22.Rész

                                         Hey Bananas!! Hoztam Nektek egy 22.Részt!
                                      Örülök a 11,000 oldalmegjelenítésnek, és a komiknak is
                                     egyaránt! Várom a további Olvasókat, és a megjegyzéseket!
                                    Jó olvasást!! :) Pusszi ♥

                                                                                                                        D xoxo





Harry Styles;

Elmémet be ködösíti a düh, s a harag amit Emily miatt érzek.Zöld szemeim az asztal mögött lévő reszkető lányt figyelik.Hatalmas barna íriszeiben látom a félelmet, amely el árulja Őt.Ökleimet a fa darabhoz préselem, és próbálom meg tartani a kontrollomat.Fejemben képek villannak be, a tegnap estéről. Jake-ről és a bandájáról, amikor meg támadtak.Majd a segélykiáltások, az előttem ülő lánytól...  Egy kép ahogyan a földön terülünk el, nevetve.

Mi a franc van velem?!

A fejem zakatol, és nem akar meg állni egy pillanatra se.Emlékek ezrei fordulnak meg elmémben, szédülni kezdek.Le kéne ülnöm, de nem teszem.Kézfejeimet görcsösen szorítom a fa darabhoz, és nem vagyok képes normálisan gondolkodni.Mi történik? Forogni kezd körülettem a világ, a falak, a bútorok.Végül minden egybe mosódik...Szemeimet szorosan össze zárom, míg össze áll a kép.Az emlékeim vissza térnek, a hét elejétől egészen a mai nap eseményeiig.A doki a kórházban, azt mondta amnéziám van.Így már tiszta minden, vissza tért az emlékezetem.De ilyen gyorsan?

Szemeim ki nyitom, Emily mellettem áll.Aggódó íriszei engem vizslatnak.Le kell néznem rá, alacsony hozzám képest.Általában mindenkinél nagyobb vagyok. ezért nem igazán lep meg ez a tény se.

-Harry, jól vagy? -kérdezi, ujjaival alkaromat fogja.Érintése furcsa érzést kelt bennem, olyat amilyet még nem éreztem az előtt. -Ülj le. -javasolja, amit meg is teszek.Hm, ilyen se volt még...Más utasítását teljesítem.A székben ülök, és nem tudom eldönteni; haragudjak rá, vagy ne? Részben ordítani tudnék vele, mert le ment a pincébe.Amit nem hagyhatok figyelmen kívül, másrészt; megmentett. Ezt pedig nem tudom hova tenni.Gondolataimból ki szakadva, nézek fel a mellettem álló lányra.

-Kérsz egy teát? -kérdezi, bólintok.A pult mögé vonul, s az említett italomat készíti.Most, azt hiszi hogy még mindig amnéziás vagyok? Ajkaimra  gonosz mosoly ül ki, vajon hogy viselkedik az "amnéziás Harry"-vel? Szemeim rajta legeltettem, miközben az ördögi ötletemen gondolkodom,..


Liam Payne;

-Meg látogatjuk Hazza-t? -kérdezi az anyósülésről Zayn.Fejem ingatom, korainak tartom ezt, még.Nem hinném hogy huszonnégy óra alatt vissza nyerte volna az összes emlékét.És most, nem kéne Louis bandájával idegesítenem.Pláne úgy hogy fogalma sincs arról hogy ki az a Louis, és el magyarázni értelmetlennek tartom.Mert, ha nem térnek vissza az emlékei, és meg tudja azt hogy egy ilyen banda tagja...Akkor be is köphet minket a zsaruknak, az pedig nem lenne túl jó dolog.Főleg nem most, hogy újra háborúzunk az ellenségeinkkel.

Őszintén szólva, bánom hogy Louis-t ki raktam a bandából.De, ha bent hagyom akkor rosszabb dolgok is történhettek volna.És, Louis saját magának okozta a bajt.Na és, legalább tanult abból, hogy más barátnőjével nem lehet játszadozni.Bár, a nőszemély se volt egy szent, akkor se lehet.Be parkolok a házam kocsi feljárójára, le állítóm a motort.Ki szállunk a fekete járműből, majd ki szedjük a cuccokat amiket vásároltunk.Csak a szokásos, néhány gépfegyver, egy két ruha Perrie-nek.És még néhány pisztoly.Csomagokkal a kezünkben lépünk be a ház ajtaján, le rúgóm magamról bakancsomat és a nappaliba megyek -Zayn-el a nyomomban. Niall fel pattan a fekete bőr kannapéról s minket néz, miközben ki pakolunk a dohányzó asztalra.

-Csak ezek? -szólal meg ír hangján a szőkeség, kezében egy egyszerű pisztolyt tartva.Bólintok, szemeim Perrie-t keresik, de nem találják.Talán a szobájában van, vagy nem tudom.

-Igen Niall. most csak ezek. -mondom, Zayn a hajába túr.Valószínűleg agyal valamin, bár azt nem tudom hogy min.Vagy Perrie-n és a kapcsolatukon, vagy azon amit csinálunk.Össze illenek a szőkeséggel, de a folytonos veszekedésük már nekem is sok.Nem hogy Neki.Meg tudom érteni Őt, az én barátnőmet egy éve nem láttam már...

-Emily-t mikor avatod be? -ül le Zayn, szájába vesz egy szál cigit.Niall is le ül mellé, kérdőn figyelnek, ezen még nem igazán gondolkodtam.Le ülök az egyik fotelba, ajkaim el vállnak;

-Az még túl korai lenne Zayn, még várunk. -mondom, bólintásukkal jelzik hogy értik amit beszélek.Közben Perrie is csatlakozik köreinkhez, aki fekete hajú barátunk ölében foglalja el helyét.

-El hoztad Emily-t és Harry-t? -kérdem a szőkeségtől, felém pillant bólint.Föl állok és el pakolom a ma vásárolt tárgyakat.És a ház azon részébe viszem ahol minden ilyesmit tartunk, Harry-nek is van egy ilyen szobája.Ahogyan nekem is, a többieknek azért nincs, mert nincs házuk.Így nálam élnek, kivéve a mi kölykünket, Harry-t.Igen, Ő a mi kölykünk, mert fiatal.Nagyon fiatal.Be érve a "titkok" szobájába, be csukóm magam mögött az ajtót.A nagy helység feketére van festve, minden fal, csak a plafon fehér.A szoba közepén egy asztal áll, üresen.Arra teszem le a szatyrokat, majd körbe nézek a helyen.A helyen ahol annyi titok s más egyéb dolog történt már Velem.

                                                    *        *         *
A nap vége felé úgy döntöttem meg látogatom Emily-t és a kölyköt. Ezért kocsiba pattantam és Harry házához mentem.Nem lakik tőlem olyan messzire, maximum 20 percnyire.Mivel Niall is velem akart tartani, el hoztam magammal.Persze, egész úton be nem állt a szája.Út közben meg említi hogy ő is járt Emily-nél, és hogy beszélgettek néhány dologról.Azt is el mondja hogy Louis-ról is kérdezett, de róla nem mondott semmit.Mert Harry pont akkor jelent meg, remélem nem csinált hülyeséget.-Semmilyen értelemben.

Le parkolok Hazza háza elé, majd le állítom a motort.Ki szállok a fekete járművemből, és két pityegéssel le zárom azt.Miután Niall is ki szállt, be sétálunk a feljárón.És a bejárati ajtóhoz sétálunk, nem kopogtatunk csak be nyitunk.Be sétálunk az előszobába, lábaim a nappalihoz vezetnek;senki.Össze nézzek Niall-el, és a lépcsőhöz kezdünk lépkedni.Fel sétálunk a lépcsőn, és a hosszú folyóson.Egészen a ház lakójának hálójáig, az ajtó előtt meg torpanok.De, rövid gondolkozás után be nyitok.Niall és -szinte- Én is, tátott szájjal nézzük az  ágyban fekvő párt.Akik el vannak foglalva egymás szájával.

21.Rész

                                        Hii Guys!! I'm D, és meghoztam a 21.Részt!!
                                    Remélem el nyeri a tetszéseteket, és feliratkoztok,
                                 komiztok, illetve csatlakoztok a csoporthoz!!!!!!!
                               Jó olvasást!! :)

                                                                                                                 D xoxo








A nap nagy részét -Harry-nek köszönhetően- az ágyban kellett töltenem.Egy idő után sikerült ki szabadulnom karjai közül.Úgy hogy a helyemre egy párnát csúsztattam, -jól be vált terv.A konyhában ücsörgök egy csésze tea társaságában, a csöndes házban.Fejemben ezer s meg annyi kérdés forog, miért vagyok itt? El mehetnék, de nem teszem.A félelmemnek semmi nyoma, ami különös mert az a szoba, eléggé fel zaklatott.És a tegnap este...Eseményei sem voltak a legjobbak.Amióta ismerem Harry-t az életem 360-fokos fordulatot vett.Nem emlékszem szinte semmire, a napok egybe folynak, s nem tudom el dönteni hogy mit akarok.És mindez Miatta  van.Csakis Miatta.Ha nem ment meg,  -amiről fogalmam sincs hogy igaz-e -  akkor most nem ülök itt.Nem ülök itt és nem keveredek bele semmibe, nem megyek el vele és a barátaival vásárolni.Nem történik meg a verseny, nem maradok itt.Nem, veszekszek vele Lux miatt és, nem fessük ki azt a helyiséget.Nem történik meg a tegnap este s nem szeretem meg Őt... Ajkaimon egy halk sóhaj szökik ki, miért nem mentem el akkor, amikor meg tehettem volna?Most nem kéne azon törnöm a fejem hogy hogyan ne mutassam ki a közeledésem felé.Főleg most, hogy arra se emlékszik hogy ki vagyok.Fejem a könyökömön támasztom meg.

