak addig amíg a hátul ülő törpicsek meg nem szólal;

-Hova megyünk Hajjy' bácsi? -teszi fel kérdését a vezetőnek, aki a vissza pillantó tükörből válaszol a kíváncsiskodónak.Megint beszélgetésbe kavarodnak, és számtalan dologról kezdenek el beszélni.Érdeklődve figyelem Őket, ahogyan társalognak.S próbálnak be vonni engem is, de valahogyan mindig sikerül ki kerülnöm a kérdéseiket.És csak kettőjük beszélgetését hallgatom.
Szemem sarkából Harry-t figyelem.Folyamat jár a szája, amióta ismerem egyszer se beszélt ennyit.
Mosolyog, és folyton a kislányt nézi.Egy pillanatra felém fordul, tekintette találkozik az enyémmel.
Gödröcskéi látszanak,fogaival együtt.Hihetetlen, milyen gyorsan tér vissza ez a Harry.S milyen gyorsan repül az idő, miközben ezt az aranyos párbeszédet hallgatom.Egy újabb dolgot tudtam meg Harry Styles-ről; ért a gyerekekhez, csak fél be vallani magának.S másoknak, ezért tagadja ezt és minden mást ami egy kicsit is barátságosnak tüntetné Őt.

24.Rész

                                   Eyo x.x Bananas!! Időtlen idők óta nem hoztam
                               részt.Most viszont, hoztam Nektek egy 24.Részt!!
                           Remélem elégedettek lesztek a résszel :) Illetve, meg szeretném
                        köszöni Nektek a 29.Feliratkozót, és a több mint 14,000
                     ezer oldalmegjelenítést! Jó olvasást! Komizni, feliratkozni ér! ♥♥♥

                                                                                                       D xoxo








Hátrálni kezdek, egészen addig míg hátam az ablaknak nem ütközik.Fejem le hajtom, s azon töröm kobakom hogy ebből az egészből hogyan mentsem ki magam.Ha el mondom neki az igazat, akkor biztosan valamilyen módon felhasználja ellenem.Vagy rosszabb; kihasznál.És ha nem mondom el azt; hogy mennyire meg kedveltem az elmúlt hetekben.Igen eleinte utáltam, még a gondolatát is annak hogy egy idegen férfival kell egy házban élnem.De mostanra, megváltoztak a dolgok.Mert, beleszerettem. És bár, egészen eddig nem mertem be vallani.Most már tudom, hogy miért akarok meg tudni mindent Róla, és az Őt körül vevő dolgokról.Mindent  tudni szeretnék, mindent ami vele kapcsolatos.És, nem akarom hogy Ő ezt a kis információt tudja.Mert, örökre el ásnám magam Nála, és azt hiszem nem tudnék a szemébe nézni.

Hazudj! 

Súgja~bensőm, hallgatva belsőmre fel emelem fejemet.S zöld, smaragd zöld szemeibe nézve mondom;

-Nem Harry, nem szeretlek.Pontosan tudod hogy miért vagyok még mindig itt. -a szavak ki esnek ajkaimon.De, olyan mintha nem is Én mondanám.Fejem le hajtom, s el sétálok mellette ki a kislány szobájából.Céltalanul, indulok meg a lépcső felé.

 (Zene)
A mellkasom iszonyúan fáj, a levegőt nehezen veszem.Lábaim ki visznek a ház ajtaján, ki a kertbe.Amiről eddig fogalmam se volt, hogy van.Zöld füves részen sétálok, a kerítés mentén óriás tuják sorakoznak egymás mellett.Ezzel gátolva azt, hogy bárkinek rá látása legyen a ház, ezen részére.Úgy érzem magam, mint akinek mázsás súlyok telepednének a határa.Most hogyan fogom el titkolni előle? Vagy, hogy küzdöm le ezt az egészet magamban? Perrie-nek már szemet szúrt, csak idők kérdése hogy mikor tűnik fel Neki is.Miért keverem magam folyton ilyen helyzetbe? Miért nem tudom türtőztetni a testem néhány helyzetben? Egy sóhaj kísértében le ülök a puha fűbe.Térdeim kicsit fel húzóm, s karjaimat rá teszem.Magam elé bámulok, a semmibe.Nem értem, miért és hogyan történt ez? Miért pont velem? Miért pont Ő? Miért? ...Egyszerűen nem értem, ahogyan azt se hogy ez a "miért" szócska mit keres itt? Mindig mindenhol ott van.A fejemben, az életemben.Ha annyi pénzem lenne mint ahányszor fel tettem magamnak ezt a kérdést; Miért? Azt hiszem, multi milliomos lennék.Akár mennyire is meg szerettem, tartanom kell magam.Mert ha nem teszem, rosszabbra is fordulhatnak a dolgok.És azt, nem akarom.Így sem valami tökéletes az életem, főleg nem most! Hogy ez a Göndör be tört az életembe.Amióta ismerem 360°-os fordulatot vett az életem.Mindent fel forgat maga körül, és bár nem veszi észre, Én tudom.Ajkaimon ki szökik egy nagy sóhaj.

Miért szerettem meg?! 

Gyűlölnöm kellene Őt! Utálnom!Utálnom, amiért tönkre tette az így is unalmas és rossz életemet!Kiabálnom kellene vele!De, nem teszem.Mert, Én csak Emily vagyok.A lány aki sose mert kiállni magáért, és más emberért.A lány; aki inkább hallgat és tűr, mintsem hogy konfliktusba keveredjen bárkivel is.Bár nem szoktam szájalni, mégis volt hogy bajba kerültem.Sokszor.És ezt csak azoknak az embereknek köszönhettem akik utáltak, és le néztek.Habár, engem ki ne nézne le? Most őszintén, sovány vagyok, és árva.Ezzel pedig meg pecsételődött az egész életem.A legtöbb személy, aki meg tudja rólam ezt egyből el pártol tőlem.Miért? Mert azt hiszik, én más vagyok.Hogy én nem ember vagyok, hanem valami teljesen más.Csak vagyok, nekem nincsenek érzéseim, és véleményem bizonyos dolgokról.És ezt ők nem tudják, de nekem fáj.Fájt akkor is, és most is.Meg rázóm a fejem, hogy vissza térjek a valóságba.Ebbe a szörnyű valóságba, amelyből nem szabadulhatok.
Ujjaimmal bele túrok a kócos barna hajamba -nem ártana egy fésű és egy tükör.

-Hey, Emily! -hallok meg magam mögül egy férfi hangot.Fejem hátra fordítom, Zayn vigyorgó képével találom szembe magam.Zsebre dugott kezekkel közeledik felém, bárcsak tudnám mit akar.
Lépteivel hamar el tünteti a közöttünk lévő métereket, s el ér hozzám.Le ül mellém a fűbe és néz.

-Szia. -köszönök, próbálom el távolítani a Harry és magam irányt érzett dühömet.De nem megy.Akár hogy terelem gondolataimat, Ő ott van.És ezzel teljesen tönkre tesz.

-Mit csinálsz ma? -kérdezi, mire felé fordítom fejem.Nagy barna szemei enyéimbe mélyülnek, szája szélén ott bujkál egy kis mosoly.Ujjaimmal ki tépek egy fű szálat és azt kezdem el piszkálni.

-Semmit. -válaszolom egyszerűen.Ezek a punk-ok olyan furcsák.Köztük Zayn is az.Múltkor amikor Harry rá bízott, rám mászott majd ahogy haza ért H, szó szerint el menekült.Most meg, itt ül mellettem és beszélgetünk.

-Harry a gond igaz? -kérdezi percek eltelte után.Tekintettem azonnal rá vezettem, honnan a fenéből tudja hogy kapcsolatos Harry-vel? Sóhajtok egyet, fejem vissza fordítom s a távolba meredek.

-Ő is. -motyogom, olyan sok mindent el akarok mondani.Annyi mondani valóm van, de mégse mondom.Nincs kinek, és nem igazán akarom a punk banda sajnálatát is.

-Van más is? -kérdez ismét a korom fekete hajú srác.Bólintok, de nem nézzek rá.Talán jó lenne el mondani valakinek az egészet? Vagy tartsam magamban; az érzéseimet, és a gondolataimat? Nem tudom melyik lenne a legjobb, azt hiszem itt az ideje a kibontakozásnak és a változásnak.

-Igen... -sóhajtom- De, nem akarok szomorkodni.Boldog szeretnék lenni, csak azt nem tudom hogyan. -vallom be a zselézett hajúnak.Vigyorogni kezd, és nem tudom el dönteni hogy most fussak vagy maradjak.