Reménytelenül hülye vagyok...

Ő és én, ez...Badarság,Ő punk én Emily vagyok.A visszahúzódó csúnya, sovány prűd lány.Ahogyan ezt már Perrie is el mondta, nem egyszer.Bár, ma reggel egész kedves volt velem, ami nagyon meg lepett.Mert azt hittem teljes szívéből utál, és nem tudom el dönteni hogy utál-e vagy sem.Mindegy, így is csak Lux miatt kell itt maradnom.Hisz Ő is ezt mondta, kizárólag a kislány miatt.Habár, ezt sem igazán értem.Harry és Lux tökéletesen ki jönnek egymással, akkor Én minek kellek? Az anyukáját nem fogom tudni helyettesíteni, azt senki se tudja.Enyhén meg rázóm fejem s vissza rántom magam a valóságba, a csúf valóságba...

A porcelán darabot ajkaimhoz emelem, kortyolok belőle egyet, és egy köhintés hallatán majd' meg fulladok.A csészét a pultra helyezem, levegőért kapkodva fordulok meg.Hátam mögött Niall áll.

-Normális vagy?! Majdnem szívrohamot kaptam! -akadok ki.Pár másodperc múlva rá jövők arra hogy, nem kellene ilyen hangosan beszélnem.Le hajtott fejjel el mondok egy "bocs"-t, és meztelen lábfejemet figyelem.Teljesen ki keltem magamból -ilyen is régen volt.

-Nem Emily, én sajnálom. -mondja, amin meg kell lepődnöm.A punkok szoktak "bocsánatot" kérni (?!) ,ez nem ellenkezik a törvényekkel, és a szokásaikkal? Vagy hogyan van ez?!Fel emelem fejem, kék szemeit enyéimbe mélyeszti.Hogy lehet egy pasinak ilyen gyönyörű kék szeme? Kérdő szemeimmel az előttem álló férfit figyelem.

-Jól érzed magad? -kérdezi meg, ezt a kérdést is régen tették fel nekem.Egy újabb sóhaj hagyja el számat, s biztosra veszem hogy hallotta.Közelebb lép hozzám, majd mellém áll.Csípőjét a pultnak dönti, ahogyan Én is.Magasabb nálam, nem sokkal de magasabb, le pillant rám.Kicsit zavaró, ezért fel nézzek rá.

-Addig nem hagylak békén, amíg nem válaszolsz. -mondja, közben fogait is meg mutatja.Vajon mitől ilyen fehér a foga?

Emily, válaszolj, ne csak gondolkozz!! 

-Minden oké. -nyögöm ki percek múlva.Remélem ennyi bőven elég lesz neki, vagyis szeretnék beszélni valakivel.De, nem magamról, Harry-ről és erről az egészről.Itt az idő, most vagy soha Emily!

-Ö, kérdezhetek valamit? -félve fel pillantok rá.A srácok és Perrie közül Niall tűnik a legnormálisabbnak, és ezt a feltételezést csak egy féle képen tudhatom meg.

-Bármit kislány. -mondja jókedvűen, amin kicsit mosolyognom kell.A nap hátra levő részében sok mindent meg tudok Niall-ről és rajta keresztül Harry-ről is.El mondja hogy Harry-t hol szedték fel, és hogy mennyit változott pár év alatt.Amióta Ő is a banda tagja.A szőkeségről meg tudom hogy ír származású és hogy ezt az egészet a családja miatt csinálta/csinálja.Mert el adósodtak és kellett a pénz, ezek után pedig szinte már meg szokottá vált neki ez az élet.A versenyzés.Elmondja, hogy a hobbija a gitározás, és amikor nincs a bandával gitározik.Azt is meg említi hogy a fiúk cukkolják ezzel a hobbijával, ami számomra furcsa.De, már hozzá szoktam a sok furcsasághoz a fiúkkal kapcsolatban. Harry-ről meg tudom hogy van egy nővére akivel nem tartja a kapcsolatot, de az okot Niall nem mondta el nekem.Mind e mellett meg tudom azt is, hogy Harry a legfiatalabb tagja a bandának és hogy egy hónapja volt a huszadik születésnapja.

-Egy utolsó kérdés. -mosolygok- Ki az a Louis?- az asztal fölött görnyedek, de amikor észre veszem Niall komoly arcát akkor ki egyenesedek.Rosszat kérdeztem? Az előttem ülő férfit nézem, s várom hogy válaszoljon, de nem teszi.

-Ahhoz neked semmi közöd. -jön hátam mögül a válasz.Lassan meg fordítom fejem, Harry zöld tekintetével találkozik tekintettem.Arcából ítélve; vissza tért a régi Harry...

-Lépj le, Niall. -mondja, s az említett személy távozik is.Egy pillantást még vet rám, majd el tűnik hallom a bejárati ajtó csapódását; el ment.Félve Harry-re pillantok, szemei el sötétülnek.Nagy bajban vagyok? Le ül Niall helyére, velem szembe.Nyelek egyet.Alkarján támaszkodik meg, s szemeivel engem fürkész arca rezzenéstelen.

-Miért faggatod Niall-t? -kérdezi,tenyerem izzad.És a hideg futkos a hátamon hangjától, olyan fagyos a tekintette hogy a hó el olvadna mellette.Percekig bámulok magam elé, azon gondolkodok most dühös vagy csak meg akar félemlíteni? Nem tudom el dönteni, talán mind kettő.

-Emily, kérdeztem valamit. -töri meg a csendet, fel kapom fejem.Szemei tűzben égnek, mély levegőt veszek s próbálok valami értelmeset ki nyögni.

-Én,.,Mi, csak beszélgettünk. -mondom, nem merek a szemébe nézni.És, most nem is nagyon akarok.Az asztal alatt babrálom ujjaimat, miért csak három órán át hatott a nyugtató?

-Az életemről? -egyik szemöldökét az egekbe emeli.Most komolyan muszáj ilyennek lennie? Miért nem kap be még egy nyugtatót és tér vissza a barátságos normális Harry?!

Emily, az a Harry csak a fejedben létezik...

-Harry, egy hónapja élek veled és semmit se tudok rólad.Bezzeg te mindent tudsz mindenkiről, hagytam hogy bele keverj minden egyes bajba, és a hülye barátságtalan barátaidat is el viseltem.De, most már nem fogom, örülnöd kellene hogy nem hagytalak ott abban a retkes sikátorban és hogy élsz! Tudod, már bánom hogy nem szöktem el tőled, veled lehetetlenség együtt élni! Te egy elmebeteg vagy! És ezt a megítélésemet alá támasztja a fegyver szobád is! -hangom jóval magasabb mint amilyen szokott lenni, és azt hiszem teljesen ki keltem magamból.Hátra dőlök a fa székben s csak most jövők rá arra hogy; el árultam magam.El mondtam neki azt amit nem kellett volna, vagy nem most vagy nem tudom...Upsz.

Harry szemei tágra nyílnak majd össze szűkülnek, fel áll az asztaltól.Engem néz, ebből mi lesz (?!)
Kezei ökölbe szorulnak, s tudom hogy Harry egy időzített bomba;bármikor robbanhat.Állom tekintetét, de attól tartok nem kellene.Ajkai el vállnak;

-Te le mentél a pincébe? -kérdezi össze zárt fogai mögül, le nyelem a torkomban lévő gombócot.Most érzem azt hogy igazán nagy bajban vagyok, és most nem lesz senki aki segítsen rajtam.Viszont egy valamit meg tudtam; akkor, az nap, a pincében jártam.

20.Rész

                                        Hii Guys! I'm D, és itt egy 20.rész!!
                                Annyit kérek, ha olvassátok a blogot, iratkozzatok
                            fel hogy lássam van-e ennek a blognak értelem,vagy abba
                         -e kéne hagynom. Szóval, ennyi...Jó olvasást!! :))

                                                                                                         D xoxo






Liam Payne;

-Ez egész biztos Liam? -kérdezi Niall, szendvicsét eszegetve.Bólintok egyet, száz-százalékig biztos vagyok abban hogy ki tette ezt Harry-vel.

-De, honnan tudta hogy ott vagyunk? -teszi fel nekem kérdését Zayn, fel állok a kannapéról és a bár felé lépkedek.Be lépek a pult mögé, majd egy pohárba öntök magamnak Jack Daniel's-t.

-Ugyan skacok, mindig oda járunk bulizni.Csak a hülye nem veszi észre... -oktat ki minket a banda egyetlen női tagja; Perrie. Nem is emlékszem arra hogy hogyan került be a bandába, régen volt már az a dolog.

-Harry-vel mi van? -kérdezem, nekem kéne tudnom mi van vele.De egész éjjel nyomoztam Jake bandája után,így Harry-ről sz@rt se tudok.

-Emily ápolja... -mondja el változtatott hangon Perrie. Niall fel horkan.

-Miért utálod ennyire? -szegezi a szőke hajú lánynak, őket figyelem.

-Miért? Ugyan már, egy árva kislány....Semmit se tud, és ti mégis be akarjátok venni a bandába. -akad ki, majd el veszi előlem a Daniel's -es üveget.Meg húzza, azt és le ül egy székre.

-Azért mert jól jöhet még. -válaszolja Zayn, barátnője bosszúsan néz rá.Sose lehet tudni mi van közöttük, egyszer járnak egyszer nem.Bonyolult kapcsolatuk van.

-Elég legyen! Perrie, idősebb és tapasztaltabb vagy mint Emily. -mondom- Ezért el várom tőled hogy felnőtt ként viselkedj vele, érteted? -kérdezem, bólint egyet.Tudom hogy most minden félének el hord a fejében, de én meg tudom azt hogy bármikor ki dobhatom a bandából.És ezzel együtt a házamból is, és minden honnan, ahol eddig járt.