-Szerencséd van Emily, a boldogság és a szórakozás királya ül melletted! -mondja, olyan aranyos ahogyan ki ejti a szavakat.Még így a piercingjeivel és a tetoválásaival is.

-És ez nekem miért jó? -mondom lehangolódva.Nem értem mit akar ezzel a szöveggel elérni, mert jelen pillanatban nálam semmit se ér.Rá pillantok pilláim alól, ajkait le biggyeszti

-Miért jó? Emily, ígérem hogy a mai napod lesz életed legjobbja. -mondja vidáman, rá pillantok majd újra a kezem közt lévő zöld szálakat piszkálom.Folytatja; -Hagyd hogy sodorjon az ár, és ne törödj semmivel. -egészíti ki mondandóját.Fel áll mellőlem,elém lép.Kezét felém nyújtja, fel nézzek rá.

-Gyere. -villant felém egy ezer wattos mosolyt.Végül is, mi történhet? Csak kicsit el engedem magam, hisz az nem árt.Ugye? Kézfejem övébe teszem, segít fel állni, majd kezdetét veszi a szórakozás.Együtt sétálunk vissza a kastély szerű nagy ingatlanba.Át lépem a bejárati ajtó küszöbét, s ismét a barátságtalan zord házban találom magam.Zayn-t követve sétálok a nappaliba, és foglalok helyet a fekete bőr kannapén.Magamra hagy pár percig, majd amikor vissza tér egy kis dobozt tart ujjai közt.Le ül mellém, a kis tárggyal együtt.Rám néz, megszólal;

-Ettől jobban leszel kislány. -mondja, miközben az asztalra helyezi az említett dobozt.Barna szemeimet a feketés-szürkés dobozkán tartom.Mi van abban amitől nekem jobb kedvem lesz? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Érdeklődve figyelem a Zayn-nek nevezett férfi minden egyes mozdulatát.Le veszi a "varázs doboz" tetejét, por van benne.Valami fehér por.Cukorral akar etetni? Vagy mi? De hiszen ez nevetséges, nevetnem kell még a gondolattól is.Tovább figyelem az eseményeket, ahogyan egy kicsit kiönt az asztalra csíkban.Szemöldököm ráncolom, cselekedetére.A cukrot minek kell ki szórni? Ezek után le teszi a dobozt, és rá teszi a fedelét.

-Most figyelj. -mondja, az orrát a csík fölé helyezi.Az egyik felét be fogja, egyik ujjával és fel szippantja.Csak pislogni tudok.El hajol a por felől, hátra dől a kannapén engem néz. -Te jössz. -fejévvel a fehér csík felé biccent.Azt akarja hogy én is meg csináljam?

Ha ez el feleteti velem a mai napot, akkor oké.

Le térdelek az üveg asztal mellé, hajam össze fogom.Ugyan úgy a fehér csíkocskához hajolok, be fogom az orrom és fel szívom.Majd hátra esek, és köhögni kezdek.Fel ülök a díványra, Zayn mellé.
Homályosan láttok, az egész helyiség görbe.Komolyan, a falak a bútorok.Mi a fene volt ez? A boldogság mutatóm az egekben, ahogyan a pulzusom is.Mi történik velem? Hátam ütközik egy erős mellkassal, és egy tetovált kar fonódik derekam köré.És nem zavar, hihetetlen ez a kis porocska.Félperc se kellett neki, és máris hatott

-Tetszik? -sutyorogja fülembe egy hang.Erős, és mély.De nem rekedt, úgy ahogyan az Övé.Hol van az a hang? Azt a hangot akarom!Fejem hátra vettem, valaki vállán.Fogalmam sincs mi van velem, de nagyon jó.És tetszik, nagyon is.Fejem oldalra fordítom, ajkaim forró bőrre találnak, mosolygok végül nevetni kezdek.Konkrétan a semmin.Csak nevetek, felettébb boldog vagyok.Legalábbis annak érzem magam.

Emily 

Szólít meg egy hang, de az irányt és az illetőt nem tudom be határolni.Túlságosan el ködösült az elmém ahhoz hogy tisztán és nyugodtan gondolkozzak.Szemhéjam le zárul, s nem akar felnyílni senkinek és semminek.Vihogni kezdek, azon amit az ismeretlen hang kiabál.Ismerős nekem ez a rekedtes s kemény hang.De vajon kié?