-Ki megy be Emily ért és Harry ért? -teszem fel a kérdésem, abban reménykedek hogy Perrie megy.Mert őszintén szólva, két nő egy bandában...Nem is tudom jó? Már mint, nem szoktam le becsülni senkit, és ez alól a nők se kivételek.Bizony, Perrie és Emily lesz a mi "titkos fegyverünk" mindenki ellen.Mivel senki se tette fel a kezét, ezért Perrie-t küldtem el a gerle párért.Addig Zayn és Én el megyünk venni néhány dolgot, amire még szükségünk lesz, Niall pedig...El van a szendviccsel, és az égvilágon semmi kedvem meg zavarni őt.

Emily Ross:

Reggel a nővér keltet fel, és emlékeztetett a tegnap történtekre.Mintha csak egy rossz álom lett volna, de sajnos ez a valóság.És a tegnapi nap eseményei mind meg történtek, a vásárlás.Aztán a festés Harry-vel, ahogy össze kentük egymást.És amikor ott feküdtünk a földön, mint akiknek semmi gondja és dolga nincs az életben.Annyira jó volt.Ajkaimra halvány mosoly ül ki, e szép emlékre.

-Min mosolyogsz? -zavarja meg gondolataimat Harry (?!).Fejem azonnal fel kapom, a rekedtes hangjára.Fel ült az ágyában, ajkain szelíd mosoly tündököl.Amitől nekem is mosoly ragad ajkaimra, el se hiszem hogy él.

-Élsz. -motyogom.Fel se tűnt az hogy fel ébredt, hogy nem tűnt ez fel nekem? Fel állok székemből, mellé állok.Most Ő néz fel rám, bal szeménél egy monokli díszeleg még az arcán kisebb-nagyobb sebek mutatkoznak meg.Egy szóval ;szörnyen fest.

-Jól érzed magad? -kérdezem finoman, nem tudom mennyit aludhattam de azt tudom hogy keveset.

-Tökéletesen angyal. -mondja, kicsit furcsállom a hangnemét és a beszédét.Nem szokott ilyen lenni, keveset beszél és nem mondja nekem azt hogy "angyal". Jól van? ~Teszem fel magamnak az első kérdést ami be ugrik.Szemöldököm ráncolom válaszára, nem erre számítottam.Szólnom kéne egy orvosnak, hogy felébredt.
Testemmel az ajtó felé  fordulok, el indulok.Majd meg torpanok, amikor hideg kézfejemen meleget érzek.Fejem vissza fordítom keze az enyémen, szemeit enyéimbe mélyeszti.

-Mond, te a csajom vagy? -kérdezi vigyorogva.Homlokom ráncolom, mi a fene ütött ebbe az emberbe?
Fejem rázóm, ajkai egy vonallá préselődnek.Nem tetszik neki a válaszom? Az hogy hangzana ha el mondanám az igazat? "A foglyod vagyok, lassan egy hónapja és nem engedsz el." ~nem annyira rossz.De, ezt most nem akarom rá ömleszteni, neki is meg vannak a maga bajai.Ahogy minden embernek.Ujjaimat ki veszem tappancsa alól, kezem testem mellé zuhan.

-Harry, emlékszel a tegnapi napra? Tudod hogy ki vagyok? -kérdezem, fejét ingatja.Le ülök az ágy melletti székre, nem emlékszik semmire! Semmire se! Ekkor az ajtó ki nyílik majd be csukódik és egy orvos lép be rajta.

-Jó napot! -köszönt minket- Á, Mr Styles fel ébredt.Ne mozogjon sokat, a sebe túl friss, fel szakadhat. -közli az ágyban fekvő göndörrel- Úgy hallottam, haza akar menni.Nos ennek semmi akadálya, el intézzük a papírokat és egy vizsgálat után távozhat is. -mondja, amitől kicsit jobban érzem magam.Nem szeretem a kórházakat, folytatja; -De, emlékezet ki esése van ami nem maradandó.Vissza fog térni az emlékezete, egy maximum két hónapon belül. -tessék? 2 Hónapig azt se fogja tudni hogy ki vagyok? És a barátai, a versenyek, Lux?!

-Dr, két hónap? -szólalok meg, nekem ez az egy is túl sok volt Harry-vel.Még két hónap nem menne, akkor se ha nem önmaga lenne.

-Igen, bár ez általában változó.Lehet két hónap, de lehet két nap is. -mondja, amitől kicsit meg nyugszom.Tehát bármikor vissza jöhet az emlékezete, csak egy kicsit rá kell segíteni.Ezek után, Harry-t el viszik és ki vizsgálják mielőtt el hagyná a kórházat.Most az egyszer, nem tartok vele.Inkább maradok egyedül ebben a csendes szobában a gondolataimmal.Igen, ez szép is lett volna ha Perrie nem ront be az ajtón.Szemeimmel a szőke hajú füstös sminkű démont figyelem, nincs kedvem a veszekedéshez és a meg jegyzéseihez.

-Harry? -kérdezi mire sóhajtva felé pillantok rá.

-Épp az előbb vitték el, ki vizsgálják és jöhet haza. -válaszolok, ujjaimat babrálom.Két hónap, Vele? Nem, az ki van zárva! Amint vissza értünk meg mondom neki, hogy el kell intéznem valamit.És le lépek.Igen, ezt kell tennem, ha egy percig is vele maradok bele szeretek.Már így is tetszik, nem akarok még érzelmeket is táplálni iránta.Már meg se lepődök magamon, annyira naiv és buta vagyok.Úgy ahogyan azt Ő mondta, igaza volt.Az vagyok, buta és naiv.

-Minden oké? -jön egy hang mellőlem, oldalra fordítom fejem.Aprót bólintok, és tekintettem újra az ujjaimra terelődnek.

-Hé, ne verj át.Látom hogy kattogsz! -ül le mellém, felé nézzek de csak egy pillanatra.Kék szemei csillognak, ki egyenesedek.

-Nem verlek át, csak... Hagyjuk. -motyogom.Nem fogom egy ismeretlen lánynak ki teregetni a "szennyest".Fel használhatja ellenem, valahogyan.

-Na mi a gond? -kérdezi, vállával kicsit meg löki az enyémet.Ugyan, ennél rosszabb már nem lehet.Sóhajtva túrok bele hosszú barna hajamba.

-Csak, Harry... -mondom, remélve hogy nem kér több mondanivalót.Bólint.

-Mi van vele? -néz rám nagy szemekkel- Tetszik? -vigyorog, bólintok- Miért nem ezzel kezdted, hé! Ez tök jó. -hova tűnt az a lány aki egész végig veszekedett velem? Mindenki olyan mint Harry? Kettős személyiségű? Ez, már túl sok...

-Nem, nem az.Ő. -fújom ki hangosan a levegőm- Nem úgy gondol rám, és mind egy. -zárom le a témát, semmi kedvem erről beszélni.Vagy csak az a bajom, hogy most valaki meg hallgatna? De nem merem el mondani a teljes igazságot, senkinek? Mert túlságosan sokszor bántottak már?

                                                      *          *         *

-Harry! Nem kelhetsz fel! -szólok rá.Hihetetlen, körülbelül fél órája érkeztünk meg a házába.És össze-vissza mozog, nem képes egy helyben maradni.Sóhajtok egyet, majd a táskámban kezdek kutatni.Az orvos azt mondta ha nem marad el, adjak neki be egy nyugtatót.Amit maga a doktor nyomot a kezembe, a táskát a földre dobom.A kicsi gyógyszeres dobozból ki szedek egy szem fehér bogyót, és felé nyújtom.

-Be akarsz gyógyszerezni? -húzza fel egyik szemöldökét, és az egekbe emeli.

Ez a régi Harry...Gyorsan vissza ért...

-Nem, de vedd be. -nézzem reakcióját, semmi- Kérlek. -kérlelem, vonakodva el veszi tőlem a kis pirulát és a szájába teszi.Le nyeli azt, víz nélkül (?) és vissza dől a párnák közé.Egy ideig figyelem Őt, szemei le hunyva.Van a gyógyszernek mellék hatása is?

-Nem aludnál velem? -zökkent ki gondolataimból a göndörke, rá emelem kérdő tekintettem.Zöld szemei csillognak, arca olyan ártatlan.Fejem enyhén meg rázóm, ajkai le fele görbülnek.

-Kérlek. -mondja.Ezt a szót, amióta ismerem Harry-t egyszer se hallottam a szájából.Nem hogy a szájából, sose hallottam még embertől, aki nekem mondta volna.Át sétálok az ágy másik felére, a dobozt az éjjeli szekrényre teszem.Le veszem a cipőmet, és e fekszek az ágyba.Tőle messze, oldalára fordul.Egyik karján támaszkodik, míg a másik a derekamra csúszik.Bőröm liba bőrös lett, nem tudom ezt és ezeket a dolgokat mire vélni.Ilyen gyorsan hatott volna a nyugtató? Szemeim a fehér plafont bámulják, próbálom ki zárni a mellettem fekvő férfit.Nem tudom mi van mostanában vele, és velem... Különös dolgok történtek az elmúlt napokban, hetekben.Amióta "itt élek" sok mindent meg tudtam az igazi életről, arról hogy milyen nehéz életben maradni London utcáin.Hogy sok a rossz ember, és hogy Harry -talán- köztük van.Ezek között a rossz  emberek között, valljuk be nincs mindenkinek egy fegyver szobája a házában.És egy csomó üres szobája, na meg tíz autója.És a családjáról ne is beszéljünk, nem is tudom hogy van e egyáltalán családja.Anyja, apja, testvére.Van neki ilyenje? Vagy csak Lux van neki? Gondolataimat el oszlatva fordítom jobbra fejemet, szemeim Harry-n ragadnak.Szemei csukva, ajkai kicsit el nyíltak egymástól.Göndör fürtjei homlokát terítik be, karomat fel emelem testem mellől.Ujjaimmal ki simítom azt a pár rakoncátlan tincsét, ami zavar -engem...