Emily

A hang a nevemet ismételgeti, ki nyitom szememet.Egy homályos alakot láttok, fekete szerelésben.Már nem a kannapén vagyok, akkor mégis hol a fenében lehetek? Két kar tart, a levegőben.Pilláim alól egy tetovált nyakat, és kusza fürtöket látok.Ki ez a pasas? Hova visz? Fel siet a lépcsőn, csak a lámpákat látom és a plafont.Majd az úti cél meg változik, és egy zöld szobában találom magam.Az ismeretlen le tesz, a kő túl hideg nekem.Mégse fázom.A világ és minden más még mindig forog velem.Alig látom a férfit, aki előttem áll.Vagy nem tudom mit csinál.Szemeim összeszűkítem, így minimálisan de nézhetem az idegent. Egy farmerban áll előttem, le guggol, elém fel vesz.Izmai meg feszülnek, ujjaim bőréhez érintem.Pár percig a szemébe nézzek, addig a saját talpamra állok.Közben bicepszébe kapaszkodom, -megtartva ezzel egyensúlyomat.Smaragd zöld szemeivel bámul rám, míg testünk egymáséhoz simul.S amikor már majdnem el veszek íriszében a víz folyni kezd és rajtunk köt ki.Sikítok, üvöltök, és rúgkapálok karjai közt melyek közre fognak. Meg fordulok, a hideg víz le hűti fel hevült testemet.És ki mossa szervezetemből azt a sz@r port, amit alig fél órája "kóstoltam" meg.Abba hagyom a mozgolódást, és magam elé meredve azon gondolkodom; mit tettem? Mi volt az a por ami ezt hozta ki belőlem? A vizet el zárja, majd ki nyitja a kabin ajtaját és ki száll.Közben el enged, karjaimmal magamat ölelem s melegítem.Fogaim vacogni kezdenek.Óvatosan Felé pillantok, kézfejét nekem nyújtja, amelyben egy törölköző van.Remegve fogadom el, nem tűnik dühösnek.Ki lépek a zuhanykabinból, és Tőle 1 méterre megállok.Meg törlöm a hajam és a karjaim, nem akarok le vetkőzni.Előtte meg pláne.

-Emily,  -töri meg a csendet- miért csináltad ezt? -szegezi nekem a kérdést.A kérdést melyre magam sem tudom a választ.Hátal állok neki, ez az egyetlen szerencsém.Nem állnám ki a ködös, és egyben fagyos tekintetét mely időnkét nyugodt és gyönyörű.Magam köré tekerem a puha anyagot, s úgy próbálok meg le vetkőzni -hogy ne lásson semmit se.A nadrágom gombját ki csatolom, óvatosan tolom le a combomon amikor csuklóm köré ujjak tekerednek.A vetkőzéses dolog, abba marad le dermedtem.Mintha hibernálnának.Teste mögém kerül, karjai közé zár.

-Miért teszed ezt velem? -suttogja fülembe, hangja kissé szomorúnak tűnik.De miért lenne szomorú?
Megtalálom hangomat, s megszólalok;

-Nem tettem veled semmit, Harry. -motyogom.Nem tudom mire céloz az előző kérdésével, a lent történtekre? De hiszen ahhoz Neki semmi köze.Csak annyi hogy reménytelenül megszerettem és tudom hogy Ő nem tekint rám másként, ezért tettem azt amit.De, semmi köze nincs hozzá...

-Nem értelek Emily,  -enged el és hátrál néhány lépést. - azt mondod nem szeretsz.Közben pedig miattam drogozol Zayn-nel, a nappalimban. -fel nevet- Mond csak, mit akarsz ezzel el érni? -felém közelít, be zárja a köztem és közte lévő teret.A kabin üvegének nyom. -Teljesen ki akasztasz Emily. -suttogja fülembe, örülök hogy háttal állok neki.Mert a fejem olyan vörös hogy össze téveszthető egy paradicsommal.Persze, nem ez a legnagyobb probléma hanem az;honnan tudja hogy szerettem?