-Emily. -hangja halk, ébren van? Szemei még mindig csukva vannak, észre se vettem hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz.

-Tessék? -suttogom, eszem ágában sincs meg zavarni Őt gondolataiban.Akármilyen zavaros, és vad, tudom hogy tud kedves lenni.Olyan akiért mindenki oda van, csak valamiért el rejti azt a Harry-t.De miért?

-Maradj velem, babe. -sutyorogja, majd el hallgat.Válaszára ki tágulnak pupilláim s a szív verésem is fel gyorsul.Az agyam zakatolni kezd, ezer és még ezer kérdést téve fel nekem.Amitől úgy érzem meg fogok örülni, be lélegzem jellegzetes illatát.S el alszom én is, nem törődve a sok száz és meg annyi kérdéssel.Amit az agyam alkot meg s kérdez.Oldalamra fordulnék, de nem tudok mert a fejét a nyakamba temeti.Lehelete csikizi nyakamat, ahogyan a göndör fürtjei is.Fejemben újra és újra le játszódik a mondata, akár egy magnón; "Maradj velem, babe"...

19.Rész

                                         Hii Guys! I'm D,és hoztam nektek egy 19.Részt!!
                                     Örülök a 22.Feliratkozónak, és azt remélem többen is
                                   leszünk még!! :) A komikkal szint így, Jó olvasást!

                                                                                                                  D xoxo








Könnyeim szakadatlanul folynak le arcomon, s az ölemben fekvő göndörre potyognak.Feje combomon pihen, véres hajszálai szét terülnek fedetlen bőrömön.Ujjperceim arcát cirógatják, fogalmam sincs arról hogy él e még.Remegek, emlékszem azt mondta; "Bajban engem hívsz" .És most? Most kit hívjak? Hisz most Ő van bajban, a vértől nem lehet látni arcát ami még inkább aggaszt.A torkom fáj a sok segély kiáltástól, s attól tartok meg fáztam.

Liam Payne :
-Jöttök? -kérdezem, miközben farzsebemből elő veszem a cigis dobozomat.

-Én megyek. -áll fel Zayn, és sétál mellém.Biccentek egyet a lépcső felé, majd el indulunk.Niall a
jó fiú nálunk,ő az a fajta akinek; ijesztő a külsője de, hatalmas a szíve.Ezért nem szeretjük ha meg kedvel valakit, mert akkor már nem az a srác aki olyan mint mi.Ő olyan...Cuki.Nem vagyok meleg.Ne értsétek félre.

-Hol van Hazza? -teszi fel nekem a kérdést Zayn, amikor már a földszinten próbálunk át jutni a táncoló emberek tömegén.Ami kisebb nehézségek árán sikerül is, ki megyünk az épület kijáratán.Majd az ajtótól el sétálunk öt-tíz méterre, hogy be tartsuk a szabályokat.A cigimet ajkaim közé teszem, s meg gyújtom annak végét.Borostás barátom is így tesz, és a sötét éjszakában csak a szánkból ki szálló füstöt látom.

-Hey, te is hallod? -szólal meg pár perc után Zayn.Eleinte hülyének nézzem, aztán az én fülemet is meg üti a zokogás hangja.Ki az?

-Onnan jön. -mondom, és a hang irányába sétálunk.Egy zsákutca lehet a hely, egy villanyoszlop világítja be az egészet.A fény alatt egy lány ül, sír.Mellette pedig egy test fekszik, holtan (?!).Zayn el kezd szaladni a két számomra idegen alak felé, követem.Ahogy közelebb érünk úgy kezd egyre hangosabb lenni a sírás.Ki ez és miért sír? El érünk a két emberhez, akik közül az egyik Emily, a másik pedig Harry.

-Mi történt Emily? -kérdez rá Zayn, a lány le törli könnyeit majd rá néz.

-Nem tudom. -nehezen veszi a levegőt, hangja remeg.Cigimet a földre dobom, és le veszem a dzsekimet, a rémült lány felé nyújtóm aki el veszi és magára teríti. -Itt találtam, a földön, így. -sírja el magát.Le hajolok hozzá, hogy nagyjából egy szinten legyünk.Meg fogom két karját, s fel húzóm magamhoz.Arcát mellkasomba temeti, sír.

-Hívj egy mentőt. -mondom Zayn-nek aki már tárcsáz is.Szemeim a földön fekvő göndörön ragadnak, akár ki is tette tudta hogy itt leszünk.Bár, már van egy sejtésem hogy ki lehet az.

-Srácok? -hallom meg hátam mögül Perrie hangját, nem tudok most vele foglalkozni.Amikor itt egy félig halott ember és egy megrémült lány.Akinek fogalma sincs arról hogy mibe keveredett.

-Mi történt? -jön mellénk, Niall és Perrie. Fejemmel Harry felé bökök, szőke hajú ír barátom mindent tudóan bólint.Míg a mellette levő lány meg se szólal.

-Mindjárt jön a segítség. -mondja Zayn, zsebre téve mobilját.

-Rendbe fog jönni? -kérdezi a barna hajú lány karjaim közt.Le pillantok rá, könnyes szemei mindent el árulnak; aggódik.

-Igen, minden rendben lesz. -ölelem át, tenyeremmel haját simogatom.Remélem ettől kicsit meg nyugszik, s abba hagyja a sírást.Pár percen belül meg halljuk a mentők szirénájának hangját, mindannyian állunk és várjuk a dokikat.A mentő autó pont az utca előtt parkol le, a jármű ajtajai ki nyílnak és a piros ruhás emberkék felénk rohannak.Az egyikük le guggol Harry mellé, meg nézi a pulzusát.Majd a szívverését.

-Él. -mondja,- De azonnal be kell vinnünk a kórházba. -bólintok.Fel pakolják a hordágyra, és be rakják a kocsiba. Emily és Zayn mennek Harry-vel.Niall Perrie és Én mi itt maradunk.Meg várom amíg el megy a szirénázó autó.

-Niall, ti kövessétek őket a kórházba. -adom ki az utasítást- Nekem el kell intéznem valamit. -mondom, s ezzel el indulok ki a szűk utcáról.Az autómig meg se állok.Hosszú éjszakának nézzek elébe...

Emily Ross:

Szemeim végig rajta tartom.Az orvosok egy csomó mindent csináltak már vele.A vért le mosták nap barnította arcáról és nyakáról.Ruhái egy részét le vették róla, és nekem adták.Könnyes szemekkel figyelem az előttem fekvő eszméletlen férfit.Miért történt ez vele? Ki akart neki ártani? Ki?

-Emily? -szólít meg egy lágy hang, a hang tulajdonosa felé fordulok.Zayn aggódó tekintetébe ütközöm, kezemet fogja.Ami nem zavar, inkább erőt ad.

-Ugye rendbe jön? -kérdezem, hangom el csuklik a mondat végére.A borostás férfi csak bólint s magához húz, tévedtem vele kapcsolatban.Nem egy tuskó, a punkok is érző lények pont mint az emberek.Hiba volt külsőről ítélnem, óriási hiba.Próbálom nem el sírni magam minden egyes pillanatban, amikor őt nézzem.Most először kerültem ilyen helyzetbe, és nem tudom jól kezelni az ilyet.Sosem tudtam, és attól tartok nem is fogom tudni.

Tíz perc nem telhetett el, mire be értünk a kórház parkolójába.Ki nyitják a jármű hátulját, a mentősök ki szállnak Harry-vel.Majd mi is Zayn-el, egy ideig az orvosokkal megyünk a kórház falai közt.De, aztán amikor egy terembe érnek ránk csukják az ajtót.Mi pedig kint maradunk, kérdések százaival vele kapcsolatban.Zayn le ül az egyik székre, én is így akarok tenni.De a lábaim ezt más képen gondolják, fel-s alá mászkálok -azt hiszem- a műtő előtt (?!). Annyi minden jár a fejemben, amikor meg mentett.Ahogyan ott álltam előtte az ingében, amikor Louis-al versenyezett.Aztán amikor nyert, és amikor trófea lettem.A verseny napjáig együtt töltött idő, és a verseny...A félig csók, és az ott maradásom.És a mai nap...A festés...Olyan játékos volt, mint még soha.A közös zenénk... Amikor a Night Club-ban kiabáltam vele, mostanra már bánom.Mindent! Bárcsak én feküdnék ott bent, ő meg itt kint állna.Vagy nem...

Mi a fene ütött beléd Emily?! 

~Kiabálja agyam e kérdést.Amire a válaszom; nem tudom.Nem tudom mi van velem, de úgy érzem; kedvelem. Sóhajtva ülök le Zayn mellé az egyik fehér székbe, amiben már előttem jó "pár" beteg is ült.
Nem bírom el viselni a mellkasomban lévő fájdalmat.Fejemet Zayn vállára döntöm, aki karját át dobja vállamon.Egy pillanatra le hunyom a szemem, s próbálok aludni.Túl hosszú volt ez a mai nap, túlságosan sokat kiabáltam.Szerintem, el ment a hangom.

A percek óráknak tűnnek, s nekem fel se tűnt az hogy egy szemhunyásnyit se aludtam.Idő közben meg érkezett köreinkbe Perrie és Niall.A tetovált punk lány gyilkos pillantásokat lőtt felém, mert kedvesén fekszem.Természetesen, ezt Zayn is észre vette.Őszintén szólva, jól mutatnak együtt csak a sok veszekedés.Abból elegem van, minden apróságon össze kapnak de utána egyből ki békülnek.Ami -szerintem- aranyos.