23.Rész

                                  Eyo x.x Bananas!! I'm D, és meghoztam a 23.Részt!
                             Próbáltam minél hosszabbra írni, hát ez lett belőle....
                      Remélem mindenkinek el nyeri majd a tetszését, és feliratkoztok,
                   komiztok, illetve csatlakoztok a csoportba, aminek a linkjét itt a
                blogon is megtalálhatjátok.Jó olvasást Minden olvasónak!! ♥♥ :)

                                                                                                                 D xoxo

               


Emily Ross;

Ajkaink egymást tépik, göndör fürtjei csikizik arcom.Karjaim nyaka köré tekeredtek, a szívverésem
az egekbe szökött.Csupán néhány másodperc alatt.Az agyam zakatol azzal a kérdéssel hogy; "Mit művelünk?" . Nem is, inkább hogy ÉN mit művelek! Pár héttel ezelőtt ki nem állhattam ezt a férfit, most meg...Ez nem  helyes.Nem kéne ezt tennünk, mégis csináljuk.Fura, nem? Mi emberek, olyan dolgokra vagyunk képesek amiket sose gondoltunk volna magunkról.Magunkról, vagy másokról.A csókunkat, s gondolataimat is egy bizonyos "khm" szakítja félbe.Szemeim ki pattannak helyükről, csókunk abba marad.Íriszeim az ajtóban álló férfiakat figyelik.Kik, tágra nyílt szemekkel néznek minket.Amint Harry felettem fekszik, valljuk be;ez engem is meg lepne.Le mászik rólam, majd az ágy szélére ül, talán őket se ismeri fel? ~Teszem fel magamnak a kérdést.Amire a válaszom egy nagy igen lenne.Vörösödő arccal ülök fel a nagy francia ágyban,és kellek fel.

Az ajtóban álló férfiakhoz sétálok, magam mögött be csukóm az ajtót s magára hagyom az amnéziás Harry-t.Arc színem kezd élénk vörösbe át váltani, ahogy fel pillantok Liam-re. Karjait össze fonja mellkasa előtt, az imént említett férfi, ajka sarkában ott bujkál a rossz fiús mosolya melyet az előbb látottak okoznak.

-Miért jöttetek? -szemeimmel a padlót vizslatom, nem akarok a szemébe nézni.Főleg nem most, hogy látta azt a csókot.Nem szeretném ha kérdezősködne e felől a dolog felől.Mert, őszintén szólva nincs semmi dolog, csak Én vagyok és a buta gondolataim.

-Beszélni szeretem volna Harry-vel de, úgy látom a Te szád jobban kell neki. -hangján hallani lehet azt ahogy mosolyog.Ha lehetne most el ásnám magam szégyenemben, az arcom ég.Miért kell ilyeneket mondania?

-Nagyon vicces. -motyogom orrom alatt.Mélyen szívom be a levegőt, és fel nézzek rá.

-Emily, beszélhetnénk négy szemközt? -kérdezi, oldalamról Niall.Felé fordulok, és bólintok.Liam veszi a lapot, és magunkra hagy minket.Egy ideig figyelem távolodó alakját, ami le sétál a lépcsőn majd az előttem álló szőkeségre szegezem tekintetem.Ezzel jelezve hogy beszéljen, amit meg is tesz.
Ki fújja bent tartott levegőjét.

-Emily, nem beszélhetek neked Louis-ról. Még nem, sajnálom ami délelőtt volt.Harry nem akadt ki annyira? -hangja aggódó, s ez az ír hang oly' annyira aranyossá teszi őt, hogy lehetetlenség haragudni rá.

-Ugyan, semmi gond.Nem üthetem az orrom minden félébe. -mondom maga biztosan, mosolyogva.
El mosolyodik, arca így sokkal aranyosabb mint alapból.És, így barátságosabbnak is tűnik.Bár, azt nem értem hogy hogy értette; "Még nem" talán, később akar beszélni nekem erről a személyről? A személyről, akinek a neve is olyat vált ki belőle amit embernél még nem tapasztaltam.Talán hagynom kéne ezt a Louis dolgot, hisz, ez csak egy név..Nem de? Akkor meg miért izgulok, a semmiért...Talán csak azért érdekel ennyire, mert köze van Hozzá. El búcsúzom Niall-től, és az üres folyóson maradok, egyedül.Hátam a falnak vettem, miért kell ilyen nehéznek lennie? Miért ilyen az élet? Ilyen, kegyetlen, és fájdalmas.Miért jó ez neki? Ha, ilyeneket csinálhat velünk.Bár nem kaptam rossz hírt, úgy érzem valami nincs helyén.Csak tudnám mi az, azonkívül hogy Harry így viselkedik velem.Habár, ezt csak az amnéziának és a gyógyszereknek tudhatom be.Ezt az "átmeneti kedvességet". Igen, azt hiszem, ez a kedvesség hazugság.Úgy ahogyan a viselkedése is, egy részem azt mondja "ez hülyeség" , a másik pedig azt hogy; ez a szín tiszta igazság.De, mit tudok én? Életem nagy részét egy kis szobában töltöttem, egyedül.Lehetséges hogy ez való nekem? Az egyedül lét? Ez lenne az Én sorsom? Vagy, az Én életemnek is van valami értelme? Fejem a falnak döntőm, idő közben észre se vettem hogy le csücsültem a drága parkettára.