-Hozok egy kávét, ezt nem bírom tovább. -áll fel Niall a szerelmes pár mellől, ezzel egy időben ki nyílik a műtő ajtaja.Mindannyian fel állunk és a kék ruhás férfi elé állunk, le veszi a véres kesztyűit amitől el fog az émelygés.

-Jó hír, a fiatal úr életben van. -közli, úgy érzem mintha tonnáktól szabadultam volna meg.Folytatja;- Ma bent tartjuk meg figyelésre, és ha minden jó akkor haza mehet két hét múlva. -mondja, mire Zayn közbe szól;

-Két hét? Minek maradna bent két hétig! -akad ki Zayn amin nem csak az orvos,de én is meg lepődök.

-Saját felelősségre haza mehet, de nem adok garanciát arra hogy nem szakad fel a sebe. -

-Sebe? Miről beszél? -kérdezi Perrie.

-Van egy mély vágás, a gyomránál.Valószínűleg meg szúrták. -válaszolja, Zayn és Niall össze néznek- Engedelmükkel. -ez az utolsó szava hozzánk, fáradt -gondolom.A helyiségből még ki jönnek az asszisztensek, és a nővérek.Az utolsó meg áll a mi társaságunk előtt.

-Önök a hozzá tartozok? -néz végig rajtunk, három punk meg Én, bólintunk. -Valaki, egy személy bent maradhat vele. -mondja, mindenki engem néz.Én meg egy "mi az?" fejet vágva meredek rájuk.Végül én maradok bent.El búcsúznak tőlem miután a nővér el tűnik köreinkből, mind a hárman meg ölelnek.És ami igazán meg lep még a szőke hajú démon is.Egy ideig bámulom a három alakot ahogyan a sötét folyosón el sétálnak, majd egy mély levegő kíséretében be lépek a kórterembe.A helységen sötétség ül, csak a hold halovány fénye világítja meg a szobát.Ami az ablakon szűrődik be a fehér függönyök mögül.Halkan csukom be magam mögött az ajtót, majd Harry ágya mellé sétálok.Mindenféle zsinór van a kezén , és a testén el helyezve.Az ágya másik felén pedig gépek és monitorok pityegnek és villognak.A ruháit -amiket össze hajtottam- le rakom egy székre.Ami Harry ágyától úgy fél méterre lehet, le ülök s csak nézzem őt.Őt és az eszméletlen testét, fürtjei szanaszét állnak feje tetején.Meztelen felső testén lévő tetoválásai ki látszódnak, a takarója alól.Ajkai el nyíltak egymástól, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed.Karjai teste mellett hevernek.Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, a szökésnek most nincs itt az ideje.Még egy furcsa napot tudhatok magam mögött, és még sok ilyen napom lesz, én úgy érzem...

Miért keveredtem bele ebbe? Ebbe az egészbe? Hogyan történt mindez? Egyáltalán miért Én, hiszen az életem így se volt valami jó.Akkor miért engem kell büntetnie mindenkinek? Mit ártottam Én, azért hogy ezt kapjam? ~Az agyam csak zakatol a kérdések vágányán, s nem akar le fékezni egy pillanatra se.A székemet közelebb rakom az ágyához ,ujjaimat hatalmas mancsába helyezem s össze fűzöm ujjainkat.Fejem az ágy szélére hajtom, még mindig érzem illatát.Ami nem tudja el felejtetni velem a tényt; kedvelem...

18.Rész

                                         Hii Bananas!! Hoztam Nektek egy 18.Részt!!
                                      Jó olvasást! Ha tetszett, iratkozz fel, és komiz!!
                                                           
                                                                                                          D xoxo










Üvöltő zene, részeg tinik, és csókolózó párok mindenütt.Nagyjából ilyen egy buli, -vagyis ezt látom csak.
Egy Night Club-ban vagyunk, úgy ahogyan azt mondta.Amikor be léptünk az épület ajtaján vagy tíz ember rohamozta meg Őt, s árasztották el kérdéseikkel.Amikhez nekem semmi közöm nem volt,természetesen.Ezek után át verekedtük magunkat a táncparketten, és egy lépcsőn sétáltunk fel.

Ide, ahol most is ülünk.Fogalmam sincs arról mi ez a hely, de tuti hogy nekik  van fent tartva.A lépcső aljánál a V.I.P fel íratott olvastam le, tehát itt csak Ő és Én vagyunk.Na, meg Liam, Zayn, Niall, és Perrie.Két fél kör alakú kannapén helyezkedik el a társaság.Aminek tűz vörös színe van, míg a falak feketére vannak mázolva.Az ülő helyünk előtt, egy asztal van el helyezve.Amin mindenféle italt lehet találni, dohánnyal együtt.
Harry mellett ülök, s unatkozom.Igen, Én vagyok az egyetlen egy olyan lány aki egy buliban képes unatkozni.

Amíg Ő cseveg a punkokkal, addig magam elé meredve figyelem lábamat.Ami a rövidnadrágnak köszönhetően meg mutatkozik,sajnos.Egy fekete topot és egy farmer rövid nadrágot viselek azzal a vászon cipővel amit adott.Nem valami kihivalkodó öltözet, és szerencsémre nem is fel tűnő.Bár nekem ez a short túl rövid, de ki tudja mi ma a divat?  Ölemben a táskám foglal helyet, hihetetlen milyen hangos ez a zene.

-Emily. -legyezi kezét arcom előtt Niall. Az egész csapat engem figyel, talán hozzám szóltak? Feléjük fordítom fejem.

-Tessék? -kérdezem vissza, sosem voltam nagy társasági ember.Akit mindenki keres és szeret, inkább a magányos szekcióba tartozom.

-Jössz táncolni? -kérdezi Zayn amire, Perrie is és Én is meg lepődök.Le döbbent arccal nézzem a borostás férfit.Homlokom ráncolom, talán megint össze veszett Perrie-vel? És így akar bosszút állni rajta, mert tudja hogy utál.

-Nem tudok táncolni. -vallom be, mindenki nevetni kezd.Én pedig le hajtott fejjel, szitkozódom hogy miért nem találtam ki valami kifogást az igazság helyett.Szerencsémre gyorsan találnak egy másik témát amin röhöghetnek egy jót, s el felejtenek engem.Egy idő után, csend ül a társaságra, amit a szőke hajú lány tör meg.Kezében egy üveget tart, felénk fordul.

-Üvegezünk? -vigyorog a mellettünk helyet foglalókra,mindenki díjazza ezt az ötletet.Kivéve; engem.Mi az az üvegezés? Ablakokat csinálunk, vagy mi? Közelebb ülök Harry-hez, a füléhez hajolok.

-Mi az az üvegezés? -suttogom, ajkaim súrolják fülét.El húzódom tőle, felém fordul.Ő is a fülemhez hajol, más különben nem hallanék semmit se, a zenétől.

-Ez egy játék. -motyogja- Valaki pörget és meg kérdezik "felelsz vagy mersz", te választasz.Utána pedig meg kell tenned valamit, a választásod után. -magyarázza.Bólogatásaimmal jelzem hogy nagyjából fel fogtam amit mondott.Tehát egy játék, oké.Még életemben nem hallottam ilyen játékról, de úgy tűnik nekik ez természetes dolog.A srácok le pakolnak az asztalról, -egy részéről- Perrie az üveget rá teszi.Mindenki izgatottan várja a lány következő cselekedetét, az üveg pörögni kezd az üveg asztalon.Majd Liam-nél áll meg, mindenki őt figyeli, én is.

-Liam, felelsz vagy mersz? -kérdezi Perrie, az előbb említett személytől.Aki szemeit az üvegen tartja, gondolkodik.

-Merek. -válaszolja, a szöszi össze dörzsöli a tenyerét majd rám nézz.Mire készül?

-Csókold meg, -pillant rám- Emily-t. -tágra nyílt szemekkel nézem Perrie-t, majd Liam-et.

-Tessék?! -szökik  ki ajkaimon, miféle játék ez?

-Jaj, azt ne mond hogy nem csókolóztál még... -vágja hozzám.És mennyire igaza van, pontosan bele trafált az igazság az; hogy még nem kerültem olyan helyzetbe senkivel.Arcom  fal fehér lesz, ujjaimat babrálom.Nem ezt nem vallom be.Fel állok a helyemről, majd Zayn és Liam közé ülök.Ez az egyetlen egy esélyem hogy meg mutassam Perrie-nek hogy nem vagyok olyan gyerekes mint ő.Kéz fejeimet Liam vállára helyezem, majd közel hajolok hozzá.Harry-vel már meg volt nem? Ajkaim találkoznak, alkohol szagú szájával.Ajkai mozogni kezdenek enyéimen, én is mozgatni kezdem az ajkaimat.Nyelve át csúszik két ajkam közt, s próbálok nem meg fulladni.Kezével meg fogja csípőmet s közelebb húz magához.

-Elég lesz. -szakít meg minket egy rekedtes hang.Abba hagyjuk, és el vállunk.Vörös arccal dőlök hátra a kényelmes kannapén, minden szempár engem figyel.Zavaromban az előttem lévő üvegeket figyelem, nem ülök vissza Harry-hez.Jobb itt Liam és Zayn között, vagy rosszabb? Most Liam-en a sor hogy pörgessen, ezek után Niall-nek kell be számolnia a szüzessége el vesztéséről, és a lányról akivel el veszítette.El torzult arccal hallgatom végig ezt az emlék beszámolót, túlságosan részletesre sikeredet.Még mindig nem vagyok képes fel fogni hogy meg tettem, azt.Egy idegennel, Harry szeme láttára.Hülyén érzem magam.