-Jól vagy? -össze rezzenek a rekedtes hang hallatára, fejem oldalra fordítom.S a mellettem ülő Göndörre meredek.

Hogy került ez ide??! 

El mosolyodik, de el fordítja fejét, így nem láthatom a -majdnem- gödröcskés mosolyt.Barna fürtjeit figyelem, hogy lehet egy embernek ilyen a haja? Minden reggel be göndöríti, vagy ilyen? Nem minden napi, s ez tetszik.Térdeim mellkasomhoz húzóm, karjaimmal át ölelem azokat.Állam az egyik térdemre helyezem, s a fehér falat bámulom.Csöndben vagyunk, egyikünk se szól.Elmémbe be véste magát a kép, melyen Ő és Lux, vannak.Igen, az a kislány nagyon meg lepett.Amikor tudomást szereztem róla, az ő létezéséről valahogy meg változott a véleményem Harry-ről.Hiszen, nem minden punk férfinak van egy olyan aranyos és imádni való keresztlánya mint Neki.

-Árulj el nekem valamit. -fejem felé fordítom, egy hümmögést kapok válaszul.Folytatom;- Lux-t mikor hozod el? Emlékszel még rá? Tudod kiről beszélek Harry? -halmozom el kérdéseimmel, melyekre szeretném ha válaszolna,

-Tudom kiről beszélsz, Emily. -mondja pár perc múlva- Nem tudom, talán ezen a héten. -mondja, s felém fordítja kobakját.Tágra nyílt szemekkel nézzek rá.

-Ezen a héten?Még nincs kész a szobája! -akadok ki, amin meg kell lepődnöm. -Nem, még nem hozhatod el. -teljesen ki kelve magamból mondom e szavakat.Őszintén szólva, tényleg nem tartom helyén valónak azt hogy ezen a héten Lux ebbe a házba kerüljön.Főleg nem úgy hogy a szobája még kész sincs, és az a pince...

Emily, vagy ki vered a fejedből azt a helyet vagy el mondod az Ördögnek... 

(Zene)
-Akkor, mi lenne ha meg csinálnánk? -szakít ki gondolataimból, az Ördög rekedtes hangja.Kérdőn pillantok rá, majd bólintássommal jelzem hogy díjazom az ötletet.Fel áll, és kezét nyújtja.Amit szívesen el fogadok, fel segít a padlóról és az előbb említett helységhez sétálunk.Mellette ballagok egészen a rózsaszínre mázolt szobáig.Be nyit í helységbe, s maga elé engedve lépek be.Sokkal barátságosabb mint amilyen volt, a hely is és Harry is.Szemeim a rózsaszínű falat bámulják, a falat amelynek Mi  adtunk életet. Elmémben be villan a kép, ahogyan a földön feküdtünk nevetve, egymáson.Vicces volt, és kellemes jó éreztem magam -azzal a Harry-vel. Aki talán, az igazi volt.
Halványan el mosolyodok, ezen az emléken, amit pár napja éltem át, Vele.

-Min mosolyogsz? -hallok meg magam mellől egy hangot.Az Ő hangját.Melyen hallani lehet, hogy  boldog.Fel pillantok Rá, ajkain egy kisfiús mosoly ragadt.Ujjait össze fűzi enyémekkel, érdeklődve s fel vont szemöldökkel figyelem cselekedetét.Íriszeim fel vezetem karján, nyakán, telt rózsaszín ajkain időzök egy kicsit, végül pedig smaragd zöld szemein állapodnak meg.Hosszú fehér ujjait állam alá helyezi, arca enyém felé közelít.Ajkai ajkaimon érik el úti célját, s csókban forrunk össze.Tenyere tarkómra csúszik, szabad kezemet fel vezetem felső testén.Ujjbegyeim puha fürtjeit érintik.Lassú csókunknak vége szakad, lezárult szemhéjam fel tárom.Szemeim egy elégedett arccal találkoznak szembe.Vörösödő arcom el rejtem Előle, ujjaim ki veszem hatalmas tenyeréből.Hátrébb lépek tőle, olyan furcsán érzem magam.Barna szemeim a padlót vizslatják.