Az üveg már volt Perrie-n és, Zayn-en is.Majd végül nálam áll meg, fel ülök.És az üveg szájával szemezzek.Miért engem találtál el mi? Hogy merészeled?!

Mi? Most komolyan egy üveggel veszekedek? 

-Felelsz vagy mersz? -kérdezi Zayn.Hosszasan át gondolom a dolgot, nem akarok merni.Ki tudja mit kérne tőlem, így hát marad a másik választás.

-Felelek. -mondom maga biztosan.Nem lehet ebből gond, kapok egy kérdést amire válaszolnom kell.Semmiség.

-Szűz vagy? -szegezi nekem a kérdést, mindenki csöndbe marad s engem figyel.Tekintetüket magamon érzem, az ölembe ejtett táskámat nézzem.Most mit mondjak? Az igazat, vagy hazudjak? Csak a rossz emberek hazudnak, aprót bólintok.Mindenki nevetni kezd kivéve Harry-t és engem, legalább Ő nem nevet rajtam.Le hajtott fejjel állok fel s indulok meg a lépcső felé, amin fel jöttünk.Ezek az emberek egy nap alatt többször aláznak meg mint az árva házban egy alatt.Nem akarok tovább velük maradni, nem vagyok képes még egy beszólást vagy nevetést el tűrni.

Ki jutok a társaságból, majd lábaim a lépcsőhöz vezetnek.Egyik kézfejem a korláton siklik le míg lábaimmal szelem a fokokat.Sós könnyeim égetik a szememet, de nem akarok sírni.Se előtte, se a többi punk előtt.Mindannyian érzéketlen tuskók...Le érek a lépcső aljára, és várom hogy az öltönyös hapsi át engedjen, ki a V.I.P helyről.Miközben várok lépteket hallok magam mögött, nem fordulok meg.Minek? Senkit se érdeklek, nem vagyok fontos nekik.Miért jönnének utánam?

Valaki meg ragadja a felkarom s annál fogva ránt magával szembe.Fel szisszenek, az illető pont ugyan ott ragadott meg, ahol anno Harry is.Fel nézzek az említett személyre, Zöld szemei sötétek.

-Mit akarsz? -kérdezem, majd ki rántva karomat ujjai közül el sétálok az öltönyös férfi mellett.Hallom lépteit magam mögött, de nem foglalkozok vele.A táncparkett mellett sétálok el, szemeim a tömegen legeltettem.Az emberek össze bújva táncolnak, a dübörgő zenére.Mi a jó ebben? Fejem meg rázva vissza térek a valóságba.

-Állj meg Emily! -kiabál rám hátam mögül Harry, meg fordulok.Így vele szemben állok, elegem van belőle.Egyszer normális egyszer meg ilyen, döntse el hogy milyen.Vagy hagyjuk ezt az egészet.Akár mi is ez az egész.

-Miért Harry? Hogy a csicskád lehessek? Elegem van belőled! És ezt te észre se veszed, minek tartasz magadnál? Hisz nem vagyunk egymásnak senkije, akkor meg?! -kiabálom, nem törődök a ránk figyelő szempárokkal.Amik a veszekedésünket nézik, s azt hogy mi lesz ebből.Persze, hangom alig hallatszott a hangos zene miatt.Tekintettem övébe fúrom, unom már ezt.Zöld szemeiben a meglepettséget vélem fel fedezni.Nem szól semmit, csak néz rám, azokkal a smaragd szemeivel.Sarkon fordulok, egyenesen haladok a mosdók felé.Nem értem Őt, se magamat.Nem ismerek már magamra se, nem szoktam kiabálni, és jelenetet rendezni.

Lassan elérem úti célomat, a wc-t.Be megyek a mosdóba, s az egyik mosdó fölé hajolva meg mosom arcomat.Nem ittam egy csepp alkoholt sem, mégis úgy érzem; be vagyok rúgva.A tükörben vizsgálom arcomat.Miért? Miért nem tudjuk abba hagyni ezt? Ezt a fura kapcsolatot, ami ki alakult köztünk az elmúlt hetekben? Könnyeim utat törnek maguknak, nem az fáj hogy így bánik velem.Hanem az, hogy nem úgy tekint rám, ahogyan Én rá.Igen, azt hiszem tetszik nekem.De az Istenit, hetek óta együtt lakunk, még szép hogy meg tetszett.A helység ajtaja megint ki nyílik, egy pillanatra oda figyelek.

-Emily. -mondja, felém lép egyet.De azonnal be rohanok az egyik wc-be, magamra zárva azt.Nem akarom Őt látni, kell egy kis szünet, vagy valami.Mert nem bírom el viselni ezt a fájdalmat ami a mellkasomban van.

-Emily! Nyisd ki ezt a rohadt ajtót! -kiabálja, közben ökleit a vékony fa ajtónak üti.Keserves zokogásba kezdek, de nem hagyja abba.Tovább trágárkodik, lábaim nem bírják ezért a földre rogyva sírok.Kézfejeimet arcom elé tartom, könnyeim csak szaporodnak.Mivel érdemlem ezt ki? Mivel? Miért nem hagyott ott az nap este, a verseny után? Miért nem dobott ki? Miért akarta hogy maradjak? ~Kérdésekkel van  tele az agyam, amikre még, nem tudok válaszolni.Zokogásom alább hagy, amikor hallom be csapódni a mosdó ajtót. Itt hagyott.Le törlöm utolsónak nevezhető könnyeimet, fel állok a földről s ki nyitom az ajtót.Ki kukucskálok, tényleg el ment.Sóhajtok egyet, és ki megyek a kis helyről.A tükör előtt állok meg, vörös szemeimet meg mosom hideg vízzel, nem jobb.

Az lenne a legjobb ha el mennék.De a táska, fent maradt.És ha ott van Harry? El fog kapni... Emily, el ment, itt hagyott.Lábaim el indulnak a kijárat felé, ki nyitom az ajtót és ki megyek rajta.Íriszeim végig futtatom a tömegen, de sehol se látom a göndör fürtöket s azoknak tulajdonosát.El indulok az öltönyösök felé, akik ott állnak a lépcső két oldalánál egy vörös szalaggal.Vagy mivel, fogalmam sincs.Amint eléjük érek, el veszik azt a vörös valamit.Le hajtott fejjel ballagok fel a márvány fokokon, lassan fel érek a társasághoz.De Őt nem látom a kannapén.Oda sétálok a punkokhoz, el veszem a táskámat Liam mellől vállamra akasztom.

-Nem láttad Hazza-t? -kérdezi Niall, fejem rázom majd ahogy jöttem olyan gyorsan távozom.Le sétálok a lépcsőn, át az örökön és a tömegen a végleges kijárat fele.Ha ők se tudják hol van biztos haza ment, és engem azért nem vitt mert nem akar többet látni.Sóhajtva lépem át a Night Club küszöbét, s lépek ki a hideg éjszakai Londonba.Azt hiszem keresek egy sikátort ahol ma aludhatok, mert jobb helyem nem lesz.A jobb irányba indultam el, valamilyen csoda reményében.Karjaimat össze fonom mellkasom előtt, miért van ennyire hideg.Elérek egy kis utcához, amolyan zsákutca szerűség.Csak egy lámpa világítja be az utcát, szemeim egy testet vélnek fel fedezni.A földön fekszik ki terülve, ajkaim remegni kezdenek.Bár hol fel ismerem ezt a "fekvés módot", az a test...Harry-é . Közelebb merészkedek, a sötét utcához.Karjaimat le engedem testem mellé amint a test mellé érek.A lámpa pont a testet világítja meg. göndör fürtök fehér póló.Ami vértől ázott, Harry.

Kezem a szám elé rakom, mielőtt sikítanék.Le guggolok mellé, az arca vérben ázik.Ahogyan minden mása, valaki meg verte? Vagy mi történhetett vele?

-Harry, Harry, ébredj! -motyogom remegő hangon.Most nem drogozott biztos vagyok benne.Ez valakinek a műve, de ki akar ártani Harry-nek? Vannak ellenségei? Szemeimmel arcát fürkészem, nem mozdul nem beszél.Él még egyáltalán?

-Harry, kelj fel.Hallod! -ujjaim véres arcát fogják közre, undorító látvány, de muszáj erősnek maradnom.

-Liam! Zayn, Niall! -kiabálom, a barátai nevét hátha meg hallják.Ja, persze mert a dübörgő zenétől lehet bármit is hallani.Szemeim könnybe lábadnak, nem hallhat meg.Nem!

17.Rész

                                        Hii Guys!! I'm D, és meg hoztam a 17.részt!!
                                     Köszönöm a 8,000 ezer oldalmegjelenítést!! És a
                                   komikat, remélem lesznek még!! :) Továbbra is várom a
                                 feliratkozókat, a komikat és a csoportba jelentkezőket!!
                                Jó olvasást! Pusszi ♥
                                                                                                                    D xoxo









-Szerinted melyik a jobb? -fordulok Harry felé, kezeimben két fajta festéket tartva.Unottan bámul rám, nem tudom egy kislánynak melyik tetszene jobban; a baba rózsaszín, vagy a sötét rózsaszín.

-Ez. -ujjaival a baba rózsaszínre bök.A másik tubust vissza teszem a polcra, a baba rózsaszínt pedig a kosárba helyezem.Rá pillantok, unottan figyeli mozdulataimat.Minek jöttünk vásárolni? Ha nem akar, még egy rejtélyes kérdés Harry-vel kapcsolatban.

-Kell még valami? -nézi a kocsi tartalmát, bólintok. -Mi? -kérdezi, buta pasi az egyszer biztos.