-Emily, te szeretsz engem? -szólal meg, pár perc kínos csönd után.Pupilláim kitágulnak kérdésére.A kérdésre melyre még magam se tudom a választ.Vagy, tudom? Csak nem merem be vallani magamnak? Szívverésem fel gyorsul s Istenhez fohászkodom hogy mentsen ki ebből a szituációból.

Istenem, miért ? Miért teszed ezt velem??? 

22.Rész

                                         Hey Bananas!! Hoztam Nektek egy 22.Részt!
                                      Örülök a 11,000 oldalmegjelenítésnek, és a komiknak is
                                     egyaránt! Várom a további Olvasókat, és a megjegyzéseket!
                                    Jó olvasást!! :) Pusszi ♥

                                                                                                                        D xoxo





Harry Styles;

Elmémet be ködösíti a düh, s a harag amit Emily miatt érzek.Zöld szemeim az asztal mögött lévő reszkető lányt figyelik.Hatalmas barna íriszeiben látom a félelmet, amely el árulja Őt.Ökleimet a fa darabhoz préselem, és próbálom meg tartani a kontrollomat.Fejemben képek villannak be, a tegnap estéről. Jake-ről és a bandájáról, amikor meg támadtak.Majd a segélykiáltások, az előttem ülő lánytól...  Egy kép ahogyan a földön terülünk el, nevetve.

Mi a franc van velem?!

A fejem zakatol, és nem akar meg állni egy pillanatra se.Emlékek ezrei fordulnak meg elmémben, szédülni kezdek.Le kéne ülnöm, de nem teszem.Kézfejeimet görcsösen szorítom a fa darabhoz, és nem vagyok képes normálisan gondolkodni.Mi történik? Forogni kezd körülettem a világ, a falak, a bútorok.Végül minden egybe mosódik...Szemeimet szorosan össze zárom, míg össze áll a kép.Az emlékeim vissza térnek, a hét elejétől egészen a mai nap eseményeiig.A doki a kórházban, azt mondta amnéziám van.Így már tiszta minden, vissza tért az emlékezetem.De ilyen gyorsan?

Szemeim ki nyitom, Emily mellettem áll.Aggódó íriszei engem vizslatnak.Le kell néznem rá, alacsony hozzám képest.Általában mindenkinél nagyobb vagyok. ezért nem igazán lep meg ez a tény se.

-Harry, jól vagy? -kérdezi, ujjaival alkaromat fogja.Érintése furcsa érzést kelt bennem, olyat amilyet még nem éreztem az előtt. -Ülj le. -javasolja, amit meg is teszek.Hm, ilyen se volt még...Más utasítását teljesítem.A székben ülök, és nem tudom eldönteni; haragudjak rá, vagy ne? Részben ordítani tudnék vele, mert le ment a pincébe.Amit nem hagyhatok figyelmen kívül, másrészt; megmentett. Ezt pedig nem tudom hova tenni.Gondolataimból ki szakadva, nézek fel a mellettem álló lányra.

-Kérsz egy teát? -kérdezi, bólintok.A pult mögé vonul, s az említett italomat készíti.Most, azt hiszi hogy még mindig amnéziás vagyok? Ajkaimra  gonosz mosoly ül ki, vajon hogy viselkedik az "amnéziás Harry"-vel? Szemeim rajta legeltettem, miközben az ördögi ötletemen gondolkodom,..


Liam Payne;

-Meg látogatjuk Hazza-t? -kérdezi az anyósülésről Zayn.Fejem ingatom, korainak tartom ezt, még.Nem hinném hogy huszonnégy óra alatt vissza nyerte volna az összes emlékét.És most, nem kéne Louis bandájával idegesítenem.Pláne úgy hogy fogalma sincs arról hogy ki az a Louis, és el magyarázni értelmetlennek tartom.Mert, ha nem térnek vissza az emlékei, és meg tudja azt hogy egy ilyen banda tagja...Akkor be is köphet minket a zsaruknak, az pedig nem lenne túl jó dolog.Főleg nem most, hogy újra háborúzunk az ellenségeinkkel.

Őszintén szólva, bánom hogy Louis-t ki raktam a bandából.De, ha bent hagyom akkor rosszabb dolgok is történhettek volna.És, Louis saját magának okozta a bajt.Na és, legalább tanult abból, hogy más barátnőjével nem lehet játszadozni.Bár, a nőszemély se volt egy szent, akkor se lehet.Be parkolok a házam kocsi feljárójára, le állítóm a motort.Ki szállunk a fekete járműből, majd ki szedjük a cuccokat amiket vásároltunk.Csak a szokásos, néhány gépfegyver, egy két ruha Perrie-nek.És még néhány pisztoly.Csomagokkal a kezünkben lépünk be a ház ajtaján, le rúgóm magamról bakancsomat és a nappaliba megyek -Zayn-el a nyomomban. Niall fel pattan a fekete bőr kannapéról s minket néz, miközben ki pakolunk a dohányzó asztalra.

-Csak ezek? -szólal meg ír hangján a szőkeség, kezében egy egyszerű pisztolyt tartva.Bólintok, szemeim Perrie-t keresik, de nem találják.Talán a szobájában van, vagy nem tudom.

-Igen Niall. most csak ezek. -mondom, Zayn a hajába túr.Valószínűleg agyal valamin, bár azt nem tudom hogy min.Vagy Perrie-n és a kapcsolatukon, vagy azon amit csinálunk.Össze illenek a szőkeséggel, de a folytonos veszekedésük már nekem is sok.Nem hogy Neki.Meg tudom érteni Őt, az én barátnőmet egy éve nem láttam már...

-Emily-t mikor avatod be? -ül le Zayn, szájába vesz egy szál cigit.Niall is le ül mellé, kérdőn figyelnek, ezen még nem igazán gondolkodtam.Le ülök az egyik fotelba, ajkaim el vállnak;

-Az még túl korai lenne Zayn, még várunk. -mondom, bólintásukkal jelzik hogy értik amit beszélek.Közben Perrie is csatlakozik köreinkhez, aki fekete hajú barátunk ölében foglalja el helyét.

-El hoztad Emily-t és Harry-t? -kérdem a szőkeségtől, felém pillant bólint.Föl állok és el pakolom a ma vásárolt tárgyakat.És a ház azon részébe viszem ahol minden ilyesmit tartunk, Harry-nek is van egy ilyen szobája.Ahogyan nekem is, a többieknek azért nincs, mert nincs házuk.Így nálam élnek, kivéve a mi kölykünket, Harry-t.Igen, Ő a mi kölykünk, mert fiatal.Nagyon fiatal.Be érve a "titkok" szobájába, be csukóm magam mögött az ajtót.A nagy helység feketére van festve, minden fal, csak a plafon fehér.A szoba közepén egy asztal áll, üresen.Arra teszem le a szatyrokat, majd körbe nézek a helyen.A helyen ahol annyi titok s más egyéb dolog történt már Velem.

                                                    *        *         *
A nap vége felé úgy döntöttem meg látogatom Emily-t és a kölyköt. Ezért kocsiba pattantam és Harry házához mentem.Nem lakik tőlem olyan messzire, maximum 20 percnyire.Mivel Niall is velem akart tartani, el hoztam magammal.Persze, egész úton be nem állt a szája.Út közben meg említi hogy ő is járt Emily-nél, és hogy beszélgettek néhány dologról.Azt is el mondja hogy Louis-ról is kérdezett, de róla nem mondott semmit.Mert Harry pont akkor jelent meg, remélem nem csinált hülyeséget.-Semmilyen értelemben.

Le parkolok Hazza háza elé, majd le állítom a motort.Ki szállok a fekete járművemből, és két pityegéssel le zárom azt.Miután Niall is ki szállt, be sétálunk a feljárón.És a bejárati ajtóhoz sétálunk, nem kopogtatunk csak be nyitunk.Be sétálunk az előszobába, lábaim a nappalihoz vezetnek;senki.Össze nézzek Niall-el, és a lépcsőhöz kezdünk lépkedni.Fel sétálunk a lépcsőn, és a hosszú folyóson.Egészen a ház lakójának hálójáig, az ajtó előtt meg torpanok.De, rövid gondolkozás után be nyitok.Niall és -szinte- Én is, tátott szájjal nézzük az  ágyban fekvő párt.Akik el vannak foglalva egymás szájával.