-Amivel festünk. -sóhajtom,és az ecsetek keresésére megyek.Nem tudom hogy jön e utánam, de nem tud foglalkoztatni.Nem tudom miért, de ma boldog vagyok.Talán azért mert nem vagyunk kettesben, vagy azért mert Lux szobáját fogom kifesteni.Nem vagyok biztos abban hogy Ő nagysága  segíteni fog.De, majd meg látjuk nem igaz?

Időbe telik mire meg találom azt a sort ahol a festéshez szükséges dolgok vannak.Miután meg találom, veszek különböző méretű ecseteket és hengert. Harry telefonját bújva áll a kosár mögött, mit csinálhat?

-Mehetünk. -mondom, fel kapja fejét.Telefonját zsebébe dugja, kezeit a kosárra rakja és tolni kezdi.Az egyik kasszához érve, a kosár elé sétálok.S ki pakolom annak tartalmát a szalagra.

-Harry? -szólítom meg halkan, hümmög egyet de nem néz rám. -Lux-nak van ruhája? -kérdezem, rám néz tekintette össze kapcsolódik enyémmel.Vállat ránt, ennyire nem tudja hogy mi van vele? Sóhajtva fordulok el tőle, köszönök a pénztárosnak.Akinek szőke hosszú haja van, és rengeteg sminkje.Át sétálok a pénztár másik oldalára, ahol át lehet venni a vásárolt termékeket.Ő ismét a másik oldalon van, és várja hogy a lány bénázón.

-Kérhetek egy szatyrot? -kérdezem, de rám se néz a "kedves" pénztáros.Annál inkább figyeli Harry-t aki, a szalagot nézi.Mit figyelhet rajta ennyire? Zöld szemeit? Vagy a kusza a fürtjeit?

Emily! Hallod Te magad?! 

-Adj egy szatyrot ribanc. -köpi felé a szavakat Harry, a lány remegve adja nekem a fehér színű szatyrot.
El veszem tőle, majd bele pakolom a festékeket s az ecseteket.Át sétál mellém, a szőke hajú lány el mondja a végösszeget.Amit a mellettem álló férfi, le dob elé.Karját át dobja vállamon.

-Ó, és legközelebb normálisan öltözz fel. -mondja neki Harry, szegény lány köpni-nyelni nem tud.Eleinte nem értettem miért mondta ezt, aztán szemeim meg akadtak a pólóján.Ami inkább top, el sétálunk a nőtől.Végig sétálunk egy nagy sétányon, majd a kijáraton.Az autóhoz érve jut eszembe, ott hagytuk a kosarat.Látvány Harry-t ahogy be ült, és nem érdekli én is így csinálok.A szatyrot a hátsó ülésre teszem, majd előre ülök.
Nem kötöm be magam, már nem érdekel ez se.Tényleg kezdek meg változni a közelében, és ez; tetszik...

                                                     *             *            *

Harry be áll a garázsba, ki szállok.Ki veszem az ülésről a szatyrot, majd a házba megyek.Harry mögött ballagok egészen addig a szobáig amit Lux-nak nézett ki.Őszintén szólva szerintem nem sejti, azt hogy abban a szobában jártam.Ahol az a sok fegyver volt, és remélem nem is fogja sejteni a dolgot.Be nyit a helységbe, le tesz egy vödröt amiben fehér festék van.Én is le teszem a kezemben lévő szatyrot a földre, majd őt nézzem.Le guggol és az egyik ecsetet ujjai köré veszi, fel nyitja a vödröt és éppen bele mártaná az ecsetet.De meg állítom.Ujjaim csuklója köré fonódnak, engem néz.

-Nem kéne le teríteni valamit? -kérdezem,kezem el veszem tetovált csuklójáról.Le teszi az ecsetet, fel áll.

-Mit? -néz körbe, sóhajtok egyet.

-Újságpapírt, mondjuk. -válaszolom, ki megy a helyiségből.S amikor vissza tér a kezében rengeteg újságot tart.Elé sétálok, el veszem tőle a felét.Majd el kezdem le teríteni őket, a padlót szó szerint be csomagoltuk a sok papírral.Le veszem magamról a dzsekijét, és a folyosóra dobom.Persze, nem vágom a padlóhoz, vagy valami ilyesmi.Szépen le teszem, mert csak így is zavarna.

Harry össze keveri a festékeket, a szobában csak azt a furcsa festék szagot lehet érezni.És a hígító szagát, undorító. Meg ragadom a hengert,és a partisra  rá tekerem.Bele mártom a festékbe, majd a falhoz fordulok.Egyensúlyozok, miközben a falnak nyomom a partist.Végig húzóm a falon, a fehér falon egy rózsaszín csík keletkezett.Mosolyogva folytatom műveletem, ahogy kezd el tűnni a fehér fal úgy leszek boldogabb.S úgy kezd át változni a szoba is.

A fal felénél se járok még, amikor egy kezet érzek meg a derekamon, majd egy kézfejet alkaromon.Fel pillantok Rá,  a hengert figyeli.Ahogy le föl görög a falon, rózsaszín csíkot húzva maga után.Zavaromban Én is a hengert nézem, nem pedig Őt.El vesszem a faltól, és a vödörhöz fordulok/fordulunk.Óvatosan bele mártanám a festékbe, ha Harry nem lökne meg.A henger bele esik a festékbe, s ki fröccsen, rám.A pólóm és a nyakam is olyan lett, a röhögő göndörhöz fordulok.Áh, szóval így állunk.Vissza fordulok a vödörhöz ujjaimat bele mártom a pink folyadékba, meg fordulok tengelyem körül.És a festékes kézfejemet végig húzóm arcán.Orcáján, orrán, száján.Most rajtam a sor hogy nevessek, és meg is teszem.Nevetésben török ki, ahogyan ajkain ott a rózsaszín csík.

Eleinte dühösen néz rám, majd mosolyra húzza ajkait.Nem az a jó fajta mosoly, amolyan "most meg kapod" mosoly.Felém lép kettőt-hármat, természetesen Én ennyit hátrálok.Le hajol a festékhez, egyik kézfejét bele rakja, s föl egyenesedik.Kezéről a földre csöpög a festék, még közelebb jön.Hátam a falnak ütközik, miért kötök ki mindig ennél a póznál?

Fölém tornyosul, előttem áll.Íriszeit az enyéimbe fúrja, tartom a szemkontaktust.Festékes kezével arcomhoz ér, tenyere be teríti a fél arcomat.Végig simít bőrömön, s ujjaival ott hagyja a festéket.Szemeim szeméről ajkaira vándorolnak át, be szívom alsó ajkam.Meg kell szabadulnom tőle...

Kezeimet mellkasára teszem, el tolom magamtól.Előre lépek egyet, elém áll.Jobbra teszek egy lépést, előttem van.Még egyet lépek, s meg botlok a hengerben. Harry-re esek, aki szét terül a padlón.Mellkasán fekszek, hallom ahogyan kuncog.Aranyos, így, ahogyan fekszik a padlón a festékes ajkával.S a gödröcskéivel, csak most vettem észre őket.Abba hagyja a nevetést, tenyereimmel támaszkodok mellkasán.
Szemeimmel arcát figyelem, s kutatom fel annak minden egyes centiméterjét.Ujjaim fel vándorolnak arcához, el söprök néhány tincset homlokáról.

Egy idő után már csak azt veszem észre hogy egymást bámuljuk.Zöld a barna ellen.Kezei derekamon pihennek.Észre veszem magamat, s mellé fekszek.Egyik karja fejem alatt pihen, nem annyira kényelmes mint egy párna.Azért jó, a plafont bámulva azon gondolkodom.Mi járhat a fejében? Ilyenkor, amikor nyugodt és játékos.Min gondolkodik? A köztünk lévő csönd, kellemes.

-Ma el megyünk bulizni. -szólal meg, percek múlva.Fejem jobbra fordítom, ő is el fordítja fejét, felém.Orr hegyeink össze érnek, szemembe néz.

-Hova? -kérdezem, ezzel a sráccal akarok meg ismerkedni.Ezzel a Harry-vel, aki nyugodt, barátságos, rendes.Nem pedig az igazival... Mert, azt már ismerem.

-Egy Night Club-ba. -mondja, tekintetét vissza szegezi a plafonra.Oldalamra fordulok,így még közelebb kerülök hozzá.Arcom nyakába temettem, olyan jó az illata.Be ködösíti az elmém, de...Ez az illat, mennyei.

 Mi?? Emily! Ne ess kísértésbe!! 

~Szól rám belsőm.Valahol legbelül tudom hogy nem lehet, de már hetek óta együtt élek vele.Egy férfival, akit kezdek meg kedvelni -azt hiszem... Az egyik felem meg akarja ismerni, a másik viszont el futna előle.Messzire, hogy ne lássa soha többet.És az agyam...Tele van meg válaszolatlan kérdésekkel, melyekre csak Ő tudja a választ.Túl sokat láttam, és hallottam már.Nem akarom itt hagyni, a kislány miatt.Félek, ha Lux meg tudná az igazat Róla , össze törne.Épp elég neki az hogy el vesztette a szüleit, legalább Ő maradjon meg neki.

Lassan fel tápászkodunk, és újult erővel el kezdünk festeni.Míg én az egyik falat festem, Ő a másikat csinálja.Vicces az hogy festékes arccal és ruhával fessük a falat.Ez így nem hangzik jól, de ha el képzelitek.Vicces.A nap végére sikerül be fejezni a szobát, és immáron rózsaszínben tündököl.Miután kész Lux szobája, össze szedjük a festékeket, és az ecseteket.Majd az újság papírokat össze rendezem, s egy helyre rakom.Későre jár már, és Harry azt mondta ma bulizunk.Őszintén szólva még nem voltam buliban, ez így cikin hangzik.Eléggé de, nem nagyon mozdultam ki az elmúlt 4 évben sehova se.

Így hát nem tudom mire kellene számítanom, vagy hogy egyáltalán mit vegyek fel.De minden előtt el megyek és le szedem magamról a festéket.Föl állok a földről, és ki megyek Lux szobájából.Át sétálok a fürdőbe, kezeim a kilincsre helyezem, le nyomom.Be nyitok a zöldben tündöklő fürdő szobába, ahol Harry is tartózkodik.Ezt eddig nem tudtam, -csak meg jegyzem.Be csukóm az ajtót, s a tükör előtt álló férfihez lépkedek.

-Segítesz? -kérem, rám figyel.Felém fordul, el söpri hajamat az útból.Arcomon simít végig hosszú ujjaival.Kezére önt egy kis hígítót, majd segít le mosni a festéket.Aminek örülök...Bár, még mindig retegek a buli gondolatától.Egyáltalán milyen egy igazi buli?

16.Rész

                                          Hii ^.^ Hoztam Nektek egy 16.Részt!!
                                 Örülök a 21.Feliratkozónak, és a komiknak. Remélem
                             mindkettőből jön még! :) Jó olvasást!!

                                                                                                         D xoxo










Reggel Harry horkolására ébredek.Csodás ébresztő nem? Ugyan úgy fekszik, ahogyan tegnap este láttam.A hátán el terülve, az ágy közepén.Ki mászok mellőle, az ágy szélére ülök.Kis időzés után fel állok, és el hagyom a hálót.Végig sétálok a hosszú folyosón, majd a lépcsőn is.Le érve a föld szintre, emlékeim fel törnek.Ahogy ott feküdt a padlón, ott hagyhattam volna...  Miért vágom magam alatt a fát? Ennyire naiv és buta nem lehetek? Vagy mégis. Be sétálok a konyhába, az egyik szekrényből elő veszek egy müzlis tálat és a müzlit.A hűtőből ki veszem a tejet, öntök a tálba belőle.És a pultra teszem, a müzlivel is ugyan így járok el.Miután ezzel meg vagyok a tejet és a müzlit is vissza rakom a helyére.Elő veszek egy kannalat, és le ülök az asztalhoz. Liam azt mondta Harry dél körül fog fel kelni, és még csak tizenegy  óra múlt.Tehát meg szökhettek, amit nem fogok meg tenni.Akár mennyire is hívogató a szabad élet, itt kell maradnom.

Unalmasan eszegetem reggelimet.Miért van ekkora csend? Nem mintha nem szeretném és szoktam volna hozzá, de most valamiért túl nagy a csend.Lassan végzek a müzlimmel, fel állok a tálat és a kannalat a mosogatóba rakom.Ki sétálok a konyhából, fel az emeletre.Annyi ajtó van itt, és Én eddig csak kettővel találkoztam.Egyik lábam a másik után rakodva érek el, bal oldalon az első ajtóhoz.Ujjaimat a kilincsre helyezem, le nyomom azt.Résnyire ki nyitom azt, és ki tárom.Üres.Be csukóm, és a következő ajtóhoz lépek.Ki nyitom a fa darabot, itt sincs semmi.Ugyan így járok még öt ajtóval.Ez nem különös? Annyi szoba van itt, még sincs bennük semmi.A folyosó végén, akad még egy ajtó.Oda sétálok, majd ki nyitom azt.Egy lépcső vezet le valahova. Kicsit gondolkodok, hogy biztosan le akarok e menni.De a kíváncsiságomat, nem tudom le gyűrni.Le sétálok a lécsőfokokon, s egy ismeretlen helységben találom magam.A velem szemben lévő falon fegyverek vannak.Nem viccelek, vagy kétszáz darab fegyver.Lejjebb sétálok, így már meztelen talpaim a hideg kővel érintkeznek.Forgok egyet lassan, hogy a helyiség minden egyes centiméterjét fel térképezzem.Fegyverek előttem, mögöttem.

-Te-jó-ég. -a szoba közepén állok, körülöttem pedig csak fegyverek, késsek és egyéb ilyen eszközök vannak.Miért van itt ennyi pisztoly és a fene se tudja mi?  Ez mind Harry-é lenne? És egyáltalán miért tart a házában egy ilyen szobát?Le nyelem a torkomban lévő gombócot, egy...egy ilyen férfi házában vagyok.Aki bármikor meg ölhetet volna.Bármikor.Meg fordulok tengelyem körül, és a lépcső felé szaladok.Fel sprintelek a lépcsőfokokon, közben szemeimmel a fokokat nézzem ne hogy el essek.El kell tűnöm innen, most azonnal.
Vagy, nem is tudom mi lesz velem.Lehet meg öl, ez a terve velem.Igen, biztosan.

Honnan tudjam hogy gyilkolt e már? 

Kérdezem meg magamtól, ezt nem tudhatom.De, a sok fegyver...Mégis egy embernek minek kéne ennyi, (?) mint amennyi neki van.Mindegy el kell mennem.Fejem fel emelem, megkönnyebbülve lépem át a küszöböt és csukóm be magam mögött az ajtót.A fehér fa darabnak döntöm hátam, le csúszok rajta.Nem, ez nem történhet meg pont velem.Kezdem úgy érezni magam mint egy rossz filmben.Amiben én vagyok a védtelen, lány.Unom már ezt, ezt az egészet.

Bárcsak ott hagytál volna az úton Harry...Bárcsak azt tetted volna.Akkor most nem kéne ezt a vacak játékot űznöd velem, és magaddal.Nem lennék itt, hanem valamelyik hajléktalan szállón üldögélnék.Nem kéne a Te ruháidban járkálnom, és nem kellene veled élnem.S lennem.Miért nehezíted meg az életem? Miért?! ~Le törlöm könnyeimet melyeket gondolataim közben ejtettem.Fel kelek a faltól, és Harry szobájához sétálok.Az ajtó félfában állva figyelem szuszogó testét, ahogyan mellkasa egyenletesen emelkedik fel-s le.Göndör tincsei be terítik homlokának egy részét, szemei csukva.Így elnézve, nem tűnik rossz embernek.De valójában...

Lábaim ismét a konyhába vezetnek, egy pohárért jöttem le.Amit hosszas keresgélés után meg találok, a törékeny darabba vizet öntök.Majd a pultról fel veszem a gyógyszert -amit Liam adott tegnap.S föl megyek, vissza Harry-hez.Be érve a szobába, Ő már az ágy szélén ül.Könyökeivel térdén támaszkodik, fejét fogja.
Az ágyhoz sétálok, le ülök mellé.A gyógyszert felé nyújtom, ki kapja ujjaim közül.A kis dobot fel tépi majd ki vesz belőle egy szemet, szájába rakja s a vízért nyúl.Amit oda adok neki, le öblíti vele a gyógyszert -aminek biztosan nincs jó íze.Az üres poharat hanyagul az éjjeli szekrényre teszi.

-Kösz. -mondja.Kézfejeimet combomra helyezem, nem akarok be számolni neki az előbbi "élményemről". Hogy körbe néztem a lakásában, és meg találtam a ház azon részét ahol a legveszélyesebb dolgait tartja.Most olyan nyugodtnak és békésnek látszik, miért bosszantanám fel?

-Jobban vagy? -kérdezem, célozgatva a tegnapira.Még mindig nem világos számomra hogy miért drogozta be magát. "Akkor drogozza be magát, amikor túl sokat próbál tenni valamiért." ~Ugrik be e mondat, amit Liam mondott tegnap.Nem tudom meg fejteni ezt a sort, miért tesz túl sokat?

-Ja. -szűkszavúan válaszol.Zsebemből, elő húzóm mobilját.Szemeit azonnal rá szegezi, majd egy hirtelen mozdulattal el veszi tőlem.Fel pattan helyéről, telefonját melegítője zsebébe dugja.

-Hogy került hozzád! -förmed rám.Tágra nyílt szemekkel figyelem az előttem álló fél meztelen férfit.Ki fújóm bent tartott levegőmet, meg szólalok;

-Tegnap, el ájultál...És valahogyan segítséget kellett hívnom. -ecsetelem a tegnapi sztorit- És...Hát, Liam-et hívtam át hogy segítsen fel...-folytatnám a "mesét", de közbe vág.

-Liam? Itt volt tegnap? -kérdezi, mintha zavarodott lenne.Bólintok.El hagyja a szobát, még egy fantasztikus beszélgetés Vele.Pár perc múlva újra meg jelenik, a szekrényében kotorászik.Remélem Liam nem mond neki semmit a tegnapi beszélgetésünkről.Habár, ha Harry semmire se emlékszik, ezt is ki felejthetjük a sztoriból.

-Megyünk festékért? -kérdezem halkan.Meg fordul, kérdőn néz rám. -Lux szobájához kellene. -mondom, vissza fordul szekrényéhez.Fel állok az ágyról,be vettem az ágyat -úgy ahogyan eddig is.

-Jól áll. -töri meg a köztünk lévő csendet.Felé fordulok, a szekrénynek dőlve figyel.Karjait mellkasa előtt fonja össze, ajkain önelégült mosoly ül.

-Mi? -értetlenkedem.Pedig tudom hogy miről beszél, a ruháiról, amiket viselek -most.

-A melegítőm, -sétál közelebb- még nem volt egy nőn sem. -mondja.Megint drogozott?

-Drogoztál? -fogom meg két vállánál- Harry, itt vagy? -rázom meg, amennyire tudom.Ki nevet.Szóval ki nevetsz...

-Aranyos vagy. -szemeim arcát fürkészik, nem akarta hangosan ki mondani, tudom- Mennyünk festékért. -mosolyog, most először látom Őt mosolyogni.Gyönyörű mosolya van, és fehér fogai.Homlok és szemöldök ráncolva figyelem távolodó alakját, mely el tűnik a folyosón.

Agyára mehetett a sok drog...